Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-22 / 44. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. II. 22. Szabálytalan interjú Bérezik Zoltánnal „...ha nem a férficsapat nyerné az aranyat!“ Ústí nad Orlici ötödször volt Szuper Liga-mérkőzés színhelye. Ezúttal ezer néző zsúfolódott a nézőtéren, több mint bármikor. Ünnepélyes felvonulás; a köszöntő szavakat Bencz Béla, a helyi asztaliteniszcsapat játékosa tolmácsolja. Feszült várakozás, hiszen ebben a csarnokban Szuper Liga-mérkőzésen még nem kapott ki a csehszlovák együttes. A 24-es döntő résztvevői A brazilok Pelé nyomdokában Ezt a címet adta első oldalas nagy cikkének az ismert francia sportnapilap, az L’Equipe, amikor tavaly a brazil válogatott befe­jezte látványos európai portyáját. És azóta a legtöbb szurkoló és szakember a kávéország futballistáit tartja a VB nagy esélyesének. Bérezik Zoltánnal, a magyar asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitányával már a bemelegítés­kor elkezdtük a beszélgetést: • Sűrűsödik a program: Eu­rópa 12. Szuper Liga, áprilisban EB...- Nantes-ban a megérkezés után azt mondtam Orlowskinak, hogy végre te is tudsz újra nagy tornát nyerni, itt csak te lehetsz az első. Erre 2:0 után kikapott Kali- nicstől... • A magyar mérleg is volt már jobb!- Hosszú pechsorozatunk van, sérülések, betegség... Persze, azért dolgozunk. A csúcsformát az EB-re időzítjük. • Ha már szóba jött az EB, előbb a csapatverseny esélyei­ről röviden.- Nagyjából azonos esélyei vannak a csehszlovák, jugoszláv, svéd, magyar és lengyel váloga­tottnak. A többi - például a francia vagy az angol csapat - olyan, hogy egy-egy sztár mellett csak közepes képességű társak van­nak. A csehszlovák együttes az utóbbi időben Panský javuló for­májával egyre veszélyesebb. A nőknél, úgy tűnik, a szovjet csapat kissé visszaesett. A cseh­szlovák, svéd, angol, NSZK-beli és jugoszláv együttes mellett a magyar csapatnak is nyerési esélyei vannak. Elkezdődött a mérkőzés. (Bér­ezik: „Ha Klampár kettőt tud nyer­ni, úgy érzem miénk a meccs.“ Kreisz - Panský. Európa egyik legjobb védő játékosának az egy­kori junior Európa-bajnok nem ad esélyt. Klampár „kiüti“ Orlows- kit, Kisházi „kivédi“ Hrachovát. (Első cigaretta.) Klampár Kris- tonnal győz az Orlowski, Panský páros ellen. (Második cigaretta.) Klampár megveri Panskýt. (Har­madik cigaretta) Bercik: „A pá­ros döntött. A női egyest eleve „ide“ számoltuk, a vegyes párost pedig - természetesen „oda“. Sajnos, ebben a szezonban még egy vegyest sem nyertünk, örü­lünk, kellett már valami, mostaná­ban nagyon sokat dolgozunk. Klampár nagyon jól játszott Or­lowski ellen, Panskýval viszont sok hibát vétett, de tudta, rajta múlik a csapat sikere. Közben véget ért az utolsó egyes ist Kreisz három játszmá­ban kikapott Orlowskitót. (Bér­ezik: „Kreisz az első játszmát 19- re vesztette el, azt meg kellett volna nyernie. A döntő szettben nem volt esélye. Dicséretére vál­jék, hogy a végén még így is izgalmassá tudta tenni a mérkő­zést. Kreisztől többet vártunk, egy mérkőzést nyerhetett volna, de nehéz helyzetben volt, mert nem játszott Dvoŕáček, akit rendszerint legyőz. Panský nagyon sokat ja­vult, nantes-i teljesítményéhez ké­pest is. Egyébként az egész mér­kőzéssel kapcsolatban annyit, hogy ha egy csapat egyik tagja nyer két egyénit és a párost is győzelemre segíti, akkor illik nyer­ni! Ha elvesztette volna mérkőzé­sét a férfipáros, akkor a Kreisz - Kisházi kettős játszott volna a vegyes párosban.“) Amikor vé­get ért a találkozó, s a játékosok elmentek zuhanyozni, tovább foly­tattuk a beszélgetést. Egy kérdés erejéig még a Szuper Ligáról, amelyben márcsak egy forduló van hátra:- Most már minden azon múlik, hogy a konkurrencia mit csinál. A francia és a lengyel csapat ju- goszlávok elleni eredménye dönti el, ki nyeri az idei kiírást, feltéve, ha mi megverjük az angolokat odahaza. • Az egyéni számokban hogy látja az EB-esélyeket?- Sok az esélyes, tulajdonkép­pen nincs kiemelkedő képességű játékos. Klampárt azért nem me­rem szuperesélyesnek tekinteni, mert általában a versenysorozat végére elfárad, így aztán Orlows­ki, Bengtsson, Appelgreen, Sur- bek, Douglas, Secretin, Dvoŕáček, és persze Jónyer, Gergely közül mindegyik esélyesnek tekinthető, még Panský is, aki szerintem jobb mint Appelgreen. Ha biztosabbá válik, akkor bárkit megverhet a vi­lágon. • A nőknél is hasonló a helyzet?- Éppen fordított. Hammersley abszolút favoritnak számít, mellet­te Vriesekoop a legesélyesebb, beleszólhat még a helyezések kérdésébe a svéd Hellman és reméljük, a magyar lányok is. Ami a felkészülést illeti, március 15-e után öthetes edzőtáborba vonul a csapat. Hogyan ítéli meg az európai asztalitenisz jelenlegi hely­zetét?- Forrásban van, feltehetően akkor javul majd, ha a most szár­nyukat bontogató fiatalok beérnek. Ebben a tekintetben a svédek vannak a legkedvezőbb helyzet­ben, a magyar utánpótlás csak női vonalon mondható kielégítő nek, és itt elsősorban Urbán Editre gondolok. A férfiaknál sokkal rosz- szabb a helyzet, a közvetlen után­pótlás hiányzik. Már korábban kel­lett volna hoznunk egy olyan átfo­gó intézkedést, mint amilyen önök­nél, Csehszlovákiában született néhány évvel ezelőtt. Tragédia azért nincs, akad néhány fiatal, aki egy-két év múlva sok örömet sze­rezhet. Persze, addig előfordulhat, hogy ér bennünket néhány ku­darc. • Mit vár a magyar szakveze­tés az Európa-bajnokságtól?- Két-három első helyet... • Konkrétabban...?!- Talán a férficsapat, Klampár, esetleg a női csapat... talán a fér­fipáros... Nehéz jósolni. Amint mondtam, nincs abszolút favorit. • Fogalmazzunk másképp: mi lenne csalódás?- Ha nem a magyar férficsapat nyerné az aranyat! • Mielőtt elbúcsúznánk, en­gedjen meg egy talán közhely­nek ható megállapítást: az az érzésem, hogy az asztalitenisz szövetségi kapitányának a dol­ga sem fenékig tejfel...- Ami azt illeti, az ön szakmája sem garantálja a hosszú, boldog öregkort... - mondja szemmel lát­hatóan vidámabban, mint amikor a mérkőzés előtt elkezdtük a be­szélgetést. • Köszönöm az iménti „bíz­tató“ szavait, és persze a be­szélgetést!- Akkor viszlát az EB-n! - nyújt­ja a kezét. • Remélem. MÉSZÁROS JÁNOS MIRE TANÍT? Két évvel ezelőtt Pelé azt mondta: „A brazil labda­rúgás színvonala továbbra is ma­gasabb más országokénál, ám pil­lanatnyilag olyan, mint 1973-ban volt...“ 1979 végén kisebb „palo­taforradalom“ volt a brazil futball­ban, aminek az lett az eredménye, hogy megalakult az önálló labda­rúgó «szövetség. (Korábban a leg­felsőbb sportszövetség irányította a futballt). A válogatott vezetésé­vel a most 50 éves Tele Santanát, a támadó labdarúgás lelkes hívét bízták meg. Santana korábban több klubcsapattal nyert brazil baj­nokságot, s úgy ismerik, mint csöndes, szerény edzőt, aki nem híve a játékosokhoz való közele­dés „cukor-ostor“ módszernek. Nem kiabál az edzéseken és a meccseken, nincsenek hangza­tos nyilatkozatai. „Coutinhotól vet­tem át a válogatottat (az exszövet- ségi kapitány nemrégen a tenger­be fulladt - a szerk. megj.), s kö­szönöm neki, hogy fegyelmezett gárdát örököltem tőle. Fegyelem nélkül ugyanis elképzelhetetlen egy jó kollektíva... Nevetséges dolog lenne futballművészetre ta­nítani Zicót, Socratest, Reinaldót és társait, ezért a hangsúlyt az európaiak elleni futballozásra he­lyezem. Arra tanítom őket, hogy ne féljenek a kemény párharcok­tól, hogy határozottak legyenek a védekezésben és a támadásban egyaránt. Az 1978-as VB-n csak harmadikok lettünk, s erről gólsze­génységünk tehet. A totális és vé­dekező futball korszakában gólo­kat kell lőni. Erre csak a kiváló technikával rendelkező és első­sorban félelmet nem ismerő lab- dargók képesek...“ Tény és való; a brazilok európai portyájuk során nem hagyták ma­gukat megfélemlíteni az ellenfél keménységétől. Sőt! Az angolok elleni mérkőzés elején az egyik hazai védő leterített egy vendég- csatárt. Erre mintegy varázsszóra beindult a brazil „büntetőgépe­zet“, és öt perc leforgása alatt a szó szoros értelmében szétrug­dalták az angol válogatottat. A ha­zaiak csak úgy repkedtek a Wembley légterében... Aztán mintha semmi sem történt volna, tovább folyt a szellemes játék... KOPÍROZNI NEM SZABAD. A „Szerencsés Kéz“-nek becé­zett Santana edző életcéljának te­kinti a VB-n való győzelmet: „Úgy érzem, jól felkészültünk, hogy ne­gyedszer is világbajnokok le­gyünk... A mexikói VB után az élvonalbeli brazil edzők különböző okoknál fogva kopírozni kezdték az európai játékstílust, ezt tette a válogatott is 1974-ben és 1978- ban. Engem már ekkor nagyon bosszantott a dolog. Világklasszis játékosok maradtak itthon, helyet­tük atléták-futballisták mentek a VB-re, akik európai módszerek­kel akartak túljárni az európaiak eszén. Persze hogy ez nem sike­rült ... Az 50-es évektől csodálom a magyar labdarúgást, az akkori Honvéd szerintem minden idők legjobb klubcsapata volt, ám so­sem próbáltam meg átültetni a magyar futballt Brazíliába, Hibát követnek el a dél-amerikaiak és az európaiak, ha csak egyszerűen lekopírozzák egymás játékfelfo­gását...“ Milyenek tehát a mai brazil vá­logatott játékosai? Láthattuk: ke­mények, gyorsak, ügyesek, szem­fülesek. „LEFAGYASZTJÁK“ A LAB­DÁT. A brazilok tavalyi portyája után az egyik szakvezető azt mondta:“ Még most sem tudom megfogalmazni azt magamnak, hogyan lehet úgy birtokolni a lab­dát, ahogy azt a brazilok teszik. Egyszerűen fantasztikus, ahogy „lefagyaszták“ a labdát, s úgy váltanak ritmust, úgy erősítenek, hogy az ellenfél csak rosszul, hi­bát hibára halmozva játszhat elle­nük“. Greenwood, az angolok szövetségi kapitánya egy sajátos brazil taktikára figyelt fel. A meg­szerzett labdával nem rohanták le egyből az ellenfelet, hanem a hát­só sorokban elkezdték altató játé­kukat. Igaz, a labda villámgyorsan szállt lábról lábra, szinte egyérin- tőzött a csapat. A hátvédek és a középpályások kivárták azt a pil­lanatot, amikor a társak már meg­felelően elhelyezkedtek a játékté­ren, akkor villámgyorsan ritmust váltottak és szó szerint állva hagy­ták az ellenfelet. Ezt fantasztikus technikai tudással, hihetetlen tak­tikai érzékkel hajtották végre. Még egy érdekes jelenség: a brazilok továbbra sem fognak szorosan embert, hanem területet védenek. Ilyen felfogásban futballoztak nemrégen Rióban az NDK ellen is (3:1). A szemtanúk szerint a brazi­lok szabták meg a játék ritmusát, racionálisan és koncentráltan vé­dekeztek. A TÜNEMÉNYES ZICO. Brazí­lia válogatottjának kiemelkedően legjobb csapatrésze a középpá­lyás sor. Cerezo, Zico és Socrates olyan magas szinten játssza a fut­ballt, amiről csak felsőfokban lehet beszélni. Zicót külön ki kell emelni, róla mindenki úgy nyilatkozik, hogy „tünemény“. Igazi karmes­ter, mindkét lábbal egyformán mesterien lő, minden idegszálával érzi a kaput. A másik nagy egyéni­ség Socrates, akinek veleszületett játékintelligenciája lehetődé teszi, hogy nemcsak játszani tud, ha­nem játszatni is! Technikai tudása mellett kitűnő ütemérzékkel ren­delkezik, jól szerel és kapura is veszélyes. Cerezo jól támad, kitű­nően védekezik, szellemes meg­oldásokra képes. Santana csapa­ta tavaly rendszerint a következő összeállításban játszott: Peres (30 éves) - Edevaldo (22), Oscar (26), Luisinho (22), Junior (24) - Cere­zo (26), Socrates (27), Zico (28) - Paulo Isidoro (26), Reinaldo (24), Eder (23). A keret további tagjai: Paulo Sergio - Lanedro, Perivaldo, Pedrinho, Juninho, Edinho, Rocha, Adilio, Renato, Roberto, Serginho, Mario Sergio, Ze Sergio, Falcao. Minden VB-rekordot a 8 millió 500 ezer négyzetkilométeren elte­rülő és 120 millió lakosú Brazília válogatottja tart: mind a 11 VB-n részt vett, a legtöbb mérkőzést játszotta (52), a legtöbb gólt lőtte (115), a legtöbb győzelmet érte el (33) és a legtöbb pontot szerezte (76). Háromszor volt első (1958, 1962, 1970), egyszer második (1950), kétszer harmadik (1938, 1978), egyszer negyedik (1974). 1958 és 1966 között 13 VB-mér- kőzésen nem kapott ki, a soroza­tot a magyarok szakították meg az angliai világbajnokságon (1:3). Nem csoda, hogy a braziloktól mindig győzelmet várnak a szur­kolók... rr ... Bérezik Zoltán a Szuper Liga-csapattal. Mellette balról jobbra: Urbán, Kisházi, Kreisz, Klampár és Kriston (A szerző felvétele) A VILÁGBAJNOK GAVALLÉR GESZTUSA A jégkorongozás népszerűsége még min­dig növekszik, s amint a sport őshazája a Kanada Kupa küzdelmeiben igyekszik bi­zonyítási lehetőséget találni, a világbajnok szovjet válogatott hagyományosan nemzet­közi tornát rendez az Izvesztyija díjáért, a csehszlovák együttes pedig, amelyet több mint egy évtizede föltétlenül a szovjet válo­gatott legnagyobb ellenfelének tarthatunk, a Rudé právo tornáját szeretné népszerűsé­gében az előbb említett kettő mellé felsora­koztatni. Eddig az volt a baj, hogy időpont nehézségek miatt éppen e Rudé právo ren­dezvényének nem volt olyan erős nemzetkö­zi mezőnye, mint a másik kettőnek. A jelenleg folyó sorozatban új megoldást próbálnak ki. A lebonyolítás hosszú lejáratú, keretein belül a házigazdának számító cseh­szlovák válogatott két-két esetben Prágá­ban megmérkőzött a finn és a szovjet együt­tessel. Hátra van még a svédek elleni kettős erőpróba. Annak április 2-i és 4-i eredménye dönt arrój^ vajon szeptemberben, a sajtónapi döntőben a csehszlovák, vagy a svéd együt­tes lesz-e a szovjet válogatott ellenfele, amely mindhárom vetélytársát mindkétszer legyőzte. Kétségtelen, hogy akkor lenne kü­lönös vonzereje az említett szeptemberi döntőnek, ha annak másik részvevője a ha­zai válogatott lehetne. Az előzmények, az eddig lebonyolított mérkőzések alapján eb­ben joggal bízhatunk. Nem kell tartani majd az idényelei formától, mert ez az ugyancsak szeptemberben sorra került Kanada Kupa küzdelmei során várakozáson felüli volt mind a szovjet együttesnél, mind a csehszlovák válogatottnál. Az utóbbinál ez azért jelentős, mert a generációs problémát - nagy vetély- társával ellentétben - lépéshátrányban igyekszik megoldani. Feltétlenül szép gesztus volt a szovjet együttes részéről, hogy a Rudé právo torná­jáért játszott minden mérkőzésen lépés­előnyt adott ellenfeleinek: azokkal idegenben mérkőzött. Bárhogy vesszük is, ebben a sportban is előnyt jelent hazai környezet­ben, hazai közönség biztatása mellett szere­pelni. A szovjet válogatott ezt, jelenlegi játék­erejét figyelembe véve, megengedheti ma­gának, s ezzel segített a világbajnoki felké­szülésben a finn, a svéd és a csehszlovák csapatnak is. Ha csak a két legutóbbi mérkő­zést vesszük alapul, megjegyezhetjük, hogy a szovjet csapat akkor erősített, amikor azt jónak látta, s akkor lazított, amikor az ellenfél már úgyszólván a szakadék szélére került. Lovagiasan segítséget nyújtott, lehetővé tet­te, hogy elmúljon a „légszomj“ és magára találhasson az ellenfél. Bár fokozódott a szovjet együttes amúgy is mérföldesnek nevezhető előnye európai nagy vetélytársai előtt, a legjobbnak is érdeke, hogy minden következő világbajnokságon erős, feljavult mezőnyben bizonyíthasson. Nem a legvon­zóbb a közönség számára az olyan VB, ahol az ellenfél kétszámjegyű vereséggel hagyja el a jeget, bár az ilyesmit nem lehet teljesen kizárni még ilyen szintű vetélkedéseken sem. A világbajnoki cím és rangos helyezés is annyit ér, amilyen erősségű mezőnyben sikerült azt kivívni. Mindent egybevetve a Rudé právo tornája életrevaló rendezvény még e szaggatott le­bonyolítási miként mellett is, de keresni kell annak a lehetőségét, hogy csakúgy rövid időn belül rendezzék, mint például az Izvesz­tyija díja sorozatát. Úgy mutathatna rá ala­posabban az erőviszonyokra. Mostani for­májában tulajdonképpen a világbajnokságra való hosszú lejáratú felkészülést biztosítja. A Szovjetunió elleni két prágai mérkőzés alapján konkrétabban látjuk a további előké­születek szükségességét és mikéntjét az április elején sorra kerülő, svédek elleni két találkozóra, amelyek már világbajnoki főpró­bát jelentenek. ZALA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents