Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-06 / 31. szám, szombat
KIS ______ NY ELVŐR Egyes vagy többes szám? Nemrég arról beszélgettünk egy ismerősömmel, hogy még mondig sok a nyelvi-nyelvhasználati hiba lapjainkban. Még a nyelvművelő cikkekben is előfordul olykor egy-egy rosszul megválasztott szó, helytelenül szerkesztem mondat - állapította meg. Helybenhagytam megállapítását, mert bizony magam is tapasztaltam, hogy néha megváltoztatott alakban kerül az olvasó elé némelyik szó, esetleg hiányzik a mondatból valamelyik fontos rész, szóval a nyomda ördöge - ahogy mondani szokták - megteszi a magáét. Es természetesen olykor a szerkesztőség ördöge is. De a szerző sem tévedhetetlen, ő is elsiklik olykor bizonyos hibák felett. Ismerősömnek kapóra jött ez a beismerés, s mindjárt rá is mutatott az egyik cikkemben előforduló, úgynevezett egyeztetési hibára. Bizonyos szavakról így írtam:.......töltelékszóké nt használjuk olykor őket“; ezek ..gyakoriak ...utalószóként.“ Ha több szó szerepel a közlésben, akkor miért nem a töltelékszóként, utalószóként alakokat használom, vagyis miért nem egyeztetek? Aki tudatosan kezdi használni a magyar nyelvet, de még nem ismeri a nyelvhelyességi szabályokat, az bizony az egyeztetett formát tartja helyesnek, s fennakad azon, ha nem ilyennel találkozik. Magam is így voltam ezzel egykor, ezért megértem mások aggodalmát is. Itt ugyanis arról van szó, hogy két egyeztetési mód is lehetséges, a mechanikus nyelvtani és a magyaros. S a kettő bizony olykor ellentmond egymásnak. Az említett példákban a többes számú alak használata lenne logiku- sabb, azonban az egyes számúé a magyarosabb. De nehogy úgy tűnjék fel a dolog, hogy én ezt most találtam ki a saját mentségemre, hadd idézzem a leghitelesebb forrásból, az úgynevezett akadémiai nyelvtanból. A mai magyar nyelv rendszere című mü II. kötetében B. Lőrinczy Éva ide vonatkozó sorait:“ A miként, miül, minek kérdésre felelő -ként, -képp, -képpen, -ul, -ül, és -nak, -nek ragos állapothatározók közös problémája azzal a mondatrésszel való számbeli egyeztetésük, amelynek az állapotát meghatározzák... - . . .általános szabályként állapíthatjuk meg a következőket: A szóban forgó határozókat... a magyaros fogalmazásban még akkor is egyes számban használjuk, ha többes számú mondatrészre vonatkoznak. Például: Álljunk gátul az áradatnak (Jókai...); Don Quijottként... harcolunk (József Attila...); A városban nagyon jómódúnak tartják őket (Németh László .) Többes számban leginkább csak akkor használjuk őket, ha a velük kapcsolatban álló mondatrésszel megjelölt személyek vagy dolgok többségét külön hangsúlyozni kívánjuk: Ugyanők veszik elsőként észre...; ...az isteneket is császároknak tette meg...“ (235.1.) De nemcsak az említett állapothatározóragos alakokra, hanem a -vá, -vé, -ra, -re, és -ba, -be ragos eredményhatározókra is vonatkozik ez az elv. Idézzünk ismét az akadémiai nyelvtan II. kötetéből! ,,A -vá, -vé, -ra, -re, és -ba, -be ragos eredményhatá- zók az esetek többségében egyes számban állnak, tudniillik nemcsak akkor, ha egyes számú (vagy egységet jelölő többes számú) mondatrészre, esetleg gyűjtőnévre vonatkoznak, hanem legtöbbször többséget kifejező többes számú mondatrésszel kapcsolatban is:. . És sárgászölddé lesznek a sugárok (Arany...); A fiúk jelentkeztek katonának (köznyelv); Az alkonyat, a merengő festő fest: - Violára a lemenő felhőket (Juhász Gy. ...)“ (248.1). Itt is általában akkor használunk többes számot, amikor a többséget hangsúlyozni akarjuk, illetve amikor az egyes szám használatával értelmetlenséget vagy félreértést okozhatnánk: „Darabokra tépte a leveleket“; „Péter és Jóska jó barátokká váltak ezután." Hadd jegyezzük még meg, hogy nyelvművelésünk magyarosabbnak és választékosabbnak tekinti az egyes szám használatát, ha ez lehetséges, azaz nem okoz értelmetlenséget vagy félreértést JAKAB ISTVÁN „Légszennyezödésmentesebben“ A közéleti nyelvben mindig is kísértett a körülményeskedés, a hosszadalmas, magánbeszélgetésben soha elő nem forduló suta kifejezések sűrű használata. A Magyar Televízióban volt egy nagyon érdekes és hasznos riport a gépjárművek légszennyező hatásáról. Szemléltetésül ebből a műsorból merítek egy-két példát. Egy sokunk által jól ismert és rokonszenves riporternő megkérdezte a közlekedési vállalat egyik vezetőjét: „Hogyan lehetne légszennyezödésmentesebben közlekedni?“ A kérdés tömör és érthető ugyan, de a dőlten szedett szószörnyetegbe a riporternő nyelve is belebotlott. Nem is csoda. Többszörösen összetett, mindenféle toldalékkal ellátott kilenc tagú szókígyó, leírva is riasztó. Az ilyen jellegű tömörítés nem válik a stílus előnyére. Bizony, jó lett volna lazábban, köznyelvibben megfogalmazni a kérdést. Például akár így. „Miképpen lehetne úgy közlekedni, hogy minél kevésbé szennyezzük a levegőt? „Vagy akár így „Hogyan csökkenthetnénk a közlekedés okozta légszennyeződést?“ Az egyik riportalany pedig ärra a kérdésre, hogy mit terveznek a fegyelem elősegítésére, így válaszolt. ,,Szankcionálni fogjuk a járműveket.“ Talán egyszerűbb így: „Megbüntetjük a szabály- sértő járművek vezetőit.“ Vagy. „Érvényt szerzünk a büntető szabályoknak." Végül elég nyugtalanító az az ígéret, hogy „Az épület átadási tevékenysége már október hónapban megkezdődhet." Mennyivel biztosabban érezné magát az átvevő, ha a televízióban ez hangzott volna el: „Az épületet októberben átadjuk!" KÁLMÁN BÉLA Kézközeiben? Ezt a jó tanácsot: tartsuk kézközeiben - egyik lapunk adta. Nem lényeges, hogy mit kell kézközeiben tartani, legjobb, ha kézközeiben semmit sem tartunk, mert a kézközeiben összetétel rossz. Tudom, lehetne például arra hivatkozni, hogy használatosak hasonló összetételek: emberközelben, testközelben meg lőtávolban, s hogy akkor miért éppen a kézközeiben összetételt kifogásoljuk. Nos, a többit sem tartjuk valami jónak, de néha nem nélkülözhetők, ám a kézközeiben összetételre valóban semmi szükségünk. Sokkal jobb lesz, ha a szükséges dolgokat, tárgyakat a kezünk ügyében tartjuk. MAYER JUDIT Kevesebb anyagból is lehet Ahol érdekeltek a fém takarékos felhasználásában Pavel Jerábek lemezvágó a vágógép munkájára összpontosítja figyelmét. A gépre helyezett acéllemezből a vágószerkezet segítségével éppen egy patkóalakú részt vág ki. Köszöntésünket csupán egy fejbólintással viszonozza, és továbbra is a gépet figyeli.- A lemezvágóknak ugyan már több éves gyakorlatuk van, mégis ügyelniük kell a művelet pontosságára - magyarázza Jozef Juris, a Nové Mesto nad Váhom-i Lég- technikai Vállalat műszaki-szervezési fejlesztési osztályának vezetője. Főleg a vágás pontosságára kell ügyelniük, különösen, az eltérő méretű oldalak esetében. Azért kell várni, míg befejezi a műveletet.- Igen, mert a megtakarított anyag értékének egy részét megkapjuk. Ez negyedévenként mintegy 600 koronát tesz ki. Valaki kevesebbet kap, valaki többet - érdem szerint - teszi hozzá Pavel Jerábek. Jozef Juris mérnöktől a későbbiekben megtudom, hogy a Lég- technikai Vállalatnál kihasználták az anyagi érdekeltségi rendszer nyújtotta lehetőségeket, és a dolgozókat a komplex intézkedések értelmében teszik érdekeltté a hatékonyabb anyagfelhasználásban. Azok a dolgozók, akik rájönnek az újabb takarékos megoldásra, és ez a megoldás a későbbiekben bekerül a műszaki előkészítési folyamatba, azok a megtakarított anyag értékének a 10 százalékát kaphatják meg jutalomként. Ha nem jelentik a megtakarítást eredményező ötletet a műszaki előkészítő részlegnek, akkor a megtakarított anyag értékének csupán a 4 százalékát kapják meg prémiumként. A termelésben eszközölt összes anyagmegtakarításból a fémmegtakarítás részaránya mintegy 10 százalékot képez.Sokan talán úgy gondolják, hogy 10 százalék bizony nem sokat nyom a latban. Pedig igen. A dolgozók ilyen irányú kezdeményezése teszi lehetővé, hogy egy-egy tervidőszak végén a tervezett teljesítménynek általában a 100 százalékot meghaladó teljesítéséről adhatnak számot. A dolgozók kezdeményezése az újítási javaslatok megvalósításában is lecsapódik. A megvalósított újítási javaslatokból születik a fémmegtakarítások 15 százaléka. Ez az első tekintetre ugyancsak nem túl nagy részarány tavaly 937 936 korona értékű megtakarított fémet jelentett. Az újítóknak 81 200 koronát fizettek ki ötleteikért. A megtakarítások döntő része, 75 százaléka, a műszakifejlesztési terv teljesítéséből adódik. Tavaly összesen 423 tonna vasat, 12,1 tonna színesfémet takarítottak meg, körülbelül 3 millió korona értékben. Az idén a vállalat dolgozóinak ugyancsak nagy figyelmet kell szentelniük a gazdaságos anyagfelhasználásra. Ezt a terv teljesítéA kívánt méretű és alakú részt kivágták az acéllemezből, s így elbeszélgethettem a vállalat egyik legjobb lemezvágójával. Főleg az érdekelt, hogy milyen módon takarékoskodik a fémmel, amelyből évenként közel 16 ezer tonnát használnak fel a vállalatnál. A felhasznált anyag nagyobb részét a rozsdamentes acél képezi, amelyre az élelmiszeriparban alkalmazott szárító és füstölőberendezések gyártásához van szükség.- Már a lemezek alapnagyságának kivágásakor ügyelünk arra, hogy a részek vágása során a lehető legkevesebb legyen a hulladék - mondja Pavel Jerábek. - A kimaradó acéllemez-darabokat nem dobjuk a hulladékba. A műhelyben tovább tároljuk, és esetenként, ha kisebb darabot kér a megrendelő, ehhez a készlethez nyúlunk. Ahhoz pedig, hogy ne legyen veszteségünk, nem „termelhetünk" selejtet.- Tehát „a kétszer mérj, és egyszer vágj" elv alapján kell dolgozniuk. Es érdekeltek is az anyagtakarékosságban? Pavel Jerábek ügyel arra, hogy ne legyen eltérés az előirt méretek és a kiszabott rész méretei között A sablont nagyon pontosan kell elhelyezni az acéllemezre Korszerű gépsoron készülnek az egyes részegységek (A szerző felvételei) se is megköveteli, hiszen feladataik között szerepel, hogy kevesebb anyagból több terméket kell előállítaniuk. A saját termelési értéket 7 százalékkal kell növelniük, az árutermelést 8,9 százalékkal, miközben az anyagköltségek 3,3 százalékos csökkentéséről kell számot adniuk. Ez nehéz feladat, és teljesítése kétségtelenül a lemezvágók jobb felkészülését is megköveteli. Mikor erről beszéltem Dušan Kozie mérnökkel, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesével, szavaival teljes mértékben igazolta feltételezésemet.- Az ilyen feladat teljesítése valóban jó előkészítést kíván - hangsúlyozza, majd a jelenlegi helyzetről beszél. - Vállalatunknál a szerkesztőmúhely technikusai mintegy 10 hónapos előnnyel dolgoznak, tehát műszaki rajzaik ennyi idővel korábban készülnek el a terméknek a gyártásba történő bevezetése előtt. Tehát jelenleg már az idei termelést úgyszólván teljes mértékben előkészítettük műszaki szempontból. És ami ugyancsak fontos, éppen a termelés műszaki előkészítése révén biztosítjuk a fémmegtakarítás mintegy kétharmad részét. A fennmaradó harmadot a dolgozók kezdeményezése, az újítási javaslatok megvalósítása és az erre vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítésével érjük el. A beszélgetés során megtudtam azt is, hogyan gondoskodnak a műszaki-fejlesztési tervben az anyagtakarékosságról. Már ebben a tervben rögzítik, hogy az új, illetve az innovált termék súlya 10 százalékkal kisebb lesz az eredetinél. Az előkészítő szakasz dolgozói anyagilag érdekeltek ebben, s ha teljesítik a feladatot, bérük mozgó részének egyötödét képezheti az ezért járó jutalom. E feladataikat általában sikerrel teljesítik, és eleget tesznek az anyag- költségek csökkentésével kapcsolatos terveknek is. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az anyagmegtakarítás legfelsőbb határa. Kozic mérnök ezzel kapcsolatban így vélekedik:- Erről az a véleményem, hogy akárcsak a sportban egyre nagyobb teljesítmények születnek, az anyagfelhasználás is tovább csökkenthető. Persze, az egyre magasabb teljesítmények növekedési üteme lassul, és ezért újabb és újabb módszereket, szerkezeteket, anyagokat kell keresni és bevezetni a termelésbe A Nové Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Vállalatnál, a szellőző berendezések, a szárítók és füstölő berendezések gyárában az egységnyi termékre felhasznált anyag mennyisége egyre kevesebb, vagyis a műszaki fejlesztés eredményei konkrét termékekben csapódnak le. Az is bebizonyosodott, hogy a műszaki fejlesztésnek szinte határtalanok a lehetőségei. Ezt a véleményt vallják a vállalat dolgozói is, és elképzeléseik valóra váltását messzemenően támogatják az anyagi ösztönzéssel is. Mindez pedig napjaink alapvető követelménye kielégítésének, az ésszerű anyagfelhasználásnak a döntő feltétele. MARIÁN FUSEK ÚJ SZÚ 4 1982. II. 6.
