Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-26 / 29. szám

* JÓ SZAKEMBEREK LESZNEK Liptovsky Mikulást és környékét télen- nyáron szívesen keresik fel a turisták Az én utam ezúttal nem a természetbe, hanem a Csehszlovák-Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főskolába vitt Az új épületeket az iskolaév kezdetén vették birtokukba a hallgatók. Míg egy részében már folyik az oktatás, a másikban még az építők dolgoznak. Két épületszárnyban pedig már a hallgatók laknak.- A munkálatokat 1975-ben kezdtük el- tájékoztat Mikulás Czocher alezredes, a katonai építészeti egység parancsno­ka. - Az első épületrészt 1979-ben, a to­vábbiakat tavaly adtuk át. Az ötéves tervidőszak végéig a kulturális központ, a fedett uszoda, a tornaterem és a sport­pályák is elkészülnek- Ezek a létesítmények nemcsak az iskola, hanem a város lakóinak is a ren­delkezésére állnak majd - veszi át a szót Ján Király alezredes, a főiskola politikai osztályának dolgozója. - Több mint negyven szakkörünk van. A Váh népmű­vészeti csoportunk a néphadsereg nép- művészeti versenyében a második helyet szerezte meg. Ezért is türelmetlenül vár­juk. hogy a kulturális központ mielőbb elkészüljön. A vendéglátók mindent meg akarnak mutatni, a tantermeket és a hallgatók szálláshelyét is. Az internátusi szobák­ban hármasával és kettesével laknak Minden szobához teakonyha tartozik, hű­tővel és villanyrezsóval.- A szobatársakat a hallgatók maguk választják ki - mondja Király alezredes.- Ez sok szempontból hasznos. Akik egy szobába kerülnek, nemcsak hogy jól meg­értik, hanem a tanulásban is segítik egymást. Hallgatóink elsősorban az elektrotechnikával, az elektronikával, a mikroelektronikával és a számítógé­pekkel ismerkednek meg, de természete­sen humán tantárgyakat, így nyelveket is tanulnak.- Hány évig tanulnak?- Négy és öt évig. A hallgatók a sike­res államvizsga után mérnökhadnagyi ranggal kapnak beosztást a néphadse­regben. A folyosón hallgatók beszélgetnek Nézem őket, illetve a zubbonyuk válb lapját. Törzsőrmesteri rangot viselnek, pedig elsőévesek.- Katonai egységtől jöttek főiskolára? - szólítom meg az egyik szőke fiút.- Nem, gimnáziumból. Az első öt hó­nap alatt letudtuk a tényleges katonai szolgálatot és megkaptuk a törzsőrmes­teri rangot. Most pedig mint hivatásos tiszthelyettesek főiskolára járunk. A teljes ellátás mellett az első évben 900, a má­sodikban 1000. a harmadikban 1200 ko­rona illetményt kapunk havonta. A har­madik év befejezése után alhadnaggyá léptetnek elő, s ezzel a negyedik évfo­lyamban az illetményünk 1500 koronára növekszik. Benézünk a harci hagyományok em­lékszobájába. A panelokról leolvasom, hogy több mint 200-an pionírvezetök, hogy az iskola hallgatóinak 25 százaléka Libor Spimr a gyakorlatban ellenőrzi a tanultakat tagja a tudományos szakcsoportnak. Az iskola által benyújtott újítási javaslatok évente mintegy 2 millió korona hasznot hoznak a népgazdaságnak. Egy másikon a legjobb tanulmányi eredményt elérők fényképe sorakozik, köztük Milan Slavo- mír és Juraj Grivna törzsőrmestereké.- Mindig vonzott az elektrotechnika - mondja Juraj Grivna. - Itt jó föltételeket találtam a tanuláshoz, úgy érzem, a pá­lyaválasztáskor jól határoztam. Igaz, hogy nálunk nagyobb a fegyelem, mint a civil főiskolákon, de ez csak javunkra válik Olyan tanáraink vannak, akik a tu­dományos munka mellett találnak időt arra is, hogy a tanítás után foglalkozza­nak velünk. Benyitunk az egyik szaktanterembe, ahol Boris Pavlovié tanszékvezető őr­nagy az elektrotechnika gyakorlati alkal­mazásával ismerteti meg a hallgatókat Az egyik készülék előtt Libor Spimr törzs­őrmester ül.- Nehéz egy ilyen készülékkel dolgoz­ni? - érdeklődöm.- Eleinte nehéz volt, de ma már nem Az egyszerű áramköröktől fokozatosan eljutunk az összetettebbekhez, a külön­böző célműszerekhez. Aki szeret ezekkel foglalkozni, annak nem okoz különösebb megterhelést a tanulás. Igaz, nem lazít­hatunk, mert a műszaki fejlődés rohamo­san halad előre. Nekünk pedig lépést kell vele tartani, ha azt akarjuk, hogy a nép­hadsereg egységeihez kerülve megálljuk a helyünket. Bármelyik szakterembe is nyitunk be, mindenütt szorgos munka folyik. A folyo­són a hallgatók a különböző küldetésű antennák beállítását gyakorolják Az egyik helyiségben, a régebbi típusú rádió- lokátorokon a légicélok meghatározásá­Az antennák bemérésével ismerked­nek a hallgatók Í val ismerkednek. A parancsnoki harcál­lásponton is főiskolai hallgató ül Egyszó­val a tanteremben olyan feltételeket te­remtettek, mint a katonai életben.- Nagyon szeretem a gyakorlati foglal­kozásokat - újságolja Ján Milich törzsőr­mester - Ha ezek a berendezések keze­lését elsajátítjuk, újabbakkal ismerkedhe­tünk majd meg, természetesen szakfelü­gyelet mellett. A mindennapi tanulás mellett jut idő a szakköri tevékenységre is. Az egyik ? legeredményesebb szakkör a rakétamo- dellezöké, amelynek tagjai négy világ- és hat országos csúcsot tartanak. A négy világcsúcsból kettő Lubomir Jure k törzsőrmester, elsőéves hallgató nevé­hez fűződik.- A sviti vegyipari szakközépiskolában érettségiztem - mondja Jurek törzsőr­mester magáról. - A szakkörbe, amely­nek Jaroslav Adl főhadnagy a vezetője, évek óta tevékenykedtem.- A kémiai ismereteit hogyan haszno­sítja az iskolában?- Minden bizonnyal arra kíváncsi, mi­ért ebben az iskolában folytatom a tanul­mányaimat. Ennek két oka is van Az egyik, hogy apám itt teljesít szolgálatot, a másik: a szakkörben eltöltött évek alatt megszerettem az elketrotechnikát Én úgy gondolom, hogy a néphadsereg tiszt­jeinek sokoldalúaknak kell lenniük. Jlyen szeretnék én is lenni A Kriváií csúcsa mögé bukik a nap, mire búcsút veszek a műszaki főiskolától, hallgatóitól és tanáraitól. Érdemes volt köztük egy napot eltölteni, mert meggyő­ződtem arról, hogy egy emberként min­dent megtesznek azért, hogy tovább öregbítsék iskolájuk jó hírnevét NÉMETH JÁNOS Lubomir Jurek az iskola legjobb raké- tamodellezöje (A szerző felvételei) NAPSUGARAS ÖREGSÉG A szeretetet szeretettel viszonozzák Amikor becsengettem az üdülőnek is beillő kertes kis villába, két idős néni egymást támogatva éppen déle­lőtti sétájára indult. - Ne maradjanak el sokáig és vigyázzanak, hogy meg ne botoljanak - szólt utánuk Marie Némcová fönövér, féltő tekintetével egészen a kapuig kísérve ápoltjait. Csak ezután tessékelt tovább birodalmába, a prágai nyugdíjasok napközi otthonába, a kényelmes karosszékkel és pamlagokkal otthonosan berendezett földszinti társalgóba. A helyiség legfőbb díszei a virágok között elhelyezett moduridból készült, sokszínű vázák, korsók, tálak és tányérok a 78 éves Anezka Fojtová tehetségét és ízlését dicsérik. A szenvedélyének hódoló egykori iparművész magas kora ellenére sem képes megpi­henni. És hogy ügyes kezű követői is akadnak, arról egyik tanítványának, Frantiska Hemrovának az alkotá­sai tanúskodnak. A 89 éves Antonie Nováková az intézet patrónusá- nak, az Interier vállalatnak rendszeresen ideszállított hulladékanyagaiból díszpárnákat, táskákat és emlék­tárgyakat készít. - ötvennégy éve élek özvegyen, egyetlen fiam koncentrációs táborban pusztult el. Egész életemben gürcöltem, ma sem élhetek munka nélkül. Érthető, hogy gondtalan öreg napjaimat biztosi­tó szocialista társadalmunknak hasznos tagja akarok lenni. Elkötelezettségemet még a náci megszállás idején a pártba való belépésemmel és illegális munká­val juttattam kifejezésre - mondja. Blazena Kaucká és Milada Petsová világtalanok, mégsem csüggednek, örülnek a szép időnek, a kerti sétáknak, a múltat felidéző, kellemes beszélgetések­nek, amelyekben valamennyien - a férfiak is - érdeklő­déssel vesznek részt. Már az elmondottakból is kitűnik, hogy a prágai nyugdíjasok 8. városkerületi napközi otthonában - a nemzeti bizottság 1974 óta fenntartott intézményé­ben - a körültekintő gondoskodásnak köszönhetően senki sem szomorkodik, senki sem érzi magát elhagya­tottnak- Valamennyiünk nevében állíthatom, hálások va­gyunk a társadalomnak, hogy idejárhatunk - mondja a 84 éves Anna Jiráková. - Amíg ugyanis reggeltől estig egyedül voltunk otthon, a legszükségesebb teen­dőkre sem telt erőnkből Nem csoda az sem, hogy sokat sírtunk, hiszen akinek egész nap nincs kihez szólnia, azt nyomasztó érzések keritik hatalmukba Az intézetben erről szó sem lehet. A minibusz minden reggel behozza, délutánonként pedig haza­szállítja a gyermekeiknél lakó, vagy saját lakással, rendelkező, magas koruk, illetve egészségi állapotuk miatt ápolásra, gondozásra szoruló öregeket. Noha ez átmeneti megoldás, évekig igénybe vehetik, mert a nyugdíjasházakban kevés a hely, sokáig kell várniuk az öregeknek a felvételre A gyors segítségnek más előnye is van: az, hogy nem szűnik meg az idős emberek kapcsolata a napközben munkába járó s ezért gyakran távollevő gyermekekkel és unokákkal. Az estéket továbbra is szűk családi körben tölthetik, ami­nek ugyanúgy örülnek, mint az intézet derűs légköré­nek, barátaiknak. Emellett az sem titok, hogy az öregek is szeretik a változatosságot.- Ebben pedig nincs hiány a napközi otthonban - mondja a fönövér, a SZISZ tagjainak gyakori, vidám­ságot hozó, szórakoztató műsorairól szólva Az idősek összebarátkoznak a fiatalokkal, és ismételt látogatása­ik alkalmával régi jó ismerősökként fogadják őket. Ezek a meghitt találkozások ugyanolyan örömet jelen­tenek az öregek életében, mint a színházi előadások, a hangversenyek, vagy akár a gyakori kirándulások. A minibusz időnként elviszi őket a közeli Pruhonicébe, hogy a botanikus kertben virágzó ritka növényekben gyönyörködjenek. Jártak már Strakonicében és a píse- ki múzeumot is nagy érdeklődéssel tekintették meg. De sikerük van a születés- és névnapi ünnepségeknek és a divatbemutatóknak is, amelyeken az idős nénik a saját maguk készítette kosztümökben, korukat meg­hazudtoló jókedvvel, zeneszóra vonulnak fel. Se vége, se hossza ilyenkor a nevetésnek, vidámságnak. Nem csoda, hogy ezek az élmények kitörölhetetlenül élnek emlékezetükben. Természetesen a hétköznapok is gyorsan telnek az intézetben. Az unatkozásra senkinek sincs ideje A jó­ízűen elfogyasztott tízórai után ki-ki kedvteléseinek szenteli az időt. Egyesek - mondottuk már - a varrást, horgolást és a többi kézimunkát, vagy a sétát részesítik előnyben. Mások a tévé műsorát nézik, vagy beszélget­nek, esetleg énekelnek. Napirenden van a könnyű gyógytorna is a rehabilitációs nővér felügyelete alatt. Aki megszokta, az ebéd után egy órára lepihenhet. Ezalatt a gondozónők - Jarmila Pavlinková, Marie Krejcová, Marie Strakatá, Vlasta Ftechnerová - takarí­tanak, sütnek, főznek, megfürdetik ápoltjaikat, sőt az automatagépen kimossák a fehérneműjüket is. Egye­sek még a pedikürözéshez is értenek. És ami ugyan­ilyen fontos, az élelmiszerek bevásárlásától is megkí­mélik a magányos lakókat, hogy este odahaza legyen •mit vacsorázniuk. Valamennyi szolgáltatás igénybe vételéért a díj - a nyugdíjas szociális helyzetétől függően - legfeljebb napi 10 koronát tesz ki. A napközi otthon díszkötéses emlékkönyvében la­pozgatok. A fedelén füstölgő mécses az ember életét, a fölötte tartott kéz pedig találóan az élet oltalmát szimbolizálja. És hogy mennyire megfelel ez az elgon­dolás az intézet küldetésének, hogy dolgozói valóban, szíwel-lélekkel a hivatásuknak tekintik munkájukat, arról az emlékkönyv nemegyszer versbe szedett tartal­ma - a nyugdíjasházba távozó öregek hálálkodó írásai - tanúskodnak- Noha néhányan közülük már nincsenek életben, akik tehetik, rendszeresen meglátogatnak bennünket, mert azt mondják - hazajárnak hozzánk - mondja a fönövér. Az ő és a többi dolgozó érdeme tehát az itt megteremtett meleg légkör, a megértés és féltő gon­doskodás, amelyben ápoltjaik részesülnek. - Igaz, nem könnyű a munkánk - folytatja de kielégít bennünket, mert örömteli öregkort bizotsíthatunk azoknak, akik a szeretetünket szeretettel és megbecsüléssel viszo­nozzák. xxx A nemzeti bizottságok a CSSZK-ban egyelőre alig 15 napközi otthont tartanak fenn, bár a létesítésükkel járó költségek elenyészők. A munkára kijelölt helyisé­gen, a társalgón és a pihenőszobán kívül természete­sen a mellékhelyiségek is nélkülözhetetlenek. Ennyi azonban elegendő ahhoz, hogy az idős emberek semmiben ne szenvedjenek hiányt és jól érezzék magukat a kollektívában, amely pótolva a családjuk elfoglaltsága miatti hiányt, illetve megoldva az egyedül­léttel járó problémát, életük meghosszabbításához is hozzájárul. Ezért oly fontos, hogy az öregek napközi otthona hálózatának bővítésével mielőbb, minél több idős ember életét bearanyozza a napsupár KARDOS MÁRTA 1981. VII. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents