Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-12 / 111. szám, szerda
„Recepteket“ nem adhatunk... A cukorrépatermesztés nagyüzemi technológiájának időszerű kérdései Szövetkezetünk 3327 hektár szántóföldön gazdálkodik, amelyből 300 hektáron termelünk cukorrépát. Az 1978-1981-es évek közötti időszakban az átlagos hektárhozam 38,8 tonna volt. Az egyes évek terméseredményeinek összehasonlításakor láthatjuk a hektárhozamok emelkedését: 1978-ban 34,7, 1979-ben 37,5, 1980-ban 41,7, 1981-ben pedig 39,6 tonna cukorrépát takarítottunk be hektáronként. Az eltérő hozamok elemzéséből kiindulva szeretnék rámutatni a termelési gyakorlat jó és rossz megnyilvánulásaira. Foglalkozni szeretnék az alapvető agrotechnikai eljárások és a különböző technológiák alkalmazásának hatásával a termelésre. Fő termésmegalapozó tényező az egész komplex agrotechnikai folyamatok jó minőségű elvégzése. Gondolok a tarlóhántás idejében való elvégzésére, a megfelelő mennyiségű szerves és műtrágya földbe juttatására, a közép- és mélyszántás elvégzésére, a tavaszi időszakban pedig a jó minőségű talajelőkészítésre és vetésre. Azért beszélünk komplex agrotechnikai eljárásokról, mert szövetkezetünkben 1980 őszén nehéz körülmények között tudtuk előkészíteni a talajt és a szerves trágya földbe juttatása is gondot okozott. Ezek után 1981 tavaszán már a jó talajelőkészítéssel és szakszerű vetéssel sem tudtunk kedvezően hatni a terméseredményekre. A hektárhozamok azokon a parcellákon voltak a legnagyobbak, amelyeken mind az őszi, mind a tavaszi időszakban a követelményeknek megfelelően végeztük el a munkánkat. A terméseredményekben az eltérés 6-8 tonna is volt. Feltehetjük a kérdést, ha ezt tuajuk, illetve ismerjük a fogyatékosságokat, miért nem számoljuk fel azokat. A válasz nem egyszerű, mert a termés alakulását befolyásolja az időjárás, továbbá a gépi ellátottság, a vetés és nem utolsósorban a betakarítás minősége. Véleményem szerint döntő tényező az ember, aki a munkát szervezi és a gépeket kezeli. Egy példát említek a sok közül. A tarlóhántás, az istállótrágya szétszórása és beszántása júliusban és augusztusban kedvezően hat a termés alakulására, ha jó minőségben és idejében végezzük el, a késés pedig az alacsony hozamokban mutatkozik meg. Szövetkezetünkben szerzett tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák őszi adagolása, vagy télen a hóra történő szétszórása megkönnyíti munkánkat. Időelőnyt szerzünk tavasszal, mert ezek a munkafolyamatok már nem nehezítik a munkánkat, több idő marad a talaj jobb minőségű előkészítésére, a vetésre és később a növényvédelemre. A jó magágy az egyenletes kelés fontos feltétele. i A témakörrel kapcsolatban még megjegyzem, hogy más üzemek számára nem adhatunk ,,recepteket“, s még egyszer hangsúlyozom, hogy meg kell tartani a bevált agrotechnikai eljárásokat.. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a földet nem kell porhanyósítani kombinátorral abban az esetben, ha a nehéz borona is megfelel A talajművelés módját mindig a helyi viszonyoknak megfelelően kell meghatározni. Ügyelnünk kell arra, hogy az agrotechnikai határidőket mindenütt megtartsák. A cukorrépatermesztés módszereivel mostanában sokat foglalkozunk. Vita folyik arról, hogy csökkentsük-e a fizikaimunka- szükségletet. Továbbra is a Dob- rovická A cukorrépavetőmagot vessük, vagy inkább a drazsírozott vetőmagot? Milyen legyen a cukorrépa sűrűsége? Felvetődnek a termelés különböző módszereinek gazdasági kérdései is. Szerintem az a fontos, hogy minden esetben biztosítsuk a megfelelő egyedszámot és nagy hozamot érjünk el. Minden mezőgazdasági vállalatnak a helyi feltételekből kell kiindulnia a technológia megválasztásakor. Szövetkezetünkben a terület jó részén a hagyományos termelési módszereket alkalmazzuk. Hektáronként 8-10 kilogramm magot vetünk, és az egye léskor 3-5 cm távolságra hagyjuk meg a répát. Az egyelés után még kétszer kapáljuk. Ezzel a módszerrel termesztjük a cukorrépát a tervezett terület kétharmadán. Mivel azonban szövetkezetünkben is csökken a dolgozók száma, kénytelenek voltunk a kevesebb kézi munkát igénylő technológiát is alkalmazni. Ez a módszer azonban magasabb szintű anyagi-mü- szaki ellátást kíván a vetéskor. Drazsírozott magot vetünk 8-10 cm-es távolságra. Növelni kell a gyomirtószerek mennyiségét Az egyelést a kapálással egy időben végezzük el. összehasonlításaink alapján a hagyományos termelési módszerekkel nagyobb hozamokat érünk el. A hagyományos módszerek szerinti termeléskor az egy hektárra jutó termelési költség 2700 korona, míg a korszerűbb módszerek alkalmazásakor 3400 korona. Ez utóbbi esetben főleg a vetőmag és a gyomirtószerek ára növeli a költséqeket. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy előnyösebb visszatérni a hagyományos módszerekhez, azonban hangsúlyozni akarom, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában a kombinált termelési módszer a legmegfelelőbb. A sűrű vetéssel és a kézi egyeléssel megfelelő egyedszámot biztosíthatunk. Szövetkezetünkben éppen a helyi viszonyok figyelembevételének, a helyes technológiai eljárásoknak köszönhető, hogy 1981-ben is 50 tonna cukorrépát takarítottunk be hektáronként. Nem szabad megengedni egy mezőgazdasági üzemben sem, hogy a cukorrépát 15, sőt 18 centiméterre vessék, és abban sem bízhatunk teljes mértékben, hogy a gyomirtószerek a megfelelő időszakokban hatnak. Megemlítem még, hogy tavaly a DA-1 és a drazsírozott KW giga mono és GÉM 65-ös cukorrépa fajtákat termesztettük. Az eredményeket értékelve a DA és a KW giga mono termése egyformán bő volt, a GÉM 65-ös fajta hozama alacsonyabb, viszont a cukortartalma magasabb volt, mint a másik két fajtáé. Bár a külföldi fajták hozama a mi viszonyaink között még nem nagyobb mint a hazai fajtáké, mégis távlatilag nagyobb területen kellene termeszteni ezeket, mert a lehető legkevesebb fizikai munkaerő kellene hozzá. MIROSLAV BRESTOVSKI agrármérnök a nagysallói (Tekovské Lužany) Haladás Efsz agronómusa AZ ÚJ MUNKAHELYEN IS AZ ÉLEN A déli pihenő után gondosan megetette és megtisztította a teheneket, alájuk szórta az alomszalmát és lassan a fejőshez készülődött. Egy szusszanásnyi időre megállt és végigtekintett az állatokon. Becsülgette: ma is meglesz a 14 literes darabonkénti átlag? Kedvencétől, a 75 669-es számú tehéntől reggel 16 liter tejet fejt, s este még 14 litert szokott adni. Ez az istálló legjobb tehene. Aggódott is érte, amikor beteg volt. A zootechniku sok úgy vélték, vágóhídra kell vinni, de közösen addig gyógyitgatták, gondozgatták, hogy újra egészséges lett. Vigyáz is most rá, a legjobb takarmányt neki adja és ügyel a tisztaságra. Amíg Anna Krajčovičová, a galántai (Galanta) Május 9 Efsz állat- gondozója a fejéshez készülődik, elmondja, hogyan került újra a legjobb dolgozók közé. Pár évvel ezelőtt még borjakat gondozott Három éven át az efsz-ben a legjobb súlygyarapodást érte el. A* szocialista munkaversenyben mindig ő győzött. Az általa gondozott állatok naponta 82 dekagrammot gyarapodtak. Büszkék is voltak rá a zootechnikusok, számítottak rá, hogy más munkahelyen is megállja a helyét. Amikor az állat- tenyésztést szakosították, a borjakat a hodyi részlegről más részlegre helyezték, rábízták azoknak a teheneknek a gondozását, amelyek napi tejhozama csak 8 liter volt. Visszaemlékezve arra az időszakra bevallja, hogy egy kicsit félt a nagy feladattól. Emelnie kellett a tehenek tejhozamát. Alaptermészete, hogy mindig többet akar és másoknak segít. Bízott a sikerben. Jól dolgozott, de követelt is. Nyomban szóvá tette, ha rossz minőségű silótakarmányt hoztak az állatoknak, vagy nem szállították le idejében a keményítőgyári moslékot. Stanislav Kubik, a hodyi részleg zootechnikusa erről az időszakról így beszélt:- Ugyancsak ösztönöznünk kellett az agronómusokat, hogy elegendő és jó minőségű takarmányról gondoskodjanak. Féltünk az asszonyok nyelvétől. Krajčovičová a többiekkel együtt mindig szóvá- tette, ha észrevette, hogy kevés tápanyagot tartalmaz a takarmány. Ez érthető, hiszen jó teljesítményt akart elérni. A mi feladatunk meg többek között az volt, hogy ehhez megteremtsük a kedvező feltételeket. A fejőnő nemcsak a termelési értekezleteken hallottak alapján, hanem tapasztalatból meg tudja már állapítani a takarmány minőségét. Ezért a zootechnikusoknak fokozottan ügyelniük kell a minőségre. Az összehangolt jó munka végre meghozta az eredményeket. A múlt évben a rábízott tehenek átlagos tejhozama már 14 liter volt naponta, az évi tehenenkénti átlagos tejhozam pedig 5070 literre emelkedett. Ezért az eredményért, az évek hosszú során végzett lelkiismeretes és szakszerű munkáért kapta meg az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma kiváló dolgozója kitüntetést a felszabadulási ünnepségek alkalmából.- Hogyan tovább? - teszi fel a kérdést a többiekkel együtt. Tavaly és az idei év első hónapjaiban is jól dolgoztak. Jelentős mértékben hozzájárultak, hogy a szövetkezet április végéig 65 000 liter tejjel többet adhatott el a tervezettnél. Az átlagos napi tejhozam a szövetkezetben közel 11 liter tehenenként. Egy liter tej előállításához - mivel jó minőségű tömegtakarmány - mindössze 23 dekagramm abraktakarmányt használnak fel. A szövetkezet vezetősége nagyra értékeli az asszonyok munkáját. Abban az istállóban, ahol ők dolgoznak, több tejet adnak a tehenek, mint a szomszédosban, ahol férfiak gondozzák az állatokat. Mégis többet akarnak, Úgy gondolják a tejtermelés növelésére még mindig van lehetőség, ha minden fejő összefog, jobban segíti egymást. Ezért tervbe vették, megalakítják a szocialista munkabrigád címért versenyző 11 tagú kollektívát. A vezetőségnek elhatározásukat már bejelentették. Úgy gondolják, hogy az eddigi eredményeik alapján felveszik őket a versenyző kollektívák közé Véget ért a rövid pihenő, és a fejőnők újra munkához látnak. Anna Krajčovičová egymás után feji a teheneket, és amikor összegezi az eredményt, elégedetten állapítja meg, hogy ezen a napon is megvolt a 14 literes fejési átlag. BALLA JÓZSEF GYÚJTÓPONTBAN AZ ÉPÍTŐIPAR Építőiparunk helyzete és eredményeinek elemzése az elmúlt időszakban több magasabb szintű fórumon került napirendre. Legutóbb a Szlovák Nemzeti Tanács foglalkozott a tárca gondjaival, miközben meghallgatta az építőipar feladatainak teljesítéséről szóló kormánybeszámolót. Ebben elhangzott a mostani helyzet kialakulását előidéző okok felsorolása mellett a konkrét intézkedések egész sora, melynek gyakorlati érvényesítése fordulatot hozhat beruházásaink kivitelezésének e jelentős területén. Alapvető feladat maradt az idén is az ,,élö“ építkezések számának csökkentése. Ehhez megfelelő munkavégzési feltételeket kell kialakítani, s így minden beruházás a tervezett időszak alatt, nem pedig többször módosított határidőre készülhetne el. A múltban a megkezdett építkezések számának növekedése részben a beruházási terv következetlen érvényesítéséből eredt. Ezért az idén a megszokottnál jóval kevesebb beruházás kivitelezését kezdik el, s az SZSZK Építőipari Minisztériumának rendelkezései e téren szigorúbb mércét szabnak. Csakis a szállítói-megrendelői kapcsolatokban rögzített vagy a kormány jóváhagyásával ellátott beruházásokon foghatnak hozzá a munkához. Ez az intézkedés vonatkozik a 2 millió koronán aluli költségekkel járó új építkezésekre is. így az építőkapacitásokat csupán ott használhatják ki, ahol azt az állami terv meghatározza, mert a terven kívüli beruházásokon végzett teljesítményt és a tervkeretet túllépő, más ágazatoknak nyújtott szállításokat leszámítják a vállalat gazdasági eredményeiből. A gazdaságosabb termelési folyamat elérése a tárca kulcsfeladata ebben az évben és az ötéves tervidőszak hátralévő részében is. Mindez megköveteli a tartalékok mozgósításának sajátos megközelítését, s eszköztárából nem hiányozhat a vállalati önálló elszámolási rendszer széles körű alkalmazása. Ebben fontos lépcsőfoknak számít, ha kibővül az önálló elszámolás elvei szerint dolgozó munkacsoportok száma. Az építőipar gazdasági eredményeinek javítása elképzelhetetlen lenne a szükséges külső és belső feltételek kialakítása nélkül. Emiatt egész követelmény-komplexum vár most teljesítésre; köztük a munkaszervezés sarkallatos javítása, a feladatok következetes teljesítésének megkövetelése, minden dolgozó anyagi felelősségének alkalmazása, az építőipari munka minőségének javítása és a kész, hibátlan építmények átadása. A sort tovább folytathatnánk, azonban már a fentiek is jelzik, hogy mennyire időszerű és fontos törekvéseket tartalmaz a feltételteremtés minden pontja, s ezek életbeléptetése nélkül az érintett vállalatoknál aligha léphetnek előre. Szlovákiában jeienleg valamivel több mint kétszázezren dolgoznak az építőiparban. E létszám állandósításához döntő mértékben hozzájárulhat a helyes mederbe terelt bér- és szociálpolitika. Nem elhanyagolható terület a szakemberutánpótlás nevelése sem. Ebben az ötéves tervidőszakban húszezernél is több alapiskolát végző növendék folytathatja tanulmányait valamelyik építőipari szaktanintézetben. Többségüket a ma egyre keresettebb kőműves-, ács- és vasbetonozó szakmák felé irányítják. Idén az építőipar tervfeladatai további jelentős szerkezeti változásokat tartalmaznak. Megvalósításuk a társadalmi szükségletek hatékonyabb és ésszerrűbb kielégítésére irányul. Ha az első negyedév eredményeit vesszük alapul, mindjárt szembetűnik, hogy januárban az időjárás eléggé megfékezte az építők munkáját. Azonban a következő két hónap alatt fordulat történt; sikerült teljesíteni a havi terveket. Ez ugyanúgy vonatkozik a kötelező beruházásokra, mint az összpontosított építkezési területekre. A januári lemaradást június végéig szeretnék behozni. Az 1982-es évet építőiparunk konszolidációs esztendejének tartják; olyan időszaknak, amikor a tárca dolgozói - okulva a múlt hibáiból - jó alapokat rakhatnak le a 7. ötéves tervidőszak hátralévő feladatainak teljesítéséhez. J. MÉSZÁROS KÁROLY A Veľké Leváre-i Prefa üzem olyan előregyártott elemeket termel, amelyeket a lakások, a járulékos létesítmények és az ipari objektumok építésénél használnak fel. Külön figyelmet szentelnek a tüzelőanyag-, az energia- és anyagmegtakarításnak. Tavaly az üzemben 122,5 tonna fűtőegyenértékű tüzelőanyagot és 23 tonna fémet takarítottak meg. Legszembetűnőbb eredményeiket a tartóelem formák újabb tökéletesítésével érték el. így megakadályozták a hőenergia elillanását, egy évvel meghosz- szabbították a formák élettartamát, javítottak a munkakörnyezetükön és csökkentették a munkaigényességet 1981 végéig az üzemben negyvenkét szkelet-forma közül 34-et innováltak. Az új szerkezeti változásokkal a hőenergia megtakarításban 21 ezer koronát, a formák élettartamának meghosszabbításával további 379 ezer koronát nyertek. Felvételünkön jobbról Ján Ferenčík és Peter Dúška szerelvényeket helyeznek a formába (Pavol Neubauer - ČSTK felvétel) ÚJ EZÓ 4 1982. V. 12. KOMMENTÁLJUK
