Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-03 / 182. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. VIII. 3. Más feltételek között más érdekeltségi formák (II.) Cikksorozat a bratislavai Pravda szerkesztői munkacsoportjának moszkvai, kalugai, rosztovi, Ivovi és uzsgorodi riportjáról Takarmánygazdálkodás - nyáron A Sztankolinyija imenyi 50 letyi- ja SZSZSZR gépgyár az olyan moszkvai fémipari vállalatok közé tartozik, amelyek termelésük színvonalával közvetlenül hatnak a munka minőségére és termelékenységére a szovjet ipar számos ágazatában. Termelési és forradalmi eseményekben gazdag története még 1898-ban kezdődött el. Az Októberi Forradalom után az üzem a kifejező Podjomnyik nevet kapta. Ugyanis elsősorban felvonókat, 20 tonnás darukat gyártottak itt, s a vállalat dolgozói ma is büszkék legismertebb termékeikre, a moszkvai metró mozgólépcsőire. Amikor 1941-ben az üzemet Taskentba helyezték át, a zsákmányul ejtett fasiszta harckocsik javításával foglalkoztak. A nyilvántartás szerint 3053 ilyen tankot adtak a frontra, tehát csaknem hét tankhadsereget szereltek így fel. A vállalat dolgozói közül négyszázan harcoltak a fronton, s közülük kétszázan az életüket is feláldozták a haza védelmében. A felszabadulás után 1958-ig főleg portáldarukat, s más típusú anyagmozgató darukat gyártottak, s termékeik felét külföldi országokba szállították. A hatvanas években már úgy tartották számon ezt a vállalatot, mint amely elsősorban automatikus vezérlésű fémmegmunkáló gépsorokat gyárt. Jelenleg évente ötven ilyen komplett gépsort gyártanak. Kazahsztánban például egy korszerű vasúti csapágygyár működik, ahol ilyen gépsorokat helyeztek üzembe. A gyártás egész folyamata automatizált. A Szovjetunióban több mint száz ilyen gépsor dolgozik ebből a vállalatból, például a gépkocsi- és a traktorgyárakban. Látogatásunk alkalmával éppen egy megmunkáló központ befejezésén dolgoztak, amely motordugattyúk gyártására fog szolgálni. A több gépből álló automatikus vonalaktól eltérően, ahol a munkadarabot gépről gépre vándoroltatták, ez az elektronikus vezérlésű berendezés a szerszámok folyamatos cseréjével százezred milliméternyi pontossággal ugyanazon a helyen végzi el az összes munkaműveletet, egészen a dugattyú teljes befejezéséig. A Sztankolinyija dolgozói valóban büszkék lehetnek vállalatukra, hiszen reklamációk nélkül termelnek, s már 45 negyedéve állandóan munkahelyüket díszíti az ágazat vörös vándorzászlaja. A vállalatnak van azonban még egy jellegzetessége, ame'y a Szovjetunióban is ritkaságnak számít, éspedig az, hogy nyilvánosan ellenőrzik az üzemekben dolgozó 560 kommunista és 700 komszomol- tag egyetlen jogának teljesítését - a kommunizmus építésében való élenjáró munkát. A műhelyekben elhelyezett falitáblákon ugyanis ilyen felirat látható: A kommunisták a napi tervet teljesítik - alatta pedig névjegyzék van a pontos adatokkal. Nem lenne ez számunkra is követendő példa? Csoportos teljesítménybér a brigádban Milyen volt itt a helyzet a brigád- rendszerű munkaszervezés bevezetése előtt? A szakmunkások, vagyis az esztergályosok, a marósok, a fúró- és a köszörűgépek kezelői úgymond a saját szakállukra dolgoztak. Aki jártas volt a szakmájában, vagy jobb munkát kapott a mestertől, akár kétszeresét is megkereshette annak, mint amennyit a kevésbé tapasztalt, átlagos dolgozók kaptak. Mindenki csak a saját érdekével törődött. Senki sem tette szóvá, ha például valaki kihagyta a műszakot, vagy pedig betegség miatt álltak a gépek. Azok, akik két-három, sőt több napig is dolgoztak valamilyen nagyméretű alkatrész megmunkálásán, azok a kivételes helyzetűekhez tartoztak, beszélgetésre, sót olvasára is jutott az idejükből. Akkor is, ha máshol munkaerő hiánya miatt álltak a gépek, s akadozott a termelés. Ennél a vállalatnál a brigád- rendszerű munkaszervezésre való áttérést a gépek maximális kihasználásának a követelménye tette időszerűvé és szükségessé. Ennek éppen a munkaszervezés régi formája, pontosabban az egyéni teljesítménybér volt a legnagyobb akadálya. A követendő példák keresése során a vállalat vezetői számos üzemet meglátogattak, s leginkább a kalugai turbinagyártók módszerét tartották számukra megfelelőnek. Természetesen az ott érvényesített alapelveket a saját feltételeikhez igazították. Amint arra Valerij Ivanovics Jersov, a nehézmegmunkáló üzemegység vezetője rámutatott, nagyobb brigádok létesítése mellett döntöttek, amelyek több, különböző munka- és időigényű alkatrészt gyártanak egyidőben. További lépésként az egyéni teljesítménybér helyett bevezették a munka végleges eredményéhez kapcsolódó csoportos teljesítménybért. A brigádrendszerű munkaszervezésre és a csoportos teljesítménybérre való áttérés természetesen nem ment könnyen. Főleg a legtapasztaltabb szakmunkások tartózkodtak tőle, akik a korábbi munkaszervezés mellett is megkeresték a havi 400 rubelt. S ha a legjobbak nem bíztak az új formában, mit tehettek akkor a többiek? Ilyen feltételek között a párt- szervezet állt a szervezés élére, s az elvtársak az egyszerűbb problémák megoldásával haladtak a bonyolultabbak felé. Az első brigádot a szerelőműhelyben hozták létre, ahol a munka végső eredményének a minőségét a szerelők kollektív munkája határozza meg. Itt egy dolgozó hanyag munkája a többiekét, sőt az egész üzemi kollektíváét is leronthatja. Milyen alapvető szempontból indultak ki ezen a munkahelyen? Célul tűzték a gépek, vagy a gépsorok határidőn belüli és kiváló minőségű összeszerelését, azzal a követelménnyel, hogy a megrendelő ne reklamáljon a jótállási időn belül. E minőségi mutatók megtartása esetében a brigád 30 százalékig terjedő prémiumra tarthat igényt. Az első brigád tevékenységének nagy visszhangja volt az egész vállalatnál. A munka végső eredményeiben anyagilag érdekelt szerelők kiváló minőségű alkatrészeket kezdtek követelni azok gyártóitól, a határidők pontos megtartása mellett. A termelési értekezleteken, s a többi üzemegységet látogatva gyakran hangoztatták, hogy ez nehezen érhető el a régi munkaszervezés feltételei között. Ez egyúttal az aránylag hosszú ideig tartó felvilágosító, nevelő és szervező munka kezdetét jelentette. A brigádtagok és a brigádvezetők felkészítése A párt üzemi bizottságában és a pártalapszervezetekben részletesen megtárgyalták a brigádszerű munkaszervezés és a csoportos teljesítménybér fokozatos bevezetésének előkészítési tervét. A fokozatos bevezetés azért kapott hangsúlyt, mert egy esetben az egyik gyorsan összehozott brigád hamarosan fel is oszlott. Azt is tudatosították, hogy az új szervezési forma bevezetéséhez igazolható érvekre és kommunista példamutatásra van szükség. A felkészülés folyamán eredményesen használták ki a kommunista munka üzemi iskoláiban rejlő lehetőségeket, ahol nemcsak elméleti síkon ismertették a bri- gádszerű munkaszervezés és javadalmazás lényegét és formáit, hanem az egyes konkrét munkahelyek feltételeit is részletesen elemezték. Ennek folyamán nem kevés ötlet, hozzászólás és ellen- vélemény merült fel. Mivel fokozatosan tárgyaltak az egyre konkrétabb javaslatokról, amelyeket a párthatározatok alapján a vállaA karusszelesztergát kezelő A. S. Lazarjev már tíz éve fel van jogosítva az önellenőrző munkára. A Munka Vörös Zászlaja Érdemrend kétszeres viselője. A moszkvai Sztankolinyija gépgyárban a brigádrend- szerü szervezési forma kezdeményezői és első szervezői közé tartozik. (I. Dubovský felv.) lat gazdasági vezetősége készített elő megvitatásra, így a vita eredményei is egyre konkrétabbak voltak. Természetesen a javadalmazás korül folyt a legnagyobb vita. A Szovjetunióban ugyanis ezen a területen nem érvényesülnek különböző sablonos előírások és kötöttségek. Az előírások a tervezett termelés keretei között, az anyag ráfordítási költségek és a béralap felhasználásában a módozatok széles skáláját teszik lehetővé. így a vállalatnál saját „méreteikhez“ igazíthatták a szocialista érdemszerüségból kiinduló anyagi érdekeltség formáját. Ennek alapját a brigádtag munkarészvételi együtthatójában határozták meg, amit sokéves átlag alapján számítottak ki. Ez az együttható 0,7-től 1,2-ig terjed, s ennek felhasználásával osztják el nemcsak a brigádnak a csoportteljesítmény alapján elért alapbérét, hanem a határidőkhöz és a minőséghez kötött prémiumokat is, valamint a több gép üzemeltetésével megtakarított felhasználható béralapot. Természetesen a prémiumot megfelelő mértékben csökkentik azoknál a dolgozóknál, akik indokolatlanul kimaradnak a műszakból, vagy megsértik a munka- és a technológiai fegyelmet. Ezekről a kérdésekről a brigádtanács dönt, a prémiumok megvonásánál vagy csökkentésénél azonban az egész brigád véleményét érvényesítik. A munkaszervezés új formájára a brigádvezetőket is fel kell készíteni, akik a mesterek első számú segítőtársai, a brigád életével és munkájával, s a javadalmazással kapcsolatos kérdésekben azonban tőle függetlenül döntenek. A brigádvezetónek tehát természetes tekintélyre van szüksége. Hogy rendelkezik-e ezzel, azt leginkább titkos ankét formájában állapítják meg. Ez nemcsak ennél a moszkvai vállalatnál vált be, hanem a többi üzemben is, amelyeket a Pravda szerkesztői munka- csoportja meglátogatott. (Folytatjuk) A takarmánygazdálkodással járó teendők az aratás nagy lázában sem szünetelnek. A Peredi (Tešedíkovo) Egységes Földmüvesszö- vetkezetben is szinte egyszerre érett kasza alá a gabona, és vette kezdetét a pillangósnövények és az intenzív legelők második kaszálása. S mivel tömegtakarmányokból nyugodt, kiegyensúlyozott ellátásra törekednek, éppoly felelősségteljesen végezték az ezzel járó teendőket, mint a gabonabe- takaritást.- Tömegtakarmány-termesz- téssel járó tennivalók meghatározásánál az állattenyésztés feladataiból indulunk ki, amelyek bizony nagyok - magyarázta Pónya Ferenc, a szövetkezet takarmányter- mesztó részlegének vezetője.- Tudják kellően takarmányozni az állatokat, amikor szemesekből például nem vagyunk önellátóak.- Abraktakarmánynak mi is szűkében vagyunk - válaszolt a részlegvezető. - Ezek az állatok például egy dekagramm szemes takarmányt sem kapnak - vezetett be az egyik szarvasmarha-hizlaldába, de takarmányszükségletük 90 százalékban kielégíthető tö- megtakarmányokból. Ez a magyarázata annak, hogy megfelelő a felhízás, ami napi 80 dekagramm körül mozog. A gazdaságok termőterületüknek általában a 20-23 százalékán termesztenek tömegtakarmányokat és ekkora területen már megtermeszthető a teljes szükséglet - ami fél siker. A szarvasmarhaállomány táplálóanyag-szükséglete 75-80 százalékban kielégíthető tömegtakarmányokkal. Az állományon belül az intenzív tejtermelésben ez az arány meghaladhatja az 50 százalékot, a kettős hasznosításban a 70 százalékot, a húshasznosításban - mint már említettük - a 90 százalékot.- Az abrakfogyasztó sertések és libák takarmányozásában is szükség van bizonyos mennyiségű tömegtakarmányra - mondotta Pónya Ferenc. - Szövetkezetünkben az anyasertések részére erre az évre legalább 110 tonna, a libák részére pedig 6 tonna zöldanyagot kell biztosítanunk. Indokolt tehát rangjukhoz méltóan bánni a tömegtakarmányokkal.- Olyankor tudjuk igazán értékelni, mit is jelent az állatállomány-ellátásban a tömegtakarmány - mondotta Michal Čontoš agronómus -, mint amilyen az idei év is volt. A hűvös tavaszon elmaradt a fejlődésben a fű, két-három hetes késéssel kezdhettük meg csak a betakarítást s addig alig- alig tartott ki a tavalyi termésből télire tartósított eleség. Szinte fellélegeztek, amikor április utolsó napjaiban végre kimeMár gyermekkoromban is szerettem a nyarat. Kis falunkban ilyenkor például mindig nagy érdeklődéssel vártuk azokat az idénymunkásokat, akik segíteni jöttek az aratásban. A szövetkezet elnökének érces hangja most is a fülemben cseng, szinte hallom, amint anyámhoz szólt: „Évi, jót főzz ezeknek a munkásoknak, hadd emlegessenek meg minket otthon is.“ Most, ahogy visszagondolok ezekre a nyarakra, változatlanul úgy érzem' a szövetkezet vezetői céltudatosan arra törekedtek, hogy ezek a fiatalok jól érezzék magukat nálunk, szeressék meg a mezőgazdaságot. A hangsúly tehát a megszerettetésen volt, amit sikerült is elérni, hiszen a vidéken mindmáig nincs gond az utánpótlás biztosításával. Ismét nyár van. Közép- és főiskolások ezrei segítenek a népgazdaság különböző ágazataiban. De vajon a nyári építőtáborok mindenütt jó nyomot hagynak a fiatalokban? Megszeretik-e azt a helyet, ahol dolgoznak? A legtöbb helyen bizonyára igen, de a Kassai (Košice) Magasépítő Vállalat 02-es üzemében dolgozó fiatalok aligha. Ladislav Rozložník professzorral, a Kassai Műszaki Főiskola rektorhelyettesével látogattuk meg őket, s bizony nem túl lelkesítő kép hettek a kaszálógépek, és a pótkocsira fújt eleséget hordhatták az állatok elé. Ugyanakkor a jövőre gondolva az első kaszálásból máris 215 tonna szénát és 870 tonna szenázst készítettek. A gazdasági udvar közepén több, áthajtós rendszerű siló, áll. Egy kivételtől eltekintve még üresek, abban az egyben szenázs van. A második kaszálásból további 450 tonna szenázst készítettek, az a másik telepen van biztonságba helyezve - télire. A szilárd burkolatú silógödrök építése jó beruházás volt, mert amjó- ta ezekben tárolják a tömegtakarmányokat, azóta azok első osztályúak, összetevőik nem vesznek kárba a felhasználásig. Sajnos, még nincs annyi belőlük, hogy halomsilókba ne kellene tárolni. Tavaly az utóbbiakban tartósított silótakarmányt a második osztályba sorolták a minóségellenórök. A második kaszálás ottjártunk- kor még folyamatban volt. A 190 hektár lucerna, a 75 hektár vöröshere, a nagy kiterjedésű intenzív legelő termése egyre fogyott. Az egyik 50 hektáros vöröshere-táb- lában két kaszálógép dolgozott. Alighogy elhaladtak a gépek, az öntözócsoport tagjai máris rakták le a csöveket a tarlóra, szerelték fel a szórófejeket, hogy minél előbb hulljon a zsenge növényre az éltető víz.- Az évelő takarmánynövények és az intenzív legelő öntözésére nagy gondot fordítunk - magyarázta Michal Ôontoš. - A silókukoricát is megöntöztük kelés idején. A többi egynyári takarmánynövényre egyszer juttattunk mesterséges módon vizet. Kiadós öntözéssel szeretnénk elérni, hogy az évelő takarmányokat három helyett négyszer kaszálhassuk. Kissé távolabb kukoricát takarítanak be. Pónya Ferenc mondja, hogy ezt tavasszal perkó után vetették, és eleve zöldtakarmányozásra szánták. A belőle származó tömeg a zöldetetésben jól pótolja azokat az évelő takarmányokat, amelyekből zöldliszt, szenázs készül. A faluba visszafelé vezető úton ígéretes silókukorica-tábla mellett haladunk el. A legkorábban lekerült nyári kalászosok után 40 hektáron máris a földbe került a tarlókeverék. összesen 310 hektár - vagyis nagy terület - kétszeri hasznosítását tervezik. Ez a 310 hektár előreláthatóan sok termést ad, annyit, amennyit talán el sem tudnak fogyasztani az állatok a fagyok beálltáig. Akkor miért vetnek ennyit? Azért, hogy a maradékot leszánthassák, s így zöldtrágya fokozza a talaj termőképességét. KOVÁCS ELVIRA tárult elénk az építkezésen. A bányamérnöki kar hallgatói például ablakkereteket és vasajtókat festettek, a Miskolci Műszaki Egyetemről érkezett fiatalok pedig árkot ástak, betonoztak abban az öltözékben, amelyben otthonról jöttek. Munkaruhát, cipót az illetékesek „elfelejtettek“ adni. Igaz, ezek a fiatalok nem panaszkodtak azért. Munkához láttak, és becsületesen dolgoztak. A mesterük di- csérőleg újságolta nekünk, hogy a teljesítményükkel az ö munkatársainak is jó példával szolgáltak. Mikor viszont elmondtuk, hogy a csoportvezető csak hét óra ledolgozott munkaidőt volt hajlandó elismerni a főiskolásoknak, a mester nem akarta elhinni, mondván - „az lehetetlen“, hiszen nyolc órát rendesen „lehúznak“. Sajnos, a csoportvezetőt akkor nem találtuk az építkezésen, és a mester sem tudta megmondani, hová ment. Amikor a 02-es üzem főmérnökét felkerestük, ó is csodálkozott, hogy nem kaptak munkaruhát az idénymunkások, pedig ó maga adott utasítást erre. Nem sorolom tovább - egy azonban tény: ennél az építóválla- latnál munkaerőhiánnyal küzdenek, s ilyen rend és fegyelem mellett ez nem is csoda... SZASZÁK GYÖRGY A „hogyan“ is számít
