Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-01 / 50. szám, hétfő
Folyamatos munkát - magasabb szinten Jegyzetek a CSEMADOK Kassa-vidéki járási konferenciájáról 1. Nemcsak tavalyi, tavalyelőtti tapasztalat, hogy egy-két kivételtől eltekintve a nagy, városi alapiskolákban, ahol 600-800 gyermek tanul, nem tud lábra kapni a színjátszás, nem működik színjátszó csoport, kisszínpad, báb- és folklórcsoport, még a vers- és prózamondásban is alig tudnak jelentősebb eredményeket felmutatni. E tapasztalatnak alapja nem csupán az, hogy a magasabb szintű seregszemléken nincs vagy csak elvétve akad képviselőjük ezeknek az iskoláknak, hanem, személyes tapogatózások nyomán, az is, hogy ezekben az iskolákban valóban nem folyik ilyen tevékenység, legfeljebb erőtlen próbálkozásokról lehetne beszélni némelyikük esetében. Tisztelet annak az egy-két kivételnek. Érdemes lenne egyszer alaposabban utánnanézni, hogy mi az oka ennek a jelenségnek. Miért tudnak kisebb falusi iskolák jóval aktívabbak lenni az osztályon kívüli tevékenységnek ezen a területén, ahol ugye, már nemcsak az ismeretek gyarapítására van lehetőség, hanem elsősorban a lélek művelésére, a közösségi érzület alakítására, ami manapság több mint szükséges feladat?! Éppen az ő példájukra is gondolva: nem hiszem, hogy több száz gyerek között ne akadna, ne lenne - mint ahogy van más szakkörökben - több tíz, aki szeretne színjászani valamilyen formában, szívesen próbára tenné tehetségét; nem hiszem, hogy túlterheltebbek lennének a városi tanulók, a bejárókat is beleértve, mint a falusi gyerekek; nem hiszem, hogy a városban kevésbé felkészült pedagógusok tanítanak, mint falun, ahol talán még a bejárók aránya is nagyobb; és azt sem hiszem, hogy ott jobbak lennének a feltételek, mint itt, sőt, azt hiszem, hogy ilyen szempontból a város javára billen a mérleg nyelve. Hát akkor mégis hol a hiba? Más lenne az iskola szelleme városon, mint falun? Vagy más a tantestület viszonya az iskolához? Ott erősebb lenne a gyermek, az anyanyelvi kultúra, az iskola iránti felelősség érzete, az értük való cselekvés szükségességének tudata, és, kisebbek lévén, tisztábbak-szilárdabbak az emberközi kapcsolatok? Vagy a pedagógiai-didaktikai tevékenység rendszerében az igazgatás másra és másként követeli a hangsúlyt ott, mint itt? Vagy a városi és falusi pedagógus életformája közötti különbözőségre gondoljunk? Mondom, érdemes lenne egyszer alaposabban mögéje nézni a szóban forgó jelenségnek, Talán nem lenne haszon nélkül való, a művészeti-esztétikai tevékenységben remek eredményeket felmutató kisebb iskolákat tekintve sem. 2. Bár ott a tévé, a személyes találkozás élményét ő sem, semmi sem tudja pótolni. Ezért örülök mindig, amikor hallom, hogy ez vagy az az iskola színházba, moziba, hangversenyre, kiállításra szervez „kirándulást“, nagyobb városokba is elviszik a gyerekeket, olyan kulturális eseményekre, melyeken helyben nincs vagy csak nagyon ritkán van alkalmuk részt venni. Örömöm persze akkor igazi, ha azt is meghallom, hogy mondjuk a színházi előadás után a pedagógus okos és érzékeny irányításával megbeszélik a gyerekek, hogy miről is volt szó, számba veszik az előadás lényeges alkotóelemeit, szólnak az íróról, értékelik a rendező és a többi közreműködő szerepét, munkáját. Megér ez egy tanítási órát! Mert ha ilyesmire nem kerül sor, nagyobb az eshetősége annak, hogy a gyerekek többségében semmi nyoma nem marad az előadásnak, legfeljebb egy emlék, hogy voltam egyszer én is színházban. Tudjuk, hogy az életben olykor mily kevés kell ahhoz - egyetlen felfedező-rádöbbentő mondat, mozzanat is elég lehet hogy magukhoz vonjanak és örökre közelükben tartsanak nemes dolgok. És mi boldogan vagyunk velük. BODNÁR GYULA kéletes biztonsággal, nagyszerű szólókkal. A legismertebb bratislavai jazz-zenész és a legjobb csehszlovák jazzénekes, Peter Lipa saját együttesével lépett fel. Lipa énekéről nehéz újat mondani, itt inkább a fiatal Peter Breiner zongorajátékát emelném ki. Pege Aladár bőgőjátéka után újabb csemegét hallhatunk a lemezen, František Uhlíŕ előadásában. Úgy tűnik, hogy Miroslav Vitouš és Jirí Mráz után František Uhlíŕ is a nemzetközileg elismert bőgősök közé küzdi fel magát. A lemezen Jónás Gábor (zongora) és Döme (dob) társaságában hallhatjuk. A tradicionális jazzt a lengyel Gold Washboard együttes Duke Ellington könnyed hangvételű szerzeményével képviseli, majd két énekesnő következik. Éva Svobodová és a nyugatnémet Helen Sachs nem okoznak csalódást, eddigi színvonaluknak megfelelően adják elő Jobin, illetve Silver szerzeményeit. Milan Svoboda, a Prágai Big Band vezetője ezúttal kisegyüttes társaságában mutatkozik be, ami legalább olyan jól sikerült, mint a már hagyományosan magas színvonalú Big Band-felvétel Rudolf Ticháček (tenorszaxofon) szólójával. A lengyel jazz egyik kiemelkedő alakja, Jan Wroblevski háromtagú együttesével érkezett Bratislavába. Együttese, de főleg Wroblevski a kitűnő lengyel jazzis- kola méltó reprezentánsa. Hírnevükhöz méltón szerepelnek. Ez volt tehát, csupán jelzésszerűen, az V. Bratislavai Jazz Napokat bemutató dupla OPUS-le- mez. GYUROVSZKY LÁSZLÓ A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a Kassa-vidéki (Koši- ce-vidiek) járás 99 230 lakosa közül 13 800-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. A CSE- MADOK-nak pedig 33 helyi szervezetben 3767 tagja van itt. Ez nem is rossz arány, hiszen azt jelenti, hogy a járásban minden negyedik magyar nemzetiségű lakos tagja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének, ami egyúttal jó alapfeltétel a munkához. Hogy az utóbbi két esztendőben a CSEMADOK-szervezetek milyen munkát végeztek a Kassa- vidéki járásban, arról a közelmúltban megtartott XXIV. járási konferencián számoltak be. Azt mindjárt elmondhatjuk, hogy az értékelt időszakban jelentős javulás volt tapasztalható a CSEMADOK szervezeti életében, noha a helyzet még ma sem mondható kielégítőnek. Kolár Péter titkár beszámolójában három csoportba osztotta a helyi szervezeteket, az aktivitás foka szerint. Az első csoportba a szepsieket, buzitaiakat, szi- naiakat, szesztaiakat, tornaiakat, jánokiakat, somodiakat, tornaújfa- lusiakat, az alsólánciakat, a nagyi- daiakat, hímieket, makranciakat, péderieket és az ájiakat sorolta. Ezekben a községekben a CSE- MADOK-szervezet külső segítség nélkül is folyamatosan, színvonalasan működik. Évente több rendezvényt szerveznek, különböző együtteseik rendszeresen dolgoznak, a vezetőség is rendszeresen megtárgyalja a felmerülő problémákat és megjelöli a további feladatokat. A második csoportba A helyszín egy hivatal. A lát- /» vány szokványos: íróasztalok egymással szemben, a fal mellett iratszekrények, a levegőben papírszag és alig érezhetően kávéillat. A szereplők közül két hölgy az íróasztalok mögött éppen a bevásárlás mindennapi gondjairól cserél eszmét. Az ügyfél, akinek a külsejéről lerí, hogy a szürke átlagemberek, mondhatnám a kisemberek csoportjába tartozik, már belépett. Köszönt is, de olyan félénken, hogy amazok nem hallották. Megköszörüli a torkát, de csak egy futó pillantást ér el vele.- Képzeld, még narancsot is kaptam - dicsekszik az egyik hölgy. A másik ceruzával játszik. Láthatóan nem okoz nekik különösebb problémát az ügyfél váratlan felbukkanása. Hősünk türelme végtelen, tudja, hogy nem érdeazok a helyi szervezetek tartoznak, amelyek működése nem folyamatos. Bodollóban, (Budulov), Debrődön (Debraď), Horvátiban (Chorváti), Jászón (Jasov), Komá- rocon (Komarovce), Méhészkén (Včeláre), Perényben (Perín), Restén (Rešica), Szádelóben (Zá- diel), Vendégiben (Host’ovce) és Zsarnón (Žarnov) az az alapvető probléma, hogy aránylag kevés tag* van. A harmadik csoportba azok a helyi szervezetek tartoznak, amelyek semmilyen tevékenységet nem fejtenek ki, név szerint: Felsőláncon (Vyšný La- nec), Gomboson (Gomboš), Kenyhecen (Kechnec), Miglécen (Milhošť), Udvardon (Dvorníky), Györkén (Ďurkov), Magyarbődön (Bídovce) és Csécsen (Ceöejov- ce). E besoroláshoz annyit még hozzá kell tennünk, hogy az aktív szervezetekben az egész tagság 71,6 százaléka, a közepesen aktívakban 24,9 százaléka, a gyenge szervezetekben 3,5 százaléka tömörül. Amint arra a konferencián többen is rámutattak, a kisebb községekben a kulturális tevékenység hanyatlása azzal is összefügg, hogy körzetesítették az iskolákat, következésképpen a tanítók elmentek ezekből a falvakból és nincs aki vállalná a kulturális élet szervezését, irányítását. Ha vannak is gondok a Kassa- vidéki járásban, a népi hagyományok ápolásában rendkívül jó eredmények születtek. A legnagyobb siker minden bizonnyal az volt, hogy a Csereháti új kenyér című szerkesztett néprajzi összeállítással a Tavaszi szél országos döntőjében második helyezést ért mes megzavarni a dolgok természetes folyását. Jutalma nem marad el.- Kit keres?-néz fel végül a ceruzás. A hangsúly minden kétséget kizáróan szemrehányó. Rosszkor jött, fontos ügyeket tárFogadónap gyaló hivatalos személyeket háborgat.- Elnézést - alázkodik az ügyfél -, egy pecsét kellene erre a papírra... - és kotorászni kezd a zsebében. A narancsos hölgy közbevág:- Tudja maga, hogy milyen nap van ma?- Kedd - rebegi ártatlanul hősünk.- Na látja! Kedden éppen nincs el ez a járás. Talán ennél is fontosabb, hogy a magyar népdalok továbbéltetését jelenleg is 17 éneklőcsoport és két citerazene- kar tartja szívügyének, mint ahogy néptánc-hagyományunknak is méltó éltetői a szinai Rozmaring, a nagyidai llosvai, a szepsi Bódva, illetve az ugyancsak itt működő Búzavirág népiegyüttesek. A tiszta népművészet iránti igénynek köszönhető, hogy a CSEMADOK már hagyományosan minden évben nagy sikerrel rendezi meg Somodiban (Drienovec) a járási dal- és táncünnepélyt, Nagyidán (Veľká Ida) a körzetit, továbbá a Daloló Alsóláncot és nem utolsósorban Buzitán (Buzice) a Ka- nyapta menti Dalos Találkozót. örvendetes tény továbbá az is, hogy új hagyományok is születőben vannak. Szepsi (Moldava nad Bodvou) után Buzitán is meghonosodott a karéneklés. A Schlei- ber István vezette kórus a legutóbbi Kodály-napokon, Galántán már ezüstkoszorús minősítést nyert, bebizonyítván ezzel, hogy a falusi emberek is képesek kórusművek színvonalas előadására. Sajnos, a járás amatőr színjátszó mozgalmában az utóbbi két évben nem születtek kimagasló eredmények, sőt visszaesés mutatkozik. A járási versenybe az idén például csak egy együttes, a hímiek jelentkeztek. ígéretes indulás után sajnos a szepsi kisszínpad is elhallgatott, s ugyanez mondható el a nagyidaiakról. Ennek okait a beszámoló mélyebben nem kutatta, de meglátásunk szerint összefüggésben lehetnek azzal a jelenséggel, amire az egyik vitafelszólaló, Győri Sarolta próbált utalni. A szellemi elkényelmesedés veszélyes jeleire hívta fel a figyelmet - és hadd tegyük hozzá, nem is ok nélkül. Hogy mást ne mondjunk, az Irodalmi Szemlének például csak egy (!) előfizetője van a Kassa-vidéki járásban, nem beszélve arról, hogy a Thália Színpad előadásainak látogatottsága is csökkent itt. Minden bizonnyal a szellemi elkényelmesedésben kellene keresni annak okait is, hogy ebben a járásban a közművelődési klubok megindítása sem sikerült úgy, mint ahogy azt tervezték. Egyedül a Szepsi Csombor Márton klub tudott némi eredményt felmutatni. Pedig itt erre a mozgalomra hatnia kellett volna annak a két központi nyári művelődési tábornak, melyet tavaly és tavalyelőtt Somodiban rendeztek meg. Igaz, ennek ellenére a Kassa-vidéki járásból ide is kevesen jöttek el. És ha már étintettük a központi rendezvényeket, nem feledkezhetünk meg a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokról sem, melyet tavaly már tizedszer rendeztek meg, de még mindig nincs véglegesítve, hogy milyen legyen a rendezvény arculata, sőt az sem mondatott ki, hogy járási szinten maradjon, vagy legyen központi?! Úgy érezzük, a vitát üdvös lenne már eldönteni, mint ahogy a Fábry-ház és a benne található szellemi hagyaték közkinccsé tételének ügyét is szükséges lenne előmozdítani. SZASZÁK GYÖRGY fogadónap! Ha elolvasta volna az ajtóra kifüggesztett táblát, akkor tudná!- De hát csak egy pecsétről van szó... - kezdené magyarázni, de próbálkozását egy kacaj szakítja félbe. Aztán a hivatalnoknó olyan szóáradatot zúdít a fejére, mint egy házsártos feleség:- Hogy képzeli maga!? Azt hiszi, mi csak a maga dolgát intézzük! Mi lenne, ha mindenki így gondolkozna? Csak egy pecsétet! Akkor egész nap mást se csinálnánk, csak pecsételnénk! A mi munkánkat meg mikor végeznénk el?... Hősünk ekkor már csak az íróasztal magasságáig ér. Nyakát behúzza, és úgy surran ki az ajtón, mintha tüzes vassal kergetnék. Tulajdonképpen még örül is, hogy ennyivel megúszta. LENDVAY TIBOR VELÜK LENNI Iskoláról és művészeti nevelésről - két jegyzetben Jazz-napok - lemezen Lipcsey György: Magvetők (Szűcs Jenő felvétele)
