Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-06 / 158. szám, kedd
A FOLYAMATOS ÉLELMISZER-ELLÁTÁS NÉLKÜLÖZHETETLEN FELTÉTELE ÚJ SZÚ 5 1982. VII. 6. Reális utak az.önellátás programjának teljesítésében Az aratási előkészületek utolsó napjaiban vagyunk, miközben a földművesek a tömegtakarmányok és több más termény betakarítására is összpontosítja igyekezetüket. A mezőgazdasági vállalatoknál, üzemekben egyre konkrétabban fogalmazhatják meg, miként sikerül teljesíteniük idei feladataikat és vállalásaikat. A Pravda szerkesztősége beszélgetésre kérte fel Ján Janovlkot, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterét az ágazat időszerű teendőivel kapcsolatban. Az interjú első részét mai számunkban közöljük. U A CSKP KB 4. ülése értékelte, hogy miként teljesítjük a XVI. pártkongresszus feladatait. A gazdálkodási feltételek változása miatt igényesebb irányvonalat tűztünk ki. Miben és mennyire újszerűén kell értelmeznünk a mérsékelt égövi feltételek között megtermelhető élelmiszeralapanyagokból a fokozatos önellátás elérésére kitűzött feladatokat?- A CSKP 4. ülése és a XVI. pártkongresszus utáni időszakban mezőgazdaságunk további fejlesztésének útjait és módjait azok a feltételek határozzák meg, amelyek egész népgazdaságunkra érvényesek. Ez a hatékonyság növelésének, a növekedés valamennyi tényezője hatékonyabb kihasználásának szilárd irányvonala. Ez, kétségtelenül, döntő irányvonal mezőgazdaságunk számára is, amelyben a múltban az exten- zív fejlesztés volt a jellemző, s ugyanez vonatkozik az élelmiszeriparra is. A múltban például nagyon gyors növekedést értünk el a vágóállat-termelésben, de ezzel szinte egyenes arányban növekedett az abraktakarmány-alap is. Ma más a feladat: továbbra is biztosítani kell a vágóállattermelés növekedését, de főleg úgy, hogy csökken az 1 kg-os súlygyarapodáshoz szükséges abraktakar- mány-igény, s az így megtakarított takarmányból több húst, tejet és tojást állítunk elő. Mindenki, aki csak egy kicsit is ért a mezőgazdasághoz, tudja, hogy ez nem könnyű feladat. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdaságban a termelőeszközök hatékonyabb kihasználásának még számos kiaknázatlan tartaléka van. Ezekre kell irányítani, úgymond átirányítani minden mező- gazdasági dolgozó figyelmét, igyekezetét, s ezekre kell összpontosítani figyelmüket a mező- gazdasági szolgáltató vállalatoknak, az élelmiszeripari vállalatoknak, és a mezőgazdaságot illetve az élelmiszeripart kiszolgáló háttériparnak is ezeket a szempontokat kell szem előtt tartania. Nagyon leegyszerűsítenénk viszont az egész problémakört, ha e tartalékok kiaknázásának lehetőségeit - ahogy ezt a külső szemlélők közül sokan látják - csak a szubjektív tényezők mozgósításában, vagy - ahogy erre a mezőgazdaság néhány dolgozója tekint - a mezőgazdasági befektetések növelésében látnánk. Az igazság valahol a középúton van, és a megoldást csak a mezőgaz- dasági-élelmiszeripari komplexum összes alkotóelemének koordinált működésével tudjuk elérni. És most térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy viszonyaink között hogyan kell értelmezni az önellátást. A 7. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági termelés fejlesztését a mezőgazdasági politika távlati stratégiai irányvonala alapelveivel összhangban valósítjuk meg. Ennék értelmében annyi mezőgazdasági terméket kell előállítani a lakosság és a feldolgozó- ipar szükségleteinek kielégítésére, hogy közben növekedjék az önellátás mértéke. Azoknak a mezőgazdasági termékeknek a vonatkozásában kell növelnünk az önellátás mértékét, amelyek termelési feltételeink között előállíthatok. 1980-ban 89,5 százalék volt a CSSZSZK mezőgazdaságiélelmiszeripari termékekből való önellátásának mértéke, és ezt az arányt - az SZSZK mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumának arányos hozzájárulásával - 1985- ig 90,1 százalékra kívánjuk növelni. Ezt az ágazati feladatot konkrét munkával kell megvalósítani az egyes munkahelyeken, és itt hangsúlyozzuk minden egyes tájegység és vállalat fokozott felelősségét saját igényeinek ésszerű kielégítéséért. Ami a mezőgazdasági termelés területi megosztását illeti, arra törekszünk, hogy fokozódjék a kerületek és járások önellátásának mértéke egyes szállításigényes termékek vonatkozásában. Arról van itt szó például, hogy növekedjék a közép-szlovákiai kerület és a kelet-szlovákiai kerület tejből és vágóállatokból való önellátásnak mértéke. A zöldségfélékből való fokozott önellátást úgy képzeljük el, hogy járásonként fokozatosan biztosítjuk az adott területeken termelhető zöldség termesztését. További fontos és gyorsan végrehajtandó feladat, hogy minden efsz és állami gazdaság váljon önellátóvá tömegtakarmányoklDóI, illétve meghatározott mértékben szemes takarmányból. Minden egyes vállalat állítson elő elegendő szerves trágyát és törekedjék az abrakszükséglet nagyobb arányú kielégítésére és egyes vetőmagok - pl. a herevetőmag - saját gazdaságban történő megtermelésére. Természetes, hogy ezzel nem adjuk fel szakosítási törekvéseinket. Az önellátás növelésére irányuló feladatok végrehajtása során aknázzuk ki a mezőgazda- sági vállalatok kooperációs társulásaiban rejlő lehetőségeket is, főleg ami az állatállomány-reprodukcióban való önellátást illeti. Ezekből a szempontokból nagy a vállalatok és tájegységek felelőssége. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az utóbbi időben, helytelenül, igen sokan arra támaszkodtak, hogy a felettes szerv, vagy a központ majd kielégíti a szükségleteiket. Az új törekvések érvényesülését az irányítási eszközök új rendszere is elősegíti, egyes szabályzókat azonban még gyors ütemben teljessé kell fejleszteni. ■ Az ágazat milyen elvi intézkedéseket hozott a CSKP KB 4. ülése után, miként sikerült ezeket megvalósítani és milyen problémák merülnek fel a feladatok végrehajtása közben?- A mezőgazdasági termelés és végső soron az egész élelmezésügy kulcsproblémája: a tömeg- takarmány-termelés fellendítése. E feladat színvonalas végrehajtásával jelentős mennyiségű szemes takarmány- szabadul fel a hús-, baromfi-, tojás- és tejtermelés további fellendítésére. Milyen módon oldható meg ez a feladat? Feltételezéseink szerint a megtermelt tömegtakarmány betakarítási és tárolási veszteségének aránya 30 százalék. Megvannak hozzá a reális feltételek, hogy e arányt 15-20 százalékra csökkentsük, ami azt jelenti, hogy ennek eredményeként 400-600 ezer tonna (szénaértékben számított) takarmányt nyerünk. Ugyanakkor a többi takarmány- féle betakarítása és tárolása során is jelentős veszteségek jelentkeznek. Azt tapasztaltuk, hogy nem is annyira a megtermelt mennyiséggel van baj, hanem a betakarításnál, tartósításnál és tárolásnál keletkeznek veszteségek, így a jövőben nagy gondot kell fordítanunk a technológiai fegyelem szilárdítására, a dolgozók ennek érdekében történő anyagi ösztönzésére, a társadalmi munka célszerű megszervezésére. Mindez azonban még együttvéve sem elegendő. Silók és szenázstárolók, szénapajták építésére körülbelül 1,7 milliárd koronát kell fordítanunk. A silók és szenázstárolók építését már ebben az ötéves tervidőszakban be kellene fejezni, a szénapajták építésére azonban csak a 8. ötéves tervidőszak folyamán keríthetünk sort. Még bonyolultabb a helyzet a hegyvidéki és hegyaljai területeken megtermett tömegtakamnány betakarítása körül. Itt lényegesen több és jobb gépre, berendezésre lenne szükség. A mezőgazdaságnak szállító ágazatok aktivizálódása nélkül ma már nem mozgósítható eredményesen és megfelelő mértékben a mezőgazdaság minden tartaJé- ka. Napjainkban már nem állnak készenlétben a kaszások és a szénagyűjtők százezrei, és a jövőben még kevesebb lesz belőlük, ezért — noha korlátozódtak a nép- gazdasági erőforrások - nagyvonalú beruházásokat kell végrehajtanunk a tömegtakarmányterme- lés fellendítésére. Számos káros tényező kiküszöbölésével csökkenthetők a mező- gazdasági termelés veszteségei. Ilyen tényező például a gyom, amely ellen eredményesen lehet küzdeni a rendelkezésünkre álló növényvédő szerekkel. Számításaink szerint 1 korona értékű növényvédő szer alkalmazásával 6 koronával növekszik a megtermelt gabona értéke. Persze, a növényvédő szereket, jórészt importáljuk. Ennek ellenére a szövetsé- ' gi kormány úgy döntött, hogy 1982-ben és a 7. ötéves tervidőszak további éveiben növeljük a növényvédő szerekre fordítható eszközöket, miközben intézkedéseket teszünk a hazai kapacitások, pl. a Duslo II. és III. gyorsított ütemű építésére. Egyes területeken azonban maguk a vállalatok is sokat tehetnek a helyzet jobbra fordításáért. A jelenlegi ötéves tervidőszakban fokozottan hasznosítani akarjuk a szerves trágyát, így trágyatelepeket építünk, hogy mintegy 10 százalékkal csökkentsük a szervesanyag- és nitrogénveszteséget. A sertés- és baromfitenyésztésben, elsősorban a fajlagos szemes takarmány fogyasztásának csökkentésében rendkívül fontos a szubjektív'tényező. A takarmánykeverékek minőségét, összetételük állandóságát főleg azzal szavatolhatjuk, hogy jó minőségű nyersanyagot szállítunk mezőgazdasági vállalatainkból és egyéb hazai erőforrásainkból a takarmánykeverő üzemekbe. A burgonya raktározása is jelentős veszteségekkel jár, és e termény fogyasztásra történő előkészítése során is komoly károk keletkeznek. E téren sem minidig aknázzuk ki a lehetőségeket. Ugyanakkor az élelmiszeripari hulladék hasznosításában is vannak még bizonyos, igaz az elképzelnél kisebb, lehetőségek. A 7. ötéves tervidőszakban előnyben részesítjük az ilyen tartalékok kiaknázására irányuló beruházásokat, hogy minden takarmányként felhasználható anyag az állatok elé kerüljön. Az önellátás mértékének növelésével kapcsolatban azonban a termőfölddel való gazdálkodásban vannak a legnagyobb tartalékok, és a legnagyobb feladatokat is itt kell végrehajtanunk. Ez különösen Szlovákiára nézve érvényes, ahol az egy főre eső szántóföld területe már kisebb mint a CSSZK-ban. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában az országos átlagnál gyorsabban növekszik a lakosság lélekszáma, a probléma megoldásának jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Az SZSZK-ban - a legújabb felmérések szerint - 43,3 százalékot tesz ki az alacsony termőképességű termőföld részaránya, 13 ponttal többet, mint a CSSZK-ban. Szlovákiában 46,5 százaléknyi a víz eróziós hatásának kitett termőföld részaránya (a CSSZK-ban 31,3 százalék). Még távolról sem használják ki teljes mértékben a kiváló hninőségű, de öntözésre szoruló földek termőképességét. A legtermékenyebb területeken elsőrendű jelentősége van az öntözésnek. Az SZSZK-ban eddig 220 ezer hektárt tettünk öntözhe- tővé, de összesen több mint 800 ezer hektár szorulna öntözésre. A 7. ötéves tervidőszakban 80 ezer hektárt, a 8. ötéves tervidőszakban pedig legalább 100-120 ezer hektárt teszünk öntözhetővé, illetve készítünk elő öntözésre. Az ingoványos területek lecsa- polásában jelentős feladatokat sikerült már megoldanunk. Az SZSZK-ban az 5. és 6. ötéves tervidőszakban több mint 300 ezer hektárt csapoltak le, de további kb. 250 ezer hektár még lecsapolásra vár. A 7. ötéves tervidőszakban 80-90 ezer hektár lecsapolására kerítünk sort, és a lecsapolási programot a 9. ötéves tervidőszakban kellene befejezni. Az utóbbi 10 esztendőben rekultivációval szlovákiai viszonylatban több mint 700 ezer hektárnyi termőföldet tettünk termőbbé. A 7. ötéves tervidőszakban további 260 ezer hektár szántóföld rekultivációjára kerítünk sort (ez egyhar- mada a távlati programnak) és 147 ezer hektáros gyepterületet rekultiválunk (ez a távlati program 37 százaléka). Ezen kívül számolunk vele, hogy gyümölcsösöket, szőlőskerteket hozunk létre újonnan termővé tett területeken is. A 7. ötéves tervvel kapcsolatos kormányhatározat alapján már hozzáláttunk annak a programnak a megvalósítsásához, amelynek értelmében csökkentjük a veszteségeket, javítjuk a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségét és hasznosíthatóságát. ■ A termelőeszközök gyártói is felismerték, hogy a mezőgazdasági termelés stratégiai tényező?- Már rámutattam arra, hogy a mezőgazdaság eredményeit ma már nagyobb részt a termelő eszközök gyártói befolyásolják. A mezőgazdasági termelés összértéke 60-65 százalékban külső szállítók tevékenyégével függ össze, és a termelési értéknek csak egyhar- mada jön létre a mezőgazdasági dolgozók munkája eredményeként. E tényre már irányítási rendszerünk is reagált, így a fejlesztési tervben a termelőeszköz-gyártókat is érdekeltté tette (gépipar, vegyipar, építőanyagipar, göngyöleggyártás, gyógyszeripar stb.) A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztési terve a 7. ötéves tervidőszak feladatainak szerves része. ■ És hogyan alakult a befektető-. sek és az eredmények aránya?- E kérdésre első ízben próbáltunk komplex módon válaszolni. Felmerültek itt bizonyos módszertani problémák, és nehézségek jelentkeztek az ágazatközi kapcsolatok magasabb színvonalon való megteremtésében. Az új rendszer megteremtése szempontjából1 azonban az eddigi tevékenységet egyértelműen pozitívan értékelhetjük. Másrészt figyelembe kell vennünk, hogy az ágázatközi népgazdasági kapcsolatok rendszerével összefüggő kérdéseket bizonyos feszültségek és meghatározott tényezők érvényesülése közepette kellett megoldani. Nyilvánvaló, hogy mindez e munka konkrét eredményeire is rányomta bélyegét. A 7. ötéves terv kidolgozása során a szállítók nem akceptálták a mezőgazdaság és az élelmiszeripar összes igényét. Egyes problémákat fokozatosan, a 7. ötéves tervidőszak folyamán kell majd megoldani. Nagyra értékeljük azonban, hogy mind a központi tervezésben, mind a szállító partnereknél nagyobb megértést tapasztalunk, mint a korábbi időszakben. Mezőgazdaságunk alapproblémája: a gépesítés. A gépekkel való ellátottság fogyatékosságai főleg a tömegtakarmány-terme- lésben, az alapvető talajmüvelés- ben, a zöldség- és gyümölcstermesztésben és az élelmiszeripar több szakágazatában okoznak gondot. A jelenlegi helyzet alapján arra következtetünk, hogy a fogyatékosságok a 7. ötéves tervidőszak folyamán sem küszöböl- hetök ki mindenütt. Az anyagi-műszaki ellátásban már most gondot okoz a mezőgazdasági vegyszerek hiánya. A szükségleteket a szállító vállalatok mindössze 70 százalékban fedezik, pedig számos vegyszer az intenzív fejlesztés tényezője. A folyó ötéves tervidőszakban üzembe helyeznek néhány gyárat, és ezek segítségével kb 10 százalékkal több mezőgazdasági vegyszert adnak a vállalatokba. Külön devizatartalékot hozunk létre, hogy különlegesen sürgető esetekben megfelelő mennyiségű mezőgazdasági vegyszert importálhassunk. E téren is érezhető bizonyos mértékű javulás. Nagyobb aktivitásra van szükség az állattenyésztésben alkalmazott biopreparátumok és stimu- lációs anyagok gyártásában. Energikusabban kellene megoldani az élelmiszeripari göngyölegek gyártásával kapcsolatos kérdéseket. Elvárjuk, hogy az építőipar is jobban hozzájárul a sajátos mező- gazdasági építőelemek fejlesztésével, illetve gyártásával az ágazatban folyó építkezések olcsóbbá tételéhez. összességében megállapíthatjuk, hogy már megtettük az első lépést a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum belső arányainak javításához vezető úton. Egyes intézkedések már a 7. ötéves tervben is bekerültek, más intézkedések végrehajtását ágazatközi egyezményekkel szavatoljuk. Sok függ majd attól, hogy mi- "ként váltjuk valóra ezeket az elképzeléseket. Én úgy vélem, hogy a CSSZSZK mezőgazdasága fejlesztésére fordított befektetések a leghatékonyabb befektetések közé tartoznak. Egyáltalán nem arról van szó, hogy mi valamilyen reszortelőnyökre tartunk igényt, de kétségtelen, hogy igényeink népgazdasági szempontból nagyon is megalapozottak. Reméljük, hogy ezeket a dolgokat a központi tervező szervek és a szállító partnerek is így, komplex módon értékelik. Minden felelős vezetőnek meg kell értenie, hogy ebben a szférában is rendkívül fontos szerepe van a komplex szemlélet érvényesítésének. Szlovákiában pl. már minden egyes kultúrnövény számára kidolgoztuk a termelési rendszert, és ezt fokozatosan a gyakorlatban is érvényesíteni akarjuk. Tény azonban, hogy a rendszerek meghonosítására csak korlátozott mértékben keríthetünk sort, mert egész termőterületen történő komplex bevezetésükhöz még nem rendelkezünk megfelelő feltételekkel. Hazánkban is ki akarjuk ezért dolgozni az élelmezésügy komplex távlati fejlesztési programját, ahogy ezt a közelmúltban a Szovjetunióban is tették. Véleményem szerint az export- érdekeltség és az importkorlátozó intézkedések végrehajtásában való érdekeltség erősítése rugalmasabbá tétele is hozzájárulhat a mezőgazdaság kezdeményező és hatékony fejlesztéséhez. A két nemzeti mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium a szövetségi minisztériummal együtt javaslatokat dolgozott ki a termelők, tehát a mezőgazdasági és élelmi- szeripari vállalatok exportérdekelt- , ségének hatékonyabb növelésére. Mi most arra törekszünk, hogy az illetékes fórumokon minél rövi- debb időn belül meg is vitassák ezeket a javaslatokat, majd sort kerítsenek jóváhagyásukra. (Befejező része holnapi számunkban)
