Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám, kedd
A FOLYTATÁS ÉS VÁLTOZÁS JEGYÉBEN Dénes György: Virágzó némaság D énes György a csehszlovákiai magyar irodalom ,,harmadvirágzásának“ azon költői közé tartozik, akik a leghosz- szabb alkotói pályára tekinthetnek vissza. Első verskötetét (Magra vár a föld) a kritika nemzetiségi líránk egyik legsematikusabb darabjaként értékelte. 1970-ben Az idő börtönében című válogatott versgyűjteménye viszont, mely a csehszlovákiai magyar költészetről alkotott képet tette teljesebbé, Madách-díjat kapott. Költészetét elismerő méltatás is kísérte, de talán még több elmarasztaló kritika érte. Fábry Zoltán a sematizmust felszámoló tanulmányaiban Dénes Két első kötetében találta a legjellemzőbb példákat témája bizonyítására, ugyanakkor elismerte a költő képalkotó készségét és biztos formaérzékét. Külön elemző tanulmány hivatott arra, hogy elvégezze: hogyan szabadult meg Dénes eddigi életműve során az induló lírikus kötöttségeitől, hogyan küzdötte le a sematizmus „betegségeit“. Hogyan jutott el az „őszi lírájá“-nak is nevezett fejlődési szakaszon és a meditáló, elmúlással viaskodó elégi- kus-filozofikus költeményeken át a természetfilozófiai ihletésű tárgyversekig. A téma-párhuzamok, a formai jegyek változása érdekes tanulságot nyújtana. A régebbi és az újabb kötetek tematikailag közvetlen összehasonlítása szinte fokokban mérhetően mutatná meg azokat a minőségi változásokat, amelyek elsősorban a költői szemléletmódban és kifejezésformában realizálódtak. Dé- nesnek vannak romantikus hangulatai, de amint azt a Fenyéren boróka (1979) című verskötete, s legújabb gyűjteménye is igazolja, igazában realisztikus alkatú költő, melyet első kötetei ha nem is mutatnak, lírikusi fejlődésének legújabb szakasza kellően bizonyít. A z új verskötetében előforduló leggyakoribb témák, a múltra és az ifjúságra való nosztalgikus emlékezés (Kamaszkor, A lélek festett tájain, Életünk íve), az elmúlás gondolata (Megtöretett éden, Távolodóban, Túl minden lobogáson), komor hangulatok megörökítése (Búcsú, Bánat), a szülőföld és a nemzetiség sorsának szemlélete (Anyánk arca, Anyaföld, Segítsd e kis világot), a természet és tájak leírása stb. Hangulatilag az elégikus-filozofi- kus színezet mellett megtaláljuk a szimbolizáló lírikusi hajlamot, a vesző emberi értékek iránti aggodalmat és a sors-kérdéseken való töprengést. Az igaz érzések és gondolatok a költemények nagy részében hiteles művészi megformálást nyernek, bár az intenzívebb egyszerűsítés és főleg a művészi tömörítés a mondanivaló további javát szolgálná. A néhol fellazuló versszakok vagy verssorok kiküszöbölésével megszűnne az egyes versrészek mállasztó hatása, s felerősödne a természeti és filozófiai ihletésű esszenciális tárgyjelleg. A költői életműben eddig végbement bizonyos lírikusi átrendeződés, kristályosodás, nem kis idő eredménye, de Dénes szavából kiérződik a határozott erkölcsi magatartás, mely azt bizonyítja, hogy a költő sok helyen érintkezett a társadalom valóságos felületével és látja az ember életének fájdalmas és gyógyíthatatlan sebeit: kötelességének érzi, hogy szóljon azok érdekében. Dénes költészete funkció szempontjából élményi líra, élménykifejező költészet, melyben szerényen ugyan, de meditativ hajlam is érvényesül. Az élmény- és hangulatkifejezésben hatásosan érvényesülő indirekt eszközök: költői képek, a versek szerkezeti elemei, a hangzás és a ritmus vagy éppen a képek különös kapcsolatának, az asszociációknak és gondolatoknak a minősége mutatja meg Dénes költészetében az eredetiséget és a valódi lírai értéket. Ez a megállapítás azonban nem takarhatja el Dénes kitárulkozó vallomás* lírájának utánérzésektől sem mentes voltát, mert Ady Endre és a „nyugatosok“ éppúgy ihletéi mint József Attila; a jelképes költői szó éppúgy megnyilvánulási formája, mint a szociális érzékenységből és történelmi átélésekből fakadó aggódás. A szülőföld, hazai táj témája permanensen visszatérő motívuma Dénes Költészetének. Új kötetében az első, az Anyánk arca címet viselő ciklus meríti ki legteljesebben ennek mondanivalóját. „Ki más egek tüzére vágyott / most némán hordozza hiányod“ megállapításától jut el a versfüzés utolsó két sora transzponált fokozatéit. ,,Szívünkben bárha gépágyúk dörögnek/anyánk arca benne mozdulatlan“. Sokszor a lemondás, az elmúlás és a csalódottság érzése erősíti egymást a kötet további két ciklusában (Vi- rághullajtó ifjúság, Hol a legenda?). Ezzel az életérzéssel párhuzamosan megfigyelhető egy filozofikus hajlamú magatartás is, mely a Kárma című versben kellő gondolatstruktúrát is megteremt. Kevésbé mondható ez el a Két sóhaj között című verséről, melynek prózaisága inkább csak esztétikailag szegény és közhelyes kérdésfeltevéseket eredményez, éppúgy, mint a Grönland jege erőszakolt befejezése: „és nem tudjuk, hogy miért nincs, ami van“. ,,Kevesebb jót, több nehezéket - vallja hangnemet váltva a költő a Széthull a valóság című versében: ,.Bölcső, koporsó egy fából faragva. / Széthull a valóság képekre, szavakra“. S ez nem más, mint az anyagi világ valóságának átrendeződése a költészet világában; az élet és valóság képekre, szavakra való átváltozása, átváltása és a költészet megteremtéséért való küzdelem, mely új nekifeszülések- re is serkenti az alkotót. Az újfajta humanizmuson túl éppen ezért a momentumért juthat el Dénes egy új harmónia-igény megfogalmazásához. Az elmúlt „ bolond szívem csúfos békessége“ helyett újrendű költői értékek születhetnek meg ebben a költészetben. A Virágzó némaság köteteim ugyan sajátos költőies szé- pelgést sugall, de a kötet verseiben szerencsére nemcsak ez van. Dénes méltó akar lenni önmagához, bár az emlékidézés és a lemondó hang sokszor akaratlanul is elhomályosítja mai értékeit. A mester biztonságával idézze csak fel „inaséveit“, de hessentse is el az elmúlás sarkunkban lappangó kísértetét, mert a világból sok mindent lehet még verssé teremteni ami egyben a tehetség és a mesterség szüntelen próbája is. (Madách, 1981) ALABÁN FERENC Csótó László: Mutatványos Költőink, íróink szlovákul ÖSSZEÁLLÍTÁS A SLOVENSKÉ POHĽADYBAN Az utóbbi egy-két évben - ha nem is rendszeresen, ha nem is nagyobb terjedelemben - valamivel gyakrabban szerepel már a csehszlovákiai magyar irodalom a szlovák sajtóban, mint a korábbi esztendőkben. Például a Nové slovo többször közölt íróinktól, vagy íróinkról, nemrégiben a Pravdában jelent meg recenzió a Mužný vek (Férfikor) című antológiáról, mely tizennégy csehszlovákiai magyar költő verseit tartalmazza Vojtech Kondrót tolmácsolásában. Olyan kézzelfogható jelek ezek, melyek ha rendszeresebben mutatkoznának, jó gyakorlat válhatna a két irodalom kapcsolatáról szóló, a kölcsönös közeledés és megismerés szükségességét helyesen hangsúlyozó elméletekből. A legutóbbi kézzelfogható példa: a Slovenské pohľady ez évi második számának összeállítása, melyben Tózsér Árpád, Török Elemér, Batta György, Mikola Anikó, Karsay Katalin versei szerepelnek Vojtech Kondrót és Mila Haugová fordításában; valamint Grendel Lajos Éleslövészet című regényének egy részlete Karol Wla- chovský átültetésében, tizennégy oldalon. A Z tvorby našich maďarských autorov (Magyar szerzőink műveiből) cím alatt megjelent válogatás elé Rázc Olivér - Spomienka na začiatky (Emlékezés a kezdetekre) - címmel írt bevezetőt, amelynek fordítója Gizela Valkovičová. Rácz Olivér ebben a személyes hangvételű jegyzetben a csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni első éveit idézi föl; az első lelkes lépéseket. Visszaemlékezik például arra, hogy mit jelentett számára, amikor először adhatott anyanyelvén írott meséskönyveket a csehszlovákiai magyar dolgozók gyermekeinek kezébe. Kiemeli többek között, milyen szerepet játszott nemzedéke indulásában Fábry Zoltán, Sas Andor, Egri Viktor, Szabó Béla, továbbá Laco Novomeský, Jan Poničan, Pavol Horov, E. B. Lu- káč, Vojtech Mládek, Ján Smrek. Felidézi ifjúságukat, a háborús éveket, a kort mely formálta őket, költészetüket, meghatározta szemléletüket. A Slovenské pohľady e számában a hírek között olvashatunk még arról a vitáról, melyet a Mužný vekről rendezett a Szlovákiai írók Szövetsége. Egy másik hír pedig arról számol be, hogy az Irodalmi Szemle és magyarországi irodalmi folyóiratok egy-egy tavalyi számában milyen szlovák, illetve szlovákiai vonatkozású anyagok szerepeltek. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy mivel ezek szerzői között csehszlovákiai magyar írók, költők is vannak, pontatlannak tartjuk a hír címét Slovenská literatúra v časopisoch MĽR a v Irodalmi Szemle ( A szlovák irodalom magyarországi folyóiratokban és az Irodalmi Szemlében). Mindenesetre, amiről a hír szól, és mindaz, amiről fentebb szóltunk olyan információk is egyben, melyek nemcsak tájékoztatják a szlovák irodalmi közvéleményt a csehszlovákiai magyar irodalomról, a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatokról, hanem fontos szerepük lehet éppen a két nép közeledésében, egymás megismerésében, ami alapja a kölcsönös tiszteletnek, az építő együttélésnek és együttműködésnek. B. GY. ÜJ F/LMEK Örökség (magyar) Szerelmi háromszögtörténet ez a magyar film, cselekménye a harmincas-negyvenes években játszódik, s a három főszereplő: egy arisztokrata asszony, katonatiszt férje és az asszony barátnője A korra, a történelmi szituációra nem is annyira a szövegből, mint inkább az amatőrfilmezés szenvedélyének hódoló katonatiszt doku- mentumfelvételeiböl következtethetünk, így a háború, a fajüldözés csak külső díszletként épül a történetbe. A dúsgazdag Szilvia teljesen természetesnek tartja, hogy pénzért mindent meg lehet venni. S mert meddő, gyerek pedig kellene (fél, hogy könnyen elveszíthetné szeretett férjét, meg atyai örökségét), abszurd kéréssel fordul újdonsült barátnőjéhez, a szegény Irénhez: szüljön neki gyereket. Mit tehet a rossz anyagi körülmények között élő, kis kalapszalon-alkalmazott, amikor a szeszélyes szépasszony hosz- szasan ostromolja, s követelőzik? Vállalja, hogy kihordja a katonatiszt-apa gyerekét, aki megszületése után Szilvia „tulajdona“ lesz. Látszólag minden menetrend szerint történik, a valóságban viszont ekkor kezdődik a férj és a lány közös élete. A gyermekvárás összeforrasztja a hármast, de az érzelmi ellentétek is bontakoznak: a katonatiszt fokozatosan átpártol gyermeke igazi anyjához. Az érzelmeket - úgy tetszik - mégsem lehet pénzért megvásárolni. És Szilvia már nem tud barátnője és saját férje szerelme közé állni. Múlnak az évek. s az újabb gyermek már nem valami abszurd ötlet az örökség érdekében, hanem a szerelem gyermeke. A történelem azonban belopakodik a film hőseinek életébe; kiderül, hogy Irén zsidó származású. Éles vágás következik: 1944 borús ősze, nyilas pártszolgálatosok a végzet felé terelnek néhány sárga csillagos embert, köztük a gyermekeitől megfosztott Irént. S a gyötródő-gyülölködő Szilvia közömbösen szemléli hajdani barátnője - s a lány bújtatása miatt - férje pusztulását is. Monori Lili, a magyar film főszereplője Hatásos film az örökség, s néhány rendezői modorosságtól eltekintve, Mészáros Márta tisztán, tudatosan fogalmazza meg benne a saját véleményét. Lesznek persze, akik bizarrnak tartják a rendezőnő ötletét, de akik elfogadják, látniuk kell, hogy Mészáros ■Márta egyéníteni tudta a világirodalom egyik örökzöld témáját, a háromszögtörténetet. Szokatlan a film szereposztása; a rendező a lompos-közönséges nő szerepkörére kárhoztatott Monori Lilit a gazdag és elkényeztetett feleség, a törékeny és körülrajongott francia világsztár, Isabelle Huppert-1 pedig az ártatlan-szürke varrólány szerepével bízta meg Jan Nowicki, aki Mészáros Márta korábbi filmjeiben többnyire alkoholista, idegbeteg figurákat játszott, most sima modorú katonatisztként látható. Igazságot mindenkinek (amerikai) Jól megcsinált, mégis kevés újat mondó film az Igazságot mindenkinek. Norman Jewison produkciója az „igazságszolgáltatási filmek “ jellegzetes csoportjába tartozik, s az amerikai bíróságok működéséről rajzol igen keserű, helyenként szatirikus mivoltában is döbbenetes képet. Hőse egy fiatal baltimorei ügyvéd; a bírói felületességek, elhamarkodott ítéletek láttán elszántan harcba indul a jogtiprások ellen. Előbb egy adatnyilvántartó computer hibájából ártatlanul letartóztatott fiút, majd az azt börtönbe küldő s magánéletében szadista gyönyöröket élvező bírót védelmez a bíróság előtt. Amint azt az ellenpontozás törvénye is megkívánja, az ártatlan fiút teljesen esélytelenül, a bűnét négyszemközt készségesen beismerő bírót persze annál sikerrel kecsegtetőbben. Jellegzetes poénokra kihegyezett, ügyes film az Igazságot mindenkinek; alkotói mindent alárendelnek egy-egy jelenet hatásos felépítésének és lezárásának. Mindezt csak a film megtekintése után tudatosítjuk, míg nézzük, magával ragad feszes ritmusa, fanyar humora, egyszerre megrázó és mulattató tartalma. Az új amerikai kommersz-film sajátos elemeit egyesíti magában: valós társadalmi gondról szól, az első perctől az utolsóig leköti a néző figyelmét, technikailag nagyszerűen kivitelezett, a színészi játék eredetisége pedig messze a film tartalmi-mű- vészeti értékei fölött áll. Kár, hogy a rendező a magányos hős pie- desztálra emelésével, a kom- mersz-filmek bevált sablonjainak alkalmazásával végül is engedett szándékából, láthatóan azért, hogy ne veszélyeztesse a film kasszasikerét. így is marad valami a bíráló szándékból, s főleg emlékezetes marad a védőügyvédet megszemélyesítő AI Pacino alakítása, aki a szerepben tökéletes, mindent tud, amit a filmvásznon tudni kell.- ym AI Pacino (jobbra) és Jonh Forsythe az amerikai film egyik jelenetében ÚJ SZÚ 4 1982. III. 2.
