Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-27 / 22. szám, szerda

■‘ikviizmmr* Az érdekazonosság szellemében KOMMENTÁLJUK A munkásságnak, valamint más dolgozóknak, haladó, baloldali, nemzetközi szervezete a Szakszervezeti Világszövetség, (Féderation Syndicate Mondiale), melynek tagja hazánk Forradalmi Szakszervezeti Mozgalma. Nem vitás hát, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom - osztályszervezet. A iparági szervezkedés elve alapján működő tömeg - szervezet mindenekelőtt a munkások, de az alkalmazottak, tehát a dol­gozók minden rétegét országos szinten átfogó érdekvédelmi szervezete, hazánk legtöbb tagot számláló tömegszervezete. Pártunk, a CSKP, a dolgozó nép akaratából a társadalom s az állam vezető és irányító ereje, a munkásosztály politikai szerve­zete, élcsapata. Nagyon természetes tehát, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járási konferenciá­ján elfogadott határozat második mondata így hangzik: „Teljes mér­tékben elfogadjuk, magunkénak tekintjük a CSKP XVI. kongresz­szusán hozott határozatokat, min­dent megteszünk a kitűzött felada­tok teljesítéséért.“ Természetes, mert ez a mondat az érdekazonu- lás kifejezése. Persze, a szakszervezet nem csupán végrehajtó, megvalósító szerepre ‘ rendelt szervezete a munkásosztálynak. Ma már tör­ténelmi példák tanúsítják: súlyos torzulásokhoz vezetett minden esetben, ha a szakszervezet sze­repe csupán erre korlátozódott. CÉLTUDATOSAN ÉS EREDMÉNYESEN Élenjáró munkás után érdek­lődtem a Nyitrai (Nitra) Szövőgép­gyárban. Sok nevet említettek, kö­zülük Matuška Pavel géplakatost ajánlották.- Hol keressem? Az előkészítő üzemcsarnok gépsorai között, a szakmunkásta­nulók népes csoportjának éppen a szerelés és a fémdarabok meg­munkálásának fortélyait magya­rázta:- A kifogástalan minőségű, kor­szerű gépek gyártása az embe­rektől függ. De takarékosan kell bánni a nyersanyaggal és az ener­giával is. Nehéz, de érdekes mun­ka ez. A lakatosszakmán kívül azonban a hegesztést, a lemez­hajlító mesterséget is el kell sajátí­tanotok, mert a mi részlegünkön csak több szakma birtokában le­het boldogulni eredményesen. A tanulók ezután a kijelölt mun­kadarabokon kezdték próbálgatni az elméletben vázolt gyakorlati mesterfogásokat. Először óvato­san, de aztán mind hozzáértőbbén forgatták kezükben a szerszá­mokat.- Elsőévesek! - adta tudtomra. - Ha nem csökken az érdeklődé­sük, jó szakemberré válhatnak. Tíz órakor pontosan megszó­lalt a gyár szirénája. A gépek el­hallgattak, s a munkások az üzem étkezdéjébe siettek, hogy elfo­gyasszák elemózsiájukat. Mi azonban a géplakatossal a csarnokban maradtunk. A szünetben arról beszélt, hogy nem szolgált rá az élenjáró jelző­re, noha hibátlanul ellátja munka­köri kötelességét, elvszerűen igyekszik teljesíteni pártmozgalmi feladatát.- Hetenként egy napon párt­megbízatásként foglalkozom a gyár jövendő szakmunkásaival, s ha a vállalat érdeke úgy kívánja a társadalmi munkából is kive­szem a részem. De sem az egyik, sem a másik elfoglaltság nem me­het egyéni teljesítményem rovásá­ra, mert elvégre a fizetést a napi feladatok teljesítésének arányá­ban kapjuk.- Mindenkinek ez a véleménye a gyárban? \- Szaktársaim jelentős része nagy lelkesedéssel, céltudatosan és eredményesen dolgozik, de akadnak olyanok is, akik csak a kényszert érzik a munkában, nem hajlandók többet tenni a kö­zösségért. Ezek az emberek rend­szerint a boríték vastagságához idomítják igyekezetüket. Elfelejtik azonban, hogy a vállalat anyagi támogatásával felépített 321 üze­mi- és 340 szövetkezeti lakás, a befejezés előtt álló 120 férőhe­lyes óvoda közvetve szintén gya­rapítja jövedelmüket. Közben lejárt a félórás szünet ideje, de megfigyeltük - a szak­munkástanulókat kivéve - nem mindenki kezdett dolgozni a mun­kapadoknál.- Na látja - szólott ismét a gép­lakatos - a szervezésen is akad bőven javítani aló. Szerintem a meleg ételek előnyösebb kiosz­tásával naponta legalább 100 munkaóra kiesését lehetne meg­akadályozni. Matuška Pavel a műszak letel­tével a pártalapszervezet taggyű­lésén is nyíltan beszélt a vállalat problémáiról.- Bár jók az eredményeink - sorolta érveit az idén okosab­ban kell megszervezni a munkát. Részlegünkön is fegyelmezetteb­ben, pontosabban kell dolgozni, s főleg nekünk, kommunistáknak. Ha pedig a termelés irányítói fo­lyamatosan gondoskodnak arról, hogy a munkapadok mellett dolgo­zókat ellássák mindennel, ami a munkájukhoz szükséges, akkor az igényesebb gazdálkodási vi­szonyok közepette is javítja gyárt­mányaink minőségét.- Ki ez az ember? - kérdeztem végezetül a kijárat felé ballagva Krho Jaroslavtól, a pártalapszer­vezet elnökétől.- A szüntelen jobbat, tökélete­sebbet akaró géplakatos a vállalat egyik legjobb dolgozója, rá mindig biztosan számíthatunk. SZOMBATH AMBRUS A hagyományos érdekvédelmi fel­adatok és a jó termelőmunkára ösztönzés mellett jelentős mérték­ben kiszélesedett a szakszerveze­tek hatásköre a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő törvé­nyek, jogszabályok megalkotásá­ban, azok végrehajtásának ellen­őrzésében. A szakszervezet tá­mogatja, védi a munkáshatalmat, segíti a dolgozók szocialista neve­lését, a fejlett szocialista társada­lom építését. A dunaszerdahelyi konferenci­án a munkásosztály élcsapata a párt valamint a munkások s más dolgozók tömegszervezete - a szakszervezet érdekazonu- lásának jegyében vitatták meg a teendőket. Amikor Gedo Ferenc elvtárs, a Dunatókési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaság dolgozó­inak küldötteként a komplex intéz­kedések érvényesítéséről. Patócs Károly elvtárs, a járási szolgáltató vállalat küldötte, a fiatalok bizalmi tevékenységéről, Vass Teréz elv­társnő, a Tesla nemzeti vállalat üzemének küldötte a nők túlóráz­tatásának megszüntetéséről be­szélt, meg sorra a többiek, nem véletlenül hangsúlyozták: „A kom­munistákra, kezdeményezésükre, példájukra számítva Nagyon természetes ez A konferencia határozatában pedig így nyert megfogalmazást az érdekazonosulást kifejező gon­dolat: „Kialakult az egységes né­zet, hogy a folyamatos fejlődés érdekében fokoznunk kell a politi­kai és szervező munka, a tömeg­politikai munka hatékonyságát.“ Nem vitás, hogy a kommunista szakszervezeti tisztségviselőkre vár ez a feladat. A CSKP Alapsza­bályzatának XI. fejezete a 78. pontban a társadalmi szervezetek pártcsoportjainak tevékenységét vázolja, a kommunistákra vonat­koztatva egyébként is előírja: „Rendeltetésük védelmezni és megvalósítani a párt politikáját, sokoldalúan elmélyíteni befolyását a pártonkívüliek körében. Megtisztelő feladat ez minden kommunista számára. HAJDÚ ANDRÁS Gazdasági követelmény Mindnyájan utazunk, ki naponta munkába, ki pedig időn­ként látogatóba, üdülni, kirándulni. Legtöbben az autóbuszt részesítjük előnyben. Gyorsabb és kellemesebb a vonatnál, könnyebben célba lehet vele érni. Néhány évvel ezelőtt a járások versenyeztek egymással, hogy kinek van több távolsági járata a fővárosba, a külföldi és belföldi üdülőhe­lyekre. Mit sem törődtek azzal, hogy oda is autóbusz jár már, ahová vonattal is el lehet jutni. Az autóbuszjáratok bővítése rohamosan növelte az üzemanyag-fogyasztást. Az utóbbi időben az illetékes szervek többször hangsú­lyozták a túlzott üzemanyag-fogyasztás tarthatatlanságát. Az energiaforrások csökkenése arra késztette a nemzeti bizott­ságokat, hogy 1980-ban 40 nemzetközi és közel 1300 város- közi járatot szüntessenek meg, ami évi 1055 tonna nafta megtakarítását tette lehetővé. A múlt évben további takaré­kossági intézkedéseket tettek, ami 1164 tonna üzemanyag megtakarítását jelentette. Ehhez még hozzá kell számítani azt a több tízezer liter üzemanyagot, amelyet a gépjárművezetők a szocialista munkaverseny keretében takarítottak meg. Min­dez azonban kevésnek bizonyult. Az üzemanyaggal való takarékosság létszükséglet a nép­gazdaság minden ágazatában, így a közúti szállításban is. Az a tény, hogy 1980-hoz viszonyítva az idén 11,8 százalékkal kell csökkenteni az üzemanyag fogyasztását - a közúti szállítás terén ez 194 000 tonnát jelent - arra készteti az autófuvarozási vállalatokat, hogy újabb takarékossági intéz­kedéseket léptessenek életbe. Ezt elsősorban a gépkocsik jobb karbantartásával, a szállítás tökéletesebb megszervezé­sével akarják elérni. Sajnos, az autóbuszjáratok újabb csök­kentésével is számolni kell, ami újabb 1500 tonna nafta megtakarítását teszi majd lehetővé. Az intézkedések egybe­hangolása érdekében a kerületi nemzeti bizottságok koordi­náló bizottságokat hoztak létre, ami elősegíti a hatékonyabb döntések meghozatalát. * Kétségtelen, hogy a népgazdasági szempontból fontos korlátozó intézkedések nem egy panaszra adnak majd okot, főleg az autóbuszok túlzsúfoltsága miatt. Éppen ezért, a nemzeti bizottságokra hárul az a feladat, hogy minden panaszt felülvizsgáljanak, megválaszoljanak. A lakosoknak nyilvános gyűléseken meg kell magyarázni, hogy átmeneti­leg az utazási szolgáltatások színvonala némileg csökken. Mindent meg kell tenni azért, hogy mindenki elérje úticélját, noha nehezebb körülmények között is, mint azelőtt. Az üzemanyag gazdaságos felhasználása teszi lehetővé, hogy meleg legyen lakásainkban, hogy legyen elég villanyáram a háztartásokban, az üzemekben. A nemzeti bizottságok, főleg járási és kerületi szinten sokat tehetnek és kell is tenniük azért, hogy az általuk irányított üzemekben, vállalatoknál, így a Csehszlovák Autó­fuvarozási Vállalat üzemeiben is az üzemanyag-takarékos­ság az összes tevékenységre kiterjedjen, s ne csupán a sze­mélyszállítást érintse. A nagyvárosokban, ahol szintén korlá­tozó intézkedéseket hoztak, minél előbb tovább kell bővíteni a trolibusz és villamos hálózatot, mert csakis ez segíthet az autóbuszok túlzsúfoltságának csökkentésében, a nagyobb üzemanyag-megtakarítás elérésében. NÉMETH JÁNOS A PÁRTALAPSZERVEZET ELNÖKE ÉS AZ IGAZGATÓ A PÁRTALAPSZERVEZET ELNÖKE egy ember közülünk és sokszor mégis szó szerint hegyez­zük a fülünket, mit szól, hogyan foglal állást egy felvetett kérdéssel kapcsolatban, s kinek ad igazat. Személyéhez nemcsak a saját, hanem a pártszervezet tekintélye is kapcsolódik. Ezért gyakran összehasonlítjuk a képzeletünk­ben élő pártelnökkel, milyennek kellene lennie az ideális pártelnök­nek és milyen a valóságban. Ez az összehasonlítás nem mindig ked­vező. Ebben az esetben is figyelembe kell venni azt az élet által alátá­masztott igazságot, hogy nincs tö­kéletes ember, mindenkinek van­nak hibái és gyönge pontjai. Ez azt jelenti, hogy nincs tökéletes párt­elnök sem. Becsületesség, mun­kaszeretet, önfeláldozás, az igaz­ság és a haladás iránti érzék, hazafiasság és internacionalizmus nem velünk született tulajdonsá­gok. Ezeket a jó példa, a nevelés alakítja ki bennünk. „Ami elérhe­tetlen - mondotta a szocialista ember nevelésével kapcsolatban Vasil Bil’ak elvtárs a CSKP KB 15. ülésén -, nem lehet példakép. Nem az a célunk, hogy aszkétákat és szenteket neveljünk, mi sok­oldalúan fejlett, dolgozni tudó em­bereket akarunk nevelni, akik teli vannak életörömmel. Nem a ter­mészetfölötti erővel rendelkező hős a példakép, hanem a dolgos, a szocializmus ügye iránt elkötele­zett, meggyőzödéses hazafi és in­ternacionalista. Ezek az emberek a szocializmus úttörői, a forradal­mi eszmék mai fáklyavivői.“ A kritériumok szempontjából a vállalatoknál, az építkezéseken, a mezőgazdasági üzemekben, a kutatóintézetekben, az iskolák­ban és más intézményekben a pártszervezetek sok olyan tiszt­ségviselőjével találkozunk, aki megfelel annak az elképzelésnek, amelyet a pártalapszervezet tekin­télyes vezetőjéről kialakítottunk magunknak. Ezek nagyrészt olyan emberek, akik tagjai voltak az üze­mi pártbizottságnak, hosszú éve­kig dolgoztak pártcsoportvezetó- ként, mielőtt pártelnökké választot­ták őket. A pártszervezetek - bár közvetett módon - e felelősségtel­jes tisztség betöltésére is előké­szítette őket. A pártalapszervezet őket megelőző elnökeinek eré­nyeiből és hibáiból megtanulták, ho­gyan előzzék meg a hasonló hibák elkövetését. Ilyen fejlődésen ment keresztül például Tibor Šverg, a Kassai (Košice) Nehézgépgyár pártalapszervezetének elnöke. Ma ót hozzák fel példaként arra, ho­gyan kell helyesen értelmezni egy üzemben a párt vezető szerepét. Egyáltalán nem titkolja, hogy a pártelnöki tisztségbe való beik­tatás után legjobban Teodor Ko- čiktól, a gyár igazgatójától félt. Elképzelni sem tudta, hogy az ő véleménye - aki munkás és autófényező - befolyásolhatná az üzem igazgatójának véleményét. Ebben az esetben az első, félénk­séget leküzdő, közeledő lépést, az üzem igazgatója tette meg. Nem volt olyan nap, hogy fel ne kereste volna Šverg elvtársat. Bizalmasan megismertette az üzem problémá­ival és kikérte a véleményét. Most nemcsak a pártalapszervezet el­nöke, hanem a pártbizottság min­den tagja részt vesz a gazdasági vezetők munkájának elemzésé­ben, intézkedéseket foganatosíta­nak, hatékonyan befolyásolják az üzem életét és a termelést. Erre az igazgató tanította meg őket, aki állítja, hogy ha a pártalapszerve­zet nem nyújtott volna segítséget, nem támasztott volna igényes kö­vetelményeket, sok problémát még a mai napig sem oldottak volna meg. A pártalapszervezet, az elemzéseket elvégezve, gyak­ran tett eredeti javaslatokat. Fi­gyelmeztetett azokra az anyagi jellegű és szervezési hibákra, amelyeket az üzem saját hatáskö­rén belül is ki tudott küszöbölni. SZÁNDÉKOSAN EMELTÜK KI ezt a példát, mert jellemző, hogy a pártelnököknek legnagyobb ne­hézséget az üzem vezető gaz­dasági dolgozójával való helyes kapcsolatok kiépítése okoz. Létez­nek ugyanis különböző fogások, amelyekkel semmivé lehet tenni a párt vezető szerepének helyes gyakorlását az üzemben, miköz­ben kifelé azt a látszatot keltjük, hogy a pártelnök mindenről tud, mindenről kifejti véleményét és mindennel egyetért. Egyes igazga­tók az üzem vezetőinek min­den termelési értekezletére meg­hívják a pártelnököt is. Bizonyos idő elteltével a pártelnök any- nyira azonosul az üzem vezető gazdasági dolgozóinak nézeteivel, hogy nem képes másként gondol­kodni, más megoldást találni, mint ők. A pártelnök közreműködésével ez a nemkívánatos alkalmazkodás kiterjed a pártbizottság, sőt az egész pártszervezet munkájára. Ezzel gyengül a pártszervezet ve­zető pozíciója, elsősorban a gazda­sági vezetőket ellenőrző jog követ­kezetes érvényre juttatása. Erre rendszerint ott kerül sor, ahol gyen­gék a gazdasági eredmények, s rengeteg „érv“ van kéznél a si­kertelenségek kimagyarázására; továbbá ott, ahol az üzemek és vállalatok igazgatói nem fordítanak kellő figyelmet apártalapszervezet munkájára, lebecsülik azt, s nem biztosítanak kellő teret a pártmun­ka számára. Ezt nagyon jól érzé­keltette az SZLKP KB ülésén a Podolíneci Efsz elnöke, Michal Dziak: - A pártalapszervezetnek, mint az irányítás egyik meghatáro­zó láncszemének munkája olyan, amilyen a szövetkezet elnöke, il­letve ahogyan ő törődik a párt- munkával. Viszont a szövetkezet eredményei is olyanok, amilyen a pártelnök és a pártalapszervezet munkája. Ezt már nagyon sok üzemben és vállalatnál tudják. A pártalap­szervezet élére tapasztalt szerve­zőket állítottak, olyan párttagokat, akik tökéletesen tisztában vannak munkahelyük minden problémájá­val és van tekintélyük az emberek előtt. így van ez például a humen- néi Chemlon III. pártalapszerveze- tében, ahol a kommunisták a gépi termelésben keresztül vitték a fo­kozott igényesség elvét. A sninai Vihorlat Vállalat I. pártalapszerve- zete a múlt év első napjaitól, kö­vetkezetesen kitartott amellett, hogy a Szovjetunióba irányuló ex­portfeladatokat egyenletesen kell teljesíteni. Példásan érvényesül a párt ellenőrzési joga és vezető szerepe a Vajáni (Vojany) Hőerő­műben, a bardejovi JAS vállalat­nál, a Prešovi Gördülócsapágy Gyárban és még sok más üzem­ben, vállalatban. A vállalatvezetők által benyújtott jelentésekkel kap­csolatban a pártalapszervezetek mindenütt kidolgozzák saját állás­pontjukat, a fennálló állapotokat nemcsak konstatálják, hanem rá­mutatnak a tartalékokra és a hi­bákra, megfogalmazzák a hibák elhárításának módozatait is. A pártalapszervezet elnöke volt és maradt a pártbizottság, de gyak­ran az egész pártszervezet mun­kájának kulcsembere. Az ó mun­kájában kifejezőbben kell megnyil­vánulnia a lenini munkastílusnak, ÚJ SZÚ 4 1982. -I. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents