Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-19 / 91. szám, hétfő

BESZÉLGETÉS AZ OLVASÁSRÓL A É rtékes kis könyvet jelentetett meg a közelmúltban a Móra Ferenc Könyvkiadó. A Batikolás, tojásírás című könyv első részé­ben a szerző, B. Boros Ilona ,,egy érdekes textilfestő technika, a ba­tikolás bemutatásával szeretne az alkotó kedvű olvasók segítségére lenni“. A második részben P. Szé­kely Éva az egyik jeles ünnepünk­höz, a húsvéthoz kapcsolódó hí­mes tojás festésével ismerteti meg az olvasókat. A batikolás technikája több ezer éves, a Távol-Keleten ma is élő népművészet, akárcsak nálunk a hímzés. Maga a szó jávai erede­tű, jelentése: írni, rajzolni. A bati­kolás eredetileg kézimunka volt, Batikolás, hagyományos színekkel, minták­kal. A jávai batik kedvelt színe a sötétkék, a sárgásbarna és a vö­rös; leggyakrabban használt motí­vumok pedig a virágok, halak és a lepkék. Európa a századfordulón is­merkedett meg először ezzel a művészettel, amikor a jávai nők bemutatták Hollandiában. Azóta a sok országban elterjedt technika nálunk is gyökeret vert. Bár az elnevezéssel vidékeinken ritkán - és csak újabban - találkozunk, az e technikával készült textileket jól ismerjük (gondoljunk csak a kékfestő-anyagra). A gépesítés azonban forradalmasította ezt a kézimunkát is. A fazekasok (ró­kájához hasonló batikpipa helyett nyomódúcokkal gyorsították a minta felvitelét az anyagra. Ná­lunk főleg a kartonfestés terjedt el ilyen módon. Azonban a kézimun­ka, akár saját részünkre készítjük, akár ajándékba, mindig örömet je­lent. B. Boros Ilona leírása nyo­mán azok is hozzálátnatnak ehhez a szép textilfestéshez, akik most ismerkednek meg vele először. ,,Térítők, párnák, függönyök, ken­dők, faliképek, sőt még babák is készülhetnek a vízrajzolás segít­ségével, - írja a szerző -, s nem is kell hozzá boszorkányos kézü­gyesség.“ A húsvéthétfőn locsolkodni járó legényeket szíves szó, terített asztal és hímes tojás várta. A könyv második részében a hí­mes tojás történetével, de magá­val a tojásfestéssel is megismer­kedhetnek az olvasók. A tojás világszerte a termé­kenység, az új élet szimbóluma. Az igazán jelentős színpadi ko­médiákban lelhető meg leginkább kirívón a: tragikum. Gondoljunk csak Moliére Fös­vényében a vén és zsugori Har- pangonra, aki pénzesládácskáját nem lelvén, őrületében a színházi közönség sorai közt keresi immár a tolvajt: „Mennyi nép együtt! Aki­re csak nézek, rögtön gyanús, mindegyikben a tolvajomat látom. “ A minap újraolvastam Gogol Revizorát. Ez a közel másfél száz esztendős komédiában is találtam hasonló jelenetet, a lóvá tett POL­GÁRMESTER ama bizonyos mo­nológját: „Eljegyezte! Eljegyezte! Süsd meg az eszedet. Csak még egyszer halljam azt az eljegyzést! Emberek! Emberek! Ide nézzen az egész világ! Az egész keresztény­ség! Gyalázat! Csúffá tettek egy polgármestert! Vén hülye! Vén hü­lye! Te hájfejú, te! Hogy nézhet­tem nagykutyának azt a kákabélű taknyost? És most ott csilingel az országúton. Fünek-fának elújsá­golja! Kiröhögnek, de ez még semmi! Végül majd akad egy nya­valyás fírkász, aki komédiát fabri­kál belőle! Fölháborító! Fütyül A benne ébredő élet a tavaszban újjászülető természet jelképe lett. Az avar és népvándorlás korabeli sírokból előkerült írott és vakart tojásokon levő jelek arra enged­nek következtetni, hogy a régiek a tojás bajelhárító hatásában is hittek. Hosszú idő telt el, amíg napjainkra egy népszokás aján­déktárgyává vált a húsvéti tojás. A tojásfestésnek nálunk legjel­lemzőbb módja a batikolás. Tech­nikája megegyezik a textil batiko­lásával. Az előkészületek is ha­sonlóak, itt azonban mindeneke­lőtt írókát kell készíteni, melynek neve tájegységenként változik: kesicének, írókésnek vagy gicé- nek is nevezik. (Gömörben a faze­kasok „kickával“ írják a mintát a cserépedényekre. Sz. M.) Az íróka egy kb. 15 cm hosszú faá­gacska hasított végébe erősített kis fémcső. Az irócső alapanyaga réz vagy alumínium lemez (tejfö­lösdoboz teteje, fogpasztás tubus stb.) amelyet varrótűre vagy gom­bostűre csavarunk. Ezt kötözzük cérnával az íróka hasított nyelébe. Az írókát forró méhviaszba márto- gatjuk, ezzel írjuk rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére. A tojást ezután festéklében áztat­juk vagy főzzük. Több szín alkal­tojásírás mazása esetén a világos színűnek szánt részeket is viasszal fedjük, majd a felület többi részéről vagy lemossuk a színt (ecettel) vagy tovább festjük sötétebb színű fes­tékkel. A kemény viasz lekaparása után az alatta levő díszítmények szépen kirajzolódnak. A tojásfestés másik ismert mód­ja a tojás „berzselése“, amikor a már megfőtt tojásra díszes levél­kéket erősítünk gézzel vagy cér­nával. Az egy-két órára festőiébe mártott tojáson világosan kirajzo­lódik a levélke kontúrja és erezete. Főleg az Ipoly menti palócok körében kedvelt a karcolt vagy vakart tojás. Lényege, hogy az egyszínűre festett tojásra hegyes szerszámmal, pl. tűvel aprólékos díszítést karcolnak. Amíg az előző technikákkal főleg stilizált növényi motívumok kerültek a tojásra, ez utóbbi díszítés motívumai többnyi- re a hímzésmintákból kerültek ki. A szép kivitelezésű, mindösz- sze 76 oldal terjedelmű könyv szövegét gazdag képanyag egészíti ki. Az első rész képei 10-14 éves gyerekek textilmintáit mutatja be, a második részben egy-egy tojásírásban gazdag vi­dék díszítőmotívumaival ismer­kedhetünk meg. A receptszerűen részletes tájékoztató kötetet, me­lyet akár a batikolás kézikönyvé­nek is nevezhetnénk, kilenc éven felüli olvasóknak ajánlották a szer­zők. Véleményem szerint a leg­nagyobb haszonnal - a széles olvasóközönségen belül - első­sorban azok a pedagógusok for­gatják majd, akik munkájuk során jó ízlésre, kézügyességre és ha- gyományszeretetre is tanítják a gyerekeket. SZANYI MÁRIA a rangra, címre! Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a neve­téstől. - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök! Hej, de elkapnám a nya­kát minden koszos firkásznak, minden rohadt liberális fajzatnak!“ Micsoda feszült helyzet az utol­só előtti jelenetben. Már-már alig lehet fokozni, de Gogol még erre is képes. Ha nem Gogol - ez az író-óriás - írja ezt a művet, a foko­zás bizonyára elmarad. A kisváros „előkelői“ a negye­dik felvonásban azzal vannak el­foglalva, hogyan környékezzék meg Hlesztakovot, akit ők állami ellenőrnek véltek. Lassanként va­lamennyien „átnyújtják“ pénzado­mányaikat, s végül csupán a két földbirtokos marad: Pjotr Ivanovics Boncsinszkij és Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij. Mintha ikrek volnának. Minded­dig úgy tűnt, hogy csupán a eset- lések-botlások végett kerültek a darabba, s afféle bohócokká alacsonyítja le őket a szerző. De Kiss Ágnes egy esztendeig a MATESZ kassai (Košice) Thália Színpadának kellékeseként dol­gozott, de már ekkor játszott Gyur- kó László A búsképű lovag című drámájában. Ezután néma szere­pet játszik a Tartuffe-ben, majd Gágyor Péter a Szélkötő Kalamo- na című játékában rábízza a Szé­kely lány és a Királyné szerepét. Színészi státuszban először Ör­kény Kulcskeresók-jének Erikája­ként tavaly novemberben, majd Tajovský Zavaros örökség című darabjának Kamenszkýnéjaként i idén januárban lépett színpadra. Április 8-án Gyüre Lajos A becsü­letes molnárlegény című mesejá­téka volt a hatodik premierje. Hu­szonnégy éves. Ez a lehetőség az ugyancsak huszonnégy esztendős Hizsnyai Zoltánnak is megadatott, aki az 1978-79-es évadban került a Tháliához, egy évre szóló színé­szi szerződéssel. Két év katona­ság után tavaly ősszel tért vissza Kassára, s rögtön rábízták a Szél­kötő Kalamona egyik főszerepét.. A Kulcskeresőkben hol Bodót, hol a Gyászhuszárt alakija, a Ta- jovský-darabban Andris figuráját. Gyüre Lajos darabjában ó a fősze­replő. 9 A gyermekkort csallóközi fal­vakban, a gimnáziumi éveket Jó­kai szülővárosában, amatőr színé­szi éveidet Dunaszerdahelyen töl­tötted. Zoli, te a gyermekéveket a gömöri Rimaszécsen, a középis­kolai éveket a kassai ipariban, az amatőr színészet esztendeit a Szép Szó-ban élted. Vajon mi­lyen volt a család, az iskola, a szellemi környezet szerepe ol­vasásigényed kialakulásában?- KISS ÁGNES: A szüleim la­pozgatta könnyebb irodalom nem érdekelt. A minőségi irodalmat a nővérem hatására kezdtem ol­vasni. Persze, sem neki, sem szü­leimnek nem volt jelentős könyvtá­ra, a kötelező olvasmányok pedig éppen kötelező jellegük miatt ta­szítottak. Gimnáziumi magyar ta­náromnak, Gáspár Tibornak, és az általa vezetett színpad tagjai­nak ösztönzésére figyeltem fel először az értékesebb irodalomra. Gimnáziumi könyvtárunk mintha nem is lett volna, magyar tanárunk szertárából vittük a könyveket. A Dunaszerdahelyi Járási Népmű­velési Központ színjátszó csoport­jában, sajnos, már senkit nem ér­dekelt, mi volt a legutóbbi olvas­mányélményem. Ott elsősorban a városban élő írók vitái hívták fel figyelmemet egy-egy műre. HIZSNYAI ZOLTÁN: Én sze­rencsésebben rajtoltam, hiszen anyám, aki nagyon szeretett ol­vasni, sok könyvet gyűjtött. Első lényeges olvasmányom Arany Toldija volt. A rimaszécsi alapisko­lában becsülete volt a szépirodai­mat olvasó, humán beállítottságú tanulónak. Nem így a kassai ipari­ban, ahol nem minden pedagógus nézte jó szemmel azt a diákot, aki iskolán kívüli amatőr művészeti tevékenységet folytat, s ahol ép­nem. Ok is átnyújtják a maguk pénzecskéjét, akár a többiek, ne­kik is van kérésük. Dobcsinszkij egy házassága előtt született gye­reket szeretne törvényesíteni. Hlesztakov, a szélhámos ter­mészetesen megígéri, hogy utána néz a dolgoknak, s Bobcsinszkij- hoz fordul, aki így beszél;,.Aláza­tosan kérem, ha Pétervárra tetszik menni, méltóztassék megmondani ott a nagyméltóságoknak, szená­toroknak, admirálisoknak, hogy ,,kegyelmes uram vagy fenséges uram... ebben a városban él egy bizonyos Pjotr Ivanovics Bob- csinszkij“ Csak ennyit:,,Ebben és ebben a városban él egy bizonyos Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij.“ Ironikusnak tűnő kérés, de tú­lontúl elgondolkoztató, és tragikus. S immár közel másfél évszázada kéri a Kisember: tessék őt is észre venni. Valaki menjen el az illetéke­sekhez, és mondja meg nekik: Itt és itt, ebben és ebben az utcában, ebben és ebben a házban lakik pen ezért - vagyis dacból, egyfajta önvédelemből - főtevékenysé­gemmé vált az olvasás. A Szép Szó minőségileg befolyásolta ol­vasásigényemet. Ott fedeztem föl: a könyvek között válogatnom kell. • Milyen könyvtárad van? Mennyi benne a színházi, a szín­házelméleti könyv? HIZSNYAI ZOLTÁN: Könyvtá­ramban a verseskötetek vannak túlsúlyban, a néprajzi müvek mel­lett pedig kimondottan alacsony a prózakötetek száma. Prózából csak azokat a könyveket veszem meg, amelyek kölcsönkönyvként kedvessé váltak. Polcomon szín­házi, művészet- és filozófiatörté­neti kötetek is sorakoznak. De leg­több a vers, a népköltészet, a klasszikus és a kortárs líra, köz­tük a csehszlovákiai magyar költé­szet színe-java. A költészet az, ami lényegileg érdekel. KISS ÁGNES: A komáromi gimnáziumból néprajzra jelentkez­tem, de nem sikerült bejutnom. A néprajzi könyveket azonban azóta is hűségesen vásárolom, akárcsak a filozófiai köteteket, a csehszlovákiai magyar irodalom legjobbjait és Örkényt. Most, hogy kérdezed, mennyi színházi jellegű könyvem van, furcsállom, hogy sem a komáromi, sem a duna­szerdahelyi színházzal kísérletező együttesben nem akadt senki, aki a színházelmélet irányába terelte volna érdeklődésemet. Amolyan hályogkovács-dramaturgia alap­ján csináltuk a színházat, s ez a tény amatőr művészeti mozgal­munk jellegére deríthet fényt. • Sokat vagy keveset, netán eleget olvastok? Szerintetek mennyit kell olvasnia a színész­nek, ha ez egyáltalán mérhető, megállapítható valamilyen ,,mér­tékegységgel“? KISS ÁGNES: Igényeimhez ké­pest keveset olvasok, főként az éjszakai csendben. Az a kevés szabadidő, ami a délelőtti próba és a délutáni kiutazás között van, napi teendőim intézéséhez kell. Nekünk, akiket még nem köt a család, a gyerek, több időnk jut az olvasásra. Én a színészi felké­szülés nélkülözhetetlen szakaszá­nak tudom az úgynevezett „hoz- záolvasást“, akárcsak azt, hogy a színész olvasottságának egyet­len „értékmérője“ a színpad. HIZSNYAI ZOLTÁN: Termé­szetesen, én is „hozzáolvasok“ a bemutatásra váró darabhoz, de a színésznek sem szabad csak így olvasnia. Tudatosan megválo­gatott irodalommal kell felvértez­nie magát. Vágyaimat fogalma­zom: a színésznek olvasmányai­val be kell fognia a filozófia, a köl­tészet, az epika, a művészet és társadalomtudományok lényegi területeit. • Figyelemmel követed-e a kor­társ irodalmat, különös tekintettel a drámairodalomra? KISS ÁGNES: Rendszeresen olvasom a színházunkba járó csehszlovákiai és magyarországi folyóiratokat, a romániai lapokat, a Kisember, és... ha mást nem is, de ugyanúgy elvégzi az elhanya­golhatónak tűnő hétköznapi dol­gait, mint korábban. S ezeknek a Kisembereknek, a Boncsinszki- joknak és másoknak nemcsak hétköznapjaik vannak, de maguk­nak nyíló, szolid és parányi ünne­peik, parányi örömeik, és hatal­masnak, megoldhatatlannak tűnő gondjaik, akár a Nagy és Fontos Emberek, a Nagy Sándoroknak, a napóleonoknak, s hlesztakovok- nak. Vannak még, akik - talán a szendeségük, a kishitűségük mi­att - soha sem jutnak el a fényes termekbe. Írói-színészi szavaid a Kisemberről is szóljanak, s ha tapsot kapsz, a hangzavar köze­pette jusson eszedbe ő. Jusson eszetekbe a pohárköszöntőnél, vagy egyszerűen - mondjuk - két cigaretta közben. És nektek is, itt és ott, és amott is, jusson eszetek­be ő, parányi életével, gondjaival és vágyaival. Szeressétek őt, s ha megtehetitek, szívetek sarkában gyújtsatok olykor-olykor egy gyer­tyát. Hisz ő is itt toporog közöttünk évezredek óta. Vele többek va­gyunk. A gogoli Kisemberekkel... VAJKAI MIKLÓS főleg a Korunkat és az Utunkat. Természetesnek tartom tudni, mi történik azokban a színházi tarto­mányokban. A legfrissebb hazai könyvtermésből Barak László, előtte Grendel Lajos kötete fogott meg. Grendel könyvét Kassán vettem, ami jelzi, jó itt az áruellá­tás, bár mind a könyvesboltban, mint a könyvtárakban viszonylag kevés a világszínházban rangot kivívott drámakötet és színházel­méleti mű. HIZSNYAI ZOLTÁN: Az emlí­tett drámairodalmakat, lapok, könyvek hiányában nem követhe­tem rendszeresen. A csehszlová­kiai magyar drámairodaimat...? Mit mondjak: Játszunk. Igaz, Tóth László Az áldozat című darabja a jövő évad nagy meglepetése lehet. Ami a könyvellátást illeti, vé­leményem egyezik Ágiéval. SZIGETI LÁSZLÓ ÚJ KÖNYVEK SZÉNÁSSY ZOLTÁN: JÓKAI NYOMÁBAN Az ismert helytörténész szerző ezúttal Komárom (Komárno) nagy szülöttjének, Jókai Mórnak a nyo­mába szegődik. A színes, a té­nyek érdekfeszítő egymás mellé sorolásával érdeklődésre számot tartó kötet a nagy magyar mese­mondó széles -olvasótáborának régi kívánságát teljesíti. A könyv­ből megismerhetik Jókai életét, al­kotásainak hátterét. v PÜSPÖKI NAGY PÉTER: BOLDOGFA Az ötös tagolású könyv műfaj­honosító munka a csehszlovákiai magyar tudományos irodalomban. Egy Árpád-kori eredetű kis telepü­lés története mellett egy-egy önál­ló részben - a szakmai teljesség igényével -, mondhatni, a sze­münk előtt bontakozik ki a helybeli román stílusú templom építéstör­ténete, Szlovákia területén a leg­régibb, a közelmúltban itt előkerült római kori felirat olvasása és a táj középkori történeti földrajzának felderítése nyomán felvetődő kér­dések mindegyikére választ adó komplett tudományos mű. Ezt nyújtotta nekünk a százados év­fordulók ürügyén írt városmonog­ráfiáiról Püspöki mezőváros törté­nete. Dunaszerdahely város címe­re, Rozsnyó város címere, Zseliz város címere és más munkáiról ismert szerző új könyve, mely a maga egészében forrásértékű. A gogoli Kisember új szár 4 1982. IV. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents