Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-05 / 80. szám, hétfő

N ÚJ szú 5 1982. IV. 5. BEMUTATJUK AZ ALPESI SÍ VILÁG KUPA GYŐZTESÉT, PHIL MAHRE-T Négy kristályglóbusz - három lábtörés után öt kristályglóbusz - ennyit osztanak ki évente az alpesi Sí Világ Kupában (a férfiaknál, ugyanennyit a nőknél). Az idén ebből négyet - csak a lesiklásban nem nyert! - az amerikai Phil Mahre szerzett meg, s ezzel olyasvalami sikerült neki, amire az alpesi sísport történetében ezidáig még nem volt példa. Ősztől magasabb osztályban?- Amikor a Világ Kupa idény­kezdete előtt kijelentettem, azért jöttem, hogy megvédjem tavalyi elsőségemet, sőt, azt is bizonyít­sam, hogy a világ legsokoldalúbb alpesi sízője vagyok, sokan nagy­képűnek tartottak - mondta a jas- nái versenyek közben folytatott beszélgetésünkkor. Pedig elhatá­rozásomban nem volt semmi be­képzeltség, inkább egy sportem­ber számára nélkülözhetetlen haj­tóerő vagy ha úgy akarja, divatos szóval is élhetek, motiváció egy kitűzött cél elérésére. Éneikül, no és szerencse nélkül nincs siker. Már a VK első „félidejében“ olyan előnyre tett szert, amely be- hozhatatlannak bizonyult. Egyedül a technikai számokban volt végig nyílt és izgalmas a verseny kime­netele, hiába a király Stenmark hétévi egyeduralom után nem en­gedte magát egykönnyen meg­fosztani a koronától. Végül mégis kénytelen volt... Az amerikai fiú, aki ősszel mind­össze huszonöt napot edzett, de­cember óta tartani tudja formáját. Szavai szerint:- Az, hogy valaki jól sízik-e, vagy sem, hogy a formáját decem­bertől februárig tartani tudja-e, vagy sem, az nem a havon eltöltött napok számától függ, hanem attól, hogy igazából sízni akar-e, vagy sem. Ez az egész mentális prob­léma. Beszélgetésünk elején utalt a szerencsére, arra, hogy az idei schladmingi világbajnokságon ez­zel kicsit hadilábon állt. Mi is tör­tént akkor tulajdonképpen?- Öcsém, Steve, bosszút állt rajtam, hogy én néhány perccel megelőztem a születésünknél - igyekszik viccel elintézni a dol­got, s közben huncutul fivérére néz. Majd korholyan folytatja: - Az érem azért a családban maradt... a hiba azt hiszem ott volt, hogy túl sok eséllyel érkeztem Schlad- mingba, előtte a Világ Kupában három összetettel nyertem, s vala­mennyi óriás- és műlesiklásban ott voltam a dobogón. Három számban is *esélyesnek tartottak, végül mégis úgy határoztam, hogy az összetettben nem indulok, a két technikai számra, az Ingemarral vívott csatára összpontosítok. Mindenáron le akartam győzni Stenmarkot. Nem ment, rossz na­pot fogtam ki, sajnos, épp az idény legfontosabb rendezvényén. Se­baj, - mondja a Stenmarkétól oly eltérő lezserséggel és széles mo­sollyal - a Világ Kupában ez sike­rült. És itt, Jasnán is. Sőt, mi több, végre feleletet kaptam arra a kér­désre, amely évek óta foglalkoz­tat: Milyen érzés legyőzni Sten­markot? Nos, ugyanolyan, mint engem - teszi hozzá irigylésre méltó önbizalommal. Az edző Tom Kelly szerint ideá­lis az ikrek helyzete: nagyon jól kiegészítik egymást (hisz teljesen különböző természetűek), a pá­lyán viszont a legkönyörtelenebb ellenfelek, egészséges rivalitás alakult ki közöttük, ami mindket­tőjüknek hasznára van, rengete­get segítenek egymásnak.- Amikor a világbajnokságon az óriásműlesiklásban hibáztam, na­gyon bosszús voltam - emlékszik vissza a januári eseményre Phil -, de az egész nem tartott tovább öt percnél. Aztán újból elégedett vol­tam a világgal, hogy Steve-nek sikerült. Persze, egy kettős győze­lem, az csodaszép lett volna. Gyö­nyörű ajándék édesapánknak, aki nemrégiben indult el, hogy meg­hódítsa a világ legmagasabb csú­csát, a Mount Everest-et. A Veakine-ben, 1957. május 10-én született Phil, azaz Phillip Mahre útja a csúcsra nem is volt egyszerű: három lábtörés után ke­vesen hitték, hogy még valaha visszatérhet, nem hogy Világ Ku­pát nyerjen. 18 évesként jelent meg Steve társaságában a poron­don, abban az időben Thöni, Gros és Stenmark volt a sztár, s mind­járt húszhónapos szünet követke­zett - két lábtörés után. Innsbruck­ban az óriásműlesiklásban ötödik lett, s ekkor már kezdtek odafi­gyelni rá. Az 1977/78-as VK-ban óriásit ugrott előre mégpedig a győztes Stenmark mögé. Aztán jött a Garmisch Partenkirchen-i VB, ez-hasonló balsikerrel végző­dött, mint az idei. Talán majd Sza­rajevóban kárpótolja magát9- Az 1979-es év - legyint Phil - szörnyű volt. Először is, elkövet­tem egy végzetes tévedést, meg­házasodtam, méghozzá úgy, hogy egy órával a boldogító igen után már tudtam, hogy hallatlan buta­ságot követtem el. Nemsokára jött a válás... remélem, jelenlegi ba­rátnőmmel, Hollyval több szeren­csém lesz. Ugyanebben az évben Lake Placidben, az olimpiai pályán harmadszor is eltörtem a lábamat. Úgy látszott, hogy ezzel vége... be akartam fejezni, de hála Steve és néhány jó barát segítségének visszajöttem. Lelkileg kiegyensú­lyozottabb lettem, több lett az ön­bizalmam, jobban odafigyelek a versenyen, szigorúbb vagyok önmagammal szemben. Ennek tanúi lehettünk Jasnán is. Szigorú napi program, semmi szórakozás. Csak érkezéskor mu­tatkoztak az emberek között, kü­lönben a szobájukban maradtak, ha éppen nem mentek ki a pályára vagy nem foglalatoskodtak a sílé­cek körül.- Pihenni majd nyáron fogok- árulja el Phil Steve-vel házat építünk Mountains Hoodban. Min­dent egyedül csinálunk, ez az iga­zi öröm. Hol ő irányít engem, hol én öt. Jövőre pedig megpróbálko­zom azzal, hogy megnyerjem a le­siklást is. Aztán pedig Szarajevó- az olimpiai és világbajnoki arany még hiányzik a gyűjteményemből s az utolsó lehetőség, mert ezzel befejezem pályafutásomat. Mire idejutottunk a beszélgetés­ben, visszaérkezett Steve is, s kész a bonyodalom. (Pedig állí­tólag egy anyajegyről megkülön­böztethetők.) Steve a Phil és Phil a Steve- rendszerint eltévesztem a meg­szólítást. A két fiú, persze, élvezi a helyzetet, s jókat kacag melléfo­gásaimon. Az edző, Tom Kelly, menti meg a helyzetet: Philt vala­mi ürüggyel elhívja az asztaltól. URBÁN KLÁRA Edzőképzés levelező tagozaton (ČSTK) - A Csehszlovák Labdarúgó Szövetség edző-, és módszertani bizottsága közlése szerint az 1982/83- as tanévben a Testnevelési Főiskola keretében Prágá­ban és Bratislavában két­éves edzőképző tanfolyamot indít a levelező tagozaton. A felvétel föltételei: II. osztá­lyú edzői képesítés három­éves gyakorlattal (a váloga­tott játékosoknál és az érde­mes sportmestereknél elég a kétéves gyakorlat), befeje­zett középiskolai tanulmá­nyok érettségivel. Csak 24 évnél fiatalabbak jelentkez­hetnek, a következő címen: TMP VFZ ÚV ČSTZV Petr Pál­ka na poŕíči 12., 115 30 Pra­ha I. Jelentkezési határidő: 1982. április 26. Aki ezekben a napokban Rozs­nyón (Rožňava) betekint a Bá­nyász Sportegyesület Sajó parti sporttelepére, az a kerületi baj­nokságban szereplő és e tava­szon jó rajtot vett helyi felnőtt lab­darúgókon kívül a szintén kerületi bajnokságban küzdő ifjúságiak te­vékenységét is észreveszi. A megkezdett füvesítési mun­kák jegyeit magán hordozó sala­kos edzőpálya „bérlőinek“ igazi célja nem a sárdagasztás, hanem futballtudásuk csiszolása és fizikai állóképességük növelése. Bakos József edző - aki egyben pálya­gondnok is - szerint mindkettőre nagy szüksége van a Hrien, He­gedűs, Cmarik, Gdovin, Világi, Russo, Krajlik I., Krajlik II., Fil- csák, Végh, Benedikt, Benedek, Majerčák, Pál, Albert és Hlivák összetételű gárdának, mert anél­kül - hiába áll most második he­lyen a csapat - szinte lehetetlen volna a játékosok, az edző és a sportegyesület közös tervének a megvalósítása, azaz a feljebbju- tás kiharcolása. A rozsnyói ificsapattól jó telje­sítményt vár a bányászváros és egyben reméli, hogy a január 10- től tartó alapozás, illetve a heti háromszori edzésadag, valamint a néhány igen tehetséges fiatal labdarúgó és a többiek igyekezete nem lesz hiábavaló. Meg aztán az is a rozsnyói ifik malmára hajthatja a vizet, ha olyan sportszerűen fog­nak élni, viselkedni és úgy működ­nek majd a pályán, ahogy azt edzőjük, a szurkolók és az ered­ményes, szép játék igényli tőlük. Az 1981/82-es évad első felében ezen a téren Bakos Józsefnak nem volt velük különösebb gondja - tanítványai megfogadták taná­csait, utasításait. GAZDAG JÓZSEF Sikeres sakkozók A nagykürtösi (Veľký Krtíš) já­rás megalakulásától kezdve min­den évben megrendezik a felnőtt sakkcsapatok járási bajnokságát. Az 1981/82. évfolyamban 8 öt­tagú csapat rajtolt. A legeredmé­nyesebb volt Kőkeszi (Kamenné Kosihy) csapata, amely járási baj­nokságot nyert és kivívta a kerületi II. osztályba jutást. Legeredmé­nyesebb tagjai voltak: Fuchsleit- ner Péter (5), MUdr Marko Gyula és Kostrian János mérnök (4-4 pont). A 2. helyen a helyi TJSTS (Traktor Állomás), a 3.-on az Ipolynyéki (Vinica) TJ Jednota, a 4.-en Csáb (Čebovce) Szőlős­kert (TJ Vinohrad) végzett. PÁSZTOR JÓZSEF Virágh István (Fotó: Mészáros) A ligha van az országban még egy olyan pionírház, amelynek felnőtt birkózócsapa­ta lenne, de az is igaz, hogy kevés hasonló intézményhez kötődnek úgy felnőttek, mint a Slávia Komárno birkózói ne­velőegyesületükhöz. így van ez­zel a Szlovák Nemzeti Ligában szereplő birkózócsapat főedző­je Virág István is, aki „civilben“ a CSSZTSZ komáromi járási bi­zottságának sportreferense, ezenkívül pedig a Szlovákiai Birkózó Szövetség elnöke is egy személyben. így beszélge­tésünk folyamán nemcsak a sportegyesületről, hanem a szlovákiai birkózás helyzeté­ről is szó esett. Beszélgetésünk elején felvázoltuk a komáromi birkózás jelenlegi helyzetét:- Mi hagyományosan nevelő­egyesület vagyunk ráadásul azok közé a kevesek közé tartozunk Szlovákiában, akik elsősorban a kötött fogással foglalkoznak Mint ismeretes, az I. liga mezőnyében mindössze egyetlen szlovákiai kö­töttfogású csapat, a Dukla Trenčín együttese szerepel, így sztán nem csoda, hogy elég nagy a lemor­zsolódás is, hiszen aki tehetséges és nagyobb sikerekre vágyik, az elkerül Komáromból, aki meg nem tud megszokni idegenben, kényte­len a Szlovák Nemzeti Ligában birkózni, ahol jelenleg is szerepe­lünk, de - remélem - nem ez a végállomás...- Mi lenne a megoldás, hogy feljebb lendüljön a birkózás színvonala Komáromban is és esetleg az első osztályba lép­hessenek a Slávia birkózói?- Mi a járásban a kiemelt egye­sületek közé tartozunk, így jelen­tős anyagi támogatásban is része­sülünk, hogy az előrelépés koráb­ban miért nem történt meg és mi a legnagyobb akadálya, azt nehéz lenne röviden megválaszolni. Az mindenesetre nem válik javunkra, hogy egy-egy olyan versenyzőn­ket, aki tehetségesnek mutatkozik átveszik az élsportközpontok, és ezzel a mi szerepünk mintha véget ért volna... Jó esetben a nevelő­egyesületnek megköszönik, azon­ban hogy egy tehetséges birkózót elindítottunk a siker útján, egyéb­ként nem mutatkozik meg Mi meg kénytelenek vagyunk lemondani a tehetségés versenyzőről, első­sorban az ő érdekében, hiszen az élsportközpontokban biztosítva van számára a kétfázisos edzés- lehetőség, nálunk viszont nincs, így ifjúsági szinten mindkét fogás­nemben jó csapatunk van és eh­hez az alapot az egyesület saját tornaterme teremtette meg, ame­lyet annak idején Z-akcióban épí­tettünk.- Ami gond, az elsősorban a hi­vatásos edzők száma, ez viszont egyértelműen anyagi okokra ve­zethető vissza. Ez persze nem­csak nálunk van így. Egy példa: az edző, ha nem főfoglalkozású, munkahelyén megkeres 2.500-3.000 koronát; ha segéd­edző, ehhez még kap jó esetben 800 koronát, ha viszont főfoglalko­zású edző lenne, 3 0Ó0 koronánál nem több a fizetése, s ha nincs eredmény, akkor következik a felelősségrevonás... Ennek el­lenére vannak eredményeink, évente legalább egy versenyzőnk valamelyik élsportközpontba ke­rül. Bárcsak olyan lehetőségeket tudnánk számukra biztosítani, hogy idővel visszajöhessenek hozzánk. Nem félteném a csapa­tot, még az I. ligában sem!- A birkózósport hazai vi­szonylatban a sikeres sport­ágak közé tartozik, - bár az el­múlt évről ez nem mondható el. Ennek ellenére valahogy mégis mostohán kezelt sportág...- Sportágunk a kisebb tömeg­bázisú sportágak közé tartozik, és így „sorstársaival“ a labdarúgás árnyékában van. Ráadásul a kis­városokban, ahol több sportág űzésére van lehetőség a sportolni vágyók száma megoszlik így lehet hogy olyanok, akiknek igazi sport­águk éppen a miénk lenne, vala­hol máshol, egészen mást csinál­nak - jóval kisebb sikerekkel. Ahol viszont legalább egy kerületi baj­nokságban szereplő labdarúgó­csapat van, a birkózók meg a többi sportágak versenyzői örülhetnek, ha elismerésként itt-ott egy-egy kézszorítást kapnak... Nálunk va­lamivel nagyobb támogatás ese­tén könnyen ki tudnánk harcolni az I. ligába jutást, a lehetőségek javí­tására lenne szükség, hogy ver­senyzőink két fázisban tudjanak edzeni.- Egyébként hagyományaink is erre köteleznének, hiszen nem akármilyen birkózókat neveltünk az elmúlt évek során. Itt birkózott Tóth Béla, aki annak idején elju­tott a római olimpiára is; Kovács György hosszú időn keresztül volt válogatott, Jankovics Tibor pedig a mostani idényben lett a váloga­tott tagja, és indul a várnai Euró- pa-bajnokságon is. Hullmann Já­nos bronzérmes volt az idei or­szágos felnőtt bajnokságon, Cso­rna András úgyszintén, Ember László pedig a Dukla Trenčín szí­neiben birkózik jelenleg. Ha sike­rülne megnyernünk a Szlovák Nemzeti Ligát, majd pedig az osz- tályozóban kiharcolni az I. ligába jutást, bízom benne, hogy haza- jönnénék a fiúk^ és akkor nem okozna gondot a legfelsőbb osz­tályban szereplés sem. Igaz, Szlová­kiában a kötöttfogású birkózás ár­nyékban van, hiszen úgy tíz évvel ezelőtt Szlovákiában a szabadfo­gásra szakosodtak az egyesüle­tek, de én nem vagyok meggyő­ződve annak a nézetnek a helyes­ségéről, hogy Szlovákiában nin­csenek olyan birkózók, akik siker­rel tudnának szerepelni a klasszi-' kus fogásnemben is... Aki ismeri a dunamenti város sportéletét, az azt is tudja, hogy jelenleg csak az ökölvívók sze­repelnek a hazai sport élvonalá­ban. De további sportágak jutot­tak el annak közelébe, hogy az élvonalban szerepeljenek, köz­tük a birkózók is. Nem csoda, ha e sportág hívei azt szeretnék, ha végre a Sláviában felnövő tehetséges birkózók az orszá­gos bajnokságokon is hazai szí­nekben öregbíthetnék a sport­egyesület és a város jóhírét. MÉSZÁROS JÁNOS Pionírház a birkózótérképen Kötöttfogással - árnyékban • Harcban az I. ligáért Phil Mahre és Erika Hess, a férfi, illetve a női Világ Kupa abszolút győztesének kijáró óriás kristályglóbusszal (ČSTK-felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents