Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-17 / 115. szám, hétfő
A még élő népi hagyomány ápolása, megszólaltatása nagyon szép és nagyon komoly feladat. E feladatot vállalva kezdeményezte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége a Tavaszi szél... népdalversenyt is. A már több mint tízéves múltra visszatekintő mozgalom és a még korábban elkezdett népdalgyűjtések nem kis eredménye, hogy megismerhettünk éneklőcsoportokat, olyan énekeseket, mint Brath Margit, Motyovszky Teréz, Csank Dezsőné és sokan mások, akik falujuk, szűkebb tájegységük dallamvilágának őrzői és egyedi előadásmódjukkal kiváló megszólal- tatói. Az idei, immár nyolcadik alkalommal meghirdetett verseny járási döntőinek a vége felé járunk. Mint zsűritag hét járási döntőt volt alkalmam megtekinteni és a versenyszabályok értelmében az egyes kategóriák legjobbjait a kerületi szemlére javasolni. Az egyes döntők nagy tömegeket érintenek, izgalomban tartják a közönséget, ugyanúgy a zsűrit. Elsősorban azzal, hogy a már ismert csoportok és szólisták mit és hogyan adnak elő, melyik tájegység milyen stílusú dalát, milyen új arcokkal találkozhatunk stb. Sajnos, arról a kultúráról, amelyet a népdal, a népköltészet is jelentenek, továbbá ezek jelentőségéről sem a verseny közben, sem a végén nem sok ismeretet kap a néha tájékozatlan közönség. A népdal iránti érdeklődés, mely a 70-es évek elején erősödött föl, máig nem csökkent. Az idei verseny ennek ellenére - úgy érzem - nem hozott felszínre any- nyi, eddig számba nem vett értéket, mint a korábbiak. Sok olyan nótafa, éneklőcsoport, akit, illetve amelyet hagyományos kultúránk igaz őrzőként és tolmácsolóiként ismerünk, távol maradt az idei Tavaszi széltől. Motyovszky Teréz, Sain Klára, Gatyás József hiánya nemcsak a zsűrinek tűnt fel. Bár lehet, hogy ez egyedül a szervezők mulasztásának „köszönhető“. De lehet, hogy egyébről van szó. Az idősebb emberek beleuntak a versengésbe. S ezen el kellene gondolkodniuk a Tavaszi szél... rendezőinek, a szervezőknek, a zsűritagoknak, akiket a verseny közelebbről érint: ez a hosz- szan tartó, sokfordulós verseny kategóriáival, elbírálási rendszerével, mely - lévén szó sokszor idős, színpadhoz, versenyzéshez nem szokott emberekről -, érthető sértődésre is alkalmat nyújt, megfelelő formája-e népi kultúránk hagyományőrzői és tudásanyaguk megismerésének, illetve népszerűsítésének. Nem volna-e helyesebb a járási döntőket minősítő jellegűvé alakítani, a kerületi és az országos versenyek helyett inkább fesztivált rendezni. Persze, egy ilyen rendszer sokkal időigényesebb volna és főleg több hozzáértő szakember bevonását kívánná, akik a legjobb szólistákat és csoportokat kijelölnék és felkészítenék, a fesztivál tartalmát pontosan meghatároznák. Egy fesztiválműsor, mely többször és az ország több helyén is bemutatható, kizárná a jelenlegi versenyrendszernek azt a fogyatékosságát, hogy ugyanazok a versenyzők ugyanazzal a repertoárral ugyanazon közönség előtt egy év során többször is szerepeljenek, míg más vidékek (járások) közönsége előtt teljesen ismeretlenek maradnak. Kiválóan előadó hagyományőrzőink, a népdal tehetséges fiatal ápolói népszerűsítésének, azaz népdalkincsünk terjesztésének egyéb formáiról is el kellene gondolkodnunk. Éppen a Tavaszi szél... legjobbakat kiemelő jellege nyújthatná az alkalmat arra, hogy a népi kultúrának ezeket az értékeit mai adandóbb módon is megőrizzük. (Nem hiszem, hogy megvalósíthatatlan elképzelés rádió- felvétel, hanglemez, filmfelvétel készítése a fesztiválra már különben is alaposan felkészült előadók szerepeltetésével.) Jobb felkészüléssel és alaposabb felkészítés mellett nem fordulhatna elő, hogy az elhangzott népdalok kilencven százaléka új stílusú, még azok a nótafák is ABBA, AABA, AAAA55 szerkezetű dalt énekeljenek, akiknek dallamkincsében megtalálhatók a régi rétegértékesebbjei is - mint azt az idei versenyen tapasztaltuk. A népdal igazi művészet. Legbensőbb énünkről közöl ismereteket. Nem engedhetjük meg, hogy a Tavaszi szél... csak arra legyen alkalom, hogy pódiumot biztosít népdalénekeseknek. NÉMETH IMRE Énekkarok, kórusvezetök figyelmébe A CSEMADOK Központi Bizottsága népművészeti osztálya és a Népművelési Intézet módszertani és szakmai irányító szerve, a központi zenei tanácsadó testület legutóbbi ülésén javaslatot dolgozott ki a Csengő Énekszó '83 és a VI. Kodály-napok kötelező, illetve közös kórusműveivel kapcsolatban. A már jóváhagyott javaslatot a rendezvényeinkre készülő kórusok tájékoztatása végett közöljük. Csengő Énekszó '83, a gyermek- és ifjúsági énekkarok központi fesztiválja Kötelező mű a gyermek- és ifjúsági kórusok részére: Kocsár Miklós Tavasz-ébresztő című egynemű karra írt háromszólamú kórusműve, (mely a gálaműsorban közös számként is elhangzik.). Közös énekkari müvek (1) az egyesített gyermekkórusok részére Alfréd Zemenovský A barátság stafétája; (2) az egyesített gyermek- és ifjúsági kórusok részére Karai József Áradj zene, Népdalcsokor Ág Tibor összeállításában; (3) az egyesített vegyeskarok, ifjúsági- és gyermekkórusok részére Kodály Zoltán Magyarokhoz. Gyermek- és ifjúsági kórusaink számára most fejeződtek be a járási és kerületi énekkari fesztiválok. Kérjük az énekkar-vezetőket, hogy a Csengő Énekszó ’83 magasabb művészi színvonala érdekében már most kezdjenek hozzá a kötelező és közös kórusmüvek tanításához. VI. Kodály-napok, a^elnőtt kórusok központi fesztiválja Kötelező művek (1) a vegyeskarok számára Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntő (ez a mű a gálaműsorban közös számként is elhangzik): (2) a női karok számára Bartók Béla Ne menj el; (3) a férfikarok számára Bárdos Lajos Egy se legény. Közös énekkari művek (1) az egyesített női karok számára Karai József Szabadság szállj közénk; (2) az egyesített férfikarok számára Bárdos Lajos Huszárnő- ta; (3) az egyesített vegyeskarok részére Eugen Suchoň Aká si mi krásna, Népdalcsokor Ág Tibor összeállításában; (4) az egyesített vegyeskarok és gyermekkarok részére Kodály Zoltán Magyarokhoz, Szíjjártó Jenő Békedal. A VI. Kodály-napokra 1984. júniusában kerül sor. Mindkét rendezvényünket hivatalos versenyfelhívás fogja megelőzni; a Csengő Énekszó ’83-ra már ez év szeptemberében várható valamennyi magyar nyelvű sajtóban. A felhívás tartalmazni fogja a jelentkezés módját, határidejét és a verseny szabályait. DEBRÖDI D. GÉZA A XIX. Jókai-napok műsorából Maradandóbbá tenni az értékeket A Tavaszi szél.. .járási döntőinek margójára A CSEMADOK lévai (Levice) városi szervezetének színjátszó csoportja Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámáját mutatja be A kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad Tóth László Átkelés című versét dolgozta föl Folk hátán folk a címe a dunamocsi (Moča) kisszínpad műsorának A marcelházai (Marcelová) Jókai Mór Kisszínpad Több ismeretlenű egyenlőtlenség című műsorának egy jelenete A komáromi (Komárno) színjátszók Dávid Rózsa Könnyű a nőknek című vígjátékával szerepelnek (Molnár László felvételei)- Találkoztok ti még velünk a Dunamenti Tavaszon - mondotta e sorok íróiának Csicsay Alajos, a Párkányi (Štúrovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója vagy három évvel ezelőtt, amikor személyes találkozásunk alkalmával szóvá tettem, hogy olyan nagy iskola mint az övék, miért nincs jelen jobban gyermek amatőr művészeti mozgalmunkban. Kérdeztem ezt annak ellenére, ho^y tudtam kitűnő énekkarukról meg arról a sok szép eredményről, melyek jelzik, hogy a pedagógusok nemcsak a kötelező tananyagot igyekeznek becsületesen átadni a mintegy ezer gyereknek, hanem a különböző szakköri és más, osztályon kívüli tevékenységi területeken is sikeresek tanítványaik múvelésében-gyarapítá- sában. Nos, az igazgató akkori, határozott optimizmusból fakadt kijelentését ma már jelen időben mondhatjuk, ugyanis az idei Dunamenti Tavaszon lesz gyermekcsoport momra a bábuzás, hiszen az óvodában is csináljuk a kicsinyekkel, Elsősök, másodikosok, harmadikosok tagjai a csoportnak, összesen húszán, nagyobb részt lányok. Több gyereket jól ismert Bernáth Margit, hozzájuk jártak óvodába.- A világjáró kiskakásról szóló műsorunk alapanyagát a Kis Építőből vettük, ezt mondókákkal, dalokkal bővítettük, ily módon részben ritmusjátéknak is tekinthető az összeállítás. Az egyszerűséget és a vidámságot tekintjük elsősorban fontosnak. Fakanalas bábukkal dolgozunk, melyeknek az elkészítésében nagyobb gyerekek is segítettek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Az lelkesít, hogy a gyerekek is örülnek a bábuzásnak, olykor eljönnek volt egy bábszakértó - veszi át a szót Csicsay Alajos. - Megtetszett neki a csoport és még a kerületi döntő előtt lejött, hogy segítsen csiszolni a műsort. Végigültem én is a próbát, mire azt mondta, ilyet ő még nem látott. Hogy egy igazgatót ilyesmi ennyire érdekeljen. Bizonyára nem csodálkozik a nyitrai vendég, ha három évvel ezelőtt ő is hallja Csicsay Alajostól azt a mondatot, mellyel e cikk kezdődik. És amellyel befejeződik, az a Bernáth Margité:- Holnap a kultúrházban próbálunk. Hasznos tanácsokat kaptunk a kerületi verseny zsűrijétől, azok szerint alakítunk még a műsoron. A gyerekeknek újabb kedvet, erőt adott, hogy bejutottunk az országos döntőbe. BODNÁR GYULA ÚJ SZÚ 4 1982. V. 17. A nevük: Nevenincs a párkányi iskolából, a Nevenincs bábegyüttes. Két évvel ezelőtt kezdődött meg a munka, Gora Ilona tanítónő vezetésével. Ő betegség miatt nem vehet részt beszélgetésünkön, de itt van társa, Bernáth Margit óvónő.- Góráné már dolgozott a gyerekekkel - mondja -, amikor szólt nekem, lenne-e kedvem átnézni hozzájuk. Igent válaszoltam, és nemcsak azért, mert közel van egymáshoz az iskola és az óvoda. Érdekelt, amit csinálnak. Meg valahogy úgy vagyok, ha nincs munkám, keresek magamnak. Természetesen, nem volt idegen száa lakásomra, van, hogy tízen egyszerre, aztán lemezt hallgatnak, játszanak. Minden feltételünk megvan a munkához. Ezt az utolsó mondatot különösen szívesen jegyzem le, mert benne foglaltatik az is, ,hogy itt sem az iskolában, sem az óvodában nem gátolják Bernáth Margi- tékat a gyermekekkel végzett nemes tevékenységükben, mint számos helyütt számos tenniakaró pedagógust, akik ilyen formában is szeretnék művelni a legifjabb nemzedék szellemi és lelki világát, fejleszteni szépérzékét. Hanem eppen ellenkezőleg.- A járási versenyen Nyitráról
