Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-20 / 118. szám, csütörtök

A LEGJOBBAK KÖZÜL A LEGJOBBAKAT A pártépítés állandó feladat • A szakszervezet és a SZISZ-alapszervezete is segít a jelöltek kiválasztásában • A döntő szó mindig a pártcsoporté • A nevelés a felvétellel nem ér véget A jelöltek kiválasztása és párt­taggá nevelése állandó s komplex feladat. Abban az alapszervezet­ben tehát, amelyben gondokat okoz az utánpótlás, és hosszú időn át nem vesznek fel jelöltet, mert nincs eszmeileg és politikai­lag kellő szinten képzett fiatal, nemcsak egyszerűen a pártépítési tevékenység elhanyagolt, hanem a politikai munka ezzel összefüg­gő sok-sok részével is problémák vannak. Állításunk pozitív értelmű bizo­nyítására a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Ipari Válla­lat, röviden - s ahogy tizenkét év alatt a köztudatban ismertté lett - az ISTER pártalapszervezeté- nek munkája a példa. Az évek hosszú során a tervekkel össz­hangban bővítik soraikat s javítják a tagság összetételét. A gondos kiválasztást követően sokoldalúan foglalkoznak a tagjelöltekkel, tö­rődnek eszmei-politikai fejlődé­sükkel, hogy soraik a párttagsági könyvre valóban méltó egyének­kel bővüljenek. Kozák Árpád párt­elnök elmondta, hogy 1971-től tölti be tisztségét, évente öt-hai tagjelöltet vesznek fel, de az évek során még egyetlenegytől sem kellett megvonni a bizalmat. Az eredményesség mögött számtalan tény van, olyan dolgok, amelyek nem tartoznak közvetle­nül a pártbizottság pártépítési te­vékenységébe, viszont számotte­vően meghatározzák ilyen célú te­vékenységét. Ezzel magyarázha­tó, hogy bár a pártmunka egy nagyon lényeges részét elemez­tük, a tagjelöltek kiválasztásáról és neveléséről a szakszervezet üzemi bizottságának, illetve a SZISZ üzemi alapszervezetének elnökével is volt miről beszélgetni. Klempa Tibor mérnök, az ifjúsá­gi alapszervezet elnöke néhány sokatmondó adatot említett. Az alapszervezetnek negyvenöt tagja van és,a tagok ötödé kommunista. Évente két-három, tagjelöltségre méltó fiatalra hívják fel a pártbi­zottság figyelmét, és a jelölt fiata­loknál az ajánló feladatait is vállal­ják. Mindez természetes és évek hosszú során alkalmazott gyakor­lat, így az elnök szinte hinni sem akarta, hogy vannak ipari és me­zőgazdasági üzemek, ahol az ilyen jellegű munka problémákat okoz. A kérdés, az, hogy miért egy­szerű az ISTERBEN, ami másutt megoldhatatlanul bonyolult és ne­héznek tűnő feladat, nagyon köny- nyen megválaszolható. A titok nyitja a SZISZ üzemi alapszerve­zetének tevékenysége. Az erről készült összesítés a teljesség és rendszerezés igénye nélkül is gazdag és sokrétű. Van tánccso­portjuk és énekkaruk, hagyomá­nyos a társadalmi tevékenység, szorgalmasan „világít“ az ifjúsági fényszóró, sakk, asztalitenisz és egyéb sportrendezvényeket ren­deznek, és már dolgoznak a film­klub megalakátásán., A tevékenység további részle­tezése nélkül is egyértelműen iga­zolt, hogy az ifjúsági alapszerve­zet vezetőségének bőven van le­hetősége értékelni egy-egy tag aktivitását. Az sem mellékes, hogy a fiatal, amíg eljut a tag jelöltségig, gazdag és sokoldalú tapasztalato­kat szerez a SZISZ-ben, az ifjúsá­gi alapszervezet „munkát“ tud ad­ni a jelölteknek, és a tagfelvételt követően is vállalni meri az ifjú­kommunistát, mert saját szerveze­tében is bőven akad számára pártfeladat. így maradt tagja a SZISZ üzemi alapszervezetének Heller Erzsébet és Bertók József kárpitos. Megfelelő, úgymond rá­juk szabott feladatokkal látják el őket, így nem okoz gondot, amikor a pártbizottság jelentést kér tevé­kenységükről, eszmei-politikai továbbfejlődésükről. Petes Lajos, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke is rész­letesen elemezte, hogy évente mi­ért tudnak két-három tagjelöltség­re alkalmas egyént ajánlani a párt- bizottság figyelmébe. Elsődleges háttér a nagyarányú munkaver­seny. A dolgozók hatoda szocia­lista munkabrigádokban és a cí­mért versenyző kollektívákban tö­mörül, mások a Példás Szolgálta­tó Központ címért versenyeznek. Mindennek az irányítása, értéke­lése, akárcsak a dolgozók érdekei­nek védelme, a szakszervezet ke­retében működő tizenkét bizottság feladata, amelyekben közel hatva- nan tevékenykednek. így a szak- szervezet keretében is bőven van lehetőség az elkötelezettség, ön­zetlenség és aktivitás felmérésé­re, illetve a társadalmi, politikai munkába való bevonásra, a párt­feladatok teljesítésére. Az elmondottak esetleges hely­telen értelmezését elkerülve hangsúlyozni kell - a pártelnök is ezt tette hogy mindez nem he­lyettesíti a pártbizottság pártépíté­si munkáját, viszont eredménye­sebbé teszi azt. Az ifjúsági- és a szakszervezet saját szerepének sokoldalú ellátásával lehetőséget ad, hogy az emberek gyakorlatot és tapasztalatokat szerezzenek a későbbi pártfeladatok teljesíté­séhez. A párttagjelöltségre való alkalmasság megítélése a pártbi­zottság és a pártcsoport jogköre. A SZISZ és a szakszervezet ja­vaslata ugyanis kivétel nélkül a pártcsoport elé kerül, és a párt- bizottság csak a csoport pozitív állásfoglalása után kezd érdemle­gesen foglalkozni a javaslattal, ami a tagjelöltségre kiválasztott egyén alapos és sokoldalú megis­merését célozza. Mindez együttvéve eredménye­zi, hogy a politikailag legéretteb­bek, a SZISZ-munkában és a szakszervezeti feladatok teljesí­tésében már tapasztalatokat szer­zett egyének kerülnek a pártba, a jó dolgozók legjobbjai. EGRI FERENC A bratislavai Iparművészeti Köz­pont a múzeumi világnap alkalmá­ból érdekes szabadtéri bemutatót rendezett művészi kovácsoltvas munkákból az óvárosháza udva­rán. A felvételen Vincent Ostra- dický kovács (balra) és Miloš Ko­váč műlakatos a városháza udva­rán munka közben. (Štefan Puškáš felvétele - ČSTK) Tájékozódni, tájékoztatni Ha az ember barátjával, vagy ismerősével találkozik, a köl­csönös üdvözlés után mindjárt afelől érdeklődik, hogy mi újság, mit tud a világ sorsáról. Tehát tájékozódni, hallani akar valami jó hírt, olyat, amiből tanul, esetleg számára megnyug­tató, növeli jó közérzetét. Aztán ő is elmondja, amit tud, hallott, vagy olvasott. Fogalmazhatunk így is: tájékozottnak lenni akár az ország és világ, akár a munkahely vagy a lakóhely eseményeiről, szocialista társadalmunkban mindenki számára jog. Ám hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a párttagra vonatkoztatva a tájékozottság nem csak jog, hanem kötelesség is. Tájékozódni századunkban a hírközlő technika fejlettségé­nek jóvoltából igen sok forrásból, csatornán keresztül lehet. Az események fő közvetítője az újság, a televízió, a rádió, rajtuk keresztül özönlik felénk a rengeteg információ. S hogy mit tudunk belőle a magunk és környezetünk számára hasz­nosítani, az elsősorban műveltségünktől, humánumunktól, érdeklődési körünktől függ. Ezért van viszonyaink között meghatározó szerepe a személyes tájékoztatásnak, amit semmilyen más forma nem helyettesíthet. Amikor a tájékozódásról és a tájékoztatásról beszélünk, mindenekelőtt a pontos, objektív tájékoztatásra gondolunk, melynek Lenin is nagy jelentőséget tulajdonított. Hiszen végső soron az idejében történő, pontos és alapos tájékozta­tástól függ nagymértékben a különféle határozatok, tervek teljesítése is. Másfelöl az információ szerves része a politi­kai-gazdasági szervező, irányító munkának. Maradjunk most a párttagok informálásánál. Hiszen a párt­tag számára alapfeltétel a jóltájékozottság. Csak akkor tudja párton kívüli társaival megértetni a párt gazdaságpolitikájá­nak helyességét, s mozgósítani őket azok teljesítésére, ha többet tud, és minden vonatkozásban tájékozottabb, látóköre szélesebb, mint azoké, akikre hatni akar. A párttagok tájékoztatásának színtere a tagsági és a párt- csoportgyűlés. Az csak természetes, hogy a párttagoknak minden fontos határozatról, és eseményről tudomást kell szerezniük, csak így helyezkedhetnek helyes álláspontra. E szükségletből kiindulva kell a pártbizottságnak összeállíta­nia a pártgyülés napirendi pontjait, s megbíznia az informá­ciók közlésével a legfejlettebb és legképzettebb pártbizott­sági tagot. Ezzel kapcsolatban indokolt szólni a továbbadás módjáról. Mindenekelőtt a lényegi összefüggések megérté­sére kell törekedni. Az információ legyen pontos, közérthető. A politikai tájékoztatás során az előadónak - egyebek között - igazodnia kell a párttagság politikai műveltségéhez. Ha a körülmények megkövetelik, nem szabad ragaszkodnia az információ eredeti - politikailag szakszerűen és tömören megfogalmazott - szövegéhez, stílusához. Igyekezzen azt egyszerűen, közérthetően, mindenki számára felfoghatóan előadni. Ehhez nyilvánvalóan az is hozzátartozik, hogy az alapszervezetben olyan légkör alakuljon ki, amelyben a tag­ság természetes kötelességének tartja a tájékozódást. Ez nyújt módot arra is, hogy a párttagok érdemben tudjanak hozzászólni egy-egy előadott tárgykörhöz. A kommunisták csak abban az esetben tudják helyesen tájékoztatni a pártonkívülieket, ha maguk is jól tájékozottak. A széles körű, pontos és tényszerű informáltságnak megha­tározó szerepe van mind a párttagok, mind a pártonkívüliek véleményének, szemléletének és magatartásának formálásá­ban. Ehhez a követelményhez igazodva kell a pártbizottsá­goknak folyamatossá tenni az informálást a pártélet minden területén, hogy a dolgozó nép minden vonatkozásban meg­bízhasson a kommunisták felelősségtudatában. TÖRÖK ELEMÉR Az eszme száműzhetetlen Lenin susenszkojei száműzetésének 85. évfordulójára Eseményekben gazdag forra­dalmi múlt állott a fiatal Lenin mö­gött, amikor életének e balszeren­csés fordulata bekövetkezett. Kü­lönféle forrásmúvekböl és emlék­iratokból ismeretes, hogy pályafu­tását, életműve beteljesedését nagy mértékben már származása, családi környezete, neveltetése és ifjúkori élményei is meghatározták. Érthető, hogy már gimnazista ko­rában a forradalmi demokraták ra­jongó híve volt, joghallgatóként pedig vezető szerepet töltött be a forradalmi diákmozgalmakban. A kazanyi egyetemen 1887 de­cemberében kitört forrongás szer­vezése miatt kizárták az egyetem­ről, és közel egy évre Kokuskinó- ba száműzték. Szabadulása után, természete­sen, nem vették vissza az egye­temre. Tanulmányait csak 1891- ben a peterburgi egyetem jogi ka­rán fejezhette be - kitűnő ered­ménnyel. A közbülső évek során Kazanyban tagja lett egy marxista körnek, majd miután családja Sza­marába (ma Kujbisev) költözött, ott is megszervezte az első mar­xista kört. Behatóan tanulmányoz­ta Marx és Engels műveit, s hatá­sosan terjesztette eszméiket. Le­nin jórészt ezekben az években alapozta meg kivételesen magas fokú marxista műveltségét s fej­lesztette képességeit a munkás­ság és a haladó értelmiség töme­gei közt végzendő forradalmi szer­vező munkához. Mindamellett az a tevékenység, amelyet vidéken, a proletármozgalom központjától távol fejtett ki, nem elégítette ki Lenint. A kiterjedtebb osztályharc küzdőterére igyekezett eljutni. így került 1893 augusztusában Pet­rográdba - úgyszólván a munkás- mozgalom fellendülésének előes­téjén. A feudális maradványoktól ter­helt orosz kapitalizmus fejlődésé­vel egyidejűleg kialakulóban volt egy hatalmas erő, amely alkalmas volt a szervezett politikai harcra: az ipari proletariátus. Sok nagyvá­rosban műkődnek marxista körök. Már a hetvenes években létrejöt­tek az első munkásszövetségek: a Dél-oroszországi Munkásszö­vetség és az Orosz Munkások Északi Szövetsége, 1883-ban pe­dig megalakult a Plechanov vezet­te első külföldi orosz marxista cso­port, A Munka Felszabadítása. Lenin petrográdi tevékenykedé­se előtt a munkáskörökben a mar­xizmus propagandája el volt sza­kítva az ország politikai életétől, a munkásosztály közvetlen fel­adataitól. Ezért a gyakorlati tömeg­politikai munka útjára terelte a pet­rográdi marxisták csoportjait, amelyek száma ottléte idején mintegy húszra növekedett. 1893 őszén az egyik petrográdi marxis­ta körben előadást tartott „Az úgy­nevezett piackérdésről“, amely­ben marxista alapon megmagya­rázta, hogyan keletkeznek és fej­lődnek a kapitalista viszonyok, s hogyan kell alkalmazni Marx gazdasági elméletét Oroszország gazdasági rendszerének tanulmá­nyozására. Előadásának nagy je­lentősége volt a narodnyikok ellen folytatott politikai küzdelemben, akik antimarxista ideológiájukkal és mindennapi gyakorlati politikai alkalmazásával gátolni igyekeztek a proletariátus tőkés kizsákmá­nyolás ellen folytatott osztályhar­cát, amely eleinte sztrájkmozgal­makban nyilvánult meg. Ha nem is a végső, de az egyik legsúlyosabb csapást a narodnyi­kok mozgalmára Lenin a ,,Kik azok a «népbarátok», és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?“ című, 1894 tavaszán írott művével mérte. Ebben a ki­emelkedő jelentőségű könyvében kíméletlenül bírálta a narodnyik- ság világnézetét, politikai plat­formját és taktikáját. Ugyanis a kilencéves években a narod­nyikok nem értették meg a társa­dalom fejlődésének törvényszerű­ségeit. Tagadták az oroszországi kapitalizmus fejlődését, lebecsül­ték a munkásosztály történelmi szerepét és a kapitalizmus meg­döntéséért vívott harcának objek­tív szükségszerűségét. Nem a burzsoá-földesúri rend elleni harcba, hanem a cári kormány kegyességébe helyezték minden reményüket, mivel meggyőződé­sük szerint csak „a minden oro­szok cárja“ képes javítani a pa­rasztság helyzetén - akkor is, ha a föld továbbra is a földesurak tulajdonában marad. Ez a mű nem csupán a narodnyikság bírálatát foglalta magába, egyúttal valósá­gos kiáltványa volt a megszületett oroszországi forradalmi marxista pártnak is. Lenin 1895 őszén elérkezettnek látta az időt, hogy a petrográdi marxista munkásköröket egyetlen szervezetben egyesítse. A szer­vezet a „Harci Szövetség a Mun­kásosztály Felszabadítására“ ne­vet kapta. A szövetség munkáját a szigorú centralizmus és fegye­lem elvére építette fel, amelynek szorosan a munkások tömegmoz­galmaihoz kellett kapcsolódni. 1895-96-ban több sikeres sztráj­kot szerveztek, amelyek közül kü­lönösen kiemelkedett a petrográdi textilmunkások 1896 nyarán kirob­bant sztrájkmozgalma, amikor 30 000 ember állította le a munkát. Az éppen csak megalakult mun­káspártra azonban a cári kormány­nak sikerült súlyos csapást mér­nie. 1895. december 9-én (21 -én) éjjel szétverték a „Harci Szövet­séget“, letartóztatták Lenint és a szövetség több funkcionáriusát, ugyanakkor hatósági kezekbe ke­rült a Rabocseje Gyelo (Munkás­ügy) első nyomdakész példánya is. A munkásság tiltakozó mozgal­mai és röpiratai ellenére Lenint és társait bebörtönözték. Lenin több mint 14 hónapot töl­tött börtönben, ahonnan bírósági ítélet alapián szibériai száműze­tésbe került. Számüzetési helyéül a jenyiszeji kormányzóság minu- szinszki kerületében lévő Su- senszkoje falut jelölték ki, ahová mintegy háromhónapos utazás után, 1897. május 8-ár, (20-án) érkezett meg. Nehéz évek vártak Leninre, amelyeket azonban ő hasznosra fordított. Hatalmas elméleti munkásságot fejtett ki, amelyhez a szükséges irodalmat hozzátartozói segítségével sze­rezte meg. Ott-tartózkodása ide­jén több mint harminc művet írt. amelyekben kidolgozta a párt programját és taktikáját, befejezte a narodnyikság eszmei szétzúzá­sát, de síkraszállt a „legális mar­xisták“ ellen, és felvette a harcot az ökonomistákkal is. Valamennyi akkori munkái kö­zül legkiemelkedőbb ,,A kapitaliz­mus fejlődése Oroszországban“ című műve, tulajdonképp annak a sok esztendős munkásságnak a gyümölcse, amelyet a Szamará­ban töltött évei óta az orosz gaz­dasági élet'tanulmányozására for­dított. Szinte egész terjedelmében képet ad az oroszországi gazda­sági élet helyzetéről, különösen a nagyipar fejlődéséről, belső pia­cának kialakulásáról. De vizsgálja a mezőgazdaság kapitalizálódási folyamatát is, következményeként pedig a parasztság elszegényedé­sét. Módszeresen elemzi a dolgo­zók kizsákmányolásának ember­telen rendszerét, s bebizonyítja, hogy ez a rendszer az ipari prole­tariátus és a szegényparasztság közös forradalmi harca útján elke­rülhetetlenül megsemmisül. Prog­ramadó müvét, amely Lenin szibé­riai magányából, a nagyvilágtól el­zárt helyről is az egyik legfőbb útmutatóul szolgált az igazi mar­xista párt megteremtéséhez és a szocialista forradalom előkészí­téséhez, 1899 márciusában jelen­teti meg Vlagyimir lljin álnéven. Lenin száműzetése 1900. janu­ár 29-én (febr. 10-én) telt le. Még aznap elhagyta Susenszkojét - a párt újjáalakítása és egy or­szágos pártlap indítása tervével a fejében. MIKUS SÁNDOR ÚJ SZÚ 4 1982. V. 20. KOMMENTÁLJUK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents