Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-31 / 180. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. VII. 31. Hogyan működik a politikai tájékoztató rendszer? A politikai tájékoztató rendszer a személyi agitáció hatékony módszere. Először Humennében és Léván (Levice) alkalmazták leningrádi példa alapján. Léván a rendszer már három éve működik, s eredményessége láttán számos más járásban is kísérleteznek vele. Ezért a lévai járási pártbizottságon meglátogattuk Bohumír Jablonický titkárt, s kértük, számoljon be az eddigi tapasztalatokról. A SZEMÉLYI AGITÁCIÓ e rendszerének lényege, hogy jól megválasztott, a tömegpolitikai munkában tapasztalatokkal ren­delkező és rátermett elvtársakból álló aktíva rugalmasan és a helyi viszonyokra alkalmazva közvetíti a járási pártbizottság tájékoztatá­sait az alapszervezetekbe és raj­tuk keresztül a többi dolgozó felé. Az aktíva ugyanakkor a visszajel­zés funkcióját is betölti és segít a járási pártbizottságnak, hogy közvetlenül reagálhasson a dolgo­zókat leginkább érdeklő, legidő­szerűbb kérdésekre. A lévai járásban 203 politikai informátor dolgozik összesen 50 alapszervezetben. A rendszer ha­tékonyságáról tanúskodik, hogy az ilyen tájékoztatásba bekapcsolt alapszervezetek száma az összes alapszervezetnek csupán 14,3 százalékát teszi ki, viszont az így információhoz jutó dolgozók szá­ma 14 556, tehát az összes dolgo­zó 25,4 százaléka. Az arányból nyilvánvaló, hogy a viszonylag csekély számú agitátor igen nagy eredményességgel dolgozik. Persze az agitáció eredmé­nyessége nehezen mérhető szá­mokkal, hiszen itt meggyőzésről, tisztánlátásról, magatartásformák alakulásáról van szó. Ezért van nagy jelentősége a tájékoztató rendszer tagjai megválasztásá­nak. A járási pártbizottság igen szigorú és jól megfontolt kritériu­mokat határozott meg. Nem elé­gedett meg azzal, hogy megszab­ta az alapszervezeteknek: jelölje­nek két-két agitátort a járási politi­kai tájékoztató rendszerbe. Ko­rántsem. Elsősorban meghatároz­ták, hogy a politikai informátorok­nak öt évnél hosszabb párttagság­ra kell visszatekinteniük, esti egyetemet vagy legalább fél éves kerületi politikai iskolát kell maguk mögött tudniuk, az általános mű­veltség követelménye legalább érettségi megszerzése. Mind­emellett nagy hangsúlyt helyeztek az erkölcsi magatartás, a termé­szetes tekintély, a felelősségtudat követelményeire. A jó előkészítés eredménye volt, hogy az alapszervezetek és üzemi pártbizottságok többsége eleget tett a követelményeknek és valóban rátermett elvtársakat jelölt a politikai informátorok tisztségé­be. A 203 informátor közül 91 főiskolai, 100 pedig középfokú szakiskolai végzettséggel rendel­kezik, 40,8 százalékuk több mint 20 éve párttag, 84-en különböző fokú gazdasági vezetők, 64-en pártfunkcionáriusok, 41 -en párt­előadók stb. A felelős válogatásra jellemző, hogy csupán az agitáto­rok kiválasztása és elméleti felké­szítése négy hónapig tartott. AZ ALAPOS ELŐKÉSZÍTÉS nem volt hiábavaló, a követelmé­nyek ugyanis felette magasak vol­tak. Az elvtársak a hónap minden első péntekjén a járási pártbizott­ság politikai nevelési házában szemináriumon vesznek részt, ahol a tájékoztatást járási párttit­károktól, állami és gazdasági ve­zetőktől kapják. Az információs rendszer lényegéből fakad azon­ban, hogy az agitátorok itt nem csupán az információátvitel esz­közének szerepét töltik be. Ehhez valóban nem lenne szükség olyan alapos felkészülésre, amilyenről beszámolunk. A rendszer lényege éppen az, hogy az agitátor szemé­lye meghatványozza az alapinfor­mációt. Ehhez már jó képességre van szükség. Már a szemináriu­mon feltett kérdések és pontosítá­sok segítenek alkalmazni az infor­mációt a helyi viszonyokra. Az informátornak már a tájékoztató hallgatása közben tudnia kell, mi az, amit neki majd az övéi között részletesebben kell megmagya­ráznia, mi iránt lesz nagyobb ér­deklődés. Ezeket a kérdéseket már az információ forrásánál tisz­táznia kell a legilletékesebb elv­társakkal. Kötelessége továbbá, hogy hazatérve az üzemi pártbi­zottsághoz,- illetve alapszervezeti bizottsághoz forduljon, s itt kiegé­szítse helyi érvekkel, ismeretekkel a kapott tájékoztatót. Ezen a pon­ton kap az alapinformáció konkrét töltetet, s ez növeli hatását és eredményességét. Amennyiben gazdasági kérdésekről van szó, az informátor kötelessége, hogy az illetékes gazdasági vezetők segít­ségével egészítse ki a járáson kapott információkat. Ha ez a foj' lyamat annak rendje és módja szerint zajlik, a dolgozók elé egy felette időszerű, a helyi körülmé­nyekhez igazodó, a legégetőbb problémákra összpontosuló infor­máció kerül. És ez a meggyőző tájékoztatás minőségének mér­céje. A POLITIKAI MUNKÁBAN jár­tas olvasó a fentiekből bizonyára kiérezte a tájékoztató rendszer működésének egy úgymond, hát­só gondolatát. Mivel az informátor köteles kiegészíteni alapinformá­cióját, az üzemi pártbizottságok „nyakára kell járnia“, be kell von­nia a kommunista gazdasági ve­zetőket is munkájába. Ez közvetve arra kényszeríti a pártbizottságo­kat, hogy rendszeresen foglalkoz­zanak az agitátor munkájával, kí­sérjék figyelemmel, mit is csinál, hogyan dolgozik. Az idő múlásával a rendszer tökéletesedett. Javulás elsősor­ban a differenciált megközelítés el­mélyítésében mutatkozott. A járá­si pártbizottságok rájöttek, hogy érdemes a tájékoztatókat külön megrendezni az iparban, a mező- gazdaságban, az iskolákban és intézményekben működő informá­torok számára. Ez egyrészt kisebb létszámú munkacsoportok meg- szevezését jelentette - itt szekci­óknak hívják őket -, amelyekben közvetlenebb a vita, és ahol nem kell végighallgatni a csak másokat érdeklő kérdések taglalását, ami természetesen időmegtakarítást is jelent. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG törődik azzal is, hogy az informá­torok ne álljanak meg saját fejlő­désükben, hanem politikai, elmé­leti tudásuk is gyarapodjék. Rend­szeresen kétnapos bentlakásos tanfolyamokat rendeznek szá­mukra az agitáció módszertanáról, pszichológiájáról stb. A rendszer jelentős része a visszajelzés. Ez a rendszeres pénteki találkozókon történik első­sorban, ahol az elvtársak elmond­ják, miben találtak, miben nem találtak megértésre, mi érdekli leg­inkább a dolgozókat a munkahe­lyükön stb. Ezenkívül évente egy­szer az üzemekben, a munkahe­lyeken találkozókat rendeznek, amelyeken nemcsak az illetékes pártfunkcionáriusok, hanem a töb­bi dolgozó is kifejti, mennyiben segített a tájékoztatások gyakorla­ta a munkában, a politikai kérdé­sek közti eligazodásban, mi az, amire a dolgozók választ várnak, hat-e és milyen irányban az ellen­séges propaganda stb. A fentiek után felmerülhet a kér­dés: ha ennyire eredményes és hatékony a politikai tájékoztatás rendszere, miért nem alkalmazzák általánosan, s miért nem terjesztik ki minden alapszervezetre a járás­ban? A módszer legfontosabb vo­nása éppen igényessége mind ká­der, mind szervezési vonatkozás­ban. A bevezetőben ismertetett kritériumoknak, amelyeket a járási pártbizottság határozott meg, olyan elvtársak felelnek meg, aki­ket az alapszervezetek már eddig is jelentős funkciókkal bízták meg. A politikai informátor megbízatása egész embert kíván, s állandó gondoskodást elméleti és politikai fejlődéséről. Ez olyan területe a politikai nevelésnek, amelynek eredményei hosszabb távon gyü­mölcsöznek. Elkapkodni, „diva­tot“ teremteni e téren, gépiesen és kellő előkészítés nélkül terjesz­teni a módszert tekintet nélkül a kel­lő feltételekre, többet ártana, mint használna. A megfontoltság ebben a vonatkozásban helyénva­ló, s ha a politikai munka haté­konyságának és minőségének ja­vításáról beszélünk, akkor éppen e téren a felületességnek és a me­chanikus megközelítésnek nincs helye. A módszer mindennek elle­nére terjed és tökéletesedik, de e folyamat ütemét az alapszerve­zetekben végzett nevelő munka eredményeinek beérése határoz­za meg. Ez pedig, mint tudjuk, nem egycsapásra történő folya­mat. ÁDÁM PÉTER „Most kezdődik a neheze...!“ Meddig tevékenykedik az aratási pártcsoport? Nem találgatás, már bizonyos­ság, hogy az érsekújvári (Nové Zámky) járásban gabonafélékből rekordtermést takarított be a ké- méndi (Kamenín) Garamvölgye Efsz. A járási termelési igazgató­ság küldöttsége, Tóth Kurucz András efsz-elnök és Bertók Já­nos pártelnök közreműködésével a helyszínen, vagyis a határban, a raktárakban, a kimutatásokat is ellenőrizve megállapította: mind a 916 hektárról raktárba került a termés, jól dolgoztak a kombáj- nosok, mert alig 1,5 százalékos volt a szemveszteség, s az idén, ami a hektárhozamot illeti, a járás­ban a kéméndieké az elsőség. A szakértők úgy mondják, hogy szerencséjük volt, több csapadék hullott a határukra, mint máshol a járásban. Óvatos derűlátással a régi dicsőség fényének újabb tündöklését emlegetik a hazaiak, és bizakodnak miként a pártelnök:- így könnyebb lesz a folytatás, és egyszer talán megint élenjárók leszünk. Ugyanis még nem felejtették el, hogy két évvel ezelőtt még a ka­zalrakást is idegenekre, az idény­munkásokra, az üzemekből jött munkásokra kellett bízni, a munka szervezése, irányítása lépten- nyomon akadozott.- Másként volt az idén - ma­gyarázza -, minden reggel hat órakor megbeszélést tartott az aratási bizottság és a munkálato­kat jól megszervezte, megfontol­tan és tettre készen irányította az aratási pártcsoport. Különben, most is működik, mert még nem teljesítette minden feladatát. A földművesszövetkezeti párt- szervezetnek 33 tagja és 5 tagje­löltje van, átlagos életkoruk 36 év. Közülük nyolcán tagjai az aratási pártcsoportnak, melyek vezetője Laky Sándor gépjavító. Ô első­sorban a toužimi vendég kombáj- nosokat dicséri, mert öt olyan jól felkészített géppel jöttek, mely hi­ba nélkül üzemelt, egyiket sem kellett javítani, s úgy dolgoztak, hogy példával szolgáltak a többi­eknek. Az aratási pártcsoport mű­ködéséről pedig így vélekedik:- Most kezdődik a neheze! A munka neheze, mert már nem­csak a kombájnosokkal kell szót érteni. A pártelnök azonban biztatja:- Szót értünk mindenkivel. Se­gítünk. Kell is a segítség, mert három lánctalpas traktor hosszabbított műszakban szántja a tarlót, nyo­mukban haladva vetik a kölest, de előbb a tarlóról le kell takarítani a szalmát, amit illő kazalba rakni, hiszen nagy érték a szalma. Több gépre, több dolgozóra van szük­ség, mint eddig.- A gépek meg a gépkezelők miatt nem is fáj a fejük - mondja a pártcsoport vezetője. - Csakhát a szalma behordásához, a kazla- záshoz minél előbb, annál jobb, de bizony sok dolgos kéz kell. Elmosolyodik a pártelnök.- Tömegpolitikai munka, ez kell most. És mivel ez nemcsak az aratási pártcsoport ügye, mindjárt megál­lapítjuk, hogy milyen a pillanatnyi helyzet. Benefi János, a művelő­dési ház dolgozója eddig is sokat tett. Tőle telhetően, de szinte egyedül, jól megszervezte a pro- pagációs és agitációs munkát. Az idén a pedagógusok közül senki sem segített neki, pedig gyakran hangoztatják a pedagógusok az iskola és az élet kapcsolatát, s kétszer nem került volna sor egy-egy pedagógusra, ha egy­mást naponta váltva, részt kértek volna ebből a munkából. A falusi pártszervezet tagjai közül is csak néhányan kapcsolódtak be a tö­megpolitikai munkába.- így tehát közvetlenül a tömeg­szervezetek vezetőivel együttmű­ködve szervezzük az agitációt - tájékoztat a pártelnök. - Ami pillanatnyilag nagyon is konkrét munkára való toborzást jelent. Leginkább a tűzoltók és a spor­tolók vállalnak munkát. Horváth István és Bagó János szervezik őket. Többen közülük nyári sza­badságuk néhány napján, mások a hétvégeken jelentkeznek. Sokan pedig napi munkájuk végeztével, délutántól estig, néha tíz óráig is a határban dolgoznak.- Az irányítás persze az aratási pártcsoport gondja. Mondom én, de azonnal ponto­sít a csoportvezető.- Egyik gondja a sok közül. Megállapítás helyett tehát in­kább kérdezek:- Meddig fog működni a párt­csoport? Az utolsó szalmakazlat, meg a tarlóhántás befejezését, a vetést emlegetik, és hogy majd értékelni is kell a végzett munkát. Pontosan előre megmondani nem tudják, hogy mikor lesz az, bár szeretnék minél előbb megszüntetni a párt­csoport működését, mert az jelenti az aratás igazi befejezését. így hát el kell fogadni ezt a választ:- Amíg meg nem kezdjük az őszi munkát. HAJDÚ ANDRÁS AZ ARATÁS KÖZÜGY Ha ezt Nagyidán (Veľká Ida) valaki netán nem tudná, vagy az egyik nyártól a másikig elfelejtené, annak a népművelőnek ez idő tájt újból tudtára adják. Hogy az idén július derekán a községben elhe­lyezett propagációs táblákon, hir­detőtáblákon jóformán semmi jele sem volt az aratásnak, s a kenyér­csatáról a községi hangosanbe­szélő is hallgatott, az nem a helyi népművelési központ dolgozóinak róható fel. Ők ugyanis csakúgy, mint máskor, most is felkészülve várták a gabona beérését, majd a kombájnok, valamint a többi ter­mésbetakarító gépek és az embe­rek indulását a határba. Amit azonban egy ideig a természet késleltetett, az a minap rohamos léptekkel megérkezett az lda-pa- tak mentére is.- Kezdhetjük mi is - szólt Soľ tész Bertalannak, a helyi nemzeti bizottság elnökének és Snyír Fe­rencnek, a hnb titkárának közös utasítására, illetve helyzetmérle­gelésére. Demko Máriát, a nép­művelési központ vezetőjét nem érte váratlanul a „parancs“. Foly­tatta munkáját, vagyis az azonnali tennivalókat, a régebben elkezdett előkészületek folytatását megbe­szélve Knapp Rózsával és Ricstár- csik Mihállyal, s a falu lakossága frissében értesült a Magdolna napi helyi nagy eseményről, no meg arról is, hogy az idei aratás során milyen munka, mennyi feladat vár a Nagyidai Magtermesztő Állami Gazdaság dolgozóira, valamint mindenkire a faluban, aki részt vállal a termény vagy a szalma begyűjtéséből.-Tegnap például ez hangzott el a hangosanbeszélőben - mu­tatta Demko Mária, a tíz perces magyar és szlovák nyelvű adás szövegét, amire nyugodtan ráillik a „forgatókönyv“ megnevezés is, hiszen áttekinthetően tagolta élő szóra és zenei betétekre a műsort. - Ha teljes ütemben megy a mun­ka a mezőn - folytatta -, akkor minden este elhangzik az aratási híradó. Régebben alkonyatkor közvetítettük, de mivel egyesek panaszkodtak, hogy zavarjuk vele az aludni vágyókat, mostanában korábban, úgy az esti 6-7 óra körül adunk helyzetjelentést a ha­tárból. Igaz, így a műsort, s főleg az aznapi eredményes dolgozók­nak sugárzott ajándéknótákat, ajándék-zeneszámot a címzettek nem hallhatják, mert még nincse­nek otthon, ám családjuk, hozzá­tartozóik, ismerőseik, illetve a falu népének többsége igen.- És a hangosanbeszélő aratá­si híradóján kívül...?- Éppen most készülünk az aratási témájú friss transzparen­seinket kirakni, s a néhány hirde­tőtáblára is naponta új számada­tok és fényképek kerülnek, így mindenki követni tudja, a határban folyó munka menetét, az aratási eseményeket. Az agitációs köz­pontban is rendszeresen szemlél­tetjük - számok és fényképek se­gítségével - a küzdelmes kenyér­csata alakulását. Ha a helyzet úgy hozza, akkor közreműködünk a fa­lu lakosságától, a tömegszerveze­tektől kért vagy az általuk felaján­lott segítség megszervezésében. Beszélgetésünk során kezünk­be kerültek a helyi nemzeti bizott­ság és a népművelési központ gondosan elkészített munkatervei, a járási népművelési központtól kapott módszertani segédanya­gok, régi és új fényképek, s az asztalon készenlétben állt egy.ka­zettás megnetofon is.- Ezt a sógoromtól kértem - mutatott a helyi népművelő a kis műszaki alkalmatosságra, amikor az volt soron. - Nekünk ugyanis csak hálózati árammal működtet­hető megnetofonunk van, azzal pedig nem készíthetünk beszélge­tést az aratókkal a tarlón, hát így, kölcsöngéppel segítünk ma­gunkon. Ismert tény, hogy Nagyidán nemcsak a népművelők pendül- nek egy húron, nemcsak ők követ­nek egy célt, hanem rajtuk kívül még nagyon sokan. Sokan, akiket érdekel a közös ügy és szívük parancsára tesznek érte mindig valamit. Most is, amikor a határ­ban még rengeteg a munka, s amikor a népművelési központ, a CSEMADOK helyi szervezete, az állami gazdaság és a többi tömegszervezet az aratási tenni­valók közben már a hagyományos augusztus végi dal- és táncünne­pélyre gondol, azaz a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának és az új kenyérnek a méltó meg­ünneplésére készül. GAZDAG JÓZSEF Felkerül a jelmondat (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents