Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-01 / 154. szám, csütörtök

Bővülő választék a szovjet vegyipar vásári kínálatában A gyártásszakosítás kedvezően hat az árucsere növekedésére A szovjet vegyipar az idei In­cheba nemzetközi vegyipari vásá­ron több mint hétszáz termékkel szerepel. A Szojuzchimekszport, a Szojuzpromekszport, az Eksz- portlesz és a Raznoimport külke­reskedelmi szervezetek az I pavi­lonban mutatják be a különböző vegyi alapanyagok, illatszerek, műtrágyák, fényképészeti anya­gok, faipari termékek, gumiabron­csok kínálatát, míg a Szojuzbit- chim a háztartásvegyipari készít­ményekkel az R pavilonban, a Me- dekszport pedig a gyógyszeripar termékeivel a Téli Stadionban megrendezett Incharmed kiállítá­son szerepel. A szovjet kiállítás ünnepi jelle­gű, mert a Szovjetunió az idén ünnepli alapításának 60. évfordu­lóját, s a Szovjetunió Kereskedel­mi és Ipari Kamarája, amely az Incheba nemzetközi vásáron a szovjet kiállítást szervezi, szin­tén ebben az évben ünnepelt ötven­éves fennállását. A vásáron szereplő szovjet kül­kereskedelmi vállalatok nagy és állandóan növekvő forgalmat bo­nyolítanak le a világpiacon. A Szo­juzchimekszport például tizenhat- ezer termékfajtát szállít külföldi partnereinek, s mintegy 620 válla­lattal van állandó kapcsolatban 88 országban. A szocialista országok részaránya a Szojuzchimekszport kivitelében 32 százalékot képvisel. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a 10. ötéves tervidőszakban a vegyipari termékek szocialista országokba irányuló kivitele 2,6- szoros mértékben nőtt, s ez a nö­vekedés elsősorban az egyes tag­államokkal kötött kooperációs megállapodásoknak köszönhető. Például a Chemapol és a Petrimex csehszlovák külkereskedelmi szervezetek által behozott szovjet vegyipari termékeknek körülbelül a 60 százaléka a szakosított ter­mékek csoportjába tartozik. A két­oldalú vegyipari gyártásszakosí­tás keretében az említett szovjet külkereskedelmi vállalat elsősor­ban krómvegyületeket, gyantafé­léket, festékanyagokat, háztartás­vegyipari készítményeket és fény­képészeti cikkeket szállít Cseh­szlovákiába. A bratislavai kiállításon bemuta­tott vegyipari termékek között kü­lönösen jelentősek a bőriparban, a fémek krómozásához, valamint a lakkok és festékek gyártásához szükséges vegyszerek, a külön­böző polimer anyagok, a gumiab­roncsok és a műanyagok. A mű­szálak gyártásához szükséges technikai szén már tavaly elnyerte az Incheba aranydíját. Nagy nép­szerűségnek örvendenek továbbá Nagy népszerűségnek örvend a szovjet vegyipari termékek be­mutatója az I pavilonban (A szerző felvétele) az illatszerek, a moszkvai, a le­ningrádi és a rigai illatszergyárak termékei. A Szojuzpromekszport kiállítási részlegén, amely forgalmának 75-80 százalékát a szocialista or­szágokkal bonyolítja le, s melynek keretében elsősorban szenet, vasércet és műtrágyát szállít, a hagyományos műtrágyákon kí­vül új, korszerűsített műtrágyák is szerepelnek. Ezek gyártását nem­rég vezették be, s az előbbieknél sokkal gazdaságosabbak és haté­konyabbak. Ilyen például a szu- perfosz, melynek hatóanyagát a növények könnyen felvehetik és maradék nélkül hasznosíthatják, valamint az ún. rétegezett polime- res műtrágya, amely szintén a táp­anyagok - a nitrogén és a foszfor - nagy hasznosulást' arányával tű­nik ki, s emellett a talaj kedvezőt­len vegyi hatását is mérsékli. Kü­lön figyelmet érdemelnek ezen a részlegen a bentonitok, az ipar számos területén szinte nélkülöz­hetetlenné vált fehér anyagok, amelyek nagy mennyiségben for­dulnak elő a Szovjetunió területén. A bentonitot ma már elterjedten használják a vaspellet készítésé­nél, az öntésnél és a mélyfúrásnál. A vásáron kétféle bentonitot mu­tatnak be, az egyik a borászatban a bor derítésére alkalmas, a másik pedig fontos adalék a takarmá­nyozásra használt karbamidkon- centrátum gyártásához. A Razno/mporr külkereskedelmi szervezet az első világháborút kö­vető időszakban csak behozatallal foglalkozott, a hetvenes évek fo­lyamán azonban kivitelének érté­ke már jelentősen meghaladta a behozatalét. Ez a szervezet je­lenleg több mint négymilliárd dol­láros forgalmat bonyolít le évente. Kiviteli termékei közé főleg a szí­nesfémek, a bauxit, a szintetikus kaucsuk, a kábelek és a gumiab­roncsok tartoznak. Kivitelének 80 százaléka a szocialista országok­ba irányul, ahonnan behozatalá­nak 30 százaléka származik. A Togliattiban és a Nyizsnye- kamszkban működő szintetikus kaucsukgyárak termékei az ütés­állóság és a rugalmasság szem­pontjából a természetes kaucsuk- kal egyenértékűek. A Szovjetunió­ban már 1932 óta foglalkoznak a szintetikus kaucsuk gyártásával, s máig is vezető szerepet töltenek be ebben a szakágazatban. Ná­lunk elsősorban a púchovi Május 1. Gumigyár a szovjet kaucsuk legnagyobb vásárlója, ahonnan vi­szont bányaipari szállítószalago­kat és gumiabroncsokat szállítunk a Szovjetunióba. Az Ekszportlesz, amint a nevé­ből is kitűnik, faipari termékek kivi­telével foglalkozik. A vásáron sze­replő termékei között nagy érdek­lődésre tarthatnak számot a tűle­velű faanyagokból készített farost- és faforgácslemezek, valamint a 6 mm vastag rétegezett nyírfale­mez, amely főleg természetes szí­nével és rugalmasságával tűnik ki. MAKRAI MIKLÓS Aranyérmek és kérdőjelek a kozmetikában Bár az Incheba csak holnap délután zárja kapuit, a KGST-tagállamok és Finnország vegyipari közszükségleti cikkeinek bemutatóját már eddig is több ezren tekintették meg. Az R pavilont ugyanis alighanem minden látogató útjába ejtette, hiszen a legújabb háztartásvegyipari cikkekre, testápolószerekre és kozmetikai készítményekre idősebbek és fiatalok, nők és férfiak egyaránt kíváncsiak voltak. Találgatni, hogy vajon melyik termék kap aranyérmet a több mint száz benevezett gyártmányból, csupán az első napon kellett, hiszen a nagyvásár második napján már a látogatók előtt is ismert volt a nyertes termékek jegyzéke. Hazánk az odaítélt harminckét aranyéremből ötöt kapott (hármat a háztartásvegy­ipari, kettőt pedig a kozmetikai cikkekért), akárcsak az NDK; Bulgária és Kuba négy-négy, Magyarország, Lengyelország, a Szovjetunió és Finnország három-három, Románia pedig két díjat szerzett meg. Kozmetikai termékeink közül te­hát csak kettő (az Apiko hajszesz és a Sahara naptej) kapott arany­érmet, s mindkettő a prágai Ast­rid vállalat készítménye. Pedig az idén is sok újdonságot fedezhet­tünk fel a kiállított cikkek között. Példának említjük meg a Derby habfürdőt, a Bel Ami és a Danica parfümöt, a Rosanela sorozatot és az első hazai narancsszappant. De miért maradtak el a verseny­ben a bratislavai Kozmetika ter­mékei? A kérdésre, amely sok látogató fejében megfordulhatott, Ružena Hornická, a Kozmetika fejlesztési osztályának előadója adta meg a választ.- Mivel kezdjem? Azzal, hogy csalódottak vagyunk? Szinte biz­tosra vettük, hogy a Gly dorée testbalzsammal nyerni fogunk. Nem így történt. És hozzá nem csak ez a termékünk, hanem más sem kapott aranyérmet. Pedig a Gly dorée, amely kiváló hatással van a bőrre, s ráadásul olcsó is, véleményem szerint megérdemel­te volna a szakmai elismerést. Hogy végül is elmaradt a verseny­ben, az annak tudható be, hogy a csomagolása nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ne kér­dezze, hogy miért nem, mert erre nem tudok kielégítő választ adni. Egyébként is régi mesét kezdenék el, hiszen a csomagolással évek óta komoly gondjaink vannak. A kozmetikai cikkek alapanyagá­nak kilencven százalékát külföld­ről hozzuk be, s ez nem kis összeg­be kerül, ami annyit jelent: cso­magolásra még kevesebb jut. Ezért fordul elő aztán, hogy egy ilyen jelentős vegyipari nagyvásá­ron, mint az Incheba, nem tudunk aranyérmet szerezni, mivel a bírá­ló bizottság ugyanolyan igényes, mint a vásárlók többsége. Nem­csak az áru minőségét értékelik, hanem annak csomagolását is.- Bizony, a vásárló az áru kül­seje alapján dönti el, melyik ter­méket veszi meg - mondja Simon Ferenc, a magyar kozmetikai szekció elnöke, a Caola Kozmeti­kai és Háztartásvegyipari Vállalat vegyészmérnöke. - Szerencsére nálunk nincsenek különösebb gondok a csomagolással, de an­nál több tennivalónk van a propa­gálás terén. Nem ártana meg el­sajátítanunk egy-két jó reklámfo­gást. A KGST-országokban pedig reklámoznunk kellene egymás ter­mékeit. A szocialista kozmetika színvonala, a termékek külső for­mája és összetétele minden év­ben fejlődik és mind jobban meg­közelíti a nyugati készítmények színvonalát. Most persze nem a milliomosok száz dolláros par­fümjére gondolok, hanem az ol­csóbb tömegkozmetikai cikkekre. És mivel 1959-től rendszeresen járok Csehszlovákiába, az itteni kozmetikai ipart is figyelemmel kí­sérhetem. Mondhatom, évről évre nagyon sokat fejlődik és mind jobb a készítmények összetétele.- Hogy milyen érzéssel zárjuk az idei Inchebát? Elégedettek is vagyunk, meg csalódottak is. Igaz, három aranyérmet kaptunk, de legújabb gyártmányunkra, a Bip ’82 univerzális mosókrémre, amely világszínvonalon áll, nem figyelt fel a bíráló bizottság. Pedig tényleg nem akármilyen terméket hoztunk magunkkal. Meleg és hi­deg vízben egyaránt használható, gépi és kézi mosásra egyformán alkalmas, kiváló a mosó hatása, kellemes illatú, kézkímélő és opti­kai fehérítőtartalmú, valamint kitű­nő zsíroldószer és hozzá korszerű csomagolásban. És mégsem ka­pott aranyérmet. A zsűri három Caola-termékünket díjazta. Meg­említem, hogy vállalatunk két év­vel ezelőtt kezdte meg jól ismert termékei lecserélését, vagyis a ré­gi kozmetikumokat korszerűbb csomagolásban vitte piacra. Két év alatt 75-80 új terméket hoztunk forgalomba, gyümölcsillatú szap­panokat, samponokat és habfür­dőket, különböző arckrémeket, ajakrúzsokat és díszítő kozmeti­kumokat. Egy ilyen új sorozat a Tí­mea is, amelyet május első napjai­ban kezdtünk el gyártani. Ezek közül az ajakrúzs, a kontaktpúder és a szemhéjpúder nyert aranyér­met. Hogy mikor tűnnek fel ezek a termékek a csehszlovák boltok­ban? Ha minden jól megy, még az év utolsó negyedében. SZABÓ G. LÁSZLÓ Időnként bedugul a felszedószerkezet Gépesített zöldborsószüret Még mindig nagy a szemveszteség A nap csak nagy ritkán bukkant elő a felhők mögül, mégis pokoli volt a hőség, amikor Mázik Lajos­sal, a lénárfalvai (Lenártovce) Vö­rös Csillag Efsz növénytermeszté­si gépesítőjével összefutottam az irodaház előtt.- Éppen jókor jött - fogadott szemmel látható örömmel -, mert tegnap kezdtük meg a borsó beta­karítását, mégpedig egy olyan kombájn segítségével, ami­lyet még aligha látott működés közben.- Egyike vagyunk a járásban az étke­zési borsó legna­gyobb termesztői­nek - magyarázza, miközben letérünk a sima aszfaltúiról a zötyögős mezeire.- Nem mondhat­nám, hogy kifejezet­ten nagy üzlet szá­munkra a borsó, jól­lehet eddig csaknem minden esztendő­ben szépen megter­mett a koranyári csemegének számí­tó zöldségféle. Csakhát a betakarítási vesztesé­gek miatt soha nem tudtuk elérni a nyereséges szintet jelentő 3 ton­nás hektáronkénti átlaghozamot, így aztán az idén csak azzal a fel­tétellel vállalta gazdaságunk 40 hektáron a borsó termesztését, ha felvásárlónk, a rimaszombati kon­zervgyár gondoskodik betakarítási technikáról. Ez megtörtént, íme itt a nagyon várt masina - mutatott a lépésnél is lassabban haladó magyar gyártmányú borsócséplő­re. A gabonakombájnra emlékez­tető gép napi teljesítménye két hektár körüli, s az első borsószál­lítmányokat már útnak is indították a rimaszombati feldolgozóü­zembe.- Mi szükség itt ennyi emberre, ha ez a gép olyan korszerű? - mu­tattam a szokatlanul nagy számú segédszemélyzet felé.- A traktorosokon, tehergépko­csivezetőkön és a kombájnkezelő­kön kívül 10-12 ember munkájára azért van szükség, hogy rendre rakják a lekaszált borsót Ez a mű­velet különben egy adapter dolga lenne, csakhát ez hiányzik. Mindenesetre jó lenne ezt is be­szerezni, mert ez újabb jelentős munkaerőmegtakarítással járna. Miközben az új gépet vesszük szemügyre, terepjáró gépkocsival megérkezik Végh István mérnök, a szövetkezet növénytermesztési szakágazatának vezetője is.- Tavaly rotációs kaszával, fel­szedővel és stabil cséplőgéppel dolgoztunk, s bármennyire fájó is kimondani, termesztési vesztesé­geink elérték a 60-70 százalékot. A korábbi betakarítási technológia nagy hátránya volt, hogy a legna­gyobb dologidőben mintegy 50 embert foglalkoztatott. Ehhez vi­szonyítva a jelenlegi 20 fős beta­karítási csoport foglalkoztatása már jelentős megtakarítás, a tava­lyihoz viszonyítva mintegy a felére csökkent veszteségről nem is be­szélve. Persze, ez még mindig nem az igazi, mert egy jó kiszolgá­lógép 15 ember munkáját is he­lyettesíteni tudná, s még tovább lehetne csökkenteni a szemvesz­teséget is. A közelmúltban elláto­gattunk egy magyarországi nagy­üzembe, ahol ezzel a módszer­rel takarítják be a borsót és 5,5 tonnás hozamot érnek el, pedig szerény véleményem szerint a mi határunk gazdagabb termést adott. Az imént hallottakon töprengve gyalogosan indulunk el az időköz­ben leállított kombájn irányába, Munkában a borsókombájn (A szerző felvételei) melynek felszedője időnként be­dugul, bár a kezelői szerint ez nem komoly baj. Néhány perc, s ismét felmorajlik a hatalmas gép, mi még a renden hagyott borsószára­kat vesszük szemügyre. Bizony jócskán marad kicsépeletlen hü­vely a szárakon.- Nem fáj-e szívük, hogy a ter­més egyharmada kárba vész?- Túlzás lenne kárba veszésről beszélni - mondja az agrármérnök -, mert mind egy szálig feletetjük az állatokkal. A fejős tehenek kü­lönösen kedvelik a finom édes borsót, s ez minden bizonnyal meglátszik majd a tejhozamon is.- A betakarítás első két napjá­nak tapasztalatai alapján milyen hozamra számítanak?- Mivel hét hektáron nem kelt ki a borsó, és mint utólag bebizonyo­sodott, nem a mi hibánkból - a ve­tőmagnak csak 70 százaléka volt csíraképes -, jelentős kiesésre kell számítani. Hogy a biztosító vagy a vetőmagellátó fizet-e szá­munkra kártérítést, ez ma még vitatott kérdés. Mindenesetre ra­gaszkodunk a kárpótláshoz. Ami a megmaradt 33 hektáros területet illeti, véleményem szerint elérhető a 3 tonnás terméshozam, vagyis a tervezett szint. Ez már jelentős előrelépés lenne a tavalyi 2,4 ton­nás átlaghoz viszonyítva, de még mindig nem lehetünk teljesen elé­gedettek. Jövőre valami módon gondoskodnunk kell a minimális veszteséggel dolgozó betakarító gépsorról, s akkor valóban kifize­tődő vállalkozás lesz majd az ét­kezési borsó termesztése. Dél van, s mintha az ebéd, a pihenés idejét a gép is megérez­né, megtelik jókora tartálya har­matgyenge borsószemekkel; a tartály tartalma a helyszínen vá­rakozó gépkocsi rakterébe kerül. A vasvillákkal, gereblyékkel fel­szerelt gyalogmunkások is kényel­mesen letelepednek a borsószár­ral megágyazott traktoros jármű utánfutójára. A szövetkezeti kony­hára mennek ebédelni, hogy egy óra múlva újult erővel folytassák a betakarítást. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 4 1982. VII. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents