Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-26 / 150. szám, szombat

Az állandó határozók helyes használatáról A magyar határozók gazdag rendszerében sajátos helyet foglal el az állandó határozó, más nyelven vonzat. Ez olyan határozós szerkezetben fordul elő, melynek igéi vagy névszói alaptagjához mindig ugyanazzal a határozóraggal, ritkábban névutóval kap­csolódik a névszó. Például: ,,fél a tüztől“, „gyönyörködik a virág­ban“, „felelős valakiért“ stb. Az állandó határozó nem magyar sajátosság: más, a magyarral nem rokon nyelvekben is megtalálható. Az olyan szoros kapcso­latban levő nyelveknek - mint nálunk a szlovák és a magyar - az egymásra hatása megmutatkozik a vonzatok használatában is. Ebben a mondatban például a vonzattévesztés oka a szlovák vonzat hatása: ,,A nyugati államok, melyek eddig nem foglaltak konstruktív módon állást a szocialista országok javaslataihoz...“ Az eredeti a „zaujať stanovisko k návrhom“, ám a magyar nem valamilyen kérdéshez, hanem kérdésben foglal állást. Helyesen tehát: “...nem foglaltak... állást a javaslatokkal kapcsolatban (esetleg a javaslatok kérdésében). A következőnek a mintája valószínűleg a „získať ich na účasť“ lehetett: „...példamutatásával megnyeri őket a pártpoli­tika megvalósításában való aktív részvételre.“ Ebben a vonzat- ban a névszó szokásos ragja a -nak,-nek; helyesen így hangzik az idézet: „...példamutatásával megnyeri őket a pártpolitikai megvalósításában való részvételnek“; esetleg tömörebben: ...megnyeri őket a pártpolitika megvalósításának.“ Fogalmazásunkban a -ban, -ben ragos állandó határozó helyébe gyakran kerül -nál, -nél ragos. Ez az indoeurópai sajátosság idegen nyelvünktől. Sután bicegőek az ilyen monda­tok: „Jó eredményeket értünk el gazdaságpolitikai stratégiai irányvonalunk megvalósításában is minden munka hatékonysá­gának növelésénél, és minőségének tökéletesítésénél. A helye­sen -ban ragos névszóval induló felsorolást kell folytatni: „Jó eredményeket értünk el gazdaságpolitikai stratégiai irányvona­lunk megvalósításában is minden munka hatékonyságának növelésében és minőségének tökéletesítésében.“ Gyakran előforduló hiba még a hasonló jelentésű szerkezetek­ben a vonzatok keverése. Például: mélységesen meg van győződve a nagy forradalmi eszmék igazságosságában.“ Bizonyára a hisz valamiben és a meg van győződve valamiről keveredett a cikk írójának tudatában. Kifogástalanul így kapcsoló­dik a két szó: meg van győződve a nagy forradami eszmék igazságáról.“ Az alaki hasonlóság és a rokon jelentés az oka ennek a vonzattévesztésnek is: „Ezért pártunk nagy figyelmet fordít a nemzetközi politikának...“; ugyanez a probléma más cikkből: „A hazai piac megszilárdításának és stabilitása elmélyí­tésének elsőrendű figyelmet fordítunk politikánkban.“ Mindket­tőben a figyelmet fordít valamire és a figyelmet szentel valaminek keveredett össze, önmagában mindkettő helyes, keverve azonban nem. Az elsőben a helyes kapcsolás: „...figyelmet fordít a nemzetközi politikára; vagy ...figyelmet szentel a nemzetközi politikának.“ Az utóbbiban egyebet is javítva: „A hazai piac megszilárdítására elsőrendű figyelmet fordítunk...“, vagy „...megszilárdításának elsőrendű figyelmet szentelünk...“ Vonzattévesztésünknek tehát leggyakoribb oka az idegen hatás, valamint a hasonló alakú és jelentésű szerkezetekben a keveredés. MORVAY GÁBOR Örömet okozunk vagy szerzünk? A mindennapi társas érintkezésben használt köznyelvbe nem­egyszer bekerülnek bizonyos szókapcsolatok, amelyeket szóvá kell tenni, különben elburjánzanának. Már az ókori latinok megál­lapították, hogy „exempla trahunt“ - a példa vonz, különösen pedig a rossz példa. Ezek közül való az örömet okoz. Pedig örömet nem okozunk, hanem szerzünk valakinek. Az élőbeszédben elég gyakran előforduló efféle szócserék elsősorban akkor csábítanak nemkívánatos utánzásra, ha a rádió vagy a televízió olyan műsorában hangzanak el, amelyet a szóra­kozni vágyók százezrei kísérnek figyelemmel. Hisz ott már csak tudják, mi a helyes - gondolják sokan. Jó tehát tudatosítani, hogy okozni olyasmit szoktunk, ami nem kellemes: valaki okozhat bánatot, csalódást, fájdalmat, gondot, kárt, keserűséget, kiábrándulást stb. HASÁK VILMOS Egyhangú-an vagy egyhangú-lag? Gondosan beszélő kortársaink mindig jól megkülönböztetik a hasonló hangzású és némileg rokon értelmű szópárok tagjait: az egyikkel csak ezt, a másikkal azt az árnyalatot fejezik ki. Jól tudják, hogy más a korlátozott, mint a korlátolt; az elfogódott sem az, ami az elfogult. Pedig az ilyen finom elhatárolások csak lassan, a szükség arányában fejlődnek ki, s baj, ha a pontatlan használat utóbb is előfordul, amikor a választékos fogalmazás már elég következetes a megkülönböztetésben. Az egyhangú melléknévnek érdekes módon -an és -lag ragos alakja „hasadt szét“ az előző nemzedékek nyelvfejlesztő gyakor­lata során: az egyhangú-an a monoton, azaz unalmas egyhangú­sággal, az egyhangú-lag pedig uniszónó, azaz egyhangon, egy véleménnyel jelentésben állapodott meg. így már Babits Mihály is pontosan elkülönítette őket Kártyavár című regényében: „a túlfeszített izgalmú teremben egyhangúan zengtek a frázisok“, viszont: „Zúgott az üvöltés: »Le Madár Jánossal!« És Babay főbíró összegezte: »Mivel más nevet nem hallok, egyhangúlag (megválasztottnak jelentem ki Madár Jánost).“ A demokráciael­lenes választási komédiának egy korábbi, hasonló példájában pedig ez a szóalak cinikus szójátékra is alkalmat ad a főispánnak: „Majdnem egyhangúlag ment (a választás, amennyiben)... az én hangom, akár kieresztem is, csak egy hang“ (Mikszáth: a Noszty fiú...) Bántó hát, ha valaki még ma sem törődik beszédének egyértel­műségével, s az -an ragos formát használja a -lag ragos helyett is. Csak egy „bűnjelet“ idézek: ,,Az öreget egyhangúlag vették fel a szövetkezetbe“ - olvastam egy regényben. Pedig nyilván egyhangúlag döntöttek így. TOMPA JÓZSEF Mit várunk a robottechnikától? A címben feltett kérdés több szempontból is nagyon időszerű. Egyre jobban tudatosítanunk kell, hogy a robotok a tudományos-fantasztikus regények és filmek világából átkerültek a gyakorlati életbe, a termelési folyamatokba, s ma már nem kuriózumként hatnak, hanem a további műszaki és gazdasági fejlődés reális, nélkülözhetetlen tartozékait képe­zik. Mindez azt jelenti, hogy olyan időszak áll előttünk, amelyben a robottechnika céltudatos fejlesztése és hatékony érvényesítése nélkül nehéz lesz bekapcsolódni az ipari termelésben ható nemzetközi munka- megosztásba. Már napjainkban, is tapasztalha­tó, hogy a legkorszerűbb technoló­giai eljárásokat képviselő, hazai fej­lesztésű szerszámgépeink, alakí­tógépeink, nyomás alatti öntőbe­rendezéseink, könnyűipari gépe­ink iránt nagyobb lenne az érdek­lődés a világpiacon, ha azokhoz „kiszolgáló személyzetet“, vagyis robotokat is mellékelnénk. Erre az összefüggésre az illetékes szak­ágazatokban már nálunk is felfi­gyeltek, s az érintett termelési­gazdasági egységek és vállalatok növekvő támogatásában részesí­tik a robottechnikát. Itt nem egy egyszerű külkeres­kedelmi szempontról van szó, hi­szen a gépipar és a gépexport meghatározó szerepet játszik az egész csehszlovák népgazdaság fejlődésében. Ahhoz azonban, hogy az automatizált gyártóegysé­gek és gyártórendszerek nélkülöz­hetetlen tartozékai, a robotok és manipulátorok különböző típusait sorozatban gyárthassuk, rendkívül igényes szerkezeti változásokat kell megvalósítani az egyes gép­ipari szakágazatokban, beleértve a robotok és manipulátorok széles körű hazai alkalmazását. A fejlett gépiparral rendelkező csehszlovák népgazdaságnak te­hát alapvető érdeke fűződik a ro­bottechnika széles körű érvénye­sítéséhez. Emellett ez az új mű­szaki-fejlesztési irányzat kedvező hatást fog gyakorolni az egész gazdasági és társadalmi életre, új feltételeket teremt a munkaerő­gazdálkodás egyes problémáinak megoldásához, magasabb szintre emeli a termelés hatékonyságát, a technológiai, a szervezési és a munkafegyelmet, nem is beszél­ve azokról a munkahigiéniai és egészségügyi előnyökről, amelyek a robotoknak az egész ártalmas környezetben, a nehéz és egy­hangú fizikai munkában való alkal­mazásából következnek. Állami célprogram keretében Nem véletlen, hogy Csehszlo­vákiában 1976 óta állami kutatási feladat keretében folyt az építő­elem-rendszerű robotok és mani­pulátorok fejlesztése, amely jelen­leg a 07-es számú állami célprog­ram tartalmát képezi. A szövetségi kormány elnökségének 1981 de­cemberében kiadott, 211. számú határozata jóváhagyta az ipari ro­botok és manipulátorok fejlesztési koncepcióját, s pontosan megha­tározta az egyes minisztériumok ezzel kapcsolatos feladatait a 7. ötéves időszakban. Ez a kormány- határozat a robottechnikai prog­ram koordinálásával a prešovi VUKOV Fémipari Kutatóintézetet bízta meg, amely 1978 óta kutatá­si-termelési egységként működik, s döntő szerepe volt az eddigi eredmények elérésében. A robottechnikára vonatkozó központi és ágazati intézkedések hatására, s főleg az ügyben érde­kelt kutatóintézetek, vállalatok, fő­iskolai tanszékek szoros szakmai együttműködése és intenzív mun­kája alapján sikerült megteremteni a csehszlovák robottechnika alap­jait. Amint arról Milan Damits mér­nök, a VUKOV Fémipari Kutatóin­tézet tudományos titkára, valamint Ján Bubák mérnök, az említett intézet műszaki-tervezési osztá­lyának vezetője a napokban egy sajtótájékoztató keretéban beszá­molt, jelenleg már a termelők ren­delkezésére áll a csehszlovák ipa­ri robotok és manipulátorok 1 kg- tól 160 kg-ig terjedő teherbírású típussorozata. Ezt az alapvető so­rozatot a legkorszerűbb építő­elem-rendszer alkalmazásával fejlesztették ki, többnyire hazai elemekből és főegységekből. A sorozat egyes tagjai már eléggé közismertek, hiszen számos kiállí­táson szerepeltek, például az idei brnói ROBOT nemzetközi kiállítá­son is, s egyes vállalatokban már a termelési folyamatokba is be­kapcsolódtak. Az ismertebbek kö­zé tartoznak a pneumatikus meg­hajtású PR 4-es és PR 16-os robotok, amelyek főleg munkada­rabok mozgatására alkalmasak 4, illetve 16 kg-os súlyig, továbbá a villanymotoros meghajtású PR 32-es ipari robot, amellyel külön­böző hegesztési feladatok is vé­gezhetők. A típussorozathoz tartozó ipari robotok jelentős részét a cseh­szlovák-szovjet együttműködés keretei között fejlesztették ki, mint például az AM 5-ös automatikus manipulátort, az MTL 10-es ipari manipulátort, valamint az UM 160­as univerzális manipulátort. Az utóbbi két hidraulikus meghajtású manipulátor a nyomás alatti öntő- berendezések és a fémforgácsoló szerszámgépek kiszolgálására használható. A robotok családja állandóan bővül, hiszen különböző feladatok végzésére szolgálnak, s ezeknek megfelelően fejlesztik ki az egyes típusokat. Pieštányban, a Háztar­tási Gépek Fejlesztési Intézetében létrehozták például a Robomatic- 01 festőrobotot, s a Nové Mesto nad Váhom-i VÚMA Gépesítési és Automatizációs Kutatóintézetben a kisebb méretű szerelő manipulá­torok fejlesztésével foglalkoznak. Áldozatkész munkával Országos viszonylatban eddig 39 automatizált technológiai mun­kahelyet hoztak létre a VUKOV típussorozatához tartozó robotok­kal és manipulátorokkal, ebből Szlovákiában 24-et. Jelenleg to­vábbi 12 ilyen munkahelyet készí­tenek elő. Főleg a PR 16-os ipari robot alkalmazásáról van szó, a fémmegmunkálással kapcsola­tos anyagmozgatásban. Hangsú­lyozni kell azonban, hogy ezek kivétel nélkük csak kísérleti mun­kahelyek, ahol a tapasztalatok szerzésén van a hangsúly. Ezért a robottechnika bevezetésének gazdasági előnyei csak a későbbi­ek folyamán nyilvánulhatnak meg, amikor már sor kerül az automati­zált gyártórendszerekben való csoportos alkalmazásukra. Azok a vállalatok, amelyek az automatizált technológiai munka­helyek szervezésével előrelátóan gondoskodnak a robottechnika fo­kozatos bevezetéséről, nemcsak saját szükségleteikből indulnak ki, hanem az egész népgazdaság ér­dekeit is nézik. Ezért csak elisme­réssel lehet szólni a Martini Nehéz­gépipari Müvek dubnicai, martini, prakovcei üzemeiről, a Kysucké Nové Mesto-i Gördülőcsapágy­gyárról, a Myjavai Szlovák Szerel­vénygyárról, a Trenčíni Szerszám- gépgyárról, s a többi robottechni­kát alkalmazó vállalatról, a társított komplex racionalizációs brigádok tagjainak áldozatkész munkájáról, akik úttörő feladatokat teljesítenek a termelés műszaki fejlesztésének egyik legfontosabb szakaszán. Érdekeltségi szempontok A robotok alkalmazásában tett első lépések jelentősége különö­sen kitűnik, ha figyelembe vesz- szük a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok terjedelmét. Az említett állami célprogram sze­rint ugyanis ebben az ötéves terv­időszakban 3545 ipari robotot és manipulátort kell legyártani, ebből több mint kétezret Szlovákiában. A szlovákiai vállalatok közül a Pre­šovi Ipari Automatizációs Művek, a Vihorlat Snina, a Detvai Nehéz­gépgyár, a Kassai (Košice) Ne­hézgépgyár, a Bratislavai Autó­gyár, a prešovi VUKOV Fémipari Kutatóintézet, valamint a Myjavai Szlovák Szerelvénygyár kapcso­lódik be a robotok gyártásába. A felsorolásból kitűnik, hogy olyan vállalatokról van szó, amelyek nemcsak a robotok gyártásában, hanem azok alkalmazásában is érdekelve vannak. Ezzel az elosz­tással összefüggésben bizonyos gyártásszakosítás is érvényesül, éspedig az egyes robottípusok rendeltetésének megfelelően. A robotok alkalmazási területeit a szövetségi kormány 211/81, va­lamint az SZSZK kormányának 6/82 számú határozata szabá­lyozza. Ezek értelmében a Szö­vetségi Általános Gépipari Minisz­térium hatáskörébe tartozó Ne­hézgépipari Müvekben 209, a Strojsmalt termelési-gazdasági egységben 108, a Gördülőcsap­ágy Müvekben pedig 17 robottal vagy manipulátorral ellátott auto­matizált technológiai munkahelyet kell létesíteni. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó vállala­tokban 124 ilyen munkahely léte­sítése jön számításba. További ro- botizált munkahelyek létesülnek a Szövetségi Elektrotechnikai Mi­nisztérium, valamint a Szövetségi Kohászati és Nehézgépipari Mi­nisztérium egyes vállalataiban. Rendkívül igényes feladatokról van szó, hiszen egyelőre még hi­ány van a robotok programozásá­hoz és karbantartásához szüksé­ges szakemberekből, s főleg a ro- botizált munkahelyeket előkészítő műszaki-tervezési kapacitások­ból. Számos elvi kérdést és prob­lémát kell még megoldani a szállí­tói-megrendelői kapcsolatok terü­letén is. Az alkalmazó vállalatok például inkább a komplex módon előkészített, a szervizszolgáltatás és a pótalkatrész-ellátás szem­pontjából folyamatosan biztosított robottechnikai munkahelyekre tar­tanának igényt, az ilyen irányú szolgáltatásokat azonban ki kelle­ne fejleszteni. Mivel az új beruházások terje­delme korlátozott, ezért az ipari célú beruházásoknál következete­sen figyelembe kell venni a robot- technika alkalmazásának a lehe­tőségét. Ezen az úton is elő kell segíteni a robotok és a manipulá­torok térhódítását az ipari terme­lés valamennyi ágazatában, mert ez gazdaságunk további növeke­désének egyik alapvető feltételévé válik. A robottechnikának lelkes hívei vannak tudományos dolgo­zóink, szakembereink körében, s ez a lelkesedés az illetékes köz­ponti szervek részéről történő gondoskodással párosulva nagy­szerű eredményekhez vezethet ezen a területen. MAKRAI MIKLÓS A piešťanyi Háztartási Gépek Fejlesztési Intézetében a festési munkák végzésére kifejlesztették a Robomatic-01 ipari robotot, amelyet a brnói Robot 82 nemzetközi kiállításon aranyéremmel tüntettek ki. Ez a robot az ember által végzett műveletet „emlékeze­tébe vési“, vagyis memóriaegységébe rögzíti, s a termelési folya­matban pontosan megismétli. A felvételen Alojz Martinkovič kazet­tát helyez a robot memóriaegységébe (A ČSTK felvétele) ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 26. KIS __ NY ELVŐR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents