Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-07 / 107. szám, péntek

Jan Fojtík elvtárs beszéde 1945 májusának élő üzenete (Folytatás az 1. oldalról) szlovákiai kerület párt- és állami szerveinek, a csehszlovák nép­hadsereg tábornoki karának, a né­pi milíciának, a képviselői. Jelen volt Vagyim Sztyepanov, a Szovjetunió főkonzulja, valamint más bratislavai konzuláris hivatal vezetői. A vendégek között volt Georgij Csujko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságá­nak képviselője és Anatolij To­min ezredes, a bratislavai szovjet katonai parancsnokság képvise­lője. A csehszlovák és a szovjet him­nusz után Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi nagygyűlés az Inter- nacionáléval ért véget. Az ezt követő kultúrműsorban fellépett a Lúčnica népi együttes, amely a szlovák népművészet gazdag kincséből adott ízelítőt. Tisztelet a hősök emlékének (Folytatás az 1. oldalról) Rendkívüli szerencse államunk számára, hogy azon országok kö­zé tartozik, amelyek ki tudták használni az egyedülálló történel­mi lehetőséget, amelyhez 37 évvel ezelőtt a szovjet hadsereg által történt felszabadításuk révén ju­tottak. 1945. május 9-ét, a győzelem napját Klement Gottwald joggal nevezte Csehszlovákia ,.legna­gyobb nemzeti ünnepének“, „tör­ténelmi mérföldkőnek“, amellyel az ország népei számára megkez­dődött „a valódi nemzeti szabad­ság és függetlenség új, eddig leg­fényesebb korszaka, a néphata­lom és a néptömegek szabad munkájának, a szocializmus épí­tésének korszaka“. Országunk forradalmi orientáció­jában a kommunista párt vezeté­sével új jellegű állam alakult ki, olyan állam, amely a munkásosz­tály hatalmát, a nép hatalmát kép­viseli. A dolgozó ember valóban úrrá és gazdává lett a saját orszá­gában. A szó igazi értelmében véve azonban csak akkor lett az­zá, amikor az egész társadalmi; gazdasági rendszert a társadalmi, a szocialista tulajdon alapjaira állí­tották. A szocialista átalakulások Csehszovákiában igazolták a tu­dományos szocializmus alapvető igazságát, miszerint a forradalom kulcsfontosságú feladatát - a ma­gántulajdon rendszerének leküz­dése és a társadalmi, a szocialista tulajdon kialakítása - csakis és egyes-egyedül a munkásosztály állama tudja végrehajtani mely a néptömegekre támaszkodik. Történelmi győzelmet aratott pártunk és népünk, amikor baráta­ink internacionalista segítségével megvédte a szocializmus alapjait az ellenforradalomtól, amikor 1969 áprilisában a konszolidálás folyamatában és az új kibontakoz­tatás feltételei között annyira meg­szilárdította a szocialista rend­szert, hogy hozzákezdhetett a fej­lett szocialista társadalom építé­séhez. Tizenhárom éve Gustáv Husák elvtárs áll a párt élén, akinek sze­mélyében megtestesül és szimbo- lizálódik a forradalmi ma folyama­tossága azzal az időszakkal, ami­kor dönteni kellett a szocializmus­hoz vezető utunk irányáról, arról, milyenek lesznek az új társadalom alapjai. A hetvenes évek ismétel­ten igazolták azoknak az elveknek a helyességét, amelyekhez a párt igazodott a szocializmus győzelméért folytatott forradalmi küzdelmekben. Mindez szemléletesen bizonyít­ja a létező szocializmus fölényét a kapitaliznussal szemben,főként, ha tekintetbe vesszük, hogy állan­dóan mélyül és élesedik a kapita­lizmus általános válsága. Azé a kapitalizmusé, amely előidézője a mostani világban végbemenő megrázkódtatásoknak, amelyek­nek következményeivel szemben ma nekünk is védekeznünk kell. Nem véletlen, hogy ellensége­inknek mindenekelőtt a szocializ­mus társadalmi-gazdasági rend­szere van az útjában. (ČSTK) - A köztársasági elnök a csehszlovák nép nemzeti felsza­badító harca tetőzésének és az ország felszabadulásának 37. év­fordulója alkalmából a csehszlo­vák néphadseregben kifejtett sok­éves, áldozatos tevékenységü­kért előléptette és kinevezte a csehszlovák néphadsereg új tá­bornokait, valamint 31 tábornok­nak és tisztnek a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. Az előléptetéseket és a kitünte­Elvtársi légkörben (ČSTK) - Ľubomír Štrougal miniszterelnök tegnap Prágában fogadta Petr Danailovot, a Bolgár Népköztársaság csehszlovákiai nagykövetét. Beszélgetésük során megítél­ték a két ország széles körű kap­csolatai és együttműködése to­vábbi elmélyítésének lehetősé­geit. A Szovjetunió, a létező szocia­lizmus országai, amelyek minden erejüket latba vetik a békés viszo­nyok biztosítására és építő prog­ramjaik megvalósítására, és ön­zetlenül segítenek mindazoknak, akik igyekeznek megszabadulni az imperialista függőségtől és sa­ját akaratuk szerint élni, az imperia­lista tömegtájékoztató eszközök támadásainak vannak kitéve. Jól tudjuk, hogy vannak gyen­géink. Nem takargatjuk ezeket sem magunk, sem mások előtt. A múlttal szemben sem vagyunk kritikátlanok. Voltak hibák és túl­kapások. Tanultunk a tapasztala­tokból, s azok, akik nem módosí­tották irreális elképzeléseiket s úgy vélték, hogy a valóság kény­telen magát alávetni ezeknek az elképzeléseknek, hogy a szocia­lizmus meg kell adja nekik, ami eszükbe jut, többnyire pórul jártak. Ma sértődött arcot vágnak, kritizál­nak mindent amit csak lehet. Egyeseket közülük beszerveztek ellenségeink. Az lenne a szere­pük, hogy bizonyítsák a szocializ­mus állítólagos csődjét; hiszen ott voltak a „vezetésben“, magas funkciókban is. E küzdelemben különösen nagy nehézségekkel találkozunk ott, ahol megfeledkeznek az ideo­lógiai munkáról, ahol a fejlődés automatizmusára hagyatkoznak, ahol az embernek csak a jó utáni „természetes vágyával“ szá­molnak. A forradalmi hagyaték, az anti­fasiszta harcosok s azok iránti hű­ségünket, akik az igazi demokráci­áért, a szocializmusért harcoltak, nem azzal bizonyítjuk, hogy a múltba révedezünk, hogy esküt teszünk a szocializmus elveire, hanem azzal és csakis azzal, hogy tettekkel bizonyítjuk, hogyan be­csüljük a nagyszerű múltat, ho­gyan védjük és fejlesztjük tovább a megelőző nemzedékek harcai­nak és áldozatos munkájának eredményeit, hogyan szilárdítjuk a szocializmus pozícióit a gyakor­latban, a társadalom életének va­lamennyi területén. A jelen időszakban ez azt jelen­ti, hogy erőinket és minden alkotó energiánkat a CSKP XVI. kong­resszusa programjának megvaló­sítására összpontosítjuk. A Szovjetunió, amely a harcok legnagyobb terheit viselte a máso­dik világháborúban, megmentette az emberiséget a fasizmus bar­bárságától, és a maga részéről megtett mindent, ami csak lehet­séges volt a világ olyan háború utáni elrendezéséért, amely nem­csak lehetetlenné tenné a fasiz­mus feléledését, de egyszer s mindenkorra megszabadíthatná az emberiséget a háborúk fenye­getésétől. De kik azok, akik soha­sem békéitek meg a változások­kal, amelyeket a fasizmus legyő­zése törvényszerűen magával ho­zott, kik akarnák visszatéríteni az emberiséget a kapitalizmus ural­mának idejébe a világon - a hitleri agresszor örökösei, élükön az im­perialistákkal és az amerikai impe­rializmus legreakciósabb erőivel, főként katonai-ipari komplexumá­nak erőivel. téseket tegnap Prágában, ünnepi nagygyűlésen Eugen Turzónak, a CSKP KB osztályvezetőjének jelenlétében Martin Dzúr Hadse­regtábornok, nemzetvédelmi mi­niszter jelentette be. Jelen volt Dmitrij Litovcev vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői rangidős képviselője is. Nagykövet fogadása (ČSTK) - Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára tegnap fogadta Ján Janíkot, eddigi csehszlovák nagykövetet, akit a portugál hivatalok ok nélkül kiutasítottak. Mindez szöges el­lentétben áll az általánosan elfo­gadott nemzetközi jogi normákkal és a helsinki Záróokmánnyal. Az ellenséges aktust olyan erők indítványozták, amelyek nem kí­vánják a nemzetek közti jó viszo­nyok fejlesztését és a nemzetközi feszültségenyhülés politikájának folytatását. Ronald .Reagan beköltözésével a Fehér Házba az Egyesült Álla­mok politikájába még szembetű­nőbben túlsúlyra tettek szert a re­akciós erők. Úgy látszik, elhatá­rozták, hogy véget vetnek az eny­hülési politikának, az erőegyen­súlyt megváltoztatják az imperia­lizmus javára, és visszafordítják mindazt, amit ebben az évszázad­ban az emberi haladás hozott. Ezzel kapcsolatban szintén meg kell látni, mit jelent az ameri­kai imperialisták fejetlen reagálása a szükségállapot kihirdetésére Lengyelországban. Az imperialis­ták, akik tegnap még füt-fát ígér­tek a lengyel reakciónak, még azt is, hogy nagylelkűen elhalasztják a hatalmas nyugati kölcsönök tör­lesztési részleteinek esedékessé­gét, semmiféle módszertől sem fognak tartózkodni, hogy növeljék a lengyel nép szenvedéseit, és még felhasználják őket a feszült­ség további élezésére. Amint azt Leonyid Brezsnyev elvtárs a szovjet szakszervezetek nemrég megtartott kongresszusán hangsúlyozta, az emberiség az imperializmus reakciós erőinek hi­bájából veszélyes keresztúthoz érkezett. Csehszlovákia Kommunista Pártja és népe teljes mértékben azonosítja magát a Szovjetunió béketörekvéseivel, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtit­kárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének sorozatos leszerelési javaslataival és békekezdeményezéseivel. A szovjet nép s vele együtt a világ haladó erői az idén ünnep­ük a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége megalakulá­sának 60. évfordulóját. A munká­sok és parasztok egységes szö­vetségi soknemzetiségű állama, amely Lenin eszméinek és a nem­zetiségi politika lenini elveinek élő megtestesülése, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmé­nek eredménye. E forradalom eszméi mint ragyogó fáklya vilá­gítják meg az emberi haladás út­ját, mely a béke és a felszabadult munka teljes győzelméhez vezet. (Folytatás az 1. oldalról) vívott osztályharcokban munkás- osztályunk mindig támaszra talált a Szovjetunióban. Egyedül a Szovjetunió volt az, amely egyértelműen szembehelyezke­dett a müncheni árulással, és haj­landó volt megvédeni Csehszlová­kiát a fasiszta agresszorral szem­ben. A csehszlovák burzsoáziá­nak azonban fontosabbak voltak osztályérdekei, mint az ország sorsa. Egyedül Csehszlovákia Kom­munista Pártja foglalt el ebben a súlyos időszakban helyes, haza­fias és internacionalista magatar­tást. Sohasem békéit meg a fa­siszta uralommal. Az első napok­tól kezdve szervezte az antifasisz­ta ellenállást. A demokratikus erők élére állt, vezetve harcukat a nem­zeti felszabadulásért és a szociális tekintetben igazságos társadalo­mért. A két nép nemzeti felszaba­dító küzdelmének a Szlovák Nem­zeti Felkelés és a cseh nép májusi felkelése volt a betetőzése. i A felszabadulás óta 37 év telt el. E történelmileg rövid időszak alatt országunk és az egész társa­dalom mélyreható forradalmi áta­lakuláson ment keresztül. A mun­kásosztály 1948 februári győzel­mével befejeződött a nemzeti és demokratikus forradalom szocia­lista forradalomba való átmeneté­nek folyamata. Csehszlovákia a szocialista társadalom építésé­nek útjára lépett. A szocialista társadalom építé­sében elért sikerek népünk szor­galmas és áldozatos munkájának eredményeképpen jöttek létre. Ez az út nem volt könnyű és egyenes vonalú, nehézségek és olykor hi­bák nélküli. Népünk ellenségei mindent megtettek azért, hogy alábecsüljék a szocializmus építé­sének eredményeit, hogy felnagyít­sák problémáinkat és bebizo­nyítsák, hogy a szocializmus nem képes ezeket megoldani. Minden­nek a hazug propagandának a célja a szocialista vívmányok felszámolása, ahogy erről a hatva­(Folytatás az 1. oldalról) ban állomásozó középső szovjet hadsereg csoportjának küldöttsé­ge, amelyet Grigorij Boriszov ve­zérezredes vezetett. A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek csehszlovákiai főparancsnokságát Dimitrij Litov­cev vezérezredes képviselte, s a Murzagit Valejev alelnök ve­zette küldöttséggel képviseltette magát a Szovjet-Csehszlovák Ba­ráti Társaság is. A hősök emlék­művén koszorút helyeztek el a csehszlovák kormány, a Cseh Nemzeti Tanács és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának küldöttségei. Martin Dzúr hadseregtábornok nemzetvédelmi miniszter, Jaromir Obzina belügyminiszter és Miros­lav Novák, a Csehszlovák Népi Milícia vezérkari főnöke, a cseh­szlovák néphadsereg tábornoki kara jelenlétében az emlékmű ta­lapzatára helyezték a csehszlovák néphadsereg, a Belügyminisztéri­um és a népi milícia közös koszo­rúját. A kegyeletes aktus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Koszorúzási ünnepséget tartot­tak a prágai Žižkov hegyen is, ahol a legfelsőbb párt- és állami képvi­selők, valamint a párt-, állami szervek és szervezetek küldöttsé­gei megkoszorúzták az Ismeretlen katona sírját. ★ ★ ★ Ugyanebből az alkalomból ke­gyeletes ünnepséget tartottak Bratislavában a Slavínon is. nas évek végén a pártban és a tár­sadalomban bekövetkezett mély válság idején meggyőződhettünk, amikor szocialistaellenes és jobb­oldali opportunista erők ellenfor­radalmi fordulatra és hazánkban a szocializmus felszámolására tö­rekedtek. Ismét a Szovjetunió és a többi szocialista ország voltak azok, amelyek internacionalista segítséget nyújtottak nekünk a szocialista vívmányok megvédé­sére. Pártunk a válságos időszakból levonta a jelenre és a jövőre nézve tartós érvénnyel bíró tanulságot. Pártunk, a kommunisták, egész népünk erőfeszítései a jelen idő­szakban a CSKP XVI. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa irány­vonalának teljesítésére irányul­nak. E program célja népgazda­ságunk hatékonyságának jelen­tékeny mértékű növelése. A fejlett szociaüsta társadalom építését a szociaüsta közösség testvéri országaival való szoros együttműködésben valósítjuk meg. Számunkra a jelenben és a jö­vőre nézve meghatározó jelentő­sége van a Szovjetunióval való szoros együttműködésnek, amely sikeresen fejlődik az 1970. május 6-án megkötött csehszlovák- -szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződés alapján. A szovjet néppel és a világ haladó erőivel az idén ünnepeljük a Nagy Októberi Szociaüsta Forra­dalom 65. és a Szovjetunió mega­lakulásának 60. évfordulóját. Csodálattal követjük figyelem­mel a szovjet nép országépítő si­kereit, amelyek óriási jelentőség­gel bírnak nemcsak a szovjetek országának fejlődése, hanem az egész világméretű forradalmi mozgalom szempontjából is. A Szovjetuniónak és a szocia­üsta közösség többi országának köszönhetően Európa népei már 37 éve békében élnek. Mi s velünk együtt a békeszerető emberek a béke megőrzését a legalapve­A szovjet hősök örök dicsősé­gét jelképező emlékmű talapzatá­nál elhelyezték koszorúikat legfel­sőbb párt és állami képviselőink. A koszorúzási ünnepségen jelen volt Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Miloslav Hruško- vič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára, Viliam Őal- govič, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagja, a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke; az SZLKP KB Elnök­ségének tagjai; Ladislav Abra­ham, Ignác Janák, Ján Janik, Elena Litvajová, Ľudovít Pezlár, Gejza Šlapka és Miroslav Válek, továbbá Michal Zozuľák, az SZLKP KB Titkárságának tagja, Miloslav Bod’a, az SZLKP KERB elnöke, Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsá­gának alelnöke, valamint a Nem­zeti Front Központi Bizottsága El­nökségének más tagjai. Hős honfitársaik emlékének tisztelegtek a bratislavai szovjet főkonzulátus dolgozói Vagyim Sztyepanov fökonzul vezetésével és a bratislavai szovjet katonai parancsnokság küldöttsége, ame­lyet Anatolij Tomin ezredes ve­zetett. Az emlékművet megkoszorúz­ták a bratislavai konzulátusok kép­viselői, valamint az SZSZK főváro­sa párt- és állami szerveinek kül­döttségei. Végezetül a bratislavai vállalatok, üzemek, iskolák, tudo­mányos és kulturális intézetek képviselői borították el virágaikkal a szovjet hősök emlékművét. több emberi jognak tartják. Teljes mértékben egyetértünk Brezsnyev elvtárs szavaival, hogy ma nincs fontosabb nemzetközi feladat, mint a béke megvédése. Az utóbbi időben azonban a nemzetközi helyzet igen gyorsan romlott és kiéleződött. Ennek fő oka a kapitalizmus általános vál­ságának jelenlegi szakasza és el­mélyülése. Az Egyesült Államok politikai stratégiájában a katonai szempont lett meghatározóvá. A fegyverke­zés és a nemzetközi feszültség kiélezésének politikájával az ame­rikai kormány katonai fölényre akart szert tenni, visszafordítani a történelem kerekét az imperializ­mus javára s rákényszeríteni aka­ratát az egész világ népeire. A szocialista államok politiká­jukban a jelenleg megosztott világ adott realitásából indulnak ki, ab­ból, hogy a bonyolult nemzetközi problémákat nem lehet háborúval megoldani, mivel egy nukleáris konfliktus az egész emberi civili­zációt elpusztítaná. A szociaüsta országok az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvéért szállnak síkra, amivel szemben nincs más értelmes alternatíva. Ebből az irányvonalból indul ki az SZKP XXVI. kongresszusán a nyolcva­nas évekre elfogadott békeprog­ram, ezt állandóan újabb javasla­tokkal és kezdeményezésekkel bővítik, amilyeneket az utóbbi idő­ben Leonyid Brezsnyevnek a szovjet szakszervezetek kong­resszusán és Taskentban elmon­dott beszéde is tartalmazott. Létérdekünk, hogy szüntelenül szilárdítsuk a barátságot, a szö­vetséget és a sokoldalú együttmű­ködést a testvéri szociaüsta orszá­gokkal, elsősorban a Szovjetunió­val, hogy a szocialista világközös­ség egyre erősebb és egysége­sebb legyen, hogy még határozot­tabban befolyásolja a világban végbemenő fejlődést, és hozzájá­ruljon a béke megőrzéséhez. Néphadseregünk új tábornokainak kinevezése Ján Janik elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 2 1982. V. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents