Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-16 / 193. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. VIII. 16. Az Elektrosvit Nové Zámky labdarúgócsapata, amely a kerületi bajnokságból az SZNL II.-be jutott. Az Elektrosvit futballistái az SZNL ll.-ben A régi sikerek felé? „Elhintette a faluszeretet magvát...“ Olyan régen volt, hogy igaz sem volt: az érsekújvári (Nové Zámky) labdarúgás az 1961 -1967-es időszakban az or­szágos II. ligában szerepelt, Szlo- vákia-szerte ismert játékosok al­kották a csapatot. Persze, ha úgy vesszük, nem is volt ez olyan régen, csakhát azóta eléggé visz- szaesett e népszerű sport a már 35 ezer lakosú városban, melynek ugyan van női kézilabdacsapata, vannak ökölvívói, több sportágat is űznek versenyszerűen, de mit ér egy ilyen gazdag labdarúgó-ha- gyományokkal rendelkező város igazi futball nélkül?! A szurkolók szerint nem sokat. Mert a foci, az foci. 1. Amikor mélyponton volt a város labdarúgása, gúnyolódtak is ele­get a kisebb városok, a falvak lakói az újváriakkal: nálatok nem tudnak egyenest rúgni a labdába? Nincsenek hozzáértő, sportszere­tő vezetők, akik megpróbálnák ki­húzni a kátyúba rekedt szekeret? Mit szólhattak erre? Hallgattak. Vagy egy viccel más irányba terel­ték a beszélgetést. Ám lelkűk mé­lyén azért fájt nekik egy kicsit labdarúgásuk helyzete. Csakugyan nem lehetne jobb futball a városukban? És nem ke­vesen gondolkodni kezdtek. Aztán cselekedtek. Már tavalyelőtt akad­tak lelkes, fáradságot nem ismerő, a futballért tennivágyó emberek, akik összedugták^fejüket, megtár­gyalták a dolgokat, szerveztek, in­tézkedtek. Az volt a céljuk, hogy a csapat ne essen ki a kerületi bajnokságból. Erre mit ád az ég: a harmadik helyen végeztek, bizo­nyítván, hogy Érsekújvár és kör­nyékén most is akadnak tehetsé­ges futballisták, akik megfelelő irá­nyítás és nevelés mellett képesek eredményesen és szépen játsza­ni. És a szurkolók is kezdtek biza­kodni, egyre többen jártak ki a mérkőzésekre. A vezetők pedig rájöttek: a hullámvölgyet termé­szetszerűleg hullámhegy követi, s a jó szervezés, a csapattal való törődés meggyorsítja ezt a folya­matot. Igazuk lett. Az Elektrosvit szu­verénül nyerte a kerületi bajnoksá­got, és bekerült a II. Szovák Ligá­ba. Hogy mennyire kimagaslott a csapat a bajnokságból bizonyít­ja: a 7. fordulótól kezdve haladt az élen, volt úgy, hogy öt-hét ponttal vezetett. A legtöbb gólt rúgta és a legkevesebbet kapta, az idegen- beni és a hazai mérkőzések alap­ján is az első helyen végzett. Nem kis dolgok ezek, ha visszagondo­lunk, hogy évekkel ezelőtt az I. A osztályban szerepelt az együt­tes... 2. Hogyan sikerült az előretörés? Erről beszélgetünk MÁCSADI ISTVÁN szakosztályi alelnökkel és DRUG A TIBOR szakosztályi titkárral. Mindketten azt mondják: „Hát sikerült...“ És mosolyognak. Persze nem volt ez ilyen egyszerű...- Ősszel azt mondtuk, vezetők, edzők és játékosok, megpróbáljuk a feljebbjutást, mert a fiúk tudnak és akarnak is, az üzemtől maxi­mális támogatást kapunk - ma­gyarázza Mácsadi mérnök. - Ele­inte döcögött a szekér, aztán ami­kor összerázódott a társaság, si­mán mentek a dolgok. Néha-néha „ijesztgetett“ bennünket a Nové Mesto nad Váhom (a volt váloga­tott Vojtech Masný az edzője), amely nagyon akarta a feljebbju­tást. De még csak megszorítani sem tudott minket... A januári átigazolási időszak­ban visszatért Érsekújvárba az I. ligát is megjárt 28 éve Labay Ist­ván, aki a tavaszi idényben 15 gólt ért el, és a csapat legeredménye­sebb játékosa lett. A gólokról jut eszünkbe: az Elektrosvitnek a ta­vasz folyamán nem nagyon szá­mított, hogy otthon vagy idegen­ben játszik, mindenütt rúgta a gó­lokat. Nem volt ritkaság, hogy az ellenfél pályáján három-négy-öt gólt is lőtt. Hogy egy csapatnak jól menjen a játék, ahhoz megfelelő edzőre van szüksége. Ilyen volt GANCZ- NER LÁSZLÓ. Tudott a játékosok nyelvén beszélni, amolyan baráti társaságot alakított ki maga körül. Nem kiabált az edzéseken, nem szabott ki látványos büntetéseket lényegtelen szabálysértésekért, hanem csak dolgozott odaadóan a cél érdekében, játékosait is meggyőzve arról, hogy érdemes becsületesen edzeni, gyakorolni, sportszerűen élni. Egy klubban a já­tékosokon és az edzőn kívül azon­ban ott vannak a vezetők is. Az ő tevékenységüktől is függ a csa­pat szereplése. Nem is kis mérték­ben. És az Elektrosvit labdarúgó­szakosztályának vezetői jó mun­kát végeztek. Ezt talán felesleges is mondanunk. A csapat maga­sabb osztályba lépett! A „vizsga“ folyamán olyan lelkes sportveze­tők intézték az együttes ügyes­bajos dolgait, mint POLAKOVICS JÁNOS, VÖRÖS TIBOR, a városi nemzeti bizottság elnöke, BOKA ISTVÁN, HOLANDA BÉLA és mások. 3. Július 1 -töl új edzője van a csa­patnak: az I. ligából is ismert MI­CHAL BARÁNEK. Menesztették volna a régi szakvezetőt? DRUGA TIBOR: „Szó sincs róla! Ganczner Lászlót tavaly úgy beszéltük rá, hogy vállalja egy évre az edzőskö- dést. Elvállalta. Most nem akarja tovább csinálni. Egyébként a ke­retben nem történtek változások, ugyanazok a játékosok kezdik az új idényt, akik kiharcolták a tovább­jutást. Az októberi átigazolási időszakban azonban szétnézünk a környéken, mert ebben az osz­tályban már erősebbek az ellenfe­lek. A felkészülést július 13-án kezdtük saját stadionunkban, nem voltunk edzőtáborozáson, de mondhatom: a fiúkat nagyon meg­dolgoztatta az új edző. Az előké­születi mérkőzések közül a többi között 2:2-re játszottunk Detván, 2:3-ra Prievidzán és 2:7-re Nyit- rán, közben megnyertük a párká­nyi nemzetközi tornát, amelyen a hazai csapaton kívül indultak a komáromiak (Komárno) és Pest megye válogatottja... Az érsekújváriak a következő kerettel vágnak neki az új idény­nek: Való, Zajíček, Stanko- Racko, Gál, Molcsan, Kollárik, Drobný, Bednár - Szepesi, Ganczner, Labay, Kiss, Bopko- Mészáros, Dolobáč, Konta, Prochádzka, Vadkerti, Recka. 4. Remények? MÁCSADI IST­VÁN: „Minden újonc célja a bentmaradás. Nekünk is ez. Aztán majd meglátjuk. Vannak terveink a jövőt illetően. Úgy érzem, a város kezdi magáénak vallani a csapatot, amiről tanús­kodik, hogy az elmúlt idényben nem volt ritkaság a hazai mér­kőzéseken a 2000-es nézőszám. A járási párt és állami szervek is pozitívan viszonyulnak a labda­rúgáshoz, akárcsak a városi nemzeti bizottság. Az 5000 dol­gozót foglalkoztató üzemünk vezetősége maximálisan támo­gat bennünket, úgyhogy derűlá­tó vagyok. De sokszor irigylem a DAC-ot, amelyet szinte egy emberként támogat az egész város... Ami késik, nem múlik. Az érsek­újvári labdarúgás elindult a régi sikerek felé. Futballkonjunktúra van a városban. A 25 - 30 ezer férőhe­lyes stadion is vár a nagy mérkő­zésekre, a felejthetetlen gólokra... TOMI VINCE A lényegesen meghosszabbo­dott jégkorongidény előtt I. ligás csapataink jónéhány portyán vet­tek részt, de idehaza is jelentkez­tek olyan erőpróbák, amelyek a nyitányra való felkészülést kellő módon szolgálták. Ennek az idő­szaknak elsősorban az lehetett a feladata, hogy azt a csapatot hozza megfelelő formába, amely a csehszlovák színeket a BEK- ben képviseli, vagyis a Vítkovice együttesét. Az utóbbi években au­gusztus második fele a jégkorong BEK négyes döntőjét hozza, s er­ről a szembesítésről természete­sen nem hiányozhat a csehszlo­vák rangelső sem. Kívüle hagyo­mányos szereplő a szovjet bajnok, most a CSZKA Moszkva, a finn első, a Kárpát Oulu és meglepe­tésre nem egy szokásos svéd klub, hanem a nála jobbnak bizo­nyult nyugatnémet Riessersee. Éppen a legutóbbira lesz jó vigyázni. Az idei VB-n az NSZK válogatottja legyőzte Csehszlová­kia együttesét, s az 1982. évi nyu­Látogatásunk közeledtével egy­re gyakrabban megfordult fejem­ben a kérdés: vajon mit tudok Felsőpatonyról (Horná Potôň)? Ilyenkor egyszerre három dolog is eszembe jutott: a kerületszerte is­mert labdarúgócsapat, a környező járásokból is vendégeket vonzó művelődési ház és egy történelmi esemény, melyre nemrégiben vé­letlenül bukkantam: a faluban ala­kult meg hazánk területén az első egységes földművesszövetkezet. Mindössze ilyen szerény ismeret­alapanyag volt tarsolyomban, ami­kor megérkeztünk a közel kétezer lakosú csallóközi községbe, ahol aznap minden út a sportlétesít­mény felé vezetett. Itt csúcsoso­dott ki a helyi Družstevník sport- egyesület félévszázados múltja al­kalmából megtartott rendezvény- sorozat. Tehát a ma találkozója a tegnappal és holnappal TALLÓZÁS AZ EMLÉKFÜ­ZETBEN. Kézfogáskor emlékfü­zettel kedveskednek a vendéglá­tók. Benne a sportélet múltjának töredékei, megannyi emlék, ké­pekkel és nevekkel kiegészítve. Jóleső érzéssel, kíváncsian olva­som végig, hiszen ilyennel faluhe­lyen még nem találkoztam. Szeptemberben lesz ötven éve, hogy a benkepatonyi (a falu régi neve) iskola tanévnyitóján új taní­tót mutattak be a növendékeknek. Ö szétnézett köztük, s talán a kis­község jövendő labdarúgóit pillan­totta meg néhányukban. Kőrös Ist­ván megszállottja volt a labdarú­gásnak, s addig nem nyugodott, míg nem alakíthatott a faluban egy futballcsapatot. Igyekezetét, sportszeretetét siker koronázta: decemberben megkezdte műkö­dését a Patonyszéli Sportegyesü­let (PSE). A kezdeti lépések nehéz­ségei ellenére az emlékfüzetben ez áll: ,,A sport rövidesen csodát művelt: békességet teremtett a különböző szemléletűek között, elhintette az egészséges falusze­retet magvát a szurkolókban és segített felszámolni az egyes falu­részek közti ellentéteket.“ A helyi „zöld-fehérek“ fokoza­tosan játékba lendültek, s tudá­sukra a környező falvakban is felfi­gyeltek. Három éven belül meg­gatnémet bajnok a Rosenheim a csehszlovák exrangelső Poldi Kladno elleni legújabb sikerével bizonyított. A BEK négyes döntőjében csu­pa olyan együttes szerepel, ame­lyek az 1980/81-es bajnoki évben szerzett hazájában elsőséget. Közülük a végső sikerre most is a szovjet színek képviselője, a CSZKA válogatottal is felérő csapata esélyes. Szeretnénk látni, hogy akárcsak a VB-n, a BEK-ben is a csehszlovák együttes végez­ne a második helyen. Ezt minden­ki megelégedéssel venné. A nyitónapon, augusztus 25-én nyugatnémet-csehszlovák (Ries- sersee-Vítkovice) erőpróba lesz (akár a VB-n volt), s a befejezés az analógiához hűen szovjet -csehszlovák viaskodást hoz (CSZKA-Vítkovice). A rendezők joga a műsor előkészítése, bár ennek megfelelően valóban az említett zárómérközés jelentené a döntőt. (zala) nyerték Csallóköz bajnokságát, barátságos mérkőzésen pedig si­került legyőzniük a Ligeti SC-t, Szlovákia akkori amatőr bajnokát. A háború után a labdarúgás lassan indult fejlődésnek. Ki­emelkedő eredménynek számí­tott, amikor az ötvenes évek elején a felnőtt csapat felküzdötte magát a kerületi bajnokságba. Hosz- szabb-rövidebb megszakításokkal azóta is ebben az osztályban sze­repelnek. Közben 1961-ben elké­szült az új sportlétesítmény, mely napjainkig a sportolók és mozgás­ra vágyók otthona. Egy jelentő­sebb megtorpanás (1970) után is­mét felfelé ívelt a csapat ered­ménygörbéje. Ekkor majdnem a járási bajnokságtól is elbúcsúz­tak, de nyolc évvel később már két osztállyal magasabban, azaz a kerületi bajnokság I. A osztályá­ban lettek újoncok. Legjobb helye­zésük is ebbeli szereplésükhöz fű­ződik: tavaly második helyen vé­geztek a feljutó Nagymegyer (Ča­lovo) mögött. A MA - ALELNÖKSZEMMEL. ,,Mrva László a legszakavatottabb vezetőink egyike. Több évtizede van a csapat mellett jóban és rosszban egyaránt, a sportpálya ál­landó korszerűsítése nagyban az ő érdeme.“ - Olvasom az emlék­füzetben a sportegyesület alelnö- kéröl. Vele beszélgetünk a máról:- A legutóbbi bajnoki szereplé­sünk balul sikerült - kezdi a szűk­szavú funkcionárius. - A tavalyi második hely megszerzése után játékosaink mintha önteltek lettek volna, megelégelték a kemény edzéseket, s talán azt hitték kitartó munka nélkül is lehet jó eredmé­nyeket elérni. Az őszi idény azon­ban „felrázta“ őket és volt mit csinálniuk a tavasszal, hogy leg­alább a bentmaradást jelentő 13. helyet megszerezzék. Öllé Lajos edző csapatában általában helybe­liek szerepelnek, kevés az idegen játékos, és ez a továbbiakban sem lesz másképp. A közvetlen útán- pótlás, tehát az ifjúságiak vezeté­sét most jómagam vettem át, s fel­adatom egy új csapat összehozá­sa lesz. Diákcsapatunk Farkas Sándor irányításával járási szinten kapcsolódik be a bajnoki küzdel­mekbe. A labdarúgáson kívül még asztalitenisz- és sakkszakosztá­lyunk is működik, a falu lakosságát pedig különböző tömeg verse nyék alkalmával igyekszünk bekapcsol­ni a rendszeres mozgásba, test­edzésbe. Tornatermünk még nincs, de az iskolában így is élénk sport­élet folyik. Két és fél száznál na­gyobb létszámú sportszerveze­tünkből, ha dicsérnem lehetne va­lakit, akkor az Karácsony Gyula, Bódis Gyula és Renczés Sándor lenne, de kívülük még akadnának többen. A vezetőségben össz­hang uralkodik, jó a kapcsolatunk a helyi szövetkezettel, mely régóta támogatja a sportéletet. Ha megy a csapatnak, szurkolóink is szép számban eljárnak a mérkőzések­re; visszaeséskor, gyengébb eredmények után kevesebben áll­ják körül a pályát. Augusztus elején megkezdő­dött a bajnokság, melyben a felső- patonyiak a mezőny első felében szeretnének végezni. Otthoni be­mutatkozásuk sikerült: kétgólos győzelmet írhattak be a helybeli futballkrónika hatodik évtizedének első lapjára. J. MÉSZÁROS KÁROLY A mai csapat a legutóbbi bajnokság végén. Állnak, balról jobbra: Cséfay Lajos, egyesületi elnök, Csömör, Kun T., Kun F., Horváth J., Ravasz, Wiederman Gy., Horváth Z., Rigó. Guggolnak: Sidó, Elek, Horváth /., Horváth L., Tóth, Varga, Wiederman T. Jégkorong, jelentkezz!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents