Új Szó, 1982. július (35. évfolyam, 154-180. szám)
1982-07-16 / 167. szám, péntek
A KULTÚRPOLITIKA - ALKOTÁS Hommage ä Miroslav Válek Könözsi István felvétele Milyen élvonalban? K ezdetben vala az alkotás. A tett, amely embert és társadalmi közösséget érlelt és eszmével - politikai tartalommal telítette az emberi akarásokat. Ezért természetes, hogy csak politikus-művész: költő, esztéta, államférfi szövegezhette meg ilyen tömören és kategorikusan a kötelező tételt: ,,A kultúrpolitika, csakúgy, mint a politika egész lényege, alkotó tevékenységet is jelent. Nem lehet egyszerűen megteremteni; ki kell alakítani. Ehhez azonban elkerülhetetlenül szükséges, hogy a politika egész gépezete működjön. A kultúrpolitikát nem lehet elhatárolni a politika egészétől“. (Lássuk helyesen a kultúra kérdéseit, 1970; Miroslav Válek: A művészet létrehozásának művészete című, 1981-ben megjelent válogatásából). Politikus - költő. A kettő elválaszthatatlan Válek emberi magatartásában és művészetében. Mégis, költői mivoltában, az irodalom világszerte zajló, valósággal kamaszosan fiatalos hangvételű, új Sturm und Drang-jához képest tartózkodóan mértékletesen, 32 éves korában jelentkezett első önálló kötetével (Dotyky - Ériňté- sek, 1959). De ezt a tudatosan késleltetett költői jelentkezést a tudatos politikai és költői felkészülés, elmélyült műfordítói tevékenység és gondos műhelytanulmányok előzték meg, céltudatos kritikai igényességgel vértezve fel Válek költészetét. Kezdetben a francia, cseh, orosz, szovjet és német szürrealisták nyomdokaiban építi tulajdon költői világát - s közben magát a világot s benne önmagát faggatja, vallatja, kívánja felfedezni. 1961-ben jelenik meg Tömegvonzás (Príťažlivosť), 1963-ban Nyugtalanság (Nepokoj) című kötette: ezek már a modern szlovák líra élvonalába emelik. S közben még egyre önmagát kutatja, sarkallja, kíméletlen önelemzéssel. 1965-ben, egy interjú során, a költészet küldetését, értelmét faggató kérdésre így válaszol: ,,Nem mindig vagyok biztos benne, hogy van értelme..." Egy néhány évvel későbbi interjú során azonban már így válaszol ugyanerre a kérdésre: „Azért írok verseket, hogy jobban megérthessem önmagamat S 1965-ben megjelent Lúdbörös szerelem (Milovanie v husej koži) című kötetének Szorongás című versében már pontos, tisztázott, végleges érvénnyel lezárt gondolatsorral fogalmaz: Szeretném megőrizni a távlatokat, a dolgok távlatát. A játék túlságosan bonyolult, sohasem tudhatod, hogy te kutatsz-e, vagy téged kutatnak. Valami valami más mögött mindig rejtve marad. Tehát: Hatolj a dolgok mélyére, s mondd el, mit láttál! A tétel immár világos: a kitűzött cél az ember, a dolgok a környező világ és társadalom megismerése, makacs és következetes előrenyomulás a belső világból a kinti életbe, makacs és következetes küzdelem a létező dolgok megmunkálásáért és átformálásáért. Küzdelem az anyaggal. (Válek szerint maga a költészet sem egyéb; erről tanúskodnak gondosan megformált kötött versei, s talán még bizonyítóbb erővel kötetlen verseinek szigorú belső kötöttsége, felépítése.) V áleknak, a költőnek az életművében így formálódik, szilárdul mélységes tartalommá a költészet küldetése; Váleknak, az államférfinak a munkásságában így domborodik ki a közösségi ember felelősségtudata és elkötelezettsége. Mert közben - 1969 óta a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterének a tisztjét tölti be, a CSKP Központi Bizottságának, és az SZLKP KB Elnökségének a tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, a Nemzeti Front elnökségének tagja, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség alelnöke, számos politikai és állami kitüntetés, számos irodalmi díj tulajdonosa. 1975-ben tüntették ki a nemzeti művész címmel. Egy 1968-ban írott, Hol tartunk? című glosszájában, visszapillantva az ország tragédiáját előidéző eseményekre, ezzel a két mondattal zárja Írását: „Lehet, hogy nem mindnyájan találtatunk majd vétkesnek. De valamennyien felelősek leszünk". Súlyos szavak. Mintha a politikus válaszolna a költőnek, aki hajdan oly nagy szeretettel - talán Vörösmarty szépséges ,,honszerelem“ szava illenék ide - írta le Tömegvonzás című kötetében ezt a gyönyörű sort. A szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva. Igor Grossmann felvétele Mert Válek, a politikus és költő tudja, hogy a haza nem elvont fogalom, nem költői frázis, üresen kongó közhely, hanem dobogó és szívdobogtató, élő valóság, a küzdő ember erkölcsi magatartásának bölcsője. A szülőföld kéz, amelyre ráborulhatsz sírva. A költő kiáltott, a politikus tisztáz: „Vannak hazafiak és álhazafiak. Az álhazafiak azt hiszik, hogy a hazának szakadatlanul kiváltságokkal kell kedveskednie nekik - ismeretlen és merőben irracionális okokból. De az igazi hazafiak jól tudják, hogy hazafinak lenni áldozatokkal is jár. S ez elsősorban azt jelenti, hogy örök időkre összekötjük sorsunkat a haza sorsával - jóban-rosszban. (Spojiť svoj osud s osudom svojej vlasti, 1979). E z a fajta hazafiság azonban teljes értékű embereket igényel - ha úgy tetszik, pozitív hősöket: ,,A pozitív hős feltétlen jelenlétét a művészetben is. A pozitív hősét, aki magában hordozza mindazt, ami jellegzetes ismertető jele korunknak, mindazt, ami előre visz, mindazt, ami tápláló, éltető üzemanyaga a szocializmus fejlődésének. Annak a fontossága, amit egy kissé elembertelenedett kifejezéssel = emberi tényezőnek = szoktak nevezni, egyre növekszik". (Új tényező a kultúra fejlődésében, 1976.) És közben egyre újabb kötetek jelennek meg - Slovo - Szavak; Zvody - Útvesztők, Zakázaná láska - Tiltott szerelem, s közben egy sor remekbe készült meséskönyv: Kde žijú vtáci - Ahol a madarak élnek, Kikeriki - Kukurikú, Do tramtárie - Hetedhétországba, hogy csak a legismertebbeket említsük; cikkek, tanulmányok, válogatások - Kniha statí a úvah o literatúre a kultúre - Elméletek és elmélkedések az irodalomról és a kultúráról, s a legújabb verses kötet: Päť poém - Öt poéma. A legkorszerűbb; a modern szó elkötelezett értelmében a legmodernebb szlovák költők élvonalába tartozik. De a modernségnek, az útkeresésnek abban az értelmezésében, ahogyan - fiatal írókról szólva, de általános érvénnyel - Kritikai szemmel és felelősséggel című írásában (1978) szöve- gezte meg: ,,Bizonyosan lesznek közöttük olyanok, akik új utakat keresnek, s talán akadnak, akik megelégednek a középszerűséggel. Ezen az alapon az előbbieknek az élet semmit sem néz el, az utóbbiaknak semmit sem vet a szemükre. Mindenki önmaga építi tulajdon jövőjét. A társadalom mindenkinek lehetőséget nyújt, de a felelősséget mindenki maga viseli". íme, Vörösmarty „honszerelme“ után a fenti sorok ismét Vö- rösmartyt rezonálják lelkűnkben: ,,A sok ezer mű közül kevés éli túl írója életét, sőt, csak fiatalságát is; de ha korában megtevé hatását, ha morzsa volt a nemzeti dísz nagy épületéhez, ha alapja lón szebb jóvedendőnknek... az idő kifizetett bennünket a múltért". (Dramaturgiai lapok.) f^^akhogy az embernevelés vb nemcsak axiómák és gnómák megszövegezéséből és szüntelen ragozásából áll; az embernevelésnek szembe kell néznie a létező dolgok sokféle arcával, a fölfelé emelkedés ballasztjaival, visszahúzóival is. Ezt teszi Miroslav Válek, a költő és politikus, Négylábúak című poémájában, az adott valóságokból szűrve le a korparancsot, az ember örökszép feladatát és küldetését, a művészet és alkotás örökszép feladatát és küldetését: A TV-isten vezényszavára ülök az ezredik vetélkedő felett. Bizony az üvegszem már világszerte fáradt. Feszítsd meg vállad, sürgesd meg tétova lépted, rohanj ablakhoz, tapaszd rá mind a négy arcodat az ablak üvegére ... ötvenötödik születésnapja alkalmából üdvözöljük Miroslav Válek nemzeti művészt, a politikust, költőt és államférfit. RÁCZ OLIVÉR . - Ez az együttes élvonalbeli amatőr csoportjaink közé tartozik - halljuk nemegyszer, különböző értékelések során.- Igenám, de melyik élvonalba? - tette föl a kérdést valaki a jelenlevők közül. A szlovákiai magyar vagy az országos élvonalba? Ebből bizony vita kerekedett, s végül az egészséges nézet győzött, miszerint többek között a provincializmus veszélyével is fenyeget, ha csak sajátos, szlovákiai magyar mércével mérünk, ha a hasonló szlovák vagy ukrán amatőr mozgalomról, tehát a szlovákiai színvonalról megfeledkezünk. A ki tudja milyen szándéktól vezérelt elzárkózottság mindenképpen egézségtelen jelenség, hiszen a társadalmi élet más területeihez hasonlóan itt sem lehetnek különálló mércék. Az lenne a helyes, ha egy szlovákiai élvonal létezne többek között az amatőr mozgalomban is. Ehhez, persze elsősorban az kell, hogy ismerjük egymást, tájékozódva legyünk egymás törekvéseiről, útkereséseiről, sikereiről. Mert nem tartom megnyugtatónak, ha például a Jókai-napokon csodálkozunk rá, hogy lám, milyen kitűnő szlovák amatőr kisszínpadok léteznek, s az sem üdvös, ha a szlovák szakma csak a martini színházi szemlén nyugtázza, milyen színvonalas a szlovákiai magyar gyermekszínjátszás. Nem közhely.' mindannyian gazdagodnánk, ha jobban odafigyelnénk egymásra, ha legalább az országos fesztiválokon ott lennének mindkét, sőt mindhárom szlovákiai amatőr mozgalom szakemberei, rendezői. Egyelőre csupán néhány biztató próbálkozásról tudok. Az idei Dunamenti Tavaszon például egy szlovák szakember is zsűrizett, nagyon hozzáértően. A martini színházi szemle bíráló bizottságának két éve szlovákiai magyar és ukrán tagja is van. Úgy tűnik, énekkaraink, néptánccsoportjaink e téren már előbbre járnak. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara, a kassai (Košice) Csermely kórus a szlovák együttesek között is a legmagasabb minősítést kapta. Tehát valóban élenjáró együttesek. Most kaptam kézhez a bratislavai Népművelési Intézet legfrissebb minősítését. A néptánccsoportok között a C kategóriában több hazai magyar csoport is szerepel. Vagyis a húsz legjobb szlovákiai népi tánccsoport között szerepelnek. Még előbbre léphetnek, mondta több szlovák szakember, ha nem lesz olyan szegényes á viseletűk, ha jobbak lesznek a zenekaraik. Mert tudásban, tehát szakmai fel- készültségben, sőt legújabban koreográfiában nem maradnak el a legjobb szlovák csoportok között sem. Tehát itt az ideje, hogy ezeket az együtteseket az illetékes helyi vagy járási szervek, több esetben az üzemek vagy a föld- müvesszövetkezetek hathatósabban támogassák. Ugyanúgy, mint más vidéken a szlovák vagy az ukrán csoportokat. Mert az anyagi és erkölcsi támogatást is országos mércével kell mérni. Jó lenne hát a szlovákiai magyar amatőr színjátszó mozgalomban is tovább lépni, mesz- szebbre tekinteni, még nagyobb ambícióval, tudással készülni. Hogy valóban több élvonalbeli együttesünk legyen. (szilvássy) Matematikai diákolimpia A budapesti Kaffka Margit Gimnáziumban befejeződött a XXIII. nemzetközi matematikai diákolimpia. A vetélkedő fő célja az, hogy elősegítse a tehetséges fiatalok megismerését, a középiskolai matematikai oktatás fejlesztését, s a tapasztalatcserét. Az olimpián öt kontinens több mint harminc országának - köztük hazánknak - négy-négy diákja vett részt. A versenyfeladatok megoldásában egy-egy szovjet, vietnami és NSZK-beli versenyző érte el a maximális pontszámot. O eggeltől késő éjszakáig peregnek a fil/] mek a Karlovy Vary-i fesztivál vetítőtermében, s időnként talán még a legmeg- szállottabb filmrajongón is fásultság vesz erőt, hiszen az egyoldalú szellemi táplálék - legyen az bár ínyenc falat - mégiscsak fáraszt. Igaz, a fesztivál állítólag ünnep, amelynek csak egy része a verseny, azonkívül számos kulturális és szórakozást is kínáló eseménynek kellene bizonyos változatosságot nyújtania. Valahogy azonban mindig úgy alakul, hogy az ünnep helyett a versenyre helyeződik a hangsúly, s a vetítések egyhangúságát legfeljebb egy-egy szakmai vita, vagy sajtótájékoztató töri meg. Ha valaki az egymást követő vetítések közben kikapcsolódásra, változatosságra vágyik, nem igen kell törnie a fejét azon, hogy mivel üsse agyon szabad perceit. Elég, ha csak kilép a fesztiválpalotából, a Thermal Szálló előtt ugyanis délelőttönként és délutánonként szinte sorfalat állnak az autogramra vadászó gyerekek, s várják valamelyik filmsztár feltűnését, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá vagy aláírásért ostromolják. Kissé távolabb pedig a kizárólag leányokból álló luhačovicei szaxafon-zenekar ad koncertet. Ha netán ez sem bizonyulna elég szórakoztatónak, akkor Karlovy Vary természetadta szépségeiben gyönyörködhetnek a vendégek, végigsétálhatnak a megannyi parkon vagy végigmehetnek a Gaga- rin-sétányon, ahol megnézhetik a nemzetközi filmplakát-kiáilítást, melyet az idén immár hatodízben rendeznek meg. Ezúttal csehszlovák, NDK, lengyel, magyar és kubai filmplakátokat mutat be a rendezőség. PÁRHUZAMOK Karlovy Varyban, a nemzetközi filmfesztiválon tíz évvel ezelőtt rendezték meg először a kiállítást; akkor még csak lengyel és hazai filmplakátokat láthattak az érdeklődők. Két évvel később már a magyar partnerek is bejelentették részvételüket, 1976-ban pedig az NDK is csatlakozott hozzájuk. Kuba először 1980-ban állított ki. A kiállítás anyagával Karlovy Vary után a többi résztvevő ország is megismerkedhet. A kiállítás magva, s kétségtelenül a legvonzóbb része is az amely az összes országban forgalmazott ugyanazon filmek propagálására készült plakátokat mutatja be. Ezek azért is érdekesek, mert lehetőséget nyújtanak az összehasonlításra. S a látogatók szívesen elidőznek egy- egy filmplakát többféle változata előtt, összevetik a grafikusok ötleteit, stílusát, technikáját. Méreteit tekintve a kiállítás nagyszabású, hiszen összesen 226 plakátot sorakoztat fel. Kilenc filmhez - köztük az Őszi maratón, a Solo Sunny, a Moszkva nem hisz a köny- nyeknek, az Élve vagy halva - négy ország művészeinek plakátjait állították ki a rendezők. Harminckét filmhez három ország grafikusainak munkáiból láthatunk válogatást. Érdekes, hogy Kuba csak egyedi filmplakátokkal vesz részt a kiállításon, így a látogatók csak a grafikus munka stílusát, a készítés módszereit figyelheti meg, összehasonlításra nincs lehetősége. Egyedi plakátokat a többi szocialista ország is bemutat, szép számmal. Az alkotók többsége többnyire egy-egy film mondanivalóját, lényegét, megragadva igen ötletes, gondolatébresztő, képzettársításra serkentő, plakátot rajzolt, a legtöbb esetben jó humorérzékkel, a néző fantáziáját megmozgatva. A sajátos kézjegyek ellenére is valamennyi közös jellemzője, hogy érdeklődést kelt a propagált, s az adott országban forgalmazott film iránt. _ TÖLGYESSY MARIA ÚJ szú 6 1982. VII. 16.
