Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-03 / 182. szám, kedd

ÚJ szú 3 1982. VIII. 3. NYUGATI ACÉL VITA Családi perpatvar A Szovjetunió nagymértékben hozzájárul a béke megszilárdításához Nyikolaj Tyihonov válaszlevele (ČSTK) - Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő levelet kapott Raymond Goortól, az ismert bel­ga közéleti személyiségtől, „A né­pek közötti béke megszilárdításá­ért“ nemzetközi Lenin-díj tulajdo­nosától, aki az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bi­zottságának elnöki tisztét is betöl­ti. A bizottság felhívással fordult azokhoz a kormányokhoz, ame­lyek részt vettek az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezleten. Nyikolaj Tyihonov válaszában hangsúlyozta: a lázas fegyverke­zés megállítását, Európában az atomháború veszélyének elhárítá­sát, a Helsinkiben megkezdett fo­lyamat folytatását sürgető felhívás a Szovjetunióban megértésre ta­lált. A béke megőrzése, az euró­pai vagy a világméretű atomhá­ború veszélyének elhárítása a Szovjetunió politikájában döntő jelentőségű. Meggyőzően bizonyítja ezt Leonyid Brezsnyev üzenete az ENSZ-közgyűlés má­sodik rendkívüli leszerelési ülés­szakához, amelyben a Szovjet­unió kötelezte magát: nem alkal­mazza elsőként az atomfegyvert. E lépés jelentősége felbecsülhe­(ČSTK) - A nukleáris leszere­lésnek abszolút előnyt kell adni - jelentette ki Willibald Pahr oszt­rák külügyminiszter. A Salzburg melletti Klessheimben megnyílt 25. nemzetközi diplomataszemi­náriumon elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy Ausztria fel­tétlenül csatlakozik az atomso- rompó-szerződéshez. A minisz­ter ugyanakkor sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy az ENSZ- közgyűlés második rendkívüli (ČSTK) - Az iraki-iráni fronton egész vasárnap heves ágyútüz- párbajt vívtak a szembenálló felek. A hírt mindkét országban meg­erősítették. Az iráni közlemény azt állítja, hogy az iraki egységek több ellentámadást is megkíséreltek, azonban valamennyit meghiúsí­tották. Az iráni hadsereg az elfog­lalt területeken megerősíti állásait. A közlemény a továbbiakban emlí­tést tesz arról, hogy az iraki fél Abadan várost lőtte, és gyakorib­(ČSTK) - Az amerikai hadügy­minisztérium hatalmas megrende­léseket eszközöl az amerikai hadi­ipari konszerneknél. Pl. 420 millió dollár értékben rendelt „AU-8V- Harrier“ új típusú, helyből felszál­Incidens (ČSTK) - Az NSZK-ban ál­lomásozó NATO-csapatok tagjai tegnapra virradóra újabb incidenst provokáltak ki, mely­nek két halottja és 23 sebesült­je van. Alsó-Szászországban, az osnabrücki brit kaszárnyá­ban elloptak egy páncélozott jármüvet, amelyet a katonai rendőrség üldözőbe vett. Az üldözés közben a páncélos jár­mű összeütközött egy nemzet­közi gyorsvonattal. Mind a két brit katona meghalt, a vonaton tartózkodó 360 utas közül pe­dig 23-an megsérültek. A moz­dony, egy vagon és a vasúti pálya több száz méteres sza­kasza tönkrement. tetlen. Ugyanis ha más atomhatal­mak követnék a példát, ezzel gya­korlatilag megszűnne egy atom­háború veszélye - hangsúlyozta Tyihonov. Az egyoldalú lépésekkel a Szovjetunió nagymértékben hozzájárul a népek, főleg az euró­pai népek békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához. A nemzetközi közvélemény jogo­san vár el hasonló lépéseket más atomhatalmaktól is. A Szovjetunió arra törekszik, hogy Európában teljes mértékben számolják fel az atomfegyvereket mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a taktikai eszközöket. Hajlandók arra, hogy fokozatosan, de lényeges mértékben - százas nagyságrendű egységekről van szó - csökkentse Európában a kö­zepes hatótávolságú atomfegyve­reket mindkét fél, a Szovjetunió is és a NATO is. A válaszlevél a továbbiakban megállapítja: a stratégiai fegyver­zet korlátozásáról és csökkenté­séről is szeretnénk megállapodást elérni. Javaslatot tettünk, hogy a Szovjetunió és az USA már most fagyassza be a stratégiai fegyver­zetállományt s hogy a korszerüsí­ülésszaka nem hozott kézzelfog­ható eredményeket. Az osztrák külügyminiszter nagy jelentőséget tulajdonít az atomfegyverek korlátozásáról fo­lyó szovjet-amerikai genfi tárgya­lásoknak. Rámutatott: a leszere­lésnek azt a célt kell követnie, hogy az egyensúly a lehető leg­alacsonyabb szinten jöjjön létre. Emellett tekintetbe kell venni az összes fegyverrendszert és kör­zetet. bá váltak az iraki légierő Irán nyu­gati területei ellen indított akciói. Irak viszont Iránt vádolta azzal, hogy vasárnap Basra város lakó­negyedei és gazdasági objektu­mai ellen indított tüzérségi táma­dást. Sok személy megsebesült, és számos épület megrongálódott. A katonai közlemény szerint az irakiak 19 iráni katonát öltek meg. Irán állítólag megszakítás nélkül folytatja a Basrától keletre levő iraki állások ellen a támadásokat. ló harci repülőgépeket. A Boeing, Ford, General Electric és más társaságok is nagy megrendelé­seket kaptak. A fegyverkezési ver­seny és a Reagan-kormány ama törekvése, hogy katonai fölényre tegyen szert, a másik oldalon je­lentős mértékben a szociális és kulturális kiadások csökkenésé­hez vezet. tést a hadászati fegyverzetnél a minimumra korlátozzák. A genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokon ebben a szellemben törekszünk az igazságos és tisz­tességes megállapodásra. Tuda­tosítani kell azonban, hogy a tár­gyalások megkezdése még nem minden, sokkal fontosabb az, hogy pozitív eredmények szüles­senek. A párbeszéd nem szolgál­hat spanyolfalként a további fegy­verkezéshez. Az európai népek érdekei azt kívánják, hogy következetesen életbe lépjenek a helsinki Záróok­mány alapelvei. Minden olyan kí­sérletnek, amely az európai együttműködést gátolja akár politi­kai, gazdasági, kereskedelmi, akár kulturális vagy humanitárius téren, határozott ellenállásba kellene ütköznie. Jó hozzájárulás lenne Helsinki szelleméhez a madridi találkozó sikeres befeje­zése, főleg az, ha döntés születne egy európai konferencia összehí­vásáról a leszereléssel és a biza­lomerősítő intézkedésekkel kap­csolatos problémák megvitatásá­ra A Szovjetunió, úgy mint eddig, ezután is mindent elkövet, hogy elősegítse a madridi találkozó si­keres befejezését — írta Nyikolaj Tyihonov. Tokióban tegnap délután befejeződött az atomfegyve­rek elleni tiltakozás jegyében megtartott világkonferencia. Résztvevőinek egyike a ké­pen látható rokkant: az 54 éves John Smitherman egy­kori amerikai tengerész. 1946-ban a Bikini korallzá­tonyon végrehajtott kísérleti atomrobbanás során radio­aktív sugárzás érte. Megbe­tegedett, és néhány évvel ezelőtt mindkét lábát ampu­tálni kellett; most Tokióban fogja gyógyíttatni deformá­lódott bal kezét. (Képtávírón érkezett - ČSTK) Tengerészsztrájk (ČSTK) - A bérek bejelentett 24 százalékos csökkentése elleni til­takozásul sztrájkba lépett tegnap a komphajóival a La Manche-csa- tornán a személyforgalom zömét lebonyolító brit Sealink társaság mintegy 4000 alkalmazottja. Szövetségesek, de az utóbbi időben állandóan civakodnak - így jellemezhetők a legtömörebben Nyugat-Európa és az Egyesült Ál­lamok mostani gazdasági kapcso­latai. Partnerek-e ezekután és egyáltalán hol a választóvonal a partneri együttműködés, illetve torzsalkodás között? Szövetségi viszony az, amikor nap mint nap- súlyos dolgokat vágnak egymás fejéhez - kormányszinten. Nem könnyű ezekre a kérdésekre meg­felelni, mivel egyrészt az ellenté­tek olyannyira nyilvánvalóak, hogy nem is leplezhetóek, másrészt vi­szont, mintha már maguk a civako- dók is sokallnák a világ szeme láttára zajló szóváltásokat, s ép­pen ezért az utóbbi napokban kis­sé visszafogták a másik felet el­marasztaló korábbi szóáradatot. A legékesebb példa erre Schmidt nyugatnémet kancellár múltheti amerikai. látogatása. A bonni politikus majd kéthetes ott-tartózkodásának kezdetén San Frandsco-i vendéglátója, Shultz külügyminiszter előtt burkolatlanul kijelentette: Nyugat-Európa tűrhe­tetlennek tartja, hogy az Egyesült Államok olyan mértékben bele­szóljon Nyugat-Európa gazdasági ügyeibe, - gondolva itt elsősorban az épülő szovjet gázvezetékhez szállítandó, amerikai szabadalmak alapján gyártott nyugat-európai be­rendezések exportjának tilalmára- ahogy ezt az utóbbi hetek­ben tette. Ez a szókimondó véle­mény természetesen tüstént elju­tott a Fehér Házba, ahol érthetően rosszallással fogadták. Hivatalo­san nem foglaltak ugyan állást, de sokatmondó válasznak minősíthe­tő az a körülmény, hogy lehetet­lenné tették Schmidt találkozását Reagan elnökkel. A bonni vendég ezekután érezhető hangnemvál­tással már csak ,,kisebb családi perpatvarról“ beszélt. Reményét fejezte ki, hogy Shultz külügymi­niszter - akihez régi keletű barát­ság fűzi —, jóváteszi a kárt, amely Nyugat-Európa és Amerika, illetve az NSZK és az USA kapcsolatai­ban keletkezett. Az amerikai bele- szóllással kapcsolatos elvi fenn­tartásait azonban ezekután sem vonta vissza, hangsúlyozva, hogy Nyugat-Európa más bánásmódot vár el Washingtontól. A nyugati viszálykodó partnerek tehát már maguk is sokallják az egymás címére szóló intelmeket, sót fenyegetéseket, ezért a vita tompítására törekszenek. Erre ke­vés a remény, hiszen az amerikai zsarolás ellenére le kívánják szál­lítani a Nyugat-Európát a Szovjet­unióval összekötő gázvezetékhez szerződésben rögzített berende­zéseket. A látványossá fajult nyugat-eu- rópai amerikai acélvita körül sem úgy állnak a dolgok, mintha ennek a végére is hamarosan pontot te­hetnének. Az Egyesült Államok- mint ismeretes - júniusban euró­pai szövetségeseinek értésére ad­ta, ha önként nem korlátozzák az Egyesült Államokba irányuló acél- kivitelt, akkor védővámokkal kény­szerítik erre az Atlanti-óceánon túl levő acélkonszemeket. Nyugat- Európa persze zokon vette ezt, s rögvest a szokásos érveléssel válaszolt: a nyugati szabadkeres­kedelem nem túr el ilyen korláto­zásokat, tehát ók sem tartják ma­gukra nézve kötelezőnek ezt az álláspontot. A nyugat-európai acélipar egyébként évek óta súlyos gon­dokkal küszködik és szinte félgőz­zel termel: tavaly pl. csak a kapaci­tások 55 százaléka működött. Ez a helyzet több körülménnyel függ össze: egyrészt számos acél­ipari terméket felhasználó ágazat- többek között a gépkocsi- és hajógyártás - szintén válságban vein, s ez láncreakciót elindítva kihat az acélpiacra is. Másrészt a nyugat-európai acélipar nem bírja a konkurrenciát a japánokkal, hiszen a távol-keleti acél jóval ol­csóbb, ugyanis míg egy tonna kö­zöspiaci acélban 8,3 óra emberi munka fekszik, addig a japánoknál ez a mutató 5,9 óra. Hogy utolér­jék Japánt, felmerült az automati­zálás kérdésé, de ehhez temérdek pénz kell és az állandóan apadó bevételek miatt erre nincs mód. A nyugat-európai acélipar az utóbbi időben már az állami támo­gatásra sem nagyon számíthat,- habár korábban nagy összegű dotációkat kapott - viszont ma­napság, pénzszegény időkben, a kormányok is szűkmarkúbbak. A gondokat csak súlyosbította az említett washingtoni döntés, amely az atlanti partnerektől szár­mazó acélt próbálta kiszorítani az amerikai piacról. Ez megintcsak az ottani válsághelyzettel függ össze: több éve tartó pangás ta­pasztalható az acéliparban, a be­rendezések kihasználatlanul áll­nak, tömegesek az elbocsátások, így a külföldi acélözön megféke­zésével próbálják védelmezni a hazai acélipart. Washingtoni részről ezt jogos önvédelemnek minősítették, míg Nyugat-Európa önző, a partnerek érdekeit semmi­be vevő diktátumként fogta fel. Kétségtelen, hogy az Egyesült Ál­lamokba irányuló export csökken­tése - Washington 35 százalékos csökkentést követel - azzal járna, hogy a nyugat-európai országok­ban számos üzemet kellene be­zárni és újabb tízezrek szaporíta­nák a munkánélküliek több milliós táborát. Az utóbbi öt évben a már említett eladási nehézségek miatt csaknem 300 000 acélipari dolgo­zót bocsátottak el. Az acélvita tehát tovább folyta­tódik, s pillanatnyilag ott tart, hogy a Közös Piac 10 százalékos kivi­telcsökkentést ajánlott fel annak fejében, ha az USA felhagy a pro­tekcionista gazdaságpolitikával és felfüggeszti a hallatlanul magas vámokat. Washingtonban erről hallani sem akarnak és konokul tartják magukat a 35 százalékhoz. A vita elsimítására jó három hét áll rendelkezésre, hiszen ha nem jön létre kompromisszum, akkor az USA eddig közelebbről nem rész­letezett megtorló intézkedéseket léptet életbe augusztus 24-én. Ha a jelenlegi helyzet gyökeresen nem változik meg, úgy látszik, erre sor is kerül, s akkor az amerikai és európai acélipari konszernek kö­zött folyó gazdasági háború levét ismét azok isszák meg, akik rend­szerint mindig: az elbocsátott tíz­ezrek. P.VONYIK ERZSÉBET KENYA Meghiúsított államcsíny (ČSTK) - Daniel Arap Moi ke­nyai elnök vasárnap este bejelen­tette, hogy a hadsereg és a rend­őrség lojális csapatai meghiúsí­tották a légierőnek a kormány megdöntésére irányuló kísérletét, s teljes mértékben ellenőrzik az egész országgal - beleértve a fő­várost is - a helyzetet. A legutóbbi jelentések szerint viszont szórvá­nyos lövöldözésekre került sor a fővárosban, valamint az Emba- kasi légitámaszponton is, ahol a lázadás kitört. A kenyai kormány felszólította a felkelőket a fegyver­letételre — tegnap estig kaptak ha­ladékot. A Nairobiból érkezett je­lentések arról számolnak be, ed­dig a légierő 300 tagját tartóztatták le. A feltételezések szerint az ál- lamcsinykísérlet elfojtása mindkét oldalon áldozatokat követel. Nairobi nemzetközi repülőterét lezárták, s a fővárossal még min­dig nincsen semmilyen összeköt­tetés. Egyes hírügynökségi jelen­tések szerint a főváros üzleti ne­gyedeiben vasárnap számos bol­tot kiraboltak. Egyelőre érvényben van az éjszakai kijárási tilalom is. ,Semmi különös, csak egy kis családi perpatvar.“ A Frankfurter Allgemeine Zeitung karikatúrája Abszolút előnyt a nukleáris leszerelésnek IRÁN-IRAK Folytatódik a tűzpárbaj Kölcsönös vádaskodás USA Hatalmas hadiipari megrendelések

Next

/
Thumbnails
Contents