Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-12 / 163. szám, hétfő
A VIl. Dunamenti Tavasz - a bábjátszók szereplését vizsgálva - több okból is rendhagyónak tekinthető. Elsősorban azért, mert hiányoztak a közép- illetve a kelet-szlovákiai bábegyüttesek. így e hagyományos rendezvény - akaratlanul is - a nyugat-szlovákiai kerület háziversenyévé „zsugorodott“. Ez a tény azt is bizonyítja, hogy a népművelési szerveink szakemberei - Nyugat-Szlovákiát kivéve - nem fordították és nem fordítanak kellő figyelmet a bábjátszók aktivizálására, támogatására. A múlttal ellentétben járásonként is sokkal kevesebb bábegyüttes indult a versenyekben, ennek következtében csökkent a körültekintő válogatás lehetősége. Különböző szervezési gondok és szubjektív okok miatt idén nem tevékenykedett néhány olyan élvonalbeli együttesünk, amely a múltban éppen a Dunamenti Tavaszon bizonyította művészi értelemben vett életrevalóságát. így például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Százszorszép, Pipitér, a komáromi (Komárno) Napsugár, a pozsonyeperjesi (Jahod- ná) Ny írtácska, de említsük meg a nagyon is hiányzó tornaijai (ŠaHagyományőrzők A közelmúltban színes, a helyi néphagyományokat feldolgozó műsort mutatott be a Zobor-vidéki vicsáp-apáti (Vyčap-Opatovce) folklórcsoport, Legényavatás címmel. Csak az tudja igazán értékelni ezt a tényt, aki ismeri a helyi kulturális munka körülményeit. A mintegy negyven tagú folklórcsoportot a helyi iskola pedagógusa, Csutak Valéria szervezte meg. 1979-ben mutatkoztak be a Toll- fosztás című összeállítással, egy év múlva az Este a fonóban-nal arattak megérdemelt sikert. Sikerrel szerepeltek Topolőiankyban, valamint Nyitrán, a CSEMADOK- napokon is. A most bemutatott műsoruk egységes és színvonalas volt. A Legényavatás fő motívuma a falvainkban ismert legénypróba, melynek során a fiataloknak különbözőképpen kellett bizonyítaniuk, hogy felnőttsorba léphetnek. A helyi művelődési otthon nézőterét megtöltő közönség nagy érdeklődéssel figyelte a műsort. Ismerkedtek elődeik népszokásaival, a szép népdalokkal és a qvö- nyörű népviselettel. A csoport tagjai zömében kétkezi munkások, továbbá pedagógusok. Szabadidejük nagy részét arra áldozták, hogy kellő színvonalon ápolják a néphagyományokat, s ezáltal pozitívan befolyásolják a fiatalok életszemléletét és tudatát. ZILIZI TIHAMÉR fárikovo) vagy a tornai (Turňa nad Bodvou) bábosokat is. Bosszantó, hogy a kassai (Košice) „ifjúságivá“ serdült Délibábnak ma még nincs gyermekkategóriás utódja. Jó lenne, ha a következő évadban valamennyiükkel ismét találkoznánk! Bábmozgalmunk erősen foghíjas versenyszabályzatára jellemző az a tény, hogy két harmadik (felnőtt) kategóriás kollektívánk (a kassai Délibáb és a dunaszerdahelyi óvónők együttese) versenylehetőség híján csak szerény vendégfellépéssel mutatkozhatott be a Dunamenti Tavaszon, illetve a Jókai-napokon. Ezen a - különben már régebben jelzett és indokolatlan - hiányosságon az illetékesek végre komolyan elgondolkodhatnának, és minél előbb állandó fórumot biztosíthatnának bábjátszóink III. illetve IV. kategóriája számára az országosan érvényes versenyszabályok értelmében. A résztvevő eovüttesek érdeme, hogy nem riadtak vissza az igényes munkától és önmaguk erejére támaszkodva igyekeztek a maximumot nyújtani. A módszertani segítség hiányának rovására írható, hogy e kollektívák teljesítménye a kerületi verseny óta csak alig észrevehetően javult. Nem csoda, hogy ennek következtében egyik csoport sem érte el az elődök felállította magasabb mércét. Tudatában vagyunk annak, hogy bábegyütteseink rendezőinek a legnagyobb gondot a darabválasztás okozza. Ilyen értelemben továbbra is adósaink a szlovákiai magyar írók és költők. (Lehet, hogy nem érdemes bábdarabot írni, de ez nem elfogadható kifogás.) így a csoportok vezetői sokszor próbálnak bábszínpadra alkalmazni más műfajban köny- nyebben dramatizálható prózát vagy verset. A jó bábdarabok hiányából adódó nehézségeket idén a legjobban a marcelháziak (Marcelová) hidalták át, hiszen saját műhelyükben irt darabot mutattak be. Mondanivalója és cselekménye elsősorban egyszerűségével tűnt ki. Kilenc éve létezik és az utóbbi években a magyarországi co- untry-muzsika élvonalába küzdötte fel magát a népszerű Bojtorján együttes, melynek Csavargódal című nagylemeze a közelmúltban került nálunk is a szaküzletekbe. Az együttesnek négy állandó tagja van: Kemény Győző (hegedű, dobró, ének), Vörös Andor (bendzsó, steel-gitár, szájharmonika, ének), Pomázi Zoltán (akusztikus gitár, autoharp, ének) és Buchwart László (akusztikus és elektromos gitár, ének). Rajtuk kívül két állandó „külső“ tagja is van az együttesnek: Heilig Gábor (basszus gitár és ének) és Barna Zoltán (dob és ének). Szinte valamennyi számuk igazi csapatmunka. A Pomázi Zoltán által megfogalmazott zenei ötletek Vörös Andor hangszerelésében nyerik el végső formájukat. Vörös Andor kitűnő zeneszerzői és hangszerelői képességekkel rendelkezik. A sajátos Bojtorján-hangzás egyik titka az autoharp, azaz autoA rossz darabválasztás érezhetően befolyásolta a rendezők munkáját, ám a jobbnak minősíthető szövegeknél is hiányoltuk a rendezői ötletességet. Csak elvétve találkoztunk igazi bábos, hangulatkeltő megoldásokkal. Ennek tudható be, hogy nem egy jó rendezői ötlet végső megoldása, kivitelezése befejezetlennek vagy sutának tűnt. A rendezői tevékenységgel szorosan összefügg a szereplők bábmozgatási készségének fejlesztése, amely a bábmozgatás ábécéjének az elsajátítása nélkül el sem képzelhető. Kivételt csak az ekecsi (Okoč) bábosok jelentettek. Rendezőjük munkájában érezhető volt a szereplők pontos irányítása. Nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a színpadi beszéddel sem, amelyre még mindig jellemző a hibás hangsúlyozás, a dekla- málás és a hangkarakter hiánya. Ennek kiküszöbölésében segíthetnének a magyar szakos pedagógusok is. Pozitívan kell értékelni azt a tényt, hogy minden csoport maga készítette bábuval és díszlettel szerepelt. Úgy véljük, az esztétikai hatást fokozta volna a képzőművésszel való együttműködés, aki az egységes képzőművészeti kulcs tudatos kialakítását is segíthetné. A bábjáték elképzelhetetlen zene nélkül. A látott darabok nem is nélkülözték a zenét (vagy éneket), de ennek sokszor nem volt funkciója. Sok helyütt hiányoztak a hangeffektusok, a zörejek, amelyek gazdagítják a bábszínpadi cselekményt, erőteljesebbé teszik az akciókat. Bábjátszóink idei találkozója az együttesek számára újabb okulásul szolgálhat. Reméljük, a mostani visszaesés csak átmeneti jellegű és már a közeljövőben találkozhatunk a minőségi javulás nem egy megnyilvánulásával, hiszen a bábjátszók családja, a tanfolyamot végzett rendezők száma meglehetősen nagy. Illő tehát, hogy e színpadi műfaj (sok esetben még produkcióval be sem mutatkozott) képviselői megtalálják a helyes megoldást, nem zárkózva el az együttműködés sokrétű lehetősége elől, mert enélkül ma amatőr szinten aligha lehet ered-» ményesen dolgozni. DR. SZŐKE ISTVÁN mata hárfa, ez a színezöhang- szerként használt különleges hangszer. Magyarországon jelenleg egyedül Pomázi Zoltán játszik ezen a hangszeren, melyet egy- egy szám előadása során szóló- hangszerré is előléptetett. A Csavargódal című album Vigyázz magadra fiam című dalában is szóló- hangszerként érvényesül az autoharp, igen különleges zenei hatást idézve elő. A Csavargódat című albumuk jól dokumentálja, hogy country-zenét játszanak, de sajátos, egyéni hangzást sikerült kialakítaniuk, tehát nem másolják az amerikai country és eastern stílust. Maga az együttes vezetője, Kemény Győző, így jellemezte egy interjú alkalmával a Bojtorján együttest: „Tagadhatatlanul jelen van zenénkben, hogy Kodályon nőttünk fel, de használjuk a count- ry-zene összes hangszereit és dalaink hangszerelésén is érezhető ez a stílus“. Az eddigi tevékenységük szintézisének tekinthető Csavargódal című album *13 száma feltárja a magas szinten művelt countryzene minden ‘szépségét. Fülbemászó dallamok, fiatalos lendület, pergő ritmus, ötletdús és nemegyszer meglepően érdekes és újszerű hangszerelés, sajátos, különleges, ám mindenképpen kellemes hangzás - ez jellemzi az album legtöbb dalát. A Magyar Televízió tavalyi tánc- és popdal fesztiválján a legsikeresebb dalok közé tartozott a Bojtorján együttes által előadott Szerelmem volt a nagy színésznő című dal, valamint az Eszményi Viktória által énekelt és az együttes kísérte Bojtorján-szerzemény: a Vidéki lány vagyok című dal. Minden bizonnyal hasonló sikerre számíthatnak a Csavargódal című album dalai is, az Ahol a lusta folyó, a Budapesttől Miskolcig, az Énekelsz egy régi nótát, a Ha egy napon hsizamegyek című dalok és a többi tipikusan Bojtorjánstílusú dal SÁGI TÓTH TIBOR Lipcsey György: Csallóközi árvíz, 1965 KÉRDŐJELEK A PARAVÁNON BOJTORJÁN-LEMEZ Visszapillantás Gombaszögre Jelenet a zselizi országos népművészeti fesztivál győztes csoportjának, a komáromi Hajósnak a műsorából Fellépett a Dunamenti Tavasz gyermekfesztivál győztes színjátszó csoportja, a szenei Pöttömszínház is A kassai Železiar táncegyüttes műsorának egyik mozzanata Gombaszögön is sikerrel szerepelt az ekeli Tátika gyermek- folklórcsoport Esti hangulatok - a magyarországi Bodrog táncegyüttessel A csehszlovákiai magyar dolgozók XXVII. országos kulturális ünnepségéről szóban már beszámoltunk olvasóinknak, most Gyökeres György felvételeivel idézünk meg néhány mozzanatot az eseményekből, melyek a hagyományokhoz híven nemcsak nemzetiségi kulturális életünk ünnepét jelentették a sok-sok ember munkája révén született művészi értékek fölvonultatásával, hanem a hazánkban élő nemzetiségek barátságát, gyümölcsöző együttműködését is kifejezték, a szocialista internacionalizmus szellemében. ÚJ SZÚ-1 4 1982. VII. 12.
