Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-01 / 77. szám, csütörtök
KÉNYES SERDÜLŐKOR A hetvenes évek képzőművészete Tárlat a Szlovák Nemzeti Galériában A Szlovák Nemzeti Galériában rendezték meg azt a kiállítást, melynek anyagát a CSKP XIV. és XVI. kongresszusa közötti időszakban született alkotásokból válogatták, átfogó képet adva a kortárs szlovákiai képzőművészetéről. A több mint 400 kiállított festmény, grafikai lap, szobor és iparművészeti tárgy a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona. A rendezői elv az volt, hogy kellőképpen kidomborítsák az egyes műfajokban született alkotások tartalmi és kifejezésbeli párhuzamait. Figyelemre méltó kísérlet ez, mely sokkal nyomatékosabban mutat rá a szlovákiai képzőművészet értékeire, társadalmi és etikai funkciójára, mint bármely más alkalmi tárlat. A kiállításon háttérbe szorul a képzőművészek egyénenkénti bemutatása, a műfaj, a tartalom, a stílus szerint csoportosulnak az alkotások. A tárlaton, mintegy bevezetőként, először a tájképfestészet és a hétköznapok mozzanatait megörökítő képek szépsége fogadja a látogatót. Hogy mennyire tág értelemben kezelték a rendezők az egyes témaköröket, bizonyítja az is, hogy bő teret szenteltek e fejezetben a történelmi eseményeket felidéző és a nemzeti öntudatot elmélyítő képek bemutatásának. Úgy érzem, hogy ez a tárlat legegységesebb és művészi értékekben leggazdagabb része is. A széles gondolati területen sikerült a legszemléletesebben párhuzamba állítani a különböző képző- művészeti irányzatokat, másrészt itt nyilvánul meg legőszintébben az alkotók érzésvilága, annak ellenére, hogy kevesebben törekedtek a mondanivaló érzelmi kidomborítására, többségükben a téma dekorativitását hangsúlyozzák ki. Véleményem szerint az érzelmi közelítés több maradandó értékű alkotást szült, mivel kevesebb alkalom nyílt ily módon a felületes és sablonos megoldásokra. A tájképfestészetet legmagasabb szinten Jozef Šturdik Őszi reggel és az Út című képei képviselik, melyek rendkívül kifinomult vetületei az ábrázolt mozzanatok hangulatának - a szín és a fény, az anyag és a természeti erők együttes játéka késztette a festőt e témák feldolgozására. Hasonló mozzanatokat, de némiképpen realisztikusabban örökített meg Viera Žilinčanová a Tavaszi reggel és a Csendélet című olajfestményein. Meghatározott helyszínhez kötődő, impresszionisztikusan érzékelt fény- és színjátékkal találkozhatunk Július Nemeik Torkolat, A Duna mögött című, kombinált technikával készült képein, valamint Zmeták Ernő Téli táj és Bárt- fai parkrészlet című olajfestményein. Jozef Fabíni festményein (Földek, Balladikus táj) a szlovák falvak népi jellegzetességeinek komor hangvételű, expresszív képét vetíti elénk. A tájképfestészetben geometriai dekorativizmus jellemzi Dezider Milly, Záboj Kuľhavý, képeit valamint Orest Dubay fekete-fehér kontrasztokra alapozott linóleummetszeteit. A hétköznapi élet mozzanatainak szépségét legtalálóbban azok a szobrászok fejezik ki, akik lírai érzékiséggel tapintanak rá a mozzanatban rejlő eszmei mondanivaló, valamint a mozgás és forma szépségére, s minden esetben realisztikus, a külső, vagyis dekoratívabb hatású kifejezési eszközökkel élnek, (A. Trizuljak, T. Bánik, A. Čutek). Ján Kulich Anyám című szobrával, Ľudovít Štúrról készített Löffler Béla: Emlék emlékplakettjével, Rudolf Pribiš Čičmany 700 éve című plakettjével szerepel, egyéniségükre jellemző sajátos formanyelven. Kellemes meglepetés, hogy Pribiš plakettje mellőzi a megszokottá vált klasszicizáló merevséget és formákat, részletezéssel hangsúlyozza mondanivalóját. A történelmi mozzanatok valamint a különböző hangulatokat árasztó életképek főként Róbert Dubravec, Szabó Gyula és Veronika Rónaiová sorozataiban jelennek meg a leghatásosabban. De figyelemre méltó Eugénia Lehotská Hétvége I. című festményének lendületes dinamikája is. Az ember szellemi és testi tükörképe - ez a második tematikai csoport. Műfaji szempontból ezek az alkotások leginkább a grafikai technikák fejlődésére mutatnak rá, és arra, hogy a grafikai lapok egyre összetettebb eljárásokkal készülnek és lassan teljesen háttérbe szorul a hagyományos, feketefehér kontrasztjával történő hangulatkeltés, átadva helyét a sokszínű grafikai eljárásoknak. Ezenkívül, úgy érzem, a tárlatnak e részlegében sikerült a leghatásosabban párhuzamot vonni a szobrászattal. Milan Struhárik Kékben, Ludwik Korkoš Virradat, Erna Masarovičová Szerelem című szobrai formai kivitelezésükben, színezésükben jelképes kompozíciójukban találóan egészítik ki a grafikai lapokból kiolvasható formai törekvéseket. A tárlat harmadik részlegében a dekoratívan szemléletes vonások dominálnak. Ide sorolták a csendéleteket és a különböző jelképes, allegorikus müveket, valamint az iparművészeti dísztárgyakat, kerámiákat. A csendéletek sorából Olga Bartošiková Narancsok című nagyméretű olajfestményét találom a legjelentősebbnek, mivel kiegyensúlyozott formakompozíciójával és mértéktartó színkezelésével egyértelműen a választott tárgy anyagszerűségéből áradó harmonikus nyugalmat közelíti. A szobrok ötletes térbontó újításokkal keltik föl érdeklődésünket. A kiállítás negyedik fejezete korunk dinamikus fejlődésére, határköveket jelentő változásaira utal. E téma valamennyi képzőművészeti műfajban alkotások iIlletőjévé vált, bár nézetem szerint a szobrászatot - a kiállított művek alapján - csaknem dekoratív iparággá „sorvasztotta“ a szlovákiai képzőművészetben. A festők és grafikusok sorából Barta Gyula és Stanislav Harangozó vetíti elénk mondandóját a leghangsúlyosabban e témakörből, de a többi művész is azt sugallja, hogy korunkat sokrétűen lehet megörökíteni. Nagyra becsüljük azt a tényt, hogy a Szlovák Nemzeti Galéria ilyen átfogó tárlat rendezésére vállalkozott. Éppen ezért érthetetlen, hogy a katalógus miért oly gyenge színvonalú technikai kivitelezését tekintve A képanyag válogatása sem a legmegfelelőbb; és meglepő, hogy az adattár nem valós, az egyes képzőművészeti műfajokban született alkotások, illetve alkotóiknak jegyzéke pontatlan: számos olyan művészt (müvet) említ és értékel a katalógus, aki, illetve ami a kiállításon egyáltalán nem szerepel és fordítva, több kiállító képzőművészt egy szóval sem említ. LEHEL ZSOLT A környezet hatása és a felnőttek viszonya befolyásolják, hogy a gyermeknek az „átmeneti korban“ milyen nehézségei lesznek Az „átmeneti kor“ a serdülés korát jelenti, amikor a gyermek testi, érzelmi és értelmi változásokon megy keresztül. Átmeneti állapot ez, mely nagy kihatással lehet a személyiség fejlődésére, kialakulására. A gyermeket ebben a korban érhetik - érzékenysége miatt is - olyan bántódások, melyek lelkivilágában örök nyomot hagynak, s meghatározói lehetnek érzelmi és szellemi fejlődésének, jelleme alakulásának. A serdülőkor szembeötlő jellemzője az ifjak alakváltozása, melyet hormonális és idegrendszeri változások idéznek elő. Aránytalanul meghosszabbodnak a végtagok, az arc megnyúlik. A gyermekből „kéz-láb ember“ lesz. A teste arányaiban előnytelenül megváltozott fiatal magára csodálkozik, s a változás sok izgalmat okoz neki. A nemi éréssel egyidejűleg jelentkezik a másik nem iránti fokozottabb érdeklődés is. A serdülő szeretne másoknak tetszeni, szeretne a legszebb, a legjobban öltözött és társai közül mindenben a legkiválóbb lenni, de sokszor magamagának sem tetszik. Előbb hát külsején igyekszik javítani. Haját a legújabb divat szerint fésüli és rendben tartja. Az addig szófogadó gyermeknek kezd magánvéleménye lenni. Ezek a változások jelzik a szülőknek, hogy gyermekük „változó korban“ van. És a felnőttek tapintatosságán és nevelői rátermettségén múlik, hogy a serdülő és környezete között milyen viszony alakul ki. Megállapíthatjuk, hogy sok az olyan serdülő, akivel a szülök nem foglalkoznak kellő tapintattal, akiket környezetük nem ért meg, sőt furcsa viselkedésükért sokszor elítél. Kisgyermekével a szülő türelmesebb, neki hamarább megbocsát. A serdülőtől azonban elvárja, hogy felnőttként viselkedjen, viszont sok esetben gyermekként kezeli. Befolyásolni akarja, de egyre többször van a serdülőnek már saját véleménye is. Sokan ezt nem értik meg és gyermeküket rossznak, elfajultnak, megrontott- nak, dacosnak vélik Türelmetlenül kezelik, mint engedetlen gyermeket, aki nem hallgat a jó szóra, nem becsüli szüleit, s akaratukat nem teljesíti. Tudnunk kell, hogy a „változó korral“ a korábban jó gyermek esetében szinte törvényszerűen jelentkeznek ezek a negatív tulajdonságok. Az elhamarkodott ítélkezés, vagy türelmetlen bánásmód tehát csak fokozhatja a negatív megnyilvánulásokat. A serdülő még nem felnőtt, de nem is gyermek. Igényli a segítséget, csak más formában, más alapokon, mint ahogy gyermekkorában. Igyekezzünk figyelmen kívül hagyni testi ügyetlenségeit, s főleg ne kifogásoljuk azokat, ne dorgáljuk azokért. Ha elesik és elszakítja ruháját, eltöri a poharat, ne korholjuk, ne tartsunk prédikációt, inkább nyugtassuk: velem is és mással is megtörtént már ez, máskor jobban vigyázz. Ne tegyünk még jóhiszemű megjegyzést sem rohamos testi fejlődésére. Segítsük át vélt szégyenén ilyen szavakkal: régen vettünk már neked új ruhát, kinőtted ezt, újat kapsz. Ne vegyük észre, hogy a serdülő hosszabb ideig áll a tükör előtt. Inkább dicsérjük meg öltözetét, frizuráját. Minden megnyilatkozásunk legyen türelmes és a cél elérését segítse elő. A nemi érés további nagy gondja a serdülőnek. Lelki válságot él át az e téren tájékozatlan serdülő. Szégyenli a nemi érés látható jeleit. Ha nincs bizalma szülőjével szemben, úgy ez szélsőséges viselkedéshez, testi elfajuláshoz is vezethet. Szükséges tehát, hogy a szülő a várható nemi érés beteljesülése előtt kellő tapintattal adjon magyarázatot gyermekének Szerencse, hogy ma már a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók együttműködve adnak felvilágosítást e kényes kérdésről külön a fiúknak és külön a lányoknak. Lehet, hogy a serdülő fantáziáját az iskolai magyarázat nem elégíti ki. Készüljön fel tehát a szülő, hogy gyermeke utólagos tájékoztatásért, kiegészítésért fordul hozzá. Adjon körültekintő és igaz magyarázatot. A kitérő és hazug válasz megrendíti a serdülőt és ezzel örökre elveszíthetjük bizalmát. Szerelmi megnyilatkozásait, ha azok nem szélsőségesek, ne vegyük észre, hiszen ez nem rendellenes jelenség Ne tiltsuk durva módon még akkor sem, ha a partneri viszony részére nem megfelelő. Igyekezzünk nagy türelemmel megvilágítani a tiszta szerelmet, a szerelem célját, a párválasztást. Csak a bizalmas családi beszélgetések segítenek a serdülőknek A titalom e téren dacot vált ki. A serdülő általában hamar lelkesedik, vagy elkeseredik Érzelmei fokozottak, ezeket tompítani kell. Tapasztaljuk, hogy igyekszik magát észrevétetni. Mások előtt, s főleg a másik nem előtt szeret mindenben tökéletesnek mutatkozni. Fitogtatja testi és szellemi teherbírását. Eredményeit ismerjük el és lelkesítsük még nagyobbak elérésére, de ha szükséges, úgy irányítsuk, hogy vegye észre mások erőfeszítéseit is. Tudja azokat is értékelni és összehasonlítani saját eredményeivel. Jó irányítással fokozhatjuk igyekezetét, de ócsárlással sértjük, elkedvetlenítjük, gátoljuk igyekezetében. Rajtunk, szülőkön is múlik, hogy serdülő gyermekeink milyen ifjak- ká válnak majd KÖTELES JÁNOS Játék és irodalom TALÁLKOZÁS EGY MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ALAPISKOLA KISSZÍNPADÁNAK TAGJAIVAL A mai tizenéveseknek ugyanolyan élmény Gárdonyi Géza Egri csillagok- ja, mint annak idején nekünk volt. E regény hősei tanítják meg velük is a patak, az erdő, a falu, a város meghitt zugainak- játékaik, első eszmélésük színhelyeinek - szeretetét. Hőseinek külsejével, erejével, bátorságával ruházza fel őket fantáziájuk, szerepjátszási hajlamuk. Törökök és magyarok küzdenek, harcolnak egymással abban a játékban is, amelyet a szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola két pedagó- * gusa - Veres Katalin és Tóth Sándor- alkotott az irodalom, a történelem haza- szeretet re, a közösség értékeiért áldozat- vállalásra tanító műveiből.- Három éve alakult a Bódvácska és két alkalommal szerepeltünk a dunaszer- dahelyi Dunamenti Tavaszon. 1980-ban másodikok lettünk a Tengerecki haza- száll című összeállításunkkal, amelyet Tamkó Sirató Károly gyerekverseiből szerkesztettünk - emlékezik vissza Tóth Sándor a kezdés nem várt nagy sikerére.- Tavaly La Fontaine A tücsök és a hangyák című meséjével próbálkoztunk. A gyerekek számára sok örömet, élményt jelentett ez a dramatizálás is. Ők mégis mindegyre a tavalyi Dunamenti Tavasz baráti, otthonosan felszabadult légkörét emlegetik. Mi, pedagógusok is úgy véljük, hogy Juhász Mária, a CSEMADOK szakelőadója, jó érzékkel irányította, szervezte a versenyen kívüli játékot. Ha más dolog nem is volna gyerekeink számára ösztönző, erre emlékezve most is nagy-nagy szeretettel játszanak. Tóth Sándornak, a Bódvácska alapítójának két éve segítőtársa is van. Veres Katalin magyar szakos pedagógussal együtt foglalkoznak a gyerekek életkori sajátosságaira épített, a nevelés elmélyítését, a magyar irodalom és történelem órákon tanultak közvetlenebb megismerését szolgáló dramatikus játékokkal.- Úgy terveztük, hogy az idén mindenképpen balladát választunk a dramatizá- láshoz. Mint minden próbálkozás, első nekirugaszkodásra ez sem a legjobban kezdődött. Végül is Arany János Szondi két apródja című versénél kötöttünk ki. A játszó gyerekek többsége nyolcadikos, kilencedikes, tehát olyanok, akik Arany János balladáival a magyar irodalom óráin már megismerkedtek. A balladát kiegészítettük Gárdonyi Géza Egri csilla- gokjából, Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság-ából és a tizenhetedik századi históriások írásaiból vett néhány ismert részlettel. így adott volt az az alapanyag, amely ennek a korosztálynak kalandot, érzelmi azonosulást, átélhető cselekményt kínált. A magyar népdalok közül azokat igyekeztünk kiválasztani, amelyek a népzene-kutatók által bizonyítottan a török hódoltság idején keletkeztek - vázolja Veres Katalin a munkafolyamatot, amely nélkül aligha születhet felszabadult játék, az alapiskolában utolsó esztendejüket töltő gyerekek számára életreszóló élmény. Az iskola teremmé szélesedő folyosója visszhangozza Arany János balladájának sorait: ,,Hogy vitt ezrekkel! hogy vitt egyedül!/ Mint bástya, feszült meg romlott torony alján;/ Jó kardja előtt a had rendre ledül,/ Kelevéze ragyog vala balján“. Majd az Egri csillagok legmegrendí- tőbb, kamaszszíveket dobogtató, hősiességre, hazaszeretetre buzdító esküje következik. Az ének, a tánc, a beszéd kulturált, meglepően tiszta szintézise mindez. Nem véletlenül, hiszen a gyerekek többsége évekig tagja volt az iskola másik országos hírű csoportjának, a Fehér Liliomszál gyermek folklórcsoportnak. Vezetőjük, Nagy Ildikó a Bódvácska kisszínpad mozgásóráin is segített két pedagógustársának. Az alkalmi próba után a kisszínpad három tagjával beszélgettem. Nyíri Péter a „Jó ide járni!“ tömörségű mondat után még megjegyezte.- Kezdetben szüleim nem nagyon lelkesedtek érte, de most már velem együtt örülnek. Pásztor Kornéliával, akárcsak egy drégelyi vagy egri hőst játszó fiúval, a végvárakról, a végvári vitézekről csevegtünk. Hogy lány létére mennyire otthon érzi magát a török idők harcaiban, azt Péter helyeslő hallgatásai és bólogatásai igazolták. A beszélgetés harmadik résztvevője Tóth Zsuzsa volt, aki - nagy örömömre - elmondta Kányádi Sándor, romániai magyar költő Fekete piros című versét is, amellyel megnyerte a kerületi versenyt. Vele biztosan találkozunk az idei Dunamenti Tavaszon. S reméljük, a Bódvácska többi tagja sem hiányzik majd a csehszlovákiai magyar gyerekek legnagyobb seregszemléjéről, ahol a felszabadult játék, a zengő anyanyelv, a szárnyaló népdalok vidámítják a tavaszt. DUSZA ISTVÁN ÚJ szú 6 1982. IV. 1.
