Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-13 / 10. szám, szerda
SEGÍTŐKÉSZ KOLLEKTÍVA Ha az ember élete folyamán nehéz helyzetbe kerül, a legkisebb figyelmességnek is rendkívül megörül. Balzsamként hatnak a buzdító szavak, a segítőkészség pedig megszünteti a kilátástalanság érzetét. Ha pedig több mint százan próbálnak segítséget nyújtani, a sorsüldözött ember szíve szaporábban kezd verni... Ilyen helyzetbe került több mint tíz évvel ezelőtt a ma 35 esztendős Juraj Šoltýs, a podbrezovai Šverma Vasmű munkása. Egy évvel a második világháború után jött a világra. Már gyerekkorában eldöntötte, hogy bátor ember lesz, többre viszi, mint megboldogult apja. 1971 tavaszáig élete elképzelései szerint alakult. Acélgyári munkás akart lenni. Tudta, hogy hazánknak sok és jó acélra van szüksége fejlesztési tervünk megvalósításához, ebben kívánt ö is segítséget nyújtani. Vágya valóra vált. Az érettségi után a šverma Vasművek dolgozója lett. A tüzes kemencékhez került - az acélműbe. Szakmunkásként kezdett, kezdeményező- en, nagy adag optimizmussal dolgozott. Senki sem lepődött meg, amikor rövid időn belül felelős beosztásba került. Minden érdekelte, az egész munkafolyamatot részletesen meg akarta ismerni. Felettesei már azon gondolkodtak, hogy még fontosabb munkával bízzák meg, amikor a sors közbelépett.- 1971 tavaszán munka közben lettem először rosszul - emlékezik. - Szemlátomást egyre gyengébb lettem. Eleinte nem akartam ezt tudomásul venni, de később már nem tudtam letagadni, hogy rosszul érzem magam. Akkoriban eszembe sem jutott, hogy súlyos betegség kerülget Munkatársai aggódva figyelték állapotát, jóakaratúlag mondogatták, ne becsülje le a tüneteket, menjen orvoshoz. Hallgatott rájuk. 1971 és 1974 között nagyon sokan törődtek egészségével. Az ország különböző részeiben, kórházakban, szanatóriumokban, gyógyfürdőkben próbálták visszaadni egészségét.- Kissé javult az állapotom- emlékezik - de nem olyan mértékben ahogyan szerettem volna... ' Amikor visszatérhetett munkahelyére, az orvosok tanácsára már nem irányította többé az acélöntést. Ez a tény önmagában jobban bántotta, mint maga a betegsége. Végül azonban beletörődött, hogy kevésbé felelősségteljes beosztást kell betöltenie. Csakhogy munkáját nem tudta úgy elvégezni, ahogy akarta volna. Idegsejtjeinek bomlása és vérellátási zavarai egyre több gondot okoztak. És aztán?- Huszonnyolc éves koromban, 1974-ben kénytelen voltam elhagyni az acélművet és szeretett munkatársaimat is. Az orvosok rokkantnyugdíjba küldtek. Hirtelen minden tervéről le kellett mondania. Elképzelései kártyavárként dőltek össze. Azok, akikkel egy műszakban dolgozott, szomorúan búcsúztak tőle. Mindenki - családtagjai és volt munkatársai is - hisznek optimizmusában, abban, hogy előbb utóbb meggyógyul és visszatér munkahelyére. Sajnos, Juraj Šoltýs betegségére az orvostudomány még nem talált orvosságot. Ezért ma rokkantkocsira és legközelebbi hozzátartozói - anyja, felesége és gyerekei - segítségére van utalva.- Már hetedik éve él így- mondja nagy elkeseredéssel hangjában anyja. - De higgyék el, nem vesztette el életkedvét. Valóban, Juraj Šoltýs arcáról nem tűnt el a mosoly. Nem szakította meg kapcsolatait a környező világgal sem. Figyelmesen olvassa az újságokat, rendszeresen hallgatja a rádiót és naponta megnézi a tévé műsorát. Szívesen elbeszélget látogatóival. Ebből merít erőt ahhoz, hogy megbirkózzon azzal, amit a sors rá mért. De vannak olyan dolgok, amit valóban nem tud megtenni. A családfő segítsége nagyon hiányzik, felesége, Zdena szerint, négy aszszony sem pótolhatná azt, amit azelőtt elvégzett a házuk körül. Valóban ki végzi Šoltýséknál az úgynevezett férfimunkát? Akár csak a kertben? Felesége a Slovenka vállalat breznói részlegében varrónő, naponta utazik munkahelyére. Hetvenhat éves anyjának pedig már nem sok ereje maradt. Nem áll megoldhatatlan problémák előtt ez a család, merült fel bennem a kérdés.- Juraj egészségén kívül valóban semmiben sem szenvedünk hiányt - nyugtatott meg Zdena asszony. - Már megtanultam autót vezetni, ha szép az idő kikocsi- zunk a természetbe vagy meglátogatjuk barátainkat, hogy férjemnek változatosabb legyen az élete. Nyugodtan elmehetnek hazulról, hiszen mindazt amit valamikor Juraj Šoltýs végzett el a ház körül, ma volt munkatársai csinálnak meg. Természetesnek tartják hogy segítenek. Az acélmunkások már ilyen emberek. Ősszel például fűrészelnek, előkészítik télre a tüzelőfát. A D műszak 157 tagú kollektívájából mindig találkozhatunk valakivel Šoltýsék házában. Amint megtudják, hogy valamira szükségük van, hívni sem kell őket, maguktól jönnek. így utat készítettek a házhoz, sőt verandát is építettek, Juraj itt tölti idejét, ha kisüt a nap. Volt munkatársai nélkül nem volna ilyen kényelme.- Mindenkit érhet ilyen szerencsétlenség - mondja Ján Rosík, a Šverma Vasművek D műszakának vezetője. Nálunk természetes az együttérzés, a segítségnyújtás. Amíg csak szükség lesz rá, szívesen segítünk Šoltýséknak. Dolná Lehotán a šoltýs család élete sokkal nehezebb lenne az acélmunkások önzetlen segítőkészsége nélkül. A sors kegyetlen volt hozzájuk, de tudják, hogy nincsenek egyedül, szükség esetén van kihez fordulniuk. A vasmű D műszakának dolgozói már több éve bizonyítják mély humanizmusukat, azt hogy természetes kötelességüknek tartják bajba került volt munkatársuk támogatását. JÁN RAJNIČ HOGYAN GAZDÁLKODUNK A MUNKAVÉDELMI ESZKÖZÖKKEL? SZIGORÚBB ELLENŐRZÉST • ELHANYAGOLJÁK A JAVÍTÁST ÉS KARBANTARTÁST A gazdaságosság fokozásának lehetőségeivel foglalkozva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy üzemeink nagy összegeket fordítanak a munka- védelmi eszközök (kesztyűk, szemüvegek, pamut alsónemű, munkaruhák, cipók stb.) vásárlására. A személyes védőeszközök használatát a CSSZSZK kormányának 1971-ben jóváhagyott rendelete szabályozza. Probléma azzal kapcsolatban merül fel, hogy a vásárlásukra fordított összegek nemegyszer kárba vesznek, vagyis a védőeszközöket nem használják, illetve más célokra használják, mint ahogyan azt a szabályok előírják. Többé-kevésbé mindenki előtt ismert a legnagyobb fogyatékosság - a munkaruhát, cipőt stb. szinte a lerongyolódásig viselik, míg az új, később kapott darabokat otthon tartják, más célokra használják fel. Az érvényes szabályok szerint a munkahelyek kötelessége, hogy kioktassák a dolgozókat, hogyan és mikor kell használniuk a védőeszközöket. Az is kötelességük, hogy az új eszközök kiadásakor megköveteljék a régiek visszaszolgáltatását. Ezt nem tartják meg minden esetben. Pedig új védőeszközöket csak akkor szabadna kiadni, ha a régiek már használhatatlanná váltak. Különösen a kesztyűkkel gazdálkodunk nagyon hanyagul. Gyakran látunk az építkezéseken, teherpályaudvarokon vagy az utak mentén eldobott kesztyűket. Ezek ritkán annyira kopottak, hogy már nem lennének használhatók. Sokszor csak egy varrás festett rajtuk fel, máskülönben a kesztyű még használható lenne. A kesztyűk gyártói a cérnák nagyon rossz minőségére hivatkoznak, ezért új technológiát is keresnek a kesz- tyűvarrásban. A mindennapi gyakorlatban nem tartják meg a védőeszközök használatára vonatkozó rendeleteket sem. Egyes dolgozók azt állítják, azért nem használják ezeket, mert csökkentik a munkateljesítményeket. Ez azonban csak kivételes esetekben helytálló - ezekről az esetekről egyébként is tudnak, folyik az új eszközök fejlesztése, tervezése. Sokszor azonban azért nem használják a védőeszközöket, mert senki sem ösztönzi őket erre. Munkába lépéskor az összes új dolgozó részt vesz munkavédelmi oktatáson, de ezzel minden véget ér - az eszközök használatát már senki sem ellenőrzi. Nagyok sok helyen tapasztalhatjuk, hogy elhanyagolják a védőeszközök javítását és karbantartását. Előfordul, hogy a komolyabban megrongáltakat is használják (nincs ki megjavítsa), aztán pedig egyszerűen eldobják ezeket, esetenként az illetékesek jóváhagyásával. A munkavédelmi eszközök használata gazdasági, de nem különben egészségvédelmi szempontból is rendkívül fontos. A gazdasági szempontokat szem előtt tartva meg kell szigorítani elosztásuk szabályainak ellenőrzését, az egészségvédelem szemszögéből pedig felül kell bírálni, vajon szakszerűen és gazdaságosan használják-e ki őket. Nem szabad megtűrni, hogy a dolgozók - amint azt gyakran maguk is bevallják - csak időnként használják ezeket az eszközöket. Hiszen ezzel megsértik a munkavédelmi szabályokat és egészségüket is veszélyeztetik. A nevelőmunka hatékonyságának fokozásával ezen a téren is javulást érhetünk el. Durva mulasztás, a kötelességek nem teljesítése esetében azonban nem szabadna visszariadni a bírságok és a büntetések más formájának alkalmazásától sem. Kővárv Iván Ünnepélyes külsőségek közt nyitották meg nemrég a Prága I. kerületében a Jakab utcában az újonnan épített nyug- díjaskiubot. Már az első napon több mint 60 nyugdíjas látogatott el a klubba. A két klubhelyiségben kellemes a légkör és 35 látogatónak ad lehetőséget közös szórakozásra. A szabadidót társasjátékokkal, rádióhallgatással, tévénézéssel és zenehallgatassal töltik a látogatók. A nyugdíjasok rendelkezésére áll a könyvtár, a folyóiratok és a napi sajtó. (Petr Matička felvétele - ČSTK) i; : í; Tél a bardejovi szabadtéri Falumúzeumban (Gazdag József felvétele) APRÓHIRDETÉS ismerőseinknek, valamint a Milex n. v. dolgozóinak, akik drága férjemet és ■a felejthetetlen édesapát, Jáger Bélát elkísérték utolsó útjára a gútori (Hamuliakovo) temetőbe Köszönjük a virágokat és a részvétnyilvánítást, melyekkel igyekeztek enyhíteni nagy fájdalmunkat. A gyászoló család Ú—20 ADÁSVÉTEL • Eladó új Volga 24 és Simca 1501. Krajčírovič, Podtatranského 1, Bratislava. Ú-8 ISMERKEDÉS • 169/56 független munkás férfi ezúton szeretne társaság hiányában megismerkedni komoly, otthont szerető özvegy vagy elvált asszonnyal 54 éves korig. Minden levélre válaszolok. Jelige: Megértés. Ú—18 • 48/175 saját hibáján kívül elvált, csalódott, magányosan élő férfi vagyok. Szeretnék megismerkedni karcsú, elvált, illetve özvegyasszonnyal vagy lánnyal 38 éves korig, aki kedveli a kertészkedést és a falusi természetet. Egy leánygyermek nem akadály. Minden biztosítva van a harmonikus élethez a komáromi (Komárno) járás szép Duna menti táján. Fényképes levelek előnyben. A fényképeket visszaküldöm. Jelige. Ha elhagyott vagy. Ú—22 KÖSZÖNTŐ • A drága jó férjnek és édesapának, Vanyík Györgynek Szelőcére (Selice) 50. születésnapjára szívből gratulál, sok szerencsét, jó egészséget és még hosszan tartó boldog életet kívánnak felesége, Mária, fiai, Gyuri, Pityu és lánya, Ági. Ú-1996 • László Gézánénak Ekecsre (Okoč) 50. születésnapja alkalmából jó egészséget és további boldog életet kívánnak lánya, fiai, menyei, veje és unokái: Évike, Andrea, Sanyika, Barbara, Krisztián és Vilike. Ú-2109 • A legdrágább feleségnek, édesanyának, nagymamának, Sidó Veronikának Bakára névnapja és 70. születésnapja alkalmából sok szeretettel gratulálnak, erőt, egészséget és örömteli, hosszú, boldog életet kívánnak férje, lányai, fiai, menyei, vejei és 10 unokája, akik sokszor csókolják a drága nagymamát Ú-6 MEGEMLÉKEZÉS Fájó szívvel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, Kulcsár Imrére (Torna-Tur. Podhradie), akit a kegyetlen halál 49 éves korában, 1981. január 8-án ragadott ki szerettei köréből. Akik szerették és ismerték, emlékezzenek rá e szomorú első évfordulón. Emlékét örökké megőrizzük. Gyászoló felesége, fiai és az egész család Ú-19 köszönetnyilvánítás • Fájó szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, ismerősöknek és mindazoknak, akik 1981. október 30-án elkísérték utolsó útjára Fegyveres Jolánt a kisudvarnoki (Dvorníky na Ostrove) temetőbe, s virágokkal igyekeztek enyhíteni mély fájaalmunkat. Gyászoló fiai, menyei és unokái Ú-11 • Ezúton mondunk köszönetét minden kedves rokonunknak, barátainknak és • Ezúttal mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, akik elkísérték utolsó útjára 1981. december 22-én a kalászi temetőbe Hamar Józsefet, akit 79 éves korában ragadott ki családja köréből a halál. Gyászoló családja Ú-21 • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, a falu lakosságának és mindazoknak, akik 1981. december 6-án elkísérték utolsó útjára a bősi (Gabčíkovo) temetőbe a felejthetetlen, szerető, jó férjet, fiút és testvért, Bodó Imrét, akit a könyörtelen halál hosszú betegség után, 41 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép koszorút és virágot. Köszönjük a Hydrostav munkásszállás 88b dolgozóinak és a szociális otthon alkalmazottainak részvétét. Gyászoló felesége, édesanyja, testvérei és az egész család Ú-23 • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, a falu lakosságának, ismerősöknek és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára hosszú, súlyos betegségben elhunyt drága halottunkat, Bőgi Miklósné szül. Takács Gizellát 1981. december 12-én a bögellői (Bo- helov) temetőbe, s részvétükkel és virágadományaikkal enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú—24 • Az idő múlik, de a szívet tépő tájdalom nem múlik el soha. 1 éve már, hogy fiunkat, Tóth Károlyt 26 éves korában kiragadta közülünk a kegyetlen halál. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordulón. Gyászoló szülei, testvérei és kisfia 0—2081 • Fájó szívvel emlékezünk a szerető férjre, édesapára, testvérre, sógorra, Csörgő Józsefre, akinek a szíve 1981. január 1 -én örökre megszűnt dobogni, és búcsúszó nélkül hagyta itt szeretteit. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma percet ezen a szomorú első évrodulón. Emlékét szívében őrző, gyászoló felesége, gyermekei, testvérei és a rokonság Ú-2135 HIRDESSEN DN IS AZ ÚJ SZÓBAN ÚJ SZÓ 6 1982. I. 13.
