Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-02 / 78. szám, péntek
Következetesen érvényesítsük a marxista-leninista politikát (Folytatás az 5. oldalról) felelősségérzet. A mozdonyvezetőnek a kapitalizmusban és a szocializmusban egyaránt biztonságosan kell szállítania az utasokat, az építőnek házat kell építenie, az orvosnak gyógyítania kell. Egyes emberek állandóan abban a hamis illúzióban ringatják magukat, hogy káros mindaz, amit a kapitalizmus megteremtett. Megfeledkeznek arról, hogy már Lenin szükségesnek tartotta, hogy a szocializmus építése során felhasználják a kapitalizmus időszakának értékes tudományos és műszaki vívmányait. Ezenkívül nem született a kapitalizmusban minden, amit a számlájára írnak. Hiszen az emberek már a kapitalizmust megelőző formációkban is törekedtek például arra, hogy kiváló termékeik és szerszámaik, szép házaik legyenek. Annál inkább elő kell mozdítani, hogy a jó minőség, a jó munkaszervezés és a fegyelem természetes követelmény legyen a szocializmusban, ahol a nép a maga ura és gazdája. Ami a szociálpolitikát illeti, a szocialista társadalomnak természetesen más elvekből kell kiindulnia, mint a munka szerinti elosztás elvéből. E politika a szociális szükségletekhez igazodik. A szociálpolitika feladata azok támogatása, akik nem hogy nem akarnak, hanem nem tudnak dolgozni, azok támogatása, akik nyugalomba vonultak, betegek, rokkantak, segíteni kell a gyermekes családokat, gondoskodni kell a fiatal nemzedék egészséges testi és szellemi fejlődéséről. A szociálpolitika tehát más elvekhez igazodik. Ez azonban nem ellentétes azzal, amit már elmondtunk. Ha jobban fogunk dolgozni, ha elérjük a kívánt pozitív fordulatot a munkatermelékenységnek és a gazdálkodás hatékonyságának növelésében, szociális célokra is többet fordíthatunk, nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi fogyasztást is növelhetjük. • Állandóan foglalkoztat bennünket az a figyelmeztetésed, amelyet néhány nappal a CSKP KB 15. ülése után egy országos aktívaértekezleten fejtettél ki. Pontos idézet nélkül arra utaltál, hogyha úsznánk is a jólétben, ha mindig felhőtlen lenne is az ég, de lebecsülnénk a politikai nevelő munka fontosságát, új szocialista nyárspolgárok nőnének fel, akiket rendkívül nehéz lenne átnevelni. Lehet, hogy tévedünk, de nézetünk szerint ez a nyárspolgár bizony felnő. Mit tegyünk, hogy gátat vessünk ennek a veszélyes jelenségnek? Már a kérdés megfogalmazása is arra utal, hogy a nyárspolgár- probléma bonyolultabb annál, ahogy az első pillantásra tűnik, ahogy a kérdést értelmezik. Nem állítanám, hogy a nyárspolgárok száma gyarapodik. És aztán mi az, hogy ,.gátat vetni“? Vajon lehet valamiféle mesterséges gátat építeni, amely át nem engedő? A nyárs- polgáriság elleni leghatékonyabb gát a szocialista társadalmi rendszer és következetes marxista-leninista politikája. A szocializmust olyan emberekkel kezdtük építeni, amilyeneket az előző társadalmi rendszer hagyott ránk. Ez másként nem is lehetett. A szocialista ember nevelése a szocialista forradalom legnehezebb feladata, perspektív feladat. Erről egy perc-'; re sem feledkezhetünk meg. A nyárspolgáriság befolyását, ideológiáját tekintve olyan szociális rétegként formálódott, amely kitöltötte a burzsoázia és a bérmunkából élők közötti teret. A szocializmus a nyárspolgárságot mint társadalmi és gazdasági réteget felszámolta, de egyesek szokásaiban feltünedeznek a szocializmustól idegen és a szocializmusra káros jelenségek. Az embernek az a vágya, hogy kiemelkedjen, jobb legyen, sikere legyen az életben, ez minden normális ember természetes tulajdonsága. Ebben nincs semmi rossz. A fontos az, hogy milyen társadalmi feltételek között érvényesül ez a tulajdonság. A kapitalizmus lehetővé teszi, sőt támogatja az emberi kapcsolatokban azt az elvet, hogy az ember embernek farkasa. Ezek a viszonyok a kapitalizmusra jellemzők. A nyárspolgár lehet dolgos, szorgalmas, takarékos, látszólag nagyon rendes ember, de személyes céljait, törekvéseit - és nemcsak az anyagiakat - brutalitás, jellemtelenség, csalás árán is keresztülviszi, s ezt normálisnak tartja. A szocializmus lehetővé teszi, hogy az ember nemes tulajdonságai harmonikusan kibontakozzanak az egész társadalom javára. Ma sem egyedülálló az olyan eset, hogy a kollektívájában, környezetében jónak tartott ember a felismerhetetlenségig megváltozik. Egyeseknél elegendő, hogy magasabbra kerüljenek, máris durván, érzéketlenül, lenézően kezdenek bánni a többi emberrel. Vagyis nyárspolgárokká válnak. Más szóval: a szocializmusban sem tudjuk kivédeni a nyárspolgáriság bizonyos regenerálódásának veszélyét, ha nem küzdünk következetesen a szocialista életmódért s egyes defromá- ciói ellen. A bíráló légkör, a jó kollektíva sokat tehet e téren, de a legfontosabb az, hogy az ember elgondolkodjon önmagáról, tanuljon, ne helyezze magát a dolgozók fölé, ne szakadjon el tőlük, ne váljon nyárspolgári szokások áldozatává. Vannak emberek, akik szóban ugyan elismerik a nyárspolgáriság ártalmas voltát, de a gyakorlatban másként gondolkodnak és cselekszenek. Életük célja az anyagi javak felhalmozása, az a törekvés, hogy minél többet nyerjenek a társadalomtól, de minél kevesebbet adjanak Az olyan tulajdonságok jellemzők rájuk, mint az önzés, a könyörtelenség, a spekuláció, az irigység, a karrierizmus, a burzsoá életmód előtti meghajlás. Hogy jól megértsenek: ha valaki a becsülettel megkeresett pénzéből hétvégi házat épít, autót, szép festményt vásárol, szívesen utazik vagy szépen öltözik, ezt nem tarthatjuk nyárspolgári életformának. Az ilyen ember életének nem az az értelme, hogy a kollektíva fölé helyezze magát és kiváljon belőle, hanem az, hogy minél jobban dolgozzon, egyre nagyobb értékeket teremtsen a szocialista társadalomnak, aktív és kezdeményező legyen, példájával a többieket is feladataik minél jobb teljesítésére ösztönözze. A CSKP XVI. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs nem véletlenül hangsúlyozta: fontos feladat, hogy elvi harcot vívjunk a nyárspolgáriság különféle megnyilvánulásai és az emberek tudatában fellelhető csökevényei ellen. A nyárspolgáriság társadalmunkban százféle formában és verzióban jelentkezik. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyárspolgáriságot az ellenséges propaganda is céltudatosan támogatja, erősíti az egyéni hajlamokat, mérgezi a becsületes emberek életét, és végső soron lassítja a párt által a párt és a nép politikai és ideológiai egységének megszilárdítására tett erőfeszítéseket. A párt eszmei nevelő munkája és politikai tömegmunkája fontos és pótolhatatlan szerepet tölt be a nyárspolgáriság megnyilvánulásai elleni harcban, a bíráló légkör megteremtésében. Hogy azonban e munka hatékonysága minél nagyobb legyen, átfogóan kell értelmezni, és végezni, frontális küzdelmet kell vívni minden visszásság ellen, amely a nyárspolgári szemlélet terjedésének táptalaja. A legjobb eszmei nevelő munka sem hozza meg a várt eredményt, ha megmaradnak a fogyatékosságok a tervezésben, az irányításban, a munka- szervezésben, az ellenőrzésben, az ellátásban, a szolgáltatóiparban, ha hiányzik a bírálat és az önbírálat, szóval, amíg meglesznek azok a visszásságok, amelyek a nyárs: polgári csökevények táptalaját képezik. Ideológiai munkánkban szüntelenül tökéletesíteni kell a nyárspolgáriság elleni harc módszereit, rá kell mutatni a nyárspolgáriság negatív voltára, káros hatására, s így kell előmozdítani a sokoldalúan fejlett szocialista ember nevelését. Gyerekeknek és felnőtteknek játszanak Huszonötéves az Állami Bábszínház A legutóbbi évek legsikeresebb produkcióinak bemutatásával ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját a bratislavai Állami Bábszínház. Az 1957-ben alapított művészeti alkotó- műhely első igazgatója Ján Ozábal volt. Az akkor még egyetlen önálló szlovákiai bábszínház első előadásán eredeti bábdarabot mutatott be. Ez Jarmila Štít- nická Jankó és a táltos című alkotása volt. A színház vezetése már a kezdet kezdetén tudatosította, hogy a professzionista jelleg megszilárdításához a körültekintő dramaturgiai munka is nagymértékben hozzájárul. Rövidesen számos cseh és szovjet bábdarabot is bemutattak. Ezek közül legemlékezetesebb Josef Čapek A kutyusról és a cicusról című művének adaptációja, majd Szimanov Aladin csodalámpája című meséje volt Ezt követően két évadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét egy szlovák szerző bábszínpadra írt eredeti darabját mutassák be Ebben az időszakban egyre erőteljesebben jelentkezett az a törekvés, amelynek eredményeként sajátos bábtervezői stílus is született. Ezzel együtt a színház dramaturgiája igyekezett, hogy élenjáró írókat, költőket nyerjen meg a bábszínház támogatásához. Az együttes életének fontos állomása volt Ján Chlebik rendező belépése, aki a prágai színművészeti főiskola elvégzése után került ide. Megértette a színház kollektívájával, hogy a mesterségbeli tudáshoz alkotói fegyelemnek is párosulnia kell. Az együttes szakmai és művészi színvonalának Felvételünkön Josef Čapek A kutyusról és a cicusról című gyermekprózájából készült bábdarab, a bratislavai Állami Bábszínházban készült felújításának egy jelenetét láthatjuk. A bábokat Helena Cigánová, a díszletet Ján Zavarský tervezte. egyik megalapozója Vladimír Predmerský dramaturg volt, aki sikeresen együttműködött számos íróval és költővel. Ö nyerte meg a bábok világában Ľubomír Feľ- dek érdemes művészt is, akinek hőse - Botafogo - kalandok sorozatát élte már át Az Állami Bábszínház paravánján. Predmerský tevékenységének része volt a sajátos, csak erre az együttesre jellemző bábjátékstílus megteremtése is. Ebben az időszakban a színház másik nagy egyénisége volt Bohuslav Slavík képzőművész, aki a belső alkotói folyamatok egységesítésén fáradozott. Az ő érdeme, hogy a felnőttek számára megszülethettek a Moment musical és a Concertino unisono című előadások, amelyek a külföldi sikereket is meghozták az alkotóközösségnek. Az utóbbi esztendőkre legjellemzőbb, hogy egyre inkább a fiatal alkotók határozzák meg a színház arculatát. Az együttes élére Egy élet értelme Dr. Zdenko Nováček munkásságáról Egy prágai diák, akiben termő talajra találtak Zdenék Nejedlý professzor lelkesítő tanításai és az alma mater nagy tettekre inspiráló légköre, Bratislavába érkezett. Jelentős elképzelései, tervei voltak, bízott tudásában és tehetségében - s ezek a mai napig sem hagyták őt cserben. Publikált, szervezett, tanított és politizált. A hivatástudat és a politika sosem zárták ki, éppen ellenkezőleg, kiegészítették egymást tevékenysége minden területén. Élete céljává vált fővárosunk zenei életének felvirágoztatása, zenetörténeti múltjának feltárása, tudományos feldolgozása. Vezetésével a bratislavai Konzervatórium az egyik legmodernebb és legszínvonalasabb zenei szakiskolává vált, nemcsak hazánkban, hiszen elismertségét bizonyítja sokéves tagsága az európai zenei főiskolák és konzervatóriumok asszociációjában. Akusztikai stúdiók, saját orgonaterem, hangversenyterem, könyvtár és kényelmes gyakorlószobák szolgálják a diákok sokrétű képzését. Nováček doktor évek óta vezető titkára a Bratislavai Zenei Ünnepségek keretén belül megrendezésre kerülő zenetudományi konferenciáknak, és elnöke a Szövetségi Gyűlés kulturális bizottságának, felelős tisztséget tölt be a Csehszlovákiai Zeneművészek Szövetségében is. Tapasztalt, megfontolt, határozott véleménynyilvánítása és fellépése tiszteletet parancsol, mégis barátja minden kollegája, hiszen az iskola mellett mindnyájuk előadóművészi karrierjét is segíti, sőt több, aktívabb munkára ösztönzi őket. Nincs zenei életünknek olyan területe, melyben ne tudott voina segíteni, tanácsot adni. Nemcsak a Hudobní život főszerkesztőjeként, de esztétikatanárként tetemesen gyarapította a szlovák zenetudomány szakirodaimát. Publikációi tevékenysége egyedülállóan gazdag, tanulmányait több nyelvre lefordították, s egyre gyakrabban nyúlunk visz- sza állandóan aktuális könyveihez. Sokan tréfás hangon a fiatalok szószólójának, védőügyvédjének nevezik, pedig e téren nem ismer tréfát. Bízik a fiatalokban, s rengeteget tesz nevelésükért, érvényesülésükért. Az elmúlt napokban barátai, tisztelői ünnepelték őt egy dísz- hangverseny keretén belül az ,,ő iskolájának“ a Konzervatóriumnak koncerttermében. Húsz éve igazgató itt. Egy életmű tiszteletet parancsoló eredményeit vonultathatta volna fel, hozzászólásában, de az ilyen megnyilvánulás mindig is idegen volt tőle. A neki köszönettel tartozóknak és az őt köszöntőknek ő köszönte meg meghatottan a figyelmességet, a szeretetet és a bizalmat. A fiatal előadóművészek nevében ezúton gratulálunk Zdenko Nováček igazgatónak pályafutása e szép jubileumán és sok egészséget és alkotóerőt kívánunk neki. Mi, a volt diákok is. RÁCZ TIBOR 1980-ban új vezetés is került, amely Jozef Skovay igazgató irányításával (maga is neves bábszínész) az együttes alkotói erényeinek, művészi színvonalának megőrzését a gárda fiatalításában látja. Sajnos az alkotómunkához nincsenek kedvező feltételeik. Napról napra, a város különböző művelődési intézményeinek bérlőiként kénytelenek játszani. Ezért az évi 325 előadás rendkívüli erőfeszítéseket is követel a művészektől. Ha a bábuk világában élő emberekről - rendezőkről, dramaturgokról, képzőművészekről, színészekről - szólunk, gondolnunk kell azokra is, akik napról napra megtöltik a nézőteret: a gyerekekre. A bratislavai Állami Bábszínház leghálásabb nézői éppen ők. A színház eddigi 93 bemutatóját, 6000 előadást 1,5 millióan látták. Ezeknek a nézőknek döntő többsége gyerek volt. Olyan gyerek, aki a bábszínházban a mesét, a kalandot, a szépet - az öröm forrását látja. DUSZA ISTVÁN Egy kis vakond történetei Bájos és szeretet re méltó figura ez a kis vakond - így, könyvben is. Moziban láttam ót először valamikor a hetvenes évek elején, elő- filmként vetítettek a főszereplésével egy történetet, mely arról szólt, hogy egy kerti ágyásban hervadnak a virágok, szomorú fejecskéik egyre lejjebb buknak. Vízre lenne szükségük, de régóta nem ad esőt az ég, és szerencsétlenségükre elromlott az öntözőberendezés is, melyet aztán a kis vakond próbál meg minden erejével és tudásával rendbehozni. Már-már sikerül neki, amikor a cső eldugul és kettészakad. Ekkor a vakond gondol egyet, az ágyás köré árkot túr, abba vezeti a vizet; és fölélednek a virágok. Akkor még nem tudtam, hogy egész sorozat készült a kis vakonddal - színes rajzfilmek, melyekből azóta többet is láttam, főként a tévében. Az idén is szerepelt már műsoron nem egy epizód, köztük a Hogyan szerzett a vakond nadrágot című. Ez egy másik történettel, A vakond a városban cíművel, nemrégiben könyvalakban is hozzáférhetővé vált a magyar gyermekek számára a Madách kiadó jóvoltából. Zdenék Miler ismerős képeit Eduard Petíška szövege P. Olexo Anna fordításában kíséri. A könyv Volt egyszer egy vakond címmel jelent meg. A rajzokat nem szükséges különösen bemutatni. Állóképekként is a mozgás, az eleven élet képzetét keltik. Valóságközeli formavilágban, hasonló, ugyanakkor hangulatos színkompozíciókban mutatják be mindkét történetet. Az emberi tulajdonságokkal-képessé- gekkel fölruházott állatok között elsősorban a főszereplő, a kis vakond az, akinek minden mozdulatában, gesztusában, tekintetében belső állapotok - érzelmék, vágyak, szándékok - tükröződnek aszerint, hogy éppen hol, milyen szituációban van, mivel érinti öt meg a külvilág. A képek összekötő szövege egyszerű, dísztelen. Ez a szerzői szándékból következik, mely nem célként, hanem eszközként választotta a mesét, mint formát, hogy ezáltal vezethesse el a gyermeket - korának megfelelően - a mindennapi valóságba, hogy a didakticizmust megkerülve nyújtson alapvető ismereteket a mindennapi élet jelenségeiről, folyamatairól, dolgairól. Például ebben a két történetben arról, hogy hogyan készül egy nadrág, illetve mi minden kell egy autóhoz meg az autózáshoz. A felnőtt szemében már lényegtelennek tetsző, a gyermek számára viszont még nagyon is fontos, egyszerű, kis miértekre válaszol ez a könyv - hangulatosan, tanítva az életre. (bodnár) ÚJ SZÚ 6 1982. IV. 2.
