Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-05-05 / 157. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. VI. 5. Bajnokság után - hiányérzettel Régen volt már ilyen meleg az országos egyéni ökölvívó bajnokságon... Persze, ha valaki azt hin­né, hogy a Ringben látottak váltották ki a nézőből ezt az érzetet, annak véleményét gyorsan helyre kell igazítanunk. A martini sportcsarnok nézőterét sokkal inkább a szinte szubtrópusi légtömegek, mint a szorító eseményei forrósitották át. Ebben az esetben ismét csak felmerül a kérdés, vajon a más­fél éves csapatbajnokság nagy szünetekkel lebo­nyolított versenyeinek végén szükséges volt-e megrendezni az egyéni bajnokságot, hiszen egy esetleges csapatbajnoki félidőben rendezett egyéni bajnokság még nem jelentette volna a versenynap­tár felborítását és könnyen előfordulhat, hogy job­ban felkészült öklözök léptek volna szorítóba. Ha már azonban így alakultak a dolgok, a bajnok­ság szinte önmagától kínálta az összehasonlítást a hónap első felében véget ért csapatbajnoki küz­delmekkel, pontosabban felvetette a kérdést, vajon egyéni teljesítményekre bontva mit is ér a csapat­bajnoki cím?! Ez esetben a kérdőjel az utolsó fordulóban tisztázódott Ústí-Dubnica párviadal ér­tékének egyik fokmérője is volt. Mielőtt ezt részle­teznénk, a bajnokság egészéről elmondható, hogy néhány üde színfolttól eltekintve a decemberi ígére­tes javulás ezúttal kevésbé volt jellemző. Környezet. Nem akármilyen légkörben került sorra a 11 súly­csoport aranyérmeinek sorsát el­döntő mérkőzéssorozat, hiszen a martini sportcsarnokban egy- egy csapatbajnoki mérkőzésen is zsúfolásig megtelnek a lelátók, és ezúttal is megfelelő hangulatot biztosított a nézőtér a küzdelmek­hez. Ha ezen múlott volna a baj­nokság színvonala, talán más­képp lehetett volna már a címet is megfogalmazni. Még akkor is, ha be kell kalkulálni a tényt, hogy mouci öklözőnek. Lašček szép­ségdíjas mérkőzésen egyszerűen állva hagyta a nagy ütésre speku­láló Gondát. Pusztai. Ha folytatjuk az imént megkezdett összehasonlítást, ak­kor mindenképpen külön fejezetet érdemel Pusztai András, aki egye­dülálló csúcsot mondhat magáé­nak. Eddig sem fordult még elő a hazai ökölvívás történetében, hogy valaki egyfolytában - ráadá­sul ugyanabban a súlycsoportban - hatszor nyert volna országos Puha Tibor meggyőző ökölvívással szerezte újabb bajnoki címét a köny- nyüsúlyban. (Mészáros felv.) minden közönség elfogult, más mércével méri saját kedvenceit, mint az ellenfelet. Ezúttal is előfor­dult, hogy másképp reagált a ring­ben történtekre, mint azt a pártat­lan szurkolósereg tette volna, vi­szont, ha eseménytelenül teltek a percek, a hazai kedvenceket is kifütyülték, esetleg éppen akkor vonultak ki levegőzni. Igaz, ez nem vonatkozik a döntőkre, ami­kor hét martini öklöző volt érdekelt az aranyérmekért folyó küzdel­mekben, ami kétségtelenül a négy évvel ezelőtt az I. ligába felkerült vasgyári ökölvívócsapat fennállá­sának legnagyobb sikere volt. Régiek, újak. Minden bajnok­ság egyik fő kérdése, hogy a befu­tott versenyzők miként tudják állni az új trónkövetelők rohamait. Ezúttal is volt néhány példa arra, amikor a döntőben két generáció pillanatnyi legjobbjai csaptak össze, sőt néhány esetben máraz előcsatározások során döntőnek is beillő csaták folytak. Nem vo­natkozik ez a 48 kilós súlycsoport­ra, ahol mindössze két (!) verseny­ző indult, viszont az 51 kiló döntője a négyszeres bajnok Maron József és klubtársa Bryndzák összecsapását hozta, és ezúttal a fiatalabb olomouci öklöző sze­rezte a legnemesebb fémet. Ma- ronnak némi igazolásul szolgál, hogy korábban mindkét szemöl­döke megsérült, és szemmellátha- tóan gátolta. Két menet után úgy nézett ki a kisváltósúlyú döntő, hogy az ifjabb Némeček biztosan nyer Beőák ellen, aki fél évvel ezelőtt a tavalyi bajnokság egyet­len kiütéses vereségét szenvedte el. Igaz, egy súlycsoporttal feljebb. Győzött azonban a rutin, no meg a lelkesedés, amelyet jócskán táp­lált a hazai közönség. Jakab már hét évvel ezelőtt is országos baj­nok volt, mostani győzelmével nemcsak a martiniak sikereit gya­rapította, hanem ő is igazolta, hogy az ifjabb generáció tudásban nem mindig éri el a kívánt színvo­nalat. A legnagyobb szenzációt azonban a martiniak 22 éves öklö- zöje Lašček szolgáltatta, aki egy olyan mérkőzésen verte a legke­ményebb csehszlovák ökölvívó­nak tartott Gondát, hogy nagyhírű ellenfelének szinte semmilyen esélye sem volt, bár a találkozó előtt szinte mindenki előre oda adta volna az aranyérmet az olo­bajnoki címet. Pusztai legutóbbi győzelme pedig már sorrendben a hetedik volt. Messze kiemelke­dett a mezőnyből, győzelme egy pillanatig sem volt vitás, még leg­nagyobb ellenfelével, a VB-t is megjárt klubtárssal Ligošsal szemben sem. Kettőjük találkozó­ja már az előtalálkozások során létrejött, mivel Pusztait nem emel­ték ki - ahogy megérdemelte vol­na - és a „kalapból“ az ő neve került Ligoš mellé. Mérkőzésükön az Ustíból az US Prahához távozó Pusztai mindent bemutatott, amit valaha az ökölvívásból megtanult. Erő vagy technika? Tulajdon­képpen az ökölvívás nagy dilem­mája ez a kérdés, és ma már csak kevesen vitatják, hogy önmagá­ban az egyik nem sokat ér. Az azonban mindenképpen elgondol­koztató, amikor a nyilvánvalóan nagyobb technikájú öklözőt a bí­rák azért sújtják, amiért nem megy bele a számára kedvezőtlen adok- kapok csatába, jóval képzetlenebb ellenféllel sem, akinek más harc­modorral szemben szinte esélye sincs. Nos, ennek a két stílusnak a konfrontációját a legklassziku­sabban két találkozón lehetett megfigyelni. A Némeček-Bečák döntő során végül az döntött, hogy a technikailag összehasonlíthatat­lanul képzettebb Némeőek a har­madik menetet nem bírta erővel, és a szabálytalankodó ellenfél ezután szinte lerohanta. Más volt a helyzet a nehézsúlyban, a Pasz- terkó-Frančák elődöntő során, amikor a nehézsúlyban technikai virtuóznak számító Paszterkó há­rom meneten keresztül hátrafelé „biciklizve“ nagyokat ütött, s ezért Frančák csak nem túl meggyőző lerohanási kísérletekkel próbálko­zott. Akkora volt a két öklöző kö­zötti tudásbeli különbség, hogy Paszterkó akár egy menetnyi előnyt adhatott volna Frančáknak. Hogy a bírók mégis miért látták 4:1 arányban jobbnak a martini öklö­zőt, azt legfeljebb csak ők tudják... Paradox. Akadtak jócskán fur­csa esetek ezen a bajnokságon, mindjárt az első fordulóban egy­néhány. Tóth Csaba, a komáro­miak harmatsúlyú öklözője például a harmadik menetben kétszer küldte padlóra a prágai Tišert, korábban is legalább egyenrangú ellenfél volt, a további küzdelme­ket mégis csak a nézőtérről néz­hette. Hogy utána Tišer csaknem megverte a VB-t is megjárt Madu- rát, Tóthot is dicséri. Tavaly ta­vasszal J. Boťanský még a váltó­súlyban öklözött csapatbajnoki mérkőzésen, a decemberi, elmúlt évi országos bajnokság során azonban már a nagyváltósúlyban pontozták le, s úgy látszik „bána­tában“ a kevésbé „sűrű“ közép­súly mellett döntött, s ez az egy évvel ezelőtti súlyához képest plusz 8 kilót jelent. A sorsoláskor elpártolt tőle a szerencse, mert mindjárt Gonda mellé húzták ki nevét a kalapból. Erre több mint egy meneten keresztül parádésan öklözött, Gonda nagy iramban csépelte a levegőt Boťanský körül, aki virtuóz módon tért ki az ütés­zápor elől. Sérülés szólt közbe, hogy a további küzdelmeket Bo­ťanský mégis csak a nézőtérről figyelhette, pedig ekkorra már a szakemberek nagy részének az volt a véleménye, hogy ezúttal ő volt a súlycsoport legjobbja. Mérleg. Amikor alig egy hónap­pal ezelőtt véget ért az országos csapatbajnokság, mindenki azt hitte, hogy az egyéni bajnokságon is az előbbiben bajnoki címet szer­zett Ústí öklözői lesznek majd nagy harcban a legnemesebb fé­mekért, szorosan nyomukban a dubnicaiakkal és az Olomouc- cal, és persze a hazai öklözőknek is adtak némi esélyt. Erre felborult a papírforma, hét martini öklöző került a döntőbe, öten közülük győztek, három dubnicai és csak kettő olomouci és egy (!) ústíi versenyző szerzett bajnoki címet. Alaposan felborult tehát a papír­forma és aki a csapatbajnokság során néha „bundára“ is gyana­kodott, talán nem is járt olyan messze az igazságtól, mint ahogy ezúttal is lehetett volna a végső statisztika kissé másabb is... MÉSZÁROS JÁNOS Rudolf Strejček nem tudta megvédeni tavalyi elsőségét, adós maradt a jó teljesítménnyel. (ČSTK-felv.) Felemás elégedettség (ČSTK) - Amikor az idei országos súlyemelő bajnokság után annak rendezői, a Slavoj Masný prümysl Plzeň sportegyesületének funkcioná­riusai, az utolsó eredményhirdetés után bezárták a csarnok kapuját, bizonyára elégedetten tették. A szakemberek, valamint a sajtóvisszhan­gok szerint kitűnően rendezték meg az idei bajnokságot. Ráadásul azt is elmondhatták, hogy a város három súlyemelő egyesülete lassan, de biztosan - egymással versengve - újra „feltornázza“ a város súlyeme­lősportját a sportág hazai élvonalába. Ha viszont az erős emberek sportjának színvonalát vesszük alapul, a sportág hazai szakvezetése már korántsem lehet ennyire egyértelműen elégedett, hiszen a pozitívu­mok mellett voltak a bajnokságnak jócskán árnyoldalai is. Amikor az idei bajnokság ered­ményeit vizsgáljuk, - mégpedig a közelgő világbajnokság „sze­müvegén“ keresztül - első pillan­tásra szembetűnik, hogy a problé­mák között van régi, és van újkele­tű is. Bebizonyosodott, hogy a sportág erőssége a felső súly­csoportokban van. Egyértelmű bi­zonyítéka ennek, hogy az abszolút mércének tekintett „négyszáza­sok klubjá“-ban kilenc csehszlo­vák súlyemelő neve szerepel, és a nemzetközi szövetség 112 tag­országából mindössze 11 olyan ország van, ahol van olyan súly­emelő, aki ekkora súlyt - vagy en­nél nagyobbat - feje fölé emelt. Egyértelműen a bajnokság po­zitívumának tekintendő, hogy az összetettben az éremelosztásból a szokásosnál eltérő módon ezút­tal már kilenc sporegyesület vette Az I. labdarúgó-liga menetrendje Kisorsolták az I. labdarúgó­liga 1982/83. bajnoki idényének őszi fordulóit. Az alábbiakban a liga őszi részének sorsolását közöljüK: I. forduló, augusztus 28.: Žilina- Prešov, Vítkovice - Slovan, Cheb - Bohemians, Košice - Duk­la, Sparta - Brno, Slávia - Trnava, Inter - Ostrava, Olomouc - Nitra. II. forduló, szeptember 1.: Pre­šov - Nitra, Ostrava - Olomouc, Trnava - Inter, Brno - Slávia, Dukla - Sparta, Bohemians - Ko­šice, Slovan - Cheb, Žilina - Vít­kovice. III. forduló, szeptember 5y. Vít­kovice - Prešov, Cheb - Žilina, Košice - Slovan, Sparta - Bohe­mians, Slávia - Dukla, Inter- Brno, Olomouc - Trnava, Nitra- Ostrava. IV. forduló, szeptember 11.. Prešov - Ostrava, Trnava - Nitra, Brno - Olomouc, Dukla - Inter, Bohemians - Slávia, Slovan- Sparta, Žilina - Košice, Vítkovi­ce - Cheb. V. forduló, szeptember 19.: Cheb - Prešov, Košice - Vítkovi­ce, Sparta - Žilina, Slávia - Slo­van, Inter - Bohemians, Olomouc- Dukla, Nitra - Brno, Ostrava- Trnava. VI. forduló, szeptember 25.: Prešov - Trnava, Brno - Ostrava, Dukla - Nitra, Bohemians - Olo­mouc, Slovan - Inter, Žilina - Slá­via, Vítkovice - Sparta, Cheb- Košice. VII. forduló, október 10.: Koši­ce - Prešov, Sparta — Cheb, Slávia- Vítkovice, Inter - Žilina, Olomo­uc - Slovan, Nitra - Bohemians, Ostrava - Dukla, Trnava - Brno. VIII. forduló, október 16.: Pre­šov - Brno, Dukla-Trnava, Bohe­mians - Ostrava, Slovan - Nitra, Žilina - Olomouc, Vítkovice - In­ter, Cheb - Slávia, Košice- Sparta. IX. forduló, október 24.: Sparta- Prešov, Slávia - Košice, Inter- Cheb, Olomouc - Vítkovice, Nit­ra - Žilina, Ostrava - Slovan, Trnava - Bohemians, Brno- Dukla. X. forduló, október 31.: Pre­šov - Dukla, Bohemians - Brno, Slovan - Trnava, Žilina - Ostrava, VítkoVice - Nitra, Cheb - Olomo­uc, Košice - Inter, Sparta - Slávia. XI. forduló, november 17.: Slá­via - Prešov, Inter - Sparta, Olo­mouc - Košice, Nitra - Cheb, Ostrava - Vítkovice, Trnava - Žili­na, Brno - Slovan, Dukla - Bohe­mians. XII. forduló, november 20.: Prešov - Bohemians, Slovan- Dukla, Žilina - Brno, Vítkovice- Trnava, Cheb - Ostrava, Košice- Nitra, Sparta - Olomouc, Slávia- Inter. XIII. forduló, november 28.: In­ter - Prešov, Olomouc - Slávia, Nitra - Sparta, Ostrava - Košice, Trnava - Cheb, Brno - Vítkovice, Dukla - Žilina, Bohemians- Slovan. XIV. forduló, december 4. Pre­šov - Slovan, Žilina - Bohemians, Vítkovice - Dukla, Cheb - Brno, Košice - T rnava, Sparta - Ostrava, Slávia - Nitra, Inter - Olomouc. XV. forduló, december 12.: Olomouc - Prešov, Nitra - Inter, Ostrava - Slávia, Trnava - Sparta, Brno - Košice, Dukla - Cheb, Bohemians - Vítkovice, Slovan- Žilina. ki részét és az abszolút első ŽD Bohumín négy bajnoki címet szer­zett. Mindezt annak ellenére, hogy a csapat edzője, Vítézslav Or- szágh nem vett részt a bajnoksá­gon, igaz ez meg is látszott véden­cei teljesítményén. A bajnokság töbi aranyérmén a havírovi (3), a sokolovi (2) és a trenčíni (1) súlyemelők osztoztak. Egész sor új arc került a sportág második vonalába, mint például Kaleta, Gospoš, Novák, Kverek, Šrá- mek vagy Bajgar, akik az esélye­sek mögött, sőt egy-két esetben előttük, váratlanul éremhez jutot­tak. A válogatók számára nyilván nem kis örömet jelentett, hogy a hosszú idő óta válogatott csa­pattagok, akik az utóbbi időben hosszabb-rövidebb sérüléssel bajlódtak, ismét elfoglalták helyü­ket az élvonalban. Ilyen például Baraniak, Braun és tulajdonkép­pen Poliačik is, aki ugyan még nincs teljesen rendben, és fölösle­gesen eltaktikázta a lökésben a versenyt. A már megszokott ma­gas színvonalat ezúttal Šolar, Khek, de elsősorban Matykie­wicz biztosították. A korábbi válo­gatottak közül újra figyelemre mél­tó eredménnyel rukkolt ki a négy­szeres csúcstartó, Baka Attila és Ftehák. Eddig csak a sikerekről szól­tunk, akadt azonban bőven csaló­dás is. Sajnos, éppen azok okoz­ták, akiktől a sorozatos sikertelen­ség után éppen most várta a szak­vezetés, hogy bebizonyítsák, is­mét ott a helyük a legjobbak kö­zött. Sajnos, Ježek, Vymazal és Strejček ismét csak adós maradt a kiugró teljesítménnyel. Annál is inkább elgondolkodtató eddigi so­rozatos sikertelenségük utáni újabb kudarcuk, mert kitűnő erőállapot­ban vannak most is, azonban ver- senyezői tulajdonságaik sok kí­vánnivalót hagynak maguk után. Ez elsősorban Vymazal esetében lehangoló, hiszen ő még a fiata­labb versenyzők közé tartozik és helyes hozzáállással, megfelelő irányítás mellett sokkal többre len­ne képes, mint amit eddig muta­tott. A szeptemberi ljubljanai világ- bajnokságig még nagyjából két hónap van hátra és a súlyemelő sport hazai vezérkara nyilván so­kat töpreng még majd afölött, hogy kit is küld az év legjelentősebb viadalára. A töprengésre és az átgondolt nevezésre annál is in­kább szükség van, mivel ezen a bajnokságon is szerepel számos olyan fiatal, akiktől már a közeljö­vőben ' sikereket lehet remélni a nemzetközi küzdőtéren - ér rá­adásul nem rajtolnak az idei junior VB-n... I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents