Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-15 / 114. szám, szombat
KIS ___ v NYELVŐR Az idegen szavak stílushatása Általánosan elterjedt vélemény, hogy stílusunk akkor magyaros, ha írásunkban kerüljük az idegen szavakat, szókapcsolatokat. Ebben a felfogásban tiszteletre méltó aggodalom tükröződik nyelvünk tisztasága iránt. Sajnos nem nélkülözhetünk beszédünkben, írásunkban minden idegen szót, sokszor még azokat sem, amelyek helyett látszólag van kifogástalan magyar szavunk. Meggondolkodtató példát találunk erre az alábbi mondatban: „Végezetül tudatosítanunk kell azt is, hogy a jó eredmények mellett éppen az agitációs központok munkájában tapasztalható a legtöbb negatív vonás, a hivatalnoki munkastílus, a formalizmus, a kampányszerűség.“ Nem mintha kevesellném a mondatban szereplő idegen szavakat, de vajon a hivatalnoki munkastílus ugyanazt jelenti-e, mint a bürokratikus munkastílus? Kétségtelen, hogy nem egészen. A hivatalnok ugyanis tisztes polgára a társadalomnak, s ha ilyen minőségben kialakítja a maga munkastílusát az ügyintézésben, semmi rosszat sem követ el. A bürokrata azonban ennél rosz- szabb; olyan irodakukac, aki az aktáktól nem látja az embert, ügyfeleivel szemben fölényes, a paragrafusokat csűri-csavarj a: vagyis kiérdemli ellenszenvünket. Az ő munkastílusa bürokratikus, nem hivatalnoki. Az idegen és a magyar megfelelő között tehát jelentős hangulatbeli különbség van. Az idézett mondatban stílusosabb a bürokratikus munkastílus kapcsolatot használni. A nyelvünkben használt idegen szavak jelentős részének általában rosszalló, enyhébb vagy szigorúbb elítélő hangulata van. Velük szemben a magyar megfelelő hangulat szempontjából pozitív vagy semleges. Minden önérzetes éjjeliőr bizonyára megsértődnék, ha lekezelően csak bakter-nak titulálnánk. Az sem ritka azonba, hogy az idegen szónak van pozitívabb hangulata. Aki például komótosan végez valamit, az lassan, meggondoltan, ráérősen cselekszik; aki talán ugyanezt kényelmesen teszi, az már-már lusta. Amellett az előbbinek van bizonyos meghitt, családias hangulata is. Elképzelhető, milyen esetlenné silányulnának Adynak ezek a sorai, ha az idegen szót magyarra cserélnénk: ,,Gyúlj föl karcsú, piros Fároszom, Fiatal évek büszke toronyrabja!“ A Fárosz helyett a világítótorony az egész versmondat emelkedett költőiségét prózaivá fokozná le. Az idegen szavaknak sokszor kor- vagy kömyezetfelidéző hangulatuk is lehet, s néhány ilyen szó mértéktartó és ízléses alkalmazásával a fogalmazó hitelesen eleveníthet meg kort vagy környezetet. A stílus magyarosságának követelménye nem parancsolja az idegen szavak mindenáron való irtását. Sokszor épp az idegen szó teszi sajátos hangulatával hitelessé írásunkat. MORVAY GÁBOR Egy félrevezető hír Egyik hetilapunk rendőrségi tudósításainak egyikében ezt olvashattuk: ,,X. Y. hívatlan vendégként éjjel tört be az élelmiszer- boltba.“ Ez a kis mondat az ép nyelvérzékű embert nevetésre ingerli, pedig maga a tény, hogy valaki betört egy élelmiszer- boltba, egy csöppet sem komikus. Csakhogy a mi mondatunk olvastán önkéntelenül is az jut az eszünkbe, hogy ha az illető meghívott vendégként és nem éjjel tört volna be, akkor minden rendben volna. Ezt a félreértést a kirekesztő szórend sugallja, változtassuk tehát meg: „X. Y. hívatlan vendégként éjjel betört az élelmiszerboltba.“ A mondat azonban még így sem jó, mert az, hogy a betörőt tréfásan hívatlan vendégként emlegetjük, de ugyanakkor a betörés tényét szabályszerűen a nevén nevezzük, stilisztikailag nem fér össze. A hír szerkesztője nyilván egy kis humort akart belopni a szövegbe, ám ez a szándéka félresikerült. Ha azt írta volna: „X. Y. hívatlan vendégként éjjel megjelent az élelmiszerboltban“ - ez még elfogadható, de persze legjobb lett volna, ha ragaszkodik a fényekhez, és ezt írja: „X. Y. éjjel betört az élelmiszerboltba.“ MAYER JUDIT A plzeňí népi művészeti iskola nagyon jó feltételeket biztosit a gyermekek képzőművészeti neveléséhez. Az iskola 23 éve működik. A csaknem 500 tanulóval szobrászok, festők és keramikusok foglalkoznak, többségük a Cseh Képzőművészeti Szövetség tagja. Felvételünkön Jan Eichinger, a legidősebb tanulók egyike Jaroslav Veseiák szobrászművész felügyelete alatt dolgozik. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) Fiatalon a párttagok sorában Példamutató igyekezettel, kitartással Bár már hosszú hónapok teltek el azóta, hogy a taggyűlés megszavazta felvételét és kezébe kapta a párttagsági könyvet, mégis különös érzés keríti hatalmába, amikor az elmúlt év novemberének azt a bizonyos napját idézzük fel.- Leküzdhetetlen izgalommal vártam a gyűlés időpontját és hallgattam végig értékelésemet. A feszültség csak akkor engedett fel, amikor átvettem a tagkönyvet - emlékezik Fray Margit mérnök, a Nádszegi (Trstice) Helyi Nemzeti Bizottság szolgáltató üzemének könyvelője, miközben hangja, kipirult arca az esemény ismételten mély átérzését tanúsítja. Mélyen tudatosítja, hogy a tagfelvétel bári jelentős állomás, csak kezdete a nehéz munkának. Annak az időszaknak, ami máris elkezdődött, s amely alatt mindig újabb tettekkel kell bizonyítania. Olyan energiával, akarattal, mint tette a jelöltség idején. Pártfeladatként irányította és szervezte a faluban élő, dolgozó pártonkívüli gazdasági vezetők és tisztségviselők eszmei-politikai oktatását. Munkája mellett eredményesen folytatta és befejezte tanulmányait a közgazdasági főiskolán, tagja volt a Jednota Fogyasztási Szövetkezet helyi ellenőrző bizottságának és a helyi nemzeti bizottság mellett működő szakszervezet vezetőségének, s közben arról sem feledkezhetett meg, hogy feleség és kétgyermekes édesanya. A tanulást kivéve a feladatok a tagfelvételt követően is megmaradtak, s amint beszélgetésünk folyamán kiderült, a vizsgákkal felszabadult időre már újabb teendőket, kötelességeket tűzött ki önmagának.- Üzemünk 68 dolgozója közül csak hatan vagyunk kommunisták, és szervezetileg a falusi alapszervezethez tartozunk. Mindez nem jelenti, jelentheti azt, hogy nálunk hiányozhatnak a pártmunka egyes elemei. Az alapszervezet tevékenységét a pártcsoportnak kell pótolnia. Mégpedig elsősorban az eszmei-politikai nevelés terén, hogy dolgozóink közül tagjelölteket javasolhassunk. További mondatai meggyőzően bizonyítják, hogy a célhoz vezető út részleteit is látja. Tudja, érzi, hogy a pártcsoport többi tagjával egyetemben mit kell tennie. Mindenekelőtt a munkakötelezettségek még mélyebb átérzését szükséges szorgalmazni. A dolgozóknak tudatosítaniuk kell, hogy az üzem elsődleges feladata a szolgáltatás, a helyi és a környező falvak lakossága igényeinek maximális kielégítése. A számottevőbb eredmények elérésére ösztönözve az üzemrészlegek között szeretnék meghonosítani a szocialista munkaversenyt és mielőbb kialakítani legalább egy, szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívát. A lehetőség adott és a dolgozók részéről is van érdeklődés, hiszen a festők maguk kérték, hogy nevezhessenek be a brigádversenybe.- Részleteiben áttanulmányoztam a feltételeket és rövidesen eleget teszünk a kérésnek. Bizonyára mások is lesznek, akik követik a példát. Ennek csak örülni lehet, hiszen a brigádok az emberek közötti kapcsolatokat is formálják. Fokozzák a politikai aktivitást, a bel- és külpolitikai események iránti érdeklődést. Mindez áttételesen a termelésben csapódik ie, ugyanis a dolgok láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Például, aki részletesebben ismeri az energiakérdést, az a villanyárammal is tudatosabban takarékoskodik. Régi a vonzalom, hiszen a hetvenes évek első felében elnöke volt a SZISZ helyi szervezetének, így szinte természetes, hogy az önmagának kijelölt feladatok között a most alakult ifjúsági klub támogatása is szerepel. Nagy lépés ez az ifjúság szabad idejének hasznos eltöltéséhez, feltéve, ha a tevékenységet jól fogják irányítani és szervezni. S miközben részletezi, hogy szerinte mi mindennel kell foglalkozni majd a klub keretében, mire szükséges ügyelnie a pártbizottságnak, önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy vajon pusztán a fiatalsággal, a harmincon inneni évekkel magyarázható-e a rengeteg energia és akaraterő? Aligha, hiszen amint mondja, hangsúlyozza, jó tudni hogy megbíznak benne, és e bizalom új lendületet ad munkájában. Szeretné, ha azok, akik azon a novemberi napon méltónak tartották a tagkönyvre, sosem csalódnának benne. EGRI FERENC MIÉRT FONNYASZTJÁK? Zőldségfelvásárlási tapasztalatok a galántai járásban Hír érkezett szerkesztőségünkbe, hogy a farkasdi (Vlčany) körzetben a kertbarátok nehezen értékesítik a zöldséget. Hihetetlenül hangzott, mert a hosszan tartó hideg időjárás és a szárazság miatt a zöldségfélék növekedése lelassult, és jóval kevesebb termett a tervezettnél. Frano Vladimír, a Zelenina galántai kirendeltségének igazgatója is ezt támasztotta alá adatokkal:- Sajnos, a saláta felvásárlásának tervét csak 54,4, a hónapos retekét 70, a karalábéét 56, a zöldhagymáét 60 százalékra teljesítettük. Egyes időszakokban nehezen teszünk eleget a megrendeléseknek, noha néhány zöldségféléből olykor nagyobb a kínálat, mint a kereslet. A kirendeltség dolgozói közben a telefonon érdeklődő a nagyfödé- mesi (Veľké Úľany) zöldségfelvásárlóknak tanácsolták, hogy ne küldjenek több hónapos retket. Ennek alapján úgy véltem, hogy mégis igaz lehet a farkasdi hír. A nagy titkolódzás közepette azonban csak pár óra múlva akadtam rá néhány közvetítőn keresztül a fonnyadó zöldségre. Gulyás György, a kertbarátok farkasdi szervezetének titkára hajtogatta, hogy a tavaly leromlott szerződéses kapcsolatokat nehéz helyrehozni. Konkrét eseteket mégsem említett a zöldségfelvásárlással kapcsolatban. Inkább arról beszélt, hogy a 814 tagú alapszervezet 2520 tonna zöldséget kínált eladásra, ebből a rossz tapasztalatok miatt a Zeleninának csak 1344 tonnát, a többit a Jed- notának és más felvásárló szervezetnek. Az utóbbiakkal jó és rugalmas a kapcsolatuk. Fő gondjuk most inkább a vasútállomás melletti raktár megszerzése. Ott jó körülmények között tárolhatnák a felvásárolt zöldséget. Úgy hallotta, a negyediek (Neded) zöldsége fonnyad napok óta a raktárban. Keressem fel Szabó Benjámint, a kertbarátok neayedi szervezetének elnökét az Érsekújvárt (Nové Zámky) Konzervgyár káposztasavanyító részlegén. Az üzemrészleg dolgozóit- akik valamennyien kertbarátok- kérdezni sem kellett a gondokról, amikor a kertbarátok elnöke elmondotta, hogy a felvásárlásról van szó. Deák Jánosné szavait jegyeztem le:- Sajnálom a fogyasztókat. Vasárnap szedjük a retket, és az átvevóhelyről csak kedden vagy szerdán szállítják el. Milyen áru lehet az, mikorra a piacra jut? Ki tudja, hány raktárban fonnyasztják még. A többi asszony is hasonlóan nyilatkozott. Ezután néztem szét a Zelenina hűvös negyedi raktárában. Deák Ferenc raktáros minden titkolódzás nélkül elmondotta, hogy a vasárnap felvásárolt retket csak kedden vitték el. Még mindig maradt néhány ládával, sőt Trna- vából még vissza is küldték egy részét. A szomszédos udvarban Judita Liptáková magasra rakott ládák között panaszkodott, hogy bizony elég sok bajuk van az áru értékesítésével. A Zelenina megbízottja átveszi a hónapos retket, vagy más zöldséget, és később leértékeli. Az I. osztályú áruként átvett hónapos retek csokorjáért csak 80 fillért akar fizetni. Nem tudja, mitévő legyen. Úgy gondolja, talán feladja, vásárolja fel másvalaki a zöldséget. Szabó Benjámin átvizsgálgatja a visszaküldött ládákra ragasztott címkéket. Pár perc múlva felkiált:- Ilyen nevű emberek sem ebben a faluban, sem a környéken nem élnek! Úgy látszik, nem a mi árunkat küldték vissza. Különben is, ki tudja ellenőrizni, hogy milyen minőségű zöldség volt a ládákban. Ez már csak utólagos huzavona a termelőkkel. Nézegetjük a csokrozott hónapos retket, amely között akad I., II. és III. osztályú is. Pál Kálmán, a Farkasdi Efsz ellenőrző bizottságának elnöke az egyik sarokban azonban I. osztályú hónapos retket fedez fel, ami még mindig elszállításra vár. Sárguló levelei bizonyítják, hogy legalább négy-öt napja lehet a raktárban. Többször is megkérdezzük, ez a jó minőségű retek miért maradt itt. összesereglenek a kertbarátok, mérgelődnek. „Inkább a földben hagyjuk a zöldséget, mint hogy idehozzuk“. Követelik, hogy aszerint fizessenek az áruért, amilyen osztályba a felvásárló sorolta az átvevéskor. Falujárás közben több felvásárlóval beszélgetve keresem a megoldás kulcsát. Iványi Károly, a farkasdi helyi nemzeti bizottság helyi gazdálkodási üzemének vezetője, a kertbarátok szervezetének elnöke adja meg a helyes választ:- Tíz éve a Jednota érsekújvári kirendeltségének vásárolom fel a zöldséget. Felbecsülöm és osztályozom az árut. Ezen senki sem változtat, a termelő eszerint kapja meg a pénzét. Utólagos reklamációk nem léteznek. Hogy ez a helyes gyakorlat, azt Nagyfödémesen is tapasztaltam. Itt Zuzana Sudová, a Jednota re- vúcai kirendeltségének felvásárlójával találkoztam. Mutatja az átve- vésről szóló blokkokat. Az egyikről leolvasom az adatokat. Sebők Árpád 135 csokor I. osztályú és 135 II. osztályú hónapos retket adott el. Magyarázza:- Ezen már én sem változtatok, nem is tehetem meg, mert akkor elveszteném a termelők bizalmát. Az átvételkor kell megegyezni a termelőkkel, az utólagos huzavona csak rontja a felvásárlók és a termelők közötti kapcsolatot. A két felvásárló megadta a helyes választ. Rendet kell teremteni a zöldség osztályozásában az átvételkor, hogy fölösleges huzavona következtében ne fonnyadjon a vitamindús zöldség a raktárakban, vagy a szabad ég alatt. A galántai járásban a Bratislavai Állami Minőségellenőrző Felügyelet dolgozói szerint a 32 felvásárló központ közül csak három felel meg a követelményeknek. Emlegettek a járásban olyan megoldásokat is, hogy az este felvásárolt zöldség másnap reggel már a megrendelőnél volt. Ezt kell alkalmazni minden körzetben, és akkor a friss zöldség sok vitamintartalommal kerül a fogyasztókhoz. ÚJ SZÚ 4 BALLA JÓZSEF 1982. V. 15.
