Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982.111.20. Tavaszodáskor - tavaszi gondokról Beszélgetés a mezei munkák kezdéséről A Nové Mesto nad Váhom-i Vzduchotechnika vállalat a múlt évben is kiváló gazdasági eredményeket ért el. Az árutermelés tervét 1,3 millió koronával túlteljesítette. A dolgozók ezenkívül megtakarítottak 4,8 millió korona önköltséget. Ésszerűsítéssel több mint 420 tonna vasat és 12 tonna színesfémet sikerült megtakarítani. A képen a vállalat egyik csarnoka. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) A tettek ránk várnak Mikor, mivel kezdődik a mező- gazdasági tavasz? Novemberben, decemberben, amikor a gépjaví­tók sorra veszik a mezei munkák indulásakor szükséges gépeket? Januárban, februárban, az ősziek fejtrágyázásával, vagy csak azt követően, hogy a megszikkadt szántókon a tárcsákkal, kombiná- torokkal első ízben belevájnak a talajba? Ha ez utóbbival, akkor a nagyfödémesi (Veľké Úl’any) Béke Efsz-ben közvetlenül a tava­szi premiert megelőző napokban jártunk. A gépműhelyben már a tö­megtakarmányok betakarítását szolgáló gépeket javították, az ad­digi munkákhoz szükségesek be­vetésre készen sorakoztak, az őszi vetések pedig még a föld fagyának kiengedése előtt meg­kapták a szükséges műtrágyát. Jól teleltek az ősziek Ruman József mérnök, a föld- müvesszövetkezet elnöke az ér­kezésünket megelőző percekben tért vissza a határszemléről, így mindenekelőtt tapasztalatát összegezte.- Az indulás feltételei reményre jogosítanak. Az ősziek jól teleltek. Az idejében elvetett búza meg­erősödve várta a telet, így elég sűrű és a gyökérzete erős. A talaj- viszonyok ideálisak, a szántóterü­let zömén minimális talajmozga­tással is jó magágyat lehet készí­teni. Az igaz, a munkákat némi késéssel kezdjük, de ez egyrészt nem számottevő, másrészt pedig már őszutón elvégeztük a tavaszi talajmunkák egy részét. így adott a lehetőség, hogy a tavasziak ide­jében földbe kerüljenek. Nálunk ilyen az 590 hektáron vetett tava­szi árpa és a 200 hektár magra termesztett takarmány borsó. Hangsúlyozta, hogy mindez ter­mészetesen csak a kezdet kezde­te, messzemenő reményeket le­vonni még nagyon korai. Viszont erőt ad az elhatározás sikerre vite­léhez, s igényes feladataikat a ne­hezebbé vált feltételek közepette is teljesítik. Ez már önmagában sem kis dolog, hiszen a mezőgaz­dasági termelés idei ötvenmillió koronát kitevő bruttó termelési ér­téke a tavalyi tényleges termelési értéknél kerek tizenötmillió koro­nával több. Sokak összefogásával A földművesszövetkezet és a pártalapszervezet vezetősége egyaránt tudatosította, hogy a fel­adatok teljesítése nagyon tudatos felkészülést igényel. A tavaszi me­A lap bevezető írásának címe A párt nyilvános gyűlései előtt. Ez hangsúlyozza, hogy a nyilvá­nos pártgyűlések olyan időszak­ban zajlanak le, amikor az egész pártban és társadalomban inten­zív küzdelmet folytatunk a XVI. kongresszus határozatainak vég­rehajtásáért. A vállalatok, üzemek és az egyes munkahelyek konkrét feladatain keresztül kell megmu­tatni mi a teendő az idei tervfel­adatok teljesítésével kapcsolatban, illetve mit kell tenni az egyes párt- szervezeteknek, párttagoknak. Fontos, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekkel ne csupán a munka­helyeken, hanem a városokban és falvakban, az iskolákban, illetve az intézményekben is foglalkoz­zanak. A magasabb szintű kezdemé­nyezéshez, aktivitáshoz és ha­tékonysághoz vezető út című írásában Vladimír Pirošík, a CSKP KB tagja, a közép-szlová­kiai kerületi pártbizottság vezető titkára fölhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszakban elért pozitív eredmények ellenére fo­gyatékosságok is előfordulnak a gazdasági terv teljesítése során. A hibák kiküszöböléséért állandó küzdelem folyik. A kerület kommu­nistái nem elégedettek azokkal az eredményekkel, amelyeket a tüze­lőanyag-, energia- és üzemanyag fogyasztás ésszerűsítésében ér­teit el. Akadnak munkaszakaszok, ahol az okoz gondot, hogy nem sikerült kellő mértékben javítani a munka minőségét, illetve meg­zei munkák politikai-szervezési munkaterve részletes, pontosan meghatározza, hogy ki miért fele­lős, s melyik feladatot mikorra kell elvégezni. Az efsz elnöke ennek kapcsán elsősorban a kommunis­ta példamutatás jelentőségét hangsúlyozta.- A mezőgazdasági mezei munkák jelentős hányada - így a tavaszi munka is - kampány jellegű. Még az is sokat jelenthet, hogy valamit egy nappal korábban vagy később vetünk el. Ilyenkor nincs hétköznap és vasárnap, csak munkanap van, s a gépek több műszakos üzemeltetése is szükségszerű. A pártbizottságon ilyen értelemben részleteztük a ta­vaszi teendőket, s elvárjuk minden kommunistától, hogy személyes példával a pártonkívülieket is ha­sonló felismerésre ösztönözze. A lehetőség adott, hiszen minden hetedik dolgozónk párttag, és a gépkezelők között, akik a mezei munkák oroszlánrészét végzik, még nagyobb ez az arányszám. Ugyanakkor természetesen az anyagi ösztönzésről sem feledke­zünk meg. A teljesítményt naponta értékeljük és a normák túlteljesí­téséért prémiumot fizetünk. Felté­ve persze, ha a munka minősége is összhangban van a követelmé­nyekkel. Elmondta még, az idei tavaszi munkaterv lényeges sajátossága, hogy az egyes növények és par­cellák szerint nem határozza meg előre a talajelőkészítő munkák so­rát. Ezt mindenkor a pillanatnyi helyzetnek megfelelően állapítják meg. Céljuk a munkaműveletek maximálisan lehetséges összevo­nása. Kevés üzemanyaggal A munkaműveletek számának csökkentésével az üzemanyaggal való takarékoskodást szolgálják. A takarékoskodás szükségszerű, s nemcsak most, tavaszodáskor, hanem egész évben a figyelem központjában áll.- Idei üzemanyagkeretünk a ta­valy elfogyasztott mennyiség 72 százaléka - mondta az elnök, s a kérdésre, hogy elég lesz-e, felelet helyett széttárta a karját. - Tavaly sem pazaroltunk. Két éve gépenként pontosan kimutatjuk a fogyasztást, s a norma túllépé­sekor azonnal műszaki ellenőr­zésre küldjük a gépet. Ugyanakkor a tavalyi év a naftafogyasztás szempontjából messzemenően kedvező volt. felelően módosítani a termelés struktúráját, összhangba hozni a folyamatot a tudományos-mű­szaki fejlődéssel. Egyes vállalatok nem teljesítették a hazai piacra történő szállítások, illetve a kivitel tervét. Voltak azonban vállalatok, melyek már októberben teljesítet­ték tervfeladataikat. Az alapszervezetek év eleji taggyűléseivel több cikk is foglal­kozik a lapban. Néhány cím ezek közül: A kommunisták iskolája, A fő feladat: az összes vállalás teljesítése, Egy fecske nem csi­nál nyarat, Okuljunk a hibákból, Átgondolt kezdeményezés, Ér­tékes ötletek az útépítőktől. A káderekről, kádertartalé­kokról és az alapszabályzat ér­vényesítéséről a címe annak a cikknek, melyet Jirí Bisko, a CSKP Közép-csehországi Kerü­leti Ellenőrző és Revíziós Bizott­ságának elnöke írt. A kerületi ellenőrző és revíziós bizottság ta­pasztalataival foglalkozik. A Teljesítjük a CSKP XVI. kongresszusának határozatait fejléc alatt megjelent írások közül figyelmet érdemelnek az alábbi cí­mek: A gazdasági szakbizottsá­gok tevékenységéről, Minőség és hatékonyság a nevelésben is, Gazdasági propaganda és agitáció az építkezéseken. Vojtéch Antropius a szerzője annak az írásnak, mely a pártta­gok feladatokkal való megbízásá­val foglalkozik. Cikkének címe. A pártmegbízatás fontos neve­lési tényező. -fü­Marad tehát a nagy kérdés, hol, hogyan, illetve lehet-e egyáltalán az előírt arányban csökkenteni a fogyasztást.- Lehetőség csak egy van. Meg kell tenni minden megtehetőt. Ja­nuár-február hónapokban 35 szá­zalékkal fogyasztottunk kevesebb üzemanyagot, mint a tavalyi év azonos időszakában. Tehát azt is mondhatnánk, hogy az indulás jó volt. Persze a helyzet azért nem ilyen egyszerű. Látni kell, hogy a takarékoskodásban a tehergép­kocsik leállítása is közrejátszott, s a botnak ezúttal is két vége van. Március közepén tartunk, és a fel- vásárló-feldolgozó iparral a szer­ződések még mindig nincsenek lezárva. Nincs ugyanis, aki a ter­mést elszállítsa. Mi eddig termel­tünk és szállítottunk. Az idén üzem­anyagkeretünk csak a termelés­re elég. Nehézségek az anyagi ösztönzés körül Tegyük hozzá, hogy a terme­lésre is csak szűkösen futja a ke­retből. Főleg akkor, ha majd ősz­szel esetleg csak két traktorral lehet a földekről levontatni a megrakott pótkocsit, vagy mélyszántáskor, ha az eke vontatására egy gép kevés lesz. Éppen ezért - az elő­relátható nehézségekkel is szá­molva - már most, a tavaszi mezei munkák indulásától a legmesz- szebbmenően takarékoskodnak. A lehetőségeket Takács Gyula mérnök, főgépesítő részletezte.- Némi tartalék még a traktorok erejének következetesen maximá­lis kihasználása. Még akkor is, ha a gépgyártók ebben nincsenek va­lami nagy segítségünkre. A nagy traktorokhoz ugyanis kevés az arányos függesztett gépeszköz. Ezt saját magunk igyekszünk pó­tolni, olyan kiegészítő berendezé­sek készítésével, amelyek lehető­vé teszik, hogy például a búza hengerelésekor a korábbi három henger helyett hatot, kilencet, vagy máshol három simító helyett ötöt kapcsoljunk egy-egy gép után, annak ereje és a parcella nagysága szerint. Mert az idén már arra is ügyelni fogunk, hogy a gép ereje a parcella nagyságá­val is összhangban legyen. Tehát legalább egy munkanapon ugyan­azon a helyen tudjon dolgozni. További lehetőségként említet­te az egyes munkaműveletek, a hengerelés és fogasolás, a ve­tés és fogasolás stb. egybekap­csolását. Persze ez sem pusztán elhatározás kérdése. A műszaki feltételekkel párhuzamosan a ju­talmazás megfelelő formáját is meg kell találni. Hiszen, ha több műszakban és kevesebb géppel végzik el ugyanazt a munkát, az egyben az emberektől is nagyobb erőkifejtést és tudást igényel. Ha­sonló kérdés az üzemanyag-taka­rékoskodást ösztönző anyagi ér­dekeltség. A főgépesítő ezt egy­szerű példával érzékeltette.- Hronec András közel harminc traktorost tömörítő brigádja 1981 negyedik negyedévében közel negyvenezer korona értékű gáz­olajat takarított meg. Voltak trakto­rosok, akik túllépték a keretet, de a többség a norma alatt fogyasz­tott. Miért? Mert ügyeltek gépeik műszaki állapotára, egyenletesen dolgoztak, nem nyújtották túl az ebédidőt, és a kiesett munkát nem kellett a gép túlhajszolásával pó­tolniuk. Ugyanakkor például arra sem lusták, hogy idejében kést cseréljenek az ekéken, és pihenés közben nem járatják feleslegesen a motort. Mindezért természete­sen prémiumot érdemelnének, mondjuk egy kis százalékát a megtakarított üzemanyag árának. Milyen egyszerű, gondolják már­is sokan, és nagyon tévednek. Az üzemanyag ára ugyanis az üzem­anyag-keret része, a prémium pedig a munkabérkeretet terheli. És ezzel az egyszerű máris bo­nyolultabbá válik, az üzemanyag­takarékoskodást ösztönző prémi­umrendszer alkalmazása gondo­kat okoz. Nemcsak Nagyfödéme- sen, hanem a többi mezőgazda- sági üzemben is. EGRI FERENC Nem könnyű felelősséget vállal­ni, de akár vállaljuk, akár nem, a felelősség úgy hozzánk tartozik, mint a fényhez az árnyék. Más kérdés persze, hogyan élünk vele, egyáltalán mindig tudatában va­gyunk-e felelősségünknek, ké­szen vagyunk-e vállalni? S itt mu­tatkozik meg a kommunista sajá­tos helyzete, hiszen őt mindenek­előtt felelősségének tudatos vál­lalása kell, hogy jellemezze. S jel­lemzi is - különösen, ha a párt- szervezet céltudatosan törődik az­zal, hogy érvényre jusson’ az egyes párttagok személyes fele­lőssége. Mostanában alig van olyan összejövetel - évi számvetés, év­záró taggyűlés, termelési tanács­kozás, beszélgetés stb. - ahol ilyen vagy olyan formában ne ke­rülne szóba a felelősség. Újság­cikkekben is szinte naponta-emle- getett szó. Hangsúlyozzuk szük­ségességét - és joggal. Felvetődik azonban: elegendő-e, ha csak ál­talánosságokban hivatkozunk rá? A felelősség ugyanis olyan köte­lesség, amelynek mindenkor a konkrét tevékenységben kell megnyilvánulnia. A buzdításnak is megvan ugyan a szerepe, de- mint azt az idei párttaggyűlések is szemléltetően érzékeltették- mindennél nagyobb hatása van a személy szerinti értékelésnek. Néha csak egy két szó ez: „kö­szönjük“, „elmaradtál“, „nagyobb aktivitást várunk“ és így tovább És máris ébredezik a kollektíva kényelmes névtelensége mögé bújt személyes felelősség. Természetesen máskor is érté­kelték a párttagok munkáját, de ilyen gyakran, s ennyirerőszrntén, ilyen következetességgel nem. Korábban nem ez volt az általános gyakorlat. Valahogy mostanára ért be igazán az a sokat emlegetett tétel, hogy egy-egy alapszervezet egész politikai tevékenységéért az ott élő, dolgozó párttagok a felelő­sek. A vezetőség tagjai is persze, de nem csak ők, hanenregyütfés külön-külön mindannyian. Amikor a felelősség szó el­hangzik, gondolatunkban rend­szerint a nagy központi apparátu­sok, országos, kerületi, járási, vá­rosi szervek jelennek meg. Egye­sek úgy vélik: csakis ott lehet szá­mon kérni, mert hiszen ők maguk csupán kis pontok, teszik, amit kell és kész. Ezt a felfogást maga az élet cáfolja napról napra. Mégis újraéled itt is, ott is. Talán mert ideig-óráig menlevelet ad, kényel­met biztosít. Pedig mindenütt van felelősség: „lent“ is, ~,ferrťv is. Nem lehet - különösen napjaink­ban - bérbe adni, nem lehet róla önkényesen lemondani. A mérce természetesen más és más. Ez azonban csak az elbírálásnál lé­nyeges; a dolgok lényegén mit sem változtat. A bevált pártpolitika jobb végre­hajtására a CSKP KB a múlt év végén, 4. és 5. ülésén meghozta a határozatokat. Semmi ok és jog nincs hát sehol a tétlenségre, nem lehet helye a „semmit se tenni, de azzal is várni“ mentalitásnak. És annak a szemléletnek sem - ami­ről már az imént szó esett, hogy „én csak kis pont vagyok“. Az immár 61 évvel ezelőtt létrejött, harcedzett marxista-leninista párt, a CSKP határozatait ugyanis nem lehet - soha nem is lehetett - úgy általában megvalósítani, csakis konkrétan az adott munkahelye­ken, az iparban, a mezőgazda­ságban, a kutatásban. A nagy egészből - a XVI. kongresszus határozataiból és más jelentős pártdokumentumokból -, gazda­sági és politikai téren egyaránt meg kell találni s meg kell határoz­ni mindenütt a helyi tennivalókat. Éppen ezért a CSKP határozatai­nak végrehajtásában különös fele­lősség hárul minden egyes párt­tagra. Minden munka jó elvégzésének alapja a személyes felelősség; nemcsak magunkkal, hanem kör­nyezetünkkel szemben is. Sok­szor ez annyit jelent, hogy nem adjuk tovább a hibás, selejtes ter­mékeket, hogy nem nézzük tétle­nül a pazarlást, a társadalmi tulaj­don elherdálását, hogy nem me­gyünk tovább közömbösen a visz- szás jelenségek láttán, hogy sür­getjük a megérett döntéseket, hogy megértésre neveljük a reális szemléletet még nélkülözőket stb. Ilyen és ehhez hasonló „aprósá­gokból“ tevődik össze a „nagy“ politika. De ki valósíthatja ezt meg, ha nem mi magunk? Várhatunk-e valaki másra? Aligha. Aki csak azt várja: mi lesz, s maga nem tesz semmit, az nem kommunista mó­don értelmezi a feladatát. Csak zsebre tenni az eredményt, vagy méltatlankodni, hogy mások nem úgy dolgoztak vagy dolgoznak, ahogyan kellett volna, ahogy kel­lene - különös felfogás lenne egy párttagtól. A felelősség és az ember álta­lában összetartozik. Nem így a párttagsággal járó felelősség. Ezt önként vállaljuk, vagy nem vállaljuk, hiszen a párttagság sen­kire nézve nem kötelező. De válla­lása azt is jelenti: a párttagnak kötelességei vannak, felelős azért, hogy munkahelyén, lakóterületén pártunk, a CSKP politikája érvé­nyesüljön, hogy megvalósuljanak a párt határozatai. Nem könnyű persze ezt a kötelességet sem vállalni, sem teljesíteni. Ezért nél­külözhetetlen mindenütt a párt- szervezet nevelő, segítő ereje. A párttag csak így teljesítheti az igényes feladatok megvalósításá­ból rá háruló kötelességeket. KANIZSA ISTVÁN A Pártélet 5. száma

Next

/
Thumbnails
Contents