Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-09 / 84. szám, péntek

Előadónak tartom magam Négyszemközt Koncz Zsuzsával Minőségi változás Jegyzetek a cseh és szlovák filmek fesztiváljáról E bben az évben - március 28 és április 1 között - Ústí nad Labem adott otthont a cseh és szlovák filmek XX. fesztiváljának. 1963-ban'éppen ebben az észak­csehországi városban kezdett kia­lakulni a fesztivál hagyománya, egy olyan szemléé, amely évről évre számot ad filmművészeink munkájáról. Azóta a fesztivál szá­mos szlovákiai, cseh- és morvaor­szági város után ismét visszatért Ústí nad Labemba. A seregszemle befejezése után felvetődik a kérdés: mennyiben tért el ez a mostani a korábbiaktól, miben volt érdekes. A múlt évi fesztiválon elsősorban a filmvígjá­tékok voltak túlsúlyban. Az idén a tavaly készült 44 játékfilmnek (30 a barrandovi stúdióból, 10 a kolibaiból, 4 pedig a gottwaldovi- ból került ki) több mint a kétharma­da mai témájú volt. Ez nem azt jelenti, hogy alkotóink teljesen há­tat fordítottak a történelmi témák­nak, hanem élénkebben érdeklőd­tek napjaink iránt, hiszen - amint azt az alkotókkal rendezett anké- ton is megállapították - a filmnek elsősorban a mai valóságot, a tár­sadalmi fejlődést, a kor és az egyén szociális változásait kell visszatükröznie. Ezért a fesztivál célja nem csupán az volt, hogy felvonultassa az előző évben ké­szült alkotásokat, hanem mérle­gelje eszmei-politikai jelentőségü­ket, művészi értékeiket. A tavalyi filmtermés bizonyos minőségi vál­tozásokat jelez. Ez részben szá­mos szervezési intézkedésnek az eredménye: az átszervezés a Szlovák Filmgyártó Vállalatban arra irányult, hogy javuljanak az alkotómunka feltételei; a barran­dovi stúdióban ilyen intézkedések­re később került sor, s itt elsősor­ban a fiatal tehetségek felkarolá­sára törekedtek. Az átszervezések eredményeként a barrandovi film­gyárban megalakították a hatodik alkotócsoportot, melynek feladata, hogy kedvező feltételeket teremt­sen a debütáló alkotók számára. Vidor Hugo, a francia romanti­kus írónemzedék egyik legna­gyobb egyénisége az utóbbi évek­ben már nemcsak a filmrendező­ket, hanem a koreográfusokat is lázba hozza regényeivel, ame­lyekben a felvilágosult, csodában nem hivő egyszerű emberekből formál halhatatlan hősöket. A pári­zsi Notre Dame 1956-os filmválto­zata, amelyben Anthony Quinn játszotta a főszerepet, bizonyára többek számára még ma is emlé­kezetes, de sokat ígér a darab mostani bratislavai balettváltozata is, amelynek rendezője és koreog­ráfusa Karol Tóth. Quasimodot, a Notre Dame sü­ket, félszemü harangozóját Libor Vaculík táncolja. Kulturális hírek • A Nauka Kiadónál jelent meg N. A. Grozanova új kötete a klasz- szikus orosz irodalomnak Leonyid Leonovra gyakorolt hatásáról. A szerző főként Dosztojevszkij szerepét emeli ki Leonov írói for­málódásával kapcsolatban. • Weimarban nagy nemzetközi részvétellel tartották meg a költő halálának 150. évfordulója alkal­mából rendezett Goethe-napokat. 9 Kodály Zoltán születésének századik évfordulójáról Bulgáriá­ban is megemlékeznek. A Szófiai Magyar Intézetben nemrégen hangversenysorozat kezdődött, amelyen neves bolgár művészek szólaltatják meg a Kodály-életmű legismertebb darabjait. A magyar és a francia televízió közös műsort készít Magyaror­szágról. A műsor egyik helyszíne szerda este a nagysikerű Buda­pest Sportcsarnok-beli hangver­seny volt, ahol magyar és francia művészek léptek fel. A tavalyi filmtermésben - műfaji változatossága ellenére is - kör­vonalazódnak filmművészetünk tendenciái. Ennek ellenére he­lyénvaló a kérdés: milyen is való­jában jelenlegi filmművészetünk? A korábbi évek egy helyben topo- gása, a dramaturgiai alaktalanság, a szürke középszerűség, a túlsá­gosan is átlagos színvonalú filmek után kedvező változások tanúi le­hetünk, s ezt a mostani fesztivál is igazolta. A cseh és szlovák filmek feszti­válján a zsűri három fődíjat ítélt oda. Ebből az egyiket Jifí Sequens Az a perc, az a pillanat című filmje kapta, mely a nyári moszkvai nemzetközi filmfesztiválon külön- díjat nyert. A film egy vidéki sebész­orvosról szól, aki a műtőben egy ember életéért küzd, kint viszont a Gestapo vár rá, mert segített egy sebesült partizánon, volt osztály­társán, jóllehet tetteivel nem értett egyet. Az orvos gondolatban fel­idézi a történteket, magyarázatot keres arra, mi késztette őt elhatá­rozására, bár talán meg sem volt győződve döntése helyességéről. A hatalmi gépezet azonban moz­gásba lendült és a sebészt a Ges­tapo fekete gépkocsija szállítja el. A másik fődíjat Zoro Záhon A segéd című filmjének ítélték oda, mely Ladislav Ballek azonos című regénye alapján készült és cselekménye Dél-Szlovákiában játszódok, közvetlenül a felszaba­dulás után. A művészi színvonalat tekintve A segéd a kolibai stúdió­ban tavaly készült legjobb film. Ez elsősorban a rendező érdeme, aki szakmai biztonsággal készítette el filmjét, ügyelt annak stílustisztasá­gára, a színészi munkára. Az ala­kítások közül kiemelkedik Koncz Gábor és Pécsi Ildikó játéka. A ko­rábbi terméketlen évek után a koli­bai stúdióból végre egy átütő erejű film került ki. Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy a mű olyan korszakot és környezetet ábrázol, melyet hazai filmeseink eddig mel­- Bevallom, én meg sem lepőd­tem, amikor megtudtam, hogy ön­re bízták a szerepet, hiszen a Car­men Don Joséjaként olyan kima­gasló teljesítményt nyújtott, hogy azóta biztosra veszem: nincs olyan feladat, amellyel ne tudna megbirkózni.- Érdekes, az évad elején, ami­kor szóba jött a darab, szinte biz­tosra vettem, hogy én leszek Qua- simodó, aztán furcsa mód egyre többet töprengtem azon, mi lesz, ha valaki más kapja meg. A kő csak akkor esett le a szivemről, amikor megláttam a szereposztást és a toronyőr mellett az én nevem állt.- Azóta, gondolom, a könyvet is elolvasta.- Tudom, sokan ezt tették volna a helyemben, én mégsem hiszem, hogy ez a legfontosabb. Bármilyen szerepet is kapok, mindig az ér­zelmeimre és a rendezői értelme­zésre támaszkodom, nem pedig a fellelhető irodalomra. Quasimo­do esetében számomra az a dön­tő, hogy ijesztő külseje nemes lé­lekkel párosul.- Ijesztő külső... Victor Hugo szerint „merő fintor az egész alak“.- Nekem csak az arcom lesz félelmetes, mert a hátam nem lesz kitömve, viszont a smink kerek egy órát vesz majd igénybe. A torz testtartást már megszoktam a pró­bákon, de megtalálni nem volt könnyű. A legnagyobb segítséget a koreográfustól kaptam; Karol Tóth mindig a táncos fizikai képes­ségeiből indul ki. Aztán Maurice Jarre zenéjének is sokat köszön­hetek, főleg a negyedórás adaggi- óban lendített rajtam, amikor Qua­simodo Esmeraldával táncol.- Az április 16-i bemutató után milyen feladat várja?- Itthon ez az utolsó új szere­pem ebben az évadban, májusban és júniusban pedig Rómeót és Mercutiót táncolom Bonnban.- szabó ­löztek; a felszabadulás utáni határ menti város több nemzetiségű la­kosságának együttéléséről van szó, ezért a film az itt élő magyarság körében is érdeklődésre tarthat számot. A segéd művészi színvo­nala azt is igazolja, hogy jó irodal­mi alapanyag nélkül nemigen ké­szülhet átütő erejű filmalkotás. A harmadik fődíjjal Václav Vor- líček Kiforrott a bor című filmjét jutalmazták, mely az öt évvel ezer lőtt készült Erjedő bor című vígjá­ték folytatása. A cselekmény egy bortermelő szövetkezetben ját­szódik, s a konfliktust az elnök és helyettese eltérő szemlélete okozza. A zsűri különdíját a Jön a vizit című Karéi Kachyňa rendezte film - egy kórház járványügyi osztá­lyán játszódó tragikomikus törté­net - egy és az Igor Gosztyev rendezte A front az ellenség haté­ban című cseh-szovjet közös vál­lalkozásban készült mű kapta. Megrendezték a szocialista or­szágok díszlettervezőinek tanács­kozását is, mely a maga nemében páratlan rendezvény volt. A föbe- számolót Jan Zázvorka, a cseh film-díszlettervezők nesztora tar­totta, aki elemezte a díszletterve­zői munka és a film eszmei tölteté­nek viszonyát. Az értekezleten számos hasznos észrevétel is el­hangzott. A hazai filmek fesztiválja mentes volt az öncélú ün­nepléstől, a rendezvénynek mun­kajellege volt. Erről tanúskodnak a különféle értekezletek, tanács­kozások, a hivatalos találkozások és baráti beszélgetések, melyek­nek célja az alkotók és a nézők közötti kapcsolat formáinak kere­sése, elmélyítése volt. Az alkotók részvételével megrendezett aktí­vaértekezleten fontos kérdések kerültek terítékre, olyanok is, ame­lyekkel a művészeti szövetségek kongresszusai is foglalkoztak. A résztvevők egyetértettek azzal, hogy a filmgyártás legfelelősség- teljesebb szakasza az ötlettől a forgatókönyvig vezető út. A kor és a realitások helyes értelmezé­se, esztétikai-filozófiai ábrázolása tehetség kérdése is, s e vonatko­zásban filmművészetünkben még vannak tartalékok. Rokonszenves vonásnak tekinthető, hogy filme­seink egyre nagyobb figyelmet szentelnek a gyermek- és ifjúsági filmeknek. A párt XVI. kongresz- szusának határozataiból jelentős feladatok hárulnak filmművésze­tünkre is, mind a művészi tevé­kenységet, mind pedig a gyártást tekintve. A legfőbb feladat azon­ban, hogy a filmek révén formáljuk kortársaink tudatát, esztétikai és erkölcsi ideálját. GIZELA MIHÁLIKOVÁ Miért is, amikor az effajta mese­beli sárkányok többsége hétfejú? Csakhát nem szabad elfelejteni, hogy ahonnan ezt az ,, egykor" kellemetlen helyzetet teremtő kér­dést magammal hoztam, ott a néphit a kilences számot tartja bűvösnek. Bodrogközi gyerekek játsszák azt a dramatizált tündér­mesét, amelyben ez a ,,fura“ sár­kány gonoszkodik. így születhetett meg a helyi kisszínpadi verseny egyik zsűritagjának fejében ez a pofonegyszerű válasszal elin­tézhető kérdés. Persze az effajta kérdések mögött sem csak a me­sék világa ismeretének hiánya rej­tezik, nem is ,,csak“ a szülőföld néphagyományainak hézagos tu­dása, de ennél sokkal több. Aki ezt kérdezhette, az a gyerekek világát sem ismeri. Andersen, a nagy dán meseköl­tő irta egyik meséjében: ,,Mese és költészet - egy fán termett mind a kettő, ott kószálhatnak, ahol kedvük tartja.“ Bodza anyóka cí­mű meséje pedig megadja a vá­laszt a fenti kérdésre is: ,,A leg­csodálatosabb mese mindig a va­lóságból nő ki: különben az én bodzafám sem hajthatott volna ki a teáskannából. “ Úgy lehet a sár­kányoknak kilenc, (tizenegy, tizen­Az elmúlt napokban a Slovkon- cert meghívásának eleget téve Szlovákiában vendégszerepeit Koncz Zsuzsa, a neves ma­gyar táncdalénekesnó. Beszélge­tésünk a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) hangverseny után készült. • Mi fáraszt jobban: egy órát énekelni a színpadon, vagy ha közvetlenül koncert után bekopog­tatnak az öltöződbe fényképért, autogramért?- Attól függ, milyen a kedvem. Van, amikor szívesen veszem, máskor nem. Mindenesetre azon­nal a koncert után nem szeretem. Fellépés előtt és után minden más zavar. • Mit gondolsz olyankor, ami­kor a tizenöt-tizenhat évesek az­zal jönnek, hogy jaj de szép voltál, hadd nézzelek meg...- Végül is ez hozzátartozik. Részben hízelgő, azt azonban nem lehet megszokni, hogy mint valami kiállítási tárgyat szemlélik az embert. • Megszokhattad...- Ezt nem lehet megszokni. • Most zavar jobban, vagy a pályád elején?- Ez nem zavarja az embert, időnként kifejezetten hízeleg a hiú­ságunknak, hogy az utcán meg­ismernek. De többnyire fárasztó és - ha nem is természetellenes, de - óhatatlanul visszafogott visel­kedést kényszerít az emberre. Számomra ez nem nehéz, de azért nyílt titok, hogy ezen a pá­lyán vannak olyanok, akiknek ne­hezükre esik az elvárásoknak megfelelően viselkedni. A közön­ségnek kialakított képe van arról, akit éppen lát, és azt megpróbálja egyeztetni azzal a képpel, ami benne él. • Megtörtént, hogy a szemed­be mondták: másnak képzeltek?- Hogyne. Jaj, Zsuzsikám, ara­nyos, maga milyen soványka, mi­ért nem eszik, mondta egy idős néni. • Hány dalodból lett sláger?- Nem vagyok slágerénekesnő. Két-három évenként van egy da­lom, amiből nagy sláger lesz, de az viszonylag hosszú ideig él. Ezek nem is kimondottan sláge­rek, inkább kicsit örök érvényű dalok, mint például a Valahol egy lány, a Micimackó, a Mama, kér­lek... Sok olyan dalom van, ame­lyet bármikor énekelek, mindig szívesen hallgatják. • Mi az, amit igazán szeretsz?- Az anyanyelvemen énekelni azoknak, akik értik. Más az, ami­kor mondjuk Belgiumban vagy Franciaországban majdnem isme­retlenül kiállók énekelni. Ezt is na­gyon szeretem, jólesik a közönség felfedezésszerű szeretete. De azért, hogy nyugati sztár legyek, nem voltam hajlandó feladni azt, amiért én ezt csinálom. kilenc) fejük, ahogy a bodzavirág- teával töltött kannából kisarjad a bodzafa, ahogy a modern tévé­mesében megszelídül az évszá­zadokon át tüzet okádó sárkány, akit Süsünek hívnak, ahogy csigák dugják ki tavasszal ,,csiga-biga szarvacskáikat“ fiam énekére. Mesétlátó gyerekszemeknek tar­togatja a világ legféltettebb titkait, de a felnőttek is kaphatnak belőle, ha nem hunyják be anyáiktól ka­pott csillagszemüket. Mert aki tud az állatok nyelvén beszélni (ezért hallgatnak rá a csi­gák), aki meglátja az emberek leg- bensőbb titkait is (ezért tud min­denkivel együttérezni) az vagy gyerek, vagy költő. Csak így lehet annak a bodrogközi mesebeli sár­kánynak kilenc feje, csak így okozhat olyan örömet, mint a ki- rályhelmeci (Kráľ. Chlmec) ma­gyar tannyelvű alapiskola diákjai­nak. Évek óta először játszottak így mesét ebben az iskolában, azóta sem tudom, hogy a pedagó­gusok, vagy a gyerekek öröme volt-e nagyobb, amikor ott jártam. Ki törődött már akkor azzal a kér­déssel, amire akár így is válaszol­hattak volna: „Mert mi, gyerekek, úgy akarjuk!“ DUSZA ISTVÁN Gyökeres György felvétele • Melyik a legsikerültebb le­mezed?- Az utolsó, a Menetrend. Le­het, hogy azért, mert ez a leg­újabb, s kissé elfogult vagyok, de először fordul velem elő, hogy egy lemezt végigénekelek a színpa­don. Ez általában sehol a világon nem szokás. Talán azért is szere­tem annyira, mert ez a lemez fedi a legjobban, ahol jelenleg emberi­leg tartok, ahogyan gondolkodom, ahogyan bizonyos dolgokról véle­kedem. • Sokszor kíváncsiak a véle­ményedre?- Egyrészt igen, a pályával kap­csolatos dolgokban, másrészt, ha úgy érzem, olyan véleményem van valamiről, ami másokat is ér­dekelhet, vagy másoknak is hasz­nukra válhat, azt elmondom, anél­kül, hogy kérdeznék.. • Sok esetben ezt a műfajt nem veszik komolyan.- Volt idő, amikor ezt fontosnak tartottam. Ami ebből igazán jó meg művészet, az megmarad. Én művészetnek tartom, aztán hogy kinek mi a véleménye, nem túlsá­gosan zavar. • Liszt-díjat kaptál...- ...és ennek igen örültem, egyúttal a szakma elismerését is jelentette, jelzést kaptunk, hogy amit csinálunk, nem mindig rossz és nem kell okvetlenül szidni. • Nehéz ez a pálya?- Igen, de nem hinném, hogy nehezebb, mint bármi más, ha valaki lelkiismeretesen dolgozik. Ezt is lehet félvállról venni. Sokan nem látnak benne egyebet, mint sikert és pénzt, és ehhez igazítják, amit csinálnak, nem azt éneklik, vagy játsszák, ami belőlük jön, hanem megpróbálják kitalálni, hogy a közönség mit szeretne hal­lani. • Ezen a pályán szinte kötele­ző a megújulás, mindig újat kell adni.- Igen, ugyanakkor az ember­nek meg kell őriznie az egyénisé­gét. A divat sosem érdekelt, még az öltözködésben sem. Nem va­gyok rockénekes, ez már az elején eldőlt, ami meg közben ilyen- olyan-amolyan irányzat feltűnt, nem volt túlságosan érdekes. Per­sze, bizonyos elemeket az ember hasznosít. • Mit szeretsz jobban: lemezt készíteni vagy koncertezni?- Stúdióban kicsit nehezebben dolgozom, de annak is megvan a maga szépsége. Koncerten azonnal lemérhető a siker, ez az igazi, erre készülök jobban. • Ragaszkodsz az elképzelé­seidhez?- Ha nagyon biztos vagyok ma­gamban, csökönyös vagyok. De ritkán fordul elő, hogy ne lehetne meggyőzni. • Fegyelmezett vagy. Sok energiádba kerül?- Az embernek tudomásul kell vennie, hogy adott környezetben él, alkalmazkodnia kell. Tudnia kell magát fegyelmezni. Nem állí­tom, hogy ez mindig könnyű. Rit­kán fordul elő, hogy kirobbanok, két-három évenként egyszer, de igazán nagy dolognak kell történ­nie, hogy kihozzon a sodromból. Az önfegyelmezés valószínűleg gyermekkoromban alakult ki. Édes­anyám hosszú ideig egyedül ne­velt, önállóságra szoktatott. Min­dig felelős voltam a cselekedetei­mért, ha rosszat tettem, vállalnom kellett, és természetesen igyekez­tem nem tenni rosszat. KOPASZ CSILLA A toronyőr: Libor Vaculík Bemutató a Szlovák Nemzeti Színházban Miért kilencfejű a sárkány? ÚJ SZÓ 6 1982. IV. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents