Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-15 / 62. szám, hétfő

A siker összetevői: „Sok - sok edzés, életmód, tehetség...“ Kedvező mérleg Papp László napjaink ökölvívásáról Nagy év lesz az idei az ökölví­vósportban: május elején Mün­chenben ökölvívó-VB. A nagyjából az év elején kezdődött felkészülés közepén Csehszlovákia - Magyar- ország válogatott ökölvívó-mérkő­zést rendeztek a prágai Lucerná­ban éppen azzal a céllal, hogy a szakemberek felmérjék, hol tarta­nak a két ország legjobb öklözői a felkészülésben. A találkozó előtt kértünk interjút Papp Lászlótól. A magyar válogatott vezető edzője beszélgetésünk közben fél szem­mel védencei edzését figyelte, s ha kellett korholt, s - ritkábban - di­csért is. E megfigyelés szolgáltatta az alapot az első kérdéshez: k Jellemző-e - s ha igen, mennyire - a magyar élvonal ökölvívóinak hozzáállására a dorgálás túlsúlya?- Sajnos. Több fiú hajlamos arra, hogy lazítson, amikor fjedig hajtani ÚJ SZÚ 1982.111.15. Papp László a szorító sarkában a papírsúlyú Rózsának ad utasí­tásokat (A szerző felvétele) kellene. Hiába „papolom“, amit minden bokszolónak tudnia kell, hogy a kihagyásért pofonokkal fi­zetnek! k A magyar csapat eléggé vegyes, ami a csapat tagjainak stílusát illeti. Van köztük techni­kai virtuóz és nem egy kemény legény. Napjaink ökölvívásában melyik stílus érvényesülhet jobban?- Nincs ilyen vagy olyan, egyedül üdvözítő stílus. Testre szabott stí­lus van. Van aki vívó-, van aki inkább verekedő-típus. Mindenki­nek saját alkatára kell szabni a fela­datokat, a saját stílusát kell csiszol­nia. Persze ez nem azt jelenti, hogy a kevésbé testhez álló stílust nem kell elfogadható szinten művelni. Esetenként lehet, hogy pont azzal nyer valaki, ha mérkőzés közben - tud váltahi. Az ökölvívás pontozá­sos sportág, az győz - vagy leg­alább is annak kellene - aki többet üt. k Hogyan jellemezné napja­ink ökölvívását?- A világ szuper élvonala: Szov­jetunió, Kuba, NDK, Bulgária, USA - még akkor is, ha az amerikaiak amatőr csapata időnként sorozatos vereséget is képes produkálni. Eu­rópai viszonylatban sokkal inkább kidomborodik a Szovjetunió fölé­nye. A mögötte következő vonalba sorolható Bulgária, az NDK, Romá­nia és Jugoszlávia, míg a követke­ző csoportba Magyarország, Olaszország, Lengyelország, az NSZK, de Csehszlovákia is belefér. A tavalyi EB azt mutatta, hogy a színvonal alig valamivel maga­sabb az átlagosnál. Érdekesség­ként megemlítem, hogy érzésem szerint a szovjet válogatott most nem klassziscsapat, mégis ki­emelkedik a mezőnyből. Ez akár a többiek egyfajta minősítése is lehetne... k Ezek szeri nt nem titok a ma­gyar ökölvívás hiányosságainak listája...- Amit leginkább hiányolok öklö- zóinknél, az a mindenáron való győzni akarás hiánya. Időnkénttak- tikai hiányosságok mutatkoznak, például, hogy az első két menetben kivárásra bokszolnak a gyerekek és a harmadik már nem elég a hát­rány ledolgozására. Túlságosan sokat és sokáig készítenek elő, keveset ütnek. Ez viszont egyértel­műen azt mutatja, hogy fizikailag nincsenek rendben, s a szorítóban így nem érzik magukat biztonság­ban. A gazdaságtalan mozgás, a rossz légzéstechnika, a megfele­lő ütésgyorsaság és ütésszám, az erő, a keménység hiánya mind­mind az iménti állítást bizonyítják. Hiába technikás valaki, ha nem elég kemény, hiszen aki nagyot is tud ütni, elérheti, hogy esetleg két- három tiszta ütés után az ellenfél térde „kocsonyásodni“ kezdjen... Mindezek fokozott mértékben mu­tatkoznak meg az edzőtáborozá­sok során. Itt tűnnek ki a szakosztá­lyokban folyó munka hiányosságai. Nemegyszer előfordul, hogy három nap után izomláz miatt haza kell küldeni egy-egy öklözőt, mert nem bírja a terhelést. Az edzőtáborban ugyan „felszívják“ magukat, a sza­kosztályban meg leeresztenek. így aztán hiába a hajtás, ha odahaza ellógják az edzést. Ha a válogatott­ban félig kész öklözóvel kell foglal­koznom, akkor hiába várok tőlük minőségi edzésmunkát. ★ Melyek a gyökerek, mi a megoldás, és ml lenne annak az esetleges következménye?- Még ehhez visszatérve: min­den baj ott kezdődik, amikor a szü­lők minden gyereket „óvnak fúvó széltől“, nehogy fizikailag túlterhel­jék magukat, aztán a fiziológiailag minimálisan szükséges terhelés nélkül fizikailag gyenge gyerekek nőnek lépten-nyomon. A „jobb le­gyen a gyereknek“ - nevelési elv így a visszájára fordul, hiszenama- napság született gyereknek nálunk sehol sem lehet olyan rossz, hogy a rájuk váró fizikai terhelés nehezét is apja, anyja végezze helyette. A gyerekek mindent megkapnak, azok az egykori előnyök, amelyeket mi az élsporttal értünk el, ma már élsport nélkül is elérhetők. A másik, hogy amikor valaki mégis elkezd sportolni, eredményeket is kezd elérni, akkor meg a szakosztályok­ban az eredménycentrikusság elve miatt átesnek a ló túlsó oldalára - a túlzott jutalmazgatással. Ilyen­kor aztán könnyen megvan a baj, a srácok elkapatják magukat, akkor meg már mindenki mossa kezeit. A megoldás az lenne, hogy csak az élsportolók kapjanak él­sportolót megillető juttatásokat, azt is a válogatott szakvezetői­nek megkérdezése után! így le­hetne csak vonzóvá tenni a közép­mezőny számára a válogatottság­gal járó nagyobb igénybevételt. Nagy szükség lenne arra, hogy helyére kerüljenek a dolgok, mert a magyar ökölvívók technikailag képzettek, és meggyőződésem, hogy többet tudnak, mint például a bolgárok, akiket simán utói tud­nánk érni eredményesség tekinte­tében akár két év alatt, ha a fiúk vállalnák a hajtást a klubokban is. Néha az embernek az az érzése támad, hogy a srácok ütni még csak ütnének, de jobb szeretnék, ha a pofonokat mi kapnánk a szorító mellett... Pedig alaptétel: A tehet­ség megfelelő életmóddal és sok­sok edzéssel hozza csak meg a si­kereket. Meg kellene tanulnia min­denkinek, hogy aki a sportban ba­bérokra vágyik, tudnia kell áldoza­tot hozni, mert anélkül a legna­gyobb tehetség sem tud sikereket elérni! Ha más mondja, talán frázis­nak is tartanák, Papp László szavainak azonban megvan az aranyfedezete - London, Helsin­ki és Melbourne olimpiai arany­érmét az iménti recept alapján lehetett „kiváltani“... MÉSZÁROS JÁNOS MUNDIAL 82 A játékost is megedzik A Dinamó Kijev nálunk tett láto­gatása jó alkalmul szolgált a ta­pasztalatcserére. Ennek hasznát láthatja a csehszlovák labdarúgás. Meggyőződhettünk arról, milyen is a válogatott érdekeinek elsőrendű tiszteletben tartása, hogyan tudja az országos érdekek képviseleté­nek szolgálatába állítani a szovjet klubszintű futball legjobbjait. Puzacstól, a Dinamó Kijev társ­edzőjétől megtudtuk, hogy a szovjet bajnokságban nincs ok panaszra a játékvezetők működé­sével kapcsolatban. Amikor még Puzacs maga is válogatott labda­rúgó volt és az együttes a mexikói VB-re készült, az a kérés hangzott el a bajnoki mérkőzések játékve­zetői felé, hogy kíméljék és kimél- tessék a válogatott jelöltjeit, s így azok majd mindannyian a váloga­tók rendelkezésére állhatnak ma­gán a világbajnokságon. A bírók részéről nem is volt hiba. A kímé­lés túl jól sikerült, ám a válogatott megközelítően sem ért el olyan eredményeket Mexikóban, mint ahogy azt a szakvezetés elvárta. Kiderült, hogy a labdarúgóknak ár­tott a hazai kímélet, mert a világ- bajnokságon roppant nagy a tét, bármennyire is igyekeznek egysé­gesíteni a játékvezetést, mivel emberek vagyunk, a játékvezetők is esetenként másképp és más­képp ítélik meg a keménységet, az egyik következetesebb, a másik kevésbé. A VB után a labdarúgó szövetség azt az utasítást adta a bajnoki mérkőzések játékveze­tőinek, hogy teljesen azonos elbí­rálásban részesítsék a válogatott, vagy más játékosokkal szemben elkövetett, vagy a részükről elkö­vetett szabálytalanságokat. Az utasítás mottójaként ez a mondat állná meg leginkább a helyét „A pardon nélküli küzdelemben kell megedződnie a válogatott játékos­nak is, hogy az országos színek képviseletében kellőképpen meg­állhassa a helyét.“ A MUNDIAL-ra készülünk, sze­retnénk, ha a mi válogatottunk is a legjobbak közé juthatna. Ehhez az is kell, hogy alaposan meg­edződjön a ligaküzdelmekben, az esetleges nemzetközi találkozó­kon, mert Spanyolországban sem lesz az másképp a játékvezetés­sel, mint például Mexikóban, vagy éppenséggel a legutóbb Argentí­nában volt. (zala) Nagy magyaron (Zlaté Klasy) az Agroprogres sportegyesület négy szakosztálya értékelte az előző év munkáját. A 371 tagot számláló sportegyletben komoly szakmai és politikai nevelő munka folyt. Szá­mos fiatal tehetség bontakoztatta ki tudását, szerezve elismerést a helység sportjának. A legsikeresebbnek a Safarit Béla vezette tenisz-szakosztály nevezhető, amelynek a tagjai szá­mottevő eredményeket értek el és ráadásul 1850 óra társadalmi munkát végeztek az általuk létre­hozott sportlétesítmény karbantar­tási munkáinál is. A kerületi baj­nokságban szereplő három csapat közül a II. osztályban játszó diák és a felnőtt B-csapat egyaránt a hetedik helyen végzett, míg az A-együttes az I. osztályban ötödik lett. A diákok csoportjában Safarit Róbert a kerületi egyéni bajnoki cím mellé szlovákiai bajnoki címet is szerzett, sót az országosról is éremmel tért haza. A tekeszakosztály 64 tagja kö­zül 32-en aktívan sportolnak. A négy csapat közül az A-együttes a bratislavai városi bajnokság I. osztályában, a B-csapat, valamint az ifjúsági és női együttes a II. osztályban szerepelt jelentős si­kerrel. Bratislava tekebajnoka cí­mért kiírt versenyen a lányok a do­bogó első helyét szerezték meg. A juniorok versenyében Maries István második lett, a felnőttek közül Keszőcze László szerepelt a legjobban, jogot szereztek a szlovákiai bajnokságon való részvételre. Ott a lányok a 3x60 dobásos versenyben Szlanicska Gyöngyvér jóvoltából bajnoki cí­met szereztek, Keszőcze a 2x200 dobásból elért 1744 fás teljesítmé­nyével negyedik lett. Az országos bajnokságon a kelleténél megille- tődöttebben versenyeztek, így a mezőny második felében végez­tek. Az A-csapat a bajnoki év közepén a második helyen áll, minden lehetősége adva van, hogy a szakosztály fennállása 25. évfordulójára ismét felkerüljön az SZNL-be. A közel 50 tagot számláló ala­pozó- és turisztikai szakosztály sokat tett a tömegsport fejlesztése terén. Állandó igyekezet minél több idősebb és fiatal megszerzé­se a. folytonos tevékenységre. Tornatermi közös gyakorlatok, lábtenisz és üdülés jellegű labda­rúgó-mérkőzések szerepelnek a műsoron. A szakosztály hírnevét növeli az a tény, hogy Leczki György révén a rátermettségi atlé­tikai négytusa versenyben kerületi bajnokságot nyert, majd Zvolen- ban az országos versenyen a ha­todik helyen végzett. A labdarúgó-szakosztály tevé­kenységével már egy korábbi cik­künkben foglalkoztunk. Nagymagyaron jelentős anyagi és erkölcsi támogatásban része­sül a tömegsport, s ezért joggal elvárható, hogy a fiatalok sporttel­jesítménye is megfelelő szintű lesz. A községben a legjobb spor­tolókat példaképül állítják a többi­ek elé. A diákoknál Safarit Róbert, járási szinten Szlanicska Gyöngy­vér nyert besorolást a legrango­sabb helyeken. A felnőttek cso­portjában Keszőcze László, Vlahy Árpád és Svoboda Miroslav sorol­ható ugyanilyen rangsorba. A pél­dás ifjúsági kollektíva címet a te­nisz diákcsapat, a lány tekecsapat és a diákok futballcsapata kapta. MERI ISTVÁN A meglepetések csapata Nem a képen látható akarás volt jellemző a csatárokra az Inter - Dinamó Kijev barátságos labdarúgó-mérkőzésen. Balról Tršo, Szorokalet és Bojko (Vojtišek-felv.) Aki figyelemmel kísérte a II. Szlovák Nemzeti Liga őszi fordu­lóinak eredményeit, meglepetés­sel tapasztalhatta, hogy az exligás trenčíni csapat mögött a szenei labdarúgók szerezték meg a má­sodik helyet. A Napfényes-tavak városában a foci újra „szívügy“ lett. Hazai mérkőzéseken nem rit­ka az ezres nézősereg, s a csapat hűséges szurkolói idegenbe is el­kísérik kedvenceiket. Megtörtént, hogy a csapatot kísérő szenei szurkolók többen voltak, mint a hazaiak. Az eredmények sem maradtak el, hisz a szenei futball­csapat az őszi bajnoki idényben csupán két ízben szenvedett ve­reséget, s több nagy múltú, maga­sabb osztályt is megjárt csapatot utasított maga mögé.- Mikor kezdődött a fellendü­lés? - kérdeztem Szabados Gyu­lától, a futbal l-szakosztály titká­rától.- 1979-bén a sportklubot a he­lyi állami gazdaság vette át. Egy- időben új vezetőség is alakult, melynek elnöke Rezsnák László mérnök lett. Nyolc új játékost iga­zoltunk, edzőnek pedig meghívtuk Karol Joklt, a volt sokszoros válo­gatottat. Elhatároztuk, hogy min­denképpen kiharcoljuk a divízióba jutást. A kemény munkának meg is lett az eredménye, mert a csa­pat az őszi idényben egy ponttal vezetett, s tavasszal kiharcolta a feljutást. Nagy volt az öröm, hisz huszonhárom esztendeig kellett erre várni, örömünket csak tetéz­te, hogy a csapat szépen futballo­zott, s játékával sikerült visszahó­dítani a közönséget is.- A következő szezont a divízió­ban kezdtük, ahol a 7-8. helyen végeztünk. Vezetőségünk újabb erősítéseket szerzett. Játékosunk lett Kolláth Imre, aki korábban az Inter játékosa volt, visszatért Si­mon Béla, leigazoltuk Kňaze Mari- ant és Fodor Tódort. Január else­jétől új edző irányította a csapat munkáját Jozef Curgaly szemé­lyében. A nehéz idényben a csa­pat ismét bebizonyította, hogy rá­szolgál a bizalomra. Játékosaink kiharcolták, hogy a divízió átszer­vezése után a II. Szlovák Nemzeti ligába kerültünk. Lehetőségeik ismeretében, s bízva játékosaik és az edző tudásában újabb tervet kovácsol­tak: a középmezőnyben végezni! Számításaikat jóval túlteljesítették, s a rendkívül erős és kiegyensú­lyozott mezőnyben a tavaszi foly­tatás előtt a második helyen álltak. A felkészülést janurá 6-án kezdték. Három hétig hetente öt­ször edzettek a játékosok, aztán pedig négyszer. A bajnokság kez­detéig tervezett 16 előkészületi mérkőzést többségében lejátszot­ták - szerda - szombat - vasárna­pi ciklusban. A bajnokság rajtjánál ismét sze­rények: szeretnék az első helyen álló trenčini csapattal tartani a lé­pést, de nem tekintenének balsi­kernek azt sem, ha az első öt hely valamelyikén végeznének. Végezetül azoknak a játékosok­nak a névsora, akik az eddigi sike­rek részesei voltak, s a további jó eredmények kovácsai lehetnek - kapusok: Ondriáš, šmahel, hát­védek: Csémi I., Csémi Gy., Kňa­ze, Kolláth, Kelemen, Kolárik, Gábriel; fedezetek és csatárok: Pavličko, Duchoň, Fodor, Simon, Fekete, Krajč, Baláž, Gajdoš és Lupták. BALAJTI ÁRPÁD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents