Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-20 / 92. szám, kedd
Gondolkodásra nevelni Magyarországi oktatási tapasztalatok Mephisto (magyar) Március végén huszonöt csehszlovákiai magyar pedagógus és oktatási dolgozó indult Budapestre, hogy tanulmányozza a magyar oktatásügy helyzetét, a fejlesztés, a kutatás távlatait, a szakképzés és szakfelügyelet módszertani irányításának kérdéseit. Felnőtt egy nemzedék, amely nem ismeri a háború szenvedéseit - ez tény de gondunk ma is van épp elég. Ma a pedagógusok úgy látják, nem elég, ha az iskola csak tárgyi tudást nyújt, önálló gondolkodásra, kreativitásra kell nevelnie, s ügyelnie arra, hogy nedara- bolódjon fel a gondolkodás, a^- velés során vegyék figyelembe a társadalom egészének igényeit. Magyarországon is egyre inkább a szakképzés és a felnőttnevelés kerül előtérbe. Átgondoltan folyik a pályaválasztás előkészítése, irányítása. A nyolcadik osztály befejezése után a gyerekeknek mintegy 82-83 százaléka szakképzésben részesül. Elmélyülten kutatják az általános műveltség és a szakképzés viszonyát, s a pályakorrekció kérdéseit. A felmérések adatai alapján ugyanis kiderült, hogy a fiatalok 40 százaléka rosszul választ, nincs a megfelelő helyen. Túl korai még 14-15 éves korban eldönteni, milyen életút a legmegfelelőbb. Tekintetbe veszik azt a tényt is, hogy a legtöbb esetben nem is a gyerek, hanem a szülök választanak pályát gyermeküknek a mindenkori társadalmi divat szerint. Ez többé-kevés- bé így van nálunk is, nemcsak Magyarországon. Megismertettek továbbá a közoktatási reform eddigi tapasztalataival. A megújítási törekvések 1972-ben kezdődtek, mert úgy látták, tartalmában nem megfelelő, amit az iskolában tanítanak. A mü- veltséganyag kiválasztásával Szentágothai János professzor vezetésével az Akadémia foglalkozott. A tantervi reformot 10 éves kísérleti időszak után vezették be. Most vannak megvalósulóban az új tanterv pedagógiai és metodikai szándékai. A nyelvtanítás területén meghatározó szempont a kommunikációs készség (párbeszéd, megbeszélés) megalapozása, fejlesztése. Tudjuk, minden készség fejlesztése az olvasásra épül. Ezért különös figyelmet fordítanak az olvasástanítás metodikájára. Ugyanis világszerte új jelenség, hogy az olvasással még felső tagozaton is foglalkozni kell, bár minden országban az olvasásra helyezik a hangsúlyt az alap- illetve általános iskolák 1-2. osztályában. Az elsajátításra kijelölt tananyag terjedelme egyre nő, ezzel arányosan fokozódik a néma olvasás jelentősége. A tanulásnak, a világban való tájékozódásnak ugyanis a néma olvasás a feltétele. Eddig olvasáson elsősorban a hangos olvasást értettük, most differenciálnunk kell - figyelmeztettek a magyarországi kollégák a hangsúlyt a néma olvasásra helyezzük, mert előfordulhat, hogy a gyerek folyékonyan felolvassa a szöveget, de egy szót sem ért belőle. Nem kívánjuk tehát, hogy hangosan olvassa a szöveget, mielőtt el nem olvasta némán. Előfordul persze az is, hogy a gyerek akkor sem tudja folyamatosan felolvasni a szöveget, ha megérti. Ezek a tünetek, sajnos azt jelzik a világ minden táján, hogy még 12-14 éves gyermek esetében is gondot kell fordítanunk mind a néma, mind a hangos, értelmes olvasás gyakorlására. Az olvasási képesség ugyanis a 4. osztályban alakul ki. A tíz nap alatt a kollégák részletesen ismertették a tankönyvekkel és taneszközökkel kapcsolatos álláspontjukat is. Fontos szempont, hogy a tankönyv nem lehet sem súlyában, sem tartalmában megterhelő, csak a szükséges és hasznos információk legyenek benne. Vitatott kérdés, hogy milyen legyen a tankönyv: munkatankönyv vagy szövegtankönyv. Eddig főleg szövegtankönyveket használtak, a gyerekek szeretik tankönyveiket. Úgy látszik, a modern oktatási törekvések a munkáltató tankönyv javára billentik a mérleg nyelvét. Fontos szempont, hogy a tankönyvi szövegek legyenek olvasmányosak. A pedagógiában nincsenek nagy ugrások. Az új törekvéseket rendszerint a taneszközök közvetítik. Az új tanterv és taneszközök fogadtatása Magyarországon sem egyértelmű. Sok pedagógus ragaszkodik a megszokotthoz, a régihez, sőt a nagyon régihez. Ez helytelen. Viszont tény, hogy nem az elismerő, hanem a problémafelvető véleményekre figyelnek. Fontos szempont a tanítók és tanárok pedagógiai kulturáltsága. Hatékonyabbá kell tenni az óravezetést, mert például némává válik az óra, ha munkafüzetből dolgoznak a gyerekek. Fennáll az a veszély is, hogy nemkívánatosan differenciálódik az óra: mivel a munkafüzet elfoglalja a gyereket, a pedagógus végezheti a maga dolgát. Ennek ellenére nem mondanak le a munkafüzetek használatáról, mert a tanulás és tanítás hatékony eszköze. Ellenőrzésre viszont nem lehet felhasználni, bár volt, aki megkísérelte. A feladatlapok, témazáró dolgozatok a törzsanyagot ellenőrzik, vagy a vetélkedés egyik formáját jelentik, s nem osztályozhatók. A jó feladatlapnak játékosnak kell lennie. Ha a szakfelügyelet ellenőrizni akar, külön feladatlapokat készít. Hangsúlyozták: a taneszközök terén is elmondható, hogy a lehetőségek mindig elmaradnak a feladatoktól és az igényektől. Ismertették a legfontosabb mennyiségi mutatókat. A tanköteles gyermekek 95 százaléka elvégzi az általános iskolát, s ezeknek mintegy 94 százaléka tanul tovább. Ez a mennyiség magában foglal bizonyos minőséget is, de a legoptimistább előadó sem állította, hogy Magyarországon minden rendben van. Értek el szép eredményeket, de van eset az oktatásügy átfogó, globális elmarasztalására is. A nemzetiségek jogait a Magyar Népköztársaságban is nemzetközi egyezmények garantálják. Emlékezetes marad a két nemzetiségi iskolában a szlovák, illetve szerb-horvát általános iskolában és gimnáziumban tett látogatás. A Mező Imre úti szlovák iskolában Petró László ismertette az iskola történetét, jelenét és távlatait. Az iskola túlzsúfolt, de technikai eszközökkel nagyon jól felszerelt. Eddig is a szlovák nyelv javára erősödött a nyelvi görbe, de szeretnének tovább lépni, s elérni, hogy tovább növekedjen a szlovák nyelvi órák száma. Meglátogattunk néhány tanítási órát, s tapasztaltuk, hogy ebben az iskolában komoly munkához szoktatott gyermekek tanulnak. A szerb-horvát nyelvű iskola . a Brunszvik Teréz alapította óvoda épületében működik, tájékoztatott Vujits István igazgató. A tanulók 70 százaléka fizikai dolgozók > gyermeke, de az érettségizők 60-70 százaléka megszerzi a diplomát. Mindkét iskola légkörét a patetikus szólamoktól mentes 'aktív internacionalizmus szelleme hatja át. A Dózsa György úti zenei tagozatos általános iskolában lehetőségünk nyílt a szakköri tevékenység tanulmányozására. Az iskolában 18 szakkör működik, tájékoztatott Kacsányi Ferenc igazgató. A pedagógusok értő irányítása mellett kedvvel végzik a munkát, szép eredményeket érnek el, sokoldalúan fejlődnek a gyerekek. A tíz nap során érdekes előadások hangzottak el a vezetőkiválasztás, a tanulói ismeretek mérése, s a felügyeleti rendszer problémakörével kapcsolatban. Most van kialakulóban az új szakfelügyeleti rendszer. Elmondták, hogy szorgalmazzák a tudomány legújabb, eredményeinek pedagógiai átalakítását, feldolgozását, s bekapcsolását az oktatásba. Magyar- országon is hangzanak el figyelmeztetések a gyerekek túlterheltségével kapcsolatban. Halmozódik az elsajátításra váró anyag. Az óraszám nem emelhető, viszont a tananyag sem redukálható. Egyetlen út járható: ki kell küszöbölni a átfedéseket, s fel kell tárni a tantárgyak közti kapcsolatokat. Emelni kell a tantárgyak tanításának színvonalát, e célból tervezik a számítógépek bevonását az oktatásba, s nem csak a matematikában. A tíz nap alatt fél szavakból is értettük egymást, mert gondjainkban sok a közös vonás. Az Országos Pedagógiai Intézet vendégei voltunk. E központi pedagógiai intézmény feladata, hogy koordinálja, az elméleti és gyakorlati pedagógiát, irányítsa a kutatást, a tantervfejlesztést és a pedagó- gus-továbbképzést. Munkatársai figyelemmel kísérik a most folyamatban levő új oktatási rendszer eredményeit és elvégzik a szükséges korrekciókat. Ez a látogatás lehetővé tette azt, hogy pedagógusaink tájékozódjanak, s erőteljesebben bekapcsolódjanak a nemzetközi pedagógiai tapasztalatcserébe. Felfokozott érdeklődéssel vártuk Szabó István új filmjét, hiszen a Mephisto a tavalyi cannes-i fesztiválon két díjat is kapott, alig néhány hete pedig Oscar-díjat nyert. Szabó István neve eddig sem volt ismeretlen a nemzetközi filmközvélemény előtt; munkáit gyakran jutalmazták rangos díjakkal, kitüntetésekkel, az Álmodozások kora óta, az Apán, a Szerelmesfilmen, a Tűzoltó utcán, a Budapesti meséken át a Bizalomig. A Mephisto azonban határkő Sza- bó'pályáján, mert a rendező a közvetlen hangú önvallomások finom lírájú költőjéből a kiváló nagy realista filmepikusok sorába emelkedett. Bár a film Klaus Mann (a hitleri Németországból emigrált Thomas Mann egyik fia) hasonló című regényéből készült, mégsem tekinthető a Mephisto puszta adaptációnak: Dobai Péter és Szabó István forgatókönyve vérbeli filmes történetté, sodró dialógusú, tömör at- moszférateremtó anyaggá formálta az irodalmilag nem kiemelkedő alapművet. Klaus Mann 1936-ban írta a regényt, melyben egykori barátját és sógorát, a náci birodalom színésznagyságává és színházi vezetőjévé vált Gustaf Gründgenst mutatja be, meglehetősen ellenszenvvel. A valóban létezett modellt, a regényalakot Szabó Istvánnak sikerült szuverén filmhőssé formálnia; a történetről lehántotta az elfogultság burkát, s elsősorban a művész és művészet felelősségének kérdését tette hangsúlyossá. Ezáltal a film a náci Németország rendkívül hiteles, megragadó körképe lett. Szabó István sajátos, interpretációjában. A film hőse Hendrik Höfgen, a színész; kételyek között vergődő, csillapíthatatlanul becsvágyó ember, aki hagyja magát sodortatni az árral, aki szeret mindig mindenütt jól viselkedni, csakhogy szeressék, elismerjék, körülrajongják. S mert színész, tehetséges és jó művész, a hivatás, a színház megszállottja, a sikerért hajlandó mindent feláldozni, a kompromisszumokon és önáltató illúziókon át a teljes önfeladásig, eszközzé válásig, önámító, mert hiszi, hogy a színházban elbújhat a véres valóság elől, s nem akarja tudatosítani, hogy a színház is - politika. A siker utáni görcsös vágya és szűklátókörűsége, naiv hite erkölcsi lezüllését okozza. Höfgen nem gazember, nem talpnyaló, csak éppen nem akar árnyékban maradni, hiszi, hogy a színház, a művészet az embertelenségben az emberség zuga maradhat, melyben meghúzódhat vagy ahová - akárcsak az elefántocsonttoronyba - bezárkózhat. S noha tudja, hogy nem lehet a hatalommal kacérkodni, előnyeiből és kiváltságaiból részesülni úgy, hogy közben kívülálló maradjon, mégis megpróbálja. És megpróbál sok egyebet: bújtatja üldözött zsidó öltöztetőjét, kimenti a koncetrációs táborból kommunista színész barátját, megvédi szakszervezeti tevékenységük miatt feketelistára került díszletmunkásait, útlevelet szerez a fajüldözés miatt életveszélybe került félvér szeretőjének. Ellentmondásokból épül fel jelleme, s a rendező legnagyobb érdeme, hogy mesterien ábrázolja azt az utat, amelyet hőse, a kezdetben „kultúrbolsevik“ lázadó fiatal antifasiszta színész megtesz odáig, hogy a náci kultúrpolitika szószólója, a (Göringre emlékeztető) tábornagy kegyence lesz. A tábornagy kénye-kedve s érdekei szerint manipulál az emberekkel, fölkapja vagy elejti őket; játszik Höf- gennel is, aki azt hiszi magáról, hogy uralja a színházat s a politikai játszmához nincs köze. S csak a film végén ébred rá, hogy egy nála hatalmasabb erő dirigálja itt a színjátékot, csak későn veszi észre, hogy a nácizmus véres valóságának elködösítésére épp a kultúra szemeltetett ki. Kicsiny voltára akkor döbben rá, amikor ott találja magát a Harmadik Birodalom erejét demonstrálni hivatott berlini olimpiai stadion vasbeton arénájában, ahol már nem a színjátszást, hanem a vakmerő és embertelen történelmi kalandban való részvételt követelik tőle, s ő nem tud kitömi a hatalmas reflektorok vakító fénycsóvájából. Szabó István az elembertelene- dés folyamatát a maga emberi gyökereiben ábrázolja. Erénye a filmnek, hogy egy jellemben egy kort sikerült megragadnia, feltárva a bűnbeesés lélektanának mechanizmusát. — ym TOROK ZSUZSANNA A zene szeretetére tanított Száz éve született Leopold Stokowski Egy híres német karmester szerint a dirigensek csak ötvenedik életévük betöltése után kezdenek rendelkezni azzal az érettséggel és élettapasztalattal, ami a nagy mesterek müveinek elmélyült tolmácsolásához szükséges. Ezt az állítást mintegy igazolni látszik a jelentős karmesteregyéniségek magas életkora és kimeríthetetlen vitalitása. Leopold Stokowski elképesztette a prágai közönséget, amikor 1972-ben kilenc- venévesen, mankókra támaszkodva jelent meg a Smetana- teremben, hogy elvezényelje hangversenyét, melynek első számaként Bach d-moll toccata és fúgája hangzott fel Stokowski zenekari átiratában. „Stokowski Bachja“ - írta erről a műről a mindent reklámízűen fogalmazó amerikai sajtó, nem kis berzenkedést váltva ki azokból a zeneértőkből, akik szentségtörésnek tartanak minden átdolgozást. A fanyal- gók nem értették meg Stokowski célját. A lengyel zenészcsaládból származó, londoni születésű kiváló karmester, aki templomi orgonistaként kezdte pályafutását, tapasztalatból tudta, milyen gyér közönség látogatja az orgonahangversenyeket. Bach orgonaműveinek zenekari átirata ugyanazt a célt szolgálta, mint Stokowski egész munkássága - a zene széles körű népszerűsítését. Stokowski fanatikusan hitt a zene inspiráló, szí- vet-lelket nemesítő erejében, s épp ezért minden erejével arra törekedett, hogy azt a legszélesebb tömegek számára is elérhetővé tegye. Ezért ragadott tollat és írta meg híres könyvét a zenéről, s ugyanezért vállalt két filmszerepet is. Az egyik film Száz férfi és egy nő címmel kasszasiker lett. Stokowski benne önmagát, a sikerei csúcsára ért karmestert játszotta, aki vállalja egy munkanélküli zenészekből összeverődött együttes vezetését. A harmincas években forgatott, tipikusan hollywoodi történet a mai néző számára bizonyára naivnak tűnne, de az akkori mozirajongók százezrei ismerték meg általa Beethoven, Verdi és Liszt muzsikáját. A zene szeretetére tanította hallgatóit a philadelphiai konzervatóriumon és azon a megszámlálhatatlan ifjúsági hangversenyen, ahol a zeneszámok az ő ragyogóan szellemes, lényegre tapintó magyarázatával csendültek fel. Az amerikai ifjúság egy egész nemzedékével kedveltette meg a klasszikus mesterek alkotásait. Ugyanakkor fontos missziót végzett a modern művek amerikai bemutatásával is. Schönberg, Varese és mások zenéje az ő avatott tolmácsolásában hangzott fel először az amerikai közönség előtt, s még arra is hajlandó volt, hogy operát dirigáljon, így népszerűsítse kortársa, Alban Berg Wozzeck című művét, holott különben nem foglalkozott operák vezénylésével. Amikor a harmincas évek végén Los Angelesben . egy amfiteátrumban 13 ezer hallgató előtt vezényelte száztagú zenekarát, voltak akik megvádolták - magának csinál reklámot. A Stokowski- hívek szellemesen reagáltak a vádra: épp ellenkezőleg- mondták - Stokowski csinált reklámot a jó zenének. A száz éve született karmester munkásságát nemcsak számos lemeze és hallgatóinak emlékezete őrzi. Szelleme ott érezhető ma is azoknak az amerikai együtteseknek a játékában, amelyek az ő áldozatos munkája nyomán váltak méltán világhírű zenekarokká. VOJTEK KATALIN Karin Boyd és Klaus Maria Brandauer a magyar filmben ÚJ FILMEK
