Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-23 / 173. szám, péntek

OJ szú 3 1982. VII. 23. Libanon Az elmúlt tíz nap legsúlyosabb tüzérségi összecsapása (ČSTK) - Az izraeli egységek ismét megsértették a tüzszünetet és tegnapra virradóra a Nyugat- Bejrút közelében levő dombokon elhelyezett nehézágyúkból, illetve a tenger felől ágyúnaszádok lőtték a libanoni főváros palesztinok lak­ta negyedét. Az izraeli légierő gé­pei ugyanakkor alacsony berepü­léseket végeztek a körülzárt liba­noni főváros felett és világító raké­tákat szórtak le. A palesztin harco­sok viszonozták a tüzet. Ez volt az elmúlt tíz nap legsúlyosabb tüzér­ségi összecsapása a térségben. Az AFP hírügynökség jelentése szerint Izrael Bejrút déli részéhez nehézkaliberű messzehordó ágyúkat helyezett át. A Reuter hírügynökség viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy teljes bizonyta­lanság fenyegeti a tíz nappal eze­lőtt megkötött tüzszünetet a pa­lesztin állások szüntelen támadása, illetve a Nyugat-Bejrutot körülzáró izraeli alakulatok átcsoportosítása miatt. Az izraeli ágyútűz röviddel azt követően kezdődött, hogy az izra­eli parancsnokság beismerte öt katona elvesztését, akiknek a pa­lesztinok a Bekaa völgyben állí­tottak csapdát. A WAFA az akció tényét megerősítette és hangsú­lyozta, hogy a palesztin fegyvere­sek az Izrael által megszállt továb­bi területeken két hasonló akciót hajtottak végre. Az ostromgyűrűbe zárt Nyugat- Bejrútban szerdán a lakosság mintegy tízezer főt számláló spon­tán demonstráción tiltakozott az izraeli blokád ellen és követelték a Libanont megszállva tartó izraeli egységek távozását. Irán Basra irányába támad Súlyos veszteségek mindkét oldalon (ČSTK) - Az iráni hadsereg tegnapra virradóra újabb széles körű támadást indított az iraki állá­sok ellen. A harctérről érkező je­lentések meglehetősen ellent­mondásosak és az sem derül ki belőlük, hol került sor az akcióra. Az ÍRNA iráni hírügynökség leszö­gezte, hogy a hadművelet színhe­lye nem messze Basra kikötőjétől „Káros“ Micui-acél (ČSTK) - Egy San Francisco-i bíróság 11,2 millió dolláros bünte­tés megfizetésére kötelezte a Micui japán acélipari társaságot. A cég törvénytelenül alacsony árak segít­ségével próbált behatolni az ameri­kai piacra. A Micui képviselői beis­merték, hogy vétkesnek érzik ma­gukat a vád által előterjesztett 21 pontban. A vád hivatalosan úgy hangzott, hogy a japán társaság kísérletet tett az Egyesült Államok érdekeinek megkárosítására és hamis adatokat próbált felmutatni az exportált acél árára vonatko­zóan. Az eset az Egyesült Államok és Japán között dúló kereskedelmi háború szemléletes példája, amely a személygépkocsigyártásra, az elektrotechnikára és más ágaza­tokra is kiterjed. volt és az iráni alakulatok mintegy 7 kilométeres mélységbe hatoltak iraki területre. Az iráni parancs­nokság közleménye azt állítja, hogy a nyolcórás összecsapásban négy iraki hadosztályt szétvertek, 100 tankot megsemmisítettek és nagy számú katonát megöltek. Az iraki vezérkar nyilatkozata nem vonja kétségbe, hogy újabb iráni offenzíváról van szó. Leszö­gezi azonban, hogy az iraki egy­ségek ellentámadásba lendültek és a súlyos összecsapásokban több ezer iráni katonát harcképte­lenné tettek, számos tankot és páncélozott járművet megsemmi­sítettek. Az iraki közlemény azt is tudtul adja, hogy július 13, vagyis az iráni offenzíva kezdete óta mintegy 13 000 iráni katonát megöltek. Merénylet (ČSTK) - Szerdán ismeretlen tettesek megtámadták és súlyo­san megsebesítették Emmanuel Pelaez Fülöp-szigeteki külügymi­nisztert. Gépkocsivezetőjét a tá­madás során megölték. Ferdi­nand Marcos elnök nyolcéves kormányzása idején első esetben követtek el merényletet a kormány magas rangú képviselője ellen. Izraeli bombák nyomai Damúr- ban (CSTK-telefoto) Gromiko üdvözlete Olszowskinak (ČSTK) - Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter táviratban köszöntötte Stefan Olszowskit, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminiszterét kinevezése alkal­mából. A táviratban sok sikert kí­vánt tevékenységéhez annak ér­dekében, hogy tovább erősödjön a Szovjetunió és Lengyelország tartós barátsága és sokoldalú együttműködése, a szocialista kö­zösség egysége. Bolívia Beiktatták az új elnököt (ČSTK) - Guido Vildoso Cal­deron tábornok, az újonnan kine­vezett bolíviai elnök szerdán este tette le a hivatali esküt. Egyidejű­leg az új kormány tagjai is - a 17 miniszterből 10 katona - letették az esküt. A külügyminiszteri tárcát Agustín Saavedra, a hadügymi- niszteri tárcát Alfredo Villarroel tábornok kapta. A szerdai eskütételre néhány órás késéssel került sor, mivel az újonnan kinevezett miniszterek közül többen nem tartózkodtak La Pazban, s ugyancsak ellentétek mutatkoztak a hadsereg egyes tagjai között a jelenlegi elnök sze­mélyével kapcsolatban. USA - Nyugat-Európa A kereskedelmi ellentétek kihatással lehetnek a politikai kapcsolatokra Bonni és római politikusok az Egyesült Államokban (ČSTK) - A kilencnapos nem hivatalos egyesült államokbeli lá­togatáson tartózkodó Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár Houston kereskedelmi és politikai köreinek képviselőivel találkozott. Az összejövetelen a bonni kancel­lár hangsúlyozta, hogy a konfron­tációval nem biztosítható a béke. A tényleges egyensúlyt csak a szerződéseken és az együttmű­ködésen alapuló partnerséggel le­het elérni. Kijelentései egyértelműen a washingtoni politika általános bí­rálatával jelentettek egyet és kife­jezték a nyugat-európai kormá­nyok azzal kapcsolatos aggodal­mát, hogy az Egyesült Államok korlátozni próbálja a kelet-nyugati kereskedelmet. Schmidten kívül egy másik bon­ni politikus, Otto Lambsdorff gaz­dasági miniszter is Washington­ban tartózkodik. Amerikai vendég­látóival folytatott kétnapos tárgya­lásai során még nyíltabban tolmá­csolta az önző amerikai politika nyugat-európai bírálatát. Hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Államok nagyhatalmi előnyökre törekszik szövetségeseinek rovására. Úgy vélekedett, hogy veszélyes keres­kedelmi helyzet alakult ki, amely könnyen a politikai színpadon is éreztetheti hatását. Schmidt kancellár egyébként San Francisco közelében megbe­szélést folytatott George Shu|tz washingtoni külügyminiszterrel. A következő napokban a republiká­nus politikusok San Francisco-i klubjában találkozik a párt további vezető politikusaival, Caspar We­inberger hadügyminiszterrel, Henry Kissinger volt külügymi­niszterrel és az elnök két tanácsa­dójával, William Clarkkal és Ed­win Meese-zel. Még mindig nem világos, hogy Schmidtet fogadja-e Ronald Reagan. Egyenlőre nem jött létre megállapodás a találko­zóról, ez is jelzi, az amerikai elnök és a bonni kancellár között rendkí­vül hűvösek a kapcsolatok. Emilio Colombo olasz külügy­miniszter, aki szintén Washington­ban tartózkodik, ugyancsak talál­kozott Schultz külügyminiszterrel. Ez a találkozó volt Schultz első fontosabb eszmecseréje új funkci­ójában, melyről azonban semmit sem tettek közzé. Diplomáciai for­rások azonban tudni vélték, hogy az olasz külügyminiszter tolmá­csolta Shultznak kormánya mély­séges aggodalmát az USA és Nyugat-Európa egyre feszültebbé váló kapcsolatai miatt. PORTUGÁLIA Veszélyben a forradalom vívmányai Az utóbbi hetekben gyakoribbá váltak a Portugáliáról szóló tudósí­tások, nem véletlenül, hiszen tovább éleződik az országban a társadalmi-politikai feszültség, a baloldal és a jobboldal harca. A múlt héten szerdán a parlament megszavazta a Legfesöbb For­radalmi Tanács felosztásáról szóló törvényjavaslatot. A döntést a kormánykoalíció pártjai - a szocialistákkal egyetér­tésben - vitték keresztül, a kom­munisták a határozat ellen sza­vaztak. A parlamenti szavazás után egy nappal pedig több tízezren tilta­koztak Lisszabonban a döntés el­len, a nagygyűlés szónokai elítél­ték a kormány gazdaságpolitiká­ját, a dolgozók jogai ellen indított támadásait, azt az igyekezetét, hogy felszámolja a demokratikus vívmányokat. Mint ismeretes, Portugáliában a „vörös szegfűs“ forradalom 1947-ben megdöntötte a fasiszta diktatúrát. A többi forradalmi intéz­ménnyel együtt alakult meg a for­radalmi tanács is, mely a haladó katonatiszteket tömörítette, s az államfő tanácsadó testületeként szolgált. Többek között az is fela­data volt, hogy gondoskodjék az alkotmány tiszteletben tartásáról, életbeléptetéséről. És itt kell alá­húzni, hogy nem lehet a forradalmi tanácsról beszélni az alkotmány, a körülötte kialakult vita, illetve az ellene indított támadások nélkül. A portugál alkotmány Nyugat-Eu- rópa leghaladóbb kormánya. En­nek alapján osztottak földet a pa­rasztoknak, államosították a nagy­üzemeket és bankokat, az or­szág gabonaraktárának nevezett Alentejo tartományban megalakul­tak az első szövetkezetek. Igaz, ez a folyamat nem tartott nagyon sokáig, mivel szinte természetes, hogy egy ilyen alkotmány ne csak szálka, hanem gerenda legyen a jobboldal szemében, mivel ve­szélyezteti a nagytőke érdekeit. Már a szocialista párti Mario Soa­res kormánya (1978-ban bukott meg, amikor szövetségre lépett a jobboldali CDS-szel), megkezd­te - ha-még nem is olyan fokozott mértékben - az alkotmányellenes politika megvalósítását. Az őt kö­vető kormányok méginkább ezt a vonalat követték. Már hetvenki­lencben megkezdték a parasztok­nak kiosztott földek visszaadását Alentejo tartományban a volt nagybirtokosoknak - karhatalmi segédlettel és emlékezetes rend- őrsortűzzel. A jelenlegi jobboldali kormány­koalíció Francisco Pinto Balse­mao miniszterelnökkel az élen kö­vetkezetesen és erélyesen igyek­szik felszámolmi a demokrati­kus, törvénybe iktatott vívmá­nyokat. Ehhez pedig az alkot­mány újrafogalmazása szüksé­ges. Például a Sá Carneiro vezet­te kabinet 1979-ben előterjesztett ún. deszocializálási törvényjavas­latát is a forradalmi tanács vétózta meg, s ezzel akkor lényegében megvédte az alkotmányt. Érthető tehát, hogy a jobboldal az alkot­mány mellett miért a forradalmi tanács ellen indította az össztüzet. A forradalmi tanács felosztásá­val egyébként Eanes köztársasá­gi elnök jogkörét is megnyirbál­ták. Eanes katonapolitikus, ko­rántsem nevezhető feltétlen ba­losnak, de eddigi tevékenysége nyilvánvalóvá teszi, hogy alkot­mánypárti, nem ért egyet a kor­mányzatok) évek óta tartó jobbra- tartásával, hiszen személyesen is többször is figyelmeztetett a (jobb­oldali) diktatúra visszatérésének veszélyére. Nem lenne teljes a kép, ha nem emelnénk ki az ellentábort, és két fő erejét: a szakszervezeteket, amelyek szembehelyezkednek a kormánypolitikával, amely egyre nehezebb életkörülményeket zúdít a munkások nyakába, s a Portugál Kommunista Pártot, melynek sok­kal nagyobb a befolyása - jelentő­sen felduzzadt a kommunistákkal szimpatizáló pártonkívüliek száma- mint a taglétszám alapján gon­dolni lehetne. A forradalmi tanács feloszlatá­sával a jobboldali kétségkívül lé­péselőnyre tett szert. Ennek oka az is, hogy a baloldal képtelen az egységre éspedig nem a kommu­nisták hibájából. A Soares-féle szocialisták nem hajlandók együttműködni a kommunisták­kal, hanem a legteljesebb mér­tékben kiszolgálják a jobboldal érdekeit, amit a múlt szerdai par­lamenti szavazás is bizonyítja. Hi­szen a kommunistákkal ellentét­ben hozzájárultak a tanács felosz­latásához, pedig ha a |avaslat el­len szavaznak, a kormánykoalíció pártjainak nem lett volna könnyű dolguk. A Balsemao-kabinet az alkot­mányt is célba vette már. A siet­ség okát a lisszaboni tudósítók abban látják, hogy Portugália 1984 januárjában be szeretne lép­ni a Közös Piacba és így addig a nyugat-európai elvárásoknak megfelelően akarja átalakítani az alkotmányt, „visszacsinálni“ a ha­ladó vívmányokat politikai és gaz­dasági téren egyaránt. Egyébként az alkotmánymódosítás tervezete elkészült, s már egy hónapja folyik róla a parlamenti vita. Veszélybe kerültek a „vörös szegfűs“ forradalom eredményei Portugáliában, ehhez nem fér két­ség. Viszont ha az eltelt nyolc évről mérleget készítünk, azt is megállapíthatjuk, hogy még min­den olyan kormány megbukott, amely népellenes politikát foly­tatott. Említettük már, hogy a So­ares-féle szocialista kabinet vesz­tét is az okozta, hogy „lepaktált“ a jobboldalai. Ugyanez vonatkozik az őt követő Mota Pinto vagy Sá Carneiro kormányára is. Mindeb­ből az a tanulság, hogy a portugál tömegek magukénak érzik a for­radalom demokratikus eredmé­nyeit. A Balsemao-kormánynak is számolnia kell a következetes marxista alapállásból kiinduló Por­tugál Kommunista Párt harcos el­lenállásával, a legtöbb munkást tömörítő Intersindical szakszerve­zet, valamint a szövetkezeti pa­rasztság akcióival. Ez a paraszt­ság már nem azonos azzal a meg­félemlített tömeggel, ami a forra­dalom előtt volt, földet kapott, megízlelte a szövetkezeti mozga­lom erejét, felszabadultabb, s nem lehet már egyszerűen kisemmizni. S ott vannak azok a csoportok- a politikai tabló sokkal színesebb annál, hogysem itt aprólékosan részletezni lehetne - amelyek bár nem nevezhetők kommunistaba­rátnak, mégsem értenek egyet a demokratikus intézmények fel­számolásával. Elég ha Eanes köz- társasági elnökre és híveire gon­dolunk. A haladó katonatisztek tá­bora is még mindig számottevő befolyással bír, s a haladó értelmi­ség is többször hitet tett a vörös szegfű mellett. Úgy véljük, ezen erők következetes és határozott ellenállásával lehet csak megaka­dályozni a jobboldal további előre­törését. MALINAK ISTVÁN Képviselőházi döntés az MX-program megkezdéséről (ČSTK) - Az amerikai Kong­resszus képviselőháza szerdán csak nagyon kis többséggel - 212 szavazattal 209 ellenében - jóvá­hagyta az MX típusú stratégiai nukleáris rakéták gyártásának megkezdését. Az MX-programról folytatott tár­gyalások részét képezik a Kong­resszus két kamarájában párhu­zamosan folytatott vitának, mely a Pentagon 177 milliárd dolláros új fegyverkezési programjáról szól. Az első kilenc MX rakéta, amely­nek gyártásáról szerdán döntöt­tek, 1,14 milliárd dollárba kerül. A további 91 MX rakéta sorsáról a Kongresszus decemberben fog tárgyalni, amikor a kormány beter­jeszti telepítésük végleges tervét is. Az MX-program összesen 50 milliárd dollárjába kerül Washing­tonnak. A francia kormány a földgázüzlet mellett A francia kormány tegnap meg­erősítette, hogy Franciaország tel­jesíti a Szovjetunióval korábban megkötött szerződésekből eredő kereskedelmi kötelezettségeit. A miniszterelnöki hivatal nyilatko­zata hangsúlyozza, hogy a megál­lapodásoknak megfelelően teljesí­tik a szibériai gázvezeték építésé­hez szükséges anyagok és beren­dezések szállítását Nyugat-Euró- pából. A dokumentum leszögezi, hogy a francia kormány nem fo­gadhatja el a szovjetellenes em­bargó kibővítésére június 18-án hozott egyoldalú washingtoni dön­tést és hasonló álláspontot foglal el a Közös Piac többi országa is. A nyilatkozat végezetül arra figyel­meztet, hogy az USA egyoldalú lépései nagy károkat okoznak az európai cégeknek és ártanak az amerikai-nyugat-európai együtt­működésnek is. Az USA megfenyegette a Szov­jetuniót Nyugat-Európával össze­kötő gázvezeték építésében részt vevő francia cégeket, ha nem tesznek eleget a Fehér Ház által elrendelt embergónak, a legkülön­félébb szankciókkal sújtják őket. Az államosított CGE konszernhez tartozó francia Alsthom-Atlantique céget azzal fenyegették meg az amerikai hatóságok, hogy lehetet­lenné teszik az USA-ba irányuló exportját.

Next

/
Thumbnails
Contents