Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám, péntek
ÚJ szú 3 1982. III. 5. Kolumbia és Honduras ad otthont az új amerikai támaszpontoknak Kongresszusi képviselők bírálják Reagan közép-amerikai politikáját (ČSTK) - Dean Fischer, a washingtoni külügyminisztérium sajtótitkára megerősítette, hogy az USA új haditengerészeti támaszpontok megszerzésére törekszik a karibi térségben, elsősorban Kolumbiában és Hondurasban. A Pentagon azt is tervezi, hogy a térség egyes repülőtereire leszállhassanak amerikai katonai repülőgépek. A szóvivő azonban nem volt hajlandó megnevezni egyetlen országot sem, melyek e tervekben szerepelnek. A Pentagon már korábban 21 millió dollárt kért a karibi térségben levő néhány repülőtér korszerűsítésére, sót néhány országba már megérkeztek azok az amerikai katonai szakértők, akiknek feladata megvizsgálni, hogy a repülőterek milyen átépítés után felelnének meg az amerikai hadsereg szükségleteinek. Kétségkívül a Reagan-kormány új formában jelentkező és arra irányuló törekvéseiről van szó, hogy mindenáron feltartóztassák a fokozódó Amerika- és általában imperialistaellenes mozgalmat a térségben, melyet az Egyesült Államok saját „érdekövezetének“ tart. Az USA a katonai nyomást kombinálja a térség reakciós rezsimjeinek nyújtott SWAPO-sikerek (ČSTK) - A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) jelentése, amelyet tegnap az Angop angolai hírügynökség tett közzé, közli, hogy a namíbiai felszabadító hadsereg harcosai ez év első két hónapjában a dél-afrikai megszálló rezsim több mint 500 katonáját tették harcképtelenné, A Kalifornia állambeli Livermo- reban működő katonai célokat szolgáló atomkutató központ előtt az amerikai rendőrség 48 tüntetőt letartóztatott azok közül, akik a hét elején a Reagan- kormány által szorgalmazott lázas fegyverkezés ellen tiltakoztak. Felvételünkön a rendőrök egy letartóztatott tüntetőt vonszolnak. (Telefoto-ČSTK) gazdasági támogatással, valamint a Washington-barát rezsimek hatalmon maradását elősegítő választási komédiák ösztönzésével. A Reagan-kormány középamerikai politikájával azonban egyre nagyobb elutasítás tapasztalható az amerikai vezetők körében. Erről tanúskodik az a levél is, melyet mintegy 100 kongresszusi képviselő küldött az elnöknek. A levélben követelik, hogy az elnök változtasson politikáján, szorgalmazza a tárgyalások megkezdését a salvadori kormány és a Farabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front képviselői között. Ugyancsak sürgetik az elnököt, hogy fogadja el Portillo mexikói elnök javaslatát, aki felajánlotta, hogy közvetít a közép-amerikai konfliktusban. A Granma vezércikke A Kubai KP KB sajtószerve, a Granma vezércikkében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok közép-amerikai politikája annak bizonyítéka, hogy Washington nem képes a probléma megoldására, még kevésbé a közép-amerikai és a karibi térség legalapvetőbb problémáinak a megértésére. A vezércikk Reagan elnöknek az Amerikai Államok Szervezetének képviselői előtt múlt héten mondott beszédére reagált. A lap rámutat arra, hogy a hatvanas években az ún. Szövetség a Haladásért létrehozása figyelmen kívül hagyta a latin-amerikai országok érdekeit, de ugyanakkor lehetővé lette az amerikai nemzetközi monopóliumok behatolását a térség országaiba. Ily módon a Reagan elnök által a legszegényebb közép-amerikai és karibi országoknak felkínált támogatás terve nem más, mint annak a politikának a rosszul sikerült karikatúrája, melyet Kennedy elnök a szövetség létrehozásával követett. Reagan úr receptje a középamerikai gazdasági nehézségek leküzdésére aligha segít valamit, hiszen az általa emlegetett 350 millió dollár csak egy része annak, ami az Egyesült Államokba kerül az amerikai nemzetek feletti monopóliumok nyeresége formájában. A Granma hangsúlyozza, hogy a terv a washingtoni agresszív és intervenciós politika része, mellyel az USA meg akarja dönteni a haladó kormányokat, le akarja fékezni a térség haladó és forradalmi mozgalmait, ugyanakkor fokozni akarja az amerikai gazdasági jelenlétet a világnak ezen a részén, és Közép-Amerikát, valamint a karibi térséget amerikai felügyelet alatt akarja tartani. Salvador A junta offenzívájának kudarca (ČSTK) - A salvadori rezsim katonai vezetői bejelentették, hogy befejeződött a Guazapa tűzhányó környékén a partizánok ellen indított tíznapos offenzíva. Az akció szerintük „sikeres“ volt, azonban a katonák mindaddig a térségben maradnak, „amíg nem sikerül onnan kiűzni a partizánokat“. Az AP hírügynökség ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ez már a kormánycsapatok tizedik hasonló hadművelete volt a térségben. A felszabadító erők szóvivője közölte, hogy Guazapa mellett a partizánok mintegy 200 kormánykatonát megöltek. A junta csapatai hadműveletének befejezéséről szóló bejelentést a partizánok nagy stratégiai győzelmének minősítette. A tűzhányó mindössze 30 km-el északra fekszik a salvadori fővárostól. Mitterrand beszéde a knesszetben (ČSTK) - Francois Mitterrand francia államfő, aki szerda óta hivatalos látogatáson Izraelben tartózkodik, tegnap beszédet mondott a knesszetben. Közölte, hogy Franciaország nem fog takarékoskodni az erőfeszítésekkel annak érdekében, hogy segítsen védelmezni Izrael jogát a létre, ezzel együtt azonban - látogatása során első ízben tért ki erre - leszögezte, Izraelnek el kellene ismernie a palesztinok államalapítási jogát és jelezte, hogy az izraeli kormánynak el kellene ismernie a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet is mint tárgyalópartnert a palesztin kérdésben. Mitterrand beszédét nagyon hűvösen fogadták, habár több ízben hangsúlyozta, nem azért utazott Izraelbe, hogy rákényszerítse nézetét, és nem áll szándékában bíróként vagy közvetítőként fellépni. Begin kormányfő válaszbeszédében kijelentette, hogy a francia elképzelés a palesztin állam létrehozásáról akadály a két ország közti kapcsolatokban, és védelmezte a Camp David-i megállapodások alapján létrehozandó ún. palesztin autonómia gondolatát. A WAFA palesztin hírügynökség Mitterrand útjával kapcsolatos kommentárjában tegnap azt írta, annak ellenére, hogy a francia államfő szóban támogatásáról biztosította a palesztin nép önrendelkezési jogát, izraeli látogatása objektiven mégis Izrael támogatását jelenti. A világ haladó közvéleménye szolidáris a Duarte rezsim ellen küzdő salvadori nép harcával. Számos országban szolidaritási akciókra került sor, melyek résztvevői élesen bírálták az amerikai kormány politikáját és követelték, hogy Reagan elnök állítsa le a salvadori juntának nyújtott katonai segítséget. „Salvador nem lehet második Vietnam“ - így hangzott az Amszterdamban lezajlott szolidaritási tüntetés központi jelszava (felvételünkön). (Telefoto - ČSTK) lljicsov felszólalása Madridban (ČSTK) - Miközben az Egyesült Államok és néhány szövetségese immár negyedik hete folytatja a madridi találkozó érdemi munkájának meghiúsítására irányuló obstrukciós taktikáját, a Szovjetunió delegációja nevében Leonyid lljicsov külügyminiszter-helyettes a tanácskozás szerdai ülésén felhívott minden, az európai együttműködésért felelősséget érző résztvevőt, tegyen erőfeszítéseket azért, hogy a találkozó kimozduljon a holtpontról. Nem szabad megengedni, hogy bárki megpróbálja eredeti hivatásától eltéríteni ezt a tanácskozást Provokatív intézkedés (ČSTK) - A Német Kommunista Párt és a Német Szocialista Munkásifjúság Elnöksége határozottan tiltakozik az ellen, hogy a nyugatnémet hatóságok nem adták meg a beutazási engedélyt Valentyina Nyikolajevna Tyereskovának, a világ első űrhajósnőjének és Borisz Pasztuhovnak, a Kom- szomol Központi Bizottsága első titkárának. A két szovjet képviselőnek az NSZK-ban jelentős társadalmi és politikai akciókon kellett volna részt vennie. A Német Kommunista Párt és a Német Szocialista Munkásifjúság vezető szervei a bonni külügyRendkívüli OPEC-ülés (ČSTK) - A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) még ebben a hónapban rendkívüli miniszteri értekezletet tart. A rendkívüli tanácskozás összehívását a 13 tagország többsége sürgette. A soron kívüli miniszteri ülésen a nemzetközi piacokon állandósult túlkínálat nyomán előállt helyzetet vitatják meg. minisztériumhoz intézett tiltakozó táviratukban az NSZK és a Szovjetunió közti szerződés, valamint a helsinki Záróokmány elvei megsértésének minősítették a nyugatnémet hatóságoknak e provokáló diszkriminációs intézkedését. Összehangolni a békeakciókat (ČSTK) - Tizenegy nyugat-európai ország és az Egyesült Államok békemozgalmának képviselői az elmúlt napokban Dgstgeest holland városkában tárgyaltak tervezett akcióikról és tevékenységük még jobb összehangolásáról. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy elsősorban olyan akciókat kívánnak szervezni, amelyek támogatják az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozását. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak azokra a területekre, amelyek az említett övezetek szempontjából kedvezőek, ilyen pl. Észak-Európa, a Balkán félsziget, Hollandia, Belgium és a Pire- neusi-félsziget. Folytatódik a puccsisták pere A fővádlottak tagadnak Párbeszéd helyett monológ (ČSTK) - Két héttel az 1981. február 23-i madridi sikertelen államcsínykísérlettel vádolt tisztek elleni bírósági eljárás megkezdése után még mindig rejtély, ki tervezte és ki vezette az akciót. A bírósági eljárást hosszadalmassá teszi a különféle dokumentumok felolvasása, s a spanyol sajtó a puccskísérlet résztvevőinek ellentmondásos kijelentéseitől hemzseg. Lényegében arról van szó, hogy egyre inkább világossá válik: a vádlottak közül mindegyik igyekszik magát tisztára mosni és másokra hárítani a felelősséget. Milans de Bosch tábornok pl. azt állítja, hogy a puccskísérletet Armada tábornok készítette elő, aki állítólag megkapta ehhez János Károly király beleegyezését. Armada tábornok viszont kijelenti, hogy a puccsról semmit sem tudott, s csak amikor már az akció teljes ütemben folyt, kínálta fel Bosch tábornok, hogy álljon a kormány élére. Antonio Tejero alezredes, aki a február 23-án a parlamentbe betört egység parancsnoka volt, természetesen azt állítja, hogy magasabb beosztású tábornokok parancsait teljesítette csupán. A védelem azt kéri, hogy olvassák fel a bizonyítékokat, amelyek állítólag rámutatnak, hogy sokkal több személy is részt vett a puccskísérlet megszervezésében. Ezzel kapcsolatban szó esik olyan tábornokokról, akik az utolsó pillanatban léptek vissza, sőt még magáról a királyról is. Ezzel a fővádlottakról elterelődik a figyelem. Az AFP hírügynökség azt írja, hogy a katonai körök „bizalommal“ figyelik a pert. Az egyik magas rangú tiszt szerint „becsületes férfiak ítélkeznek becsületes férfiak fölött“, s reményét fejezte ki, hogy a hadbírók elnézők lesznek az „egyenlők“ iránt. Talán épp ezért az egyszerű spanyolok a madridi bírósági eljárást - a hírközlő eszközöktől eltérően - csaknem teljesen figyelmen kívül hagyják. Indiai kezdeményezésre néhány napja Delhiben „Dél- Dél“ konferenciára került sor, melyen 44 fejlődő ország képviselői vettek részt. A moszkvai Pravda a találkozó létrejöttének előzményeit és okait ismerteti cikkében. A találkozó napirendjére került témákat két csoportra lehet osztani. Az elsőbe tartoznak azok a javaslatok, amelyek arra voltak hivatottak, hogy kimozdítsák a holtpontról az „Észak-Dél“ dialógust, azokat a tárgyalásokat, melyeket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országai folytatnak a fejlett ipari tőkés országokkal az új gazdasági világrend megteremtéséről. A második nagy témakör azzal foglalkozott, hogy - „Észak“ halogató taktikája miatt - hogyan lehetne megerősíteni a szálakat ,,Dél-Dél“ vonatkozásban. Vagyis létrehozni és aktivizálni a lehetséges együttműködési formákat a fejlődő országok között. A gyarmati függésből felszabadult országok régóta követelik már, hogy helyezzék új alapokra a nemzetközi kereskedelem- őket hátrányosan érintő - normáit és gyakorlatát. Ugyanakkor szeretnék megerősíteni országaik feltétlen szuverenitását természeti kincseik felett, korlátozni akarják a nemzetközi monopóliumok tevékenységét, demokratizálni kívánják a nemzetközi valuta- és hitelszervezetekben a döntéshozatali mechanizmust. Az ENSZ közgyűlése - a szocialista országok egyöntetű támogatásával - még 1979- ben úgy döntött, hogy konferenciát rendez az új gazdasági világrend megteremtése érdekében valamennyi ENSZ-tagállam részvételével. Washington viszont már jó ideje akadályokat gördít e határozat megvalósítása elé, bár támogatókat mind nehezebben talál ehhez. Az októberi Észak-Dél konferencián Cancúnban Reagan elnök nem volt abban a helyzetben, hogy szót emeljen a globális tárgyalások ellen, de az amerikai részvételt az ilyen jellegű megbeszéléseken egy sor feltételhez kötötte. Ragaszkodott például ahhoz, hogy a tárgyalásokon hozott döntések ajánlás szinten maradjanak, melyek csupán olyan szervezetekre vonatkoznának, mint a Nemzetközi Fejlesztési és Beruházási Bank, valamint a Nemzetközi Valuta Alap. A Wall Street Journal cinikusan így fogalmazott: „A globális tárgyalások eltemetésének legjobb módja az, ha elkezdjük őket, . aztán majd az ENSZ-közgyűlés 15-20 évig elszavazgat a témáról, amíg bele nem fárad.“ A jelenlegi amerikai adminisztráció azonban még a tárgyalások megkezdését is elveti, sőt újabb feltételekkel egészíti ki azokat, amelyeket már Cancúnban is megszabott. Az ENSZ-kereteken belüli tárgyalások helyett Washington „regionális előkészítő tárgyalássorozatokról“ beszél. A fejlődő országok számára viszont Washington feltételei elfogadhatatlanok. így történhetett meg, hogy Cancún után négy hónappal a megbeszélések ugyanarról a témáról dia- lógusból monológgá váltak: a fejlődő országok - vitapartnerek híján - kénytelenek voltak a számukra égető problémákat egymás között megvitatni.- hangsúlyozta lljicsov. A földrész közvéleménye, amelyre néhány NATO-ország küldöttség a lengyelországi helyzet felemlegetésekor hivatkozik, nem a konfrontáció állandósítását, hanem a feszültség enyhítését, a katonai szembenállás csökkentését várja a 35 ország képviselőinek mostani tanácskozásától. Azon kell dolgozni, hogy a jelenlegi helyzetből mihamarabb meg lehessen találni a kivezető utat. Az együttműködés fenntartásában érdekeltek azok a nyugati államok is, amelyek tapasztalatból tudják, hogy az enyhülés az ő számukra is milyen előnyökkel jár - mondotta. (X väcmcyŕôbél