Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám, kedd

ÚJ szú 5 1982. III. 30. HOZAMNÖVELÉS - JOBB SZERVEZÉSSEL A galántai járás földművesei a 7. ötéves tervidőszak első esztendejé­ben nem tudtak megbirkózni a tervezett növénytermesztési feladatokkal. Egyetlen mezőgazdasági vállalat sem teljesítette gabonatermesztési tervét, csupán három földművesszövetkezet - a felsőszeli (Horné Sali by), az abrahámi és a vágsellyei (Šaľa) -értei e téren 90 százalékon felüli tervteljesítést, és öt mezőgazdasági vállalat teljesítette 80 százalé­kon alul gabonatermesztési feladatát. Mindössze 72,6 százalékos terv­teljesítést ért el a gabonatermesztésben a Galántani Állami Gazdaság, 72,9 százalékosat a Nagyfödémesi (Veľké Úľany) Efsz és 74,7 százalé­kosat a Farkasdi (Vlčany) Efsz. Mivel ez utóbbiak a járás mezőgazdasági földterületének aránylag nagy részét művelik meg, jelentős mértékben befolyásolták a járás gabonatermesztési eredményeinek kedvezőtlen alakulását. Az egyes mezőgazdasági üze­mekben elért gabonatermesztési eredmények közötti nagy különb­ségek jelzik, hogy bizony nagy különbség van a szervezésben, a feladatok végrehajtásában. Ga­bonafélékből a legjobb és a leg­rosszabb hektárhozam közötti, kü­lönbség a járásban 1,94 tonna. Tény, hogy nagy beleszólása volt a hozamok alakulásába az időjá­rásnak is, de éppen ennek hatásá­ra mutatkozott meg erőteljeseb­ben, hogy milyen minőségű mun­kát végeztek az egyes vállalatok­nál, üzemekben, részlegeken illet­ve parcellákon. A tervezettnél gyengébb gabo­natermelési eredményeket értünk el tehát a múlt évben, éppen ezért az idén e téren jóval nehezebb feladatokat kell teljesítenünk. A já­rási mezőgazdasági igazgatóság által irányított vállalatoknál az idén 230 700 tonna gabonát kell ter­mesztenünk, aminek valóra váltá­sa bizony nem könnyű feladat. Ennek elsősorban a hozamok nö­velésével tehetnek eleget a válla­latok, mégpedig azon tervek alap­ján, amelyek kidolgozásakor fi­gyelembe vették minden egyes vállalat sajátos agroökológiai fel­tételeit. A hozamok növelésében nagy szerepe van az intenzifikáci- ós tényezőknek, az új növényfaj­ták alkalmazásának, a gépesítés­nek, a megfelelő trágyázásnak stb. Nagy szerep jut az új tudomá- nyos-műszaki ismeretek gyakorla­ti érvényesítésének is, csakúgy, mint a betakarítási veszteségek csökkentésének. Az idei tél - sajnos - jóval hosszabb volt a szokottnál, és az időjárás további alakulásán múlik, hogy milyenek lesznek az ered­mények. És nem utolsósorban azon, hogy a kellő időben meg- tesszük-e a szükséges intézkedé­seket. A növénytermesztési feladato­kat nerVi csupán az teszi nehezeb­bé, hogy azok nagyobbak az el­múlt években kitűzött feladatok­nál, hanem az is, hogy a legna­gyobb mértékben kell mozgósítani saját erőforrásainkat, s minden tartalékot az intenzifikációs ténye­zők kihasználásában. Az idén ke­vesebb műtrágya, növényvédő­szer, gép és üzemanyag áll majd mezőgazdasági üzemeink rendel­kezésére, mint az elmúlt években, ezért a meglevővel nagyobb fele­lősséggel és lényegesen gazda­ságosabban kell bánni, mint ed­dig. Elemzések bizonyítják, hogy néhány vállalatban több műtrágyát alkalmaznak a feldolgozó ipar által megengedettnél, és a növénynek sem tesz jót a túlzott adagolás. Az indokolatlanul magas nitrogén- műtrágya-adagok rontják a sörár­pa minőségét, a cukorrépáét és több más terményét. A minőségi értékek csökkenésével alacso­nyabb lesz például a cukortarta­lom, a sörárpában aránytalanul megnövekszik a fehérje-tartalom - tehát mindenképpen csökken a hatékonyság. Járásunkban a műtrágya aránytalanul nagy mennyiségű alkalmazása nem se­gíti elő arányosan a hozamnöve­kedést a szóban forgó termények esetében, hanem esetenként el­lenkező hatást vált ki. Ezért ajánl­juk a mezőgazdasági vállalatok­nak, hogy a tápanyagok használa­tában nagyon óvatosan járjanak el, vegyék figyelembe az összes agronómiai és termesztési köve­telményt a tervezett hozamok elé­rése érdekében. A növénytermesztés második alapvető ágazata a takarmányter­mesztés. Járásunk feltételei köze­pette - figyelembe véve az állatte­nyésztés szerkezetét - döntő sze­repük van a szántóföldi tömegta­karmányoknak. Elsősorban a jó minőségű, nagy fehérjetartalmú takarmánynövények, így például a herefélék termesztésének szen­teljük a figyelmet. A múlt évi ered­mények e téren sem érték el a ter­vezett szintet. A nedvesség hiá­nya kedvezőtlenül érintette a ho­zamok alakulását, s voltak vállala­tok, amelyekben nem küzdöttek eléggé a gyomosodás ellen. Per­sze, a növénytermesztés gyen­gébb eredményei lecsapódtak a tejtermelésben is. Tavaly járásunkban 16 331 hektáron termesztettek tömegta­karmányt, s ez a terület a szántó­föld területének a 24,3 százaléka. Az intézkedések foganatosításá­nak köszönhetően járási viszony­latban egy nagy számos állatra számítva 5,13 tonna száraz anya­got sikerült termelnünk, de az egyes vállalatok közötti különbsé­gek e téren is nagyok és nagyon eltérőek. Az 1982-re lebontott feladatok alapján a szántóföldi takarmányok termesztésére 15 200 hektárt szá­nunk, ami az egész szántóföld 22,5 százalékát teszi majd ki, ke­vesebbet a tavalyinál. Ugyanakkor növekszik a szarvasmarha-állo­mány, tehát az intenzifikációs té­nyezők e téren is jobban előtérbe lépnek. Nagy szerepet kell hogy játsszon a hozamok növelésében az öntözés. Mezőgazdasági válla­latainknál egyre több a Fregatt­típusú öntözőberendezés, amely­nek alkalmazásával az öntözött területen 30 százalékkal is növel­hető az átlagos hektárhozam. Per­sze, csak akkor, ha mindent meg­tesznek e nagy teljesítményű szovjet öntözőrendszer hatékony kihasználásáért. Az elemzések tanúsítják, hogy a tömegtakarmány-alap megte­remtése az egyes mezőgazdasági vállalatoknál nagy mértékben függ attól is, hogy sikerül csökkenteni­ük, minimalizálniuk a betakarítási veszteségeket. Ezenkívül jelentő­sen csökkenthetők a veszteségek a tárolási módszerek helyes meg­választásával, alkalmazásával, a megfelelő szállítóeszközök al­kalmazásával stb. is. Ha a veszte­ségeket 10 százalékkal sikerülne csökkentenünk, akkor száraz anyagban számítva 13 200 tonna takarmányt nyernénk, amivel 2640 számos állat takarmány-szükség­letét elégíthetnénk ki. Úgy tervez­zük, hogy az idén minden pótko­csit dróthálóval látunk el, s távlati terveinkben a tárolókapacitások bővítésével, korszerűsítésével, központi takarmánykeverők létesí­tésével számolunk. DEZIDER KOLEČÁNI mérnök, a Galántai Járási Mezőgazdasá­gi Igazgatóság főagronómusa Konsumex a brnói vásáron A Konsumex Külkereskedelmi Válla­lat hagyományos vendég Brnóban a fogyasztási cikkek nemzetközi vásá­rán. Eddig minden alkalommal megje­lentek ezen a fontos külkereskedelmi eseményen. A Konsumexnek, megalakulása óta fontos partnerei a csehszlovák vállala­tok. A hatvanas évek elejétől megindult forgalom húsz év alatt megtízszere­ződött és tavaly első ízben meghaladta a 100 millió rubelt. A magyar fél minde­nekelőtt kozmetikumot, játékokat, a csehszlovák partnerek pedig elsősor­ban textíliát, szőnyeget, játékot, cipőt, sportszereket, műanyagárut, írószere­ket, elektromos fogyasztási cikkeket szállítanak. A forgalomban meghatáro­zó jelentőségű a belkereskedelmi vá­lasztékcsere, ami a volumen felét adja, mintegy 50 millió rubelt, 25-25 millió rubel részesedéssel. A két ország bel­kereskedelmi minisztériumainak meg­bízása alapján a Konsumex és a cseh­szlovák IMEX Külkereskedelmi Vállalat a lebonyolító. Tavaly például nyolc al­kalommal rendeztek páros áruházi he­teket magyar és csehszlovák kereske­delmi központok. Azt már a bevezető sorokban meg­jegyeztük, hogy a Konsumex az idén először bemutató kíséretében várja a külföldi érdeklődőket. A több mint 50 négyzetméteres területen a kozmetiku­mok sorában a Fabulon és a Caola termékcsaládot vonultatja fel, a játékok között helyet kap például a világsikert aratott bűvös kocka, a nagy érdeklő­désre számot tartó varikon és bűvös kígyó. A felsorolt logikai játékok egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert az egész világon. A magyar vállalat nagyon fontos eseménynek tekinti a brnói részvételt, hiszen a tavalyi forgalom szintjének megőrzése nagy feladatot jelent. Az idei szállításokra vonatkozó további szerződéskötésekre szeretnék felhasználni a vásárt. STEIGERVALD JÓZSEF A plzeňi Prazdroj Sörgyár az idén ünnepli megalapí­tásának 140. év­fordulóját. Ma évente 1 millió 400 ezer hektoli­ter sör hagyja el a gyár kapuját, s e mennyiség há­romnegyedrésze külföldre kerül. A sört 30 hektoli­ter űrtartalmú tölgyfakádakban érlelik. A felvéte­len Josef Lehečka az egyik kád tar­talmát ellenőrzi (Felvétel: ČTK - Jiŕí Vlach) Ne kukoricázzunk annyit! Talán sokan furcsállják, hogy tavasz lévén egy őszi témával ruk­kolunk elő. Akkor kezdjük a sze­mes kukoricát „hántani“ amikor az elmúlt évi termés már fogytán, az idei pedig még ki sem csírázott. Mi tagadás, van némi igazság az ilyen észrevételben, de a napok­ban Kelet-Szlovákiában járva több helyen is hallottunk a „határban maradt“, illetve beszántott kukori­cáról. Egyik ungvidéki olvasónk szerint ,,Volt olyan tengeriföld, ahol nemcsak a gépi törés befeje­zése után, hanem még a szántás elvégzése után is sokat lehetett böngészni, hiszen a csövek bi­zony eléggé sűrűn kandikáltak ki a földből.“ Hasonló panasszal a Kanyapta mentén is találkoz­tunk. Hogy a szemes kukoricának a betakarítása a Sajó mentén sem történt veszteségmentesen, az többek között Cseffo Árpádnak, a rozsnyói (Rožňava) járási pártbi­zottság titkárának a Pelsőci (Pleši- vec) Efsz-ben elhangzott bíráló szavaiból is nyilvánvalóvá vált. Egy tornai (Turnianske Podhradie) olvasónknak pedig ez állt hozzánk írt levelében: bosszant, s nemcsak en­gem, az alábbi eset. A múlt őszön jó termést hozott a kukorica. Beta­karítását gépi erővel végezték. A kombájn után rengeteg cső he­vert a földön. A lakosság felaján­lotta, hogy felében, vagy harma­dában összeszedi, hogy ne men­jen tönkre ez az értékes takar­mány. A szövetkezet elnöke és a tornai gazdasági udvar vezetője azonban megtiltotta - ötszáz koro­na büntetés terhe mellett - a fel­szedését. Az egész területet a raj­ta heverő több tonna kukoricával együtt felszántották. Párthatározat a kistermelők és kisállattenyész­tők segítsége. Ha engedélyezték volna a felében való betakarítást, azt hiszem a szövetkezet és a la­kosság is jól járt volna. A szövet­kezet vezetőségének tilalmát nemcsak pocséklásnak, hanem egyenesen bűnnek tartjuk...“ Hogy a pelsőciek pazarló mó­don bántak a terméssel, abban aligha lehet kételkedni, hiszen a pártgyűlésen senki sem próbálta védeni önmagát, s ebből egyértel­mű, hogy a párttitkár jogosan bí­rált. A Kanyapta mentén pedig az tudódott ki a dologból, hogy a bön­gészők „eszesek“ voltak, mert a gépi törés előtti éjszakán az álló kukoricaszárról néhány zsák csö­vet a földre dobáltak, hogy azt majd a „felületesen“ dolgozó kombájn után a szövetkezetnek nyújtott „áldozatkész“ segítség leple alatt felszedhessék. Az ung­vidéki szemveszteségröl a tett színhelyén ugyan nem győződhet­tünk már meg, mert hó fedte a ha­tárt, a tornai ügynek viszont utána­jártunk és. . . és az derült ki, hogy az Újbódvai (Nová Bodva) Efsz vezetősége nem marasztalható el. Igaz, az elnök magyarázatának első mondatával, azzal, hogy „A 6,46 tonnás átlagos hektárhozam­mal mi teljesítettük feladatunkat, s ha talán valami kint is maradt volna, az elnézhető“ nem lehet tel­jesen egyetérteni, ám a magyará­zat folytatása mégis a szövetkezet igazát bizonyítja:- A múltban alkalmazott gya­korlattól eltérően tavaly úgy dön­töttünk, hogy a gépi betakarítást követően nem lesz utánaszedés, hanem a kukoricaföldön maradt szemet feletetjük az állatokkal, te­hát hasznosítjuk - tájékoztattak az efsz további vezetői, majd így foly­tatták: - Döntésünkről idejében tá­jékoztattuk a helyi nemzeti bizott­ságot és a községi hangosanbeszé­lő útján a lakosságot is. Sajnos az értesítés ellenére is akadtak, akik eljárogattak böngészni, méghozzá nemcsak a tarlóra, hanem a törés­re váró kukoricatáblába is. A pa­naszlevél íróját is rajtakaptuk és figyelmeztettük... Azt pedig bárki igazolni tudja, hogy a szövetkezet juhnyájai hetekig a kukoricatarlót járták... Természetesen ezen a téren sem csak a böngészőktől várható becsületesség, jó hozzáállás. A mezőgazdasági üzemeknek is úgy kell bánni a sajátjukkal, hogy az nemcsak az övék, hanem egy­ben a miénk is, azaz egy nagyobb közösségé, az egész országé. Az országnak pedig nem mindegy, hogy a termés betakarítása során kicsi, vagy nagy károk keletkez­nek. Nem árt, ha ezt már ilyenkor, a vetés idején tudatosítják az ille­tékesek. Ami pedig a „kukorica-ügyben“ és más hasonló ügyben hozzánk küldött leveleket illeti: örülünk ne­kik, mert segítik közös dolgaink igazságos intézését. Mindössze csupán azt kérjük az ilyen levelek íróitól, hogy észrevételeiket lehe­tőleg még akkor közöljék velünk, amikor a kukoricaföldön megjelen­nek az ekék. GAZDAG JÓZSEF Fóliasátrakat fűiének Nitra- Ivánkán a tranzit-gázvezeték kompresszorállomásán kelet­kező hulladékhővel. Az Ivánkái Zöldség- és Gyümölcster­mesztési Közös Mezőgazda­sági Vállalattal együttműködve kísérletileg két fóliasátrat fűte- nek a múlt év novemberétől, amivel jelentős mennyiségű fű­tőolajat takarítottak meg. Az új hőcserélők tízszer annyi hő­energiát adnak, mint az eredeti­ek. Az év utolsó negyedében már üvegházakat is akarnak fűteni hulladékhővel, amelynek köszönhetően több ezer tonna egyezményes fűtőanyagot ta­karítanak meg. A baloldali fel­vételen a 6,3 MW-teljesítmé­nyű új hőcserélők. A jobboldali képen a hulladékhővel fűtött fóliasátor látható. A kertészet dolgozói a karalábépalántákat ültetik (Felvétel: ČSTK - Amand ____________________Absolon)

Next

/
Thumbnails
Contents