Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-20 / 118. szám, csütörtök

A JÓ PÉLDA EREJÉVEL Olvasva (is) művelődni Látogatás a kelet-szlovákiai könyvtárban Kerek ötven diák érettségizik a közeli napokban a Kassai (Koši­ce) Kuzmány utcai Magyar Tanítá­si Nyelvű Gimnáziumban, ötven hittel, lelkesedéssel teli fiatal, akik­nek az érettségi bizonyítvánnyal nem zárulnak le diákéveik, hiszen szeptembertől másutt folytatják ta­nulmányaikat. idén harminckilen­cen jelentkeztek felsőoktatási in­tézménybe, vagyis a végzősök hetvennyolc százaléka. A legtöb­ben műszaki főiskolára - gépész villamos-, vegyész-, kohó-, épí­tészmérnöki karra - és egyetemre pályáznak, de vannak, akiket a mezőgazdasági, a közgazdasá­gi vagy a pedagógiai főiskola vonz. Áz egyetemre készülők kö­zül hárman matematikát választot­tak, a többiek pedig jogra, orvosira és bölcsészettudományi karra je­lentkeztek. Az adatokból is kiderül, hogy a kassai gimnáziumban nagy az érdeklődés a továbbtanulás iránt. De mi erről a véleménye Balázs Ágnesnak, az iskola igaz­gatójának?- örömmel állapíthatom meg, hogy a továbbtanulással már évek óta nincsenek különösebb gondja­ink; az idén érettségiző két osz­tályból (matematikai-fizikai tago­zatú és természettudományi osz­tály) is csupán egy tanulónk kerül munkaviszonyba, hiszen akik nem jelentkeztek egyetemre vagy főis­kolára, azok valamelyik középis­kola szakosító tagozatára men­nek. Például számítástechnikát, közgazdaságtant, gyógytornát és szociális jogot fognak tanulni. Ta­pasztalataink szerint a pályázók többsége rendszerint nemcsak bejut a választott iskolába, henem el is végzi azt. Értesüléseink sze­rint lemorzsolódásuk minimális, növendékeink mindenütt jól meg­állják a helyüket. Szinte vala- mennyiükröl tudjuk, hol dolgoz­nak, hogyan érvényesülnek. A pá­lyaválasztásban nagy segítsé­günkre van az is, hogy jó a kap­csolatunk a kerületi pszichológiai tanácsadóval és a helybeli műsza­ki főiskolával. Az előbbi azért fon­tos számunkra, mert megállapítják diákjaink pályaalkalmasságát, az utóbbi pedig rendszeresen tájé­koztatja őket a műszaki pálya elő­nyeiről, tanulási feltételeiről és kö­Tíz évvel ezelőtt a kassai (Koši­ce) Krupszkaja utca közepén talált otthonra a Kassa-vidéki járás Pio­nír- és Ifjúsági Háza. Első igazga­tójának, Božena Ščirbovának tet­tem föl a kérdést: Milyen volt a kezdet?- Elsősorban a háború utáni gyermekmozgalmakra, a V. I. Le­nin pionírszervezet hagyomá­nyaira, valamint a pionírszerveze­tek forradalmi tapasztalataira tá­maszkodtunk. Sok értelmes ta­pasztalatot kaptunk mozgalmunk közvetlen elődjétől, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Pionírszerve­zetétől is. Nehéz évek voltak ezek, s talán ezért is tudtunk örülni min­den kis sikernek. Aztán a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség I. kong­resszusa útmutatást adott, kitűzte azokat a fő feladatokat, irányelve­ket, amelyeket a szervezet életé­ben meg kellett valósítani. Ennek tudatában igyekeztünk javítani szervezetünk tevékenységének anyagi és káderfeltételeit.- Hogyan folytatták az elkezdett munkát, milyen eredményeket könyvelhettek el az utóbbi évek során? - kérdezem Juraj Hrušká- tól, a pionírház jelenlegi igazgató­jától.- Leginkább annak örülünk, ha a gyerekek jól érzik magukat ná­lunk és formálhatjuk tulajdonsága­ikat. Munkánk a kerület többi járá­sához viszonyítva elég sajátos. Van pionírotthonunk, de pionírok nélkül. Tudniillik a városban levő pionírok nem tartoznak hozzánk, így a gyerekekkel a vidéki iskolák­ban foglalkozunk. A pionírházban helyszűke miatt csak kisebb ren­dezvényeket tarthatunk, meg az­tán költséges is lenne a gyerekek beutaztatása. Az elmúlt évben sok sikeres rendezvényünk volt. Pio­vetelményeiröl. A műszaki főiskola számos oktatója gimnáziumunk egykori növendéke, így könnyebb a kapcsolat fenntartása. Az utóbbi időben diákjaink betekintést nyer­hettek a főiskolások tudományos szakköri tevékenységébe is, amelyben később ők is részt ve­hetnek.- Fontosnak tartom megemlíte­ni azt is - szól közbe Pásztó Ildikó pedagógus -, hogy iskolánk SZISZ-szervezete megkezdte a gimnázium egykori növendékei életútjának feltérképezését, azt, hogy 1959-től, amikor áz első érettségizők elhagyták az iskolát, ki hová került, hol folytatta tanul­mányait, s hol dolgozik. Ennek számunkra azért van jelentősége, mert a jó példa erejével hathatunk növendékeinkre, s az összegyűlt anyag hasznos segítséget nyújt a pályaválasztási felelősnek is.- Miután részletesen foglalkoz­tunk diákjaik továbbtanulásával, beszéljünk arról is, milyen az ér­deklődés gimnáziumuk iránt.- Ebben az évben kerületünk­ből ötvenkét tanulót vehetünk föl - folytatja Pásztó Ildikó - s azért hangsúlyozom, hogy az egész ke­rületből, mert iskolánk matematikai -fizikai tagozatával a kelet-szlová­kiai kerületben egyedülálló a ma­ga nemében. A központilag előírt tervszámok értelmében városunk­ból tizennyolc, a Kassa-vidéki já­rásból tizenhárom, a rozsnyóiból hat, a terebesiből pedig tizenöt tanuló juthat be hozzánk. A terv­számok azonban azt is megszab­ják, hogy pontosan hány fiú és lány vehető föl, s milyen legyen a nyolcadikosok és a kilencedike­sek aránya. Alapiskolánk nyolca­dik osztályából az idén húszán jelentkeztek gimnáziumunkba, csupa kiváló tanuló, közülük a terv alapján viszont csak tizenhármat vehetünk föl, ötöt ugyanis a kilen­cedikesek közül kellett kiválaszta­nunk. Hét tanulót helyszűke miatt tanácsoltunk el, pedig valóban jó előmenetelüek, akiknek gimnázi­umunkban lenne a helyük. Az egész helyzetben az a különös, hogy míg jó képességű tanulókat is el kellett utasítanunk, addig üres férőhelyek maradtak. A korábbi években a rozsnyói járásból nírjaink bekapcsolódtak a CSKP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére indított országos ver­senybe is; ebből a játékból 440 csapat 9881 pionírja vette ki ré­szét. Említést érdemel még az ifjú turisták téli és nyári összejövete­le. A múlt évben 34 járási versenyt szerveztek szakosztályaink veze­tői. Jelenleg a pionírházban kilenc szakosztály működik. Ez a kis összehangolt kollektíva irányítja a járás huszonkilenc pionírszerve­zetének munkáját.- Hogyan értékelte a járási kon­ferencia az 1981/82-es tanév eredményeit?- A beszámoló pozitívan érté­kelte az elmúlt évek, illetve az idei eredményeket is, hiszen járási versenyeket, vetélkedőket, turisz­tikai összejöveteleket, kiállításokat és szakköreinket propagáló fellé­péseket szerveztünk. Nagyra érté­keljük a pedagógusokból, szülők­ből és iskolabarátokból álló 25 tagú kollektíva munkáját, amely­nek tagjai 39 szakkör vezetését vállalták a vidéki iskolákban. Ki­magasló eredményeket érnek el a technikai, természettudományi, képzőművészeti, sport- és turiszti­kai szakkörök. Egyes vezetők, mint például Szabó István, a buzi­tai iskola sakk-körének vezetője, valamint Štefan Baran, a kisidai iskola rádiótechnikusok körének vezetője országos viszonylatban is sikeres munkát végeznek.- S milyenek a további céljaik?- Az elmúlt tíz év alatt nagyon szép eredményeket értúnk el. A jövőben még hatékonyabb se­gítséget akarunk nyújtani az isko­láknak, társadalmunknak pedig becsületes, odaadó * polgárokat akarunk nevelni. PÉTER LÁSZLÓ ugyanis nem vehettünk fel gyere­keket, az idén a terv értelmében viszont fel kellett vennünk, de mert onnan senki sem jelentkezett, ezek a helyek betöltetlenek ma­radtak. A rendelkezés szerint vi­szont az üres helyek nem foglal­hatók el más járás tanulóival. Te­hát míg egyik oldalon több gyerek felvételét el kellett utasítanunk, addig a másik oldalon betöltetlen helyeink maradtak, így nincs meg a kellő létszám. Nagyon bízunk azonban felettes szerveink meg­értésében, hisszük, hogy a közeli napokban megoldódik ez a gon­dunk, s az eltanácsolt és fellebbe­zési kérelmet benyújtó tanulók mégiscsak bekerülhetnek isko­lánkba.- Kétségtelen, hogy a tervszá­mokat minden iskolának szüksé­ges betartania, de íme egy példa, amikor ezeket az adott helyzethez kellene igazítani, főleg egy olyan gimnázium esetében, mely kerüle­ti jellege mellett nemzetiségi iskola is. A legfontosabb cél ugyanis az, hogy a tervezett létszámot egyet­len iskola se lépje túl, hiszen az ellenkező eset könnyen túlkép­zéshez vezethet, de az, hogy me­lyik alapiskola tanulói töltik meg a létszámot, mégiscsak másodla­gos kérdés, kiváltképp, ha jó ké- pességűekröl van szó. Hiszen nem engedhetjük meg, hogy a jó tanulók elkallódjanak. Beszélgetésünkön Kopčík An­na, az iskola igazgatóhelyettese is jelen van, aki a diákok szakköri tevékenységéről tájékoztat.- Százhetvenhárom tanulónk közül sokan rendszeresen részt vesznek és jól szerepelnek a ma­tematikai a fizikai, a biológiai, a földrajzi és a kémiai olimpián, s most, hogy már a gimnazisták is bekapcsolódhatnak a középisko­lások tudományos szakköri tevé­kenységébe, tanulóink itt is ered­ményesen helytállnak. Pedig dol­gozataikat szlovák nyelven írják; példaként említhetjük meg, hogy egyik diákunk Kassa város forra­dalmi múltjáról írt munkájával ju­tott be a kerületi fordulóba. Egyéb­ként évente tantárgytól függetlenül csak négy tanuló dolgozatát to­vábbíthatjuk. A múlt tanévben Ba­lázs György másodikos diákunk a matematikai olimpia kerületi döntőjében első helyezést ért el, s jutalomutat nyert a Szovjetunió­ba. Talán az sem érdektelen, hogy a kelet-szlovákiai kerület időnként matematikai szemináriumot ren­dez, melyre az egész országból meghívnak fiatalokat, tehetségku­tató céllal. A sikeres feladatmegol­dók eljutnak a nyári matematikai táborba. Ezen a rendezvényen is­kolánk tanulói már többször is eredményesen szerepeltek, leg­utóbb Pituk Mihály, aki azóta már Prágában a Károly Egyetem tudo­mányos tanszakán tanul matema­tikát.- Hogy teljes legyen a kép, említsük meg az iskola jól működő bábkörét, a Délibáb együttest, amely korábban első díjat kapott a Dunamenti Tavaszon - teszi hozzá Pásztó Ildikó -, aztán tehet­séges vers- és prózamondóinkat, akik közül többen ott vannak a Jó­kai-napokon, vagy a jó nevű Csengettyű énekkart, mely több­ször határainkon túl is vendégsze­repeit. Diákjaink gyakran nyernek díjat a Puskin-emlékversenyen, részt vesznek a szlovák és a ma­gyar kiejtési versenyen is.- Befejezésül még annyit ten­nék hozzá - mondja Balázs Ágnes -, mivel helyhiánnyal küzdünk, úgy határoztunk, hogy az épület két oldalsó szárnyára emeletet hú­zunk. S bár a munkát a város költségvetéséből fedezzük, sokat segítenek a szülők és maguk a gimnazisták is. Már az utolsó simításokat végezzük, szeptem­bertől tehát taníthatunk ezekben a tantermekben is. örömmel álla­píthatjuk meg, hogy amíg számít­hatunk a szülők segítségére, s ha kell, akár éjszaka is eljönnek falat rakni, addig könnyebben megold­juk nehézségeinket. Mert ugye, közösen minden könnyebben megy. TÖLGYESSY MÁRIA Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) egyike a tőketerebesi (Trebišov) járás legnagyobb falva­inak. Lakossága létszámban meg­közelíti a háromezret. Ahhoz ké­pest, hogy nagy lélekszámú köz­ponti faluról van szó, kulturális ellátottsága és a kultúra iránti igé­nye eléggé elmarad, például a szociális ellátottsága mögött. Igaz ugyan, hogy a közelmúltban végre megkezdték az új művelő­dési központ építését, ez nem vál­toztat azon a tényen, hogy a falu közművelődése az elmúlt évtize­dekben problémákkal terhes volt és még ma is az. A kulturálódást szerencsére jelentős mértékben segíti a magyar és a szlovák taní­tási nyelvű körzetesített alapisko­la. Ám a lakosság helyi erőből történő közművelésének számba­vételével talán a községi könyvtár esik legnagyobb súllyal a latba. A könyvtár a meglehetősen ko­pott és régen kinőtt kultúrházban van, egy fedél alatt a funkcióját pislákolgatva betöltő művelődési otthonnal és a mozival. Négy-öt évvel ezelőtt a könyvtárról sem lehetett volna túl sok jót elmonda­ni, már csak azért sem, mert a könyvállomány eléggé elörege­dett volt, a könyvek tárolása sem volt kielégítő és a könyvtárnak nem volt szakképzett vezetője. Nehéz Emília személyében csak­nem három éve képesített szak­ember látja el a könyvtárosi teen­dőket. Az új könyvtáros a közeli Zemplénből származik. A könyv­tárosi szakiskolát Kassán (Košice) végezte el.- A hetvennyolc-hetvenkilences tanévben fejeztem be tanulmá­nyaimat, s végzés után mindjárt munkába álltam. Nem volt túl ,,si­ma“ a kezdés, de néhány hónap alatt sikerült lebírnom a nehézsé­geket.- Mi volt a legnehezebb fel­adat?- A legnagyobb gondot a köny­vek katalogizálása jelentette szá­momra. Egymagamban azt nem tudtam volna elvégezni. De a tere­besi járási könyvtártól megkaptam a kért segítséget. Úgyhogy a kata­logizálást tavaly decemberre be is fejeztük. A fiatal könyvtárosnő körbeve­zet a tágas könyvtárszobában, a különböző témacsoportokhoz tartozó könyvek fölött kétnyelvű felirat, a könyvek ábécérendben takarosan besorolva. Majd átné­zem a könyvtárnaplót, s megelé­A jövő héten: Talán nem túlzás a Bratislavai Lírát a csehszlovák popzenei élet legjelentősebb eseményének te­kinteni. A fesztivál ezt a rangot főleg az utóbbi időben vívta ki magának. Immár nemcsak sza­vakban, hanem ténylegesen is el­foglalta a szervezők által áhított helyét. A XVII. Bratislavai Líra az idén május 26-án kezdődik és 29-én fejeződik be. A Színhely ismét a Szakszervezetek Háza lesz. Há­rom elődöntőn összesen húsz dal hangzik majd el, ebből tíz szlovák, tíz pedig cseh szerzők tollából. A fesztivált a Limit együttes nyitja meg, a dalt Miroslav Zbirka énekli. Jitka Zelenková két nagylemez és hosszabb szünet után tér vissza ismét a fesztivál pódiumára. Fel­lép két bratislavai együttes is, az egyik az LBT a másik pedig a már több sikert elért Elán együttes. Láthatjuk a tavalyi második helye­zett Pavol Hamme It, aki egyben a nemzetközi dalverseny egyik csehszlovák résztvevője is lesz. A csehszlovák dalverseny további résztvevői: Marcela Lai férová, Da­niel Fikejz, Ľudovít Nosko, az Olympie, Vŕtézslav Vávra, Eva Pi- larová, a Modus, Hana és Petr Ulrych, Braňo Hronec együttese, Michal David, valamint a Plavci együttes. A verseny utolsó dalát a cseh popzene egyik legnagyobb egyénisége, a kitűnő ostravai éne­kesnő, Marié Rottrová énekli. Éneke mindig nagyszerű élmény, biztosra vehetjük, hogy ezúttal sem fog csalódást okozni. A nem­zetközi dalversenybe a részt gedéssel állapíthatom meg: ebben a könyvtárban rend van. Ez az egyszerű tény egyben arra is utal: Nehéz Emília nagy erőfeszítése­ket tesz azért, hogy a könyvtár ne csak legyen, és rendben legyen, hanem zavartalanul működjön is. Ez persze nemcsak rajta múlik, hanem az olvasókon is, és mindin­kább rajtuk, az ó érdeklődésükön. Megvizsgáljuk a könyvállo­mányt. A naplóba jegyzett adatok szerint a könyvtár 1981 decembe­rében összesen 15 398 kötettel rendelkezett. Ebből 7272 magyar nyelvű, 98 orosz, 66 cseh, a többi szlovák nyelvű. Meglepő, hogy a lakosság számához viszonyítva a könyvtár olvasóinak a száma alacsony. Ez év márciusában 156 bejegyzett olvasója volt a könyv­tárnak, hetvenöt szlovák és nyolc­vanegy magyar nemzetiségű. 1979-ben együttesen 10 227 kö­tetet kölcsönzött a könyvtár, ebből 5479 magyar nyelvűt. Á tények azt mutatják, hogy az utóbbi három évben a kölcsönzések száma is növekedett. 1980-ban például már 14 135 könyvet kölcsönzött a könyvtár. Elgondolkodtató az olvasók korbeli megoszlása is. Ez év feb­ruárjának végéig nyolcvankilenc 14 éven aluli, tizenhárom 15-25 év közötti és negyven 25 évesnél idősebb olvasója volt a könyvtár­nak. Ebből kiviláglik, hogy az olva­sók zömét a két alapiskola tanulói teszik ki, akik a könyvtárból szer­zik be az ajánlott irodalmat. A hu­szonöt évesnél idősebb olvasók pedig többségükben öregek. Eb­ből pedig az következik, hogy Bodrogszerdahelyen a dolgozó if­júság és a középkorú lakosság szinte alig veszi igénybe a könyv­tárat. Láttam a jelenkori szlovák és magyar szépirodalomból olyan ér­tékes könyveket (számosat!), amelyeket - a törzslap tanúsága szerint - 1975 (!) óta senki sem kért kölcsön. Vajon miért nem járnak többet könyvtárba a bodrogszerdahelyi- ek? Ezt egy-két látogatás révén lehetetlen kideríteni. Találgatni pedig nem szeretnénk. Bizonyos, hogy a nagy odaadással dolgozó fiatal könyvtárosnak, e tekintetben még sok dolga lesz. Bízunk ben­ne, futja majd a leleményességé­ből, hogy - a helybeli vezetők segítségével - felkelti a lakosság érdeklődését a sok értékes olvas­nivalót őrző könyvtár iránt. KÖVESDI JÁNOS vevő országok ezúttal is többnyire ismeretlen énekeseket küldtek, nevük még a szakemberek szá­mára sem mond sokat. A fesztivál vendégeként jövő csütörtökön fellép a közelmúlt egyik nagy diszkósztárja, Amanda Lear is. Ugyancsak a vendégek között találjuk az olasz Toto Cö- tugnót, a francia Georges Mousta- kit, és az NDK-beli WIR együttest. A hazai dalverseny csehszlovák vendégei közül említést érdemel az Olympic együttes. Viera Špina- rová, Marián Varga. Az utolsó nap fénypontja Karéi Gott fellépése lesz. Ugyancsak itt láthatjuk az orosz folkzene legkiválóbb és nemzetközileg is elismert képvise­lőjét Zsanna Bicsevszkaját. Főleg a fiatalok körében min­den bizonnyal nagy érdeklődést vált ki az a rock koncert, mely ismét az új Téli Stadionban kerül megrendezésre. Május 28-án, pénteken a következő együttesek lépnek fel: Slnovrat, Lipa - Andršt Blues Band, Olympic, E. T. C., Štefan Diestelman (NDK, Fermá- ta, Jiŕí Stivín, Petra Janü és az Expres együttes. A koncert cse­megéje az egyik legtehetsége­sebb jazz-hegedűs, a francia Didier Lockwood lesz. Nevét először a tavalyi Jazz Jámboré tette is­mertté, kiváló tudását azóta több nagylemezen is megcsodálhattuk. A szervezők tehát megtették a magukét, most már az előadó­kon és az együtteseken a sor. Gy. L. Tíz év - pionírokkal XVII. Bratislavai Líra ÚJ SZÚ 6 1982. V. 20. Látogatás a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents