Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-07 / 133. szám, hétfő

r Í rom lapom számára jegyzetei­met a Jókai-napokról, a vers- és prózamondók versenyéről, a színjátszó együttesek szemléjé­ről, de csak jóval később veszem észre, miután minden előadást és szereplőt számba vettem, hogy egy árva szó nem sok, annyit sem ejtettem arról, milyen rendezés- ben-szervezésben is zajlott le a seregszemle. Pedig, ha jól em­lékszem, a korábbi esztendőkben sem a Jókai-napokkal, sem más csehszlovákiai magyar országos vál közelről és messziről jött részt­vevői. Az utóbbi években változott a helyzet, amit jómagam először a Dunamenti Tavaszon vettem észre, majd a Jókai-napokon is, melyek tartalmasabbak, színeseb­bek lettek - író-olvasó találkozók, szabadtéri fellépések, kiállítások, szakmai előadások, táncházak, fesztiválklub-müsorok által. A szervezés már tud hibátlanul is improvizálni, ha kell, és az ünnepi pillanatok, amelyek egykor kész kabarévá „sikeredtek“, (amiért bosszankodtunk is meg szé­gyenkeztünk is eleget), mostaná­ban már jelentőségükhöz illő és méltó köntöst kapnak. Mindennek persze így kellett volna lennie ele­jétől kezdve, így lett volna termé­szetes, mint ahogy egyre inkább annak tetszik ma már. Ezért is feledkezhettem meg a fesztivál­nak erről az oldaláról. A rosszat hamarabb észreveszi az ember, és ha szól ellene, hát azért, hogy jóvá legyeri minél előbb; a jóhoz viszont hamarabb hozzászokunk, természetesebbnek vesszük, ha­SZERVEZES - RANGHOZ MELTON A Jókai-napok margójára amatőr és népművészeti találko­zóval kapcsolatban nem tudtam megállni, hogy ne szóljak a lebo­nyolítás hogyanjáról, amely bizony - enyhébb közkeletű kifejezéssel élve - sok kívánnivalót hagyott maga után. Volt lelkesedés, volt lobogás, de egy díjat nem tudtunk tisztes­ségesen átadni, egy záróbeszédet nem tudtunk hibátlan magyarság­gal elmondani; kapkodtak rende­zők, nem lelték helyüket díjkiosz­tók, de - maradva a Jókai-napok- nál - ami ezeknél is lényegesebb és okkal fölpanaszolt probléma­ként jelentkezett évről évre: a ren­dezvény úgyszólván bezárkózott a Szakszervezetek Házába, ahol az előadásokat tartották; a dél­előtti szakmai értékeléseket kivé­ve az esti programkezdésig üre­sen teltek az órák, verseny kívüli műsorok híján: lézengtek a feszti­csak nem meglepetésszerűen ér­kezik, sok rosszak után. Az idén nem hallottam elége­detlenkedő hangokat lényegesebb mulasztásokról, bár nem állítha­tom, hogy nem voltak, hogy az idén is nem érte bírálat a rende- zést-szervezést. Annyi bizonyos, hogy a CSEMADOK és a többi rendező szerv részéről felelőtlen­ségnek, hanyagságnak vagy dilet­tantizmusnak olyan jelei, mint ko­rábban, mostanában már nincse­nek. Más lapra tartozik, hogy ki mindenki és mi minden lehetne még ezeken a Napokon. Azt azonban már most kívánjuk, hogy Asbóth József legyen ott jö­vőre is a konferanszié szerepé­ben. Megjelenése, kellemes hang­ja, szép magyar beszéde emelte az ünnepi hangulatot. (bodnár) Harmadik nekifutás A Juhász Gyula Ifjúsági Klubról A művelődési otthonok és a CSEMADOK-alapszervezetek égisze alatt működő ifjúsági klub­jaink fontos szerepet töltenek be dolgozó és tanuló ifjúságunk mű­velődésében. örvendetes, hogy a klubmozgalom a csehszlovákiai magyarság körében is - megfelelő táptalajra lelve - elterjedt és mind­inkább izmosodik, terebélyese­dik, s társadalmunk kultúrpolitiká­jával összhangban jó szolgálatot tesz az egyre több szabad idő tartalmas eltöltésében, a sokirá­nyú kulturálódásban. A magyar­lakta falvakban és kisvárosokban sokszor egy-egy tettrekész CSE- MADOK-vezetőnek köszönhető, ha rugalmasan és eredményesen dolgozik a művelődési klub vá­lasztmánya és az egész tagság. Ilyen értelmes és serény vezető Orosz Jenő, a CSEMADOK nyitrai városi szervezetének elnöke is, aki amellett, hogy a Mezőgazda- sági Főiskolán tanulmányait végzi (negyedéves a gépesítő tansza­kon), Kabla József klubelnökkel (aki ugyanazon a főiskolán harmadéves zootechnikus hallga­tó) még a Juhász Gyula Ifjúsági Klub munkáját is szervezi, irá­nyítja. Minthogy ottjártamkor nem volt alkalmam a klubelnökkel találkoz­ni, Orosz Jenővel - vitattuk meg a klub múltbeli életét és jelenlegi helyzetét, munkáját. Kicsit vissza­nyúlva az időben, elmondjuk, hogy a Juhász Gyula Ifjúsági Klub 1966. február 22-én alakult meg. Időköz­ben kétszer is megszűnt, s csak 1978-tól kezdett rendszeresen új­ra működni. Jelenleg mintegy 135 bejegyzett tagja van, de a CSE- MADOK-elnök véleménye szerint aktívabb szervezőmunkával még emelhető a taglétszám. Egyéb­ként a klub jelenlegi választmánya példaszerű módszerességgel irá­nyítja a klubéletet. Ezt olyan alap­vető tények is tanúsítják, mint: 1. a klub pontos alapszabályzattal rendelkezik, melyet a CSEMA­DOK Központi Bizottsága Klubta­nácsának irányelvei szerint dol­goztak ki, 2. a klub egész évre összeállított munkaterv szerint működik, 3. a tagok, akik főként a Pedagógiai Kar és a Mezőgaz­dasági Főiskola hallgatóiból ver­buválódnak, csak tagsági igazol­vánnyal léphetnek be a klubba stb.- Az újrakezdés első évében - mondja Orosz Jenő - eleinte csak összejárt, ismerkedett a tag­ság. A program, munkaterv híján eléggé esetleges volt, de azért már akkor sor került egy író-olva­só találkozóra, egy-két beszélge­tésre népművelőkkel, néhány elő­adás is elhangzott, egy például a honfoglalásról, Püspöki Nagy Péter heraldikus éremtudományi előadást tartott, a kassai Túróczy József ismert barlangász pedig svájci, franciaországi és olaszor­szági barlangkutatói élményéről számolt be. Elég szépen megindult a munka, csak közben helyiség­gondjaink támadtak.- Talán felmondott a CSEMA­DOK járási bizottsága?- Nem. Másról van szó. Az első években a járási bizottság irodája mellett, a bizottság által bérelt két helyiségben találkozott minden kedden a klub tagsága, de egy napon a két helyiséget kiutalták a Szocialista Akadémiának, s mi terem nélkül maradtunk. Aztán úgy oldódott meg a helyzet, hogy a klub bekéredzkedett a Kultúr- és Szabadidő Park csermányi műve­lődési házába, jelenleg is többnyi­re itt bonyolítja le tevékenységét, míg vissza nem kerül a régi helyé­re, ugyanis a Szocialista Akadémi­ának új épületet ígért a városi nemzeti bizottság. Fontos tény, hogy anyagi gond­jai nincsenek a klubnak. A CSE­MADOK nyitrai városi szervezete és a járási bizottság teljes mérték­ben fedezi az ifjúsági klub kiadá­sait, a teremhasználat, az előadá­sok díját, a kirándulások költségeit és így tovább.- Beszéljünk még a klub mun­kájáról. Milyen jellegű műsorokat szerveznek?- Minthogy a klub tevékenysé­A Vasárnapi randevú című popzenei műsor talán a legnép­szerűbb a Csehszlovák Rádió ma­gyar nyelvű adásának hallgatói körében. Egyik létrehozója és je­lenlegi ,, istápolója“ a magyar adás zenei szerkesztője, Papp Sándor. Ugyancsak ó szerkeszti az Új Ifjúság pop-rovatát és benne a közkedvelt slágerlistát. Tehát elég közvetlen és élénk kapcsolat­ban van a popzene iránt érdeklődő fiatalokkal. 0 A csehszlovákiai magyar fia­talok ízlését két kultúra is befolyá­solja, tehát reagálásaik különböz­nek a szlovák és a magyarországi fiatalokétól. Hogyan nyilvánul ez meg a popzenei ízlésben?- A Vasárnapi randevú hallga­tóságának ízlése visszatükrözi a kettősséget, a különbség azon­ban mégsem ezen a téren szem­beszökő. Jellemzőbb egy bizo­nyos fáziseltolódás. A szlovákiai magyar közönség minden egyes divathullámot bizonyos késéssel követ, éppen ezért későbben is unja meg az éppen „futó“ stílust. A rockegyüttesek közül általában a szelídebb és dallamosabb együttesek a közkedveltebbek. • Egy alkalommal felhívtad az Új Ifjúság olvasóinak figyelmét, hogy küldjenek ismertetéseket amatőr együttesekről, koncertek­ről, popzenei témákról. Az utóbbi időben azonban kevés ilyen írást olvashatunk a poprovat hasábjain. Mi ennek az oka?- Valóban volt ilyen fölhívás, kaptunk is néhány levelet. Ezek általában szlovákiai magyar együttesekről szóltak. Azonban az írások többségének elég alacsony volt a színvonala. Hiányzott a dol­gok mélyebb értése, az objektív hozzáállás, ami lehetetlenné tette többségük közlését. Ennek ellené­re nem zárkózunk el eleve az ilyen írások elől, de ezeknek szükség­szerűen meg kell ütniük egy bizo­nyos színvonalat és hiteleseknek kell lenniük. • Térjünk át általánosabb té­mára. A csehszlovákiai magyar popzenei énekesek egyetlen fellé­Tenni a Melódiáért BESZÉLGETÉS POPZENEI ÍZLÉSRŐL, CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR EGYÜTTESEKRŐL pési lehetősége jelenleg a Melódia táncdalfesztivál. Részt vettél az első két évfolyam előkészítésében és lebonyolításában. Hogyan lá­tod a Melódia eddigi fejlődését és jelenlegi helyzetét?- Ez érdekes, de nagyon bo­nyolult dolog, amiről nem egysze­rű beszélni. Ha végignézünk a Melódia eddigi három évfolya­mán, azt kell mondanunk, hogy nincs vagy alig tapasztalható fejlő­dés. Ez érvényes a szervezésre és az énekesek színvonalára is. Az első Melódiát jó volt megren­dezni, a CSEMADOK új dolgot csinált, örültünk, hogy egyáltalán létrejött. A másodiknál már tovább kellett volna lépni, de ez nem tör­tént meg. A tavalyi évfolyammal ugyanez a helyzet. A Melódia nem fejlődik, évek óta egy helyben to­pog. Nagyon hiányzik például a szerzői verseny. Ha két kategó­riát írnának ki a rendezők, a költ­ségek semmivel sem emelkedné­nek, mivel a szereplők számát nem kellene növelni. Ugyanakkor nem kellene jogdíjat fizetni az ide­gen számok előadásáért. A másik dolog az együttesek versenye. A legfőbb érv ennek bevezetése ellen ismét anyagi természetű. Számításaim szerint azonban a zenekarok versenye csak cse­kély mértékben növelné a fesztivál kiadásait. A járási és kerületi ver­senyekre az együttesek, azt hi­szem, elmennének saját költségü­kön is. Ezt az anyagi ráfordítást saját érdekükben is vállalniuk kel­lene, hogy összemérhessék tudá­sukat a többi együttessel és meg­állapíthassák saját színvonalukat. A Melódia szervezőinek csupán az országos döntő terhét kellene viselni. A szerzői verseny és az együttesek szerepeltetése külön­ben szorosan összefügg. Saját számokat ugyanis többnyire az együttesek tagjai írnak, itt van az énekesek többsége is. A szerzői verseny színvonala először való­színűleg nem lenne túl magas. A szerzők ugyanis a legtöbb eset­ben szakmailag képzetlenek, fej­lődésüket pedig senki sem segíti elő. És itt vagyunk a Melódia nagy problémájánál, a megfelelő háttér hiányánál. Szakmai jellegű tanfo­lyamok indítása a Népművelési Intézet feladata lenne. Ez azon­ban eddig csupán vágy, és nem valóság. Tudomásom szerint pél­dául az énekeseket és az önálló számokkal jelentkező együttese­ket senki sem tartja számon. Többségüknek nincsenek fellépé­si, fejlődési lehetőségei, és ez elég szomorú. A Melódia nem él­het örökké abból, hogy az éneke­sek idegen dalokat másolnak és az illető előadót utánozzák. Ez nem a fejlődés, hanem az elsorva­dás útja. Ha a színvonalat emelni akarjuk, nem szép szózatok kelle­nek, hanem valamit tenni is kell. Metodikai előkészítés, színvona­las szervezés és világos célok nélkül nem léphetünk előre. • Talán legjobban ismered a csehszlovákiai magyar közön­ség ízlését és idényeit. Van sze­rinted igény a csehszlovákiai ma­gyar popzenére?- Igény természetesen van, ezt saját tapasztalatomból mondha­tom. Az Új Ifjúság slágerlistáján például a Gravis állandóan előkelő helyen van, többször volt már lis­tavezető is. Nemrég jelent meg kislemeze a bratislavai OPUS gondozásában. Több más együt­tes is jelentős népszerűségnek ör­vend. Hallgatóikat ugyanis egy­szerűen érdeklik az ő körükből jött együttesek, akik értik problémái­kat és azokról énekelnek. Az, hogy léteznek itteni magyar zene­karok, nagyon jó érzés a hallgató­ság számára. Csak hát az ilyen együttesek száma nagyon kevés, éppen az említett nehézségek mi­att. Igény azonban van irántuk. Most már csak arról van szó, hogy az illetékesek felismerjék és tuda­tosítsák ezt az igényt. GYUROVSZKY LÁSZLÓ gének a célja a sokirányú kulturá- lódás, például anyanyelvűnk ápo­lása, hazánk tájai, irodalmi és mű­vészeti életünk megismerése és így tovább, a klub választmánya különböző témájú előadásokat, beszélgetéseket, színházlátogatá­sokat, honismereti kirándulásokat szervez. Az érdekesség kedvéért megemlítek néhányat rendezvé­nyeink közül. 1981 tavaszán pél­dául vendégül láttuk a budapesti Históriások nevű együttest, amely régi felső-magyarországi hagyo­mányokat, népszokásokat eleve­nített fel; azt mutatta be, hogyan éltek az itteni nők az 1600-1700- as években. Ezt a nőnap tisztele­tére szerveztük. Szilágyi Ferenc Körösi Csorna Sándor utazásáról mesélt, nagyon érdekesen. Ké­sőbb honismereti kirándulást szer­veztünk Kolonyba, megtekintettük a tájházat, aztán gyalog átmen­tünk Zsérére, majd a gímesi autó­kempingbe, ahol fellépett a hétta­gú, régi zenét játszó Land i ni- együttes. Egy alkalommal sport­napot is tartottunk. Kétszer vet­tünk részt színházlátogatáson, először a budapesti Thália Szín­házba, majd a nyitrai Andrej Bagar színházba látogattunk el. Tavaly ősszel Halász Péter tartott értékes előadást a moldvai csángók életé­ről, Jókai Mária a zoboraljai nép­szokásokról és népviseletről, Bu- day Endre a zoboraljai népi építé­szetről, majd Ág Tibor a népzené­ről adott elő.- Mit emelnél ki a klub ez idei programjából?- A legnagyobb érdeklődés dr. Bajnok Istvánnak az alkoholiz­musról, a párválasztásról, a toxi- komániáról, dr. Czeizel Endrének genetika időszerű kérdéseiről szó­ló és Végh Dezsőnek A műszaki­tudományos forradalom hatásai és következményei az egyén tu­datformálására címmel tartott elő­adása iránt volt. De a Kodály- emlékestünk is figyelmet érdemel.- Eléggé sokrétű a- klub tevé­kenysége. Minden iránt van ér­deklődés a klubtagok részéről?- Általában nagy az érdeklő­dés. Egy-egy beszélgetésen vagy előadáson átlag hetven-nyolcvan tagunk vesz részt, de az érdeke­sebbeken százhús.~:an-százharmin- can is.- Egyes ifjúsági klubok utánpót­lási gondokkal küzdenek.- Nálunk e téren nincs problé­ma, hiszen a klubot nemcsak a fő­iskolások, hanem a művelődni vá­gyó dolgozó fiatalok is látogat­hatják .. •. Amint Orosz Jenő elmondotta, a klub intenzív kapcsolatokat tart fenn többek között a nyitrai báb­színházzal, mely jelentékeny se­gítséget nyújt a klub nemrég ala­kult bábcsoportjának. Jó az együttmüködés a Pedagógiai Kar magyar tanszékével is, melynek tanárai hasznos tanácsokkal látják el a választmányt, előadásokat tartanak, és segítenek az író-olva­só találkozók megszervezésében A klub az utóbbi időben Zs. Nagy Lajossal, Ozsvald Árpáddal és Gyimesi Györggyel tartott beszél­getést. Sok mindent ide írhatnánk még, ami az ifjúsági klubban folyó se­rény munkáról tanúskodna, de nincs rá helyünk. Bízunk benne hogy a harmadik nekifutás sikere­sebb lesz az előző kettőnél. KÖVESDI JÁNOS Lipcsey György: Három szobor az Emberek és állatok című sorozatból (Szűcs Jenő felvételei) ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents