Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-30 / 52. szám

0 r szú 3 . XII. 30 FŐZZÜNK FÁCÁNLEVES Hozzávalók: 60 dkg fácán, 30 dkg csont, 30 dkg vegyes zöldség, 2 dkg zellergumó, 3 dkg vöröshagyma, 1 dkg fok­hagyma, 2 dkg gomba, só, egészbors, paradicsompüré, zöldpetrezselyem. Feltesszük főzni a fácánt és a csontot, s ha felforrt, habját leszedjük. Beletesszük a zöld­séget, ízesítjük, majd lassú tűznél egyenletesen forraljuk. Ha megfőtt a leves, rövid ideig „pihenni hagyjuk“, majd leszűr­jük. A sárgarépát és gyökeret finom metéltre vágjuk, a fácánt feldaraboljuk, tálba helyezzük, s erre tálaljuk az aranysárga húslevest. Betétként házi fi­nommetéltet adunk hozzá. VADRAGULEVES (4 személyre) Hozzávalók: harminc deka vaddisznóhús, tíz deka vörös­hagyma, csipetnyi fokhagyma, húsz deka vegyes zöldség, csipetnyi törött bors, só, finom­ra vágott zöldpetrezselyem és kevés összevágott zeller­zöldje. Először a zöldséget, majd a húst pirítjuk meg, csontlével felengedjük, majd berántjuk. Vajas galuskát készítünk hozzá. HOGY SZÉPEK LEGYÜNK TÉLEN IS... A tél zord időjárása, hideg szele, a köd, megviselik arcbő­rünket. Ebben az évszakban a főzelékek, gyümölcsök vá­lasztéka és vitamintartalma is csökken. Ilyenkor fontos koz­metikai feladat a vitaminelég­telenség megelőzése és az időjárás viszontagságai ellen való védekezés. Reggel arcunkat és nyakun­kat lemosókrémmel, vagy arc­tejjel tisztítsuk le, majd kenjük be kevés víztartalmú túlzsíro­zott krémmel, amely megfele­lően véd az időjárás ártalmai ellen. Este azonban jól felszí­vódó krémet tegyünk a gondo­san megtisztított bőrre. A szervezet vitaminhiányát pótolhatjuk, ha naponta pár evőkanál savanyúkáposztát, nyers reszelt céklát, egy-egy citromot, narancsot fogyasz­tunk. A vitaminokat azonban nemcsak belsőleg, hanem kül­sőleg is alkalmazhatjuk pako­lások formájában. Száraz bőrre ajánlhatjuk a tojáspakolást, amely többféle vitamintartalmánál fogva táp­lálja a bőrt. összeállítása úgy történik, hogy a tojássárgáját étolajjal majonézzé keverjük, és vastagon, puha ecsettel fel­kenjük az arcra. A másik kiváló hatású a re­szelt sárgarépa, vagy annak a levéből készült pakolás, amelyet zsíros krémmel kever­jünk el. Ezt a két pakolást csak 10 percig hagyjuk arcunkon, mert különben megszinezheti bő­rünket. A pakolást csak lan­gyos vízzel moshatjuk le. Ne dobjuk szemétbe a tök­magokat! Mossuk meg, szárít­suk meg és kiváló pakolást készíthetünk belőle, ha a bel­sejét turmixgépben összezúz­zuk és tejfölt teszünk hozzá. Viszkető, feszülő, száraz bőrre puhítólag hat. Legalább fél órát hagyjuk az arcunkon. Zsíros bőrre alkalmas az élesztős pakolás, melyet úgy készítünk el, hogy az élesztőt kevés tejjel sűrű péppé dör­zsöljük, majd néhány csepp citromlével felhígítjuk. Erre a tí­pusú bőrre tehetünk citrom, vagy narancs hígított levét ka­KÉZIMUNKA NORVÉG KABÁTKA Hozzávalók: 50 dkg fehér, 20 dkg drapp fonal, 5-ös kötőtű, 7 db gomb. Kötésminta. Patentminta: 1 sima, 1 fordí­tott. Minden további sor: simá­ra sima, fordítottra fordított szemet kötünk. Sima: a munka színén sima, bal oldalon fordított szemeket kötünk. A norvég mintánál, le­számolható ábra szerint 2 szállal dolgozunk, a munkán kívüli fonalat, a bal oldalon ve­zetjük. Üres kocka: barna. Pont: drapp. Karika: fehér. Szempróba: 11 szem x 17 sor=10 cm. Munkamenet Háta: drapp fonallal 51 szemre kezdjük, patentmintával 6 cm=10 sort kötünk. Ezután sima kötéssel, leszámolható A mintával folytatjuk, majd fe­hér fonallal 24,5 cm=42 sort kötünk. Az oldalszéleken fo­gyasztunk 2, majd minden 2. sorban 2x1 szemet. A mara­dék 45 szemet tartaléktőre tesszük. Eleje: 27 szemre kezdjük, há­tával azonos színű fonallal, sorszámmal, mintával, karfo­gyasztással kötjük. Végül a megmaradó 24 szemet tarta­léktűre tesszük. Ujja: drap fonallal 23 szemre kezdjük, 6 cm=10 sor patent­minta után 4 szemet szaporí­tunk (27), majd sima kötéssel, leszámolható. A mintával foly­tatjuk a kötést. A két oldalszé­len minden 10. sorban szaporí­tunk 5x5 szemet (37). Kez­déstől számított 38 cm elérése után a két oldalszélen fogyasz­tunk 2,2x1 szemet. A megma­radó 31 szemet tartaléktűre tesszük. Vállrész: eleje-ujja-háta-ujja- eleje = 153 szemet összefogva, leszámolható BCD minta sze­rint kötjük. A 13. sorban a 4., 5., majd minden 5., 6. szemet összekötjük. (128). A 17. sor­ban minden 9., 10. szemet összekötjük (116). A 23. sor­ban a 4., 5. majd minden 5., 6. szemet összekötjük (97). A 24. sorban minden 8., 9. szemet összekötjük (87). A 32 sorban minden 3., 4. szemet össze­kötjük (66). Egy sor után a 4., 5. majd minden 3., 4. szemet összekötjük (41). Fehér fonal­lal folytatjuk a kötést, 5 cm=8 sor után minden 3. szem után 1 új szemet készítünk (54), majd kapucnit kötünk, 21 cm = 36 sor elérése után a sze­meket lefogyasztjuk. összeállítás: az oldalrészeket, szél,- és sortalálkozás szerint összevarrjuk. Az eleje, közép-, és kapucniszélt fehér fonallal 1 rövidpálcasorral, majd 1 drapp visszafelé rövidpálca­sorral korbehorgoljuk. A jobb oldalszélen, a fehér rövidpál- casorban 2 szem kihagyással (2 láncszemmel pótoljuk) gomblyukakat készítünk. EZ IS, AZ IS TÉLI VACSORÁK Hidegben nagyobb a szer­vezet kalóriaszükséglete, szí­vesebben fogyasztunk zsíro­sabb fogásokat. Itt a majonéz­zel készített halételek, saláták, vajkrémes, tejszínes torták idénye. S ilyenkor követik egy­mást az ünnepi családi össze­jövetelek, ahol érdemes néha valami újszerűt találni. Részeg halmajonéz Egy tojássárgájából, kávés­kanálnyi mustárból, két dl olaj­ból készítsünk majonézt (a szobahőmérsékletű tojássár­gájához keverjük a mustárt és meleg helyen keverjük hozzá cseppenként az olajat), sóz­zuk, borsozzuk. (Vagy hasz­náljunk egy tubus készen vett majonézt.) Keverjünk hozzá evőkanálnyi ketchupöt, fél cit­rom levét, evőkanálnyi cse­resznyepálinkát. Egy-két do­boz olajos halat vagy sós víz­ben főtt, leszűrt haldarabkákat, vagy a főtt halaprólékról lesze­dett halhúst adjunk bele. Tálal­juk hagyma nélkül készített burgonyasalátára vagy fejes salátára, díszítsük mélyhűtött uborkasalátával. GYÜMÖLCSTORTA Süssünk piskótát 25 dkg lisztből, 15 dkg cukorból, négy tojássárgájából, egy citrom re­szelt héjából, fél citrom levé­ből, négy tojásfehérje kemény habjából. A liszthez keverjünk kávéskanálnyi sütőport is. Jól kivajazott formában tegyük a begyújtott sütőbe, öt percig süssük nagy lángon, 30 percig takaréklángon. A nyitott ajtajú, leoltott sütőben hagyjuk kihűl­ni. Töltsük meg és vonjuk be krémmel: tíz dkg habosra ke­vert vajhoz adjunk egy tojás- sárgáját, tíz dkg cukrot, egy narancs (vagy citrom) reszelt héját és levét. A bevont piskóta tetejét rakjuk ki sűrűn tisztított narancsgerezdekkel, befőtt gyümölccsel, középre és két sor gyümölcs közé is tegyünk egy sor szép feles dióbelet, öt dkg cukrot forraljunk fel gyü­mölcslével, ezzel fényezzük ecsettel vagy kenőtollal a gyü­mölcsdíszt és a diógerezdeket. Keresztben kettévágott, cuk­ros-rumos tejjel meglocsolt piskótakarikából is elkészít­hető. olinnal keverve. Legalább húsz percig maradjanak a pakolá­sok arcunkon. A pakolást mindig gondosan megtisztított arcra, puha ecset­tel kenjük fel, majd bő langyos vízzel öblítsük le. Bőrünknek alkalmazkodnia kell a szobahőmérséklethez és a kinti levegőhöz egyaránt, emiatt óvjuk az átmenet nélkü­li, nagyarányú hömérsékletvál- tozásokkal szemben. Sokunk bőre érzékenyen reagál a hő- mérsékleti különbségekre. Ügyeljünk tehát arra, hogy az utcáról jövet ne menjünk rög­tön melegedni a kályha mellé, de felhevült bőrrel sem szabad minden átmenet nélkül kimenni a hidegre. ŐSZINTÉN A FELNŐTT IS GYEREK Felnőtt gyerekek és szülők kapcsolata sokféle lehet, kezd­ve az együtt lakó szülőktől- akik nagyszülőkként aktív (sokszor túlságosan is aktív) részesei a családi életnek- egészen az egymástól távol­ban lakókig, akiknek kapcsola­ta jószerivel csupán a karácso­nyi, a húsvéti látogatásra szo­rítkozik. A fennálló kapcsolatok sem állandóak. Minőségük az idővel folyamatosan változik, hiszen mást igényel a csecse­mő unoka, a kisgyerek, aki tel-, jes odaadással csügg a nagy­mamán, és mást a kis-, majd nágykamasz, aki önállóságra törekszik, s függetleníteni sze­retné magát még a szüleitől is, nem hogy nagyszüleitől, akik­nek ez annál is rosszabbul esik, mert éppen ilyenkor, ez­zel párhuzamosan érkeznek életüknek olyan pontjára, ami­kor észre kell venniük, eljártak felettük az évek. Érett korú gyermekeik már régen élik a maguk életét, saját új életet kezdeni már nincs idő. Nem lehet tervszerűen leül­ni egyszeregy héten „na, most beszélgessünk" (ez a módszer már a gyerekekkel sem vált be). Meg kell találni a cseve­gésnek egy kellemesebb, sza­bályosan ismétlődő formáját. A napi egyszeri közös étkezést például, amikor mindenki leül az asztal köré. Ez fontos prog­ram lehet. Különösen, ha min­denki leül a közösen megterített asztalhoz, és leszedéskor is mindenki kiveszi a részét az étkezés romjainak eltakarítá­sából. Étkezés közben lehet beszélgetni az előző napon történt eseményekről, a sze­rint, hogy reggel vagy délután van az összejövetel időpontja. Türelmesen és érdeklődéssel kell meghallgatni mindenkit: öregeket és fiatalokat, egy­aránt. A rádió, a tévé elveszi az estéket, és mégis lehet - kell- időt szakítani, ha máskor nem, este - talán a hírek meg­hallgatása után? -, hogy a szűk családon kívül esemé­nyeket, újsághíreket is megbe­széljék. Kétféleképpen szabályozó- dik látogatóként felnőttek és idős családtagjaik kapcsolata. Nem lehet előírni, ki megy ki­hez és mikor és milyen gyako­risággal. Egy városban lakva elvárható, hogy sűrű legyen a találkozás. Van, ahol beválik a „minden hétfő este“ vagy a „minden vasárnap délelőtt“- annak megfelelően, hogy ne zavarják egymás tervezett programját (folytatólagos tévé­játék, rádióműsor hallgatását). Van ahol rendszertelenül „ép­pen volt egy szabad félórám“ hozza a látogatás örömét. A „minden szombati ebéd" ál­talában nem válik be, ha mere­ven kezelik. Kényelmes, szokásos meg­oldás a „kulcscsere“. Amikor az egymás lakásának kulcsá­val bárki, bármikor szabadon közlekedhet, s mindenki min­denkinél „otthon“ van. Még a ki nem használt lehetőség is kellemes tudat: „mehetnék, ha akarnék, csak rajtam múlik, hogy nem megyek“. Levelek, levelezőlapok, te­lefonbeszélgetések tarthatják a távol lakókkal a kapcsolatot, és időről időre ismétlődő láto­gatások. Szervezés kérdése csupán, hogy olyan idős em­ber, akinek több felnőtt csalá­dos gyereke él tőle távol, soha ne érezze a magányt. Be lehet osztani, meg lehet szervezni, hogy hetenként, de legalább havonta nyíljon meg az „isten- hátamögötti“ kis kapu, várat­lan-várt vendéget beeresztve, aki - ha erre kimondatlanul, de szükség van - apró ajándék­ként hétköznapi szükséglettel teli kis csomagot tesz az asz­talra: élelmiszert, ruhaneműt, és olykor lehetőleg valamilyen apró luxuscikket is, finom szappant, kölnivizet, desszer­tet, süteményt. Ez nem teszi feleslegessé (nem zárja ki) az évenkénti nagyobb családi összejöveteleket - ha erre igény van. Úgy kell ezt is meg­szervezni, hogy ne haladja meg senki gazdasági lehető­ségeit, s ne terheljen túl nagy munkával időseket és már nem fiatalokat sem. Legyen kelle­mes esemény - és követendő példa - a gyerekek gyerekei számára is. Mert csaknem tör­vényszerű, hogy a gyerekeitől a szülő azt kapja vissza, amit gyerekként a szüleinek maga adott. / V w.

Next

/
Thumbnails
Contents