Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-02 / 129. szám, szerda

Vízművek megálmodói Fejezetek a harmincéves Hydroconsult tevékenységéről KOMMENTÁLJUK Irnmatammmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmtammmmmhmmmmmmmt ELŐSZÖR. Hydroconsult Bra­tislava - ez az intézménynév va­jon mit juttat az olvasó eszébe? Szlovákia fővárosa ismerőinek tán a bratislavai székházukat; esetleg emlékeinkben kutatva rájövünk, hogy valamelyik vízgazdálkodási létesítmény egykori társszerzőié­ként már hallottunk róla. És többre aztán alig futná ismereteinkből. Vi­szont a szakemberek - építők, beruházók, tervezők és mások - a megmondhatói, milyen fontos feladatok jutnak a ma már vállalati rangra emelt Hydroconsult mun­katársaira. Közelebbről eddig nem volt alkalmunk megismerkedni ve­lük, s munkájukkal. Nemrégiben először hívták maguk közé a hír­közlő eszközök képviselőit, hogy közösen lapozzuk fel három évti­zede íródó krónikájuk emléklap­jait. ISMERKEDÉS. Jelenleg ezer­száz alkalmazott személyazonos­sági igazolványában szerepel a vállalat pecsétje. Még az elmúlt harminc év két és fél évtizede sem hozott olyan rohamos fejlődést ná­lunk, mint amilyent a legutóbbi öt esztendő során tapasztaltak. Tu­catjával érkeztek hozzájuk a főis­kolákról a különböző szakmérnö­kök, akik száma ma meghaladja a négyszázat. Ezzel alaposan megfiatalodott a vállalat dolgozói­nak átlagéletkora, és helyrebillent, optimálisra alakult alkalmazottaik képesítési megoszlása. Emögött a magas fokú szakmai felkészült^ ség a tettrekész alkotógárda min­dennapjaival párosul, és lehetővé teszi, hogy az eddigiekhez hason­lóan lépésről lépésre öntsék ere­deti tervrajzukba jövendő vízgaz­dálkodási létesítményeink műsza­ki „térképeit“. Kevésbé érdekes hallgatnivaló, míg valamelyik terü­let szakértője eddigi munkájukról tényszerűen beszél; annál élveze­tesebb az a néhány történet, me­lyet egy-egy mű tervezési vagy kivitelezési időszakából foglalnak ismét élménybeszámolóba. El­gondolkoztató, hogy erről a szűk szakmai táboron kívül alig néhá- nyan tudnak valamit. Például, a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlép­csőrendszer története szinte egy­befonódik a Hydroconsult létezé­sével. A több mint száz variáns megoldás közül egyen keresztül és együtt jutottak el a mába, az építkezés kellős közepébe. És a csehszlovák rész főkivitelezői­ként birkóznak meg a kiszámítha­tatlanságok újabb hullámaival Egy ideje a vegyi injektálás nyitott kérdéseit boncolgatják, s a szak­értői vélemények - francia és szovjet állásfoglalásokra várnak - összegezése után június végére véleményt nyilvánítanak. HÁROM ÉVTIZED. Múltidézés- kor nehéz átfogóan mindet össze­gyűjteni egy szervezetről, főleg olyankor, ha még a nevének is sajátos története van. A Hydro­consult alapjait 1949-ben rakták le, amikor a Csehszlovák Építői­pari Üzemben „Vodoprojekt“ név­vel létrehoztak egy önálló tervező­csoportot és ennek munkatársait az épülő vízművek tervezésével bízták meg. Aztán különböző név­és szervezési változások után az egykori tervező gárdából vállalat lett, mely 1969 júniusától a Hydro­consult néven ismert. Ekkor már az SZSZK Erdőgazdasági és Víz­gazdálkodási Minisztériumának közvetlen irányítása alatt műkö­dött. Visszapillantás gyanánt feli­dézzük, hogy tervezőirodáikból kerültek ki a Vágón működő vízi erőművek tervrajzai, a folyó sza­bályozásáról szóló elképzelések; ugyanez a Dunára is vonatkoztat­ható. Számos víztisztítóállomás, ivóvíz és öntözési vezetékrend­szerek kidolgozói napjainkig, s úgy néz ki; a jövőben is tevé­kenységük eddig körülhatárolt te­rületén maradnak. MUNKATERÜLETEK. A bratis­lavai Hydroconsult jelenlegi tevé­kenysége sokféle munkaterületet foglal magába. Terveznek és mű­szaki szolgáltatást nyújtanak bizo­nyos szakterületeken; szlovákiai és országos méretekben a mű­szaki fejlesztés feladatainak meg­oldásán dolgoznak; segítenek a beruházóknak az építkezések előkészítő adatgyűjteményének feldolgozásában; az elfogadott te­rületrendezési tervek alapján részleges beépítési tervek elké­szítésével foglalkoznak; különféle kutatásokat végeznek; külkeres­kedelmi tevékenységet fejtenek ki. E nagy vonalakban ecsetelt és Jó együttműködés Csaknem 130 ezer látogatót fo­gad évente a prágai Lenin Mú­zeum. A múzeum az egykori Népház­ban kapott helyet, ahol 1912-ben az Oroszországi Szociáldemokra­ta Munkáspárt VI. (prágai) össz- orosz konferenciáját tartották Lenin vezetésével. így nem csoda, hogy a látogatók leginkább az eredeti állapotba rendezett Lenin-terem iránt érdeklődnek, amely a konfe­rencia színhelye volt. A Lenin Múzeum dolgozéi szo­ros kapcsolatokat tartanak fenn a moszkvai központi Lenin Múze­ummal. Közösen szerveznek kiál­lításokat, melyek a múzeum anya­gát gazdagítják. Legutóbb a Leg­hűségesebb barátaink című kiállí­tást rendezték meg, amely a sok­oldalú csehszlovák-szovjet kap­csolatok fejlődését, az együttmű­ködést dokumentálták. Jelenleg további közös kiállítás megrendezésén dolgoznak. A cí­me. A lenini proletár internaciona­lizmus útján. A kiállítás október végén nyílik meg Prágában. A két testvéri múzeum a kiállítással akarja üdvözölni az Októberi For­radalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60 évforduló­ját (ČSTK) némileg szakmai szókapcsolatok­ba sűrített tevékenységi kör is jelzi a vállalati munkaterületek szerte­ágazó mivoltát és mindezenáltal nagy hatósugarú jelenlétüket víz- gazdálkodásunk alakításában. JELENKÖZELBEN. Hiányérze­tet kelthetne, ha kihagynánk a Hysroconsult jelenlegi feladatai­nak keresztmetszetét. A sok teen­dő közül legalább háromról ejt­sünk néhány szót. Bekapcsolód­nak Bratislava ivóvízhálózatának kibővítésébe; részt vállalnak a Vág további hajózható szaka­szának kialakításában. Ez egé­szen Vágfarkasdig (Vlčany) húzó­dik és a folyó így Sered ig hajózha­tó lesz. Külön figyelemmel törőd­nek a Csallóköz alatti vízmedence védelmével és kihasználásával. Ennek mai (becslés szerint 16 m3/s) kapacitását a Gabčíkovo- -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer elkészültével 23 m3/s-ra növelhe­tik). Közép-Európa egyik legna­gyobb föld alatti vízforrásából így látják majd el ivóvízzel nemcsak a nyugat-szlovákiai és Dél-morva- országi kerület nagy részét, ha­nem Szlovákia középső területé­nek déli vidékét is. SZELLEMI TERMÉKEK EX­PORTJA. A Hydroconsult az egyedüli tervezőszervezet ha­zánkban, melynek joga van külke­reskedelmi tevékenységre. így az ország 25 intézményének szellemi termékeit szállíthatja külföldre. A beruházások visszafogásának következtében a tervezőkapacitá­sok egyik hasznos kihasználási módja a tervrajzok és a tanácsa­dói munkák exportja lehet. Ezt egy sajátos vállalati alakulat, a keres­kedelmi csoport végzi, s a legtöbb szellemi érték hazánkból a KGST- tagállamokba és a fejlődő orszá­gokba irányul. Az elmúlt időszak­ban felszökött az algériai megren­delések száma. Jelenleg a vállalat közreműködésével 98 szakember tervez és tanít ebben az afrikai- államban és számuk jövőre két­százra emelkedik. Legújabb el­képzelések szerint azonban már otthon szeretnék a tervrajzokat, szakértői munkákat elkészíteni és ezeket készen szállítanák kül­földre. NÁLUK A VÖRÖS VÁNDOR­ZÁSZLÓ. Eddigi tevékenységüket a társadalom az elmúlt 30 év so­rán többször részesítette elisme­résben. Legutóbb az 1981 -es gaz­dasági eredményeiknek köszön­hetően a termelési tervezőszerve­zetek közötti szocialista verseny­ben az élre kerültek és elnyerték a szövetségi kormány és az SZKT vörös vándorszászlaját. Először jutottak el az országos fordulóig, s mindjárt győztesként kerültek ki abból Hasonló folytatásban bíz­nak a jövőben is. J. MÉSZÁROS KÁROLY Tervszerű öntözéssel Szlovákiában a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium növénytermesztési osztályának kimutatása szerint megközelítőleg 220 ezer hektár szántóföld, rét és legelő öntözésére van lehetőség. A területet azért nem lehet ponto­san meghatározni, mert az öntözőberendezések egy része évek óta üzemképtelen, más része az öntözési idény megkéz- dése óta hibásodott meg, és alkatrészhiány miatt nem lehet megjavítani a motorokat, szivattyúkat vagy a szórófejeket. Jó néhány ezer hektárra emiatt a mezőgazdasági üzemek nem juttathatnak mesterséges módon vizet, mégis nagy az a terü­let, amelyet jelenleg tervszerűen, rendszeresen öntözhetnek. Az öntözésnek - amint az egyes körzetekben az eredmé­nyek is mutatják - nagy hatása van a termelés növelésére. A piešťanyi kooperációs körzetben, az Ostrovi Efsz-ben az öntözött területről tavaly hektáronként tíz tonna szemes kukoricát takarítottak be. A vágsellyei (Šaľa) körzetben évek óta öt-hat tonna gabona és 40-50 tonna cukorrépa terem hektáronként azokon a parcellákon, amelyekre mesterséges módon, a növények szükséglete szerint juttatják a vizet. Más körzetekben az öntözött legelőkön jó füvet talál a szarvas- marha, és az öntözött rétekről hektáronként 5-6 tonna szénát is begyüjtenek. Amint a példák is mutatják, vitathatatlan az öntözés ked­vező hatása a terméseredményekre. Az ellenőrzések viszont azt bizonyítják, hogy számos mezőgazdasági üzemben a ter­melési költségek növekedésére hivatkozva nem használják ki ezt a hozamnövelő tényezőt, inkább szomjazni hagyják a növényeket. A kelet-szlovákiai kerületben most sem teljesí­tik az öntözési tervet. Kevés vizet kapnak a növények a tőketerebesi (Trebišov) és michalovcei járásban. Valamivel jobb a helyzet a kassai (Košice) járásban, ahol az öntözőcso­portok két-három műszakban is dolgoznak, és állandóan üzemeltetik az öntözőberendezéseket. A nyugat-szlovákiai kerületben a májusi esőzések ellenére is teljesítették a tervet, mert a szakemberek megállapították, hogy még mindig ala­csony a föld nedvességtartalma. Becslések szerint legalább 100 milliméter csapadék hiányzik, indokolt tehát akkor is öntözni, ha záporok pásztázzák a földtáblákat. A kerületben a galántai (Galanta) járásban használják ki a legjobban az öntözőberendezéseket. Sokan felteszik a kérdést: Ebben a járásban miért üzemké­pesek az öntözőberendezések? Azért, mert a téli időszakban gondosan megjavították a motorokat, a szivattyúkat, átvizsgálták a csőrendszert, egyszóval becsületesen felkészültek az idényre. Még néhány próbaüzemelést is tartottak, és ezután, amikor szükség volt rá, teljes ütemben öntözhettek. A felkészülés tehát fél siker az öntözési tervek teljesítésé­ben. A Bratislavai öntözögazdálkodási Kutatóintézet szak­embereinek véleménye szerint ehhez párosulnia kell még a tervszerűségnek is. A növények fejlődését, a föld nedves­ségtartalmát figyelembe véve kell öntözni, akkor is, ha egyesek kedvezőtlennek tartják az időjárást. A búza és az árpa egyes körzetekben azért fejlődött lassabban, mert az aszály miatt nem tudta felvenni a földből a tápanyagot. Egyes mezőgazdasági üzemekben viszont azért nem öntöztek, mert úgy vélték, hogy a hűvös időjárásban hiába öntöznek, úgy­sem fejlődik a növény. Sajnos, a felmérések megállapították, hogy tévedtek, és emiatt jelentős károk keletkeztek. Egyet­érthetünk azzal a mondással, ha kisárgul a növény, akkor már a Duna vize sem használ neki. Addig juttassunk tehát vizet rájuk, amíg szükséges, amikor felvehetik a fejlődéshez szükséges tápanyagot. Mezőgazdasági üzemeink követhet­nék a Nagylégi (Lehnice) Efsz példáját, ahol 96 százalékra kihasználják az öntözőberendezéseket. Ez meg is látszik a hektárhozamaik kedvező alakulásában. BALLA JÓZSEF A saját fejlesztés gazdaságossági szempontjai Elektronikai kondenzátorok hazai forrásokból Felvétel a dukovanyi atomerőmű építéséről (A ČSTK felvétele) A Tesla Lanškroun vállalatnál, ahol passzív elektronikai alkatré­szeket, ellenállásokat és konden­zátorokat gyártanak, ez év január­jától kezdve egy új automatikus gépsorral készítik az elektronikus kondenzátorokat. E berendezés kü­lönlegessége abban rejlik, hogy a vállalat fejlesztési műhelyében hozták létre, s a dolgozók büszkén emlegetik, hogy „saját fejleszté­sű“ automatikus gyártórendsze­rük a várakozásnak megfelelően termel. Ez a büszkeség valóban indokolt. Még az élenjáró európai cégek sem vállalkoznak az ilyen célgépsorok elkészítésére, hanem inkább megvásárolják, vagyis a szakosított termelőktől szerzik be. Ezért az iránt érdeklődtünk a lanškrouni vállalat vezetőinél, hogy milyen gazdasági megfonto­lás alapján döntöttek a saját fej­lesztés mellett? Kérdésünkre Antonín Konečný mérnök, a gép- és berendezés- gyártó részleg vezetője az alábbi kimerítő választ adta: „E berendezés beszerzése a nyugat-európai államokból, esetleg az Egyesült Államokból csaknem lehetetlen. Az elektroni­kai passzív alkatrészek gyártására szolgáló berendezések ugyanis olyan speciális célgépek, amelyek pontosan egy bizonyos szerkezeti és technológiai megoldáshoz iga­zodnak. Ez azt jelenti, hogy aki egy ilyen berendezést elad, annak a gyártási folyamatról is pontos tájékoztatást kell nyújtania. Ezek viszont olyan adatok, amelyek a féltve őrzött gyártási titkok közé tartoznak. Ezért az európai és az amerikai gyártók egyszerűen nem adnak el nekünk ilyen gépsorokat. Más a helyzet a japán cégek­nél. A japánok nagyon rugalmas kereskedők, s mivel tudják, hogy az elektronikában elfoglalt hely­zetüket belátható időn belül na­gyon kevesen tudnák veszélyez­tetni, ezért nemcsak árusítják az ilyen berendezéseket, hanem a velük járó licencek vásárlását is megkövetelik a megrendelőktől. Számunkra azonban ez sem je­lenthet megoldást, egyrészt azért, mert nem használnánk ki a feladat megoldására képes konstruktőre­ink munkáját, másrészt pedig ne­hezen tudnánk megoldani a japán technológiai eljárásokhoz az alap­anyagok hazai gyártásának a problémáját, s így ezek tartós behozatalára kényszerülnénk. Fő­leg alumínumifóliákról, papíranya­gokról, gumitömítésekről és vékony fémhuzalokról van szó, körülbelül évi hétmillió koronának megfelelő ertékben. Ebből a szempontból eltérő a helyzet az NDK-ban és Magyarországon, ahol a japán cégekkel folytatott kereskedelem ezen a területen is előnyös a gyártók számára. Gyakran felmerül az a kérdés, hogy elektronikai iparunk a japán licencek vásárlása útján nem jut­na-e ún. színvonalas alkatrészek­hez. Az állami minőségvizsgálás és az összehasonlító kísérletek eredményei azonban megállapí­tották, hogy az új TF sorozatú elektrolitikus kondenzátoraink a méretek és villamossági tulaj­donságaik szempontjából teljes mértékben összehasonlíthatók a legjobb külföldi termékekkel. A japán gépsorok nagyobb munkatermelékenysége sem je­lent számottevő gazdasági előnyt. Tény azonban, hogy a japán gép­soron 1000 kondenzátor elkészí­tése 2,5 óráig tart, míg a mi gép­sorunkon 4 órát vesz igénybe. Ugyanakkor mindkét gépsor keze­léséhez egyaránt 7 személyre van szükség. Ez körülbelül azt jelenti, hogy egy japán gépsor teljesítmé­nyének az eléréséhez két hazai gépsort kell üzemeltetni, s kétszer több dolgozóra van szükség. Igen ám, de azt is figyelembe kell ven­ni, hogy nálunk évente 25 millió elektrolitikus kondenzátorra van szükség. Erre 7 saját fejlesztésű gépsort kell üzemeltetni, összesen 56 dolgozóval (a karbantartókat is beleértve). Ha japán gépsorokat vennénk, ezt a munkát 28 dolgozó is el tudná végezni, az elért mun­kaerő-megtakarítást azonban de­vizában 70 millió koronával kelle­ne megfizetni a gépek vásárlá­sáért, s ráadásul évente 7 millió koronába kerülne az importált alapanyagok beszerzése. Ez olyan összegű pénz, ami átszá­mítva 300 dolgozó foglalkoztatá­sának felel meg a berendezések teljes élettartama alatt. A saját gépsoraink 'alkalmazása tehát számunkra ebből a szempontból is gazdaságosabb, s ezért döntöt­tünk a kifejlesztésük és legyártá­suk mellett“. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a feltalált dolgok újbóli felta­lálása nem mindig célszerűtlen, ezért amikor felmerül a behozatal, vagy a licencvásárlás kérdése, mindig figyelembe kell venni az egyszerű számításokat is, mint például a fent említett esetben. MILAN ADÁMEK ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents