Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-03 / 103. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. V. 3. „Mi sohasem fogadjuk el a faji megkülönböztetést!“ EGY PERC - TÍZ ÉV Vlagyimir Szalnyikov nemrégen két újabb ragyogó világcsúcsot (400 m - 3:19,51, 1500 m- 14:56,35) elért olimpiai bajnok gyorsúszó teljesen megérdemel­ten nyerte el testvérlapjaink szo­kásos szavazásán a hónap leg­jobbja címet. Négy hete szemé­lyesen találkoztunk a Béke sugár­úti, olimpiai uszodában. Első napi világcsúcsa után alig két órával két habrolóval csillapította éhsé­gét, s kólával oltotta szomját a bü­fében. „Rajt előtt nem szívesen nyilatkozom“ - hárította el akkor, a második napi várható eredmé­nyével kapcsolatos kérdéseinket, így hát másról faggattuk a 22 éves világcsúcstartót...- Hogyan telt az idő a moszkvai olimpia óta?- Nem történt semmi különös... Csupán két évvel öregebb lettem, s már negyedéves vagyok Lenin- grádban, a Lészgaft testnevelési egyetemen.- És a medencében?- Fájó vereség ért Splitben, hiszen 400 méteren csak második lettem a jugoszláv Petrics mögött. Ez az ezüst egyébként meghatvá­nyozta erőfeszítéseimet.- Koskin mester nélkül is világ­hírű úszó lett volna?- Aligha... Annak idején, kilenc­éves koromban Petrov edző taní­tott meg úszni, de már Montrealra is Koskin irányításával készültem. Szalnyikov a célbaérkezés után (ČSTK-felvétel) Tekintettel arra, hogy az Aszta­litenisz EB-t is megtekintette a NOB elnöke, és az asztalitenisz olimpiai sportág lett, csak termé­szetes, hogy ezzel kapcsolatban hangzott el a legtöbb kérdés. A NOB elnöke már korábban kije­lentette az EB-vel kapcsolatban, hogy az új olimpiai sportágról ked­vező benyomásai vannak. A sportág helyzete azonban akar- va-akaratlan megköveteli, hogy is­mét felmerüljön a NOB tanácsko­zásain az amatőr-profi kérdés és napvilágot lásson annak új megfo­galmazása. ..- Már régebben terveztünk egy új meghatározást, amely a sporto­lók státuszát tisztázná. Ez nem azt jelenti, hogy az alapszabályokban kívánunk változtatásokat eszkö­zölni, hanem a kiegészítő szabá­lyokat módosítanánk. Mindezt az egyes nemzeti sportszövetségek­kel egyetértésben. Azonban van a sportszövetségekkel szemben egy kikötésünk, amely szerint ugyanolyan feltételeket kellene biztosítnai az egyes sportágak vi­lágbajnokságainak és az olimpiai sportrendezvények számára. Azt tervezzük, hogy a nemzetközi sportszövetségekkel olyan megál­lapodásokat dolgozunk ki, ame­lyek lehetővé teszik a szabályok rugalmasabb értelmezését. Tekin­tettel arra, hogy az asztalitenisz­ben és a további új olimpiai sport­ágban, a teniszben pénzdíjas ver­senyeket rendeznek, így a jelen pillanatban nem kis problémát okoz számunkra a megállapodás. Itt Budapesten nagyon érdekes eszmecserét folytattam Evans úr­ral és az a benyomásom, hogy az asztalitenisszel az 1988-as olimpi­án, amikor majd debütál a sportág, nem lesz probléma. Nehezebb kérdés a kielégítő választóvonal megtalálása a teniszben, azonban az 1988-as olimpiáig még sok idő van hátra. • Az utóbbi években gyakran felmerül az olimpiai játékokkal kapcsolatban a gigantizmus kérdése, éppen ezért bizonyára érdekelné a közvéleményt, hogy milyen programmal szerepelne az asztalitenisz az olimpiai játé­kok műsorán. Ugyanis ennek a sportágnak a világversenyei szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül folynak 8-9 napon ke­resztül. Hogyan lenne az olimpi­án? További lényeges kérdés, hogy például az EB-n és VB-n a páros számokban együtt sze­repelnek más-más nemzetbeli­ek. Az olimpián ez lehetséges lenne-e?- Természetesen felmerült a programok túlfeszítettsége is ak­kor, amikor jóváhagytuk, hogy az asztalitenisz olimpiai sportág le­gyen. Ezzel együtt azonban a NOB célja, hogy lehetőleg kevés pingpongozó álljon rajthoz. A fő­versenyben 64 férfi és 32 női ver­senyző szerepelhetne az egyéni­ben, és a páros számokban orszá­gonként két sportoló állhatna rajt­hoz. A páros számokban csak ugyanabból az országból való sportolók szerepelnének és ugyanaz a két sportoló, aki az egyéniben is indulna. Felmerült az a kérdés is, hogy az asztaliteniszt nem lehetne-e a téli olimpia műso­rára tűzni, hogy tehermentesítsük a nyári olimpia programját. Ez nem lehetséges, hiszen kiköté­sünk volt, hogy a téli olimpia mű­során csak olyan sportágak szere­pelhessenek, amelyeknek vala­mely közük van a jéghez és a hó­hoz. Kiegészítésképpen annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az asztalitenisz olimpiai műsorán a férfi egyes, női egyes, férfi és női páros, valamint a vegyes páros szerepel majd. • Az utóbbi időben sok szó esik - különösen a futballal és a tenisszel kapcsolatban - az életkor-korlátozásról. Mi erről Önnek a véleménye?- Ebben a kérdésben nem ér­tünk egyet a FIFA elnökével Joao Havelangéval. Már tárgyaltam ez­zel kapcsolatban vele és ennek eredményeképpen a FIFA vissza­vonta korábbi elhatározását. A Nemzetközi Teniszszövetségből hivatalosan eddig nem hangzott el J. A. SAMARANCH (Mészáros fel­vétele) ilyen javaslat. Mi elvben ellenez­zük az Olimpiai Játékokon való részvétel feltételét bármilyen felső korhatárhoz kötni, ellenben az a véleményünk, hogy néhány sportágban igenis szükséges az alsó korhatár megszabása. így például a tornában, amelyben a Nemzetközi Tornaszövetséggel egyetértésben az a véleményünk, hogy a női résztvevők alsó korha­tára 15, a férfiaké legalább 16 legyen. • Sajnos, a sporttal kapcso­latban nemegyszer kellemetlen kísérőjelenségek merülnek fel, például a rivalitás gyakran egészségtelen nacionalizmusba csap át, sőt nem mentes a sporttól a faji megkülönbözte­tés sem. Mi erről az On véle­ménye?- Az utóbbival kapcsolatban a NOB-on belül nincs probléma. Nagyon sajnáljuk a Dél-afrikai Köztársaság sportolóit, de 1972- ben ki kellett őket zárni a nemzet­Rövidesen beindul a „gépezet“ a sportok királynőjének világában, kezdetét veszi az atlétikai idény. Naponta, szinte a világ minden részéből érkeznek különböző hí­rek a sportág szereplőiről. Ez ért­hető is, hiszen a felkészülés utolsó szakaszához, a formacsiszolás­hoz érkezett. Legjobb hazai atlétáink két cso­portja a napokban tér haza külföldi edzőtáborozásáról. A dobók az olaszországi Tiréniában, a futók harminctagú kollektívája pedig a bulgáriai Várnában készülődött, s reméljük, a téli alapozást, a fel­készülést záró edzőtáborozás eredményes volt, versenyzőink szép teljesítményekkel örvendez­tetnek meg bennünket az idei nagyversenyeken, főleg az idény csúcspontját jelentő athéni EB-n. A hazai versenyzőkről adott rö­vid helyzetjelentés után lássuk, mi újság távolabbi tájakon. Kezdjük a sort a Szovjetunióval, talán azért is, mert örömteli hírek érkez­tek a minap: a magasugrás fe­közi küzdőterekről. A diszkriminá­ciónak nincs helye a sportéletben. Mi tiszteletben tartjuk az egyes nemzeti olimpiai bizottságok auto­nómiáját, de megköveteljük, hogy ők is tiszteletben tartsák a NOB alapszabályzatait, és a Dél-afrikai Köztársasággal szemben a NOB alapszabályzatai értelmében járja­nak el. Mi sohasem fogadjuk el a faji megkülönböztetést^A kérdés első felével kapcsolatban az a vé­leményünk, hogy ez valóban ked­vezőtlen kísérő jelensége a sport­nak. A NOB feladata azonban, hogy a népek békés egymás mel­lett élésének, barátságának elmé­lyítését segítse. Éppen ezért csak támogatjuk, hogy nagyon sok szervezet foglalkozik a fair play- vel. A NOB ezt a jövőben is támo­gatja, hiszen ez egybeesik az Olimpiai Mozgalom céljaival. • Egyre többe kerül egy-egy olimpiai érem, azaz a sportolók felkészítése, számukra a meg­felelő körülmények megterem­tése egyre drágább. A kis orszá­gokban éppen ezért komoly vá­laszút elé érkeznek. Vajon a tö­megsportot vagy a nemzetközi eredményeket hozó élsportot támogassák-e? Létezik-e olyan segélyezési program, amelyben a NOB támogatja a jelentős sportmúltú kis országokat?- Ha a kérdés e fejlődő orszá­gokra vonatkozik, akkor igen. Kü­lönben nehéz helyzetbe kerül­nénk. Mindenképpen különbséget kell tenni a minőségi sport, a ver­senysport és a tömegsport között. Az a tapasztalatunk, hogy az eredményes versenysport támo­gatására számos lehetőség van. Amikor egy-egy ország olimpiai vagy egyéb világversenyen sikert ér el, érmet szerez, akkor támoga­tó is akad. És ilyenkor az illető országban komoly anyagi erőfe­szítéseket is tesznek. Tehát to­vábbra is azt a nézetet vallom, hogy a fejlődő országok támoga­tása elsődleges feladatunk. • A Los-Angeles-i olimpiával kapcsolatban a tévéközvetítést illetően aggodalmat keltő hírek láttak napvilágot. Olyan anyagi követelményekről is szó volt, amelyeket a kis országok nem tudnának teljesíteni. ...- A TV-közvetítésekkel kapcso­latban az olimpiai mozgalomnak két alapvető megfontolása van. Az egyik a gazdasági - hogy milyen összeget hoz a NOB-nak - a má­sik, hogy azt szeretnénk, minél nagyobb mértékben közvetítsük a sportrendezvényeket. Los-An- gelesben már nagyon sok kérdést tisztáztunk, Csehszlovákiában is tárgyalásokat folytattunk erről a kérdésről, és meggyőződésem, hogy az olimpia sportközvetítései minden szocialista ország számá­ra elérhetők lesznek. (M. J.) dettpályás világcsúcstartója, Vlagyimir Jascsenko háromé­ves kihagyás után ismét vissza­tér a pályára. Vologya, aki 1977- ben és 1978-ban 233, illetve 234 cm-rel szabadtéri, majd 1979-ben Milánóban 235 cm-rel fedettpá­lyás világcsúcsot állított fel, 1979. augusztus 11 -én Kaunasban ver­senyzett utoljára. Egy hónappal később porcelválással műtötték. Hosszú hallgatás után nemgrégi- ben Moszkvában adott interjújá­ban bejelentette, hogy edzőjével, Vaszilij Tyeleginnel újra ezd, s a nyáron ott akar lenni a legjobb- bak között. A kalapácsvetés szovjet világ­csúcstartója, a kétszeres olimpiai, valamint az 1978-as prágai Euró­pa-bajnok Jurij Szedih a TASZSZ tudósítójának adott interjújában elmondta, hogy az idén teljesít­ményrobbanással számol a kala­pácsvetésben. A 27 éves atléta szerint öt rivális lehet veszélyes világcsúcsára: honfitársai, Litvinos és Nyikulin, az NDK-beli Steuk Egyszerűen nem is tudnék mást a helyébe képzelni.- Szigorú ember az edzője, ne­tán meg is szokta büntetni?- Szigorúnak szigorú, hiszen sokat követel, de büntetésre, vagy akárcsak szidásra nem emlék­szem. Különben is igyekszem minden utasítását, tanácsát elfo­gadni.- Nem gondolt még arra, hogy abbahagyja, nem fárasztja a min­den bizonnyal egyhangú felké­szülés?- Egyelőre még nem!... Pihe­nőre viszont nagyon sokszor vágytam, és vágyok most is. Dé ez természetes dolog, hiszen a ko­valamint Riehm és Ploghaus. Folytatódik-e az idén a két brit középtávfutó, Coe és Ovett csatája? A külföldi lapok szinte hetente foglalkoznak ezzel a kér­déssel. A legutóbbi jelentések szerint á „brit párbaj“ veszélyben forog, Steve Ovett lába ugyanis még mindig nem jött rendbe. Edzője, Harry Wilson szerint: „Je­lenleg egyáltalán nem érdekel bennünket az atlétikai naptár, sok­kal inkább az foglalkoztat, hogy Steve újból teljesen egészséges legyen.“ Ezzel szemben az ellenfél, Se­bastian Coe nagyon is figyeli a naptárt. Igaz ugyan, hogy sérü­lése miatt télen ő is két hetes kényszerpihenőre kényszerült, de állítólag ez nem zavarta meg külö­nösebben felkészülését. Előzete­sen közzétett naptára a követke­ző: július 17-én 3000 m a Crystal Palace-ban, augusztus 14-én 800 m Nizzában, 18-án Zürichben vi­lágcsúcsjavítási kísérlet 1500 mé­teren (a csúcsot Ovett tartja), ezu­moly felkészülés nemcsak fizikai­lag, hanem idegileg is nagyon fá­rasztó.- Hogyan érzi magát versenyek után?- Legtöbbször, szerencsére, boldog vagyok, de olykor bosz- szankodom is. Ha sikerül Koskin utasításait végrehajtanom, s tu­dom tartani a formámnak megfele­lő iramot, akkor jóleső érzéssel fejezem be a versenyt. Ha nem, akkor még az esetleges győzelem után is mérgelődöm.- Formája alapján mennyire tudja előre megjósolni verseny- eredményeit?- Az ember sohasem lehet százszázalékosan biztos a dolgá­ban. Nagyon sok függ a pillanatnyi idegállapottól, a küzdőszellemtől, a lelkierőtól. A közönség biztatása is kedvezően befolyásolhatja az embert, legalább is a hajrában, az utolsó 100 méteren.- Az 1500 méteres gyorsúszás­ban elsőként lépte át az egykor elérhetetlennek tartott 15 perces álomhatárt. S egyáltalán elérhető­nek tartja a 14 percet is?- Természetesen, hiszen az élet nem állhat meg az 1500 méte­res gyorsúszásban sem. Annak idején, 1970 augusztusában Kin- sella jutott elsőként 16 percen be­lülre. S érzésem szerint, erre az újabb egyperces javulásra is leg­alább tíz évet kell majd várni!...- Mit tart az igazi sportember legfonto­sabb jellemzőinek?- Véleményem sze­rint a versenyző és a versenyszerűen nem sportoló emberek között a hétköznapi életben nincs és nem is lehet különbséget tenni. Az egyes emberek értékét céljaik és tulajdonsága­ik határozzák meg.- Mire készül pálya­futása befejezése után?- Valamilyen formá­ban a sporthoz közel ál-, ló foglalkozást szeret­nék választani. Az idő majd feleletet ad arra, hogy lehet-e jó edző belőlem, lesz-e bennem elég türelem a fiatalok­kal való foglalkozáshoz. Kétségtelenül sok hasz­nos tapasztalatot sze­reztem hosszú, csaknem másfél évtizedes pályafutásom alatt, de kérdés, át tudom-e adni megfele­lően a fiataloknak, vagy addigra esetleg nem válnak-e már idősze­rűtlenné ezek a tapasztalatok?...- Mi a legnagyobb álma?- A sportban - talán szerényte­lenség nélkül mondhatom -, azt hiszem, mindent elértem, amit csak lehetett. Különféle csúcsok, bajnoki címek vannak trófeáim kö­zött. Én már csak arról álmodom, hogy miként sikerül majd beillesz­kednem az életbe. Sikerül-e meg­felelő, az úszáshoz hasonló, igazi örömet adó hivatást, foglalkozást találnom?... tán ismét 800 m Kölnben, Brüssel- ben 1500 m vagy 1 mérföld, Euró­pa-bajnokság szeptember elején, 25-én Eugene-ben 1 mérföld, ok­tóberben Commonwealth Játékok Brisbanben. Ehhez természete­sen még jönnek az országok kö­zötti viadalok, amelyeken Coe ha­zája színeiben rajthoz áll majd. Kicsit szomorúan vettük tudo­másul azt a rövid hírecskét, amely tudtunkra adta, hogy Reinaldo Nehemiah, a 110 méteres gátfu­tás világcsúcstartója nem lesz ott többé a tartánpályákon, egy rög­biklubhoz szerződött! A tengeren­túliak közül további két nagy név hiányozni fog az idén: Evelyn Ashford és Edwin Moses. Őket jövőre azonban viszontlátjuk, az idei évet csupán tanulmányi okok miatt hagyják ki. Visszatérések és búcsúk - mint minden évben, idén is így lesz ez az atlétikában. Reméljük, hogy ezenkívül lesz még egy harmadik dolog is: a berobbanás, mégpedig szép számmal. Tehetséges fiata­lok válnak egycsapásra világnagy­ságokká. URBÁN KLÁRA V. D. KAPUNYITÁS ELŐTT AZ ATLÉTIKÁBAN Juan Antonio Samaranch sajtótájékoztatójáról Április 23. és 26. között a Magyar Olimpiai Bizottság meghívására Magyarországra látogatott Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Elutazása előtt nemzetközi sajtótájékoz­tatón találkozott a Budapesten tartózkodó külföldi újságírókkal is, akik az asztalitenisz EB-n vettek részt. A sajtótájékoztatón feltett kérdések érintették a nemzetközi sportmozgalom legaktuálisabb kérdéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents