Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-19 / 66. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. III. 19. A szovjet filozófia a fejlett szocializmusban Borisz Ukrajincev professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének igazgatója, a Szovjetunió Filozófiai Társaságának alelnöke a társadalomtudományi dolgozók jelenlegi feladatairól beszélgetett Alekszandr Szap- szajjal, az APN hírügynökség tudósítójával.^ Nemrég adták át a kladnói Poldi Művek 43 milliós befektetéssel épült új üzemi étkezdéjét. A három műszakban dolgozó kohászok számára naponta 3500 főételt szolgálnak fel A képen az új ebédlő látható. (ČSTK) Jó talajba kerüli a mag A húszas évek elején Pjotr Kro­potkin, az orosz anarchizmus teo­retikusa megkérdezte Lenintől, hogy az új társadalom építői szá­mára. melyik a legnehezebb és legkomolyabb feladat. Lenin azt válaszolta, hogy az új ember ne­velése. Az ember hosszú társadalmi fejlődés csodálatra méltó teremt­ménye. A fizikusok az atom kuta­tása során egy egész világot fe­deztek fel törvényeivel együtt. Az ember és az emberi értelem világa azonban sokkal bonyolultabb. A létező szocializmus kétségkívül nagy győzelme, hogy a Szovjet­unióban történelmileg nagyon rö­vid idő alatt kialakult a személyi­ség alapvetően új típusa. A szov­jet ember jellemének elválasztha­tatlan része a kollektivizmus, a hu­manizmus és az internacionaliz­mus. Sokat kell még tennünk a múlt csökevényeitől felszabadult, sokoldalúan fejlett ember megfor­málásáért. Itt nagyon fontos sze­rep hárul a szovjet filozófusokra. A tudósoknak például meg kell magyarázniuk az ember helyét és szerepét korunkban, életmódja fejlődésének távlatait és törvény- szerűségeit, értékorientációit és számos más társadalmi problé­mát. A filozófusok figyelmének kö­zéppontjában a személyiség er­kölcsi tisztaságának, eszmei-poli­tikai, munkára való és erkölcsi ne­velésének kérdései állnak, tehát azok a problémák, amelyekre az SZKP állandó figyelmet fordít. Korunk a filozófusokat olyan globális kérdések elé állította, mint a háború és a béke kérdése, a szociális és a tudományos-mű­szaki haladás és annak következ­ményei a különböző társadalmi rendszerekben. Ezek tudomá­nyos, nagy mértékben világnézeti kérdések, amelyekre a választ a marxista filozófiának más tudo­mányágakkal közösen kell meg­adnia. Továbbra is alkotóan fej­leszteni kell tehát a dialektikus materialista világnézetet. Az Nevének hallatára középterme­tű fiatalember egyenesedett fel az egyik gép mellől, amelynek javítá­sa kollégáihoz hasonlóan annyira lekötötte figyelmét, hogy észre sem vette a látogatót.- Valiér István - nyújtotta kezét. A kölcsönös bemutatkozás után munkájukról faggattam.- A gépműhely, e kisebb szár­nyában dolgozunk. A vontatott ta­lajmegmunkálók és a szántóföldi növénytermesztésben használa­tos egyéb gépek tartoznak hoz­zánk. Az egyes gépek javításával mindig idejében elkészülünk. így van ez most is. Indulhatnak a gé­pek a tavaszi munkára. De hol van a mester? - néz körül, majd cso­dálkozó tekintettel kérdezi: - gép­javítás ügyben miért éppen az én véleményemre kíváncsi? A magyarázaton is elcsodálko­zott, miszerint ezúttal csakis vele akartam elbeszélgetni, és nem­csak a gépek javításáról. Amint már korábban a pártalapszervezet elnöke elmondta, lassan két éve lesz, hogy kollégái és vezetői ja­vaslatára a pártcsoport a pártbi­zottság figyelmébe ajánlotta, mivel munkájával, magánéletével való­ban rászolgált a párttagjelöltségre. A pártbizottság a vele folytatott beszélgetés után javasolta párt­tagjelöltnek, a pártgyűlés pedig egyhangúlag jóváhagyta a javas­latot. Most, hogy letelt a jelöltségi idő, s bizonyította a választás he­lyességét, közvetlenül tőle akartuk megtudni, hogy mit jelentett szá­mára párttagjelöltnek lenni, meny­nyivel és mivel érzi majd magát gazdagabbnak, amikor átveszi a tag könyvet. SZKP XXVI. kongresszusa felada­tul adta a szovjet filozófusoknak, hogy dolgozzák ki a legidőszerűbb alapvető és általános kérdéseket, amelyek az emberiséget aggaszt­ják. Ezt a célt követi most a Szov­jetunió valamennyi filozófiai intéz­ménye, beleértve a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozó­fiai Intézetét, valamint a szövetségi köztársaságok tudományos aka­démiái intézeteit is. Inté­zetünk kutatókollektívája például számos monográfiát adott ki az alapvető filozófiai kérdésekről. Tudományos körökben nagy érdeklődést váltott ki A társada­lomtudományok módszertani problémái című, a közelmúltban kiadott könyv. Ez a kiadvány szűk szakmai beállítottsága ellenére nemcsak a tudósok között, hanem a pártmunkások és a tanácsi dol­gozók között is népszerű. A közelmúltban fejezték be A materialista dialektika, mint a fej­lődés általános elmélete című négykötetes monográfiát. Az első két kötet a közeljövőben jelenik meg. Ez a munka filozófiailag ma­gyarázza a fejlődés elméletét és elmélyülten elemzi a dialektika egyes törvényszerűségeit és kate­góriáit. Az intézet tudományos munkatársai a közeljövőben a kö­vetkező kiadványokkal gazdagít­ják a szovjet filozófiai tanulmányo­kat. A marxista dialektika az álta­lános összefüggések tudománya, A dialektikai logika, A megismerés marxista-leninista elmélete stb. Módszertani támpontokra van szükségünk ahhoz, hogy irányít­hassuk a természet és a társada­lom folyamatait. Példaként említ­hetem az ökológiai egyensúly problémáját, amelynek megbontá­sa a társadalom szempontjából mindig súlyos következményekkel jár. Pedig meg lehetne előzni, ha figyelembe vennénk az általános összefüggéseket. Ez a probléma olyan régi, mint maga a dialektika, de minden korszakban új formá­ban jelentkezik. A szovjet filozófu­— Nagyon sokat jelentett - kezdte, majd rövid gondolkodás után folytatta: - Itt, a földműves­szövetkezet gépműhelyében ne­gyedik éve dolgozom.v Érdekes a munka, s lépten-nyomon arra kényszerül az ember, hogy újsze­rű megoldásokon törje a fejét. Az alkatrészgondok ismertek, felesle­ges részletezni a helyzetet. Azt viszont nem mondhatjuk, ha nincs alkatrész, akkor nem lesz gép. Meg kell találni az áthidaló megol­dást. Felújítjuk, kipofozzuk a régit, megkeressük azt az alkatrészt, amit némi átalakítással a hiányzó helyébe szerelhetünk, hogy a gé­pet használhassák.- Ha nem lehetnék ott a párt­gyűléseken, akkor a probléma sokoldalúságát és összefüggéseit sem látnám olyan részletesen. Ugyanezt mondhatom például a műhely fűtésével és a szociális lehetőségekkel kapcsolatosan. A téli hidegben bizony itt benn is* fázunk, és a tisztálkodásra, mos­dásra sem a legideálisabbak a fel­tételek. Mivel a probléma közvet­lenül érint, természetesen a hely­zet javítását szorgalmazom, de ugyanakkor a mi kérésünket összevetem az egész közösség lehetőségeivel és más munkahe­lyek ugyancsak jogos igényeivel, s munkatársaimmal is ilyen szem­pontból beszélgetek a helyzetről. További dolgokat is említ, látja a dolgok összefüggését. Látóköre sokat bővült, a munkahelyi felada­tok, lehetőségek és a szélesebb értelemben vett események ala­pos ismerője. Tanult, sok ismere­tet szerzett a pártoktatás kereté­ben megtartott előadásokon, és sok kötelessége, hogy feltárják e probléma megoldásának sajá­tosságait és módjait. Az intézet kollektívája nagy fi­gyelmet fordít a társadalmi fejlő­dés dialektikája tanulmányozásá­nak. A történelmi folyamat marxis­ta elmélete című háromkötetes ki­advány jelentős mértékben hozzá­járul a történelmi materializmus kérdéseinek elemzéséhez. Ami a természettudományokat illeti, filozófusaink egyre többet foglalkoznak az általános témák feldolgozásával, az egyes részlet- kérdések vizsgálatával. A filozó­fusok és a természettudosok kö­zös munkái hozzásegítenek az egyes tudományágak határán fel­merülő problémák komplex kuta­tásához. Nagyon érdekesek a történel­mi-filozófiai kiadványok is. A kö­zeljövőben jelenik meg kollektív munka eredményeként egy gyűj­temény, amely felöleli a XIX. szá­zad marxizmusának történetét, valamint egy könyv, amely Lenin szerepével foglalkozik a filozófiai gondolkodás fejlődésében. A tu­dományos kommunizmus téma­körével foglalkozik A tudományos kommunizmus története és elmé­lete című új általánosító munka. A szovjet tudósok bővítik együttműködésüket külföldi tudós­kollektívákkal is. Intézetünk mun­katársai szoros tudományos kap­csolatokat tartanak fenn Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Magyaror­szág, Mongólia és az NDK filozó­fusaival. A szocialista országok többségének filozófusai monográ­fiát adnak ki A marxista-leninista filozófiai örökség és az ideológiai harc címmel. Gyümölcsöző kap­csolatokat teremtettünk a vietnami tudósokkal is. Együttműködésünk eredményeként öt kollektív mo­nográfiát adunk ki. Az együttműködés hatékony formái közé sorolhatjuk, hogy a szovjet tudósok részt vesznek a Filozófiai Társaságok Nemzet­közi Szövetségének és a Nemzet­közi Hegel társaságnak a mun­kájában. A szovjet filozófusok szá­mos nemzetközi találkozó ösztön­zői és szervező is. azokon a szemináriumokon is, amelyeket a járási pártbizottság szervezett a tagjelöltek számára. Ezek elsősorban ahhoz járultak hozzá, hogy eligazodjon a nem­zetközi helyzetben.- És természetesen a munká­mat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Régi helyemen, volt szak­mámban dolgozom, ilyen szem­pontból tehát nem változott sem­mi. Ugyanakkor tudatosítom, hogy a korábbiaknál is jobb munkával kell bizonyítanom azt a bizalmat, amit a kommunisták két évvel eze­lőtt nekem előlegeztek. Nagyon kellemetlen érzés lenne, ha a mű­helyből kivitt gépet idő előtt visz- szahoznák azzal, hogy a felületes javítás miatt romlott el - magya­rázta. Egyben elmondta: úgy érzi, hogy a közért is tennie kell. Har­mincegy éves, a helyi futballcsa­pat kapitánya, s tagja a sportegye­sület vezetőségének. Szeretné el­végezni az edzői tanfolyamot, hogy a jövőben foglalkozhasson a fiatalokkal. Ahogy folyt tovább a beszélge­tés, a kollektíváról, amelyben jól érzi magát, az ajánlóiról, akik so­kat segítenek neki, és a műhely­ben dolgozók szocialista munka­brigádjáról, amelynek bronzjelvé­nyes tagja, s ebből adódóan is vannak kötelességei, mindinkább nyilvánvaló lett, hogy a felsőszeli (Horné Saliby) Csehszlovák- -Szovjet Barátság Efsz 164 tagot számláló pártalapszervezete rövi­desen egy továbbival bővül. Egy olyan kommunistával, aki majd méltó lesz a tagkönyvre is. EGRI FERENC A 3128 hektáros pelsőci (Pleši- vec) Vörös Csillag Efsz hatvanöt kommunistájának februári tanács­kozása - a beszámolóból és a vi­tából megítélve - alighanem sok­kal tárgyilagosabb volt, mint az utóbbi időszak pártgyűlései. Ezt azért is állíthatjuk, mert törvény- szerű, hogy ahol egész évben, illetve évek során mindig követke­zetesen, nyíltan és kellő igényes­séggel foglalkoznak a közös dol­gokkal, többek között a tervezés, az irányítás s a termelés időszerű kérdéseivel, valamint a kommu­nistáknak a munkahelyükön, a magán- és társadalmi életben való magatartásával, ott a közös munka értéke kedvezően ala­kulhat. A gazdasági mérleg 3 millió 800 ezer korona hiányt mutatott. Ez mintha „felbátorította“ volna a kommunistákat az alapos elem­zésre. Igaz, a tanácskozáson fel­sorolt hiányosságok, hibák elkö­vetőit nem nevezték meg minden esetben, s ez kifogásolható, ám az is igaz, hogy a bíráltak „ingét“ véletlenül sem lehetett felcserélni, mert annyira testre szabottak vol­tak, no meg kibújni sem lehetett az „ingosztás“ alól, mert szinte mindenkinek járt egy-kettő a bő készletből. Az elemzés így a ká­tyúból kivezető utat is jól, látható­an körvonalazta. Aligha hihető, hogy a gyűlés csupán megszokásból foglalkozott annyit a munkaerkölccsel, a dol­gozók rendszeres munkaértekez­letének szükségességével, vagy csak véletlenül hangsúlyozta úgy, hogy „a pártcsoportokban na­gyobb fegyelemnek kell lennie az eddiginél, a szocialista munkaver­seny pedig csak akkor hasznos, ha valóban szocialista és valóban verseny“. Hogy búzából 3,12 tonna, árpá­ból 2,61 tonna és szemes kukori­cából 2,77 tonna volt a tavalyi átlagos hektárhozam, s hogy az 1,5 millió veszteséggel záró nö­vénytermesztésen még a zöldség­kertészet is „taszított egyet“, an­nak nemcsak az az oka, hogy az 1510 hektár szántóterület 54 szá­zalékán gabonát, 13 százalékán ipari növényeket és 33 százalékán takarmányféléket kellett termesz­tenie a szövetkezetnek, hanem más is. Például senki sem fűzött megjegyzést a beszámolóban el­hangzott kijelentéshez, miszerint „a növényfajták szakszerűbb, jobb megválasztása és a vetésfor­gó megtartása igen időszerű“, majd ahhoz sem, hogy „helytelen a vegyszerek és műtrágyák alkal­mazása“. Pedig az utóbbihoz a vi­tában még egy rövid kiegészítést is fűzött a főagronómus: - „Gaz­daságunk szép összegekért vásá­rol, kap műtrágyát, de... nem talá­lunk néhány ezer koronát a raktár felépítésére, így a műtrágya a szabad ég alatt megy tönkre, s mire a földbe kerül, már nincs tápértéke, vagy csak nagyon kevés.“ A gyűlés arra is választ adott, hogy miért kevés a takarmány. Míg a beszámoló elsősorban ab­ban látta az okot, hogy az egysé­ges földművesszövetkezet a lege­lőnek csupán a felén tud intenzív gazdálkodást folytatni, a másik fe­lén, azaz a kopár Pelsőci-fennsí- kon viszont nem, a vita tetemes „tartalékot“ tárt fel - terület formá­jában. Kiderítette ugyanis, hogy a Szalóc (Slavec) közelében épült országút, valamint a pulykanevel- de területe hivatalosan még min­dig „termőföld“, s mivel a gabona fontosabb, így a takarmányfélék húzzák a rövidebbet, mégpedig úgy, hogy közel száz hektárnyi csak papíron szerepel a vetéste­rületből. Hogy az állattenyésztésben sem sikerült elérni a tervezett eredményt, azaz hogy a szövetke­zet egyebek között a húseladási tervét csak 93,6 százalékra telje­sítette, tejeladásban pedig 220 ezer literrel maradt adósa az ál­lamnak mivel az egy tehénre eső évi fejési átlag 2157 liter volt-, ez sok mindennek a következ­ménye. Természetesen, elsősor­ban a takarmányhiánynak, de a tanácskozás szerint - „éssze­rűbben kell gazdálkodni az abrak­takarmánnyal, az állattenyésztés­ben levő gépek karbantartása sem kielégítő..., az efsz objektumai sem eszményiek..., s abban sem csupán a karbantartók, vagy a nö­vénytermesztők a ludasak, hogy az eladott tejnek alig 46 százaléka volt első osztályú..., az állatte­nyésztésben nagyon hiányos a dolgozókról való szociális és egészségügyi gondoskodás...“,- másutt is többet kell tenni a sike­rért. A gépesítésben is. Az említett karbantartási hiányosságokon kí­vül például az efsz gépei a múlt évben üzemanyag-fogyasztásban túllépték a tervet, sőt a járási átla­got is, ugyanakkor volt olyan gép- s nemis egy -, amelyik a rosszul összehangolt munkaszervezés és az ismert alkatrészhiány követ­keztében egész évben csak 15 napot dolgozott! A februári gyűlésen úgy tűnt, hogy a szövetkezet kommunistái eléggé reálisan értékelték saját munkájukat és üzemük jelenlegi helyzetét, s hogy megvalósítható munkatervet készítettek az elkö­vetkező időszakra. Persze, annak megvalósítása nemcsak a szövet­kezet kommunistáin múlik, nem­csak az efsz új elnökétől, Zajícsek Ferenctől függ, hanem a felettes párt- és állami szervektől is, hi­szen vannak olyan feladatok- mint például a Sajó menti szán­tóterület talajjavítása, a Pelsőci- fennsík rendezése, vagy a kiter­melt korai burgonyának idejében való értékesítése és még néhány- amelyeket a pelsőciek önerőből aligha tudnak tökéletesen megol­dani, s nem utolsósorban függ a társult földművesszövetkezet minden egyes dolgozójától - el­végre a közös siker sem csak a kommunisták javát szolgálja, ha­nem mindenkiét, aki becsületesen megdolgozott érte. Az eredményesebb gazdálko­dás előfeltételeinek nagy része- amint arról a tanácskozás is meggyőzött - adott ebben a szö­vetkezetben. Ha az is igaz, hogy „...a legutóbbi vetéskor jobb, szakszerűbben elkészített talajba került a mag...“, akkor a mező­gazdasági termelésben már az annyi szép és társadalmi szem­pontból is hasznos eredményt elért pelsőci, szalóci, gömörhorkai (Gemerská Horka), mellétei (Me- liata), vígtelki (Vidová) és páska- házi (Pašková) földművesek újabb közös sikerére talán nem kell so­kat várni GAZDAG JÓZSEF Lelkiismeretes munkát a bizalomért Gépjavító párttagjelöltek

Next

/
Thumbnails
Contents