Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-03 / 28. szám, szerda

ÚJ szú 5 1982. II. 3. Többre törekszenek Bratislava körzetében a Ružinovi Efsz a legnagyobb zöldségtermesztő, kertészetükben már megkezdték a salátapalánták kiültetését és az uborka átültetésének előkészítését. A földművesszövetkezet 5 hektáron termeszt zöldséget, és a tervek szerint az idén 2750 tonnát szállít a piacra. A felvételen Alžbeta Lavrovičová (balról) és Alžbeta Bodigerová a kiültetésre szánt salátát szedi fel. (Felvétel: ČSTK - Blažej Palkovič) «MB A légkör is meghatározó A SZISZ Szlovákiai Központi Politikai Iskolája erejének, a tag­sági gyűlés akcióképességének próbaköve az a kritikai beszámoló volt, amelyben a vezetőség ele­mezte az ifjúsági szervezet tiszt­ségviselői nevelése terén teljesí­tett feladatokat. Nagy eredmény­ként kell elkönyvelni, hogy a tag­sági gyűlés résztvevői megismer­kedtek az 1982-es év fő feladatai­val. E feladatokat az alapszerve­zet hosszú lejáratú, irányelveket tartalmazó, A SZISZ KPI kommu­nistáinak feladatai a CSKP XVI. kongresszusa után című okiratá­ból erednek. Hangsúlyozni kell, hogy mindkét okmány a kulcsfela­datok megoldására, az ismétlődő hibák kiküszöbölésére, a tartalé­kok feltárására - helyezte a hang­súlyt. Az iskola egyéves általános politikai tanfolyamokat szervez. Az ő viszonyaik között elsőrendű fela­dat a tanulás, a fiatal emberek marxista-leninista műveltségének gyarapítása. Ezért természetes, hogy a tagsági gyűlésen a súly­pontot a tanulmányi kérdésekre helyezték, a szocialista ember ne­velésére, SZISZ tisztségviselőinek képzésére, akik az iskolát elvé­gezve politikai, gyakorlati és szak­mai szempontból meg tudnak fe­lelni a gyakorlati élet követelmé­nyeinek. Az iskola vezetői elvi szempont­ból elemezték minden tanfolyam, elsősorban az éves tanfolyam eredményeit, melynek jelenleg 36 hallgatója van. Rámutattak, ho­gyan teljesítik a kommunisták a rájuk bízott feladatokat, milyen oktató-nevelő és politikai-szerve­ző tevékenységet fejtenek ki és elkötelezett magatartást tanúsíta­nak-e a párt politikája iránt. Már lezajlottak az elmúlt időszak be­számoló vizsgái a nemzetközi munkás- és kommunista mozga­lom, a Szovjetunió Kommunista Pártja és az ifjúsági mozgalom történetéből. Kilenc hallgatónak meg kellett ismételnie a vizsgát. A marxizmus-leninizmus filozófiá­jából öt hallgató ismételte meg a vizsgát, ami azt jelzi, hogy mind a hallgatók, mind az oktatók mun­kájában vannak még tartalékok. Jellemző vonása a beszámoló­nak, hogy aránylag nagy teret szentelt a négy pártcsoport mun­kájának, bírálóan elemezte a kom­munisták kötelességteljesítését, a konkrét feladatok végrehajtását. A hallgatók az első, második és harmadik pártcsoportba tartoznak. Egészében elmondható, hogy a párt minden tagja teljesíti köte­lességét. Vladimír Hudec és Jaro- mír Krytínek vezetésével jól dol­goznak az első és második cso­port tagjai. A harmadik csoport munkájában, amelyet Príhoda elv­társ irányít, vannak fogyatékos­ságok. Az oktatók a negyedik pártcso­portba tartoznak. A jelentés pozití­van értékelte tevékenységét, de rámutatott a konkrét feladatok tel­jesítésében megnyilvánuló hibák­ra is. A párttagsági gyűlésen a kommunisták elsősorban a ta­nulmányi csoport felületes vezeté­sét, az Ifjúsági Fényszóró hiányos munkáját, a sporttevékenység stagnálását bírálták. A vitázók támogatták azt a kö­vetelményt, miszerint el kell érni, hogy a pártalapszervezet minden tagja felelősnek érezze magát mindenért, amivel kapcsolatba ke­rül az iskolában, tanulmányai so­rán és az iskolán kívül. Nagy Anna tanítónő bírálta az egyes hallgatók helytelen viszonyát a konkrét párt­feladatokhoz. Az iskola igazgató­ja, Ján Markovič elvtárs kiemelte, hogy elkerülhetetlen, a mindenna­pos konkrét - elsősorban tanul­mányi - tevékenység. Jaromír Krytínek hallgató arra figyelmez­tette a pártbizottságot és a párt- szervezetet, hogy hiányos a párt­tagjelöltek és a fiatal kommunisták nevelése. Hiszen a hallgatók közt is vannak párttagjelöltek, akik nem ismerik a párt alapszabályzatát, sem a párttag kötelességeit. Ezért a pártbizottság e probléma megol­dását besorolta az elsőrendű fela­datok közé, s a pártalapszervezet a közeljövőben foglalkozni fog a kérdéssel. Vladimír Hudec hall­gató felszólalása nagyon bíráló volt. Rámutatott, hogy a hallgatók tanulmányi eredményei nincsenek arányban azokkal a lehetőségek­kel, és viszonyokkal, melyeket az iskola biztosít számukra. A SZISZ Szlovákiai Központi Politikai Isko­lája pártgyűlésének jelentősége abban rejlik, hogy konkrétan rá­mutatott a hallgatók tanuláshoz való viszonyában és a tantestület munkájában előforduló hibákra, s megmutatta a hibák kiküszöbö­lésének útját. Megállapította, hogy a pártbizottság munkájának gyen­ge pontja a párttagjelöltekről való gondoskodás, javítani kell az alap­szervezet munkáját, változtatni kell a pártmunka rendszerén, a pártbizottság tagjainak és a párt­csoportok vezetőinek kapcsolatát is javítani kell. A pártcsoportok munkájában is rejlenek még tarta­lékok, például az ellenőrző tevé­kenységben, a konkrét feladatok elvégzésében, nem karolják fel, s nem aktivizálják kellő mértékben a hallgatókat, s nem biztatják a ta­nulásra, nem használják fel az audovizuális segédeszközöket. A közeljövőben a pártalapszer­vezet legfontosabb feladata a CSKP XVI. kongresszusa azon határozatainak teljesítése lesz, melyek a marxista-leninista párt­oktatásra és az ifjúság szocialista nevelésére vonatkoznak. Ezért az oktatás minőségének javítása, a módszertani anyag fokozatos feldolgozása, a tanfolyamok szín­vonalának emelése, a lelkiismere­tes tanulás, a gyakorlatokra, sze­mináriumokra, beszámolókra és vizsgákra való gondos felkészü­lés, a megismerő tevékenység el­mélyítése, a pártdokumentumok, az ifjúsági szervezet történetének tanulmányozása - mindez a kö­vetkező időszak feladata. E fela­datok teljesítése során minden párttagnak és tagjelöltnek ki kell vennie részét a társadalmi munká­ból, lelkiismeretesen kell tanulnia, hatékonyan ki kell használni a ta­nulásra és az iskolán kívüli tevé­kenységre szánt időt, tanulmá­nyozni kell a szakirodalmat, javíta­ni kell a tanulási fegyelmet. E fela­datok teljesítéséért mindenki sze­mélyesen felelős. A pártmunka minőségének javí­tásával az iskola el akarja érni, hogy folytonosan javuljon az okta­tás színvonala, s megfeleljen az egyre fokozódó követelmé­nyeknek. KEZES JÓZSEF A termelés hatékonyságának fokozását és minőségének javítá­sát célzó teendők ismertetése so­rán, mostanában lapjainkban gyakran esik szó a gazdasági ve­zetők, valamint az irányító szak­emberek felelősségéről, szere­péről a jó munkahelyi környezet kialakításában. Legutóbb például az Új Szó - 1982. január 4.-én: ,, A vezető és beosztottjai. A jó emberi kapcsolatok jelentősége“ című írásában többek között ezeket írta: „...A vezetőnek... tudatosítania kell, hogy az emberek nemcsak azért lesznek a munkafolyamat ré­szesei, mert szükségük van a ke­resetre, hanem azért is és eseten­ként főleg azért, mert bizonyos környezetre is igényt tartanak. Az ember ugyanis társas lény. Éppen a munka, a munkahelyi környezet és a munkakollektíva van rá má­sutt elképzelhetetlen ösztönző ha­tással...“ Másnap, az Új Szó ,, A kollektív szerződés és a munka­helyi környezet“ című kis írásban szintén követelményként említi, miszerint: ,,A kollektív szerződés kidolgozásánál arra kell törekedni, hogy mozgósító jellege legyen. Ennek érdekében megfelelő fi­gyelmet kell szentelni a munkahe­lyi környezetben előforduló fogya­tékosságok felszámolásának.. A munkahely környezeti feltételei­nek elemzése, valamint a munka- védelmi ellenőrzések korábbi eredményei alapján ki kell dolgoz­ni a munkahelyi környezet hosszú távú fejlesztési tervét, figyelembe véve a munkafolyamatok feltétele­zett műszaki és technológiai fejlő­dését.“ Egyetértek mindkét írás mon­danivalójával és következtetései­vel mégis szükségét érzem kiegé­szítésüknek. A párt XVI. kong­resszusának határozataiban és több más fontos pártdokumentum­ban, például a CSKP KB 4.-5 ülése anyagaiban körvonalazott igényes feladataink megvalósítá­sa a jó munkához a jó légkör kialakítását, megteremtését felté­telezi. De mitől jó vagy rossz egy-egy munkahely légköre? Ott jó, ahoi elnéző, mindent megértő vezetők vannak, s ott rossz, ahol szigorú­ak, kemények? Közelebb jutunk a felelethez, ha rögtön tisztázzuk: a légkör és hangulat nem tévesz­tendő össze. Jó légkörű kollektí­vában is megtörténik, hogy rövid időre megromlik a hangulat. A gyors, nagyobb erőfeszítést, fi­gyelmet követelő munka - ami nem ritka - teremthet átmeneti idegességet, ideig-óráig tartó fe­szültséget. Ez azonban egészsé­ges légkör közepette gyorsan el­múlik, nem igényel beavatkozást. Napjainkban, amikor - szó sze­rint idézve a CSKP KB legutóbbi ülésén előterjesztett, az 1982. évi állami terv javaslatáról és a 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó törvényjavaslat ' elfogadásáról hozott határozatot - „az irányítás minden szintjén határozottabban kell viszonyulni a tudomány és a technika eredményeinek a ter­melésben történő felhasználásá­hoz, annak tudatában, hogy ez döntő eszköze a munkatermelé­kenység növelésének az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban“, a vállalati önállóság jobban előtérbe kerül s ezzel a munkahelyek légkörének szerepe is fontosabb lesz. Amíg „valahol fent“ meghozott dönté­seket kellett végrehajtani, nem volt különösebb jelentősége annak, hogy a légkör milyen. Most azon­ban a legtöbb dolog - a termékfej­lesztés iránya, a műszaki haladás útja, a piacok bővítése, a haté­konyság és minőség javítása - jó­részt helyben dől el, s hatásuk, eredményük vagy eredménytelen­ségük légkört javít, légkört ront. A légkör milyensége erőteljesen befolyásolja a munkát magát, s ezért visszahat az eredményes­ségre. Azaz: szüntelen körforgás alakul ki, amelyben mindennek és mindenkinek szerepe, tehát jelen­tősége van. A minden újtól, újítás­tól, a legkisebb kockázattól is óva­kodó vezetés valamennyi dolgozó kedvét szegheti. Tehát akkor a ve­zetésen múlik jó-e, rossz-e a légkör? A vezetésnek meghatározó szerepe van benne, de az egyéb tényezők sem másodrendűek. Ahogy tégla simul téglára, s alkot falat úgy épül fel a légkör is az egé­szen kis közösségektől - a brigá­doktól, az egy műszakban dolgo­zóktól - a nagyig. Hiába dolgozik ugyanis egy műhelyben sok ren­des, becsületes igyekvő ember, ha néhány ügyeskedő a hangadó, aki kicsúfolja a szorgos igyekezetei, a tisztességet, s úton-útfélen han­goztatja: „ezért a pénzért...“ Ahogy hiába az is, ha tíz-húsz nyílt egyenes ember hallgatagon szemléli az egyetlen bajkeverőt, intrikust. A légkör soha nem magától ala­kul ki: az egész közösség passzi­vitása vagy aktivitása határozza meg. Ott, ahol a kommunisták mindent a nevén neveznek, ahol a brigádgyűléseken, pártgyűlése­ken és termelési értekezleteken kellő határozottsággal kérik szá­mon a mulasztásokat, s követel­nek intézkedéseket a panaszok orvoslására, a jó légkör legfőbb forrása alakul ki. E legfőbb forrás ugyanis a kollektivitás. Vezetők és vezetettek, társadalmi szerveze­tek, kisebb és nagyobb közössé­gek sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz, s e kapcsolatok épp­úgy meghatározói a munka ered­ményességének, mint a légkör­nek. A munka ritmusának, szerve­zettségének, a vélemények igény­lésének és figyelembe vételének, az alkotóterv ösztönzésének ugyanúgy szerepe van a légkör kialakulásában, mint a bírálat le­hetőségének és foganatjának, az egymással szembeni igényesség­nek s az önbecsülésnek! A jó munkás nem hajlandó silányul vé­gezni dolgát, ne tűrje hát a rossz légkört sem! A jó légkör, az egyénnek és a közösségnek minél jobb harmó­niáját megvalósító munkahely na­gyon fontos. Ezreket, tízezreket köt szorosan éveken, évtizedeken át munkahelyükhöz az, hogy jól érzik magukat, s örömet lelnek dolguk végzésében. Éppen az ő példájuk biztat azzal, hogy má­sutt is mód van a telitalálatra. S ha a tippeket az egész kollektíva ad­ja, a nyeremény is az egész kö­zösségé, végső soron szocialista társadalmunké lesz. A fent említett két írás kapcsán ezért is érdemes beszélni róla KANIZSA ISTVÁN Pártmunka az egészségügyben Korán reggel van, de a szepsi (Moldavß nad Bodvou) rendelőin­tézet földszinti és emeleti folyosói már zsúfoltak. Sokan ülnek a kihe­lyezett párnázott lócákon, még többen állnak. Ki türelmesen, ki türelmetlenül várja, hogy sorra ke­rüljön. A betegeket kerülgetve, be­gipszelt lábakat, siető egészség- ügyi nővéreket kerülgetve jutunk fel az emeletre. Kamil Baláž elvtár­sat, az intézmény gondnokát, gaz­dasági vezetőjét és a poliklinika igazgatóját, dr. Štefan Janačko elvtársat keressük fel. Az intéz­mény és a pártalapszervezet munkájával ismerkedünk. A párt­alapszervezet elnöke Tóth Ferenc elvtárs gépkocsivezető, most szol­gálatban van. Mínusz tizenöt fokot mutat a hőmérő, az utak síkosak, de menni kell, várják a betegek, az aggódó hozzátartozók. Báláz elvtárs, a pártszervezet alelnöke tájékoztat munkájukról.- Nálunk a pártmunka elvá­laszthatatlan az intézmény felada­taitól - mondja. A betegek gyógyí­tása, a betegségek megelőzése a feladatunk. Pártszervezetünk tagjainak fő feladata, hogy példát mutassanak lelkiismeretességből, emberszeretetből, önfeláldozás­ból. Rendelőintézetünknek a hoz­zánk tartozó körzeti orvosi rende­lőkkel együtt 251 dolgozója van. Alapszervezetünk harmincegy ta­gú. Tagjelöltünk sajnos egy sincs. Fiatal, 26 és 30 év közötti pártta­gunk csak egy van. így alapszer­vezetünk tagjainak átlagéletkora elég magas. Az ifjúsági szervezet legjobbjai közül szeretnénk bőví­teni a tagok létszámát, s a lehető­ségek szerint fiatalítani pártszer­vezetünket. Erre a fiatal dolgozó­ink között végzett ideológiai mun­ka szempontjából is nagy szükség van.- Mi is lebontottuk pártunk XVI. kongresszusa határozataiból a ránk vonatkozó feladatokat, a kerületi, járási konferenciák ha­tározatait. Ezek a feladatok párt- szervezetünk kidolgozott munka­terveiben is szerepelnek. Azt azonban tudjuk, hogy jelentősé­gük, értékük csak akkor van, ha azok testet öltenek, valóra is vál­nak. Ezért nagy súlyt helyezünk az ellenőrzésre és önellenőrzésre. Ez vonatkozik a szocialista fel­ajánlásokra, és a tömegszerveze­tekben végzett munkára is. A for­málisan, tessék-lássék módra tett ajánlások rosszabbak a semminél. A szakszervezet vezetőségével együtt ellenőrizzük a kötelezett­ségvállalások minőségét, értékét és teljesítésüket. Elsősorban párt- szervezetünknek kell pontos, lelki- ismeretes és példamutató munkát végezni, csak így követelhetjük meg ugyanazt dolgozóinktól is. Ebben a szellemben állítottuk össze az év eleji pártgyűlés beszá­molóját, s a felsőbb pártszervek határozatai, valamint saját körül­ményeink követelményei szerint dolgoztuk ki az elkövetkező idő­szak munkatervét is. Kötelessé­günk, hogy az ideálisnak nem mondható körülmények között is a legjobb munkát végezzük.- Munkakörülményeink valóban nem a legkönnyebbek - veszi át a szót dr. Štefan Janačko, az in­tézmény igazgatója. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nincs elég helyiségünk. Rendelőintézetünk­höz a város és a környék több mint harmincnyolcezer lakosa tartozik. Külön várószobáink nincsenek, a folyosók egyben várótermek is Amikor bejött, láthatta, hogy alig lehet utat törni a betegek között. A leggyengébb napon is több mint nyolcszáz beteget kezelünk. Az ülőhelyek száma alig haladja meg a százhúszat. Nemcsak bővítésre, hanem egy új, tágasabb rendelő- intézetre volna szükségünk. A vá­rosi pártbizottság és nemzeti bi­zottság vezetői jól ismerik problé­máinkat. Szükségmegoldáshoz folyamodtunk. Az új lakótelepen nyolc lakásegységet rendelővé alakítunk át, melyekben rövidesen megkezdjük a rendelést. Ezek se­gítségével kicsit több helyünk lesz, s jobb ellátásban tudjuk majd be­tegeinket részesíteni, de végleges megoldást ez sem jelent. Remél­jük a felsőbb szervek, akik jól ismerik gondjainkat, rövidesen ta­lálnak megoldást.- A szakorvosi rendelés intéz­ményünkben biztosított. Minden szakon mindennap rendelnek, ki­véve az ortopéd- és a bőrgyógyá­szatot. Ezek a szakorvosok heten­te kétszer rendelnek, Kassáról (Košice) járnak kisegíteni. Az orto­péd szakrendelésre a betegek nagy létszáma miatt, mindennap szükségünk volna. Amint bővül a rendelők hálózata, ez a kérdés is megoldódik. Még talán annyit hadd említsek meg, hogy második éve állok az intézmény élén. Mondhatom, hogy egy dolgozni tudó és akaró, kiváló kollektívát is­mertem meg. Közösek a gondjaink és örömeink. Pártszervezetünk, az in­tézmény vezetősége és szakszer­vezeti bizottsága egységes. Cé­lunk a vállalt és kapott ideológiai és szakmai feladatok minőségi és időbeli teljesítése, a betegség megelőzése, a betegek mielőbbi meggyógyítása, az egészség vé­delme. FECSÓ PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents