Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-15 / 88. szám, csütörtök
Kísérletezni (is) tudni kell SZEMLÉLETVÁLTOZÁS — JÓ IRÁNYBA Pályaválasztásról a szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban Ha április, akkor szlovákiai magyar kerületi amatőr fesztiválok. Jómagam ezúttal két ilyen rendezvényre jutottam el: Kelet-Szlováki- ában a felnőtt színjátszók és kis- színpadok produkcióit, gután (Kolárovo) pedig a gyermek színjátszók, kisszinpadok és bábozók előadásait tekintettem meg. Egy ideig úgy gondoltam, külön írok e két seregszemléről, de aztán mégis másként döntöttem. Egyrészt még korainak tartok egy-egy előadást értékelni, mert jó részük még kiforratlan, kisebb-nagyobb módosításra, finomításra szorul. Másrészt viszont mindkét helyen olyan jelenségeket véltem felfedezni, amelyek egész jelenlegi szlovákiai magyar amatőr mozgalmunkat jellemzik, nem egy esetben károsan befolyásolják. Az említett rendezvények egyik kétségtelen pozitívuma, hogy új csoportok mutatkoztak be. Kultivált versmondással vétették magukat észre a kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Irodalmi Színpadának tagjai, nemcsak lelkesnek, hanem ambiciózus rendezőjükkel tehetségesnek tűnnek a bolyi (Bol) színjátszók, örültünk a párkányi (Štúrovo) bábosok, valamint a tardoskeddi (Tvrdošovce) gyermek kisszínpad bemutatkozásának is. Velük és a többi csoporttal nyilvánvalóan terebélyesedik a mozgalom. Más kérdés azonban, hogy színvonala emelkedik-e. A végső választ minden bizonnyal csak az országos seregszemlék után lehet megadni, de úgy érzem, ebben az évben csupán egy-két kiemelkedő előadásnak tapsolhatunk csupán. Örvendetes, hogy a csoportjaink nagy része szakított a megkövesedett formákkal, a szentimentális színjátszással, darabválasztásban, rendezői eszközökben, játékban igyekeznek korszerűek lenni, a kreatív színjátszás elemeiből meríteni. Divat lett például a színjátékhoz, kisszínpadi összeállításhoz keretjátékot írni, az előadást lehetőleg a nézőtérről kezdeni. Ez önmagában szellemes megoldás lehet, csakhogy az előadásnak e részére is vonatkoznak a dramaturgiai, színpadi törvényszerűségek. Mert ha keretjátékba foglalják a történetet, ha tudatosan kilépnek a cselekményből, akkor ezt a két- vagy többsíkúságot, a színpadi időt rendezésben, játékban megfelelően érzékeltetni kell. Elsősorban Gútán sok volt az ilyen hibából adódó zűrzavar. Az előadásokat követő értékelésen az érintettek nem tudtak megnyugtatóan válaszolni a bíráló bizottság kérdéseire, kifogásaira. Több tapasztalt, korábbi években nagy sikert arató rendező mostani munkájában összekuszálódott a színpadi idő, a különböző idősí- . kok elmosódtak, egyszóval az előadás ,, olvashatatlanná“ vált a néző és a szakember számára egyaránt. A másik divatjelenség a közönség bevonása a játékba. Ez is frappáns ötlet lehet, de a megvalósítás nagyfokú improvizációs készségei igényel a rendezőtől és főleg a szereplőtől. Mert a közönséget ilyen vonatkozásban sem szabad becsapni. Ha már lemegyünk a nézőtérre, és felhívjuk a színpadra, akkor feltétlenül számolni kell azzal, hogy akadhatnak olyan bátor vállalkozók, akiknek kedvük lesz részt venni a játékban. Ezzel a lehetőséggel több rendező nem számolt. Az egyik előadáson például lejött az egyik szereplő a nézőtérre, segítséget kért a hétfejű sárkány elleni harchoz. Amikor néhányan felálltak, a kis szereplő zavarodottan iszkolt vissza a színpadra: nem tudta, mit tegyen a színpad felé igyekvő gyermeknézőkkel. Még rosszabbul járt az egyik bábcsoport. Ők a paravánon átúszó egérfigurákkal valószínűleg riogatni akarták a nézőket. Ez azonban olyannyira jól sikerült, hogy a kíváncsi gyermeksereg teljesen érthetően a színpad előteréhez rohant. Senkit sem érdekelt az előadás további része, csaknem mindenki az egérfigurákért birkózott. Tudom, a tanulságokat köny- nyebb leírni, mint megszívlelni, de más megoldás egyszerűen nincs. Kísérletezésnél, improvizálásnál is alaposan ismerni - és alkalmazni - kell a dramaturgiai, színpadi, esztétikai törvényszerűséget. Különben a legjobb elgondolásból is zűrzavar, unalmas előadás alakul ki a színpadon. Szólni kell a kerületi fesztiválok műsorairól is. Kelet-Szlovákiában kimagasló volt a szervezés, jutott A nálunk elsősorban ifjúsági regények és útikönyvek írójaként számon tartott Szombathy Viktor 1902. április 8-án született Rimaszombatban (Rimavská Sobota). A Nyusta-Likéren eltöltött örömteli gyermekévek után szülővárosában érettségizett, majd Pesten szigorló orvosként végzett. Első cikkei a rimaszombati Gömör című lapban, majd a bratislavai Magyar Hírlapban jelentek meg. Elbeszéléskötettel 1924-ben jelentkezett, 1926- ban ifjúsági regényt írt (mindkettőt a berlini Voggenreiter adta ki, Bratislavában nyomtatva). Pesten már számos novellát is írt, de főképpen a Prágai Magyar Hírlap színi-, zene- és képzőművészeti kritikusaként tevékenykedett. No- velláskötetét, melynek témáit a li- toméricei kaszárnya magyar katonáinak életéből merítette, Én kedves népem címen adta ki. 1930 őszén megválasztották a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület titkárává, majd főtitkárává és múzeumigazgatójává. Első dolgának tartotta, hogy a komáromi múzeumot átrendeztesse és újra megnyissa a közönség számára. A gyűjteményalap, elsősorban pedig a néprajzi részleg gyarapítása érdekében felvette a kapcsolatot Khin Antallal, a so- morjai (Šamorín) múzeum (az akkori Csallóközi Múzeum) igazgatójával, aki mint a régi halászat kiváló ismerője, sokat segíthetett e mesterség emlékeinek összegyűjtésében. Szombathy Viktor rengeteg előadást tartott városokban és falvakon, részt vett irodalmi felolvasásokon, falusi színielőadásokon. Szerkesztője volt a Komáidő szakmai megbeszélésekre, vitákra, értékelésekre. Gútán, ahol több csoport volt, már igencsak zsúfoltnak tűnt a program. Emiatt például a szavalok és a prózá- mondók versenyének értékelésére egyszerűen nem jutott idő, mert a gyermekek és a szüleik már sietitek a menetrendszerű autóbuszokra. Valamit tenni kellene azért is, hogy a gyerkőcök jobban érezzék magukat a fesztivál színhelyén. A gútai verseny szevezőit dicséri viszont, hogy három napon át telt ház volt, több száz gyermek tapsolt az előadásokon. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy az átszervezésekből a kellőképpen át nem gondolt takarékosságokból eredően a nyugat-szlovákiai negyedik és ötödik kategóriájú szavalok két nappal (!) a verseny előtt tudták meg, hogy egyáltalán lesz-e verseny és hol. Ez a súlyos mulasztás nemcsak kedvét szegi a szavatoknak és a pedagógusoknak, de lejáratja önmagát, a nemes vetélkedést is. Voltak természetesen szép, emlékezetes színházi pillanatok is. Felejthetetlen színházi élményt nyújtott a Kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad Tóth László Átkelésének elemi erejű, szuggesztív hangvételű előadásával, Gágyor Ildikó rendezésében. Kellemes perceket szerzett a szenei (Senec) Pöttömszínház A rátóti csikótojás óímü ismert mese Csuka Gyuláné rendezte ötletes feldolgozásával. So- óky László és Szabó Lívia hozzáértését, lelkesedését dicséri, hogy egyre többet hallunk a marcelházi- akról (Marcelová). Az idén tehetséges prózamondóiknak, nem hibátlan, de figyelemre méltó gyermekszínházi produkciójuknak, valamint jól pergő bábjátékuknak tapsolhattunk. Az országos fesztiválokig még egyenletesebb előadás kerekedhet a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Kisfókusz, a Csallóközi Gyermekszínpad, a buzitai (Buzica) felnőtt színjátszók és a kassai pinceszínpad előadásaiból, s talán más produkciókból is. Ha valóban alaposan és kritikusan értékelik az előadásaik jelenlegi állapotát, a különböző, helytálló észrevételeket. Ha lesz akaratuk, erejük a még meglevő hibák és „szeplök“ eltávolításához. A továbblépéshez. SZILVÁSSY JÓZSEF romi Lapok-nak, a Prágai Magyar Hírlapnak, a Magyar Vasárnap című SZMKE-kulturális lapnak, a Magyar írás című irodalmi folyóiratnak, munkatársa a bratislavai Híradónak. Dolgozott a prágai, a bratislavai rádiónak, • Az 1930-as évek végén új kötetekkel jelentkezik. A tízkötetes Szlovenszkói írók sorozatban jelenik meg a Zöld hegyek balladája (1937) és az Elesni nem szabad (1938), majd az És mindenki visz- szatér (1939) című regénye. 1940-ben elhagyta Komáromot, s a pesti Forrás nyomdához került, mint szerkesztő és lektor. A Forrás nyomda szerkesztőjeként 1943-ig tevékenykedett. Ezután a Forrás című havi folyóiratot szerkesztette. A felszabadulás után a Magyar Nemzeti Bank kulturális osztályának és könyvtárának egyik vezetője lett, majd az egyik építészeti vállalat műszaki előadója, 1954-1965 között pedig az Építők Szakszervezetének főkönyvtárosi és előadásszervezői, s az Építők Műszaki Klubjának igazgatói teendőit látta el. 1965-ig, nyugdíjba vonulásáig, útleírások szerzője- ként is ismertté vált. Eddig 25 kisebb-nagyobb útikönyvet írt, többek között Csehszlovákiáról, Prágáról és Ausztriáról. Az írást még ma sem hagyta abba (a nyolc regényen és tizennégy ifjúsági regényen kívül) jelenleg a Móra Ifjúsági Kiadónál két könyve van előkészületben. A Szentendréről szóló könyvén kívül egy rimaszombati vonatkozású, s a török idők alatt, 1590-ben játszódó regényt készít elő. TOK BÉLA Nemrég egy csapat alapiskolás gondterhelt beszélgetését hallgattam végig egy bodrogközi kisváros vasútállomásán. Szőke, a tavasz szeplője- gyeit arcán viselő fiú kezdte: Végre beleegyeztek, hogyha helyszűke miatt nem vesznek fel az ipariba, ne szakmunkásképzőbe menjek. Nehezen értették meg, hogy én nem gépésztechnikus vagy szakmunkás akarok lenni, hanem gépészmérnök. - Befejezve tömör eszmefuttatását, ka- maszosan belekönyököl társába, aki át is veszi a szót:- Ez még a jobbik eset, mert te kitüntetett tanuló vagy. Nekem persze két hármason is volt, ők pedig ahelyett, hogy belenyugodnának, hogy a fiukból érettségizett szakmunkás lesz, gimnáziumba .kényszerítenek. - Továbtírc,;? szomorú arccal figyelt a kissé túlzottan magabizos rövid hajú lányra, akinek a mondatáért ezt az egész párbeszédet rekonstruáltam:- Egyelőre egyik szülőm sem szól bele a pályaválasztásomba. Én meg nem tudom mihez kezdjek, hát gimnáziumba jelentkeztem... Ebből a párbeszédből is kiderül, hogy a legtöbb bizonytalanság még mindig a gimnáziumokba készülők gondolatai között bujkál. Talán kevesen tudatosítanák, hogy a gimnáziumok elsősorban a főiskolai és egyetemi tanulmányokra készítik elő a diákokat? Ebből a szónoki kérdésből eredően, az sem elfogadható, amit az egyik fiú szülei akarnak: mindenáron gimnázium. Végül is mi hát a megfelelő megoldás? A gimnáziumok nyújtotta széles általános műveltségre, a mély természettudományos és humán műveltségre, az egzakt elméleti gondolkodás alapjaira épített tudásra feltétlenül szüksége van annak a diáknak, aki főiskolára, egyetemre jelentkezik. Ebből eredően a középiskolák között meghatározott helyet foglalnak el a gimnáziumok. A szepsi (Moldava nad Bod- vou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának és Gimnáziumnak közös igazgatósága van.- Idén a gimnáziumban érettségizők közül hányán tanulnak tovább? - kérdezem Nagy János igazgatótól- A tizenkilenc végzős közül tizenketten jelentkeztek főiskolára vagy egyetemre. Ez kb. hatvanhárom százalékot tesz ki. A többiek közül öten szakosító iskolába mennek, hárman pedig munkába állnak.- Kérem, hogy a továbbtanulók megoszlásáról is szóljon! ötvennyolc százalékuk - vagyis heten - műszaki irányzatra jelentkezett. Közöttük egy diák katonai főiskolán szeretne tanulni. A többiek a zvoleni faipari és erdészeti főiskolára, a nyitrai mezőgazdasági főiskolára, illetve bölcsészettudományi és természettudományi karokra jelentkeztek. Meg kell jegyeznem, hogy az öt szakosítóba felvételiző diák közül kettő a katonai hivatást választotta.- Milyen a továbbtanulásra jelentkezők szociális összetétele?- Döntő többségük munkás- és parasztszármazású, ami egyben azt is igazolja, hogy az iskolánk vonzáskörében élő, többnyire a mezőgazdaságban dolgozó családok esetében pozitív szemléletváltozás is bekövetkezett. A szepsi gimnázium azok közé tartozik, ahol az új középiskolai oktatási rendszer irányelveinek megfelelően a mezőgazdasági termelés alapjait is tanítják. Ez természetes is, hiszen közvetlen közelében olyan országos hírű szövetkezetek dolgoznak, mint a bodol- lói (Budulov), a bódvaújfalusi (Nová Bodva), a perényi (Perín) és a buzitai (Buzica.)- Milyen az együttműködés az új tantárgy oktatásában az iskola és a mezőgazdasági üzemek között?- Egyetlen szóval felelhetek: kiváló. Ennek az az előnye, hogy azok a diákok, akik nem tanulhatnak tovább, a szövetkezetekben dolgozhatnak, és munka mellett megszerezhetik a szakmai képesítést. Elsősorban a bodollói szövetkezettel tartjuk a kapcsolatot, de többiek sem zárkóznak el. Szerződésben is rögzített feltételek szerint kölcsönzik a gépeket, szerszámokat, vetőmaggal, vegyszerekkel is el látnok bennünket. Segítségükkel fóliaházat is építhettünk. Szólni kell arról is, hogy a bodollói szövetkezet támogatja a Bódva népi együttest, amelyben több diákunk táncol. Ha a továbbtanulásról beszélünk, a magyar nemzetiségű diákok esetében szinte mindig a szlovák nyelvtudásra terelődik a szó. Megszokott fordulata a pályaválasztási riportoknak, hogy erről a témáról a szlovák nyelv és irodalom tanárait kérdezik. Ezúttal jó okom volt rá, hogy nem ezt tettem. Demeterné Pruszák Mária matematika szakos tanár annak idején a szepsi gimnáziumban érettségizett. Innen került a prágai Károly Egyetem természettudományi karára.- A magam példájával is bizonyíthatom, hogy iskolánk tanulói megállják helyüket a csehországi és a szlovákiai főiskolákon. Aki becsületesen tanul és erős tárgyi alapokat szerez, annak a nyelv sem okozhat problémát. A mai gimnazisták már többet tudnak matematikából, mint mi annak idején. A matematika oktatásban széles teret kapott a differenciál- és integrálszámítás, valamint a matematikai analízis. Ezzel együtt bizonyos engedményeket is kapnak a most érettségiző diákok. Ez az első esztendő, amikor nem kötelező a matematikai érettségi. Csak azok érettségiznek matematikából, akik műszaki vagy természettudományos szakokra jelentkeztek továbbtanulni.- Érdekelne, hogy ilyen engedmények mellett mégis hányán választották érettségi tárgyként a matematikát?- Tizenkilencből hatan akarnak ebből vizsgázni. Heti négy matematika órát és két óra választható gyakorlatot tartunk, ehhez kapcsolódik még a heti egy óra szakkonverzáció, amelyen a megtanult anyagot szlovákul is átveszik a diákok.- Milyenek a tapasztalatai a szakkonverzációt illetően?- Ez a szlovák nyelvismeretük elmélyítésén kívül a tárgyi tudásukat is gyarapítja, hiszen ezen az órán tömören összefoglaljuk a tanultakat. S így van ez fizikából és biológiából is. Nagyon nagy segítséget nyújt a matematikából való felkészülésben az olimpia iskolai fordulója is, amelyen az ebből a tárgyból érettségizők vesznek részt. Az igazgató és a matematika tanár szavaiból következtetve a szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium idén érettségiző diákjainak megvan az esélyük arra, hogy sikeres felvételi vizsgát tegyenek a kiválasztott felsőoktatási intézményekben. Iskolájukban a következő tanévben 25 kilencedikes, illetve nyolcadikos szeretne továbbtanulni. A sikeres felvételi után nagyrészt rajtuk múlik, hogy négy év múlva milyen érzésekkel, gondolatokkal foglalkoznak majd a pályaválasztással? DUSZA ISTVÁN Pillanatkép a Kisfókusz műsorából (Gyökeres György felvétele) Szombathy Viktor nyolcvanéves