Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-06 / 106. szám, csütörtök
ívek és pályák Koncsol László tanulmánykötetéről Gyökeres György felvétele Legfontosabb: a bizalom A nehezen nevelhető gyermek Koncsol László a harmadvirágzás irodalma középnemzedékéhez tartozó müelemző, esszéista, kritikus, akinek az utóbbi három év leforgása alatt megjelenő három kötete közül kettő irodalmi elemzéseket, esszé-kritikákat tartalmaz. Ez a figyelemreméltó nekilendülés és aktivitás ritka jelenség irodalmunkban, mert kritikusaink közül a műelemzéssel ilyen kitartóan eddig mág senki sem foglalkozott. Koncsol írásai nagyjából az utóbbi tíz év leforgása alatt keletkeztek, de a nekikészülődés bizonyára sokkal régebbi keletű; az írásokból a hosszú érlelödés folyamat-jelleg érződik ki. Az ívek és pályák című legutóbb megjelent kötetének elsó fele (Versről versre) irodalmunk fel- szabadulás utáni korszaka nemzedékeinek kiválasztott alkotóival, illetve műveivel foglalkozik. A műelemzésekben a szerző a versek keletkezésének körülményein, megjelenésének lényegén túl a versszületés történelmi hátterére is utal, a társadalmi helyzet kiváltó okait is nyomozza. Eszme- történeti előzményeket ismertet és elemez a pontos szövegértés érdekében. Legsikerültebb elemzéseiben a lírai hős helyzetének bemutatása, a szociális, etikai és etnikai jelleg, az idő és a társadalmi kontrasztok, indulatok és más szubjektív tényezők feltárásának segítségével kimutatja, hogyan illeszkedik az adott vers a ,.világ koordinátáiba“. Koncsol népszerűsítve sokszor a jelenségeket, fogalmakat megmagyarázva végzi a költő és a téma kapcsolatának analízisét, a szövegegység változásának, a verszenei eszközök, a műfaji specialitások... stb. értelmének és értelmezésének olvasói befogadását. Elmélyed a szövegben, hogy megértse és megértesse mennyire indokoltak és indokolatlanok az apró formai jelenségek, mikrocélzások. Stilisztikai, mondattani, szófaji jellegzetességeket is feltár részletekbe menően. Kitér a szerkezeti elemek vizsgálatára és a költemények nyelvezetének karakterét is igyekszik pontosan megvilágítani. A poétikai és műfaji ismérvek felsorolása, a forma, a ritmus, rímszerkezet, sorok, szótagszámok számbavétele az alaposság igényét szolgálja. Koncsol körültekintő, elemző és tapintatos kritikus, magyaráz és értelmez inkább, „megértései“ tág körben biztosítanak teret a lehetőségeknek. Véleményei egy esetben sem sértőek az alkotókra nézve, formáló és alkotó (sokszor nevelői) szándéka nyilvánvaló. Nem külső szemlélője és bírálója, hanem készséges és megértő átélője, analizátora az alkotói folyamatoknak. Nem állítjuk, hogy Koncsol verselemzései mindig minden lehetőségeket kimerítenek és feltétlen teljességre törekszenek, nem is tehetik azt; többször a terjedelmileg rövidre szabott elemzések csak érintik a vers központi motívumait vagy éppen a vers megértéséhez szükséges alapokat nyújtják. Nem követik és hangsúlyozzák a szabályosság, mindenre kitérő elvi megközelítés realizálását. De a szerző nem is törekedett minta-elemzések végzésére, a kiválasztott versek mindegyike sem nyújtana lehetőséget erre. Prózaírókról nyilatkozva (Szondák két prózaírónk műhelyében) a szerző Rácz Olivér novelláinak (Álom Tivadar hadparancsa) sajátosságait „széptani jelenség gyanánt“ értelmezi és értékeli és tisztán kivetíti elénk Rácz prózájának esztétikai lényegét. Mindamellett vitathatóan közelíti meg az íróielkötelezettség csak sejtetett és nem kifejtett kérdését. A kötet irodalmunk leginkább közügyét érintő, egyben legértékesebb része a két „hosszmetszet“ (Új törekvések a csehszlovákiai magyar lírában, avagy a röppálya föl- és leszálló ága, A harmadvirágzás korszakai - ívek és pályák), mely fontos párhuzamokat és megállapításokat tartalmaz irodalmunk harmadvirágzásáról. Koncsol olyan átfogó értékelés alapját (vázát) rakja le, mely megkísérli követni nemzetiségi líránk belső hullámzását; rámutat a csomópontokra, végigvezeti az olvasót a belső differenciálódás és integrálódás folyamatain és a legjelentősebb költők pályaívét is megrajzolja. Kellő mennyiségű anyagot vonultat fel ahhoz, hogy necsak líránk egészének jellegzetességeit, hanem egy-egy fontos alkotóegyéniség pályáját és annak szakaszait is nyomon követhessük. Akár Bábi, Ozsvald, Cselényi, Tőzsér és mások pályájának vezérmotívumait, szakaszait vizsgálja, az alkotói csoportok megkülönböztető vonásait elemzi, mindig a pozitív viszonyt tartja a legfontosabbnak. Az első nemzedék, mely a közvetlen politikai ráhatás költői programjával lépett fel ,,nem törődött az esztétikai hagyományok követésével“, addig az Egyszemű éjszaka képviselőinek avantgardizmusa mögött természetszerűen elsősorban művészi okokat keres a szerző. Elveti a kettős kötődés elméletét, mert irodalmunk saját törvényei szerint alakítja ki attitűdjét, mely a szlovák és a magyar irodalom rendhagyó jelenségeivel rokon: „...a harmadvirágzás irodalma nem híd, hanem öntörvényű, szuverén egész. “... ,, Olyan ez az irodalom, mint egy szikár, polifon kórusmü: A kivételes tehetségű fiatal prágai hegedűművész, Cenék Pavlík, a hagyományos keddi kamarakoncertek keretében adott szólóestet a bratislavai Prímáspalota tükörtermében. Már tízéves korában Mozart G-dúr hegedűversenyét játszotta, több nemzetközi előadói verseny díjazottja, sok külföldi vendégszereplés van mögötte. így érthetően nagy érdeklődés előzte meg újabb bratislavai bemutatkozását. Partnere, a remek Ivan Klánský, érett muzikalitásával, mély művészi átélésével, bril- liáns technikájával a szólista egyenértékű partnerévé vált, s a művek kiegyensúlyozott koncepciójának meggyőző kicsengése nagy részben az ő természetes biztonságának érdeme is volt. ' Bach hegedűszólóra komponált hármas számú E-dúr Partitája kissé bizonytalanul indult, az intonációs zavarok ellenére viszont szép, tónusú, stílusos barokk muzsikát hallottunk. Beethoven op. 12-es Esz-dúr hegedű-zongoraszonátája már a kamaramuzsikálás biztonságának jegyében szólalt meg. Érezhető volt Ivan Klánský - aki egyébként szólistának is egyedülállóan spontán egyénisége a hazai előadómüvészetnek - minden esetleges problémát feloldó alkotóereje. A teljesítmény legfőbb erényei közé a vonó biztos vezetését, a dinamikai formaépítést és nem homofónia, nem kiugró nagy tehetségek magányos szólamai határozzák meg karakterét, hanem fegyelmezett rendben, szólam szólam után, nemzedék nemzedék után mindenki ugyanazt a témát imitálja, hol szabadabban, hol szikárabban, immár harminc esztendeje, a legfőbb mester, a valóság akarata szerint.“ - jellemzi a korszak irodalmát. Koncsol sok mindenben egyetért Fábry Zoltánnal egyrészt továbbgondolja, folytatja szemlé-, leiének valósághoz tartozó lényegét, másrészt irodalmunk attitűdje új világszemléletének alakulásában, fejlődésében szinte romantikusan ,,egy áhított‘hagy tehetség, egy vidám próféta“ eljövetelét is reméli, ,,aki iskolát teremt, s hosz- szan fölívelő pályájával maga után ragadja kortársait és követőit“. Vitája egyetlen kérdésben van Fábryval, aki irodalmunk háború utáni kezdetét 1948. december 15-ben, az Új Szó első száma megjelenésének dátumában jelölte meg. Koncsol ezt az idömegje- lölést történelmileg elfogadhatatlannak tartja és a harmad virágzás kezdetét 1945-ben, a felszabadulás pillanatában keresi. Történelem és irodalom, lét és tudat egymástól való elválaszthatatlansá- gára, valamint Fábry Zoltán emlékiratára, továbbá Győry Dezső, Szabó Béla, Rácz Olivér, és mások 1945—48 közötti időszakban született, de évekig kéziratban maradt, s csak később, esetenként évtizedes késéssel nyilvánosság elé kerülő irodalmi szövegeire hivatkozik. Koncsol megállapításai eredetiek, más kérdésben azonban, hogy észrevételei (akár újszerűségüknél fogva) vitathatóak is; pontosabban, megérdemelnék azt a figyelmet, hogy szélesebb kör konfrontálásának tárgyaként megvitatásra kerülnének más nyilvános fórumokon is, főként azért, mert ezek a megfigyelések egész irodalmunk felszabadulás utáni korszakának indulását és fejlődését érintik. Az ívek és pályák írásaiban a hangsúly az elemzésen, értelmezésen és nem az értékelésen van - ez határozza meg a szerző kritikusi alapállását is. A kötet felszínre hozott értékei elismerést érdemelnek, gazdagító és gondolatébresztő hatásuk vitathatatlan, tanulmányozásuk irodalmárok és irodalmat tanulók körében egyaránt haszonnal jár. (Madách, 1981) ALABÁN FERENC a beethoveni stílus tiszta ragyogását sorolhatnám. Kevésbé tetszett a hegedűs helyenként bizonytalan ritmusa, amely az összjáték szempontjából zavaróan hatott. Ha vannak a romantikus kama- razene-irodalomnak igazi gyöngyszemei. akkor Brahms G-dúr he- gedü-zongoraszonátája valóban az. Merész ívelésű invenciója, a telt hangzás feszült érverése, az ízlés, a stílus és a művészi mondanivaló páratlanul tökéletes egybeolvadása magával ragad és a hegedű-zongora duó kimeríthetetlen lehetőségeit bizonyítja meggyőzően. Pavlík és Klánský mestere a romantikának. Előadóművészetük itt bontakozott ki teljes szépségében, a komplexitás minden összetevőjének tökéletes művészi katarzist nyújtó pontos, mégsem akadémikus figyelembevételével. Smetana Hazámból (Z domoviny) című kompozíciójának a virtuóz biztonság és a cseh nemzeti zenében otthonosan mozgó művészek megindítóan őszinte vallomása adott igazi patinát. Wieniawski Polonaise brillante- jának precízebb technikai kivitelezése méltóbb befejezése lehetett volna a koncertnek, de a túlságosan nehéz darab kisebb-nagyobb zökkenőit ügyesen áthidaló huszonhét éves művész korát meg- hazudtolóan így is igazolta jó hírét. RÁCZ TIBOR K orunk egyik problémája a nehezen nevelhető gyermek. Szinte nincs is családi kör, amelyben ne találkoznánk egy- egy ilyen esettel Vizsgáljuk hát meg okait, megnyilvánulásait és azt, hogyan segíthetjük elő a probléma megoldását. Milyen is a nehezen nevelhető, problematikus gyermek? Általában ép értelmű, de viselkedése gyakran kifogásolható. Miben nyilvánul meg a nehezen nevelhetőség? Az akaraterő hiányában. A gyerek elmulasztja a tanulást, nem írja meg házi feladatát, nem gyakorolja be a tananyagot. Túlzottan dacos vagy túlzottan érzékeny, sértődő. Nem fogad szót a felnőtteknek. Felelőtlen, gátlás nélkül hazudik. Elszökik hazulról, csavarog, lop. Figyelmét nem tudja tartósan összpontosítani. Beszéde nem összefüggő, zavart. Nem tart ki állítása mellett. Nehezen alkalmazkodó. Nem keresi a közösséget, nincsenek igazi barátai. A család problémái nem érdeklik. Sikereinek nem tud igazán örülni, kudarcai nem bántják. Nem tud részvéttel lenni mások iránt Másoknak nem segít, de segítséget sem kér. Bohóckodik, viselkedésével saját magát vagy társait gúnyolja ki. Grimaszkodik, tetszeleg magának. A nehezen nevelhetőségnek általában két okozója lehet: biológiai és lélektani. Az előbbi még a terhesség idejéből eredhet, hiszen az anyát ért károsodások ekkor hatnak ki leginkább a magzatra. Az érzelmi kapcsolatok lazasága vagy hiánya gátló hatással van a csecsemő, a gyermek érdeklődésére. A hiányos érdeklődés gátolja szellemi fejlődését, a szókincs gyarapítását, a folyamatos beszéd elsajátítását. Nehezebben ismeri meg környezetét, nehezebben alkot fogalmat arról és ez gátlóan hat az emberhez való viszony kialakítására. Gyengíti a gyermek érzelmi kapcsolatát az is, ha azt észleli, hogy a szülő valamelyik gyermekét előnyben részesíti, jobban szereti. Gátlóan hat a gyermek lelki világának alakulására, ha a szülők különböző okokra hivatkozva nem foglalkoznak eleget gyermekükkel, nincsenek vele érzelmi kapcsolatban. Ellentéte ennek, amikor a szülők túl sokat foglalkoznak gyermekükkel. Magas követelményeket támasztanak vele szemben tanulmányi és nevelési téren. Nem veszítik gyermeküket szemük elöl. Elrabolják gyermekkorát. Az ilyen nevelés is okozója lehet a későbbi agresszivitásnak, nehezen nevelhetőségnek. Gátlóan hat a mindent büntető, túl szigorú nevelés is. Az a szülő, aki nem tudja gyermekét megérteni, és megbocsátani annak kisebb hibáit, tévedéseit, hanem mindent büntetéssel bosz- szul meg, a gyermek lelki világában törést okoz, ellentéteket termel, ami később a nehezen nevelhetőség egyik okozója. De okozója lehet még az elkényeztető nevelés, a majomszeretet is. A szülök nem látják a gyermek hibáit, nincsen követelményük vele szemben. Minden nehézség áthidalásában segítenek, s ezzel követelődzővé, önteltté nevelik őt. Ez később elégedetlenségnek, a világgal való meghasonlásnak és sok-sok más hiba okozója lehet. A nehezen nevelhető, sérült gyermek nevelése szakértelmet, hozzáértést, nagy türelmet és kitartást igényel. A legtöbb szülő tanácstalan e téren. Ajánlatos tehát, hogy kérjék a pedagógusok segítségét. A pedagógusok, ha annak szükségét látják, további segítségért folyamodnak a járási pszichológiai központhoz, hiszen e kérdés megoldása nemcsak szülői, de társadalmi érdek is. A problematikus nevelés legfontosabb tényezője a bizalom és az, hogy a nevelők megismerjék a sérülés okát. Ha ezt felderítettük, minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy neveltünkkel mielőbb érzelmi kapcsolatot teremtsünk. Kapcsoljuk be a gyermeket a közösség, a család tervezgetéseibe és a tervek megvalósításába oly módon, hogy megoldható feladatokkal bízzuk meg. Segítsük elő, hogy sikerélményei legyenek. A sikerélményeket ne hagyjuk figyelmen kívül. Legalább dicsérettel honoráljuk. Neveltünk kezdeményezéseit - ha egy mód van rá - fogadjuk el, de durván sohase utasítsuk vissza. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a megteremtett érzelmi kapcsolatok fokozódjanak és szilárduljanak, mert ez a problematikus nevelés gyógyírja, hathatós és biztos orvossága. M ivel a sérült gyermek munkájában rendszerint nem kitartó, a nehézségek leküzdéséhez biztató segítségre van szüksége Hamar elkedvetlenedik, kedvetlenségét azonban hagyjuk észrevétlenül, hidaljuk át úgy, hogy figyelmét eltereljük. Megtörténhet az is, hogy hosszű és türelmes munkánk eredményeinek már örülni kezdünk, mikor szinte minden indok nélkül a gyermek magatartásában visszaesést tapasztalunk Ne tartsunk magyarázatot, ne mossuk meg a fejét. A tapasztalt rendellenességet látszólag figyelmen kívül hagyva folytassuk a nevelést, miközben igyekezzünk kideríteni a vesszaesése okát, s ha megtaláltuk, szüntessük meg. A nevelők munkáját gátolhatja a gyermek környezete (az osztálytársak, az utca gyermekei stb.) is. A nevelők hassanak oda, hogy a sérült gyermeket tágabb környezete is pozitívan értékelje, fogadja be. Ha ezt is sikerült elérnünk, akkor van remény, hogy munkánkat siker koronázza. KÖTELES JÁNOS FIATAL MUZSIKUSOK HANGVERSENYE DJ SZÚ 6 1982. V. 6.
