Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-26 / 48. szám, péntek

Rászorulók támaszai Sok bölcs gondolat kélt szárny­ra az életről, a hajlott korról, a ha­lálról. Arra emlékeztet bennünket, hogy az ifjúság tovaszáll, erőnk hanyatlik és ilyenkor mások segít­ségére szorulunk. Mint ahogyan az édesanya és az édesapa vezeti gyermekét az első lépésektől, amig csak rászorul erre, úgy köte­lesek a gyerekek öregedő szüleik támaszává válni. Ez azonban nincs mindig így. Vannak öregek, akiket elhagynak legközelebbi hozzátartozóik is. S ilyenkor ma­gányuk csendjét hetente néhány­szor csak a szociális gondozónő töri meg. Munkájukat becsülik a Banská Štiavnica-i Városi Nemzeti Bizott­ságon is. Hiszen magában a vá­rosban 35 idős ember gondját viseli a harminchárom gondozónő. AŽiar nad Hronom-i Járási Szociális Szolgáltató Intézet fizeti őket. Csakhogy a napi 15-20 korona aligha ellenértéke annak, amit nyújtanak. Munkájuk nem könnyű. Az idős emberek többségének nap nap után szüksége van a dél­előtti gondozásra. S a munkahelyi kötelességeket bizony nem köny- nyű összeegyeztetni az önkéntes gondozónő tevékenységével. Soraik gyarapítása sem könnyű feladat. Ez a szociális nővérekre hárul. Ezeknek egyike Miroslava Piffková, aki - úgy mondják - öregjeit nem hagyná el semmi pénzért. Amellett, hogy szorgosan keres új gondozónőket, együttmű­ködik a körzeti orvosokkal, előiratja velük a szükséges gyógyszereket, gondoskodik az Öregek nyugdíjas­otthonban történő elhelyezéséről is. Csakhogy vannak, akik ragasz­kodnak megszokott lakásukhoz vagy éppenséggel nincs hely a nyugdíjasotthonban. _ Ilyenkor a szociális nővérnek kell az illető számára gondozónőt találnia. Fő­leg a Csehszlovák Vöröskereszt soraiból. A gondozást természete­sen nők vállalják. De azért akad kivétel - itt Milan Líškay szemé­lyében. A legidősebb, csaknem kilencvenöt éves gondozott, Schit- zal Emília. Rozália Pastuchová pedig egyike a legrégibb és legta­pasztaltabb gondozónőknek. A vnb-n ezt mondták nekem róla: - Odahaza, a saját lakásán törődik egy 85 éves nénivel, aki fedél és támasz nélkül maradt. Felkarolta és ezzel rajtunk is segí­tett. .. Pastuchovától, aki különben az egyik zöldségüzlet vezetője, firta­tom a történet részleteit. Védence, Nemcová néni, korábban tizenegy évig nyugdíjasotthonban lakott. Egyszer váratlanul felkereste több mint hetven esztendős bátyja s hívta, jöjjön hozzá lakni. Csak később értette meg ennek okát. A pénzét akarta. Úgy okoskodott, hogy húga megelégszik a szerény koszttal és nyugdíjának fennmara­dó részét meghagyja neki. Az idős nő a konyhasezlonon aludt, de néhány hét múlva bátyja még ezt is megsokallta, nehogy a sezlon kopjon és húgát kitette az utcára. A vnb-től kért segítséget és a nem könnyű problémát egy nap lefor­gása alatt megoldották. Pastucho­vá és a családja érdeméből. Gim­nazista fia engedte át a szobáját az idős asszonynak.- Az életben nagyon csalódott embereknek sok emberi meleg­ségre van szükségük - Pastucho­vá számára ez az indíték. Pedig az öreg néni nem rokona, nem ismerőse. Mi több, van lánya is. Kettő is. Csakhogy anyjukkal nem törődnek és gyerekeiket sem ne­velték a nagymamát megillető tiszteletre Utoljára tavaly, halottak napján fájd ították meg az idős asszony szívét. Pastuchová virágcsokrot készített számára, hogy vigye ki unokája sírjára. S éppen ott talál­kozott a lányaival. Csak az egyik lépett hozzá. De még az sem kérdezte meg tőle: „Mama, hogy van, hol lakik, milyen az élete?“ Akkor sokat sírt. Még szeren­cse, hogy megszerette gondozó­nőjének fiát és lányát, ők pedig úgy tisztelik és becsülik, mint a sa­ját nagymamájukat... Eulália Štricová már huszonhét éve egészségügyi nővér. Jelenleg az egyik bölcsőde dolgozója s hi­vatása mellett, szabad idejében, az idősek gondozását is vállalta. Bevásárlásokat végzett, főzött, ta­karított azoknak, akiknek szüksé­gük van segítségre. Több idős asszony gondol rá szeretettel. Ó ugyanis sohasem panaszkodik sem arra, hogy sok a munkája, sem egyes öregek rigolyáira. Munkáját a városi tisztségviselők főleg akkor értékelték, amikor az Eissel-nővérekről gondoskodott. Régi házban laktak, s nemcsak takarítani kellett náluk, hanem a bevásárlás, a mosás feladata is ráhárult. Ezen túlmenően, egész­ségügyi felkészültségét sem he- vertette parlagon, mert a nővérek egyikének lábszárfekélye volt. Tö­rődése azonban nem maradt juta­lom nélkül. Két gondozottja két éven át mesélt neki a város múlt­járól, a régi Selmecbánya lakóinak életéről és szokásairól.- Nem a pénzért vállaltam ezt a munkát - mondja az antoli Vilma Koreňová, aki csaknem negyed- százada a Piéta nemzeti vállalat dolgozója. Több mint öt esztende­je meghalt a férje és két fiával egyedül maradt. A ház körül, a kertben sokat dolgozott, csak­hogy elhessegesse a fájdalmas gondolatokat. S akkor egy ízben két egészségügyi nővér kereste fel. ,,Agitálni" kezdte - lépjen az önkéntes szociális gondozónők soraiba. Kötélnek állt. Először a Nemčok-házaspár tá­masza lett. Több mint egy éven át minden másnap bevásárolt szá­mukra, pénteken pedig lakásukat takarította. Csakhogy az üzemben végzett munkája, gondoskodása fiairól és az idős házaspárról na­gyon kimerítette. Annál is inkább, mivel egészsége nem volt kifogás­talan. Bármennyire is sajnálta, de a tőle messze lakó házaspár he­lyett kénytelen volt más gondozot­tat vállalni. A 76-éves Emilia Za- charovát, aki nemcsak a szeme világát veszítette el, hanem önma­gával is megszűnt törődni. Vilma szorgos keze azonban változtatott a helyzeten. A lakás rendezett, tiszta lett, mígcsak az öreg nénit nem helyezték el a nyugdíjasott­honban. Koreňová most a 83-éves Mikus Júliát vette pártfogásába. Róla ugyan nem feledkezett meg hat gyermeke, de a koros asz- szony, ha időközönként néhány napra el is látogat valamelyikük­höz, a legjobban odahaza érzi ma­gát. Gondozónője minden másnap felkeresi, sőt, gyakran a tizenegy éves fia is elugrik hozzá Antolból. Szeretettel teszik ezt. Éppúgy, mint többi társuk. EVA MATOŠOVÁ Lehetőség a fiatal szakmunkásoknak A múlt év őszén kétéves tiszti iskola kezdte meg működését Prešovban, amelyben helikopter­pilótákat és operátorokat képez­nek ki. A következő oktatási évre azoknak a szakmunkás fiatalok­nak a jelentkezését várják, akik jó tanulmányi eredményt értek el, betöltötték 18. életévüket, de nem idősebbek 23 évnél. Egészség- ügyi állapotuk jó, politikai profiljuk kifogástalan. A felvételi beszélge­tésekre június közepén kerül sor. A jelentkezők tíz napon belül érte­sítést kapnak arról, hogy megfelel- tek-e a követelményeknek. Azok, akiket felvesznek szep­tember elsejétől, január 31 -ig pót­szolgálatot teljesítenek, majd ezt követően őrmesteri rangban, mint a néphadsereg hivatásos katonái tanulnak. A két év alatt a szakvég­zettség mellett érettségi bizonyít­ványt szereznek és a sikeres vizs­ga után alhadnagyi rangban telje­sítenek majd szolgálatot. A szol­gálathelyen eltöltött két év után a legtehetségesebbek katonai fő­iskolán folytathatják tanulmányai­kat. A kétéves tisztiiskola növen­dékei az első évben 850, a máso­dikban 950 korona havi illetményt, a nősek feleségükre 300, a gyere­kekre 200 korona pótlékot kapnak. A karácsonyi és a tavaszi szüne­ten kívül minden évfolyam elvég­zése után 30 nap szabadság jár. Azok, akik a szóban forgó vagy más katonai iskolákon szeretné­nek továbbtanulni, bővebb felvilá­gosítást a járási katonai parancs­nokságokon kaphatnak. ^ KOMMENTÁLJUK A tűz nem ismer tréfát A jelenlegi gazdasági helyzet szigorú és ésszerű takaré­kosságot követel meg. örömmel töltenek el bennünket az arról beszámoló hírek, hogy a folyamatos tervteljesítés mel­lett az üzemekben és vállalatokban nyersanyagot és energiát takarítottak meg. Az örömbe gyakran üröm is vegyül. A munka- és lakóhe­lyeken nem vagyunk mindig elővigyázatosak. Szem elől tévesztjük - s ez csaknem mindig megbosszulja magát hogy a munkavédelmi szabályok megszegése, a gépek rossz műszaki állapota, a nem megfelelő raktározás és az emberi hanyagság könnyen tüzet okozhat. Pedig a statisztika körül­tekintésre int, arra figyelmeztet, hogy mindenütt meg kell tartani a tűzrendészeti szabályokat. Az utóbbi tíz évben ugyanis Szlovákiában 1,25 milliárd korona érték lett a tűz martaléka. Még szomorúbb, hogy a lángokban több mint négyszáz ember vesztette életét, s közel kétezren égési sebeket szenvedtek. A központi szervek rendszeresen figyelmeztetnek a tűzve­szélyre, arra, hogy létrehozott javainkat megvámolja a tűz. A járási tűzrendészeti felügyelőségek már több kis üzemtől vonták meg az üzemeltetési engedélyt és néhány millió korona pénzbírságot róttak ki. Ennek ellenére a megelőzés­ben még nem mindenütt érünk el kívánatos eredményeket. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Szlovákiában tavaly kétszáz­két tűzesettel és hatvannégy millió koronával volt nagyobb a közvetlen kár az előző évinél. A szakemberek szerint az okok egyike, hogy nem használjuk ki kellően a törvény adta lehetőségeket, például a személyi felelösségrevonást. Az üzemek vezetői megelégszenek azzal, hogy az állami bizto­sító megtéríti a kár egy részét, de arra nem mindig gondol­nak, hogy amíg a leégett üzemrész felépül, és újra termelni kezd, milliárdos kiesés keletkezhet, s ennek a népgazdaság, nem utolsósorban pedig a lakosság látja kárát. A tűz leggyakoribb előidézője a közömbösség, afelelösség- érzet hiánya. A múlt év augusztusában műszaki hiba következtében a podbrezová! Šverma Vasműben keletkezett tűz negyvenkétmillió koronát emésztett fel. A Trenčíni Szer­számgépgyár raktárában a szállításra váró gépekben a lán­gok tízmillió korona kárt idéztek elő. A múlt év derekán a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Pieta üzemben egy játszadozó gyermek okozott tüzet. A kár megközelíti a négymillió ko­ronát. Sorolhatnánk tovább a hasonló példákat. Annál is inkább, mert most átéli hónapokban nem kis gondot és bajt okoz a fűtő­testek helytelen használata, a közelükben tárolt gyúlékony anyag. A mezőgazdasági üzemekben a nem megfelelő vil­lanyvezeték-hálózat és a gondatlan dohányzók a tűz leggya­koribb okozói. A magukra hagyott gyermekek, az ágyban cigarettázó emberek is lángra lobbantják a szoba berendezé­sét, s ezzel gyakran saját halálukat is okozzák. Az elrettentő példákból tanulnunk, okulnunk kell. A tűz megelőzése terén bőven van még mit tennünk. Vonatkozik ez minden lakosra, dolgozóra, gazdasági veze­tőre, akik felelnek a gondjaikra bízott javakért. Mindenütt és mindenkor meg kell szigorítani a tűzrendészeti előírások megtartását. Mert a tűz nem ismer tréfát. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ | __________ ■________ I Az artrózis korszerű sebészeti kezelése A közelmúltban ebben a rova­tunkban tájékoztattuk olvasóinkat az artrózis (az ízületi kopás) kelet­kezéséről, gyakoriságáról, tünete­iről és röviden ismertettük kezelési módját. Az orvos az artrózis kezelését mindig gyógyszerekkel kezdi, amit fizikális kezeléssel (ultrahang, ion- toforézis, röntgensugárzás) és re­habilitációval kombinál. A kezdeti és közepes stádiumban nagyon jó A Horné Smie-i Cementgyárhoz tartozó zsérei (Žirany, nyitrai já­rás) mészégető üzemben régeb­ben gondot okozott a fűtés. Jaros­lav Gál és Jiŕí Koželuh újítási ja­vaslatának köszönhető, hogy ez a gond megszűnt. Hőcserélőket készítettek, ezeket a füstvezeték­re szerelték, s így felhasználják a 350 fok hőmérsékletű gázokat, amelyek korábban a kéményeken át a levegőbe kerültek. Ezzel fűtik az üzem minden objektumát és vizet melegítenek. Az újítási ja­vaslat segítségével csak tavaly 300 tonna szenet, 174 720 kilo­wattóra villamosenergiát, 3640 li­ter gázolajat és jelentős karban­tartási költséget takarítottak meg. A mészégető hulladékhőjét ezzel is csak 25 százalékra hasznosít­ják, a teljesítményük további nö­velése céljából hulladékhőt akar­nak felhasználni a nyersanyag előszárítására. Hóvezeték építé­sét is tervezik az üzem dolgozói­nak lakásaiba. A képen: Jaroslav Gál (jobboldalt) és Jiŕí Koželuh hőcserélőt ellenőriz. (Amand Absolon feiv. - ČSTK) hatású a többször megismételt fürdőkezelés. A mai ortopéd sebészet többfé­le korszerű műtéti eljárást alkal­maz, amelyek adekvát javallat és végrehajtás mellett egyrészt meg­gátolják - kezdeti állapotban - az artrózis rosszabbodását, közepes és előrehaladott állapotban pedig csillapítják vagy megszüntetik a fájdalmakat, megerősítik az izomzatot, javítják a mozgást és járóképességet Milyen műtétekről van szó? Ha az ízületi hártya állandóan, illetve tartósan gyulladásban van és az ízületi duzzadást (vízképző­dést) nem tudják gyógyszerekkel és besugárzással kikezelni, szino- vektómiát végeznek, ami az ízületi hártya műtéti eltávolítását jelenti. Az operáció során a ropogást elő­idéző fájdalmas csontkinövéseket is eltávolítjuk. Ezt a műtétet leg­gyakrabban a térdizületen alkal­mazzák, ritkábban a boka-, a csuk­ló- és könyökízületen. További műtét az úgynevezett oszteotómia. a csont átvágása és ízületi deformáció esetén megfelelőbb helyzetbe való helye­zése. Ezt főképp a csípő környé­kén és a combcsont felső harma­dán végzik (általában a csípőficam után keletkező szekunder artrózis esetén), ritkábban a térd alatt. Ma a legidőszerűbbek és legis­mertebbek az arthroplasztikai mű­tétek, amelyek során bizonyos műanyag és drágafém bevezeté­sével plasztikai műtétet végez az orvos az ízületen. E műtétek során a beteg részt minden esetben el­távolítják és azokat a fönt említett anyagokkal pótolják. A sebész végezhet részleges arthroplasztikát, amikor az ízület­nek csak egy bizonyos elhatárolt részét vagy felét pótolja. - A totál- arthroplasztika vagy totálendo- protézis esetén az egész ízületet eltávolítják és műízülettel pótolják. Ez a műtét ma nagyon gyakori és az egész világon igen elterjedt - főképp a csípőízületen, mivel itt a leggyakoribb és a legsúlyosabb az artrózis - az izületi kopás). Ed­dig világszerte már több százezer ilyen műtétet végeztek az ortopéd sebészek. Szlovákiában e téren a legnagyobb tapasztalattal a bra­tislavai ortopédiai klinika rendelke­zik, ahol Huraj professzor vezeté­se alatt közel nyolcszáz csípő- és térd-mű ízületet operáltunk be, legtöbb esetben igen jó ered­ménnyel. A leggyakoribb típusok műanyagvápából, fém combnyak­ból és fejecsből állnak. Főképp a Müller típusú - Kladnón a Poldi üzemben gyártott - csípőízületet használjuk; ritkábban a szovjet Szivas teljes fémprotézist, vagy a Szlovákiában titánból gyártott Huraj-féle protézist. Reumatikus betegségeknél - főleg a kéz dest- ruált kis ízületeibe - műanyagízü­leteket vezetünk be. Bizonyos art- rózisos esetekben vagy baleset utáni állapotban mesterséges bo- kaízüieteket is használunk. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek komoly beavatkozások, amelyeket csak alapos előzetes belgyógyá­szati kivizsgálás és megfelelő elő­készítés után végezhetünk el. A műtét ellenjavallata a komo­lyabb szív-, tüdő- vagy veseelég­telenség és egyéb komolyabb szervi elváltozások. Az említett műtétek után fontos az utókezelés és a rehabilitáció. A beteg mankó segítségével már 7-10 nappal a műtét után felállhat, de a teljes utókezelés, rehebilitá- ció és fürdókezelés 5-6 hónapig tart. Ezen idő eltelte után jó ered­mény esetén a betegek bot nélkül is járhatnak teljes megterheléssel. Dr. MAKAI FERENC, CSc ÚJ SZÚ 4 1982. II. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents