Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-05 / 26. szám
Az utasok biztonságára vigyáznak Kora reggel van. A bratislavai Főpálya- udvarra vonat vonat után érkezik, hozzák a munkába siető embereket. A hangosbemondó közben figyelmeztet, hogy az ötödik vágányról személyvonat indul Érsekújvár (Nővé Zámky), a másodikról pedig gyorsvonat Prága felé. Kinyit a büfé, az étterem. Mindenki siet, csak egy középkorú ember álldogál tanácstalanul, majd az arra tartó rendörjárör elé áll.- A vonaton ellopták a pénztárcámat.- Sok volt benne?- Vagy ezer korona.- Gyerünk az őrsre, a szolgálatos tiszthelyettes felveszi a jegyzőkönyvet. A járőrrel és a károsulttal tartok. Az őrsön Ondrej Scepka századossal, a közbiztonsági testület vasúti őrsének parancsnokával találkozunk, akitől megkérdezem, gyakori-e a hasonló eset.- A Főpályaudvaron naponta több mint 50 000 ember fordul meg, bizony sok minden történik itt. A minap egy büntetését letöltött egyén betért az állomás vendéglőjébe. Együtt ittak a pincérrel, aki az utolsó százasát, a táskáját is ellopta tőle. A vizsgálatot megindítottuk s az eset minden bizonnyal a bíróság elé került, mert a pincérnek nem ez volt az első ballépése. Megemlíthetek egy másik esetet is, amikor a gyanúsított zsebtolvajok, akik a vonaton garázdálkodtak, cipőjük sarkába rejtették az ellopott pénzt. Asztalánál aláírásra váró akták sorakoznak. Engedelmével belelapozok. Különös esetekről tanúskodnak. Milan B-t igazoltatta a járőr. Nem véletlenül. Huszonnyolc kiló festéket vitt, amelynek Ondrej Söepka eredetét nem tudta megmagyarázni. Később az őrsön beismerte, hogy a munkahelyéről „vette kölcsön“. A Dimitrov Vegyi Müvek egyik mestere 220 korona értékű anyagot akart hazavinni, de meggátolták ebben. Miloé S., húsipari dolgozónál négy kiló marhahúst és néhány kiló virslit találtak. Természetesen a munkahelyéről lopta. Csodálkozik az ember ezeken az eseteken. Felnőtt, meglett emberek pár koronáért becsületüket viszik a vásárra.- Csak nem tartanak szemmel minden utast? - érdeklődöm.- Szó sincs róla. A fiúk, akik itt teljesítenek szolgálatot, tapasztaltak, úgymond megérzik, kit kell ellenőrizni. Egyébként munkánkban az ipari televízió is a segítségünkre van. A Főpályaudvar területén nyolc rögzített és két mozgó kamera őrködik az utasok biztonsága fölött. Ha s szolgálatot teljesítő operatőr a tíz képernyő egyikén gyanúsat lát, rádión keresztül figyelmezteti a járőrt. Kíváncsian lépek a képernyők elé. Háttal felém Peter Vaco törzsőrmester ül, ö figyeli, mi történik a Főpályaudvar területén.- Ha gyanús egyént veszünk észre, lehetőségünk van arra, hogy képmagnóra rögzítsük mozgását, azt a társaságot, amely körülötte összeverődik - mondja. Nézem a berendezéseket. Magamban azt latolgatom, hogyan is játszódik le a járőr riasztása. A törzsőrmester mintha a gondolatomban olvasna, nyomban cselekszik.- Hajnal hat, itt Hajnal egy. Ellenőrizék Peter Vaco a váróteremben tartózkodó utasok személyazonosságát!- Hajnal egy, itt Hajnal hat. Értettem! Két percen belül a képernyőn feltűnnek a járőr tagjai. A váróterembe belépve egy kicsit csodálkozva néznek körül, mert ott alig fél tucat utas tartózkodik. A parancsot azonban végrehajtják. Rudolf Holy hadnaggyal a bejárati ajtónál várunk rájuk. Dusán Junas törzsőrmester járőrparancsnok, miután jelentést tesz, afelől érdeklődik, hogy miért riasztották őket. Amikor megtudja, hogy csak vaklárma az egész, az én kedvemért történt az ellenőrzés, megnyugszik.- Nehéz a szolgálat? - kérdezem.- Ahogy vesszük. Mi már megszoktuk. Pedig reggeltől estig, de még éjszaka is el vagyunk foglalva. Sokfajta ember megfordul a pályaudvaron. Este, amikor a városban bezárnak a vendéglők, a vonatra várakozók itt kötnek ki. Előfordul, hogy garázdálkodnak, sőt az is, hogy az igazoltató rendőrre támadnak.- Tavaly 78 személyt kellett a kijózanítóba vinnünk és kihágásért 2239 egyént bírságoltunk meg, 6901 -et pedig a lakóhelyi nemzeti bizottságnál jelentettünk fel - veszi át a szót a hadnagy. - Az őrs tagjainak az érdeme, hogy a múlt évben 75 körözött egyént tartóztattunk fel. Miközben beszélgetünk, egy idősebb ember halad el mellettünk. A kezében lévő kartondobozból üres üvegek kandikálnak ki. Vladimír Halgos törzsőrmester megállítja, majd a váróterembe mennek. Néhány pillanat múlva a rendőr az ajtból Ellenőrzés (A szerző felvételei) mutatja, hogy evőeszközt talált nála, amelyet minden bizonnyal a vendéglőből lopott el.- Ez a bácsi régi ismerősünk - mondja mosolyogva Jozef Tomka tiszthelyettes - gyakran találunk nála a vendéglőből eltulajdonított tárgyakat... Nem folytatja, mert megszólal a rádió. Felismerem az ügyeletes operátor hangját.- Az egyik pénztár előtt bőröndöt találtunk, helyezzék biztonságba. A helyszínre megyünk. A bőröndöt magunkkal visszük. Mintegy tíz perc múlva egy idősebb, izgatott asszony érkezik.- Valaki ellopta a bőröndöm... Mindjárt indul a vonatom, gyógykezelésre utazom.- Máskor vigyázzon rá jobban -, mondja a járőrparancsnok és a sopánkodó asszony kezébe nyomja a bőröndöt. Az gyorsan megköszöni, és megköny- nyebbülve siet a vonatra.- Amint látja, így telnek a mi hétköznapjaink - viszi tovább a szót Jozef Tomka - Legnehezebb a szolgálat péntek délután, no meg a nyári turistaidényben. Az embernek csak az esik rosszul, hogy akadnak, akik megjegyzéseket tesznek, amikor kötelességünket teljesítjük. Pedig mi csak az utazók érdekében cselekszünk. Például minket szidnak, ha megbírságoljuk azt az utast, aki szabálytalanul a vágányokon megy át a másik peronra. A közelmúltban egy ittas ember így került a vonat alá. Felelőtlenségéért fél lábával fizetett. Közeleg az est, megjött a váltás. Amíg átadják a szolgálatot, bemegyek a parancsnok szobájába, aki ezúttal már túlórázik, de amint a beosztottjaitól hallottam, gyakran van ez így,'- A munkánk egy részét látta csak. A mi őrsünkhöz ugyanis 16 vasútállomás tartozik. Épp az előbb jelentették a rendező pályaudvarról, hogy egy vasúti alkalmazottat tetten értek. Újkrumplit akart hazavinni. Néhány nappal ezelőtt a teherpályaudvaron a járőr szappan tolvajokat ért tetten. Sokrétű a mi munkánk, amelyet 62 segédrendőr is segít. Besötétedett, kigyúlnak az utcai lámpák. A Főpályaudvaron azonban még mindig nagy a nyüzsgés. A pénztár előtt jegyre, a büfében frissítőre, a peronon és a várótermekben a vonatok indulására várnak az emberek. A jövő-menő utasok között egyenruhás rendőrjárőrt veszek észre. Nem az én délutáni ismerőseim, hanem azok, akik most álltak szolgálatba, hogy az utasok biztonságára vigyázzanak. NÉMETH JÁNOS 1981. VII. 5. MUNKALEHETŐSÉGET KAPTAK Kis üzlet húzódik meg a Mihály- kapu lábánál. A kirakatában levő ágyneműk, térítők, paplanok, lámpák csalogatják a nézelődőket, akik bent szívesen vásárlókká válnak. Az itt kapható árucikkeket a Rokkantak Ipari Szövetkezetének (LUDIB) dolgozói készítik. . A szövetkezet 1957-ben alakult, és immár huszonötödik éve munkalehetőséget ad a rokkantaknak, hogy ők is hasznossá tegyék magukat, ne legyenek semmittevésre kárhoztatva. A szövetkezet jelenéről, jövőjéről, az emberekről, a munkalehetőségekről Milan Hudeccal, a Rokkantak Ipari Szövetkezetének alelnökével beszélgettünk.- Szövetkezetünkben 426-an dolgoznak. A városban sok helyen látható a mi cégtáblánk, van varró- és kötőgépjavító, kárpitos műhelyünk, paplan- és ágynemű varrodánk, végzünk víz-, gáz- és villanyszerelési munkákat, asztalosműhelyünkben bútorokat javítunk, készítünk különböző világítótesteket, táskákat, subaszőnyegeket, abroszokat és sorolhatnám még tovább. A nálunk dolgozóknak van egy közös vonásuk - a határtalan munkakedv, a jó munkaszellem, a tenniakarás. De nemcsak Brati- slávában van tagjainknak munkalehetőségük, Őatajban és Báhonban is foglalkoztatjuk őket. Báhon- ban 100 dolgozó, ebből 80 teljesen vak elektroalaktrészeket készít. Látni kell a sok ügyeskezú embert, akik csak a kifinomult tapintásukra támaszkodhatnak, és ennek ellenére az innen kikerült termékek kiváló minőségűek. 1984-ig kb. 40 millió korona befektetéssel készül el az új üzem, ahol már 344-en kapnak munkalehetőséget. És mivel vakokról, vagy csökkent látóképességúekről van szó, egyúttal épül egy korszerű internátus és a házaspárok számára 40 lakás is. A Báhoni Helyi Nemzeti Bizottság bölcsődét, óvodát épít a lakások mellé, amelyek felépítéséhez szövetkezetünk 300 000 koronával járul hozzá. Az alelnök még sokáig beszélt a dolgozók munkakedvéről, megemlítette, hogy az üzemben senki sem siet haza, mindenki szívesen dolgozna még a munkaidő lejárta után is. Ebben az üzemben is, úgy mint máshol, születnek újítások, melyek gyorsítják és megkönnyítik a munkát. A rokkantak közül, aki csak képes, dolgozni szeretne. Mindegy, hogy fiatal vagy öreg. Mindegy, hogy milyen munkát bíznak rá, csak hasznosat tegyen. Ezért kell mindig új és új lehetőségekről gondoskodni.- 1981. július 1-én 35-en Levőéért új munkalehetőséget kaptak. Az ottani szakiskola csökkent látó- képességű növendékei ott helyben dolgozhatnak addig, amíg a báhoni új üzem fel nem épül. A városi nemzeti bizottság és a szakiskola segítette és messzemenően támogatta a szövetkezet elképzeléseit - folytatta az alelnök. - Nagyon rövid időn belül megadták nekünk a lehetőséget, hogy egy kiváló állapotban levő házat megvehessünk és azt átalakíthassuk szükségünk szerint. De nemcsak hogy helyben lesz a dolgozóink lakása, az étkeztetést is sikerült megoldanunk. Szövetkezetünkben többségében látáskárosultak dolgoznak, ezért sokan közülük otthon dolgozhatnak. Ez nagy segítség főleg azoknak, akik nemrég veszítették el látásukat, és még nem mozog-, nak biztonságosan - mondta Milan Hudec. Tény, hogy sem a LUDIB sem a Bratislavában működő Sluzba és Úsvit (ahol ugyancsak rokkantakat foglalkoztatnak) nem tudnak mindenkinek munkát biztosítani. Nemcsak ezért, mert kevesebb a munkalehetőség, hanem azért is, mert a tervmutatók kötik őket. A tervek kidolgozásakor figyelembe kellene venni, hogy a dolgozók nem képesek minden nap egyforma teljesítményt nyújtani. Ez igazán nem tőlük függ - ők amit lehet, megtesznek hanem az egészségi állapotuktól. Azt, hogy a szövetkezet minél több rászorulónak akar munkalehetőséget teremteni, bizonyítja az is, hogy az idén felvették a kapcsolatot a városban működő kisegítő iskolával, amelynek több végzős diákja az iskola befejezése után a szövetkezetben dolgozhat. És nemcsak munkát adnak, hanem dolgozóikkal sokoldalúan törődnek is. Részt vesznek belföldi és külföldi kirándulásokon, színházi előadásokon, hangversenyeken, járnak úszni, beutalót kapnak gyógykezelésekre. Az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének anyagi támogatásával az idén júliusban Sajdíkové Humeni- cén egy új rehabilitációs létesítményt adnak át a szövetkezet dolgozóinak. A közelben levő Smrdákyn kezelik majd őket, hogy onnan hazaérve felfrissülve, új erővel dolgozhassanak. A szövetkezetben dolgozók tudják, érzik a támogatást, a segí- teniakarást. Nem szavakkal, hanem tettekkel, munkájukkal köszönik meg mindazt, amit kapnak. PÉTERFI SZONYA Keresett a LUDIB varrodáiban készült ágynemű (Gyökeres György felvétele)
