Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-14 / 87. szám, szerda
ÚJ szú 5 1982. IV. 14. Szót érteni az emberekkel BESZÉLGETÉS A SZAKSZERVEZETEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL Holnap kezdődik a X. szakszervezeti kongresszus, amely minden bizonnyal nemcsak a dolgozók legszélesebb rétegeit képviselő Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, hanem egész társadalmunk fontos politikai eseménye. Ebből az alkalomból beszélgettünk a mozgalom időszerű kérdéseiről Bratislava II. Városkerületi Szakszervezeti Tanácsának elnökével, a X. szakszervezeti kongresszus küldöttével. Ivan Zeman mérnökkel. 0 A II. városkerület Bratislava legnagyobb ipari körzete. Hogyan tükröződik ez vissza a szakszervezeti életben?- Városkerületünk valóban erős munkásközpont, következésképpen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom is számottevő erőt képvisel. A 271 alapszervezetnek 70 672 tagja van, a szervezettség közel száz százalékos (98,8 •- a szerk. megj.). Városkerületünkben működik továbbá a mi szervünkhöz hasonló jogkörrel felruházva a Slovnaft építését végző üzemek szakszervezeti dolgozóit tömöritö építési Szakszervezeti Tanács, amellyel szorosan együttműködünk. Ez együttvéve olyan erő. amelyet bünos dolog lenne elhanyagolni, ellenkezőleg, össze kell fogni, szervezni, irányítani - ez lenne a mi feladatunk. 0 Melyek tehát azok a fő feladatok. amelyek a szakszervezeti tanácsra hárulnak, és hogyan oldja meg őket?- Nem a mi feladatunk, mert erre vannak az ágazati szakszervezeti szövetségek, de így is a gazdasági kérdésekkel, a termelési feladatok teljesítésének és túlteljesítésének előmozdításával foglalkozunk elsődlegesen. Szervezzük és irányítjuk a szocialista munkaversenyt, a kezdeményezést, a különféle takarékossági intézkedéseket és egyéb mozgalmakat. Mindent, ami a hatékonyabb gazdálkodást, a többterme- iést szolgálja. Nem tűrhetjük például, hogy a kötelezettségvállalások csak a tervteljesítés eszközei legyenek. A tervteljesítés magától érthető kötelesség, mindenki ezért kapja a fizetését. A jó és elfogadható kötelezettségvállalás az, amit ezen felül teszünk. Erre irányítjuk a szakszervezeti tagok figyelmét. Ezért egyik fontos feladatunknak tekintjük a különböző munkacsoportok, szocialista munkabrigádok, komplex raciona- lizációs brigádok vezetőinek és tagjainak felkészítését, képzését. Nyilván ennek köszönhető, hogy városkerületünkben egészen jól meghonosodtak a szocialista munkaverseny magasabb szintű formái. A szocialista munkabrigádokba 30 424-en versenyeznek, s a 2318 brigád fele már megkapta a cím bronz- vagy ezüstfokozatát, sót 899 már aranyjelvényes. A 317 komplex racionalizációs brigádnak 2945 tagja van. Különösen figyelemre méltó eredményeket értünk el e téren a Slovnaftban, a Dop- rastavban, a Csehszlovák Duna- hajózási Vállalatban és a cérnagyárban, ahol a gazdasági vezetés és az üzemi bizottságok a szocialista munkaverseny szervezését és ellenőrzését az irányító munka szerves részének tekintik, és ahol az üzemi bizottságokat egyenrangú partnerként kezelik. 0 Hol vannak még a szakszervezeti tanács megállapítása szerint tartalékok?- Az elmondottakon kívül az újító- és feltaláló mozgalomban. Az újítómozgalomnak elég jó alapja van városkerületünkben, hiszen több mint 2100 újítót tartunk nyilván, akik rendszeresen foglalkoznak újítással, ésszerűsítéssel, ezzel szemben a feltaláló mozgalom még gyermekcipőben jár. Egy-egy találmány olyan ritka, mint a fehér holló. Az utóbbi időben bíztató eredményeket értünk el a tudomány, a kutatás és a termelés kapcsolatának szorosabbá fűzésében. A Nehézgépipari Üzem kutatóintézetének, a textilipari kutatóintézetnek és a Technika Házának részvételével tudományostermelési társulás jött létre a munkafolyamatok robotizálásának meggyorsítására. Hasonló társulás van kialakulóban a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyi-technoló- giai Karának, a szénhidrátok és kőolajszármazékok kutatóintézetének és a Slovnaftnak a részvételével. Ezeknek a társulásoknak az a céljuk, hogy a tudomány és a kutatás eredményeit minél rövi- debb úton eljuttassák a gyakorlatba. Ezeket a próbálkozásokat a pártszervekkel együtt messzemenően támogatjuk. A legnagyobb tartalékokat azonban a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésére hozott komplex intézkedések következetesebb érvényesítésében látom. Egy idő óta divat a komplex intézkedésekről beszélni, de az az érzésem, hogy sokan azt sem tudják, mi az. Pedig szerintem csakis akkor érjük el a kívánt hatást, ha a legfelsőbb irányító munkahelyek felelős dolgozóitól a legkisebb műhely munkásáig mindenki tisztában lesz a komplex intézkedések alapelveivel, és meg is lesz győződve azok helyességéről. Csakis ilyen körülmények között érhetjük el, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei is érdemlegesen beleszólhassanak a tervezésbe és irányításba. Ehhez szükséges továbbá, hogy az üzemek kellő időben kapják meg az állami iránytervet, hogy a legalacsonyabb szinten is legyen idő annak megvitatására. Sajnos - és ezt a városkerületi szakszervezeti konferencián élesen bíráltuk - az iránytervek meglehetősen későn jutottak el a legtöbb üzembe. Nem volt idő és mód arra, hogy minden szinten és munkahelyen alaposan megvitassák, kiegészítsék, módosítsák és elfogadtassák. Ettől függetlenül legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy megmagyarázzuk és elfogadtassuk a komplex intézkedések és a kezdeményező tervezés alapelveit. Ezzel kapcsolatban hadd hívjam még fel a figyelmet a termelési értekezlet pótolhatatlan szerepére. A termelési értekezlet - ha nem formális - az üzemi demokrácia legfontosabb láncszeme, és ahol így értelmezik, a feladatok teljesítésének legfontosabb eszköze. Ha az emberek tudják, hogy mi a feladatuk, mert megmagyaráztuk nekik, és azt is, mit kapnak érte, esetleg a többletmunkáért, a többlettermelésért, és bele is szólhatnak a dolgokba, akkor szívesen vállalják az igényesebb feladatokat is. Szót kell tehát érteni az emberekkel, és erre legjobb alkalom a termelési értekezlet. Jó példa erre a Slovnaft, amelynek kétségkívül igényes állami tervfeladatokat irányoznak elő, de mert már nagyon olajozottan működik a kezdeményező tervezés és a termelési értekezlet gépezete, folyamatos a tervteljesítés is, nincsenek kiesések és megrázkódtatások. Nagy feladat vár ránk, minden szakszervezeti tisztségviselőre, hogy máshol is hasonló állapotot teremtsünk, s aprólékos tömegpolitikai munkával mindenkiben elültessük ezt az ún. ,,ökonó- mus“ gondolkodásmódot. 0 Bizonyos mértékben érintette a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom belső szervezeti életének kérdéseit. Mely szempontokat tartja ezzel kapcsolatban döntő fontosságúaknak az előttünk álló időszakban?- Már korábban említettem, hogy el kell érni azt az állapotot, hogy a szakszervezeti tisztségviselők egyenrangú partnerei legyenek a vállalatok és üzemek vezető dolgozóinak, ahogy azt még a IV. szakszervezeti kongresszus ma is időszerű határozata mondta ki. A legtöbb vezető dolgozó ugyanis egyetemet, főiskolát végzett, szakmailag és politikailag fejlett, irányításelméletben, vagy ha úgy tetszik, tudományban is képzettebb, mint a legtöbb szakszervezeti tisztségviselő. Ezért ugyancsak fontos feladatnak tekintjük a szakszervezeti tisztségviselők oktatását. Az utóbbi két oktatási évben például 4307 bizalmit és 1764 egyéb tisztségviselőt képeztünk tovább. Sajnos, nagy a lemorzsolódás. Pedig szerintem a szakszervezeti bizalmi a mozgalom legfontosabb láncszeme. Ö kerül mindennap közvetlen kapcsolatba az emberekkel. Legjobban ismeri a problémákat, a személyes és munkahelyi problémákat is beleértve. Az ö ügyességén, határozottságán múlik, hogyan sikerül érzékenyen összeegyeztetni a vállalati és a magánérdekeket. • A dolgozókról való gondoskodás. érdekeik védelme a szak- szervezet egyik legfontosabb feladata. Az emberek gyakran éppen ezen keresztül értékelik a szak- szervezet munkáját. Mi a helyzet e téren városkerületükben?- A dolgozók érdekeinek védelme, a róluk való gondoskodás kényes kérdés, és legyen bár a legtökéletesebb, mindig lesz rajta kifogásolni való. Mi arra törekszünk, hogy ez minél kevesebb legyen Sok még e téren a tennivalónk. A X. szakszervezeti kongresszuson éppen erről a kérdésről akarok majd beszélni a dolgozókról való gondoskodás szekciójában. Szerintem itt is az üzemi és műhelybizottságok, a bizalmiak cselekvőképességén és határozottságán múlik minden. Az üzemek és vállalatok a saját szűk látókörű szempontjukból kiindulva igyekeznek kibújni a felelősség és kötelesség alól, másra hárítják a fela-^ datokat. Kifogásokat keresnek. Sokszor halljuk, hogy ók építenének bölcsődéket, óvodákat, pionírtáborokat, üdölőket vagy üzemi étkezdéket, csak nincs rá telek vagy építőipari vállalkozó. Ezek a kifogások nagyorf átlátszóak, mert szerintem, aki valóban akar valamit tenni, az meg is találja a módját. Hát így állunk a kérdéssel A legjobb eredményeket e tekintetben is azok az üzemek és vállalatok érik el, amelyek a dolgozókról való gondoskodást is az irányítás szerves részének tekintik. PALÁGYI LAJOS Üröm az örömben Új város az Ung vidéken • örömök, gondok, remények Régebben a városhoz több település is tartozott: Kiskapos és Csepely. Ma már az idősebbek számára is természetes a közös elnevezés: Nagykapos (Veľké Kapušany). Nagykapos Ung vidék legnagyobb települése és egyben kul- túrközpontja. Van egy gimnáziuma - magyar és szlovák tanítási nyelvű két szakközépiskolája, két alapiskolája és egy kisegítő iskolája. A felszabadulás előtt és utána is, egészen 1960-ig járási székhely volt. Jesso Bertalan, a városi nemzeti bizottság elnöke szerint a hatvanas évek elején indult meg a város fejlődése.- Kapósnak 1960-ban csak 3560 lakosa volt, jelenleg 8300. Azóta a magánépítkezéseken kívül 1820 állami, illetve üzemi lakás épült - mondja.- Minek tudható be ez a nagyarányú építkezés?- A környék iparosításának. Az Ung vidékén, ahol a múltban egy néhány tucatnyi munkást foglalkoztató téglagyáron kívül nem volt ipari település, ma öt ipari létesítmény biztosít közel négyezer ember számára helyben munkalehetőséget - magyarázza Cap István. aki 15 éve a nemzeti bizottság képviselője. Aztán sorolja az öt üzem nevét:- Vidékünk büszkesége a Vajá- ni Hőerőmű, ezt sorrendben a Slovnaft, a tranzitállomás, a Li- kotex és a JAS, a bardejovi cipőgyár részlege követi.- Az utóbbinak a nők örülnek a legjobban, mert van hol elhelyezkedniük - jegyzi meg Sziszák Éva, a nemzeti bizottság titkára.- Bár ez korántsem oldotta meg a nők foglalkoztatásának problémáját. Legalább hatszáz nő számára kellene még új munkahely.- S van-e erre remény?- Az elmúlt választási időszakban öt üzem ígérte, hogy épít Nagykaposon fióküzemet, de az ígéretből sajnos semmi sem lett- mondja lehangoltan.- Van egy újabb megállapodásunk a dubnicai TESLA gyárral- szól közbe az elnök. - Ha minden sikerül, jövőre megkezdik egy fióküzem építést. Ezenkívül a tranzitállomás mellett épül több mint tíz hektáron üvegház, amit az állomás hulladék-energiájával fű- tenének majd. így megoldódik a nők foglalkoztatásának kérdése is. A beszélgetésből lassan kirajzolódik Nagykapos jelene, de jövője is. Arra a kérdésemre, hogy mi határozza meg leginkább Kapos városi jellegét, Cap István fogalmazza meg találóan a választ:- Szerintem nem attól város Nagykapos, mert sok az öt-hétemeletes ház, jó az üzlethálózat, megoldottuk a csatornázást, kielégítő a szolgáltatás, hanem a lakosság gondolkodása teszi azzá. Nem utolsósorban a kulturális igény és lehetőség, a realitásérzék és a fogékonyság az új iránt. Túlzás nélkül állíthatom, a kaposi- ak szeretik a városukat. Tesznek is érte, hogy szép legyen.- Nélkülük elképzelhetetlen lett volna a város ilyen ütemű fejlődése. Csak az utóbbi öt évben 15 millió korona beruházással épültek a Z-akció keretében üzletek és középületek. Sok társadalmi munka testesült meg a város közművesítésében és szépítésében. A mai nemzeti műszakon is minden családból részt vett legalább egy személy a terek és utcák szépítésében. Városunk 1979-től sorozatban háromszor nyerte el a járásban az első helyet a szocialista munkaversenyben. Szeretnénk az idén is elsők lenni. Sok még a tennivalónk. A jövőben is csak a lakosság támogatásával, segítségével juthatunk előbbre - vallja az elnök. Mindezt úgy mondta el, hogy hangjából érzem: nagyon pontosan számon tartja az égető problémákat, tennivalókat.- Több emberrel beszélgettem - mondom s az elismerő szavak mellett jócskán hangzottak el panaszok is. A legtöbben a kórház megszüntetését sérelmezik. Egybehangzóan a város vezetőit okolják amiatt, hogy Kapósról elvitték a kórházat. Összenéznek. Kesernyés mosoly villan át az arcukon.- A bírálat jogos, el kell fogadnunk, csupán annyi magyarázattal: mi minden tölünk telhetőt megtettünk, hogy maradjon a kórház Az illetékes szervek azonban hajthatatlanok voltak. Ez van - tárja szét karját az elnök.- Kiegészítésül ehhez még annyit: Közigazgatásilag több község tartozik Nagykaposhoz, így a lakosok száma a körzeti falvakkal együtt meghaladja a húszezret, de csak két körorvosunk van, s egy mentőautó - mondja Sziszák Éva.- Nem jobb a helyzet az oktatás terén sem - kapcsolódik újra a beszélgetésbe Cap István. - A közel ötezer lakost számláló új városnegyedben egyetlen iskola épült. Itt az átlagéletkor 28 év. Sok a gyerek, kevés a tanterem, a tanítás két váltásban folyik. A város tovább épül, az 1990-es évekig a lakosság száma meghaladja a tízezret.- Mit tehetnek ilyen helyzetben a város vezetői?- Kérünk, kopogtatunk, s reméljük, nem eredménytelenül - válaszolja Jesso Bertalan. Erre a többiek is csak bólintanak. Azzal mindannyian tisztában vannak, hogy a jövőben az új beruházásokra még kevesebb jut. Addig is nekik kell valamilyen észszerű megoldást találniuk, hogy némiképpen enyhítsenek a gondokon. A tényeket ismerve, mégis derűlátóak.- Megoldottunk már sok nehéz problémát, s közben azt is megtanultuk, hogy előbbre jutni csak közös összefogással lehet - fogalmazza meg a többiek gondolatát is az elnök. TÖRÖK ELEMÉR A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom közelmúltban megtartott csehországi és szlovákiai kongresszusa után, dolgozóink figyelme most az országos szak- szervezeti kongresszusra irányul. Jól tudják, hogy ez a tanácskozás hazánk gazdasági életének jelenlegi gondjait, problémáit, ezek megoldásának lehetőségeit, a társadalmi előrehaladás módjait és céljait vitatja majd meg. Fejlődésünk, életszínvonalunk alakulása alapvetően azon múlik, hogyan tudunk egyénenként és kollektíván részt venni a termelést, az új értékek létrehozását fékező hibák és hiányosságok kiküszöbölésében. Azt, hogy a cél eléréséhez biztosítottak a politikai, társadalmi, gazdasági feltételek talán nem kell külön hangsúlyozni. Csak tudni kell élni e lehetőségekkel. Fokozottabban szükséges felkarolni a dolgozók minden hasznos, jobbító szándékú kezdeményezését, ehhez minden műhelyben és gyárban tág teret, zöld utat kell biztosítani. Nincs olyan műszaki A TANÁCSKOZÁS ELŐTT vagy gazdasági probléma, amelyet ne lehetne, illetve ne tudnánk orvosolni. Csak akarni kell. Annak is, aki irányít, annak is, aki végrehajt, megvalósít. Ha - ki-ki a maga posztján - úgy és olyan felelősségtudattal lát hozzá a feladataihoz, hogy azok végrehajtásánál tudatosítja közösségi kötelességét, és egyéni javát, érdekeltségét, akkor máris tágul-bövül a munkakezdeményezés tere. Észreveszünk környezetünkben, munkánkban olyan dolgokat, amelyekre eddig rá se hederítettünk, meghallunk olyasmiket, is, olyan hangokat is, amelyek iránt eddig süketek voltunk. Gondolkodunk, észlelünk és érdeklődünk, felismerünk. Felfedezzük például, hogy bizonyos dolgokat, munkafolyamatokat milyen körülményesen végzünk el, pedig azokat sokkal egyszerűbben, könnyebben, gyorsabban, olcsóbban és hatékonyabban is el lehetne végezni: kevesebb emberi fáradozással, anyagi és energiaráfordítással. Ezt a környezetünk iránti érzékenységet nevezik alkotószellemű munkastílusnak. E jó tulajdonság - alig akad kivétel - mindenkiben megtalálható, kifejlesztéséhez, megnyilatkozásához nem szükséges főiskola vagy egyetem. Csupán a közösségi és az egyéni érdekazonosság. A társadalmi és az egyéni érdek az eddiginél jobb, kifejezőbb összehangolását célozza a tökéletesített tervszerű gazdasági irányítási rendszer is, amely módot ad a differenciált munkajutalmazásra. Vagyis, áz kapjon magasabb munkabért, aki valóban többet is adott munkájával a közösségnek. A differenciált bérezés termelő üzemeinkben mostanában kezd szélesebb körben is érvényesülni. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok igazolják a hozzá fűzött reményeket. Természetesen az anyagi ösztönzés mellett a továbbiakban sem szabad megfeledkezni az erkölcsi elismerésről. Ezután is élni kell a dicséret, a jó szó mozgósító erejével. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom április 15-tól—18-ig tartó X. kongresszusán ezekről, valamint számos más időszerű gazdaságpolitikai kérdésről esik majd szó. A szakszervezetekbe tömörülő csaknem 7 millió 200 ezer tagot 1800 küldött képviseli a tanácskozáson. A küldöttek 55 százaléka a műhelyekből, munkapadok mellől, a termelő üzemekből érkezik a kongresszusra. De ott lesznek a fiatalok is, akik a küldöttek 30 százalékát és persze a dolgozó nők, akik a küldöttek 46 százalékát képezik. A tanácskozás előkészületeiből arra következtethetünk, hogy a X. szakszervezeti kongresszus dolgozói alkotó szellemű, jobbító szándékú, gazdasági életünket tökéletesebbé alakító fórumává válik. SZABÓ TIBOR
