Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-01 / 128. szám, kedd
ÚJ szú 3 1982. VI. 1. Washingtonban az elmúlt napokban hatalmas béketüntetés volt, melynek résztvevői békemenetet alkotva az USA fővárosából New Yorkba indultak, ahová az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka (június 7 - június 9) kezdetére érkeznek meg. Felvételünk Washingtonban készült. (Telefoto - ČSTK) Az USA gátló intézkedései (ČSTK) - Az Egyesült Államok kormánya minden eszközzel megpróbálja akadályozni, hogy az ENSZ-közgyűlés jövő héten kezdődő második rendkívüli leszerelési ülésszaka valóban világméretű tömeges fórummá váljon. Az atomfegyverek betiltásáért és a leszerelésért küzdő japán béketanács bejelentése szerint a washingtoni külügyminisztérium a tanács ötven delegátusának nem adta meg a beutazási engedélyt. A közlés szerint az említett 50 küldött készítette elő az ülésszak számára a hirosimai és na- gaszaki atomtámadásról szóló dokumentumokat. A feladatunk ezenkívül az lett volna, hogy a tanácskozás résztvevőit tájékoztassák a japán háborúellenes mozgalom jelenlegi helyzetéről. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma ugyancsak megtagadta a beutazási engedély megadását az ausztrál társadalmi szervezetek 11 tagú küldöttségétől. Döntő szakaszban a Malvin-szigetekért folyó harc Nagy veszteségek mindkét oldalon • Panama a BT összehívását kérte (ČSTK) - A Malvin-szigeteken tovább folytatódnak a harcok az argentin és a brit egységek között. Tegnapra virradó éjszaka Super Etendard és Skyhawk típusú argentin katonai repülőgépek Exo- cet rakétákkal felszerelve támadást intéztek a brit hadiflotta ellen, és a főparancsnokság szerint harcképtelenné tettek egy repülő- gép-anyahajót. A brit hadügyminisztérium nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni a hírt. Korábban viszont cáfolta az argentin hírügynökségek jelentését, miszerint súlyos károkat szenvedett az Invincible repülőgép- anyahajó. Argentin hivatalos tájékoztatás szerint a brit hadiflotta elleni támadás során két Skyhawk típusú gép találatot kapott. Buenos Aires-i és londoni jelentések egyaránt arról számolnak be, hogy a brit egységek az eddigi legnagyobb méretű légitámadást indították el a Malvin-szigetek fővárosa, Puerto Argentino repülőtere és katonai objektumai ellen. Az argentin fél azt állítja, hogy légvédelme két Harrier típusú brit vadászbombázót lőtt le és egy továbbit eltalált. A brit szóvivő tagadta a veszteségeket. Brit források szerint a Malvin- szigetekért folyó harc döntő szakaszához érkezett. Az argentin katonák Puerto Argentino körül beásták magukat. A brit egységek két irányból közelednek a főváros felé. Az argentin La Náción cimű lap arról tájékoztat, hogy a Buenos Aires-i főparancsnokság Puerto Argentinóba vezényelte a szigeteken tartózkodó mintegy 10 000 fős egység nagyobb részét. Az argentin katonák nehézágyúkkal, föld- -föld rakétákkal és páncélozott járművekkel vannak felszerelve. Vasárnap a harcoló felek tájékoztattak a harcok kirobbanása óta elszenvedett veszteségeikről. Argentína összesen 424 katonát veszített, ezek közül 82 elesett, 342 pedig eltűnt. A brit hadügyminisztérium a Goose Green és Port Darwin helyiségekért folytatott harcok során 12 katonát veszített. A brit hadsereg vezérkara Londonban jelentette be, hogy Puerto Argentino felé tartó csapatai 1400 argentin katonát ejtettek foglyul. Panama vasárnap az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását kérte a Malvin-válság rendezése céljából -közölte Heretofore panamai külügyminiszter. Argentin és brit tudósok egy csoportja közös nyilatkozatban követelte a harcok felfüggesztését és a csapatok kivonására vonatkozó, előzetes feltételek nélküli tárgyalások megkezdését az ENSZ égisze alatt. A tudósokat, akik között több Nobel-díjas is van, komolyan aggasztja a brit-argentin konfliktus és főleg az, hogy a harcok egyre több emberéletet követelnek. Nyilatkozatukban hangsúlyozzák, hogy a népek együttélésének szabályai azt követelik, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján és ne erővel oldják meg. A Daily Express című jobboldali lap nyíltan arra szólít fel, hogy a kormány vessen el mindenféle diplomáciai és politikai fegyvert, és adjon parancsot az inváziós egységeknek, a Puerto Argentino elleni támadásra. „Hagyjátok, hogy befejezzék a munkát- így a Daily Express. A Morning Star ezzel szemben azt a kérdést veti fel, hány emberéletet kell még feláldozni a Malvin- szigetekért. Az eddigi áldozatokat nem lehet semmivel sem magyarázni, mivel a háborút meg lehetett volna előzni - és még most sincs késő ahhoz, hogy az ENSZ közvetítésével rendeződjön a konfliktus - hangsúlyozza a Morning Star. A moszkvai Pravda cikke Az Egyesült Államok politikájának kétarcúságát bírálta terjedelmes cikkben a moszkvai Pravda. Alekszej Petrov a cikk szerzője szembeállítja Reagan elnöknek a közelmúltban Eureka főiskoláján elmondott beszédét - amelyben az amerikai elnök elvben késznek nyilatkozott a tárgyalásokra a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról számos más, nem kevésbé hivatalos amerikai megnyilvánulással, amely viszont a katonai fölény megszerzését propagálja, és éles támadásokat tartalmaz a Szovjetunió ellen. Az utóbbi megnyilatkozások azt tanúsítják, hogy a washingtoni vezetés lényegében nem változtatott elképzelésein, és főként a közvélemény megnyugtatására szánta a békésebb hangvételt. A cikk, Leonyid Brezsnyev megállapítása nyomán, a helyes irányba tett lépésnek minősíti Reagan bejelentését, hogy kész a tárgyalásra a Szovjetunióval a hadászati fegyverek problémájáról. Bár a Szovjetunió ezt már régen javasolta, a washingtoni vezetés akkor nem volt hajlandó ilyen tárgyalásokra. „A tény, hogy a hivatalos Washingtonban végül is nyíltan beismerték: helytelen és perspektívát- lan politika, amikor különböző ürügyekkel kibújnak az egyik legfontosabb nemzetközi probléma megvitatása elől, és beleegyeztek, hogy leülnek a tárgyalóasztalhoz, önmagában pozitív - írja a cikk. - Ahogy mondani szokás, jobb később, mint soha. Bár csak sajnálattal lehet arra gondolni, menynyi időt vesztettünk azért, mert amerikai részről másfél éven át figyelmen kívül hagyták a szovjet javaslatokat. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy egyes amerikai vezetők nyilvános állásfoglalásaikban, hacsak óvatos, apró adagokban is, de végül is egyetértéssel fogadták a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új kezdeményezéseket és javaslatokat.“ A Pravda ugyanakkor rámutat: már Reagan elnök eurekai beszéde is olyan javaslatokkal kötötte össze a tárgyalásokat, amelyek nem veszik számításba a Szovjetunió biztonságának érdekeit. „A javaslatok mélyén Washington elzárkózása rejlik attól, hogy a hadászati fegyverek kérdésében kiegyensúlyozott megállapodásra jusson a Szovjetunióval, és a szándék, hogy katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben“ - írja. A cikk ennek bizonyítására részletesen elemzi William Clarknak, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának nemrég elhangAz amerikai politika kétarcúsága KOMMENTÁRUNK A bécsi Hofburgban nem egészen három héttel ezelőtt nyílt meg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 27. fordulója, s csütörtökön immár 307-ik plenáris ülésüket tartják a résztvevők. Már a mostani tárgyalási forduló első ülésén a szocialista országok nevében az NDK küldöttségének vezetője ismertette kormánya, valamint a többi testvéri ország álláspontját, mely szerint a nemzetközi helyzet fejleményei semmilyen tekintetben nem tették feleslegessé az 1973. június 28-án valamennyi résztvevő küldöttség által közösen megfogalmazott célokat - a közép-európai katonai koncentráció mértékének csökkentését. Ezt a célt szolgálta négy szocialista ország - a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia - idén, február 18-án előterjesztett újabb kezdeményezése is. A szocialista országoknak ez a tervezete pontosan megfogalmazza a tárgyalások végcélját, azt, hogy két szakaszban kilenc- száz-kilencszázezer főre csökkentsék a két katonai szövetség fegyveres erőinek létszámát, ezen belül a szárazföldi erőkét hétszáz- hétszázezerre, a légierőkét kétszáz-kétszázezerre. Az első szakaszra szerény csökkentést javasolnak: a Szovjetunió 20 ezerrel, az Egyesült Államok 13 ezerrel csökkentené közép-európai szárazföldi csapatainak létszámát. A szocialista országok a már több mint száz hónapja tartó kö- zép-európai haderőcsökkentési értekezleten tántoríthatatlanul és egyben rugalmasan - a NATO- országok véleményét messzemenően figyelembe véve - törekednek a kölcsönösen elfogadható m egállapodás elérésére. Erről tanúskodik az a tény is, hogy tavaly decemberig ezek az országok húsz átfogó és részleges konstnek a fegyverzet csökkentésének és egyre inkább mellékvágányra akarják terelni a tárgyalásokat. Eközben pedig az USA növelte közép-európai fegyveres erőinek létszámát, a NATO pedig példátlan fegyverkezési programba kezdett. A nyugati fél ugyanakkor váltig azt hangoztatja, hogy a létszámkérdés tisztázása, valamint a kísérő intézkedéseket érintő álláspontok közelítése nélkül nincs Időhúzás Bécsben ruktív javaslatot tettek s azt indítványozták, hogy a következő forduló kezdetén tegyenek konkrét gyakorlati lépéseket az első haderőcsökkentési megállapodás megszövegezésére. Erre azonban mindeddig nem került sor, mégpedig a NATO-országok magatartása miatt. A NATO változatlanul a létszámadatokat tekinti elsődlegesnek és amíg ezekben nincs egyetértés, addig változatlanul nem hajlandó a szerződés megszövegezésére. A Nyugat azt állítja, hogy a haderőcsökkentés által érintett közép-európai területen A Varsói Szerződésnek 150 ezerrel több katonája van, mint amennyit elismert. Ezt az állítását azonban semmivel sem tudja konkrétan alátámasztani. A nyugati küldöttségek a bécsi tárgyalóasztalnál, úgy tűnik, „elfelejtik“ az értekezlet valódi célját, egyre kevesebb figyelmet szentelesély a megegyezésre. Tehát a NATO-országok a mostani fordulóban is ragaszkodnak kedvelt témájukhoz: a közép-európai haderők létszámának tisztázásához. Világos azonban, hogy ez a „tisztázás“ csak azt a célt szolgálja, hogy a rá való hivatkozással megakadályozzák a tényleges problémák igazi tisztázását. Kétségtelen - s ezt hangsúlyozta a múltheti ülésen a lengyel küldöttségvezető is a bécsi tárgyalások résztvevői akkor fejtenének ki célravezető tevékenységet, ha hozzálátnának az első haderő- csökkentési megállapodás megszövegezéséhez, mivel ily módon - menet közben - tisztázni lehetne S meglevő nézetkülönbségeket is. A NATO-tagországok azonban semmit sem tesznek a megmerevedett álláspontok közelítése, a probléma megoldása érdekében. A bécsi sajtókörökből kiszivárgott értesülések szerint a NATO-országok külügyminiszterei űjabb javaslatot készítettek elő a bécsi tárgyalásokra, amely alapvetően különbözik a négy szocialista ország által ez év február 18- án előterjesztett megoldási módozattól, sőt azoktól az elképzelésektől is, amelyek korábban szerepeltek a bécsi tárgyalóasztalon. Ebből is kitűnik, hogy a nyugati fél a tárgyalások lassítására törekszik. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy elsődleges céljuk nem a megoldások keresése, hanem az időhúzás, és a Nyugat- Európában is egyre szélesebben kibontakozó, hatékony leszerelési lépéseket követelő tömeges mozgalom lecsendesítése. Visszatekintve a haderőcsökkentési tárgyalások közelmúlt történetére, a megfigyelők szerint a jelek arra utalnak, hogy a nyugati részt vevő országok gyakorlatilag korábbi álláspontjuk módosítására, a már korábban egyeztetett kérdésekben foglalt nézeteik visz- szavonására készülnek. Sajnálatos módon ezt akkor teszik, amikor a Szovjetunió részéről Leonyid Brezsnyev újabb nagy horderejű békekezdeményezéseket, hatékony leszerelési javaslatokat terjesztett elő. A 27-ik bécsi forduló sem kecsegtet tehát hamaros, érdemi eredménnyel. Vigaszként csupán az a tény szolgálhat, hogy a bécsi eszmecsere a feszültté vált nemzetközi légkör ellenére is folytatódik. PROTICS JOLÁN zott és gondosan előkészített beszédét, amely változatlanul a katonai erőre alapozza az amerikai politikát, nyíltan hirdeti, hogy az Egyesült Államoknak fejlesztenie kell nukleáris rakétafegyverzetét, annak jelentős részét nem szabad korlátoznia. Mindez alacsonyren- dü rágalmakkal, szovjetellenes demagógiával párosulva joggal értékelhető a szélsőséges kalan- dorság és militarizmus megnyilvánulásának. Hasonló szovjetellenes motívumokat, az amerikai katonai erő kultuszát tartalmazta George Bush amerikai alelnök bostoni beszéde, amely szintén az amerikai nukleáris fegyverzet fejlesztését reklámozta, és csak az amerikai erőpolitika összefüggésében beszélt a tárgyalásokról. Maga Reagan elnök nyugat-európai újságíróknak május 26-án adott nyilatkozatában számos, korántsem épitő elemet foglalt megnyilvánulásaiba. „Az interjú szovjetellenes előítéletei korántsem a legjobb eszközt jelentik a tárgyszerű, komoly tárgyalások előkészítéséhez“- állapítja meg a Pravda cikke, leszögezve: a hivatalos amerikai állásfoglalások azt mutatják, hogy Washington továbbra is a korlátlan fegyverkezési versenyre veszi az irányt, beleértve ebbe a nukleáris fegyverkezési versenyt is. Eírt nehéz összeegyeztetni azokkal a hivatalos megnyilatkozásokkal, amelyek Washington „békeszere- tetét“ hirdetik. „Van tehát miről elgondolkodnunk. Minek higgyünk? Az amerikai elnök „békeszerető“ szavainak, vagy kardcsörtető felhívásainak, amelyet legközelebbi munkatársai is átvesznek, s amelyek fenyegetésekkel, gyalázkodásokkal vannak tele, előzetes feltételeket szabnak a hadászati fegyverzetről folytatott tárgyalások megkezdése előtt?“ „Fel kell tételeznünk, hogy a washingtoni partitúra a következőképpen íródott: egyik része az amerikai, a kanadai, a nyugateurópai, a japán háborúellenes erőknek készült, egészen más része szól a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. Végül egy mindezektől teljesen eltérő változat szól az Egyesült Államokban, így a Republikánus Pártban továbbra is rendkívül nagy befolyású szélsőjobboldali elemeknek, a különböző héjáknak, a katonaiipari komplexumoknak - ezeknek szánják a kardcsörtető beszédeket.“ „Lehet, hogy egyesek az amerikai fővárosban feltételezik: a különböző, Washingtonból eredő hangok végül is egységes kórusban olvadnak össze. A világ hallgatóságának túlnyomó többsége számára azonban ez a politikai kakofónia újabb figyelmeztetés; annak bizonyítéka, hogy a Fehér Házból eredő ígéreteket, bizonykodásokat nagy körültekintéssel és éberséggel kell fogadni. A washingtoni vezetők a jelek szerint mind ez idáig nincsenek tisztában azzal, hogy a nukleáris fegyverekkel, a hadászati fegyverzettel folytatott játék rendkívül veszélyes- kivétel nélkül mindenki számára“ - hangoztatja a Pravda cikke.
