Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-29 / 126. szám, szombat
- ÚJSZÚ 5 1982. V. 29. Hosszú a lábuk, vagy rövid a takarójuk? AZ EDÉNYGYÁRTÁS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL Szinte egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy ne találkoznánk a České Budéjovice-i Sfinx termékeivel. Ha nem a háztartásban, akkor a boltban vagy a kirakatban tűnik a szemünkbe a gyár régebbi vagy legújabb konyhaedénye. A háziasszonyok mégis panaszkodnak: nyakukba vehetik a várost, akkor sem jutnak hozzá egy- egy fazékhoz vagy lábashoz, mert az utóbbi időben jobbára csak készleteket árusítanak. Szerencse vagy jó ismeretség kérdése, ki hol és mikor kapja meg a neki szükséges konyhaedényt. De mi erről a véleménye Stanislav Mašeknak, hazánk legnagyobb konyha- edény-gyára, a Sfinx kereskedelmi igazgatóhelyettesének.- Meglep, amit mond, hiszen eddig úgy hittük, nincs baj az áruellátással. Szerintem a kereskedelemre tartozik a kérdés megoldása: mi ugyanis nemcsak készleteket, hanem különálló darabokat is szállítunk a hazai piacra.- Ezek szerint vannak országrészek, ahova kevesebb jut a gyártmányaikból.- Piackutatásaink alapján csak azt mondhatom, másfél literes edénytől hatliteresig bő a választék, csupán a tíz-tizenötliteres fazekakból készül kevesebb. Szerintem a vásárlók azokat az egyes darabokat keresik, amelyekből egész készletek sorakoznak a polcokon. Ilyen a cseresznye- és a virágmintás, valamint a barna színű készlet. Ezekből valóban kevesebb a különálló darab, másból azonban elegendőnek kellene lennie. Ha valami mégis hiánycikknek számít a termékeink közül, akkor az a zománcozott bögre. Pedig elhiheti, ebből is eleget gyártunk. Egymilliót évente. És mégsem lehet kapni. Azért, mert olcsó és sok mindenre felhasználható. A Csináld magad című tévéműsorban például arra hívták fel a nézők figyelmét, hogy ez a legalkalmasabb a festékkeverésre, És az ilyen megjegyzésre sokan odafigyelnek. Aztán csodálkozunk, hogy nincs bögre. írja is meg, hogy ebből egyetlen egy darabot sem szállítunk külföldre, mivel sokan azt hiszik, azért nem kapható, mert nem vesszük figyelembe a hazai keresletet. J elentéktelen, említésre sem méltó, úgy is mondhatnám, hogy természetes szívességet tettem egy embernek, egy ötvenéves forma férfinak, akit portásnőnk kalauzolt a szerkesztőségi titkárságra. A vendég vidékről utazott fel fővárosunkba, hogy palántaeladás dolgában apróhirdetést adjon fel az Uj Szóban. Mivel pedig számára sürgős volt a hirdetés mielőbbi megjelentetése, a hirdetőirodából személyesen fáradt át a szerkesztőségbe, s előadta kérését: nem lehetne-e azt a pár mondatot soron kívül bejutattni a hirdetési rovatba. „Megpróbálom - mondtam neki - már a holnapi számban közölni. A többi hirdetést már szedi a nyomda, de ezt az egyet utólagosan még bizonyára elfogadják. “ Késlekedés nélkül átadtam a kéziratot a szomszéd szobában dolgozó technikai szerkesztőnek, hogy rögvest küldje a nyomdába. A dolgok így annak rendje- módja szerint elrendezve kezet- És edényből mennyi megy külföldre?- Nagykereskedelmi árban évente körülbelül 260 millió koronát tesz ki az exportunk, tehát pontosan 100 millió koronával többet, mint a hazai piacra kerülő áru értéke. S a kivitel a következő esztendőkben már csak 2-5 százalékkal emelkedhet, hiszen nincs beruházásunk újabb műszaki berendezésekre. Az idei export 3,7 százalékkal magasabb a tavalyinál, de úgy tűnik, tovább már nem is bővíthetjük. Pedig ha az exportról beszélünk, akkor csak a tőkés piacra kell gondolnunk. A szocialista országokba nem szállíthatunk, mert erre nincs lehetőségünk. A legjelentősebb partnereink Nagy-Britannia, Nyugat-Né- metország, Kanada, Belgium, Svédország és Ausztria, de a többi európai kapitalista országban is felkapottak az edényeink.- Ha ezek után a gondjaikról kérdezem, ismét a tőkés piac kerül szóba?- A tőkés piaccal nincs semmiféle elakadásunk. Megrendelések jönnek, szállítmányok mennek, s ha lehetne, még több országgal vennénk fel a kapcsolatot. Más a helyzet a hazai kereslettel. Itthon csupán a régi a jó, csak az kell, ami már öt-tíz-tizenöt évvel ezelőtt is bevált. Az új formáktól, vagyis a legújabb edényeinktől idegenkednek a vásárlók.- On szerint miért?- Én is csak találgatni tudok. Lehet, az új, kicsit barokkos forma miatt nem tudják elfogadni a termékeinket, pedig a nagyvilágban most ez a divatos. Aztán az is lehet, hogy a magasabb ár is kedvüket szegi a vásárlóknak, pedig észre kellene venniük azt is, hogy ez az edény nemcsak mintája és színe miatt tetszetős, hanem a minősége is más, mint a korábbié. Vastagabb a fala, nehezebb a fedele, tehát a gőz nem tudja mozgásba hozni és a gázt is jobban bírja. És téved, aki azt hiszi, hogy a mai edény élettartama kisebb, mint a régié.- Ezek szerint kevesebb a reklamáció is?- Igen, lényegesen kevesebb. A szállítmány nagyságát tekintve a külföldi reklamáció tavaly 0,03, akartam nyújtani látogatómnak. Hanem akkor ért a meglepetés. Vendégem kedves mosoly kíséretében egy összehajtogatott piros hasú azaz ötvenkoronás bankjegyet akart a zsebembe csúsztatni. Mozdulata e művelet végrehajtásakor annyira természetes, mondhatnám megszokott volt, hogy semmi kétségem aziránt: megszokta, hogy mindenért, minden szívességért, azaz minden olyan dologért, amit ő szívességnek tekint, fizetni kell... Arckifejezésén látszott: nem szokta meg a visszautasítást, nem érti, miért toltam félre olyan határozottan pénzt nyújtó kezét, s tessékeltem ki kur- tán-furcsán hivatali szobámból Nem tudom, milyen tanulságot vont le az esetből az illető. Reméa hazai pedig az idei év első negyedévben 1,31 százalék volt.- Miből ered ez a nagy különbség?- Nem az áru minőségéből, hanem a szállításból. Külföldre ugyanis kamionnal szállítják az edényeket, s ha Nagy-Britannia a megrendelő, akkor csak Londonban rakják le az árut. Itthon meg vagonokban szállítják, s a csomagolás hiányosságai még rövidebb útszakaszon is megnyilvánulnak. Tehát a reklamációk 50 százaléka a szállításból ered.- Eladóktól tudom, hogy a vásárlók teflonbevonatú sütőre is igényt tartanának. A Sfinx nem gyárt ilyen edényeket. Miért?- Három évvel ezelőtt ezzel is próbálkoztunk, a kísérlet azonban kudarcba fulladt. Ráadásul, nem is volt olcsó a francia alapanyag. És mivel az érdeklődés kisebb volt, mint számítottuk, abba is hagytuk a gyártást. A most használatos alapanyaggal a lila zománccal nagyobb szerencsénk van.- Úgy érzem, egy valamit tisztáznunk kell még. Előbb azt mondta, a nyugati megrendelések számát már alig-alig lehet emelni, a szocialista országokkal pedig a közeljövőben sem vehetik fel a kapcsolatot. Nem értem, miért volt akkor jelen a Sfinx a fogyasztási cikkek idei brnói vásárán, ha a szerződéskötéseket illetően amúgy is kötöttek a lehetőségeik. Képletesen szólva kilóg a lábuk a takaró alól. Márpedig a vásár elsődleges célja az volt, hogy vállalataink minél több külföldi megrendelővel léphessenek kapcsolatba.- Ez így igaz, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a régi kapcsolatokat ápolni kell, és új termékeinket csak egy ilyen vásáron mutathatjuk be igazán. És elárulom azt is, hogy a kölni vásáron is minden évben ott vagyunk. Mert azt, hogy mi a divat a nagyvilágban, csak egy nemzetközi vásáron tudjuk lemérni.- És most mi a divat?- Nyugat-Németországban és Kanadában a gombával díszített edénykészlet számít divatosnak, Svédországban a hét törpe Hófehérke nélkül, Hollandiában pedig tájképekkel ékesítik az edényeket. A virágos minta azonban mindenütt tetszetős, ez az általános divat, ezt követjük mi is. De a kanadai megrendelő ebben is igényes. Elénk tesz egy díszes porcelántányért és ugyanazzal a mintával kéri az edényeket.- Befejezésül már csak arra vagyok kiváncsi, várhatunk-e új terméket a közeljövőben a Sfinxtől?- Jobbkor nem is kérdezhette volna. Június elsején kezdjük meg ugyanis a Rozita-készlet gyártását, amelynek nemcsak a színe, hanem a mintája is új lesz: kakaóbarna alapon rózsaszín virágok. Már az első felmérések is arra utalnak, hogy biztos lesz a sikere a vásárlók körében. lem a helyeset, az igazit, azt, hogy megalázó dolog fizetni, és még inkább az pénzt fogadni el magától értetődő szívességért, az emberek közötti normális kapcsolatokban természetes dologért, s még inkább olyan kötelességek, feladatok teljesítéséért, amelyek a foglalkozásból, a beosztásból, a tisztségből erednek. Bízom abban, hogy mines igaza kollégám szarkasztikus megjegyzésének: ,,Ez az ember alighanem azt gondolja, kevesellted a pénzt, azért nem fogadtad el.“ Mert bizony megtörténhet ez is. A csúszó-, a hála-, a kenő- és más hasonló pénzek nyújtásának szokása hovatovább annyira terjed, hogy azok között, akik ezt elfogadják, elvárják, sőt megkövetelik, egyre H a egy gazdaságról közismert, hogy a járás legjobbjai közé tartozik, akkor ugyan mi érdekelhetné jobban a riportert, mint az, hogyan érik el eredményeiket. Rubint Józseffel, a Gal- sai (Holiša) Május 1 Efsz pártbizottságának elnökével beszélgetésemkor erre a kérdésre kerestem a választ. Pontosabban arra, milyen része van a pártmunkának, az eredmények elérésében. Itt jegyzem meg, hogy a földművesszövetkezet 320 tagja közül 40 parttag.- Párttagok minden részlegen dolgoznak - mondja. - Igyekeztünk őket arányosan széthelyezni, s a munkájukat rendszeresen értékeljük. Ha vezető dolgozóról van szó, akkor is behívjuk a pártbizottságra, ha nem párttag az illető, s elbeszélgetünk vele munkájáról, rámutatunk az észlelt fogyatékosságokra. Amikor hiányosság mutatkozott az állatokgondo- zásában, nemcsak a részleg vezetőit hivattuk be, hanem az állat- gondozókat is. Ha kell, a dolgozó áthelyezését javasoljuk más munkaterületre. Ilyen intézkedésre párttag esetén eddig csak egyetlenegyszer volt szükség. Hogy az ilyen és ehhez hasonló intézkedések nem hatástalanok, azt egy másik példával is alátámasztja. A falitáblákon feltüntetik nemcsak azoknak a fejőknek a nevét, akik kiválóak, hanem azo- két is, akiknek a munkája kifogásolható. Az eredmény: kétszer ugyanannak a fejőnek a nevét még egyetlen esetben sem kellett kiírni. A galsai központi falitáblára a legjobb dolgozók fényképét teszik ki. Több faliújságot helyzetek el a gazdaság telephelyein. Ezekről többek között az olvasható le, mennyi tejet, cukorrépát kell termelnie ebben az évben a szövetkezetnek Jelszavak, jelmondatok is felhívják a dolgozók figyelmét az időszerű feladatokra. A propagáci- ós anyagok idejében való kicseréléséről az agitációs kollektíva gondoskodik, melynek vezetője Dósa Béla, akinek ez pártfeladata. A szemléltető agitáció és a propaganda az emberekre tett hatásnak csak az egyik eszköze. A párttagok nevelésében döntő fontosságúnak a pártoktatást tartják. A tagság túlnyomó része alapfokú oktatásra jár. Ennek vezetője ifjabb Tankina István. Hét tag középfokú oktatáson vesz részt, három fiatal pedig Fülekre (Fiľakovo) jár a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetemére. Aligha volna eredményes a pártmunka a pártcsoportok aktivitása nélkül. A három pártcsoportot a termelési részlegek szerint hozták létre, az állattenyésztésben, a növénytermesztésben és a melléküzemági termelésben. A pártcsoportvezetők: Milan Grúč, Bácskái Sándor mérnök és ifjabb Tankina István. A pártcsoportok rendszerint a taggyűlések előtt üléseznek, hogy a részleg gondjain kívül a soron következő tanácskozás anyagát is megtárgyalhassák. A pártcsoportokban elhangzott felszólalások közül az utóbbi időben többek közt az volt figyelemreméltó, amelyik azt bíráltöbb az olyan, aki indokoltan illethetünk az „igényes“ jelzővel. Vagyis megsértődik, ha a felkínált összeg nem felel meg a várakozásnak, s ezt kellő módon a tudomására hozza a rászorulóknak. A kispolgári gondolkodás- mód ártalmas csökevénye- ként burjánzó hála-, csúszó-, kenő- és másféle ilyen pénzek egy kategóriába - a megvesztegetés fogalomkörébe - tartoznak, amellyel a megfelelő paragrafusok alatt a büntetőtörvénykönyv foglalkozik. Ezekbe a paragrafusokba ütköznek a felkínálók és az elfogadók egyaránt. E csúnya fekély elleni küzdelem azonban nemcsak a bűnüldöző szervek feladata, hanem a társadalom minden becsületes tagjáé. Elsősorban arra lenne szükség, hogy elutasítsák az illetéktelen, az indokolatlan „megajándékozás“, a „borravaló“ nyújtásának és elfogadásának egyaránt lealacsonyító szerepét. GÁL LÁSZLÓ ta, hogy a melléküzemági termelés dolgozói nem tudnak terv szerint haladni az új istáló építésével, mert nem kapták meg idejében az építőanyagot. A csoportban felve tődött fontosabb kérdéseket természetesen a taggyűlések elé terjesztik. A taggyűléseken a megjelenés mintegy 90 százalékos. A taggyűléseken rendszeresen visszatérnek a pártfeladatok teljesítésére. A feladatok mindig konkrétak.- Az én pártfeladatom például az - mondja Rubint József, aki egyben az Efsz növénytermesztési részlegének gépesítője hogy gondoskodjam az üzemanyag-takarékoskodásról.- Mivel érik el az üzemanyagfogyasztás csökkenését?- Több intézkedéssel. Mindenekelőtt az ellenőrzés megszigorításával. Nem elég mindent az emberek öntudatosságára bízni, ellenőrzésre is nagy szükség van. A traktorosok mindennap üzemanyagjegyet kapnak a kijelölt munka szerint, s másnap értékeljük a fogyasztást a teljesítmény alapján. Minden gépet igyekeztünk úgy kijavítani, hogy fölöslegesen ne pazarolja az olajat Nincs baj az önindítókkal sem. Az a traktoros, aki nem lépi túl az üzemanyagfogyasztás normáját, prémiumot kao. aki túllépi az nem. Vagy kevesebbet kap. A pártszervezet munkája a gazdaság minden területére kiterjed, de nem helyettesíti a gazdasági vezetők feladatait. Erről Rubint elvtárs így vélekedik- A politikai-szervezési tervet az egyes szezonmunkák előtt a gazdasági vezetőség dolgozza ki, de a pártszervezet hagyja jóvá. Meg a részlegek is, amelyekre vonatkozik. A szövetkezet vezetősége kéthetenként értékeli a feladatok teljesítését, s kijelöli a további teendőket. Az értékelésnél én mint a pártszervezet elnöke is jelen vagyok. A felsőbb pártszervek határozatait a legkisebb részletekre kiterjedően lebontották saját feltételeikre. Nagy gondot fordítanak például a földalap kihasználására. Közel 350 hektárnyi területen (bokros réteken, utakon) végeztek rekultivációs munkákat, öntözési rendszer kiépítése is folyamatban van a gazdaságban, de mivel a losonci (Lučenec) Agrostav nem végezte el idejében a munkálatokat, két parcellán (csaknem 4 hektár területen) nem tudják hasznosítani a termőföldet. Sőt, a vetést is kigyúrták (az egyik területen étbabot, a másikon árpát) a munkák kései végzésével. Ezt a pártbizottság elnöke bírálta a járási mezőgazdasági bizottságban. A pártmunka eredményességének magyarázatát keresve a párt- bizottság elnökének gazdag politikai-szervezési tapasztalatait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Rubint elvtárs, aki földműves családból származik, 1953 óta dolgozik a szövetkezetben. A kommunista pártnak 1958-től tagja, s a szervezet élén 1972-től áll. 1976-ban A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetésben részesült, s ez idén (50. születésnapja alkalmából) a losonci járás építéséért járó oklevelet adományozta neki a járási pártbizottság.- Úgy vélem - mondja szerényen -, azt értékelték munkámban, hogy aktívan kivettem részem a szövetkezetek egyesítésében. Aktivistaként dolgoztam. Ilyen tisztségben jelenleg is több mezőgazdasági üzemben tevékenykedem. Mindenütt igyekszem megmagyarázni a CSKP KB mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos határozatainak jelentőségét. Felhívom például a figyelmet arra, hogy az állattenyésztésben dolgozókat ösztönözni kell a melléktermékek felhasználására, az abraktakarmány spórolására. Rámutatok arra, milyen fontos a szakszerű irányítás, a mezőgazdasági vezetők munkájának ellenőrzése, a tervfeladatok teljesítéséhez elengedhetetlen feltételek megteremtése. A mi szervezetünk is teljes mértékben erre törekszik. FÜLÖPIMRE ..Különálló darabokat is szállítunk a hazai piacra“ (Fotó: Z. Mináčová) SZABÓ G. LÁSZLÓ Mindenért fizetni kell? Ez a magyarázat...
