Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-21 / 171. szám, szerda
A kezdeményezőterv előnyei KOMMENTÁLJUK Kevés olyan vállalata van a vasútnak, ahol - a Prágai Pályafenntartó Gépesítő Vállalatához hasonlóan - a kezdeményezőterv módszereit érvényesítik. Indokoltan figyeltünk fel tehát e vállalat tevékenységére, amely üzemeivel együtt a kezdeményezőtervnek köszönhetően a problémákat is tisztán látja.- Ahhoz, hogy megállapítsuk, nem túlságosan merész lépés-e a terven felüli feladatok vállalása, elsősorban a termelési feltételekkel és a lehetőségekkel kellett tisztában lennünk - mondja Jirí Tichý gazdasági igazgatóhelyettes. - A teljesítmények, valamint a termékek minősége és a normák ellenőrzése során a kedvező jelenségek mellett a hibákra is rámutattunk. Minek is tagadnám, sok gondot okozott - és okoz ma is a fogyatékosságok kiküszöbölése, de nem futamodtunk meg a nehézségek elől. Problémáink megoldásában nagy segítséget jelentettek a termelési értekezletek, amelyeken a tartatélok feltárásával kapcsolatban konkrét javaslatok hangzottak el. Ezek a jó ötletek is jelentősen hozzájárultak a többletfeladatok teljesítését lehetővé tevő kezdeményezőterv elfogadásához, amely már kezdetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az eredmények önmaguk helyett beszélnek. A vállalat a terv szerint az idén kevesebb dolgozóval a saját termelési értékmutatóját 350 000 koronával, és a munkatermelékenységet 0,6 százalékkal növeli. A kezdeményezóterv feladatainak megvalósítását az üzemek távlati komplex racionalizációs programjai és a fejlett szocialista versenyek is megkönnyítik- mondja Jaroslav Paul, a vállalati szakszervezeti bizottság elnöke, (gy pl. szocialista kötelezettségvállalásuk alapján a dolgozók még a múlt évben - a gépek gazdaságosabb kihasználásának és a távolmaradó munkaerők helyettesítésének szem előtt tartásával- két, sőt több gép kezelését is vállalták. És hogy fáradozásuk nem hiábavaló, arról tanúskodik, hogy ez a munkamódszer az egyes üzemekben legaláb 5000 normaóra megtakarítását eredményezi. A tapasztalatok szerint a komplex szocialista racionalizációnak már a pályagépek szerkesztésében, a termelést tekintve pedig a technológiai eljárások szabályozásában kell megnyilvánulnia, ami a nyersanyag- és energiamegtakarítások legmegbízhatóbb útja. Az idén a tervek szerint mintegy 22 tonna fém és kb. 750 000 korona értékű energia megtakarításával számolnak. A dolgozók igyekezetét azonban a feltalálók és újítók is támogatják. Mozgalmuk évente mintegy másfél millió korona értéket jelent, nemcsak a vállalatnak, hanem az egész társadalomnak. Különösen figyelemre méltó a fejlesztési és szerkesztési osztály tevékenysége az olyan gépek kifejlesztésével, amelyeknek azelőtt a behozatalára kényszerültünk. Az NDK-ban is elégedettek a vállalat kitűnő minőségű hómarógépeivel, ez a siker késztette az üzemeket az ASP 400 típusú automata légkalapács gyártására is, ami jelentős megtakarítást eredményez. Az igazgatóhelyettes szavai szerint a Plasse-Theuer NDK vállalat engedélyével a gépszerkesztők a gép műszaki dokumentációját a saját termelési feltételeikre ' dolgozták át. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a gép sorozatgyártását megkezdve a gyártási költségek az eredeti árnál 40 százalékkal tesznek ki kevesebbet. Érthető, hogy a dolgozók a gép továbbfejlesztésére, illetve teljesítményének növelésére gondolva, az NDK-beli vállalattal együttműködésük elmélyítésére törekszenek. Emellett a külföldi gépek pótalkatrészeinek a gyártását és felújítását sem hanyagolják el, hogy így évente legalább 8 millió koronát takarítsanak meg devizában. A sikeren felbuzdulva, fáradságot nem kímélve még jobb gazdasági eredményekre törekszenek, mert tisztában vannak azzal, hogy ez vállalatuk és valamennyiúk érdeke. K. M. Segítenek a fiatalok A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az idén 16 220 hektár búza és 6201 hektár árpa várt betakarításra. Itt elsőként - júnuis 25-én - a gombai (Hubice) Állami Gazdaságban kezdték meg az aratást, s július 10-én már járási méretű aratásról beszélhettünk. A mezőgazdasági dolgozókon kívül a felvásárló központok, a gép- és traktorállomás, az ipari üzemek és a társadalmi szervezetek dolgozói is bekapcsolódnak e fontos munkák végzésébe. Pupák László, a járási mező- gazdasági igazgatóság agronó- musa mondotta:- Az idén minden eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a szemveszteség csökkentésének, a szigorú ellenőrzéseknek, a szocialista munkaverseny kibővítésének és a kombájnok csoportos bevetésének. Kiemelt szerephez jut az üzemek közötti együttműködés. Az aratásban és a nyári munkákban nagy segítséget nyújtanak a fiatalok, összesen nyolcszázhú- szan szorgoskodnak a járás mezőgazdasági üzemeiben. A fiatalokat ott foglalkoztatják, ahol éppen a legfontosabb a tennivaló. Ágh István és Vígh János, a járási pártbizottság dolgozói a fiatalok aktivitásáról a következőket mondották:- Akárcsak az előző években, a SZISZ Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága az idén is szocialista munkaversenyt szervezett a veszteségmentes gabonabeta- karitás érdekében. Az „Egy szem se menjen kárba“ jelszóval meghirdetett versenybe minden SZISZ-tag bekapcsolódott. A munkaeredményeket járási méretben értékelik, és csak a járás területén elért eredményeket veszik figyelembe. Nézzük meg közelebbről, mit is csinálnak a fiatalok. Részt vesznek a tűzvédelmi szolgálatban, főleg a gabonatáblák védelmében. Az Ifjúsági Fényszóró tagjai kombájnjuk nyomában, valamint a magtárakban keletkezett szemveszteséget állapítják meg. Ügyelnek a tűzvédelmi és munkabiztonsági intézkedések betartására, a gépek és a munkaerő ésszerű kihasználására. Munkájuk értékelésének fő kritériuma a társadalmi munkában ledolgozott órák száma. A SZISZ helyi szervezeteinek tagjai részt vesznek a szalmabetakarításban, a gabonatárolásban, segítenek az öntözésben és egyéb munkákban, a mezőgazda- sági üzemek igényeinek megfelelően. A fő kritérium itt is a ledolgozott órák száma. A javítócsoportok fiatal tagjai gyorsan és rugalmasan szüntetik meg az üzemzavarokat, javítják a mezőkön meghibásodott gépeket. Itt az értékelés kritériuma a javítások és a túlórák száma. A járási szocialista munkaversenytől függetlenül a mezőgazda- sági üzemek az idén ösztönző prémiumrendszert vezettek be, ezen belül külön jutalomban részesítik a legjobb kombájnosokat, terményszállítókat, a szárítóüzemek legjobb dolgozóit, a legjobb szalmabegyüjtőket és tarlóhántó- kat. Géptípusok és legnagyobb kombájnos-teljesítmények szerint összesen 16 900 korona kerül szétosztásra. A legjobb egyének és kollektívák eredményeit közük a járási sajtóban, ismertetik az egyes községekben is. _nt_ Jól gazdálkodjunk a biológiai alapanyaggal Elkezdődött az aratás, s a határba kivonuló kombájnok rohamosan megváltoztatják a mezők eddigi, kalászokat ringató arculatát. Az agronómusok utoljára még szemügyre veszik a lábon álló gabonatáblákat, mintegy visszapillantva az ősz óta végzett gondos munkára, s annak eredményeire. Bizony, elég sok tanulság, tapasztalat gyűlt össze ebben az évben is a gabonatermesztésben. A hosszú és hideg tél, az aszályos tavasz, majd pedig a májusi-júniusi kánikula ugyanis komoly próbára tette a növénytermesztők munkáját és a növényzetet. Ennek ellenére szépen, egyenletesen fejlett búzatáblák várnak a betakarításra. Az elmúlt napokban dúló viharos szelek sem okoztak bennük túlságosan nagy kárt. Igaz ugyan, hogy kedvezőbb időjárási viszonyok mellett most jobb termést is várhatnánk, hiszen az idejében és jó minőségben elvégzett őszi talajelőkészítési és vetési munkák alapján akár csúcshozamokra is lehetett volna számítani az idén. A növénytermesztők azonban így is elégedettek lehetnek a munkájukkal. Ám nemcsak a saját munkájukkal, hanem a növénynemesítők munkájával is, akik kiváló tulajdonságokkal bíró, s nagy termöképességű fajták előállításáról gondoskodtak. Az idén különösen megmutatkozott, hogy milyen nagy jelentősége van az egyes búzafajták fagy- és szárazságtűrő, valamint a megdőléssel és a betegségekkel szembeni ellenálló képességének. A hazai növénynemesítők, elsősorban a minőségi korszakváltást jelentő intenzív szovjet búzafajták alapján, olyan biológiai alapanyagról gondoskodtak és gondoskodnak a növénytermesztők számára, amelyek aránylag jól alkalmazkodnak a mérsékelt éghajlat szélsőséges időjárási feltételeihez, s ilyen viszonyok között is kielégítő termést adnak. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján ezért megállapíthatjuk, hogy a gabonafélék biológiai alapanyagának minőségi színvonala, vagyis az újabb fajták potenciális termőképessége megelőzte a gabonatermesztés egyéb feltételeinek a színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a termelés szakaszán is fel kell zárkózni a termesztésbe kerülő intenzív gabonafajták igényeihez, beleértve az öntözés lehetőségének további kiszélesítését, valamint az agrotechnika, a tápanyagellátás és a növényvédelem színvonalának állandó emelését. Különösen nagy gondot kell fordítani azonban a legkiválóbb fajták szaporítására, a vetőmag előállítására. Ezen a területen a nemesítek sokéves munkájával elért tulajdonságok lehető legjobb megőrzésére kell törekedni. Ezért a vetőmagtermesztő gazdaságokban az átlagosnál nagyobb gondot kell fordítani az optimális vetésforgó kialakítására, hogy a vetőmagnak termesztett gabona a legalkalmasabb elövetemény után következzen, s az agrotechnika és a tápanyagellátás kedvező hatást gyakoroljon a fajtában rögzített kedvező tulajdonságok megőrzésére. Sajnos, egyes járásokban vetőmagnak szánt gabonát is termesztenek gabona után, búzát búza után, ami szükségszerűen megmutatkozik a vetőmag biológiai értékének csökkenésében. Az idei aratás küszöbén okvetlenül szem előtt kell tartani, hogy a vetőmag biológiai értéke olyan tényező, amely már most is rendelkezésünkre áll az önellátás programjának megvalósításában. Nagyon sok függ azonban attól, hogy a vetőmagtermesztők milyen nagy gondot fordítanak az aratás egész menetére, a termés kezelésére, s hogy milyen konkrét feltételeket biztosítanak a vetésforgóban a legjobb minőségű biológiai alapanyag további szaporításához. MAKRAI MIKLÓS Az ország kenyeréről van szó Az észak-csehországi kerületben több mint 6000 hektár olyan területről kell betakarítani a szénát, amelyen nem használhatnak gépeket. Az Ústi nad Labem-i Állami Gazdaságnak ebben a munkában a járás üzemi dolgozói is segítséget nyújtanak. Az állami gazdaságnak több mint 1000 hektárról 3200 tonna szénát akarnak átadni. A felvételen: Ivana Splíchalová és Dagmar Plešáková (jobbról), a Dečini Járási Nemzeti Bizottság dolgozói segítenek a széna összegyűjtésében. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Az aratás már javában folyik, s lehet, hogy már kissé megkésve szólunk egy igen fontos problematikáról, a kényérgabona felvásárlásáról, annak helyes kezeléséről, tárolásáról és utókezeléséről. Amikor a kenyérgabonáról beszélünk, elsősorban a búzára és a rozsra gondolunk. Szlovákiában 650 ezer tonna kenyérgabonának megfelelő búzát és 110 ezer tonna rozsot kell felvásárolni. Ez a mennyiség megfelel a sokévi átlagnak. Az idén azonban szeretnénk elérni, hogy ez a mennyiség minőségi szempontból teljesen megfeleljen a sütőipari igényeknek, Mindenki tudja ugyanis, hogy csak a jó minőségű, acélos búzából lehet jó sütőipari termékeket készíteni. örvendetes dolog, hogy ezt a mennyiséget a Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó Vállalat szerződésileg is biztosította a termelőktől. A malomipari célokra felvásárolt búzáért tonnánként 150 koronás felárat fizetnek, ami a rozsra is érvényes. Azonban arra is szükség van, hogy a betakarítás és a raktározás folyamán, valamint az utókezelésnél érvényesüljenek a szerződésekben rögzített feltételek. A termelőknek elsősorban azt kell biztosítaniuk, hogy a kijelölt tábláról és a kiválasztott fajtából külön raktározzák a kenyérgabonának való búzát. A kenyérgabonának nem lehet 14 százalékosnál nagyobb nedvességtartalma, s 23 százaléknál alacsonyabb sikértartalma. A malomipari feldolgozásra szánt rozs nem tartalmazhat 3,7 százaléknál több maltózt, szárazanyagra vonatkoztatva. Az említett alapfeltételeken kívül más szempontok is érvényesülnek a gabona minőségének megállapításánál. Ehhez a felvásárló üzemek és a malomipari vállalatok korszerű műszereket alkalmaznak. Különösen fontos feladat a gabona megfelelő kezelése, raktározása és utókezelése. A felvásárló üzemek elvállalták, hogy gondoskodnak a termelőknél raktározott gabona utókezeléséről. Ez a kezdeményezés nagyon hasznos, ezért célszerű lenne, ha minden érdekelt üzem kihasználná ezt a lehetőséget, s igénybe venné a vállalat felkínált szolgáltatását. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy a jó minőségű búzát sokszor a rossz raktározás és utókezelés miatt nem is lehetett felhasználni élelmezési célokra. Az idén a Malom- és Sütőipari Tröszt szakemberi a mezőgazda- sági igazgatóságok, a felvásárló üzemek, az efsz-ek és az állami gazdaságok vezető dolgozóival együtt még aratás előtt határszemlét tartottak, s „lábon“ választották ki a kenyérgabonának legjobban megfelelő táblákat. Most arról van szó, hogy az így kiválasztott táblák termését véletlenül se tévesszék össze más táblák termésével, s hogy kellő időben, teljes érésben történjen a kenyérgabona betakarítása. A nem teljesen érett búzaszem ugyanis összeszárad, megráncosodik, sokat veszít malom- és sütőipari értékéből. Az étkezési célokra szánt gabonát nem szabad magas fokú hőmérsékleten szárítani. Szárításra legalkalmasabb a szabad levegőn, napsütötte szérűn történő szellőztetés. Lehet, hogy ezeket a dolgokat már unalmas állandóan emlegetni, a tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy azok sem mindig tartják be az előrt szabályokat, akik jól ismerik azokat. Ennek következtében csak az elmúlt évben a felvásárolt kenyér- gabona harminc százaléka nem felelt meg az előírt normáknak. Tehát érdemes felhívni a figyelmet ezekre a kérdésekre, márcsak azért is, mert az ország kenyeréről van szó. SLADOVNÍK JÓZSEF, a Malom- és Sütőipari Tröszt kutatóintézeti dolgozója * ÚJ SZÚ 4 1982. VII. 21.
