Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-26 / 72. szám, péntek
Varázslatos bábuk Szergej Obrazcov színháza Bratislavában A bratislavai Uj Színpadon látott bábelőadás után aligha akadt néző, akit különösebben befolyásolt volna a felsőfokú jelzők használatában, hogy több mint két órán át bábuk játékát látva részesült művészi élményben. A moszkvai Központi Állami Akadémiai Bábszínház Don Juan '82 című musical-show-ja az együttes vezetője, Szergej Obrazcov világhírű rendezéseinek egyike. Aligha lehet objektív ismertetést adni a produkcióról anélkül, hogy néhány mondatban ne ejtsünk szót az együttes történetéről. 1931 szeptemberétől - az alapítástól - Szergej Vlagyimirovics Obrazcov vezeti a színházat, amely ötvenéves fennállása alatt 60 bemutatót és közel 31 ezer előadást tartott. Három, olyan produkciója volt, amelyet több mint kétezerszer játszottak. A rendhagyó koncert című bábdarabot hatezer alkalommal láthatták a gyerekek és a felnőttek, mert Obrazcov bábszínháza a felnőttekről sem feledkezik meg. Olyannyira nem, hogy dramaturgiájának legsajátosabb jegyeit éppen ezek a produkciók hordozzák. A Don Juan ’82 az ismert szerelmi kalandor történetének korszerűsített parafrázisa, amely a szerelmi (érzelmi) kiszolgáltatottság huszadikszázadi formáin túl, filozofikus mélységekig hatolva teszi nevetségessé világunk közhelyeit, gondolkodásunk sablonjait Don Juan, a spanyol népi mondahós (vagy moliére-hós, vagy Mozart opera-figurája) Donna Anna elcsábítása után kárhozatra ítéltetett és pokolra szállt, ahonnan egyéniségéhez híven megszökik. Természetesen nyomába ered a Főördög, aki végigüldözi szinte az egész világon. Az első helyszín az Amerikai Egyesült Államok, ahol dúl a sexörület: a meztelenség elad, kínál, ígér Don Juan elemében van, s egészen addig hódít, amíg az ördög újra el nem viszi. Persze ismét megszökik, de már ketten üldözik: az ördög és a gengszter, akinek nőjét elcsábította. Vándorlásai során elkerül egy orosz faluba is, ahol lányok dalolnak, táncolnak, és teheneket fejnek a réten. Ismét sorozatos csábítások következnek. Az ördög és a gengszter innen Olaszországba űzik. Ennek a jelenetnek egyszerű a díszlete: a pisai ferdetorony csúcsára és Michelangelo Dávidjának vállhoz emelt kezére kötött ruhaszárítókötél. Az elcsábítandó szinyorita ruhát mos, tereget az olaszokról és hazájukról ismert, világnyi közhelyekké alacsonyított műalkotások között feszülő zsinegre. S akárcsak egy neorealista olasz filmben: hősünk gyermeket nemz, és a házasság elől megszökik. Üldözői tovább szaporodnak az olasz nő testvéreivel, akik a sivatagi szultán háremében álruhákba bújva mint ..valahányadik“ feleségek jelennek meg. A kaland még nem ér véget, hiszen a mexikói helyszínen a nyeregben érkező halálos szerelem, és a japán gésa-ház lakójának elcsábítása után harakirit is láthatunk - kellő mennyiségű, pirosán folydogáló ketchuppal együtt. Don Juan kalandjai ismét hazájában folytatódnak, ahol első hódításának színhelyén üldözői - az ördög, a gengszter és az olasz fivérek - megölik. Obrazcov ehhez a befejezéshez is megtalálta a gondolkodásra késztető fintort. Az örök hódító végül is a nőnemű angyalok (ez színház s nem keresztény dogma!) jóvoltából a mennyországba kerül. Sót, ahogy az már lenni szokott, szobrot is állítottak emlékére, amelynek talapzatát a meghódított és elhagyott hölgykoszorú az előadás záróképében virággal hinti be. Obrazcov színházának a lényegét hallgattuk volna el, ha megmaradunk annál, ami ennek a musicalparódiának a felszínén érzékelhető. A mozgalmasság, a filozofikus humor, a nemzetközi közhelyek epés gúnyrajza egyben fájón nevettető szembesítés is egyre sivárodó érzelmeinkkel. A produkció zeneisége, kifejező eszközei, minden nép nyelvét idéző halandzsaszövegei tükröt tartanak elénk. így is láttatják mindazt, amit sokan nem vesznek észre: mennyire közeliek, mennyire rokonlelkek, mennyire hasonló érzelmekkel élők vagyunk, beszéljünk is a világ bármelyik nyelvén - japánul, spanyolul, oroszul, angolul... Ez igazi színházművészet, amelynek lényegét a legteljesebb életábrázolás adja, amely színpadi megjelenésekor - kereszt és hosszirányban is - a mondanivaló rétegződésének gazdagságával fogja meg a nézőt. Bábuk vagy emberek? Ez - az obrazcovi bölcsességet látva - teljesen mindegy, hiszen ez a bölcsesség a lehető legmélyebb humanitás, a legerősebb elkötelezettség. Totális színház ez, az élet teljességéről. A bábjáték összefoglaló, egységesítő művészetét Szergej Obrazcov és társulata a legmagasabb fokon műveli, a szatírához szükséges felkészültséggel és bátorsággal. Ha egy mondatban össze lehet foglalni ezt a rendezői világot, akkor így próbálnám meg: a bábszínházról elterjedt közhelyes képzeteink megsemmisítésével együtt a világ és az ember egyoldalú, megszokott szemlélését is halálra ítéli. A színházilag, képzőművészeti- leg, zeneileg egységbe foglalt jelenségek a paraván előtt ülőkre oly lenyűgözően hatottak, hogy alig, vagy csak a nézőtérre hozott előítéleteik „megöletéséig“ tudatosították, hogy mindez bábjáték. Bábjáték, amelyet már nem az élettelen, szervetlen anyag mechanikája, mozgástörvényei uralnak, hanem a szinte tökélyig fokozott bábumozgatás. Ennek a lényege pedig nem más, mint az embert célbavevő színházművészet. DUSZA ISTVÁN A közönség találkozója is A cseh és szlovák filmek fesztiválja elé Országos rangú kulturális esemény színhelye lesz a jövö héten Ústí nad Labem: az idén itt kerül sor a cseh és a szlovák filmek fesztiváljára, melyet évente másmás városban rendeznek. Több szlovákiai, cseh- és morvaországi kerületi székhely után most ez az észak-csehországi város vállalta - immár másodszor - a házigazda szerepét, hogy öt napig otthont adjon a fesztivál résztvevőinek. Március 28-a és április 1-e között itt fogadják a seregszemle vendégeit - alkotókat, kritikusokat, tudósítókat és a kulturális élet vezetőit -, akik találkoznak, hogy áttekintsék a múlt év hazai filmtermését, s lemérjék: hol tart, merre halad a csehszlovák filmművészet. A cseh és a szlovák filmek fesztiválja, melyet már huszadik alkalommal rendeznek meg, filmművészetünknek jelentósfóruma, hiszen lehetővé teszi a mérlegkészítést, számvetést és előretekintést. Célja, hogy egy esztendő filmtermését felvonultatva értékelje a cseh és szlovák filmgyártás helyzetét, elemezze, mit tettünk a párt kulturális-politikai határozatainak teljesítéséért és az alkotások mennyiben feleltek meg a szocialista filmművészettel szemben támasztott követelményeknek. Jelentősége tehát abban van, hogy jelzi a csehszlovák film útjának egy- egy állomását és képet ad a hazai filmművészet jelenéről. Hazánkban tavaly negyvennégy játékfilm - ebből harminc a barrandovi, négy a gottwaldovi, A fesztiválon bemutatják A segéd című szlovák filmet is, Zoroslav Záhon rendezésében. Az alkotás főszerepeit Koncz Gábor, Pécsi Ildikó és Elő Romančík (a képen) játsszák tíz a kolibai stúdióban - készült. A szemlén elsősorban azokat az alkotásokat vetítik, melyek eddig még nem szerepeltek műsoron, több filmnek tehát itt tartják az ősbemutatóját; látható lesz például A segéd (rendezte Zoroslav Záhon), Front az ellenség hátában (Igor Gosztyev), az Új fiú jött (Vladimír Drda), az Üvegház (Vít Ol- mer), a Mint a nyulak (Karéi Smyczek), az Opera a szőlőhegyen (Jaromír Jireš), a Szerelem második látásra (Ladislav Rychman), a Vadászlakoma (Vladimír Sís). A zsűri a filmek elbírálása során főleg a szocialista elkötelezettséget és művészi igényességet, az újszerű ábrázolásmód és kifejezőeszközök keresésére irányuló törekvéseket veszi figyelembe. Ennek alapján három fődíjat, egy különdíjat adhat s jutalmazhatja a legjobb forgatókönyvet, operatőri munkát, a férfi és női színészi alakítást. A tervek szerint az idén sem az öncélú ünneplés, hanem a folyamatos és tartalmas munka jellemzi majd a filmszemlét. A fesztivál természetesen nem zárt esemény: a szakembereken kívül nem csupán Ústí nad Labem lakossága, hanem a kerület érdeklődő közönsége is részt vehet a vetítéseken, hiszen az alkotásokat több városban (Liberec, Chomútov, Kadaň, Déčín, Varnsdorf, Litomence, Litvinov) is bemutatják. A seregszemle tehát nemcsak verseny, hanem a filmművészek és a közönség találkozója is. A cél, hogy minél közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki az alkotók és a nézők között, ezért a művészek üzemeket keresnek fel és találkoznak a szocialista brigádok tagjaival. A fesztivált filmplakát- kiállítás, ankét, szeminárium teszi még változatosabbá, színesebbé. (tölgyessy) „Csak szabad szívvel s lélekkel szolgálhatunk“ Kétszázötven éve született Joseph Haydn ,,Ha csak utolsó operámat, a La fedeltá premietát hallhatnák! Biztosítom, hogy Párizsban, de talán Bécsben sem hallottak még hasonlót. . A kamarazene-stílus- ban... csaknem minden nép tetszését elnyertem. Bátorkodom egészen új kvartettjeimet felajánlani. Ezeket egyfajta új, különleges stílusban írtam.“ öndicséretnek, ügyes önreklámozásnak tűnhetnének ezek a sorok, ha nem tudnánk, hogy a zeneirodalom egyik legrokonszenvesebb alakjának, Joseph Haydnnak tollából származnak.. Hogy miért volt szüksége az egyébként szerény zeneszerzőnek ilyen levelek írására? A választ megkapjuk, ha megismerjük Haydn szolgálati szerződésének egyik fontos pontját: ,,A Herceg úr Ökegyel- mességének mindenkori parancsára köteles a másodkarmester Ofőméltóságának tetszése szerinti zenemüveket komponálni. Ezen új zenemüveket senki útján közzé nem teheti, még kevésbé másoltathatja le, hanem azokat kizárólag Őkegyelmessége számára kell fenntartania. Főként pedig Öfő- méltósága tudta és kegyes beleegyezése nélkül a másodkarmester senki másnak nem komponálhat.“ Ezt a szerződést, amely akkor íródott, amikor Haydn másodkarmesteri minőségben 1761-ben Esterházy Pál Antal birodalmi herceg szolgálatába lépett, egyetlen mai zeneszerző sem fogadná el, hisz ezzel mintegy a saját halálos ítéletét írná alá. Egy alkotóművész számára az ismeretlenség rosz- szabb a fizikai megsemmisülésnél, Haydn szerződése pedig éppen ezt hivatott szavatolni. A zeneszerző mégis készségesen aláírta. Aláírta, mivel az elmúlt századokban, s így a 18. században is, a művészeket anyagi kiszolgáltatottságuk előbb-utóbb egy fői úri pártfogó szolgálatába kényszerítette, s az akkori karmesteri szerződéseket általában ilyen, vagy még súlyosabb feltételekkel kötötték meg Voltak ennek a szerződésnek más, mai szemmel nézve roppant megalázó pontjai is. Haydn, aki egy levelében azt vallotta, hogy a művészeteknek „csak szabad szívvel s lélekkel szolgálhatunk“, néhány év múlva nyűgnek érezte a hercegi szolgálatot. Hogy végletekig korlátozott helyzetéből mégis ki tudott törni, tehetségének, no meg annak a példátlan szívósságnak és vasszorgalomnak volt köszönhető, ami egész életében oly jellemző volt rá. Ezek híján aligha lett volna az egyszerű rohraui bognármester fiából hercegi és királyi udvarok keresett muzsikusa, az egyetemes zenetörténet egyik meghatározó egyénisége. Haydn egész kiskorában került el hazulról. Először a család egyik rokona figyelt fel kivételes muzikalitására, s vette át nevelését, majd Kulturális hírek 0 A Fertódy- kastély és műemlékegyüttes rekonstrukcióját az idén is folytatják. Most a muzsikaház felújítására kerül sor. Elkészülte után öt helyiségben Haydn- emlékmúzeumot rendeznek be; a műemlék épületben kap helyet a községi könyvtár, a zeneiskola, az ifjúsági klub és a fertődi községi tanács is. 0 Salvador Dalit, a világhírű spanyol festőt a minap az autonóm katalán kormány legmagasabb kitüntetésével, a generalitás aranyérmével tüntették ki. A szülővárosában, Figuerasban berendezett Dali-múzeumban, ahol az ünnepséget tartották, a 77 esztendős művész meghatottan fogadta a magas elismerést hétéves korában Georg Reutter bécsi udvari karmester tetszését nyerte el üde szopránja, s leszerződtette a bécsi Stephanskirche énekkarába. Itt 1740-től kilenc éven át énekelt. Az énekórák mellett zongorát és hegedűt tanult, de az elméleti oktatás nem tartozott az iskola erősségei közé, mint ahogy a közismereti oktatás sem. Ha az énekesfiúk intézete nem is adott sokat, kárpótlást nyújtott Bécs látnivalóival és pezsgő zenei életével Amikor a szép szopránhangot kikezdte a mutálás, s így nem vehették többé hasznát a kórusban, Haydn az utcára került. Iszonyatos nyomorban élt, alkalmi zenélésből, korrepetitálásból tartotta fenn magát, s közben makacs megszállottsággal tanult összhangzattant, harmonizálást, formatant, hangszerelést, mindazt, ami egy komponista számára nélkülözhetetlen Pietro Metastasio, a vele egy házban lakó udvari költő felfigyelt zongorajátékára és megismertette Porporával, kora ismert énektanárával és zeneszerzőjével. Porpora tanítványa, s egyben inasa, mindenese lett Szerenádokat, diverti- mentókat írt, neve egyre ismertebbé vált. Huszonhét éves korában Morzin gróf megbízta udvari zenekarának vezetésével, majd a zenekar feloszlatása után Esterházy Pál Antal szolgálatába lépett mint másodkarmester Kismartonba költözött, az osztrák-magyar határvidék e tekintélyes rezidenciájára. Pál Antal halála után utódja, „pompakedvelő“ Miklós kibővítette a zenekart, s 1766-tól Haydn immár első karmesterként működött az élén Bár szolgálata rengeteg megkötöttséggel járt, s minden energiájára szüksége volt, hogy sokrétű feladatát maradéktalanul teljesíthesse, döntő fontosságú volt művészi kibontakozása szempontjából A zenekarral egy élő zenei laboratóriumot kapott kézhez. Szabadon kísérletezhetett, próbálkozhatott Nem is vált meg soha a hercegi udvarban betöltött tisztségétől, idős korában karmesteri címmel és nyugdíjjal vonult vissza Bécsbe. Ez a - két angliai útját leszámítva - szinte eseménytelen életet élő, félig autodidakta zeneszerző gigászi müvet alkotott Munkássága a hangszeres zene történetében korszakalkotó jelentőségű A szimfónia atyjának nevezik, mivel ő teremtette meg végérvényesen száznál több szimfóniájában e műfaj tipikus mintáját, s kamarazenéről beszélni sem lehet nevének említése nélkül. Ez épp olyan lenne - mondja Láng György -, mintha egy házat akarnának építeni, melynek nincs első emelete, csak második és harmadik. A kamarazenében az első emelet Haydn, a második Mozart és a harmadik Beethoven! Haydn az előtte munkálkodó nemzedék fegyelmezettebb és szigorúbb stílusával szemben olyan bensőséges, közvetlen hangot szólaltatott meg, mint előtte még senki. Ez az egyéni érzelmeket spontánul továbbadó személyes hang is új utakat nyitott a zene birodalmában. Újat hozott a szóló-zongoraszonáta terén is, Beethoven és a romantikusok az általa megszabott úton haladtak tovább. Népszerűsége hatalmas volt, királyok versengtek kegyeiért. Mária Terézia maga énekelte mindkét Haydn-oratóri- um udvari előadásainak szopránszólamát, III. György angol király, a walesi és a yorki herceg tüntették ki meghívásukkal, bécsi házába ellátogatott kora minden zenekedvelő híressége. Haydn zenéje vagy másfél évszázadik csak látszatéletet élt - a hangverseny-szezononkénti oratórium-előadásokra, legismertebb szimfóniáinak és vonósnégyeseinek előadására szűkült. Csak néhány évtizede kezdjük megismerni az életmű egészét és alkotójának nagyságát. VOJTEK KATALIN ÚJ szú 6 1982. III. 26.
