Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-29 / 74. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. III. 29. ÉSSZERŰ KOCKÁZTATÁS A korszerű népgazdaság egyre nélkülözhetetlenebb és egyre sok­oldalúbban alkalmazott eszközei a hidraulikus berendezések. A hidraulikus erőátvitel lényege az, hogy a hajtógép - a motor - energiáját közvetítő folyadék energiatartalmának változtatásá­val hatást gyakorol a munkagépre. A technika úttörői már jó ideje felfedezték, hogy folyadéknyomás kialakítása, illetve az ilyen nyomás szabályozása és rövid távolságra történő elosztása viszonylag könnyű feladat, és tömlők, illetve egyszerű szerelékek beiktatásával könnyen megoldható. A hidrauli­kus rendszereket különösen ered­ményesen kezdték néhány évtize­de alkalmazni, a nehéz tehergép­kocsiknál szervoberendezéseket építettek be. A sebességfokozatok kapcsolásához szükséges kézi erőt a kapcsolókarral vezérelt du­gattyú útján lényegesen csökkent­hetjük. Az építőipari gépeknél is ez a helyzet, így a kotrógépek szerkezete, kezelésének módja az utóbbi 2-3 évtized folyamán telje­sen megváltozott, egyszerűbbé vált, teljesítményük pedig össze­hasonlíthatatlanul megnöveke­dett. A legnagyobb változásokra e téren az 50-es és a 60-as évek fordulóján került sor. Hazánk ipara is széles körben alkalmazni kezd­te a hidraulikus berendezéseket, és nem utolsósorban ennek kö­szönhető, hogy például a Tatra, illetve a Škoda-LIAZ tehergépko­csik, illetve a hazai földgépek gyártását magas, a világpiacon is elismert színvonalra sikerült emel­nünk. A folyadékban keletkezett nyo­más forrása a szivattyú, amely szintén jelentős fejlődésen ment keresztül, és végül a fogaskerék­szivattyúk bizonyultak a legelő­nyösebbnek A termelés összpontosításával Hazánkban a prágai Techno- metra vállalat szakosodott hidrau­likus berendezések gyártására A fejlődés azonban annyira fel­gyorsult, és az igények annyira megnövekedtek, hogy további vál­lalatok is hozzáfogtak fogaskerék­szivattyúk gyártásához. A gyártó vállalatok kiválasztása elsősorban a szabad kapacitás szerint történt, így a termelés összehangolása nem volt éppen eszményi. A 70-es évek közepén már több tucatnyi vállalat foglalkozott ilyen berende­zések gyártásával, így kb. 80 kü­lönféle típus került forgalomba. Az erők szétforgácsoltsága és egyes üzemekben a kisszériás termelés nem járult hozzá a hatékonyság megfelelő mértékű javulásához, és a termelés ilyen szervezésével felerészben sem tudtuk kielégíteni a hazai igényeket. Az alapvető részegységek - pl. a fogaskerék­szivattyúk - hiánya miatt a hidrau­lika további fejlődésének lehető­ségei is korlátozódtak. Hét esztendővel ezelőtt döntés született, hogy a Velešíni Dél­csehországi Gépgyárban is meg­kezdik az ilyen szivattyúk gyártá­sát. A termelési koncepció kidol­gozói azt is kifejezésre juttatták, hogy a jövőben ez a nagyvállalat válik a fogaskerék-szivattyúk kizá­rólagos előállítójává, mert csak a termelés összpontosításával és a terméklista kitisztításával elégít­hetők ki teljesen a népgazdaság igényei. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy rövidesen egyetlen gyárban háromszor annyit kell e termékből előállítani, mint 1975-ben az összes termelő üzemben. A kon­cepció értelmében nagyobb beru­házások és létszámemelés nélkül kellett a velešínieknek szavatolni­uk a hazai igények világszínvona­lú termékekkel való kielégítését. Az unifikáció előnyei A terméklista kitisztítása azzal vette kezdetét, hogy 1976-ban el­határozták: a vállalat műszakijai kifejlesztik a szükséges fogaske- rék-szivattyúk unifikált „család­ját“, hogy ezzel helyettesíteni tud­ják az előzőleg kialakult és túlbur­jánzott választékot. Az új termék­család alapját a tervek szerint há­rom alaptípus néhány változata jelenti Az aggregátorokat műszaki szempontból úgy oldották meg, hogy azok minél kevesebb alkat­részből álljanak, és hogy ezeket nagy teljesítményű célgépeken le­hessen nagy sorozatban gyártani A három alaptípus alkatrészeinek kombinációjával összesen 35 kü­lönféle nagyságú, nyomású és tel­jesítményű szivattyút lehet majd összeszerelni, így a gyár lényegé­ben az összes igény kielégítésére képessé válik. Nem könnyű feladatról van szó, hiszen - egyebek között - az is gondot okoz, hogy a fogaskerék­szivattyúkat felhasználó gépgyá­raknak úgy kell előkészíteniük a termelés módosítását, hogy va­lamennyi egyszerre térjen át az új termékcsalád tagjainak alkalma­zására. Alapos meggondolás után úgy döntöttek az érdekeltek, hogy erre 1984-ben kerül sor. Ez lényegében azt jelentette, hogy még további 8 évnek kell eltelnie hiánygazdálkodásban. Feltették ezért a kérdést a dél­csehországi gépgyártók: vajon nem lehetne ezt lerövidíteni? Hi­szen a hiányt pótolni kell, mégpe­dig kapitalista országokból szár­mazó importtal. Új módszerekkel is lehet A vállalat vezetése végül is mó­dosította a határidőt. Az eredeti ütemterv értelmében 4 évet szán­tak a gyártmányfejlesztésre, majd ezt követően kezdték volna meg a gyártás előkészítését, amely szintén 4 évet vett volna igénybe. Mindez az „új módszerekkel is lehet“ jelszó jegyében ment vég­be, és - nem minden eredmény nélkül. A gépszerkesztők 1976- ban már előterjesztették az előze­tes dokumentációt, amelynek lap­jairól az illetékesek már „leolvas­hatták“, hogy milyenek lesznek az új szivattyúk. A technológusok eb­ből kiindulva kidolgozhatták a ter­melés technológiai tervét, és meg­rendelhették a (nagyobbrészt kül­földi) célgépeket. A tudósítás ezzel be is fejeződ­hetne Mi azonban ehelyett meg­látogattuk a gépszerkesztőket, ar­ra kérve őket, mondjanak véle­ményt. Természetes, hogy ez el­len tiltakoztak, hiszen egy magára valamit is adó műszaki nem szíve­sen mond véleményt arról, amiről nincs száz százalékban meggyő­ződve. Fennáll a kockázata an­nak, hogy az eredeti gondolatot nem lehet megvalósítani, hogy az helytelennek bizonyul, és módosí­tani kell. Meglátogattuk Ladislav Rouha mérnököt is, a műszaki fejlesztési igazgatóhelyettest a következő kérdéssel.- Mi a véleménye, Rouha elv­társ, a kockázatról?- Már mások is feltették né­hányszor ezt a kérdést. Úgy vé­lem, hogy más dolog a kockázat, és egészen más dolog a hazárd. Az utóbbit tilosnak, erkölcstelen­nek tartom, az egészséges kocká­zatvállalást azonban szükséges­nek A gépszerkesztőkkel együtt nagy kollektívában, erőink össze­fogásával kerestük a lehető leg­jobb megoldást, amely szavatolja, hogy az eredeti koncepciót nem kell lényegesen megváltoztatni. A kérdést a pártszervezettel és a szakszervezettel együttt alapo­san megvitattuk, és az alkotó munkába a dolgozók széles réte­geit is bevontuk. Végül is megszü­letett a döntés, az átállást már 1981 -ben végrehajtjuk. Ezzel - alapos megfontolás után - a ve­zérigazgatóság is egyetértett.- Nyilván azt is figyelembe vet­ték, hogy milyen esetleges veszte­ségekkel kell számolniuk?- Igen, de nemcsak erről volt szó, hanem a kapcsolódó terme­lés folyamatosságának szavatolá­sáról is. A célgépek vásárlásához és az üzem átépítéséhez csak akkor fogtunk hozzá, amikor már pontosan kiszámítottuk, hogy problémák esetén milyen rendkí­vüli eszközök igénybe vételével (és természetesen a termelési költségek növekedésével) tudjuk szavatolni a zavartalan termelést. Kiszámítottuk, hogy az esetleges veszteségek mindenképpen ki­sebbek lesznek az átállás társa­dalmi hasznánál- Véleménye szerint máshol is alkalmazható e módszer?- A mi módszerünk nem általá­nosan alkalmazható recept. Tény azonban, hogy talán elgondolko­dásra késztet azzal kapcsolatban, érdemes-e ragaszkodni a kitapo­sott ösvényekhez.- önöket senki se kényszerítet­te kockázatvállalásra...- Formálisan senki. De ha az ember körülnéz a világban, ha szemügyre veszi, hogy mennyire megnövekedtek az igények, egyértelművé válik, hogy szükség van szemléletváltoztatásra. Napjainkban, 1982 márciusá­ban már javában folyik a vállalat­nál a termelés A dél-csehországi gépgyártók teljesen kielégítik az ország igényeit, és már az export lehetőségei iránt is érdeklődnek. Pedig néhány évvel ezelőtt még 90 millió korona értékű fogaske­rék-szivattyút importáltunk évente. MILAN ADAMEK Észak-Szlovákia legnagyobb zöldségtermesztője a žilinai járásban levő Kotešovái Efsz. A szövetkezet svederniki kertészetének dolgo­zói ezekben a napokban 400 000 zeller palántát saját földjeiken ültetnek el, további 200 000-et és 50 000 paprikapalántát más mezőgazdasági vállalatoknak és a kiskertészeknek szállítanak. A képen: Anna Bubňiková a paprikapalántákat rakja át. (Vladimir Gabčo felv. ČSTK) Előzetes jelentések szerint ta­valy a Szovjetunióban 1330 milli­árd kilowattóra elektromos energi­át termeltek. Ennek körülbelül 6 százalékát atomerőművek állí­tották elő. Huszonhét energetikai blokkjuk több mint 15 ezer mega­watt és 1985-ig 24-25 ezer mega­wattal emelkedik a teljesítményük. Ma 17 atomerőművet építenek a Szovjetunióban. Csökkent a kereslet a kőolajtermékek iránt az NSZK-ban A kapitalista gazdaság stagná­lása és a kőolaj emelkedő ára következtében 12 százalékkal csökkent az NSZK-ban a kőolaj­termékek iránti kereslet. Tavaly a benzinnél 5,7 százalék, a köny- nyű fűtőolajnál 14,1, a nehéz fűtő­olajnál pedig 23,4 százalékos csökkenést jegyeztek fel, mint 1980-ban. Újabb kőolajlelőhelyek Afganisztánban Afganisztán északi részén több mint 12 millió tonna kőolaj van a föld alatt. A geológiai jelentések alapján megállapították, hogy az ország nyugati és déli részén is gazdag lelőhelyek találhatók. Af­ganisztán évi kőolajtermelése je­lenleg 15-30 ezer tonna, ám a hosszú lejáratú tervek szerint az ország évi termelése néhány év múlva eléri az 500 ezer tonnát. Ezzel egyidejűleg kőolajfinomító üzemek épülnek az országban. Dinamikusan fejlődik a bolgár vegyipar Bulgária vegyipara, amely az elmúlt huszonöt év alatt a har­minckilencszeresére nőtt, az or­szág nemzeti jövedelmének egy­ötödét biztosítja. A világ hetven országában ismerik a bolgár vegy­ipar termékeit, s ezek közül is a káliszóda, a műtrágya és a gyógyszerészeti termékek a leg­híresebbek. A dinamikus fejlődést a KGST-országokkal való együtt­működés tette lehetővé. Bulgáriá­ban az ipari berendezések 80 szá­zalékát szovjet segítséggel he­lyezték üzembe, s a nyersanyagok túlnyomó részét a Szovjetuniótól kapja az ország. A 8 ötéves terv­időszak idején (1981 -1985) Cseh­szlovákiával, Magyarországgal és az NDK-val is szorosabb lesz Bul­gária együttműködése a vegyipar terén. (HÍZ) Változatlan gondok - igényesebb feladatok Szlovákia fővárosa szemünk láttára terebélyesedik az ország második legnagyobb városává. Bratislava építéséből a legtöbb feladat az itteni magasépítő válla­lat dolgozóira jut, s ezért nem csoda, ha munkájuk eredményei iránt sokan érdeklődnek. Január 1 -tői a vállalat szervezé- sileg az újonnan létrehozott Bra­tislavai Építőipari Üzemek kon­szern része, ezért közvetlenül az SZSZK Építőipari Minisztériumá­ból kapta idei tervfeladatait, ame­lyek magasabbak a tavalyinál Például az idén ötszázzal több, azaz 4324 lakást kell befejezniük, s a járulékos létesítmények építé­sére szánt munka terjedelme 10 millió koronával haladja meg a ta­valyi szintet. A nehéz szerkezetek szerelésének befejeztével jelentős növekedés várható a kettes üzem által végzett „szóló“ járulékos lé­tesítmények építésében. A mű­szaki ellátottság feladatainak megoldása azért lett igényesebb számukra, mert alvállalkozóik szá­ma feltételezhetően a tavalyiak­nak a felére csökkent. A panelhá­zak javításán 20 millió korona ér­tékű munka vár rájuk, viszont mind­eddig pénzfedezet nélkül. A járu­lékos létesítmények építésében szám szerint 37 objektumot kelle­ne befejezniük, köztük három alapiskolát, valamint 4 óvodát és bölcsődét. Tavalyról öt létesít­mény maradt befejezetlenül. Az év első hónapjában 28 millió korona volt a vállalat lemaradása Januárban azonban 20 éjszaka építkezéseiken a hőmérséklet mí­nusz tíz fok alá süllyedt. Ez a való­ság. Ugyanúgy valóság a terv is, amely függetlenül az időjárási vi­szonyoktól előirányozza, hogy szemptember végére fejezzék be a lakások szerelését, s azután maradjon idő a vakolásra és többi szakmunkára. Csak így küszöbölhető ki a szo­kásos év végi hajrá, idegeskedés, befejezetlen és rossz minőségű munka, s az így felszökkenő ma­gasabb termelési költségek. A fel­adatok időarányos teljesítésére in­tézkedéseket, a lakások szerelé­sében mutatkozó lemaradások felszámolására ütemtervet fogad­tak el. A vállalat vezetői céljutal­mat írtak ki a januári kiesés pótlá­sára. Ezzel próbálják fokozni a dolgozók munkakezdeményezé­sét, mindazokat jutalmazni (a ha­táridőre összeszerelt lakások másnapján), akik munkájuk során a technológia menetét és a minő­séget is betartották, ilyen lehető­ség mutatkozik a vakolás és a la­kások belső szerelése terén is. Szeptember végéig a szerelésre még a szombatokat is ki kell hasz­nálni. Nagy előnyt jelentene a vál­lalatnak, ha sikerülne „összehoz­ni“ négy olyan szerelő kollektívát, melyek napi normája két lakás lenne. Kétműszakos üzemelésre számítanak és a szerelők munkája szombatokon is folytatódna A Bratislavai Magasépítő Válla­latnál hasonló gondokkal küsz­ködnek mint tavaly, de vállalják igényes feladataikat, hogy teljesí­tésükkel Bratislava rohamos fejlő­dését szolgálják. JOZEF ŠURAN Petržalka Lúky lakónegyedének látképe (A szerző felvétele) Atomerőművek a Szovjetunióban

Next

/
Thumbnails
Contents